2021. 07. 03.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

A 12-13 éves, azaz gyermek III. és gyermek IV. korosztályos békéscsabai fiataljaink munkáját Csabai Zoltán edző irányította az elmúlt bajnoki esztendőben. Tavaly nyáron 33 fiatallal kezdte meg a munkát, közülük a legaktívabb 28 kapott szerepet a korcsoport vidékbajnoki sorozataiban a Délkeleti csoportban.

Bár ezeknél a korosztályoknál nem meghatározó, hogy milyen helyezéseket érnek el, elöljáróban elmondható, hogy mindkét alakulat túlteljesítette az edző által titkon előírt elvártakat. Érhető, hiszen már az alapszakasz után mindkét csapat kiharcolta a felsőházi folytatást (az első négyben végzett), majd a gyermek IV. korosztály még a dobogós helyre is befutott.

Emlékeztetőül a 2020–2021. évi vidékbajnoki végső sorrendek. Gyermek III. korcsoport: 1. Szolnoki Dózsa, 2. Legrand Szentesi VK, 3. Szegedi Vízipóló Suli, 4. Csabai Csirkefogók VK, 5. Kecskeméti JS, 6. Hódmezővásárhelyi VSC, 7. Invictus SC, Szolnok, 8. Kölyök Póló SE, Monor.

Gyermek IV. korcsoport: 1. Legrand Szentesi VK, 2. Szolnoki Dózsa, 3. Csabai Csirkefogók VK, 4. Szegedi Vízipóló Suli, 5. Yordo Szentesi Leányok, 2. Csongrádi VVSE, 3. Gyulai VK, 4. Mórahalmi VK.

– Mint minden évben, a tőlem „kiöregedő” gyerekek feljebb kerülnek Fodor Ádámhoz, alulról pedig a baby korcsoportosok jöttek át az én csoportjaimba – fogalmazott Csabai Zoltán. – Itt a fiatalok teljesen új helyzet elé kerülnek, hiszen némileg eltérő szabályok vonatkoznak rájuk, mint korábban. Elég arra gondolni, hogy a legfiatalabbak esetében öt+egy, itt már hat+egy fős egy csapat. Alul komplett sorcserét kell alkalmaznia egy edzőnek, itt már a felnőttekhez hasonlóan egyénileg lehet cserélni a játékosokat, és sorolhatnám a további kitételeket. Egyszóval bőven volt új tanulnivalójuk a legfiatalabbaknak, de a többieknek is.

Könnyű volt meghatározni az alapvető célt is, mégpedig azt, hogy az újdonságoknak megfeleljen mindenki, amit összességében igencsak jól teljesítettek a gyerekek. Fontos cél volt az úszástudás fejlesztése is. Az új korosztályban még zónázni nem lehet, ezért a szoros emberfogás gyakorlása került előtérbe. A támadások kidolgozásának tanulása ugyancsak alapvető feladat volt, miként a technikai képzés. Nem beszélve a laza közösség csapattá formálásról.

– Idén a koronavírus-pandémia miatt kissé átrendeződött a bajnokság, kevesebb csapat nevezett, a korábbi 14 helyett csupán nyolc – elemezte az évet Csabai Zoltán. – Elsősorban a külföldi gárdák elmaradása miatt alakult így. Ettől függetlenül remek kis sorozatot éltünk át tavaly nyár óta, hiszen a nagy hagyományokkal rendelkező OB I-es csapatok utánpótlás együttesei mind felsorakoztak, így sok éles meccset játszhattunk, ami nagyban elősegítette a fejlődést.

Érdekesség a kisebbek esetében, hogy csak az utolsó pillanatban dőlt el, hogy a Csongrád és a Békéscsaba közül melyik csapat kerül föl negyediknek a felsőházba. Végül az eredmények a mieink javára döntöttek, a gyerekek pedig egy bronzéremmel hálálták meg a kínálkozó alkalmat.

