Makra Zsolt: Indiában kevésbé ismerik a vízilabdát, Kínában annál inkább kezdik megszeretni

makra zsoltVízilabda-mérkőzések és távoli ázsiai utazások váltották egymást az elmúlt év végén dr. Makra Zsolt életében. Ebben van némi túlzás, ugyanis éppen az indiai és a kínai távollét miatt maradt el a kiváló őszt produkáló Csabai Csirkefogók mérkőzéseitől.

Az OB I B-s megyeszékhelyi gárda 30 esztendős „rosszkéz hátsó” játékosa nem kifejezetten kikapcsolódás céljából kelt háromszor is útra, hanem munkájából kifolyólag.

— Egy magyar tulajdonú kunfehértói gyógyszergyárban dolgozom fejlesztő kutatóként. A cégem úgynevezett generikus gyógyszerek készítésével foglalkozik. Ez azt jelenti, ha egy gyógyszer szabadalmi oltalma lejár, akkor a hatóanyagot más gyártók is használhatják, s az így előállított készítmények lesznek a generikus gyógyszerek. Sok gyógyszergyár pénzügyileg nem viseli el, hogy a nulláról fejlesszen — avatott be a részletekbe dr. Makra Zsolt, aki Szegeden biológia-környezettanári szakon diplomázott, majd a Szegedi Tudományegyetem szerves kémiai tanszékén szerzett doktorátust, PHD-fokozatot. Alapkutatásokat folytatott egyebek mellett a finomvegyipar számára fejlesztettek környezetkímélő termékeket. 2015-ben került az említett gyógyszercéghez.

— Auditorként az ázsiai partner-gyógyszercégek megfelelőségi vizsgálata volt a feladatom. Természetesen próbáltam összekötni a kötelezőt a hasznossal. Októberben és novemberben bejártam India nyugati és a keleti részét is, így láthattam az Indiai óceánhoz tartozó Arab tengert és a másik parton a Bengáli öbölt is. Jártam az egykori Bombay, ma Mumbai, a kevésbé ismert Visakhapatnam, Aurangabad, illetve Haidarábád városában is. Indiában furcsa volt látni az autópálya kellős közepén heverésző teheneket. A közlekedésben nincsenek különösebb szabályok, folyamatos a dudálás, a hangzavar. A monszun idején jártam kint, a folyókon átívelő hidakat is ellepte a víz, ilyenkor órákat kellett várni, mire a víz leapadt és átjuthattunk a túloldalra. Kínában Szecsuán tartomány székhelyén, a több mint négymillió lakosú Csengtuba vezetett az utam, ahol felhőkarcolók sokasága meredezett az ég felé, sokszor azt hittem, hogy az Egyesült Államokban vagyok. Hihetetlen fejlett, tiszta város, ahol a közbiztonság is jónak mondható.

Kedvenc sportága Indiában nincs jelen, talán vallási okokból (a kontinensnyi országot főként a hindu és a muzulmán vallás a jellemző). Ottani ismerősénél érdeklődött, aki elmondta, hogy Indiában hiányoznak a medencék, infrastrukturális fejlesztés kellene ahhoz, hogy egyáltalán esély legyen arra, hogy elterjedjen ez a sportág. Kínában ugyanakkor egyre népszerűbb a vízilabda, a női válogatottjuk kifejezetten magas színvonalon űzi a sportágat, rendszeresen ott vannak a világversenyeken.

— Az idei év még tervezés alatt áll, így nem tudom pontosan, hogy módom lesz-e még jobban megismerni ezt a két országot — mondta zárásként a fejlesztő kutató.

Komolyan veszik a vízilabdát

Dr. Makra Zsolt szentesi születésű, de kötődése a békéscsabai játék mellett Békés megyéhez kettős: édesanyja nagybánhegyesi, rokonai közül ma is sokan élnek a településen. Szülővárosában ismerkedett meg a vízilabdával. Korosztályosként ifjúsági magyar bajnoki ezüstéremmel, serdülőként egy negyedik hellyel büszkélkedhet. Az akkor nagyon sikeres felnőtt csapatban csak Magyar Kupa-mérkőzésen játszott, bajnokin nem. Tanulmányai nem tették lehetővé.

Több mint négy évet húzott le a másik szentesi csapatban, a Bertókban, majd négyet a Szegedi Vízipóló Suliban. Két év következett Hódmezővásárhelyen, majd egykori edzője, Kádár József hívta Békéscsabára, ahol már a második szezonját tölti. Együttesében a támadások megfelelő előkészítése és a védekezés megszervezése a feladata, de szívesen kiveszi a részét a góllövésből is. Az alakulat tavaly az ötödik helyen végeztek, az új kiírásban az őszi szezon után, mint ismert, vezetik a csoportjukat.

— A csapat tagjai már készülnek a privát életükre, céltudatosak, s nagyon szeretik és komolyan is veszik a vízilabdát — mondta dr. Makra Zsolt. — Ütős csapatot alkotunk, amelyben mindenkinek megvan a maga helye, tudja, mit kell csinálni. Sok csapatban játszottam már, de ennyire jó harmónia, nem tudom, hogy volt-e máshol. A klubvezetés, az edző és a játékosok hozzájárulása is kellett ahhoz, hogy ilyen sikeresek legyünk. Nagy köszönettel tartozunk edzőnknek, Kádár Józsefnek, aki nagyon jó munkát végez Békéscsabán.

Gajdács Pál

A felvétel dr. Makra Zsolt egyik ázsiai utazásán készült