ímkézett bejegyzés

A nehéz körülmények ellenére is helyt álltak ifistáink

Címlapképünkön a bajnoki esztendő során sok gólt elérő Dobos Ferenc, aki, ha kellett, hátára vette az egész csapatot – fotó: T. Petka Anita

Lezajlott minden szinten a 2022–23. évi országos utánpótlás-bajnokság. Sorozatunkban górcső alá vesszük, mire jutottak fiataljaink az A2 csoportban. Elsőként az ifjúságiak pontvadászatában szereplő alakulat éves munkáját elemezzük.

Elöljáróban: nem lesz könnyű. Mégpedig azért, mert a szezon elején is már csak három valóságos ifjúsági korú játékost jegyzett klubunk, ami a tavasz végére, mondhatni egyre olvadt. Így aztán év közben kilencven-kilencvenöt százalékban a serdülő korosztályúaknak kellett „beugraniuk” és helyt állni ebben a korcsoportban.

Ilyen előzmények után Ajtai Miklós edzőnek sincs könnyű dolga, amikor mérleget kell vonnia. Mert ugye az egy külön érdekesség, hogy a serdülők valós edzője Fodor Ádám.

Ám most azt igyekszünk boncolgatni, hogy a három, majd kettő, majd egy ifi játékos mellett a legöregebb utánpótlás osztályban a serdülőkkel kiegészült csapat hogyan teljesített?

Mint emlékezetes, idén a kétcsoportos A2 osztályban 13-13 csapat kezdte meg a bajnokság alapszakaszát. A Keleti csoport küzdelmei tavaly decemberben véget értek, ahol kilenc pontot gyűjtöttek ifistáink. A rájátszásban a három korosztály együttes értékelése alapján az A2 B csoportban folytatták tavasszal, amikor újabb hat találkozón ugrottak vízbe fiataljaink, és újabb hét ponttal gyarapodtak csoportjukban az ötödik helyen végezve.

Hogy ez jó, avagy sem, arról már Ajtai Miklós beszélt: – Valós ifjúsági játékosunk Bozgán Bence, Dobos Ferenc és Gémesi Ádám voltak, a többiek a serdülő korosztályt képviselték. Utóbbiaknak így két fronton kellett helyt állniuk, sokszor mindössze negyedórányi pihenő után. Ez nagy kihívás volt a csapatnak. Sokszor sakkozni kellett a fiatalok játékidejével, hogy végig bírják a dupla meccseket. Ennek tudatában nagyszerű teljesítmény a hét pont.

– Sok meccs, nagy fejlődési lehetőség…

– Ez is igaz. Összegezve azt kell mondanom, legtöbbször fel is nőttek a feladathoz. Bár voltak csúnya nagy zakóink, de voltak nagyon szép és látványos győzelmeink is. Olyan is akadt, amely kötelező győzelmet írt elő, mégis vereség lett, de máskor meglepetést is okoztunk ellenfeleinknek. Egy biztos, az állandó mélyvízben tartás nagyobb fejlődést hozott az év során.

– Hogyan alakulhat ez a korosztály az új bajnokságra?

– Sajnos, az egyik büszkeségünk, Dobos Ferenc, akinek a neve mellé sok gól került, kiöregedett a korosztályából. A gyulai fiatalunk egyébként is húzóembere volt a csapatnak, ha kellett, hátára vette az egész gárdát. Az viszont előnyünkre válhat, hogy a serdülőből szép számmal kiöregedő fiatalok ezúttal már valós ifjúsági harcosként szállhatnak vízre az ősszel kezdődő új bajnoki sorozatban. A július közepén kezdődő felkészülés során kialakulhat a jövő vélhetően erősebb ifjúsági csapata, ám továbbra is számolnunk kell a fiatalabbak folyamatos beépítésével is az idősebb korcsoportban.

