2018. 01. 05.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Alig néhány napja számoltunk be arról, hogy két fiatal, dél-alföldi utánpótlás korosztályú évjárat Szentesen, illetve Kecskeméten tehetséggondozó edzésen mutatta meg, mennyit fejlődött az elmúlt időszakban. A fiataloknak ugyan egyelőre szünet van a bajnokságban, azonban továbbra sem tétlenkednek, a hazai környezetben zajló edzések mellett e hét végén újabb összetartáson vesznek részt két vízilabdás fellegvárban.

A 2005-ben, illetve a 2006-ban születettek ismét Szentesen és Kecskeméten találkoznak, ahol újabb tréningeken és kétkapus meccseken tesztelik őket a szövetségi edzők. A dél-alföldi tehetséggondozón továbbra is a szegedi, szentesi, csongrádi, hódmezővásárhelyi, szolnoki, kecskeméti és békéscsabai-gyulai fiatalok vesznek részt.

Dobra Róbert edzőnk vezetésével a békéscsabaiak közül a kapus Szatmári Zsombor, a mezőnyjátékosok közül pedig a csabai Kiss-Schusztek Dávid és Bozgán Bence, valamint a gyulai Juhász Borisz kel útra szombaton, amikor két edzés szerepel a programban, vasárnap pedig további egy tréning.

A 2006-ban születettek ismét Kecskeméten találkoznak, ide dr. Szilágyi Kristóf vezetésével öten utaznak: a gyulai Fodor Zsombor, Szanyi Vencel, a békéscsabai fiatalok közül pedig Kvasz János, Hajdu Andor, továbbá az egy évvel fiatalabb Komlódi Marcell. Számukra mindkét napon két-két edzés és kétkapuzás szerepel a programban.

Klubunkat nagy megtiszteltetés érte, ugyanis az utóbbi korcsoportosok számára a régi motoros Gyenes István mellett január elsejétől dr. Szilágyi Kristóf (képünkön) a másik edző, aki foglalkozik a dél-alföldi mintegy negyven gyerkőccel. Vezetőedzőnk elmondta, számára is külön öröm, hogy ilyen lehetőséget kapott, ami által ráláthat az ország egyik legerősebb régiójának utánpótlására: „Ez nagy megtiszteltetés, és komoly fejlődési lehetőség nekem, de klubunk számára is kitüntetés, ami talán annak is köszönhető, hogy a Csabai Csirkefogók VK most már évek óta rendszeresen ad remekül felkészített játékosokat a nagyobb múltú, OB I-es háttérrel rendelkező egyesületeknek. Klubunk vezetői is hasonló véleményen vannak, és büszkék vagyunk valamennyien arra, hogy egyre inkább elismert nevelő egyesületté váltunk az elmúlt években.”

 2018. 01. 02.   Aktuális

Már a legkisebbekre is igyekeznek odafigyelni sportágunkban, ennek köszönhetően az előző év utolsó napjaiban a 2005-ben és 2006-ban született fiatalokra fokuszáltak a szövetségben, amelynek során tehetséggondozó közös edzéseket tartottak két alföldi helyszínen, Kecskeméten és Szentesen.

Az előbbi egynapos, december 30-ai eseményre a kisebbeket hívták meg, mégpedig három megye, Bács Kis-kun, Csongrád és Békés megye legjobbjait, akik nyolc egyesületet képviseltek. A Csabai Csirkefogók VK tizenévesei közül öten kaptak meghívót a csaknem negyven fiatalt felvonultató tehetséggondozó edzésekre, közülük betegség matt csak négyen utazhattak el Béládi Csaba edző kíséretében (a gyulai Fodor Zsombor bánatára betegség miatt nem tarthatott a mini küldöttséggel). Így részt vett az ennek a korosztálynak első ízben megrendezett, Gyenes István edző által irányított foglalkozásokon Szanyi Vencel (Gyulai VK), Hajdu Andor, Komlódi Marcell és Kvasz János (Csabai Csirkefogók VK). Érdekesség, hogy Komlódi Marcell még egy évjárattal fiatalabb társainál.

