ímkézett bejegyzés

Nehéz esztendő után boldogabb békéscsabai évzáró

Címlapképünkön az esztendő korosztályonkénti legjobbjai a díjakkal

Ma a kora esti órákra benépesült Békéscsabán a Rendezvénypajta – bár itt nincsen víz, medence –, ám klubunk apraja-nagyja és szüleik néhány órára birtokukba vették a tágas fedett teret. Mégpedig azért, mert a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub a bajnokságok befejeztével évzáró bulit tartott.

Szinte mindenki egyenpólóban érkezett a rendezvényre, ahol néhány perccel 18 óra után Borsos Pál klubelnök emelkedett elsőnek szólásra. Rövid bevezetőjében kiemelte: ismét nehéz esztendőt zárt az egyesület, hiszen a Covidot követő évben az energiaválság okozott fejtörést: „Minden négyzetméter vízfelületért meg kellett küzdenünk, de ennél fontosabb, hogy kiharcoltuk az Árpád fürdő nyitva tartását. Szükség is volt erre, hiszen csapataink a 2022–2023. évi bajnokságok során csaknem kétszáz mérkőzést játszottak, amit víz és medence nélkül aligha lehetett volna.”

Hasonló gondolatokkal kezdte ügyvezető elnökünk, Balázs Lajos is, aki azzal kezdte, minden év nehezebb feladatok elé állítja klubunkat: „Tavaly szeptember közepén az úszóklubtól tudtuk meg, hogy nem lesz sátorállítás. Sokáig ment a huza-vona, mígnem az önkormányzati döntéshozók az év végéig zöld utat nem adtak. Persze, ehhez nekünk és az úszóknak is még mélyebben bele kellett nyúlnunk a zsebünkbe. Időközben érkezett némi állami pénz is az uszoda fenntartására, de ott lebegett a fejünk felett, hogy januártól mégis bezárják az Árpád fürdő sátortetős medencéjét. Újabb állami- és klubsegítség után meghosszabbodott tavaszig az uszoda üzemeltetése. Az sem segített bennünket, hogy Gyulán valóban nem állították fel a sátrat a versenymedence fölé, így fiókcsapatunk is Békéscsabára járt át labdás edzésekre. Szerencsére végig tudtuk játszani a bajnokságokat, amiért külön köszönet illeti a szülőket, a támogatókat és a mellettünk álló döntéshozókat.”

A szakmai értékelőre Fodor Ádám vezetőedző tért ki, aki elöljáróban hangsúlyozta, kétfelé veszi az idei évet. Egyrészt a vidékbajnoki szereplésről, majd az országos bajnokságban elért eredményekről kívánt számot adni. Mint kiemelte: „A vidékbajnokságban szereplő csapataink esetében az elsődleges cél az volt, hogy jó meccseket játszanak a fiatalok, ami által fejlődhetnek. Elmondható az itt szereplő minden utánpótlás korosztályról, hogy nehéz csoportba kerültek, de nagyot javultak a finisre. Esetükben nem a helyezés volt az elsődleges cél, hanem a fejlődés. Az országos bajnokságokban szereplő három utánpótlás együttes szövetségi értékelése sajátságos, hiszen az ifjúsági, a serdülő és a gyermek csapatok eredményeit összevonva hirdettek végeredményt. És itt szeretném rögtön kiemelni: gyermek csapatunk az A1 osztályban is eredményesen helyt állt volna. Serdülőink is fejlődtek, de nekik a középmezőny jutott. Ám ők külön dicséretet érdemelnek, hiszen nekik kellett helyt állniuk az ifjúságiak között is, hiszen mindössze egyetlen ifistánk maradt erre az évre. De nem ijedtek meg, úgy vélem, felnőttek a feladathoz.”

Borsos Pál ehhez azt fűzte hozzá: „Kis klub vagyunk, de ugyanolyan feladataink vannak, mint a nagy egyesületeknek: beiskolázni, nevelni játszatni a gyerekeket.”