Nehéz esztendő után boldogabb békéscsabai évzáró

Címlapképünkön az esztendő korosztályonkénti legjobbjai a díjakkal

Ma a kora esti órákra benépesült Békéscsabán a Rendezvénypajta – bár itt nincsen víz, medence –, ám klubunk apraja-nagyja és szüleik néhány órára birtokukba vették a tágas fedett teret. Mégpedig azért, mert a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub a bajnokságok befejeztével évzáró bulit tartott.

Szinte mindenki egyenpólóban érkezett a rendezvényre, ahol néhány perccel 18 óra után Borsos Pál klubelnök emelkedett elsőnek szólásra. Rövid bevezetőjében kiemelte: ismét nehéz esztendőt zárt az egyesület, hiszen a Covidot követő évben az energiaválság okozott fejtörést: „Minden négyzetméter vízfelületért meg kellett küzdenünk, de ennél fontosabb, hogy kiharcoltuk az Árpád fürdő nyitva tartását. Szükség is volt erre, hiszen csapataink a 2022–2023. évi bajnokságok során csaknem kétszáz mérkőzést játszottak, amit víz és medence nélkül aligha lehetett volna.”

Hasonló gondolatokkal kezdte ügyvezető elnökünk, Balázs Lajos is, aki azzal kezdte, minden év nehezebb feladatok elé állítja klubunkat: „Tavaly szeptember közepén az úszóklubtól tudtuk meg, hogy nem lesz sátorállítás. Sokáig ment a huza-vona, mígnem az önkormányzati döntéshozók az év végéig zöld utat nem adtak. Persze, ehhez nekünk és az úszóknak is még mélyebben bele kellett nyúlnunk a zsebünkbe. Időközben érkezett némi állami pénz is az uszoda fenntartására, de ott lebegett a fejünk felett, hogy januártól mégis bezárják az Árpád fürdő sátortetős medencéjét. Újabb állami- és klubsegítség után meghosszabbodott tavaszig az uszoda üzemeltetése. Az sem segített bennünket, hogy Gyulán valóban nem állították fel a sátrat a versenymedence fölé, így fiókcsapatunk is Békéscsabára járt át labdás edzésekre. Szerencsére végig tudtuk játszani a bajnokságokat, amiért külön köszönet illeti a szülőket, a támogatókat és a mellettünk álló döntéshozókat.”

A szakmai értékelőre Fodor Ádám vezetőedző tért ki, aki elöljáróban hangsúlyozta, kétfelé veszi az idei évet. Egyrészt a vidékbajnoki szereplésről, majd az országos bajnokságban elért eredményekről kívánt számot adni. Mint kiemelte: „A vidékbajnokságban szereplő csapataink esetében az elsődleges cél az volt, hogy jó meccseket játszanak a fiatalok, ami által fejlődhetnek. Elmondható az itt szereplő minden utánpótlás korosztályról, hogy nehéz csoportba kerültek, de nagyot javultak a finisre. Esetükben nem a helyezés volt az elsődleges cél, hanem a fejlődés. Az országos bajnokságokban szereplő három utánpótlás együttes szövetségi értékelése sajátságos, hiszen az ifjúsági, a serdülő és a gyermek csapatok eredményeit összevonva hirdettek végeredményt. És itt szeretném rögtön kiemelni: gyermek csapatunk az A1 osztályban is eredményesen helyt állt volna. Serdülőink is fejlődtek, de nekik a középmezőny jutott. Ám ők külön dicséretet érdemelnek, hiszen nekik kellett helyt állniuk az ifjúságiak között is, hiszen mindössze egyetlen ifistánk maradt erre az évre. De nem ijedtek meg, úgy vélem, felnőttek a feladathoz.”

Borsos Pál ehhez azt fűzte hozzá: „Kis klub vagyunk, de ugyanolyan feladataink vannak, mint a nagy egyesületeknek: beiskolázni, nevelni játszatni a gyerekeket.”

