2022. 07. 11.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Az utóbbi években a legkisebbek, a baby korcsoportosok képzését Dobra Róbert edzőre bízta klubunk. Így volt az a 2021-2022. bajnoki évben is, vele értékeltük az eltelt egy esztendőt, kerestük azt, hogy miben léptek előre az apróságok, és miben kell még tovább fejlődniük.

Hány gyerekkel vágtál bele a munkába tavaly nyáron?

– Bő három sornyival, egészen pontosan 17 gyerekkel. Ám évjáratonként tekintve nagy volt a szóródás, a 2011-es születésűek mellett bőven akadt a csapatban 2012-es és 2013-as évjáratú fiatal is. Ez elég nagy különbség, ami ebben a korban a tudás mellett a termet, a testsúly, az izomzat miatt is meghatározó.

A bajnoki sorozatot tekintve akadtak kiemelkedő tudású fiataljaid is.

– Valóban, Bódi Bercel, Suhajda Soma és Uhrin Zsombor kiemelkedett közülük. Nem véletlen, hogy ők már egy korosztállyal feljebb, a Csabai Zoltán által irányított gyermek IV. korcsoportosokkal edzettek zömében, és meccseltek, ám visszajátszottak az én korosztályos gárdámba is. Ők már két-három éve látogatják a tréningeket, ezért komolyabb és nagyobb alapokkal rendelkeznek. A többiek viszont a kornak megfelelő tudásúak.

Milyennek láttad az évközi munkát, az edzéslátogatottságot?

– Eleinte mindössze nyolc-tíz fiatal járt rendszeresen az Árpád fürdőbe, pedig népesebb volt a csapat. Talán a korábbi Covid-járvány hatása lehetett, hogy kevésbé engedték el otthonról őket, ám egy szülői értekezleten helyére kerültek a dolgok, és újra népesebb gárdával tarthattuk meg a tréningeket. Hetente négy-öt edzést tartottam a gyerekeknek.

Szembetűnő, hogy egyetlen korosztály sem játszott ennyi bajnoki találkozót az év folyamán, mint a babyk.

– Tény, korábban ez nem így volt, évente hat-hét fordulót rendeztek, tavaly viszont már tizenegyet, ami összesen 22 találkozót takar, lévén, minden körben két meccsen ugrottak vízbe a csapatok. Azaz kéthetente jöttek a fordulók. Erről azt gondolom, nagyban segítette a gyerekek fejlődését.

Ha már fejlődés, mennyit lépett előre ez a korosztály?

– A nyári felkészülési tornákon nyújtott teljesítményekhez képest 180 fokos a fordulat pozitív irányba. Míg a korábbi években a nagy hagyományokkal rendelkező klubok utánpótlása ellen nem sok keresni valónk volt, most felvettük a harcot a Szegeddel, a Szentessel, a Szolnokkal is. Egyik gárda ellen sem játszottunk alárendelt szerepet.

Nem volt könnyű éved, négy és fél hónapig másra kellett bízni csapatodat.

– Nyártól szépen lépegettünk előre, kiesésem alatt viszont beugró edzőkollégáim remek munkát végeztek, sokat fejlődtek ez idő alatt is a gyerekek. Ezt ezúton is szeretném megköszönni nekik, miként a klub vezetésének is a türelmet, a pozitív hozzáállást.  Amikor visszatértem az uszodák világába, már csak három forduló volt hátra a bajnokságból, nagy örömmel láttam, hogy ez idő alatt semmit sem lohadt a gyerekek kedve, továbbra is lelkesen edzettek, és játszották a mérkőzéseket. Az utolsó három fordulóban ezért azt kértem tőlük: élvezzék a tréningeket és a meccseket. Ők is örültek az újbóli találkozásnak, miként én is nagy örömmel vágtam bele ismét a munkába.

Törvényszerű, hogy sokan kiöregednek ebből a korosztályból, eggyel feljebb kerülnek. Helyüket pótolni kell. Hogyan tovább?

– A fiatalok mintegy harmada ősztől már fixen a IV. korosztályban szerepel, ezért pótolnunk kell a kiesőket egy újabb beiskolázással, ami viszont már javában zajlik. Fajó Csilla úszóoktató már készíti elő az új baby korosztályosokat, zajlik a nyári ingyenes úszóoktatás, amiből szeretnénk meríteni. Nagyon bízom abban, hogy több új fiatalt tudunk beiskolázni, mint amennyi most fölfelé korosztályt vált, azaz a tavalyinál több gyerekkel szeretnénk belevágni a hamarosan kezdődő új felkészülési szakasznak. Szerintem augusztus közepére kialakul az az új kis csapat, amelyik a szeptemberben kezdődő bajnokságban rendszeresen szerepet kaphat.