Végül a Csirkefogók Vízilabda Klub irányítói köszönetet mondtak, és egy kis jelképes ajándékot adtak át a klubtól hosszú idő után megváló Dobra Róbert edzőnek, valamint a nagy támogató Tasnádi családnak. Fodor Ádám pedig felsorolta, hogy a különböző korosztályokban kikre a legbüszkébbek (akik egyébként egy emlékplakettet is kaptak). A baby korosztályból Balogh Csanád és Korcsok Krisztián, a gyulaiak közül Balogh Bence, a gyermek „négyesből” Bódi Bercel és Suhajda Soma, a gyermek „hármasból” Machlik Máté, a gyermek „egyesből” Suhajda Zoltán és Szatmári Levente, a serdülőknél Hajdu Andor, az ifjúságiaknál Dobos Ferenc kapott elismerést, míg a külön díjat Zimbran Milán érdemelte ki.

Az értékelőket követően következett a nagy „evi-ivi”, barátkozás, sok játék késő estig.

Középső képünkön: megtelt a Rendezvénypajta gyerekekkel, szülőkkel, edzőkkel

Lenti képünkön: az elnökség beszámolója

Az új utánpótlásedzőnk, Katona Péter hitvallása

Immár három hete egy új arcot fedezhetünk fel az Árpád fürdő 50 méteres versenymedencéjének partján, amikor vízilabdaedzés van. Nevezetesen Katona Péterét, aki nyár lévén, délelőtt és délután is alaposan megmozgatja klubunk gyermek korosztályú csapatát.

Tény, a korábbi évekhez képest kevesebb tréner foglalkozott sportolóinkkal, ezért üdvözítő, hogy „csatasorba állt” az egyébként hódmezővásárhelyi fiatal, mindössze 22 esztendős, ambiciózus edző, akit faggattunk sportolói életpályájáról, és arról, hogyan került Békéscsabára, milyen terveket szövöget.

Hány évesen barátkoztál meg a vízzel?

Lehettem hétéves, amikor megtanultam úszni a hódmezővásárhelyi, azóta már Gyarmati Dezső Sportuszodának elkeresztelt komplexumban.

Úszóként kezdted, vagy rögtön a pólósok táborába kerültél?

Helyből a vízilabdaklub tagja lettem. Persze  kezdetben az előkészítős csoportban tanulgattam a sportág alapjait, majd az utánpótlásban kaptam helyet.

Hogyan kerültél egyáltalán vízközelbe?

Roppant egyszerű, a bátyám is vízilabdázott, az ő hatására választottam én is ezt a sportágat.

Szép utat jártál be a vízilabdában…

Tény, voltam a serdülő bő válogatott keret tagja, öt évig a szomszédos Szentesen is játszottam, a serdülő, majd ifjúsági csapatban, sőt, a 2018–2019-es évadban be is mutatkozhattam a szentesi OB I-es együttesben.

Még csak 22 éves vagy, ebben a korban még inkább a vízben szokás a gólokat dobálni, az edzőség csak később szokott következni.

A mai vízilabdában leginkább a 190-200 centiméter magas játékosok érvényesülnek, én ettől messze vagyok. A mai profi vízilabdában a kisebb termetűek ritkábban tudnak érvényesülni, bár nem kizárt, de tény, esetenként rombolhatja az önbizalmukat. Ezért nehéz előre lépniük, miként nekem is. De azért nem szakadok el a pólótól, ugyanis Szegeden alakult egy új klub, amely idén az OB II-be nevez. Ennek vagyok tagja, ahogy időm engedi, ennek színeiben játszom még.

Ezek szerint manapság inkább a tanulás került előtérbe?

Tanulni mindenképpen akartam. Jelenleg az utolsó évemet kezdem meg ősszel a Szegedi Egyetem Juhász Gyula Főiskola sport és rekreáció szakán. Emellett az edzői szakon is hallgató vagyok, itt egy év tanulmányokon vagyok túl.

Ugorjunk egyet, eddigi állomáshelyeid: Hódmezővásárhely, Szentes, Szeged. Hogyan kerültél Békéscsabára?