Végül a Csirkefogók Vízilabda Klub irányítói köszönetet mondtak, és egy kis jelképes ajándékot adtak át a klubtól hosszú idő után megváló Dobra Róbert edzőnek, valamint a nagy támogató Tasnádi családnak. Fodor Ádám pedig felsorolta, hogy a különböző korosztályokban kikre a legbüszkébbek (akik egyébként egy emlékplakettet is kaptak). A baby korosztályból Balogh Csanád és Korcsok Krisztián, a gyulaiak közül Balogh Bence, a gyermek „négyesből” Bódi Bercel és Suhajda Soma, a gyermek „hármasból” Machlik Máté, a gyermek „egyesből” Suhajda Zoltán és Szatmári Levente, a serdülőknél Hajdu Andor, az ifjúságiaknál Dobos Ferenc kapott elismerést, míg a külön díjat Zimbran Milán érdemelte ki.

Az értékelőket követően következett a nagy „evi-ivi”, barátkozás, sok játék késő estig.

Középső képünkön: megtelt a Rendezvénypajta gyerekekkel, szülőkkel, edzőkkel

Lenti képünkön: az elnökség beszámolója

Legendás pólósokkal találkozhattunk a Center Moziban

A Nemzet Aranyai című film főszereplői közül négyen, balról: Varga Tamás, Fodor Rajmund, dr. Steinmetz Ádám, dr. Steinmetz Barnabás, valamint klubunk ügyvezető elnöke, Balázs Lajos és vezetőedzője, Fodor Ádám, aki nem mellesleg Fodor Rajmund öccse

Nem kevesebb, mint négy fő volt az egy négyzetméterre eső olimpiai bajnok vízilabdázók száma szombaton a Csaba Centerben, ahol A nemzet aranyai című film vetítését és közönségtalálkozóját tartották.

Folyamatosan érkeztek az egykori klasszis vízilabdázók a békéscsabai Center Mozihoz, Varga Tamás, dr. Steinmetz Barnabás, dr. Steinmetz Ádám és Fodor Rajmund, valamint a film rendező-producere, Zákonyi S. Tamás.

A négy játékos mellett további tizenhét vízilabdázó, többek között Dr. Molnár Tamás, Szécsi Zoltán, Kásás Tamás, Biros Péter, Kiss Gergő, valamint az 1997-től 2008-ig (ebben az időszakban a válogatott egyebek mellett egymás után – 2000-ben Sydney-ben 24 év után! – három olimpiát nyert, 329 mérkőzést játszott, amiből 273-at megnyert, és kizárólag a 2001-es fukuokai világbajnokságon maradt le a dobogóról) tartó a világot végigverő válogatott sikerkapitánya, Dr. Kemény Dénes szólal meg a 149 perces filmben. Emlékezik még az nagy ellenfelek közül a szerb Vladimir Vujaszinovics, Dejan Szavics, az olasz Alessandro Campagna, a spanyol Salvador Gómez, a horvát Ratko Rudic és az amerikai Tony Azevedo is.

A szolnoki születésű Varga Tamás 2004-ben, Athénban, majd négy év múlva a Pekingben olimpiai bajnokcsapat tagja volt, nagyon örült, hogy az április 20-án bemutatott filmnek ilyen nagy sikere van.

Nagyon jó érzés, hogy alig több mint két héttel az első vetítés óta negyvenezer fölött tekintették már meg a filmet és ezzel, ha jól tudom, vezetjük a nézettségi listát – mondta érdeklődésünkre a 47 éves egykori védő. – A közönség ugyanolyan lelkes, mint amikor az olimpiákat és a világbajnokságot megnyertük. Nagy hálás vagyok nekik, hogy a mai napig nem felejtették el ezt a csapatot, ezeket a sikereket. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ennek a sikersorozatnak részese lehettem.

Varga Tamás megjegyezte, hogy játékosként még nem feltétlenül fogja fel, hogy valójában mekkora eredményeket ér el, az évek múlásával jön rá, hogy mi az, amit elért.

