ímkézett bejegyzés

 2021. 04. 13.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Szeged, Makó, Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Gyula. Ezek voltak egykori remek játékosedzőnk, a ma a fürdővárosban élő és tevékenykedő dr. Czirok Sándor életútjának főbb állomásai. Hosszú utat tett meg a vízilabdától a különböző oktatási intézmények vezetői posztjáig az idén 62 esztendős, több rangos elismerést kiérdemlő többszörös „mester”, aki ma is vérbeli pólósnak érzi magát.

– Szegeden születtem, de kisgyerekként Makóra költöztünk – emlékszik vissza a legfiatalabb időszakára dr. Czirok Sándor. – A fürdő közelében laktunk, érthető, hogy hamar megtanultam úszni. Igaz, akkoriban szinte nem létezett a városban úszósport, de azért rendszeres látogatója voltam a vizes birodalomnak. Miután visszaköltöztünk Szegedre, azonnal kerestem a lehetőséget, hogy valamelyik vizes sportágba bekapcsolódjak. Kezdő úszónak már „öreg” voltam, ám a pólósok örültek jelentkezésemnek. Az akkoriban az első osztály kapuját átlépő SZEOL igazolt utánpótláskorú vízilabdázója lettem 1971-ben.

Miért éppen vízilabdázó lettél?

– A víz már Makón is vonzott. Szegeden próbálkoztam a labdarúgással is, de ehhez ekkor még túl fiatalnak találtak, és nem vettek fel a klubba. Az első vízilabda edzőm, Lihóczky Károly azonban már akkor befogadott a csapatba. Bár itt is nehezen indult be a sportkarrierem, ugyanis gyakran begyulladt a fülem, a torkom, a mandulám. De még ugyanebben az évben kivették a mandulámat, és onnan kezdve megritkultak az egészségügyi problémáim. Egyre több edzést vezényeltek mestereim, nyolcadikos koromtól pedig beléptek a reggeli tréningek is, amikortól kezdve ugrásszerűen javult a teljesítményem.

Ezek szerint az összes korosztályt végigjátszottad…

– Tíz éven át voltam a szegedi klub igazolt játékosa. Már 16 évesen a felnőtt gárda tagja (is) voltam, miközben különböző utánpótlás kupákat, Budapest-bajnokságot nyertünk. 1976-ban az Országos Ifjúsági Kupában nyújtott teljesítményem után az Újpest le akart igazolni, de maradtam Szegeden. Később az ifjúsági válogatott kialakításánál is szóba került a nevem, de akkoriban vidéki srácoknak nehéz volt oda bekerülni.

Úszástudásod is elég acélos lehetett, hiszen több eseményen is részt vettél a rokon sportágban.

– A vidékbajnokságokon többször is a döntőkbe kerültem, de indultam az országos utánpótlás-bajnokságokon is. Nemcsak a pólósokra jellemző 100 méteres gyorsúszás volt az erősségem, 1500 méteren is ifjúsági aranyjelvényes szintig jutottam. Később a hadsereg bajnokságon 1500 méteren negyedik, négyszázon bronzérmes voltam. Amíg sorkatona voltam Hódmezővásárhelyen és több hónapon keresztül a hadsereg bajnokságra készültünk, napi két úszó- és két vízilabdaedzésen vettem részt. Ez mégiscsak jobb volt, mint a laktanyában ülni.

Ne siessünk előre, szegedi éveid alatt következett az érettségi, ami jelentősen megváltoztatta az életedet annak ellenére, hogy továbbra sem tudtál elszakadni kedvenc sportágadtól.

– Valóban. Szüleim és az edzőim is mindig azt hangsúlyozták: a tanulásra ugyanolyan nagy hangsúlyt fektessek, mint a sportra. Érettségi után felvételt nyertem a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolára, ahol nagyon szigorúan vették a jelenlétet. Egyre nehezebb volt összehangolni a tanulást és a sportot. De az utóbbiról sem voltam hajlandó lemondani. Nem volt könnyű, de azzal azért szembesülnöm kellett, hogy a napi egy edzéssel nehéz első osztályú játékosnak lenni. A ’80-as évek elején adódott a lehetőség, hogy Békéscsabára igazoljak.