Már a korábbi években is igyekeztem keresni a lehetőséget, hogy az edzői pálya közelébe léphessek. Hódmezővásárhelyen segédkeztem az utánpótlásképzésben, tavaly már a kispadra is leülhettem bajnoki mérkőzésen. Egy éve nyáron zajlott Csongrádon egy utánpótlástorna, ahol hosszasan elbeszélgettem Fodor Ádámmal, akkor még úgy általánosságban a sportágról. Ez néhányszor megismétlődött, amikor összefutottunk egy-egy eseményen. Az első találkozáshoz képest eltelt több, mint fél év, amikor egyszer megkeresett a békéscsabai vezetőedző konkrétan azzal, lenne-e kedvem a békési megyeszékhelyen edzősködni. Felvázolta a lehetőségeket, elmondta, hogy az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő gyermek korosztályú csapatot kellene átvennem. Mit mondjak, nem kellett sokat gondolkodnom a válaszon.

Mik a hosszútávú elképzeléseid?

Amikor a pályaválasztás előtt álltam, tudtam, hogy a sportban szeretnék tevékenykedni. Már a sport, rekreáció szak is erre utal, de a felvételikor még nem igazán tudtam, merre haladjak hosszútávon. De egy idő után egyre jobban körvonalazódott, hogy inkább az edzői pálya felé orientálódok, hiszen ez áll legközelebb a szívemhez. Ebben szeretnék a jövőben alkotni, ma az utánpótlásban, majd e téren is szeretnék fölfelé haladni a ranglétrán. Úgy gondolom, itt Békéscsabán jó szakmai lehetőség pályakezdőként elkezdeni a munkát.

Címlapképünkön Katona Péter a vízben akció közben

Amikor a csabai pólós taták kilépnek a kínai strandpapucsból és vízre szállnak

A kiváló fotós és nem mellesleg újságíró, a behir.hu szerkesztője, Such Tamás kétszeresen is az uszodák rabja lett. Nevezetesen fiatal korában úszóként jegyezték a versenyeken, fia, Such Bertold pedig néhány éve a békéscsabai vízilabdaklub utánpótláskorú játékosa. Nem véletlen, hogy mindketten az Árpád fürdő, a víz, a napfény szerelmesei, és az sem véletlen, hogy Tamás, az apuka is tevékeny részese volt a minap lezajlott apák-fiúk pólómérkőzésnek. Such tamás beszámolója így fest a behir.hu portálon:

Kettős apa-fiú rangadó zajlott péntek este az Árpád fürdő 50-esében. Az első meccset a 2010-es (gyermek IV.), míg a másikat a 2009-es (gyermek III.) csirkefogók vívták (alázták?) atyáikkal. Mi a másodikban voltunk érdekeltek. Jelige: Ne fulladjunk meg! (Egy valódi mélyvízinterjú/riport.)

Csabai Zozó – a gyerekek trénere – jó szokásához híven idén is vízbe hozta a szezonzáró apa-fiú pólómeccset. Noha az eredmény előre borítékolható volt, de a remek hangulat minden bánatot felülírt.

Nem mellesleg míg egy apa-fiú kosár, kézi, foci stb. találkozón bizonyos szempontból a faterok pariban vannak a skacokkal, hiszen a szilárd pályán futni bárki tud. No de a víz… Ott nincs zsebre tett kézzel, fütyülve sétálás. Ráadásul milyen tudathasadásos állapot az, amikor azok a gyerekek az ellenfeleid, akiknek egész évben ott szurkolsz a partról.

Már a felállás sem volt túl szerencsés: nyolcan küzdöttünk 11 kölökkel – ergo nem nagyon volt cseresorunk. Szerencsére azonban Zozó – aki egyébként a bajnokság alatt a bírók nagy kedvence – volt a sípmester.

A mérkőzés Viktória szabály szerint zajlott, ami azt jelenti, hogy mindent szabad (főleg nekünk) – például a bokájánál visszahúzni a gyerkőcöt, hogy „Hova viszed azt a labdát?!!” – miközben már rég nem nála volt.

– Milyen volt? – kérdezem Nánási Hunor apukáját, Istvánt, aki még az első csata után tápászkodott ki a vízből. – Fáj – válaszolja. – Mi? – Minden. Most tudtuk meg, hogy mi a magyarok istene.

Zozó instrukciói az összecsapás előtt az öregekhez: – Ne úszásban akarjátok megverni őket, próbáljatok passzolni. Különben is a labda mindig gyorsabb, mint ahogy ti úsztok. – Ezt tudjuk – bólogatnak. – Nem baj, ha lenyomjátok őket, nem fogom lefújni.