Alessandro Campagna, az olasz válogatott szövetségi kapitánya mondta a filmben, hogy egyszer nyerni olimpiát óriási dolog, kétszer sporttörténelem, háromszor pedig az ember legendává válik – fűzte hozzá.

A film története az 1996-ban történt eseménnyel kezdődik, amikor Kemény Dénes Gerendás Györggyel, Görgényi Istvánnal és Horkai Györggyel pályázott, s talán még ő sem hitte el komolyan, hogy megválasztják kapitánynak. Megválasztották, Kemény az első tréningeken azt mondta a fájdalmasan fiatalon elhunyt Benedek Tibornak, hogy jó, hogy ő a tornák gólkirálya, de még jobb lenne, ha a válogatott aranyérmeket nyerne…

A nemzet aranyai című film producere és rendezője az a Zákonyi S. Tamás, aki a nagy sikerű Szabadság, szerelem egyik, majd a 2018-ban bemutatott BÚÉK vagy a 2022-es Az unoka című film producere volt.

– Titkon számítottam ilyen sikerre, hiszen azért csinálja ezt, hogy a nézők lássák – mondta. – Nagyon boldog vagyok, viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy két hét után vezetjük a nézettséget. Mostanra biztosan negyvenöt ezer fölött vagyunk, ami nagy dolog, hiszen ez mégis csak egy sport-dokumentumfilm, bár én azt mondom, hogy inkább mozifilm.

A szombati filmvetítés után telt ház előtt közönségtalálkozót rendeztek, melyen Szigeti Csaba, az Oktatási, Közművelődési és Sportosztály vezetője kérdezte a négy bajnokot és a film rendező-producerét.

Forrás: beol.hu/Gajdács Pál

Csabai pólósok sikerei a diákolimpián, méghozzá úszásban!

Hódmezővásárhely, diákolimpia: a Lencsési általános iskola sikeres váltója Fajó Csillával – fotó: Such Tamás

Úszni jó. Persze fárasztó is. Meg unalmas is. De nagy kincs, mármint, ha tudunk. Ráadásul megannyi értelmezését használjuk a köznyelvben. (Megúsztunk valamit, azaz nem kaptunk ki a feleségünktől; elúsztunk – például az időben; de alapvetően mindannyian úszunk – mondjuk a boldogságban.)

Nos, eredendően úgy vannak a vízilabdások az úszással, mint a focisták, a kézisek, a kosarasok stb. a futással: utálják. Mégis hasznos. Emlékszem, a legutóbbi olimpián a magyar pólósok mindig hamarabb úsztak vissza, mint az ellenfeleik. (És még pontszerzők is lettek.)

Na… félre hablatyot: szombaton rendezték meg a hódmezővásárhelyi Török Sándor Strandfürdő és Gyarmati Dezső Sportuszodában a diákolimpia úszás B-kategóriás elődöntőjét a III., IV. és a V-VI. korcsoportban – azaz az általános felsősöknek és a középsulisoknak. A versenyen három vármegye képviseltette magát (Bács-Kiskun, Szeged-Csanád és Békés). Némileg elfogultan, a csabai Lencsési suli sportolóit követtem.

– Az iskolát kilenc tanuló képviselte, igen szép eredményekkel – mondja Fajó Csilla testnevelő. – Szathmáry Zsombor egyéniben 2. helyezést, a váltó tagjaként 3. helyezést ért el. A váltó további tagjai voltak még Csüllög Csongor, Plavecz Dániel és Zimbran Milán. Ők továbbjutottak az országos döntőbe. Csüllög Csongor egyéniben 5., Plavecz Dániel 7., Nagy Ákos 8. helyezett lett. Persze a többieket is megilleti a dicséret, hiszen mindenki javított a tavalyi eredményén, ezúton is köszönöm az edzők munkáját. A szülőket is köszönet illeti, a szállításban nyújtott segítségért.