Címlapképünkön az utánpótlás-nevelő edzőnk, Dobra Róbert a gyerekekkel

 2022. 07. 07.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Immár egy évtizede, hogy klubunk a nagyobb „merítés” érdekében létrehozta első fiókcsapatát, a Gyulai Vízilabda Klubot. Korábban Béládi Csaba keze alatt pallérozódtak az ifjak, az elmúlt nyár óta két ismert vizes szakember, csapatunk egykori gólerős játékosa, Szilvásy Attila, valamint az úszóként nagyot alkotó Jeszenszky Ákos keze alól kerülnek ki a tízéves és fiatalabb palánták. Az úszásbeli fejlődésért az utóbbi, a szakmai munkáért Szilvásy Attila felel, az utóbbival beszélgettünk az eltelt esztendőről.

– Elöljáróban szögezzük le, a korábbi csaknem egy évtized alatt számtalan ügyes gyerek került ki Béládi Csaba keze alól, akik közül a mai napig sokan megragadtak a sportágnál, és ma már a békéscsabai csapatainkban folytatják pályafutásukat. Ilyen értelemben Gyulán sikerült jó hírnevet kiharcolnia a pólónak, ismertté tenni a vízilabdát, ami megkönnyítheti a toborzást. Igaz, akadt két év, amikor a pandémia nagyon keményen meggátolt mindent, de úgy tűnik, mára talán kikecmeregtünk belőle.

Ez azt jelenti, hogy tavaly már sok gyerek jelentkezett vízilabdázónak?

– Sajnos, ez még a tavaly nyárra nem volt jellemző, ennek ellenére egy évvel ezelőtt 12-13 gyerekkel tudtunk nekivágni a felkészülésnek. Magunk sem értettük, hogy az őszre miért csak egy maroknyi fiatal maradt meg belőlük. Jeszenszky Ákos kollégám erőfeszítéseit követően némileg újra emelkedett a létszám, de még számunkra nem eléggé elfogadható módon. Mint ismert, a baby korosztályban való induláshoz minimum 12 gyerek kell a kötelező sorcserékhez (a baby korosztályban egy kapus és öt mezőnyjátékos játszik egyidejűleg a medencében – a szerk.). Mivel a mi kis közösségünkben nem volt meg ez a létszám, ráadásul akadt olyan, aki idősebb is volt, ezért úgy döntött az elnökség, hogy eggyel feljebb, a gyermek IV. korcsoportban induljunk el a 2021-2022. évi szezonban. Itt viszont a mieink többsége még csak baby korosztályos volt. Ahhoz, hogy rendszeresen meglegyen a csapatlétszám, kooperáltunk az anyaklubbal, és időnként néhány békéscsabai fiatal is a mi gárdánkban kapott helyet.

Milyen volt az edzéslátogatottság?

– Nos, a kezdetben ez is hagyott maga után némi kívánnivalót. A gyerekek harmada-fele megjelent a heti öt tréningen, a többiek rendszertelenül jártak. Az idő előrehaladtával azonban némileg javult ez az arány.

Milyen lehetőségek vannak a gyulai Várfürdőben az edzések megtartására?

– Mivel itt az úszósportág kap elsőbbséget, kevesebb a lehetőség, mint Békéscsabán. Minden nap egy félórás szárazföldi edzéssel kezdtünk, amit este hat órától vizes edzés követett másfél órán át. Ebből az első felében az úszásfejlesztés kapott szerepet, majd később jöhettek a labdás edzések. Csütörtökönként pedig kétkapus edzésre került sor a békéscsabaikkal.

Hogyan értékeled az elmúlt esztendőt, mennyire fejlődtek a gyerekek?

– A kezdetben, mint jeleztem, sok csabai fiatallal egészítettük ki csapatunkat, a tavaszi szezonra azonban túlsúlyba kerültek a fürdővárosi palánták. Valamennyien sokat léptek előre az év folyamán. Ráadásul a korábbi években nagyon kevés sikerélményben lehetett részük, most viszont akadtak győzelmeink is, ami a hangulatnak és az évközi folytatásnak is jót tett. Nem beszélve arról, hogy a mieink többsége ennél a korcsoportnál fiatalabb, ami ebben a korban még nagyon sokat jelent, hiszen termetben, súlyban, sőt tudásban is lépéshátrányban vannak az idősebbekkel szemben.