Ez nagy ugrás egy OB I-es háttérrel rendelkező csapat után. Mégis, hogyan adódott, hogy éppen a Viharsarok fővárosába kerültél?

– Nevezhetjük nagy ugrásnak, de ezzel megmaradt a sportolási lehetőségem. Igaz, kezdetben Szegeden edzettem, és Csabán játszottam, de egy idő után átkerültem Békés megyébe. Költözésem oka pedig egyszerű volt: a ’70-es évek közepe óta létezett újra póló Békéscsabán olyan alapítókkal és remek játékosokkal, mint Szécsi Tamás, Szeles Imre, Blahut Béla, Ricza Lajos, Lipták Pál, Balázs Lajos, Szilágyi József… Megalakulásuk után több alkalommal is játszottunk egymás ellen edzőmeccseket, amelyek során összebarátkoztunk. Egy ilyen alkalommal vetődött föl, átigazolnék-e? Igent mondtam, így végül hosszú távon is Békés megyei lettem.

Ebbe minden bizonnyal az is belejátszott, hogy itt ismerkedtél meg gyulai feleségeddel.

– A gyulai Mohácsi Mátyás Kertészeti és Élelmiszeripari Szakközépiskolába kerestek akkoriban szaktanárt. Jelentkeztem, felvettek. Az iskolában ismerkedtem meg feleségemmel, Gedeon Évával, akivel közel 40 éve vagyunk házasok, felnevelve három gyermekünket. Később, 2015-ben, egyszerre szereztük meg a mesterpedagógus címet is.

Kanyarodjuk vissza a sporthoz. Ha már Békés megyei lettél, a játék mellett edzői tevékenységet is vállaltál, hiszen ebben is oklevelet szereztél.

– Korábban az egyik alapító, és aki elcsábításomban nagy szerepelt vállalt, Szécsi Tamás volt az edző, aki viszont egyre inkább a vállalkozásának szentelt nagyobb figyelmet, ezért fokozatosan kiszállt a pólóból. Mivel egy-két éve már itt játszottam és egyben átköltöztem Gyulára, felkértek, hogy töltsem be a játékosedzői feladatot. Csaknem tíz éven át játszottam, edzősködtem és tanítottam Gyulán az iskolában. A felnőtt csapat mellett az utánpótlással is foglalkoztam, remek kis kollektíva fejlődött ki a klubban ebben az időszakban. Ám egyre több volt a „civil életbeli” munka, és a család is mindjobban előtérbe került, fel kellett hagynom az edzések tartásával, bár még egy-két évig játszottam.

Mire vagy a legbüszkébb a békéscsabai pólós időszakodból?

– Döntően arra, hogy életben maradt a sportág Békéscsabán. Pedig nagyon nehéz időszakokat éltünk meg. Megszűnt a Békéscsabai Előre Spartacus vízilabda szakosztálya, ezért új bázist kellett keresni. Miközben több erő is azon munkálkodott a városban, hogy ne kapjon teret a sportág. Azonban elévülhetetlen érdeme volt dr. Máté Mihálynak, klubunk akkori elnökének és tekintélyének, hogy életben maradtunk. Sőt, azt követően olyan remek pólósok kerültek ki a kezem alól, mint Máté Attila kapus, vagy a ma is még játszó Lukácsi Sándor, Dávid Levente, Puha Zoltán. Vagyis ekkoriban indult be a dinamikusabb utánpótlásképzés a klubban, és jöttek is az eredmények. Mindig is büszke leszek erre az időszakra.

