Borsos Pál játékosként a vízben, de ha kellett edzőként állt a medence partjára, 2011 óta pedig a klubelnöki teendőket is ellátja
Az előző részben Kádár-éra címmel a Szentesről érkezett, nagy tapasztalattal rendelkező edző békéscsabai évtizedét taglaltuk. Elmondása szerint egy tréner 65 éven túl már ne vállaljon nagy feladatokat, így elbúcsúzott a megyeszékhelytől, és elment nyugdíjba. Őt váltotta a fővárosból érkező dr. Szilágyi Kristóf, aki három esztendőt húzott le a Viharsarokban, majd Fodor Ádám vette át a stafétabotot.
Csodálatos 24 évet töltött el felnőtt csapatunk az OB I B-ben, amelytől önkéntes lemondással kénytelen volt megválni. Erről Balázs Lajos ügyvezető elnök így beszélt: – Az akkori erős gárda lassan kiöregedett, ki a család, ki a munka miatt eltávolodott a vízilabdától. Fiataljaink ugyan beértek, ám érettségi után szinte mindenki elkerült a városból. Oka prózai: nem lévén a megyeszékhelyen megfelelő felsőoktatás, ezért más városokokban tanultak tovább. Legalább egy csapatra való saját nevelésű játékosunk tanul ma is más város egyetemén, és annak csapatát erősíti. Nem maradt más lehetőségünk, mint az OB II. Persze, ebbe némiképp a költségek is beleszóltak. 2022-ben nem kiestünk a másodosztályból, hanem nem tudtuk vállalni az OB I B-vel járó növekvő költségeket. De nem mondtunk le arról, hogy hosszútávon újra osztályt váltson a felnőtt csapatunk.
Így aztán be kellett látni, hogy egyelőre még inkább utánpótlás-nevelő egyesületté váltunk. Ám egyben ez azt is jelenti, hogy még nagyobb erővel a fiatalok felé fordult a figyelem az utóbbi években. A fejlődésük töretlen, ami a mai edzőgenerációnak is köszönhető. Erről Fodor Ádám így gondolkodik: – Hét éve kerültem Békéscsabára. Akkoriban a gyermek harmadik korosztályosokkal, majd az országos bajnokságban szereplő gyermek csapattal foglalkoztam. Aztán az elnökség fölajánlotta a vezetőedzői tisztséget. Legalulról kezdtem az edzői pályafutást, de mindig is vágytam arra, hogy meglegyen számomra a kiteljesedés, így természetesen elfogadtam. Józsi bácsi (Kádár József) remekül kiépítette az utánpótlást, ezért nem kellett a nulláról indulnunk. Továbbra is fontos célként kezeljük a toborzást, hiszen a piramis aljának a kiszélesítése adja meg a jövőt. Szerettünk volna minden évben két baby korosztályú csapatot összehozni, egyet Gyulán, egyet Békéscsabán, de ez eddig nem sikerült. Mégis egyre inkább stabillá kezdett válni klubunk az utánpótlás terén. A folyamatosan tovább épülő iskolarendszer adhat erős alapot a jövőre nézve. Ennek javuló eredményességét nagyon jól mutatja, hogy kezdetben a jó szakmai munka során sok gyereket tudtak elcsábítani klubunkból, míg az elmúlt egy-két évben ez a szám lecsökkent, pedig most is vannak ügyes, tehetséges játékosaink. Egyébként az utánpótlás-építésben csak a Covid időszak okozott fejfájást, akkoriban a 2010–11-es korosztályt nehéz volt feltölteni, de mára kiderült, ezekben az évjáratokban sincs lemaradásunk. Fölfelé haladva, ifi szinten már akadnak gondjaink, hiszen nem lévén magas szintű felsőoktatási intézmény a megyeszékhelyen, fiataljaink a továbbtanulás miatt más egyetemi városokban folytatják a pólót és a tanulást. De ez az elvándorlás egyelőre természetesnek nevezhető. Bízunk benne, hogy akad olyan, aki hazatér, s ha még jobban kiszélesedik a bázis, akkor olyanok is lesznek, akik eleve itthon maradnak. Erre építve hosszú távon újra lehet ütőképesebb felnőtt csapatunk is. Saját nevelésre kell építeni, mert különben nagyon költséges felnőtt gárdát fenntartani. Hét év alatt nagyon sok játékost „kitermeltünk”, ezért megvan az esély ezeknek a céloknak megvalósulására. Ami pedig a közeljövő országos utánpótlás-bajnokágában való szereplésünket illeti: most is kevés hiányzott ahhoz, hogy az A1 csoportosokkal folytassuk a rájátszást, de jövőre megcélozzuk. Még akkor is, ha már ma tudjuk: szűkítik az A2 mezőnyét kétszer nyolc csapatosra. De hiszem, hogy ezzel az utánpótlással elérhetjük a célkitűzésünket.
A mai erős utánpótlás, együtt az ifi, a serdülő és a gyermek korosztályos csapatunk 2025-ben
Hasonló klubelnökünk, Borsos Pál állásfoglalása, ő is ma az utánpótlásban látja a jövőt. Jómaga kissé későn kezdte el a vízilabdát, hiszen 14 évesen lett az Árpád fürdő lakója, de nemcsak ilyen érdekes a vele kapcsolatos számmisztika: – 1980-ban születtem, vagyis öt évvel azután, hogy Békéscsabán újra életre kelt a sportág – így a klubelnök. – Sőt, amikor Szécsi Tomiék összetrombitálták az egykori úszókat pólósnak, még édesanyám is fiatalkorú volt. Ma is örülök, hogy belecsöppentem a vízilabdába. Persze, akkoriban egy-két utánpótláscsapat volt Csabán, én öreg voltam serdülőnek, fiatal felnőttnek. De azért az utóbbiban egyre többször kaptam játéklehetőséget.
Borsos Pál is a továbbtanulás után érkezett vissza Békéscsabára, időközben elvégezte az edzőit, így aztán nemcsak játékos, hanem tréner és klubelnök is egyben. Immár 2011 óta. S hogy miért vállalta el a leköszönő Szécsi Tamás után a klub vezetését? Erről így beszélt: – A jövőkép biztató volt, ami mellé könnyű odaállni. Napról napra nőtt a gyerekek létszáma, egyre több csapatot tudtunk nevezni a különböző szintű bajnokságokba. Határozottan nőtt a szakmai és anyagi háttér is, a TAO újabb lehetőséget nyitott meg a klub előtt. 2015-re eljutottunk oda, hogy azóta van már ifjúsági csapatunk is, így eredményeink után helyet kaptunk az országos utánpótlás-bajnokságban való indulásra, ahol egyre szebb eredményeket érünk el. Ha fogalmazhatok úgy, Szécsi Tomi remek alapokat tett le, a mai generációnak ezt kell még magasabb szintre emelnie. Erre vállalkoztam én is, de az egész klubvezetés és a szakmai, edzői stáb is.
Jávor Péter