Mi lesz a következő cél?

– Mivel az év folyamán nagy előrelépést tettünk, az elsődleges az, hogy megőrizzük az eddigieket. Tudjuk, hogy egyelőre távoli az, hogy akár az ifjúsági vagy felnőtt korosztályig előre lépjünk, aminek egyik legnagyobb akadálya a vízfelület szűkössége, de azért újra beindítottuk a nyári toborzást. Szeretnénk, ha legalább másfél tucatnyi gyerkőccel kezdhetnénk meg a hamarosan beinduló nyári alapozást. Ennek érdekében Jeszenszky Ákos edzőnk már egy ideje nagy erőfeszítéseket tesz, keresi a különböző táborokban a leendő pólóspalántákat. Ha itt nálunk két-három évig pallérozódna évről évre tucatnál is több a gyerek, a legtehetségesebbeknek megadathatna, hogy akár Békéscsabán folytassa hosszú távon a sportág űzését, ami az anyaegyesület számára is nagy jelentőséggel bírna.

Címlapképünkön az edzőpáros az időkéréskor eligazítást tart csapatának (Jeszenszky Ákos piros sapkában, Szilvásy Attila guggol)

 2022. 07. 04.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Utánpótlás edzőnk, Csabai Zoltán immár több, mint három és fél évtizede elkötelezte magát klubunkkal. Az úszóból lett vízilabdás csapatunk hálóőre volt korábban, majd az aktív játék befejezése után edzőként folytatta pályafutását a Csabai Csirkefogók VK-nál. Több korosztállyal is foglalkozott az évek folyamán, ám öt esztendeje a mindenkori gyermek III. és a gyermek IV. korosztályt készíti fel a vidékbajnoki sorozatra.

Így volt ez a 2021–2022. évi pontvadászat során is. A 11-13 éves srácok esetében nem elsődleges a bajnoki helyezés, sokkal inkább a sportág alapjainak elsajátítása a cél. De azért játék a vízilabda, hogy minél eredményesebb legyen a gárda. A tanulást és az eredményességet kell Csabai Zoltánnak egyensúlyban tartania. Vele beszélgettünk az elmúlt év történéseiről.

A két korosztályban hány gyerek dolgozott a kezed alatt?

A gyermek III. korosztály volt népesebb, összesen 16-17 fiatal járt rendszeresen az edzésre és a mérkőzésekre. Ide egyedül a fiatalabb és ügyesebb Nánási Hunor játszott föl, a többiek mindannyian 2009-es születésűek voltak. A másik korcsoport esetében már nem ilyen hízelgő a kép, ugyanis mindössze kilenc igazolt játékosunk van ebben a korosztályban, ezért a legügyesebb három baby korcsoportost is bevetettük a mérkőzéseken.

Mi az oka, hogy az egyik korosztály szinte teljes volt, a másik nem?

Amikor két évvel ezelőtt kellett volna a legkisebbekkel feltölteni az előkészítősöket, a baby korosztályt, éppen dühöngött a pandémia, ezért a toborzók elmaradtak, illetve alig tudtunk beiskolázni gyerekeket. Ez a cirka két évnyi foghíjas évjárat sajnos várhatóan végig is fogja kísérni klubunkat a következő évtizedben.

Mi a fő feladat ebben a két korosztályban?

A baby korcsoportban teljesen más szabályokkal, létszámmal játszanak a gyerekek, ott a fő feladat, megszerettetni a játékot a fiatalokkal. Ott nincsen eredmény, nem számolják a gólokat, egy-két évig az alapokkal ismerkednek, majd, amikor felkerülnek hozzám, teljesen új dolgokat és szabályokat kell megtanulniuk. Bár még itt is vannak „korlátok”, mint például az, hogy nincs zónázás, végig szorosat kell játszatni velük. Nincs szabaddobásból kapura lövés, és sorolhatnám. Azokat az elemeket majd akkor sajátítják el, amikor még följebb lépnek korban. Ettől függetlenül itt már konkrét vízilabda szabályok vannak, amit el kell sajátítaniuk. Továbbá a pozíció játékkal, a centerjátékkal is meg kell ismerkedniük.

Ebben a két korcsoportban már a bajnoki meccseken számolják a gólokat, vannak győztesek és vesztesek , pontokat gyűjtenek, tabellát vezetnek. Hogyan lehet összeegyeztetni a tanulni valókat és az eredményességet?