„Betegségek miatt a mintegy negyven meghívottból csak közel harmincan tudtak részt venni a kecskeméti tehetséggondozón — kezdett bele mondandójába a gyerekeket elkísérő gyulai edző, Béládi Csaba. — Két edzésen vettek részt a fiatalok, délelőtt főleg technikai, taktikai feladatok szerepeltek a repertoárban, délután viszont kétkapus tréningen tesztelték őket. Azt tapasztaltam a nap folyamán, hogy gyerekeink nincsenek lemaradva a többi klub hasonlókorú fiataljaival szemben. Úszástudásuk, labdakezelésük, látásuk a pályán hasonló, játékban is jók, talán a lábmunkán kell majd többet javítanunk. A srácok látható örömmel végezték a feladatokat, tetszett nekik a rendhagyó program.”

Már kapott is egy újabb értesítést klubunk, miszerint ezen a hét végén is egy kétnapos programra hívják az alföldi régió legjobbjait, akik ugyancsak Kecskeméten mutathatják meg, mire képesek?

Hasonló véleményen volt Dobra Róbert edzőnk is, aki a 2005-ben születettekkel Szentesen vett részt hasonló tehetséggondozón. Itt 16 meghívott volt, betegség és egyéb elfoglaltság miatt végül tizenhárman jelentek meg a szentesi uszodában. A mieink közül a gyulai Juhász Borisz nem tarthatott ezúttal a csapattal, de részt vett a békéscsabai Kiss-Schusztek Dávid, Bozgán Bence és a kapus Szatmári Zsombor.

„Egy kétórás edzés keretében Lehmann István szövetségi edző tesztelte a fiatalokat — számolt be az eseményről Dobra Róbert. — Először technikai, taktikai feladatok, lövések szerepeltek a programban, majd a kétkapus játék. A mieink nem lógtak ki a sorból, megállták helyüket a kétórás tréning során. Talán egy kicsit az úszástudást és a taposást kell jobban fejlesztenünk, de a lényeg, hogy pozitív élményekkel jött haza a három fiú, és jómagam is. Ami külön öröm, gólokat lőttek tanítványaim, akikkel immár három éve foglalkozom itthon. Ezen a hét végén újra útra kelünk, hogy újabb tesztelésen essenek át a fiatalok.”

Címlapképünkön a négy tehetséges Békés megyei fiatal a kecskeméti tehetséggondozón a Hírös város uszodájában

 2017. 12. 27.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Emlékezetes három nap volt négy békéscsabai vízilabdás palántának a december eleji, Marftűn immár harmadik alkalommal megtartott Mikulás Kupa, amelyen négy régiós válogatott mérte össze tudását. Akkor klubunkból a 2004-ben születettek, Bucsi Ferenc kapus, Gellény Zétény, Pónya Tibor és Vidovenyecz Zsombor mutathatta meg magát a kvázi válogató jellegű tornán a Dél-alföldi válogatott színeiben.

Igaz, szezon közben a korosztályos régiók kiválóságai minden hónap végén már találkoztak egymással a tehetséggondozó edzéseken. Most pedig az év zárásaként a két ünnep között, december 27-én, egy keretszűkítés után ismét „összetrombitálták” a 13 évesek legjobbjait, ezúttal hárman kaptak meghívót klubunkból. Mégpedig Bucsi Ferenc kapus, Gellény Zétény és Vidovenyecz Zsombor mezőnyjátékosok. Akikre a kétszeres olimpiai bajnok, a korosztályos válogatott edzője, Varga Tamás „volt kíváncsi”. A budapesti Császár uszodában — nyitott körülmények között — megtartott eseményen két edzésen vett részt a két tucatnyi fiatal, akik a Dél-alföldi és az Észak-magyarországi régióból érkeztek (holnap a fővárosi és dunántúli gyerekeknek lesz hasonló tehetségkutató edzés). A két szerdai foglalkozást megtekintette klubunk vezetőedzője, dr. Szilágyi Kristóf is, aki így foglalta össze a tapasztaltakat:

„Nemcsak a mieinkre, hanem erre a teljes korosztályos krémre kíváncsi voltam, ugyanis itt versenytársak is szerepeltek, így az egriek, miskolciak, szolnokiak, kecskemétiek, szegediek, hódmezővásárhelyiek, szentesiek és a békéscsabaiak legjobbjai mutatták meg magukat. A délelőtt elsősorban az úszásról szólt, amit a 200 méteres felmérő zárt, majd következett a kétkapus edzés. Délután viszont már csak a labdáé volt a főszerep. Jól mozogtak és ügyesek voltak a békéscsabaiak fiatalok annak ellenére is, hogy tíz napja nincs edzés, pihenő van klubunknál, és a karácsonyi ünnepek is megterhelték őket. Miután lezajlik a másik két régió felmérése, tovább szűkítik a korosztályos válogatottat, a harmincfős újabb keretbe remélem, a mieink közül is bekerülhetnek gyerekek.”