– Tudtuk, hogy a felsőházban nagyon erős ellenfelek várnak ránk, ám mégis örültem, hogy a szolnokiakkal, szegediekkel, szentesiekkel folytathattuk, hiszen ebben a mezőnyben lehet igazán tanulni, tovább fejlődni – tekintett vissza az edző. – Itt sem volt eredménykényszer, fiataljaink mégis jól teljesítettek, mondhatni, ezek az eredmények már pluszok voltak. Azt tartottam fontosnak, hogy nagyobb nevű ellenfeleinkkel szemben szoros meccseket játsszunk, és itt is gyűjtögessünk pontokat, ami sikerült is. Pedig a kezdet nem volt könnyű, de aztán belelendültek a gyerekek.

A gyermek IV. korosztály teljesen komplett volt, olyannyira, hogy a gyulai fiókcsapatnak is adtak át fiatalokat a bajnok találkozókra. Ugyanez nem mondható el az egy évvel idősebbeknél, itt bizony olykor fel kellett játszani a gyermek III-ba a fiatalabbaknak is.

S hogy mit hozhat a jövő? Nos, többen felkerülnek eggyel feljebb lévő korosztályba, várhatóan 10-11 gyerek. Nagyjából ugyanennyien jönnek fel Csabai Zoltán csoportjába a baby korcsoportból.

– Az lesz az új kihívás, hogy az újoncokat beépítsük a csapatba, és felzárkózzanak – mondta zárszóként az edző. – A régiek esetében pedig a taktikai repertoárt kell fejleszteni, a lövéseket hatékonyabbá tenni.

Címlapképünkön a gyermek IV. korcsoportos együttesünk Csabai Zoltán edzővel, szövegközi képünkön a gyermek III. korosztályosok

 2021. 06. 26.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Míg az alsóbb korosztályokban évjáratonként rendezik a vidékbajnokságokat, gyermek I. korcsoportba már két évjárat, a 2006-ban és a 2007-ben születettek tartoznak. Ennek értelmében Fodor Ádám edzőnkhöz 26 fiatal járt az edzésekre 2020–21-ben.

A népes mezőny és a lehetőségek miatt két sorozatba is nevezett klubunk csapatot, nevezetesen az országos bajnokságban szerepeltek a jobbak, míg mások a vidékbajnokságban. Döntően az volt meghatározó abban, hogy ki, hol kapott szerepet, hogyan dolgozott a hétköznapokon.

– Akadnak fiatalok, akik csupán egy-két éve vízilabdáznak, mások régebb óta – vágott bele az évértékelőbe Fodor Ádám vezetőedzőnk. – Így érthető, hogy van tudásbeli eltérés a 26 sportolónk között. Van, akinek az úszástudásban volt elmaradása, mások technikailag és taktikailag voltak kevésbé képzettek. Ezeket a különbségeket kellett lehetőleg egy szintre hozni az év folyamán. Miután sokat fejlődtek a gyerekek, volt átjárás a két csapat, az országos és a vidékbajnoki gárda között. Erre volt példa Pojendán Áron, aki mindössze másfél éve vízilabdázik, a kezdetben még a vidékbajnoki csapatban kapott szerepet, tavasszal pedig már az országosban is számolhattam vele. Vagy ott van az úszóból lett pólós, Horváth Szabolcs, aki értelemszerűen gyorsabb a többieknél, miután „kitanulta” az új sportágat, hamar helyet kapott az erősebb csapatban.

A tavalyi bajnokságok nem fejeződtek be, az idei pedig meglehetősen hektikus volt. Hosszú volt a pontvadászat nélküli nyár, majd az ősszel kezdődött bajnokságban, a kiírás furasága miatt, télen hathetes szünetet tartottak. Ez alapos fejtörést okozott az edzőknek, de alighanem minden klubnál így volt.

– Rossz ez az elosztás – folytatta a vezetőedző. – A kéthónapos nyári időszakot felkészülési meccsekkel vészeltük át, de időnként menet közben is kellett egy-egy mini alapozást tartanom, hogy visszazökkenjenek a gyerekek a kerékvágásba. Kihasználva, hogy a vidékbajnokság viszonylag folyamatosan zajlott, itt is szóhoz jutottak azok az országosban szereplők, akiknek például a pandémia miatt volt edzéskiesésük.

Bár a 26 srác együtt edzett, mégis más és más volt az elvárás a kétféle bajnokságban szereplőkkel szemben.