A célkitűzést nehéz meghatározni a bajnoki rajt előtt. De tény, továbbra is a tanulásé a fő szerep, de értelemszerűen itt már meg kell tanulni győzni, és el kell viselni a vereséget is. Minden évben korosztályt váltanak egyleteink, új együttesekkel találkoznak, ezért sokszor az első fordulókban kiderül, hol helyezkednek el csapataink az adott mezőnyben. A mostani bajnokságban hamar kiderült, hogy az egységesebb gyermek III. korosztálynak van több keresni valója, míg a foghíjas fiatalabbak gyengébb erőt képviselnek. Nem véletlen, hogy az idősebbek sok győzelmet arattak a Délkeleti csoportban, majd a felsőházban folytatták, sőt, a végjátékra az országos döntőbe is eljutottak. A kicsik viszont az alapszakasz után az alsóházba kerültek, ahonnan azonban fölfelé lógtak ki. Nem véletlen, hogy akár cserelehetőség nélkül is veretlenek maradtak, de csak az alsóházban. Az is fontos volt az év folyamán mindkét korcsoportban, ha eldőlt egy mérkőzés sorsa, igyekeztem mindenkinek minél több lehetőséget biztosítani fejlődése érdekében. Így a cseresor, a kispadosok is megfelelő számú találkozón erősödhettek.

Hogyan tovább a majdan ősszel kezdődő új idényben?

A 2009-ben születettek feljebb lépnek és jövőre már többségük az országos bajnokságban is szerephez juthat Fodor Ádám csoportjában. A gyermek IV. korosztályosok maradnak velem, és gyermek III-asként folytatják a vidékbajnokságban. Továbbá Dobra Róbert edzőkollégám baby korosztályos fiataljai felkerülnek hozzám, és a gyermek IV. korosztályban pallérozódnak tovább. Ami – sajnos – érdekesség: több gyereket adok föl, mint amennyit kapok alulról, aminek oka még mindig a korábbi pandémiára vezethető vissza.

Címlapképünkön a gyermek III. korosztályosok, edzővel, szülőkkel, amikor a felsőházi szakaszt érmesként fejezték be, és bejutottak az országos fináléba

 2022. 07. 01.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Legutóbb az országos bajnokságban szereplő serdülő és ifjúsági csapataink éves munkáját értékeltük Ajtai Miklós edzővel, a sort folytatjuk, ezúttal a gyermek korosztályúak teljesítménye kerül terítékre. Ebben az esetben két egységünket vesszük górcső alá, nevezetesen a szintén az országos bajnokságban elrajtoló fiataljainkat, illetve a vidékbajnokságban szereplőéket. Ehhez Fodor Ádám vezetőedző, a fiatalok közvetlen trénere lesz segítségünkre.

Ez a korosztály talán a legnépesebb nálunk. Hányan alkották ebben az évben a gyermek korosztályúak csoportját?

– Tavaly nyáron 25 gyerekkel vágtunk bele az alapozásba, akik közül mindössze hárman morzsolódtak le év közben. Egy fiatal abbahagyta a vízilabdázást, egy átnyergelt úszónak, egy pedig más nemű volt, aki érthető módon, egyedüli lányként hosszú távon nem maradhatott meg a sportágban.

Akkor ez a 22 fiatal „harcolta” végig két fronton a kétféle bajnoki sorozatot.

– Valóban. Szerencsés helyzetben voltunk, mert nem ütköztek a játéknapok, lévén a régiós versenyben szombaton, az országos bajnokságban vasárnap voltak a derbik.

Mi volt az alapvető célkitűzés a kétféle pontvadászatban?

– Az országosban a Keleti csoportban a dobogós helyezés. Az alapszakaszban remekül küzdöttek a gyerekek, így aztán evés közben jött meg az étvágy, és az első helyre hajtottunk, különösen miután a legnagyobb riválist, a miskolciakat legyőztük. Végül veretlenül végeztünk az élen. Ez is sokat nyomott a latba ahhoz, hogy az ifjúsági, a serdülő és gyermek csapataink együttes eredményei alapján a felsőházban folytathassuk. A másik bajnokságban alapvető célunk volt, hogy fejlődési lehetőséget adjunk azoknak, akik ritkábban jutnak szóhoz.

A folytatásban már keményebb ellenfelek vártak a mieinkre.