A három srác a gyermek korosztályos országos bajnokságban szerepel hétről hétre, közvetlen edzőjük Ajtai Miklós, aki így fogalmazott:

„Büszke vagyok tanítványaimra, akik jól szerepeltek a fővárosi felmérőn. Ők hárman már három-négy éve pólóznak, de büszke vagyok Pónya Tibire is, aki most sajnos nem került be a szűkebb keretbe, de ami késik, nem múlik, minden adottsága meg van ahhoz, hogy később ő is odaérjen. Hozzám nőtt ez a korosztály, annál is inkább, hiszen akadt nem is egy srác, akit én tanítottam meg egykoron úszni, mint például ebből a háromból Bucsi Ferencet. Akiből nem mellesleg én csináltam kapust is.”

Címlapképünkön a három békéscsabai korosztályos válogatott és dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző a Császár uszoda előtt

 2017. 12. 20.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Rendhagyó eseményre kerül sor kedden kora délutántól késő estig a békéscsabai Árpád fürdőben: két rokon sportág, az úszó és a vízilabda szakág versenyzői egy közös játékos fél nappal búcsúzatták az idei, nagyon szép és eredményekben gazdag esztendőt.

Egy uszodában élnek, még átfedés is előfordul, úszóból lesz később pólós, ám igazán nem ismerik egymást a gyerekek. Az edzők már jobban, ám eddig a tréningeket megelőző vagy követő beszélgetéseken kívül kevés közös pont volt a két klub mestereinek életében.

Most viszont a nyáron a vízilabdaklub élére kinevezett dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző és az úszók trénere, Szarvas János kezdeményezésére egy közös évzáró dzsemborit rendeztek.

„Egy hajnali edzést követően Szarvas Janival beszélgetve pattant ki a fejünkből, hogy a két klub közösen búcsúztassa az esztendőt — fogalmazta meg az esemény lényegét dr. Szilágyi Kristóf. — A cél, hogy minden gyerek és edző jól érezze magát és játsszunk egyet úszók és vízilabdázók közösen az év végén. Ezzel is népszerűsítjük sportágainkat, igyekszünk megnyerni másokat is a vizes sportoknak.”

Nos, nem lehetett panasz, közel másfél száz egészen fiatalt, és már tapasztalt úszót, pólóst megmozgatott a rendezvény. Amelyet éppen a nagy létszámra való tekintettel két felvonásban rendeztek meg: először a 2005-ben születettek és fiatalabbnak, majd 2004-ben napvilágot látottak és annál idősebbeknek.

Minden fiatal lelkesen veselkedett neki a játékos váltóknak, az edzők igyekeztek úgy kialakítani a nyolc-kilencfős csapatokat, hogy minden váltóban vegyesen úszó és vízilabdás is helyet kapjon. A játékosságot pedig a vízilabda, az óriás deszka, és óriás, majd méter átmérőjű fittlabda, a kukac biztosította, ugyanis azt kellett úszás közben terelgetni, vagy a deszkán utaztatni a társat, útjelző bóját felfelé tartva, abban egy labdát egyensúlyozva úszni. Nagy volt a vigalom, hát még az eredményhirdetéskor. Ugyanis itt most mindenki nyert. Ki szaloncukrot, ki tábla csokit, a legjobbak pedig az édesség mellé egy-egy gumi expandert.

„Népes a klubunk, két és félszáznál is több gyerek jár rendszeresen az edzésekre, mégsem nagyon ismerik egymást — fogalmazott Szarvas János, a Békéscsabai Előre Úszó Klub edzője. — Persze valahol érthető, hiszen több korosztállyal foglalkozunk, akik nem is egy időben, de sokszor nem is egy helyen tréningeznek. S ugyanígy vannak fiataljaink a rokon sportággal, a vízilabdával is: más időpontban vannak az edzések, kevés a találkozási pont. Ezért is tartom jónak ezt a közös rendezvényt, egy kicsit megismerhetik a másik sportág híveit, barátságot köthetnek. Jó ötletnek tartom ezt a dzsemborit, hagyományossá kellene tenni.”