– Klubunk elnöksége nem számított arra, hogy akár a dobogón is végezhet a magasabb szinten szereplő egységünk – emlékezik vissza Fodor Ádám. – Ezért számított meglepetésnek, hogy hamar az élre állt csapatunk. Látva a fejlődést és az eredményességet, egy idő után már elhittük, hogy a legjobbak között zárunk. Ami végül a bronzéremmel sikerült, de azért maradt egy kis hiányérzetem, ugyanis a hajrára visszaesett a gárda.

Azt is elemeztük a fiatalok mesterével, hogy miben léptek igazán előre tanítványai: – Jelentősen bővült a taktikai repertoár, amit fegyelmezetten hoztak is a meccseken. Fejben is erősebbek lettek, amit alátámaszt az Oázis elleni derbi, ahol hétgólos hátrányból lett döntetlen. De azért az is igaz, hogy olykor hullámzó volt a teljesítmény, különösen a bajnoki finisben. De maradjunk a pozitívumoknál: gyorsaságban is elértük az országos átlagot, ami annak is köszönhető, hogy remek volt az edzéslátogatottság.

Persze, essék szó a vidékbajnokságban szereplőkről is: – Itt, mint korábban már szó esett róla, zömében azok kaptak játéklehetőséget, akik később kezdték a sportot, akik később érő típusok, esetleg, akiknek lemaradásuk volt. Ők is rengeteget fejlődtek, hosszú távon bízom abban, hogy megmaradnak a sportágnál és sikeresek lesznek.

Ám nagy változás előtt áll ez a korosztály is, hiszen tizenöten kiöregednek, jövőre már a serdülő bajnokságban számolhatnak velük.  Igaz, Csabai Zoltán edzőtől majdnem ugyanennyien „felöregednek” a gyermek I. korosztályba.

– Az különösen nehézséget okoz felkerülő fiataoknál, hogy ők korábban a vidékbajnoki „tempót” szokták meg, az országosban azonban más az iram. Bár kimondottan jó alapokat kaptak edzőkollégámtól, Csabai Zoltántól, de az új szezonban taktikailag, technikailag, gondolkodásban új kihívás vár rajuk. Fel kell gyorsulniuk minden téren, ami nagy feladatot ró ránk, edzőkre is.

Címlapképünkön a gyermek I. korosztályos, országos bajnokságban bronzérmes helyen záró csapatunk Fodor Ádám edzővel

 2021. 06. 22.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályú csapataink az országos utánpótlás-bajnokság A2-es csoportjában szerepeltek a 2020–2021. évben. Az előbbi kettőt a felnőtt csapatunk játékos edzője, Ajtai Miklós készítette fel. Az alapszakaszban az ifisták a 7., a fiatalabbak a 8. helyen zártak csoportjukban. Az alábbiakban a két korosztály idei teljesítményéről esik szó mesterük segítségével.

– Az eredmény mindenképpen elfogadható annak tudatában, hogy tavaly nyáron alaposan meggyengültünk, hiszen négy meghatározó játékosunk Egerbe, illetve Pécsre igazolt – mondta elöljáróban Ajtai Miklós. – Velük akár a top háromban is végezhettünk volna, de igyekeztünk tavaly gyorsan lezárni a veszteség okozta sokkot. Ezért még azon nyomban új terveket fogalmaztunk meg, és új célokat tűztünk ki az elnökséggel karöltve.

Persze, nem csak ez okozott nehézséget a felkészülés során. Minden sportágra jellemző, hogy akkor veszti el alanyai jelentős részét, amikor azok a serdülő korba lépnek, illetve a tanulmányaikra (vagy másra) fordítanak egyre több időt. Igaz volt ez a mi fiataljainkra is, amit alátámaszt: egyeseknél igencsak megritkult az edzéslátogatottság.

– Az év folyamán ez hatvan-hetven százalékosra tehető, különösen az idősebbeknél – így a tréner. – De a mag azért ennél sűrűbben látogatta az edzéseket. Ebből az állapotból igyekeztem kihozni a maximumot, ami több, kevesebb sikerrel párosult. Ennél jobb eredményhez egy komplettebb csapat és nagyobb edzéslátogatottság kellett volna, de nem lehetünk így sem elégedetlenek.