A dolog pikantériája, hogy mindannyian a Csabai Csirkefogók VK gyermek I-es korcsoportú csapatát erősítik. Volt, hogy házibajnokság zajlott a vízben, ugyanis kétszer is megesett, hogy csapattársak küzdöttek egymás mellett. A kiskakaskodás, a korábbi szintfelmérőhöz képest akár 5 másodperces javítást is eredményezett.

Így megy ez.

Forrás: behir.hu/Such Tamás

Élőben az utánpótlás meccsei a medence partjáról

A pandémia első hulláma alatt, 2020 márciusában megállt az élet Magyarországon. A következő köröknél már voltak oldások, de egy csomó helyre nem lehetett menni. A Csabai Csirkefogók VK-nál egy nagyon remek dolog történt: Tasnádi Tibor, Tasnádi Tibi édesapja elkezdte a Facebookon megosztott twitch csatornán közvetíteni a derbiket.

Tasnádi Tibor a serdülő csapatban játszó Tasnádi Tibi édesapja. A papa bő két éve közvetíti az országos bajnokság meccseit akár idegenben, akár itthon. Mi több, felesége T. Petka Anita pedig végig fotózza a szintén mindhárom – gyermek, serdülő és ifi – összecsapást. Ma már ők a Csirkefogók egyik cégérei. Tibivel beszélgettem.

Korábban sok családi videót készítettél?

– Egyáltalán nem. Amikor az edzők megkérdezték, hogy ki vállalná el a közvetítéseket, mondhatni feláldoztam magam. Persze tudom, hogy ez egyrészt jó az egyesületnek, a gyerekeknek és a szülőknek is.

Főleg az utóbbi halmaznak. Milyen érdekes, amikor a Facebook-korszak előtt a gyerek reggel elment egy versenyre, a szülei csak este tudták meg, hogy mit domborított. Most meg minden rezzenésüket élőben követhetjük. Beruháztál?

– A kamera az egyesületé, a laptop és a többi felszerelés az enyém. Az első derbiken még csak mobillal, simán, hang nélkül vettem a képeket. Majd a következőn a szülők javaslatára már kommentáltam a látottakat.

Azt láttuk, hogy meccsről-meccsre egyre szakértőbb lettél.

– Igyekeztem tanulni.

Utánanéztél a szabályzatnak vagy követted a televízióban a meccseket?

– Nagyon minimális időm van tévézni. Amikor az edzők a meccs után megnézték a tudósítást, a visszajelzéseikből tanultam. Például a vízilabdában nem szöglet, hanem sarokdobás van stb.

Olyan a hangod, mint amikor 1984-ben, a VHS-kazettákat egy monoton hang szinkronizált. De az benne a jó, hogy érzelemmentes. Ez az etikus tudósítás.

– Azért olykor az embert elkapja a hév.

A közelmúltban a Békéscsaba a budapesti Oázissal játszott, ahova pont nem mentél a csapattal. Az uszodában volt azonban egy fővárosi, ugyancsak operatőr apuka. Meg is kérdeztem tőle, hogy közvetít-e, mire nemmel válaszolt. Majd hozzátette, a csabai élők mindenki számára etalonok.

– Egyszer azt mondta egy budafókás apuka, – kapcsolódik a beszélgetésbe Anita – hogy sokkal szívesebben nézi Tibi közvetítését, mint a sajátjukat. A múltkor Miskolcon pedig egyből azt kérdezték a meccs előtt, lesz közvetítés?

Néhány Tibi-morzsa:

„Olivér zavarja a labdás embert…” (ellenfélnél a laszti)

„Ezek a srácok gól ellen be vannak oltva…” (semmi sem jön össze a csabaiaknak)

„De miért nem fújjuk le időben? Andort állítják ki cserés kiállítással… a kapus meg nem kap semmit, csak röhög…”

Címlapképünkön: Tasnádi Tibor akcióban

Forrás: behir.hu/Such Tamás