– Miután a Keleti és a Nyugati csoport első öt helyezettje került a felsőházba, érthetően nehezebb ellenfelek vártak már ránk. Itt a Székesfehérvár, a Tatabánya és az Ybl Waterpolo Club némi erőfölény és tudás alapján kilógott a mezőnyből. Az utóbbi viszont a télen meggyengült, három játékosukat elvittek más klubok. Az előző kettő ellen nem sok babér termett számunkra, de minden más gárdával becsületesen felvettük a harcot, még ha kevesebb pontot is gyűjtöttünk a rájátszás során. De itt már nem is ez volt az elsődleges cél, sokkal inkább az, hogy erős ellenfelek ellen pallérozódjon az együttes. Úgy gondolom, nagyon jól dolgoztak fiataljaink a hétköznapi edzéseken, és a bajnoki találkozókon is sokat fejlődtek. Talán csak a pontok számában akad némi hiányérzetem.

Miben lépett előre az országos bajnokságban szerepelő együttesünk?

– Sok területen. Így például a vízilabda elméleti kérdéseiben, a szituációk felismerésében, a megfelelő döntések meghozatalában. Továbbá gyorsaságban, a gyors gondolkodásban, a helyzetek lereagálásában. Hosszú idő óta intenzíven gyakoroljuk a gyors lefordulásokból indított támadásokat, e téren is előrelépést tapasztaltam az év folyamán. És ez mindenkire egyaránt vonatkozik, kiemelni nem különösen akarok bárkit is.

Nézzük a vidékbajnoki mezőnyt!

– Mielőtt belevágnánk, egy dolgot tegyünk a helyére. Mint említettem, több, mint húsz gyerekkel zártuk az évet, amelyben igazából négy évjárat szerepelt: 2007-ben születettektől a 2010-esig. Az utóbbi már más korosztály, de például a 12 éves Nánási Hunort tudása alapján már a gyermek korosztályban is bevethettem. A négy évjárat érthetően tudásban, fizikai állapotban, korból fakadó érettségben és erőben igencsak eltérő. Nem beszélve arról, hogy akadt olyan, aki több éve pólózott már nálunk, s akadtak olyanok, akik csak egy-két éve. Így volt egy mag, amely az országos bajnokságban volt alapember, aki pedig „lépéshátrányban” volt a tudást, erőt illetően, azok a vidékbajnokságban kaptak nagyobb szerepet. De volt átjátszás a két különböző szintű lehetőség között. Amikor a sorsolás úgy hozta, hogy erősebb csapatok ellen kellett megküzdenünk a vidékbajnokságban, oda visszajátszottak a nagyobb tudású fiataljaink, máskor pedig azok kaptak több lehetőséget, akiknek még bőven akadt fejlődni valójuk. Azt máris leszögezhetem, azok is nagyot léptek előre, sokat fejlődtek az év folyamán, akik zömében a gyengébb bajnokságban szerepeltek.

A kettős szereplés miatt viszont egyesekre nagy teher hárult.

– Ez is igaz, de a fejlődés miatt nagy lehetőség volt számukra a kétféle bajnoki szereplés. Tény, akadtak olyan gyerekek, mint Korcsok Nándi, Rácz Domonkos és Zimbran Milán, akik éves szinten az ötvenet meghaladó meccsszámmal rendelkeznek. Volt, hogy egy hétvégén négy találkozón is vízbe ugrottak.

Összességében hogyan értékeli a korosztály szezonját?

Mindenképpen pozitívan. Sokat segített a srácok fejlődésében a sok mérkőzés. Bár azt is elmondtam a gyerekeknek: még további sok munka vár rájuk, hogy a felsőbb korosztályokba lépve is megállják majd a helyüket.

Címlapképünkön a korosztály egyik meghatározó játékosa, Korcsok Nándor, aki nem kevesebb, mint 51 mérkőzésen szerepelt a két különböző bajnokságban szereplő csapatainkban – fotó: Tasnádiné Petka Anita

 2022. 06. 14.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

A kiváló fotós és nem mellesleg újságíró, a behir.hu szerkesztője, Such Tamás kétszeresen is az uszodák rabja lett. Nevezetesen fiatal korában úszóként jegyezték a versenyeken, fia, Such Bertold pedig néhány éve a békéscsabai vízilabdaklub utánpótláskorú játékosa. Nem véletlen, hogy mindketten az Árpád fürdő, a víz, a napfény szerelmesei, és az sem véletlen, hogy Tamás, az apuka is tevékeny részese volt a minap lezajlott apák-fiúk pólómérkőzésnek. Such tamás beszámolója így fest a behir.hu portálon:

Kettős apa-fiú rangadó zajlott péntek este az Árpád fürdő 50-esében. Az első meccset a 2010-es (gyermek IV.), míg a másikat a 2009-es (gyermek III.) csirkefogók vívták (alázták?) atyáikkal. Mi a másodikban voltunk érdekeltek. Jelige: Ne fulladjunk meg! (Egy valódi mélyvízinterjú/riport.)