Bár a pandémia olykor megtörte a lendületet, azért fejlődés is tapasztalható volt a két korosztályban. Erősödött az úszástudás, hatékonyabb volt a taposás, a vízből való kiemelkedés magassága, de amire Ajtai Miklós büszkébb: erősebbek és pontosabbak lettek a lövések.

– Nagy hangsúlyt fektettem az év folyamán a kapura lövések hatékonyságára, de taktikai téren is sokat fejlődött a két csapat, ami több mérkőzésünkön meg is látszott. Persze, nem lehetek maradéktalanul elégedett, maradt hiányérzetem a két korosztály esetén. A védekezésünk olykor halványabbnak bizonyult, és a már említett edzéslátogatottsággal sem vagyok igazán elégedett. A koronavírus-pandémia is hagyott némi nyomot csapatainkon, de ez utóbbi igazán nem lehet mentség, hiszen más klubokat is hasonlóképpen érintett, mint minket.

A jövőről is szó esett, aminek kapcsán megtudtuk, az új esztendőben többet vár a két alakulattól, aminek oka prózai: népesebb lesz az ifjúsági és serdülő csapat is.

– Mindössze három ifjúsági korú játékosunk, Demeter Nándor, Paksi Benedek és Schindler Imre öregedett ki, akikkel esetleg a felnőtt csapatban számolhatunk a jövőben – folytatta Ajtai Miklós. – Persze nagy kérdés, tovább tanulnak-e, illetve, ha igen, vissza tudnak-e játszani? Viszont a serdülőkből ennél nagyobb létszámban kerülnek föl fiatalok az ifibe, és ugyanez érvényes a jövő serdülő gárdánál is, hiszen sok gyermek korcsoportos lép eggyel magasabb osztályba. Mindkét szinten nagyjából húsz-húsz vízilabdázóra számíthatok. Úgy gondolom, ekkora létszám mellett a korábbi két-három taktikai megoldáson túl további két-három új dolgot megtaníthatok a srácoknak. A mottónk talán az lehet: új szezon, új év, új csapat, új lehetőségek. És akkor tudásban és eredményességben végképp pótolhatjuk 2021–2022-ben a tavaly nyáron távozókat, így akár odaérhetünk a legjobb három közé az idei 7., illetve 8. hellyel szemben.

Címlapképünkön a 2020–2021. évben bevethető serdülő csapatunk, a szövegközi képen pedig az ifistáink

 2021. 06. 18.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Klubunk több mint ötven fiatalja felsorakozott a békéscsabai Árpád fürdőben péntek délután, hogy az edzőkkel, ügyvezető elnökkel együtt megemlékezzenek az éppen egy esztendeje elhunyt remek vízilabdázóról, Benedek Tiborról, akinek tiszteletére idestova egy éve egy fát ültettek.

Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok, majd a világbajnoki címet nyert magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. Korai haláláig az Újpest OB I-es vízilabdacsapatának edzője volt.

Balázs Lajos, a Swietelsky-Békéscsaba ügyvezető elnöke érdekes emlékeket idézett föl a kiváló világverő Benedek Tiborról, miként Szigeti Csaba, Békéscsaba sportcsoportjának vezetője is. Többen a tiszteletére ültetett fa és emléktábla előtt álló vázában virágot helyeztek el, és felelevenítették a remek pólós, illetve az olimpiai bajnok gárda békéscsabai meccseit, amelyeket a németekkel és románokkal – az utóbbiakkal kétszer is — vívtak Kemény Dénes szövetségi kapitány fiai.

S ha már Kemény Dénes: 2010-ben a magyar válogatottat háromszor olimpiai bajnoki címig vezénylő szövetségi kapitány ittjártakor ugyancsak egy emlékfát állított az akkor 111 esztendős szövetség nevében. Ez alatt állt egy megemlékező tábla, amely fából készült, ám az idő vasfoga alaposan kikezdte. Klubunk vezetősége úgy látta jónak, ha ezt az elkorhadt emléktáblát egy időt álló fémtáblára cseréli, amelyet a Benedek Tiborról szóló megemlékezés után ugyancsak „felavattak”.