Tény, a család, az iskola egyre nagyobb kihívást és elfoglaltságot követelt, a pólótól elszakadtál, de a sporttól nem végleg.

– Aki sportoló volt, azok többsége nem tud végleg hátat fordítani annak. Felkértek az akkoriban többszakosztályos Gyulai SE elnökének, amely tisztet 2019-ig töltöttem be. Tovább fokozódott a „civil életbeli” elfoglaltságom, ezért az újabb ciklusra már nem jelöltettem magam. De ez az időszak is szép volt az életemben, ekkor kaptam meg a Gyulai Férfi Kézilabdáért Szilágyi Sándor-emlékdíjat.

Hosszú időn át a Göndöcs Benedek Középiskola igazgatója voltál…

– Csaknem harminc évvel ezelőtt a feleségemmel és néhány barátunkkal együtt alapítottuk az iskolát. Nagy munka volt a létrehozása, ezért is hagytam abba a vízilabdázást a ’90-es évek legelején. Bár időközben átadtuk az intézményt az egyháznak, 27 éven át a vezetője voltam. Napi 12-14 óra munkával járt, nagyon megterhelő volt, annál is inkább, mert mintegy kétszáz dolgozót kellett irányítanom a megannyi diák mellett. Ezen időszak alatt azonban több rangos elismerést kapott az intézmény.

Ma viszont új feladatot kaptál.

– Ugyancsak a ’90-es évek eleje óta működik a szintén általunk alapított Gyulai Népfőiskola, amelynek a vezetője vagyok. Döntően felnőttképzéssel foglalkozunk, de gyerekeknek is szervezünk eseményeket, programokat. Ezt egyébként a „göndöcsös” 27 évemmel párhuzamosan vezettem, ma viszont már csak ez kap prioritást az életünkben.

Ezek szerint hatvanon túl már vége a pólós életnek.

– Nem egészen. A gyakorlatban előfordult, még ha ritkán is, hogy játszottam az öregfiúkkal egy-egy meccset. De a szívem csücske mindig is a vízilabda marad, követem minden szinten, így a békéscsabai pólós életet is. Utóbbi esetében pedig nagy öröm tölt el, hogy ilyen szépen fejlődik továbbra is a vizes élet a békési megyeszékhelyen és immár egy kicsit Gyulán is.

Dr. Czirok Sándor tanulmányai

Szegedi Élelmiszeripari Szakközépiskola érettségi (1978)

Szegedi Élelmiszeripari Főiskola (1982)

Gödöllői Agrártudományi Egyetem pedagógus diploma (1987)

Budapesti Műszaki Egyetem közoktatásvezető diploma (2001)

Pázmány Péter Tudományegyetem, jogász diploma (2003)

Szegedi Tudományegyetem minőségfejlesztési tanári diploma (2009)

Elismerései

A tanítás Ifjú mestere (1989)

Szent György Lovagrend tagja 1997 óta, ma priorja

Szent Gellért Érdemérem (2004)

Göndöcs Benedek Méz Lovagrend tagja (2012)

A Gyulai Férfi Kézilabdáért Szilágyi Sándor-emlékdíj (2016)

Kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként Miniszteri Elismerő Oklevelet kapott 2017-ben

Gyula Kiváló Polgára kitüntető cím (2017)

És amire még ugyancsak büszke: a Nemzeti Összetartozás Napja ünnepségnek gyulai szónoka volt 2013-ban

Címlapképünkön az álló sorban balról harmadik dr. Czirok Sándor, mellette a sportág békéscsabai fennmaradásának egyik kulcsfigurája, dr. Máté Mihály. A felvételen egyébként az általa felkészített egyik legerősebb utánpótlás együttes látható, állnak, balról: Mihály János, Varga Ákos, dr. Czirok Sándor játékos edző, dr. Máté Mihály klubelnök, Máté Attila, Lukácsi Sándor, Prókai Zoltán. Guggolnak: Csicsely Zoltán, Dávid Levente, Vizsnyiczai Róbert, Klaukó Ákos, Puha Zoltán

 2020. 11. 29.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A fenti címmel jelent meg egy érdekes írás a behir.hu weboldalon Such Tamás tollából (akinek nem mellesleg fia, Such Bertold a békéscsabai gyermek IV. korosztályos vízilabdacsapat tagja). Ezt most teljes terjedelmében honlapunkon közzé tesszük.