– Időben lefeküdtél? – faggatam Rácz Domonkos édesapját, az öreg Domit. – A lefekvés előtt vízilabdás videókat néztem – így ő.

– Úgy gondolom, gyorsan megtanulok a hátamon levegőt venni, mert szerintem többet leszünk a víz alatt, mint fölötte – íme Gyuricza Pisti apukájának, Tominak a meccs előtti lila víziója.

… és békésen kergetek egy sárga labdát a medencében, amikor valaki lenyom a víz alá… Hát a fiam! – Mi a franc van, nem kaptál Magnumot ebéd után? – Nem!

– Apu, menj már előrébb, fogd a fiadat! – instruktál Rácz Emma, Domi húga. – Húzd vissza!

– Ez szabályos? – kérdi Such Berci anyukája, Emese amikor az egyik apuka gólt dobott. – A válla kint volt – válaszolja Orosz Regő édesanyja, Kata. (mármint vagy 5 centit kiemelkedett a vízből)

– Zimbrán góóól! – üvöltik többen a vízből. (Zimbrán Milán betalál az atyáknak) – Írjuk ki a Facebookra! – reflektál Zozó.

– A bíró most jól fúj? – kérdi Orosz Regő anyukája. – Nem tudom… szerintem velünk van! – feleli Zimbrán anya.

A negyedek hosszát általában az apukák arcvörösödésének az árnyalata határozta meg. Ajtai Miki, a serdülők, ifik és a felnőttek játékosedzője és Fodor Ádám vezetőedző feltűnően sokat cikáztak medence körül, biztos a felnőtt kispadra kerestek utánpótlás-játékost.

(a meccs végén)

– Jaj, Istenem! Jó volt, csak majd’ megfulladtam – sopánkodik Gyuricza papa.

– Egyszer szoros közeli állapotba felhúztalak benneteket – lelkesíti Zozó az átlagban 45 éves embereket.

– Kérem, értékelje a meccset! – faggatom Puha Zalán édesapját, Zolit, aki a szeniorok gólkirálya volt, aki egyébként a felnőttek oszloposa. – Nagyon ügyesek voltak a gyerekek. Az utóbbi időben egy komplett csapattá nőtték ki magukat. – És mi? – Mi taták voltunk.

(Szerintem úgy hat fával kaptunk ki, vagy tízzel?)

forrás: behir.hu/Such Tamás – fotó: Nagy Emese

Közgyűlési meghívó

A Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub 2022. március 22-én, kedden 17.00 órakor vezetőségválasztó közgyűlést tart Békéscsabán a Dózsa György út 35. sz. alatti Nyugdíjas Egyesület nagytermében.

Napirend:

– napirend ismertetése elfogadása

– levezető elnök, jegyzőkönyvvezető és hitelesítők, szavazatszámlálók választása

– szakmai és pénzügyi beszámolók ismertetése

– ellenőrző bizottság beszámolója a gazdálkodásáról

– hozzászólások

– szavazás a beszámolók elfogadásáról

– új vezetőség ismertetése, választása

– 2022. éves költségvetés ismertetése

– szavazás a költségvetés elfogadásáról

– egyéb bejelentések

Kérjük egyesületünk tagjait, és a 18 évnél fiatalabb sportolóink szüleit, hogy a határozatképesség érdekében feltétlenül jelenjenek meg. Határozatképtelenség esetén, a megismételt közgyűlés helyszíne és napirendje változatlan. Időpontja: 2022. március 22., kedd, 17.30 óra. A megismételt közgyűlés az eredeti napirendi pontok tekintetében – a megjelentek számára tekintet nélkül – határozatképes.

Az elnök, az ügyvezető elnök, az öttagú vezetőség és a háromtagú ellenőrző bizottság tagjaira 2022. március 17-ig – a tisztség megjelölésével – Fodor Ádám jelölőbizottsági tagnál lehet írásban, vagy e-mailben javaslatot tenni. E-mailcím: fodor.adam(at)gmail.com

Egykori pólósunk, dr. Apáti-Nagy Péter ezért ajánlja, hogy lehetőleg sportoljon minden békéscsabai fiatal

A ma sportoló fiatalok elé sokféle példaképet lehet állítani. Akár olyat, aki olimpiai- vagy világbajnok az adott sportágban, de olyat is, aki az aktív testmozgás mellett a tanulásra is nagy hangsúlyt fektetett, majd szép érdekes „szakmát” szerzett, amiben kiteljesedett és jól boldogul.