Címlapképünkön Balázs Lajos ügyvezető elnök (középen) a megemlékezést tartja, mellette jobbra Fodor Ádám vezetőedző, mögötte (fehér pólóban) Szigeti Csaba

 2021. 05. 12.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A ma sportoló fiatalok elé sokféle példaképet lehet állítani. Akár olyat, aki olimpiai- vagy világbajnok az adott sportágban, de olyat is, aki az aktív testmozgás mellett a tanulásra is nagy hangsúlyt fektetett, majd szép érdekes „szakmát” szerzett, amiben kiteljesedett és jól boldogul.

Ilyen például a ma 36 esztendős dr. Apáti-Nagy Péter, aki jó néhány évet lehúzott a vizes sportágban. Mint oly sok vízilabdás, ő is először az iskolai úszásoktatás keretében sajátította el a sportág alapjait, Budavári István keze alatt ismerkedett meg eme nedves közeggel, majd egy ideig az úszóklub tagjaként élte életét.

– A Belvárosi Általános Iskola és Gimnáziumba jártam, és ahogy a suli megannyi kisdiákja, én is a tanórák keretében tanultam meg úszni – vallja dr. Apáti-Nagy Péter. – Három évig tagja voltam a klubnak, de a faltól falig úszás nem igazán az én világom, ezért egy idő után felhagytam az edzésekkel.

Mégis visszataláltál a vízhez…

– Tény, jó néhány év kihagyás után az egyik osztálytársam, Vermes Boldizsár unszolására ismét víz közelbe kerültem. Ő már egy ideje lejárt az Árpád fürdőbe a vízilabdaedzésekre, követtem, majd néhány tréning után én is kedvet kaptam a sportághoz. Igaz, ekkor már 15-16 éves voltam, de jó élmény volt vízilabdázni, vonzott a közeg, a társaság, és itt „tanultam meg szeretni” a sportágat.

Kik voltak az edzőid és milyen poszton játszottál?

– Serdülő korcsoportosként Ricza Lajos, majd, amikor ifjúsági korosztályos lettem, Balázs Lajos és Szlávik Győző. Bal szélsőként vettek számításba. Igaz, nem magas szinten űztem a sportágat, hiszen a Budapest Bajnokságba nevezték a csapatot, de mindez rendszeres játéklehetőséget és sok élményt adott.

Miként klubunk legtöbb 18 évese a továbbtanulás miatt várost váltottál. Hol folytattad a tanulmányaidat?

– Miként a békéscsabai többsége, én is Szegedre jelentkeztem az egyetemre. Az orvosira nyertem felvételt.

A Tisza-parti városban nem folytattad a pólót?

– Eleinte nem. De rövid időn belül alakult egy egyetemi csapat. Ennek az edzéseire jártam több, kevesebb rendszerességgel, de mérkőzéseket már nem játszottam. A mozgás öröme és a víz vonzása miatt lettem a klub tagja.

Tanulmányaid befejezése után azon kevesek közé tartozol, aki visszatért Békéscsabára. Hol helyezkedtél el, és mire szakosodtál mint orvos?

– Traumatológia, ortopédia a szakterületem, és a békéscsabai kórházban kezdtem rezidensként nyolc évvel ezelőtt. Azóta is ott dolgozom.

Nem gondoltál arra, hogy „hazai környezetben” folytasd a sportág űzését?

– Tény, továbbra is edzésben vagyok, de most már nem kizárólag a vízben. Nyaranta szívesen megmártózom az Árpád fürdő versenymedencéjében, de már nem játszom semmilyen bajnokságban. A testmozgás öröme azonban megmaradt.

Az orvosok látják legjobban, hogy jó, ha sportolnak a fiatalok. Miért ajánlod te is a mai gyerekeknek a rendszeres testmozgást?

Nem lesz mindenkiből bajnok, de aki mindennaposan sportol, egészségesebb emberré válik. Fizikálisan megerősödik, ami hosszú távon ugyancsak kihat az egészségükre, megelőzheti a későbbi problémákat. A sportbaráti közösségek kialakulása sem elhanyagolandó. Ezért mindenkinek ajánlom, hogy találjon magának egy olyan sportágat, amelyben jól érzi magát.

Címlapképünkön: Apáti-Nagy Péter idejében gyakran előfordult, hogy az edzőtáborokat élővíz mellé szervezték, ami a fiatalok számára rendhagyó és érdekes volt