A szegedi származású Fodor Ádám kvázi beleszületett a vízilabdába. Noha eleinte Rajmund bátyjához hasonlították, ő idővel más utat választott: pólóedző lett. Két éve Békéscsabára bútorozott, július 1-jétől a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub vezetőedzője. Az irodájában beszélgettünk, miközben a fejünk fölött zúgott a fürdő szellőztetője; tegeződtünk.

Két éve Szegedről igazoltál át.

– Tősgyökeres szegediek vagyunk, de az anyai nagyszüleim Békésszentandrásról és Körösladányból származnak, akik idővel Szegedre költöztek; és a szüleim ott ismerkedtek meg.

Hogy lett a bátyád vízilabdás?

– Asztmás volt, és a szüleim elvitték az uszodába. Majd az első edzője, Lihotzky Karcsi bácsi – egyébként nekem is ő volt az első trénerem – egyszer csak az úszók medencéjéből átette a pólósokéba.

Már gyerekkorban látszik a „vázon”, hogy ki, mire van rendeltetve?

– Ez egy komplex dolog. Vannak gyerekek, akiknél korábban látszódik, hogy milyen izomzatuk van, ők korábban is fejlődnek, náluk azonban a korai kiégés veszélye az, amivel számolni kell. Vannak későn érő típusok, bennük meg a motiváltságot kell fenntartani – mert ők az elején kevésbé sikeresek –, hogy amikor elkezdik behozni a lemaradást a fejlettségben, akkor ne legyenek lemaradva. Szóval gyerekkorban minden játékost egyformán kell kezelni.

A szorgalom talán a tehetségnél is fontosabb.

– Én mindig is a munkában hittem; és ha többet dolgozol, annak előbb-utóbb megvan az eredménye. A tehetség egy idő után kevésnek bizonyulhat, ha nem társul mellé a szorgalom, vagy éppen a fizikai adottság.

Elképzelhető, hogy egyszer Csabának is lesz olimpikonja?

– Mindig ez a cél. Nyilván az a négy játékos, akik idén eligazoltak, egyrészt nagy űrt hagytak maguk után. Illetve büszkeségei az egyesületnek, mert sikerült olyan fiatalokat kinevelni, akik nagyobb kluboknak kellettek.

Ez egy utánpótlásbázis.

– Sajnos, amíg nincs Csabán olyan felsőoktatás, amely itt tartja a gyerekeket… A tanulás nagyon fontos, ezt a gyerekekbe is sulykoljuk. De ha valaki tudatosan osztja be idejét, a sport és a tanulás megfér egymás mellett. Ezért nem szoktam elfogadni, hogy ha egy gyerek egy héten háromszor a tanulásra hivatkozva nem jön le edzésre.

Gyerekként mindig megkaptad, hogy „Bezzeg a bátyád!”?

– Ez leginkább kisebb koromban zavart. Amikor már olimpikon volt, a tanárok kipécéztek maguknak. Egyszer rajzórán a tanár háttal állt nekünk, és motyogást hallott. Megfordult, és rám förmedt, hogy „Nem te vagy az olimpikon, mit képzelsz magadról?”. Miközben én akkor már rég külön voltam ültetve, mert nem voltam „kisangyal”. Az angoltanár meg azért csesztetett, mert szerinte festem a hajam, miközben a nap szívta ki, mert állandóan a medencében voltam. Nekem is az volt a célom, hogy egyszer kijussak az olimpiára. Ám 16 évesen tudatosult bennem, hogy én már soha nem leszek olyan nagy játékos, mint a bátyám. Majd elmondtam Lakó Gábornak, az edzőmnek, hogy követni szeretném a pályán. Ezért a tanulmányaimat eszerint folytattam, Szegeden a Testnevelési Főiskola Rekreáció és Egészségfejlesztő szakán. Itt a tantárgyak nagyon hasonlóak voltak a testnevelőtanár-képzéshez, de nem a gyakorlati szintek könnyebben teljesíthetőek voltak.

