Címlapképünkön a magyar női válogatott kapusa, Neszmély Boglárka, aki teljesen megőrjítette a spanyolokat – fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
A szingapúri OCBC Vizesközpontban javában tart a vízilabda világbajnokság. A magyar férfi és női válogatott szép utat bejárva eljutott az elődöntőig, ahol az utóbbiak a spanyolok legyőzésével bejutottak a fináléba, míg a férfiak ma a szerbek elleni diadallal ugyancsak az aranyéremért játszhatnak a folytatásban.
Itthon sokan a televízió előtt szurkoltak a két egyletünknek, köztük sok egykori és mai játékos, szakember. Az utóbbiak közül faggatunk kettőt: hogyan látják az eddig lezajlott események közül a végjáték felé haladó csapatainkat.
Azt elöljáróban leszögezhetjük: a spanyolok elleni női összecsapásról (15–9) különösen Neszmély Boglárka teljesítménye kiemelésre méltó. Magyarországon mindig akadtak csodaszámba menő kapusok, ezek közé tartozik az egyik, spanyolok elleni hős. Önmagáért beszél, hogy hány védést mutatott be. Ugyanakkor kellett hozzá azért egy olyan csapat, amelyben mindenki remekül igyekezett blokkolni az ellenfél lövéseit.
Fodor Ádám, a Békéscsabai Vízilabda Klub vezetőedzője hasonló állásponton volt, amikor így fogalmazott: – Percekig hatása alatt voltam a győzelemnek, ez a magyar vízilabda ünnepe volt. Élesek és határozottak voltak a lányok, a precíz védekezésüket látva a spanyolok hamar elbizonytalanodtak, ezért lett a végén olyan nagy a gólkülönbség. S hogy mit várok a folytatásban a görögök elleni aranyderbin? Az újabb ellenfél teljesen más pólót produkál, fizikailag nagyon erősek, ám statikus a játékuk, amolyan kicsit szerbes. Ezért itt már nem számítok ekkora fölényre, de mivel már egyszer megvertük őket a vébén, most is győzelmet várok. Hozzáteszem: kiélezett lesz a küzdelem, nem biztos, hogy olyan szép lesz a játék, mint a spanyolok ellen, de remélem, akár csúnya vízilabdával is, de nyerünk.
Ajtai Miklós, a békéscsabaiak játékosa is a szép játék hatása alatt volt hosszú ideig: – Elég ránézni az eredményre, végig domináltunk, a negyedik negyedet már egy kicsit el is engedhettük. Fantasztikusak voltak a magyar lányok blokkjai, én már a félidei eredmény alapján biztos voltam a sima győzelemben. Az eredményes védekezésünk és a hatékony támadásunk nagyon ült az olimpiai bajnokkal szemben.
S akkor nézzük a mai, férfiak elődöntőjét, a Magyarország—Szerbia találkozót (19–18)! A szerbek egy taktikai vonalra tettek föl mindent: erőből támadni, kiállításokat kiharcolni, s az emberelőnyös helyzeteket belőni. Ez bevált. Különösen a kapufa mellőli lövések, ami ellen nem találta az ellenszert a magyar gárda. Végül az ellenfél góljainak kilencven százaléka hasonló szituációból esett: emberelőnyből, büntetőből.
Fodor Ádám: – Remekül kezdtük a mérkőzést, éles volt a csapat. Ám a szerbek védekezése a második negyedre összeállt, nem beszélve arról, hogy az emberelőnyös helyzeteik kihasználása iskolapéldaszámba ment. Nekem úgy tűnt, az ellenfél nem is akar akció gólt lőni, az emberelőnyös helyzetek szaporítására törekedtek, amit aztán a kapufa melletti embereik ki is használtak. Igaziból mindkét csapat azt nyújtotta, amit valóban tud. A negyedik negyedben ötgólos előnyünknél már-már hátra dőltem, de hát végül is egy olimpiai bajnok gárda ellen kellett bizonyítani. Ami sikerült is egy szellemesebb magyar játékkal. Nagy öröm, hogy mindkét magyar válogatott az aranyéremért játszhat.
Ajtai Miklós: –Lehet, hogy ellentmondásosnak tűnik, de az év mérkőzése volt, ám a játék nekem annyira nem tetszett. A magyar csapat beleállt a szerbek agresszív játékába, ami a kiállítások számán is meglátszott. Az utolsó negyed pedig full káosz lett. Ma a két csapat két centere bizonyult a legjobbnak, a magyaroknál Kovács Péter, végül róluk pörgették ki a védőket, ami aztán hozta az emberelőnyös helyzeteket, a kipontozódásokat. Ha ez a meccs megy még tovább, lehet, elfogytak volna a csapatok. A végén a szerbek egy kicsit eltaktikázták a mérkőzést, a magyarok viszont a szívüknek köszönhetően nyerték ezt a nagyon fontos találkozót.
Jávor Péter