Míg az úszók mestere e szavakat megfogalmazta, már a vége felé jár a játékos nap, ám még hátra vannak a vízilabda-mérkőzések. Hogy ne legyenek előnyben a pólósok, számukra „ideiglenes szabálymódosítás” vezettek be: csak a rossz kézzel passzolhattak és lőhettek, míg az úszók akár két kézzel is megfoghatták a labdát. Ja, és az úszók gólja duplán ér. Érthetően sok derűs pillanat alakult ki ebből, de azért láttunk szép gólokat is. Főleg, ha egy-egy táltos úszó megiramodott, és az ellenfél nem érte utol. Az egyik legszebb gól szerzője például a remek hátúszó, Sipaki Zsombor volt, akiről rögtön találóan megjegyezték: könnyű neki, az apukája lassan három évtizede a vízilabdacsapat játékosa, sok száz meccsel a háta mögött. S ha már szóba került az apuka Sipaki Zoltán, hát bizony ő is megtapsolta fia szép találatát, de egyben rögtönzött útmutatást adott ahhoz, hogy a következő támadásnál mire figyeljen még jobban.

A víz, a sport szeretetét, az összetartozást támasztja alá, hogy nemcsak eljött, hanem aktív részese volt a történéseknek a nyár óta Debrecenben egyetemistaként tanuló, és az ottani OB I-es csapatban is szerepet kapó csabai pólós nevelés, Zsilák László is.

„Sikeresnek tartom a rendezvényt — foglalta össze a nap tapasztalatait dr. Szilágyi Kristóf. — Több mint százharminc gyereket mozgattunk meg, akiken látszott, hogy nagyon élvezik a bulit. Csapat- és közösségépítésnek nagyon megfelelt a rendezvény, amivel egyben demonstráltuk Magyarországon, de Békéscsabán is két sikersportág összetartását. Az év végi kötetlen dzsembori az uszodai közösséget erőssé kovácsolhatja hasonló megmozdulásokkal.”

Címlapképünkön: a fiatalabb korosztály ellepte az Árpád fürdő versenymedencéjét – fotó: Kiss Dani

 2017. 12. 19.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A szeptember végi felnőtt OB I B-s bajnokság előtt arról faggattuk dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőt: milyen elképzelésekkel, célkitűzéssel rugaszkodik neki a gárda a pontvadászatnak? Akkor arról beszélt, hogy a saját és klub vezetőségének elvárása egyaránt az, hogy ismét feljusson a felsőházba a gárda. Igaz, még hat forduló hátra van az alapszakaszból, ám érdekes lehet az eddig eltelt szakaszt értékelni, ugyanis február végéig szünet van a bajnokságban.

Harmadik helyen telel a csapat. Így gondoltad a bajnoki rajt előtt? — tettük fel a kérdést a vezetőedzőnek.

A tabellán jelenleg elfoglalt helyezésünkkel nem lehetek elégedetlen, viszont az idáig vezető utat kicsit azért másképp gondoltam.

Tény, nagyon rögösre sikeredett az első tizenkét forduló, de ez leginkább a klubon kívüli dolgoknak köszönhető.

Valóban. Nehéz volt a nyitány a sorsolás szeszélyének köszönhetően, hiszen rögtön a mezőny legerősebb csapatával, az éppen az első osztálytól nyáron búcsúzó KSI-vel, majd a régi rivális Egerrel kezdtünk. A lehetséges hat pontból egy jött össze. Már éppen beindult a stabilabb pontszerző korszak, amikor aztán következtek a nem tervezett nehézségek.

Részletekben többször beszámoltunk róla, most foglald össze a két és fél hónap anomáliáit!

Kezdjük a kettős játékengedélyesekkel. Éppen az egyik rangadóra, a Debreceniek elleni összecsapásra készültünk, amikor órákkal a meccset jelző sípszó előtt kaptuk az értesítést a szövetségtől, hogy a szentesi-békéscsabai Flajsman Dávid és Szabó Zsombor nem játszhat, miután a Szentes és a Csongrád együttműködési szerződést kötött, amely miatt megszűnt a kettős játékengedélyük a mi gárdánk felé, erről pedig elfelejtettek minket időben tájékoztatni. Aztán ez az ügy jó másfél hónapig húzódott, miközben nem számolhattam a fiatal játékosokkal. Igyekeztünk alkalmazkodni a helyzethez, időközben született egy szövetségi „vészforgatókönyv”, de a mai napig nincsen minden részlet tisztázva az ügyben. Hozzáteszem: más klubot is érintettek ezek az intézkedések, de talán minket a legérzékenyebben.