Nekem volt olyan úszóedzőm, aki nem tudott úszni.

– Vannak ilyenek. A vízilabda egy olyan sport, hogy sokáig benne kell lenni, hogy az egész lényeget lásd. A játékvezetőkön látom – szoktam én is bíráskodni, olyakor átállok a sötét oldalra –, hogy életükben nem pólóztak, és csak azt látják, ami könyvben tanultak. Nem tartom szerencsésnek.

Melyiket szereted jobban?

– Természetesen az edzősködést. Úgy vallom, hogy az ember csak úgy lehet jó edző, ha élből ismeri a folytonosan frissülő szabályzatokat.

Mióta trénerkedsz?

– 2006-ban, egyetemista koromban átkerültem a vásárhelyi OB I/B-s csapatba, és épp akkoriban került oda a korábbi edzőm is, Lakó Gábor. Majd megkért, hogy segítsek be neki; tulajdonképpen többet tanultam tőle, mint az egyetemen.

Idén májusban, mielőtt Szilágyi Kristóf távozott a klubtól, elmondta, hogy te vagy az utód, de akkor még nem volt szabad leírni… Majd elmesélte, hogy a bátyádon keresztül ismert meg téged.

– Két éve egy szabadkai tornán futottunk össze, és megkérdezte, hogy van-e kedvem Békéscsabára jönni. Majdan aludtam rá néhány napot…

Nem bántad meg?

– Nagyon szeretem Szegedet, de ez a nyugodtság, ami itt van Csabán, az mindennél többet számít. Először a párom nem jött velem, és majdnem szét is váltunk, de a távolság megoldotta. Amikor csak tehettem, mentem; amikor csak tehette, jött. Majd megszűnt az állása és végleg jött utánam. Úgy tűnik, így lett megírva a sorsunk.

Nagy volt nyáron az edzőmozgás, mert Kristóf után Mucsi Zsolti is távozott az egyesülettől. De valaki azt mondta, te biztos, hogy maradsz, mert elkezdtél építkezni. Miképp fogadtad, hogy rád esett a választás?

– Megtisztelő volt, hogy rám gondoltak. Ez egy bizalmi pozíció. Úgy gondolom, hogy az elmúlt két évnyi ténykedésemnek köszönhetően esett rám a választás, és én ezt nagy örömmel vettem. Mindent megteszek, hogy megháláljam bizalmukat.

Friss vezetőedzői sikerélmény?

– Az országos gyermek csapatunk játékosaival két éve foglalkozok, ők igen szép eredményeket értek el az ősz folyamán. A serdülők és az ifik nehéz helyzetben vannak, mert miután elment, a már említett négy húzójátékos, most a korábban kiegészítők léptek előre a helyükre.

De ez egyben lehetőség is nekik.

– Nem egyszerű, mert korábban egy olyan csapatban voltak, hogy szinte mindent megnyertek… Egyébként, amikor idekerültem, egyből lejött, hogy úszástudásban messze el vagyunk maradva az országos átlagtól. Azt kell elfogadni, hogy az úszás nem jön csak úgy magától, azt nem lehet megvenni a boltban.

***

Érdekesség, hogy Ádám bátyja, Rajmund szintén a nyáron lett a férfi vízilabda OB I-ben szereplő Kaposvári VK szakmai igazgatója.