Ilyen például a ma 36 esztendős dr. Apáti-Nagy Péter, aki jó néhány évet lehúzott a vizes sportágban. Mint oly sok vízilabdás, ő is először az iskolai úszásoktatás keretében sajátította el a sportág alapjait, Budavári István keze alatt ismerkedett meg eme nedves közeggel, majd egy ideig az úszóklub tagjaként élte életét.

– A Belvárosi Általános Iskola és Gimnáziumba jártam, és ahogy a suli megannyi kisdiákja, én is a tanórák keretében tanultam meg úszni – vallja dr. Apáti-Nagy Péter. – Három évig tagja voltam a klubnak, de a faltól falig úszás nem igazán az én világom, ezért egy idő után felhagytam az edzésekkel.

Mégis visszataláltál a vízhez…

– Tény, jó néhány év kihagyás után az egyik osztálytársam, Vermes Boldizsár unszolására ismét víz közelbe kerültem. Ő már egy ideje lejárt az Árpád fürdőbe a vízilabdaedzésekre, követtem, majd néhány tréning után én is kedvet kaptam a sportághoz. Igaz, ekkor már 15-16 éves voltam, de jó élmény volt vízilabdázni, vonzott a közeg, a társaság, és itt „tanultam meg szeretni” a sportágat.

Kik voltak az edzőid és milyen poszton játszottál?

– Serdülő korcsoportosként Ricza Lajos, majd, amikor ifjúsági korosztályos lettem, Balázs Lajos és Szlávik Győző. Bal szélsőként vettek számításba. Igaz, nem magas szinten űztem a sportágat, hiszen a Budapest Bajnokságba nevezték a csapatot, de mindez rendszeres játéklehetőséget és sok élményt adott.

Miként klubunk legtöbb 18 évese a továbbtanulás miatt várost váltottál. Hol folytattad a tanulmányaidat?

– Miként a békéscsabai többsége, én is Szegedre jelentkeztem az egyetemre. Az orvosira nyertem felvételt.

A Tisza-parti városban nem folytattad a pólót?

– Eleinte nem. De rövid időn belül alakult egy egyetemi csapat. Ennek az edzéseire jártam több, kevesebb rendszerességgel, de mérkőzéseket már nem játszottam. A mozgás öröme és a víz vonzása miatt lettem a klub tagja.

Tanulmányaid befejezése után azon kevesek közé tartozol, aki visszatért Békéscsabára. Hol helyezkedtél el, és mire szakosodtál mint orvos?

– Traumatológia, ortopédia a szakterületem, és a békéscsabai kórházban kezdtem rezidensként nyolc évvel ezelőtt. Azóta is ott dolgozom.

Nem gondoltál arra, hogy „hazai környezetben” folytasd a sportág űzését?

– Tény, továbbra is edzésben vagyok, de most már nem kizárólag a vízben. Nyaranta szívesen megmártózom az Árpád fürdő versenymedencéjében, de már nem játszom semmilyen bajnokságban. A testmozgás öröme azonban megmaradt.

Az orvosok látják legjobban, hogy jó, ha sportolnak a fiatalok. Miért ajánlod te is a mai gyerekeknek a rendszeres testmozgást?

Nem lesz mindenkiből bajnok, de aki mindennaposan sportol, egészségesebb emberré válik. Fizikálisan megerősödik, ami hosszú távon ugyancsak kihat az egészségükre, megelőzheti a későbbi problémákat. A sportbaráti közösségek kialakulása sem elhanyagolandó. Ezért mindenkinek ajánlom, hogy találjon magának egy olyan sportágat, amelyben jól érzi magát.

Címlapképünkön: Apáti-Nagy Péter idejében gyakran előfordult, hogy az edzőtáborokat élővíz mellé szervezték, ami a fiatalok számára rendhagyó és érdekes volt