Más gondok is folytonosan rövidítették a kispadot…

Sajnos, dr. Makra Zsolt betegsége miatt hosszú időre kiesett. Ráadásul az egyik kapusunk, Gál Lajos a nyolcadik forduló után bejelentette, hogy nem folytatja aktív pályafutását. Dobra Róbert iskolai elfoglaltság, majd sérülés miatt nem állt a csapat rendelkezésére számos mérkőzésen. Így aztán egyre több ifjúsági korú játékossal kellett pótolni a megüresedő helyeket. Sajnos, viszont ők csak epizódszerepeket tudtak kapni, ami abból is ered, hogy jelenleg túl nagy a szakadék az évről-évre erősöd OB I B-s felnőtt és az utánpótlás ifjúsági bajnokság alsóháza között. A fiataloknak pedig több idő kell ezt a sebességet megszokni, nem beszélve arról, hogy fizikai-súlybeli hátrányban is vannak a felnőttekkel szemben.

Végtére is a bronzos helyről várja a tavaszi folytatást a csapat, tehát pozitívumokat is tapasztalhattunk.

Ez természetes. A csapat életében talán az egyik legnagyobb pozitívum a 47 esztendős(!) Ormai Zoltán kapusunk visszatérése és kiemelkedő őszi teljesítménye. Zoli jelenlétével a parton és a vízben is komoly tartást adott a csapatnak. Neki is köszönhető, hogy a tizenkét forduló alatt végül huszonöt pontot gyűjtött az együttes, amivel jelenleg dobogós helyen állunk a férfi OB I B-s bajnokság B csoportjában. Ezzel kapcsolatban talán érdemes elmondani, hogy az egriek elleni szezonzáró után az elnökségből Balázs Lajos ügyvezetőnk megjegyezte: nem gondolta volna, hogy ilyen előzmények után, ilyen pozícióban fogunk állni. És valóban: a huszonöt ponttal elégedettek lehetünk, miként a lőtt gólok számával is, de kapott gólokat rendkívül soknak tartom, ami a helyenkénti gyengébb védekezésnek és figyelmetlenségnek volt köszönhető. Érdekességként ugyancsak megemlíthető, hogy a gólkülönbségünk mindössze plusz öt (143-138 — a Szerk.). Ami pedig külön örömteli: a mezőny legjobb öt gólvágója között két békéscsabai, a 35 gólos Szabó Zoltán és a 33 találatot jegyző Németh Dániel is ott található.

A mérleg viszont jó, hiszen a nyolc győzelem önmagáért beszél, amihez egy döntetlen és három verség párosul.

A csapat stabilitását mutatja, hogy a – helyenkénti szorosabb eredmények ellenére – a nálunk papíron gyengébb csapatokkal szemben nem veszítettünk pontot. Többször sikerült hátrányból felállnunk és fordítanunk is, ami pedig a társaság rutinjára és mentális erejére utal. 

A komolyabb riválisokkal szemben azonban vegyesebb a kép.