Címlapképünkön, Fodor Rajmund archívumából: Én és a kisöcsém

 2020. 06. 11.   Klub, Aktuális

Mint korábban írtunk róla, a három éve Békéscsabán tevékenykedő vezetőedző, dr. Szilágyi Kristóf június végén lejáró szerződését követően Pécsre teszi át székhelyét. Klubunk irányítói elfogadták kérését és természetesen mihamarabb igyekeztek megtalálni utódját.

Balázs Lajos ügyvezető elnök a nem túl hosszú „vajúdás” után tegnap bejelentette: az immár két esztendeje a klub alkalmazásában álló Fodor Ádámot bízzák meg a vezetőedzői teendők ellátásával.
– Nem kellett hosszasan tárgyalni Ádámmal, rövid időn belül ráállt, és elvállalata a kihívást – fogalmazott Balázs Lajos. – Fiatal kora ellenére hosszú ideje a pályán van, eredményes edzői munkásságára már szegedi évei alatt felfigyeltünk, nem véletlen, hogy két évvel ezelőtt Békéscsabára csábítottuk. Úgy tűnik, megkedvelte a várost, hiszen le is telepedett Békés megyében, mi több, családot is alapított. Nem „marketing” ember, hanem a munkában hisz, és az eltelt rövid idő alatt a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubban is bizonyította rátermettségét. Úgy látjuk, jó kezekbe kerül nála a viharsarki pólós élet.

Az érintett, Fodor Ádám pedig így reagált: – Megtisztelő, hogy Kristóf távozását követően a klub vezetői rám gondoltak. Tény, kisebb gondolkodási időt kértem, de hamar beláttam, hogy ennél nagyobb lehetőséget 33 évesen aligha kaphatnék, ami nem mellesleg jókor is jött. Elődömnek hátrányt jelenthetett, hogy a fővárosból érkezve három évvel ezelőtt a helyi szokásokkal, alapokkal is ismerkednie kellett, én viszont két éve már Békéscsabán dolgozom, benne vagyok a klub vérkeringésében, vagyis nem a nulláról indulok.

Érdekes egybeesés, hogy Ádám bátyja, a 11 és félévvel idősebb Fodor Rajmund, a kétszeres olimpiai-, egyszeres világ- és kétszeres Európa-bajnok vízilabdázó ugyanezekben a napokban lett az OB I-es háttérrel rendelkező kaposvári klub szakmai igazgatója. A két kinevezésről pedig így vélekedett Fodor Ádám: – Koromnál fogva nyerésre állok. De félre a tréfával: nagy megtiszteltetés az egész családnak a kettős előrelépés.

Arra a felvetésre, hogy akár egymás ellenfelei lehetnek, így reagált: – Remek utánpótlásgárdánk van, amely a következő országos bajnokságban a B osztályból akár előre is léphet. Serdülőink kimagaslóak, az ifjúsági csapatunk a serdülőkkel kiegészülve ugyancsak remek együttest alkotnak. Gyermek korosztályos csapatunk pedig nagy léptekkel halad előre. Elérhető a következő évad végére az A osztályos kvalifikáció. Ha azt is sikerrel vennénk, akkor viszont a Somogy megyei alakulatokkal is összemérhetné tudását a mi triónk. Ez számomra külön presztízst hozhat.

Címlapképünkön balra az új vezetőedző, Fodor Ádám

 2020. 06. 04.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Mint ismert, március közepén a kiteljesedő koronavírus-járvány miatt bezárt az Árpád fürdő, lassan három hónapja nincsenek vízi edzések. Éppen 12 hét után azonban klubunk fiataljai (és az úszóklub versenyzői) ismét birtokukba vehették a békéscsabai fürdő 50 méteres versenymedencéjét.

Nagyon várta már a másfél száznál több pólósunk, hogy ismét vízbe ugorjon a megannyi, zömében otthon végzett szárazföldi edzés után.