Csabai Zozó – a gyerekek trénere – jó szokásához híven idén is vízbe hozta a szezonzáró apa-fiú pólómeccset. Noha az eredmény előre borítékolható volt, de a remek hangulat minden bánatot felülírt.

Nem mellesleg míg egy apa-fiú kosár, kézi, foci stb. találkozón bizonyos szempontból a faterok pariban vannak a skacokkal, hiszen a szilárd pályán futni bárki tud. No de a víz… Ott nincs zsebre tett kézzel, fütyülve sétálás. Ráadásul milyen tudathasadásos állapot az, amikor azok a gyerekek az ellenfeleid, akiknek egész évben ott szurkolsz a partról.

Már a felállás sem volt túl szerencsés: nyolcan küzdöttünk 11 kölökkel – ergo nem nagyon volt cseresorunk. Szerencsére azonban Zozó – aki egyébként a bajnokság alatt a bírók nagy kedvence – volt a sípmester.

A mérkőzés Viktória szabály szerint zajlott, ami azt jelenti, hogy mindent szabad (főleg nekünk) – például a bokájánál visszahúzni a gyerkőcöt, hogy „Hova viszed azt a labdát?!!” – miközben már rég nem nála volt.

– Milyen volt? – kérdezem Nánási Hunor apukáját, Istvánt, aki még az első csata után tápászkodott ki a vízből. – Fáj – válaszolja. – Mi? – Minden. Most tudtuk meg, hogy mi a magyarok istene.

Zozó instrukciói az összecsapás előtt az öregekhez: – Ne úszásban akarjátok megverni őket, próbáljatok passzolni. Különben is a labda mindig gyorsabb, mint ahogy ti úsztok. – Ezt tudjuk – bólogatnak. – Nem baj, ha lenyomjátok őket, nem fogom lefújni.

– Időben lefeküdtél? – faggatam Rácz Domonkos édesapját, az öreg Domit. – A lefekvés előtt vízilabdás videókat néztem – így ő.

– Úgy gondolom, gyorsan megtanulok a hátamon levegőt venni, mert szerintem többet leszünk a víz alatt, mint fölötte – íme Gyuricza Pisti apukájának, Tominak a meccs előtti lila víziója.

… és békésen kergetek egy sárga labdát a medencében, amikor valaki lenyom a víz alá… Hát a fiam! – Mi a franc van, nem kaptál Magnumot ebéd után? – Nem!

– Apu, menj már előrébb, fogd a fiadat! – instruktál Rácz Emma, Domi húga. – Húzd vissza!

– Ez szabályos? – kérdi Such Berci anyukája, Emese amikor az egyik apuka gólt dobott. – A válla kint volt – válaszolja Orosz Regő édesanyja, Kata. (mármint vagy 5 centit kiemelkedett a vízből)

– Zimbrán góóól! – üvöltik többen a vízből. (Zimbrán Milán betalál az atyáknak) – Írjuk ki a Facebookra! – reflektál Zozó.

– A bíró most jól fúj? – kérdi Orosz Regő anyukája. – Nem tudom… szerintem velünk van! – feleli Zimbrán anya.

A negyedek hosszát általában az apukák arcvörösödésének az árnyalata határozta meg. Ajtai Miki, a serdülők, ifik és a felnőttek játékosedzője és Fodor Ádám vezetőedző feltűnően sokat cikáztak medence körül, biztos a felnőtt kispadra kerestek utánpótlás-játékost.

(a meccs végén)

– Jaj, Istenem! Jó volt, csak majd’ megfulladtam – sopánkodik Gyuricza papa.

– Egyszer szoros közeli állapotba felhúztalak benneteket – lelkesíti Zozó az átlagban 45 éves embereket.

– Kérem, értékelje a meccset! – faggatom Puha Zalán édesapját, Zolit, aki a szeniorok gólkirálya volt, aki egyébként a felnőttek oszloposa. – Nagyon ügyesek voltak a gyerekek. Az utóbbi időben egy komplett csapattá nőtték ki magukat. – És mi? – Mi taták voltunk.

(Szerintem úgy hat fával kaptunk ki, vagy tízzel?)

forrás: behir.hu/Such Tamás – fotó: Nagy Emese