Igen, aminek a szakmai hátterével tisztában vagyunk és próbálunk is rajta javítani. Nem kérdés, hogy az ez idáig százszázalékos KSI játékosállományban és kondicionális téren kiemelkedik mezőnyből, tőlük nem szégyen még a nagyobb arányú vereség sem, bár lehetett volna szorosabb a végeredmény. Nem mellékesen két meccsen sikerült nekik 21 gólt lőnünk, amit ebben a pontvadászatban nem biztos, hogy más is fel tud majd mutatni. Az Eger ellen mindkétszer vert helyzetből állt föl a csapat, idegenből pontot hoztunk velük szemben, itthon óriási csatában, a nagyon jó második félidei védekezésünknek köszönhetően győztünk. Komoly hiányérzetem igazából csak az YBL elleni utolsó másfél negyedét illetően lehet. Magunkhoz képest rendkívül idegesen és pontatlanul kezdtünk, aztán hatalmas energiákat mozgósítva sikerült kiegyenlítenünk (7-7), viszont ez nagyon sok energiát vitt el. Az YBL ekkor újítani tudott, nekünk pedig a fáradtság miatt több pontatlanság is becsúszott, ami által megérdemelten nyertek a vendégek. Ezzel szemben a Debrecennel szembeni győzelem értékét növeli, hogy ott volt a legtartalékosabb a csapat, öten hiányoztak. Akkor derült ki, hogy nem számolhatok Flajsman Dáviddal és Szabó Zsomborral, ráadásul Józsa Tibor munkahelyi elfoglaltság miatt nem állt rendelkezésemre, Dobra Róbert és dr. Makra Zsolt sérülés, illetve betegség miatt hiányzott. A mérkőzés kezdetekor mindössze hárman ültek a kispadon, ráadásul Ormai Zoli a 3. percben húzódást szenvedett, amelynek következtében Gál védte végig hátralévő több mint három és fél negyedet, mégis végig vezetve behúztuk a nagyon fontos mérkőzést.

Összességében akkor pozitív a kép…

Úgy gondolom, hogy a nehézségek ismeretében különösen. Hozzáteszem: a szezon folyamán erőn fölül teljesített a csapat, amiért maximális elismerés jár minden játékosnak. Csak dicsérni tudom valamennyi pólósunk hozzáállását és a csapategységet is. Nem egy esetben keményen oda tette magát a gárda ősszel, amelynek a megszerzett 25 pont a kézzel fogható eredménye. Már csak hat forduló van hátra az alapszakaszból, de ennek ellenére nem dőlhetünk hátra. Biztos vagyok benne, hogy ez a hat forduló még komoly meglepetéseket tartogat, és azon dolgozunk, hogy ne számunkra. Eddig sem foglalkoztunk különösebben a többi csapat eredményeivel. Nekünk magunkra, a saját játékunkra kell koncentrálnunk és mindig a soron következő mérkőzésből kihozni a lehető legtöbbet.

Hogyan tovább? Mikor kezdődik a felkészülés, van-e lehetőség a gárda megerősítésére?

Az utolsó bajnokitól számítva éppen egyhónapos pihenőt kapott a csapat, január 9-én kezdjük a munkát a tavaszi szezonra. Mivel éppen most lett vége a szezonnak, egyelőre nem tudni, lesz-e lehetőség az apadó létszám pótlására, de napi szinten folyik e téren a megoldás keresése. Ugyanakkor nagy kérdés: honnak igazolhatnánk meghatározó játékost a február 24-én folytatódó bajnokság előtt? Az viszont egyre biztosabb, hogy a tavaszi rajt előtt, február 10—11-én szeretnénk rendezni egy négy-ötcsapatos nemzetközi felkészülési tornát, amely jól szolgálná a felkészülést a debreceni tavaszi rajtra és az azt követő folytatására. Kispad azonban sajnos tovább rövidül. Az őszi szezon utolsó fordulója után vált bizonyossá, hogy Tinka Norbert januártól a svájci Bázelbe teszi át székhelyét. A fiatal, 21 esztendős, nagy teherbírású és egyre rutinosabb vízilabdázónk kipróbálja magát légiósként, az ottani klubban folytatja játékos pályafutását, és egyben készül a civil életre. Az egyik szemünk sír, mert egy nagyon hasznos pólóst vesztünk újfent, a másik pedig nevet, hiszen a csabai műhelyből ismét sikerül valakinek egy erősebb klubba, vagy jelen esetben éppen külföldre igazolnia. Norbinak ezúton is sok sikert kíván a klub a bázeli kalandhoz!” — fejezte be mondandóját dr. Szilágyi Kristóf.

A házi góllövőlista

A 143 dobott gólon így osztoztak vízilabdázóink. 35 gólos: Szabó Zoltán. 33 gólos: Németh Dániel. 18 gólos: Ajtai Miklós. 15 gólos: Józsa Tibor. 12 gólos: Rácz Norbert. 10 gólos: Major Levente. 8 gólos: Tifrea Ovidiu. 6 gólos: Tinka Norbert. 2 gólos: Flajsman Dávid, Páll Bence. 1 gólos: Mucsi Zsolt, Szabó Zsombor.

Címlapképünkön dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző (fehér ingben guggol) magyaráz a játékosoknak időkérés közben