Már ma délben örömteli hírként kikerült vezetőedzőnk, dr. Szilágyi Kristóf rövid híradása, miszerint a strand vezetője, Zsadon Endre telefonon értesítette: „A vízminta rendben van, jöhetnek a sportolók!” – vagyis minden akadály elhárult, birtokba lehet venni a medencét. Na, nem is kellett sokat várni, csak úgy tódultak a fiatalok és idősebbek az uszodába, az első csoportok Csabai Zoltán edző vezetésével már kora délután ellepték a vízfelületet. Mestereink első rövid megállapítása az lehetett: senki nem felejtett el úszni, az edzés végén pedig az is kiderült: nem fulladt(!) bele senki a vízbe. Természetesen egymás után kerültek föl a fotók, mini videók a közösségi oldalra, amely tanúsítja: nem akadt hiányzó az első tréningen.

Az utolsó csoportok edzése után, immár a késő esti órákban vezetőedzőnk néhány szóban össze is foglalta az első nap tapasztalatait: – A legkisebbektől a legnagyobbakig mintegy kilencven vízilabdázónk jelent meg az első vizes napon, akik négy csoportban kezdték meg az edzéseket. Remek, mintegy 26 fokos víz várt minket, pólósaink már nagyon várták ezt a napot, nagy öröm volt, hogy vizet foghatott mindenki. Nem kellett senkit sem noszogatni, az első szóra ugrottak a medencébe. Ma zömében az úszás került előtérbe, de az országos bajnokságokban szereplő csapatainknál a labda is előkerült egy kicsit. Örömmel láttam, hogy az úszás tudás kevéssé kopott meg, és passzolni sem felejtettek el fiataljaink. A mai tréning és a holnapi is leginkább az újbóli vízhez szoktatásról szól, a jövő héten elkezdjük növelni a méterszámot, majd a tempót is. Azt követően pedig egyre többször előkerül a labda is.

Címlapképünkön: nem kellett senkit sem noszogatni, fiataljaink az első szóra ugrottak a vízbe

 2020. 05. 29.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Éppen három esztendővel ezelőtt számoltunk be arról, hogy évtizednyi eredményes békéscsabai edzői tevékenysége után, elérve a nyugdíj korhatárt, elbúcsúzott a viharsarki vízilabda élettől Kádár József, aki hazaköltözött Szentesre. Szinte ugyanazokban a napokban tettük közzé, hogy utódja a fővárosból érkező dr. Szilágyi Kristóf lesz.

A vezetőedzőnek kinevezett háromdiplomás fiatal szakember nagy lendülettel vágott bele a munkába klubunkban. A Kádár-érában jó alapokat tett le Józsi bácsi a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubban, amelyet dr. Szilágyi Kristóf tovább épített. A három évi tevékenység után azonban most vált a még mindig csak 35 éves szakember, szerződése lejártával július 1-jétől Pécsre teszi át a székhelyét.

Az „ügylet” immár három hete képlékenyen alakul, mígnem a csabaiak vezetőedzője a napokban kimondta az igent a Baranya megyeiek hívó szavára. Tény, szakmailag mindenképpen előre lépésnek számít számára a váltás, hiszen egy régóta stabil OB I-es csapathoz hívják, ahol elsősorban a Pécsi VSK-Mecsek Füszért serdülő és ifjúsági együtteseit bízzák rá, de emellett a felnőtt együttes másodedzője lesz. Érthető a vágya, hiszen ő maga is több mint száz alkalommal szerepelt az OB I-ben, és még ennél is többször az OB I B-ben. A váltásról így fogalmazott: „Nagy kihívás és előrelépés egy ilyen kategóriájú klubban kibontakozni. Egyébként is hosszú távon mindenképpen szeretnék majd az első osztályban dolgozni, amihez a pécsi lehetőség jó tanuló iskola lehet.”

A váltás mellett döntött azért is, mert a Baranya megyeiek érdeklődése nem új keletű, és a koronavírus-járványtól függetlenül fentmaradt az első osztályú klub hívó szava. Mind ehhez azt is hozzátette, hogy vélhetően azért sem lankadt a meghívó fél érdeklődése, mert a Békéscsabán végzett hároméves munkája pozitív nyomokat hagyott a „szakmában”.

Egyébként a vírushelyzet miatt számtalan mozgás indult be a sportágban, akadtak klubok, amelyek meglehetősen negatívan jöttek ki belőle (lásd Eger, Szombathely, egy kicsit az OSC is), máshol viszont igyekeznek megmenteni az addig elért eredményeket, és edzői és játékos erősítéseken dolgoznak. Ez utóbbi lehet Pécs is, ahol új vezetőedző, Török Viktor viszi tovább a felnőtt gárdát, amely mellett lesz másodedző dr. Szilágyi Kristóf . Apropó, Török Viktor, a sportágat szerető csabaiak körében ismerős lehet a neve, hiszen a 2010-es évek elején éppen a mi klubunkat erősítette.

Beszélgetésünk során azért néhány háttérinformáció is elhangzott a távozásáról. Az összetett történetben nevezetesen arról beszélt: „A klub minden feltételt igyekezett teljesíteni, és teljes mellszélességgel kiállt mellettem. Ugyanakkor sokszor ütköztem falakba, amikor az uszoda üzemeltetőivel szerettem volna egyeztetni abban, hogy minél jobb körülmények között edzhessenek a gyerekek” – utalt a kicsit Pató Pál uras gondolkodásra.

Elmondása szerint sok örömben volt része Békéscsabán, ám akadtak nehéz pillanatok is – emlékeztetett például a súlyos buszbalesetre, amikor mérkőzésre utaztak volna Győrbe. Vagy az osztályozó mérkőzés körüli időszakra, amelyből ugyan jól jöttek ki, ám mégsem tudták vállalni az OB I B-t. Idén pedig a járványhelyzet keserítette meg a klub, a gyerekek és az edzők életét. Persze a szép dolgokra is szívesen emlékszik vissza, így arra, hogy több olimpiai bajnok, mint dr. Kiss Gergő, dr. Steinmetz Barnabás és Fodor Rajmund ellátogatott a csabai uszodába, és találkozott a gyerekekkel. Meg arra is büszke volt, hogy Hesz Mátét sikerült az edzői stábba csábítania, miként Fodor Rajmund öccsét, Ádámot.

Arra is kíváncsiak voltunk, mire a legbüszkébb a hároméves ténykedés után. Erről így beszélt: „Nehéz egy dolgot kiemelni a három szezonból, ráadásul nagyon összetett és szerteágazó volt a feladatköröm. A leltárt még nem készítettem el, és amúgy is, itt leszek még pár hétig. De nagyon tudtam örülni minden olyan pozitív szakmai apróságnak, ami egy-egy játékosunknak vagy szüleinek örömet szerzett a vízilabda által, és a kollégákkal együtt ebben talán én is tudtam egy kicsit segíteni. Én azt vallom, hogy akkor teljesítesz jól az életben és a vízben, ha nem mindig veszik észre, hogy ott vagy, de azt azonnal észreveszik hogyha nem. No és arra is, hogy Békéscsabára úgy jöttek az ellenfelek, hogy itt nem biztos, hogy nyernek. És ez minden korosztályos csapatunk esetében igaz volt.”

Azt is elárulta, Pécsről is rendre visszatekint majd, hogy mi történik tanítványaival, mire jut a klub. Biztos abban is, hogy a távolság ellenére megmarad a kapcsolat, a sportbarátság: „Megszerettem a várost, az Árpád fürdő a nehézségek ellenére az ország egyik leghangulatosabb strandja, biztos hiányozni fog ez a közeg.”

Címlapképünkön: egy megszokott mozdulat a bajnoki mérkőzésen a most búcsúzó dr. Szilágyi Kristóftól