ímkézett bejegyzés

 2022. 11. 19.   Aktuális, Kitekintő

A szervezet szombaton, a Duna Arénában tartotta rendkívüli közgyűlését, amelynek egyetlen előre tervezett napirendi pontja volt az új elnök megválasztása. A 42 éves Madaras Norbertet egyetlen jelöltként nyílt szavazással, egy tartózkodás mellett 2024. október 22-ig bízta meg a tagság a szövetség vezetésével.

Madaras Norbert játékosként két olimpiai bajnoki címet szerzett, a magyar vízilabda egyetlen kétszeres világbajnoka, négyszeres Bajnokok Ligája-győztes. Sportvezetőként is sikeres a pályafutása, 2018-tól vezette a Ferencváros vízilabda-szakosztályát, a csapattal a magyar bajnoki címek és kupagyőzelmek mellett BL-sikernek is örülhetett. Évek óta a szövetség és a liga alelnökeként dolgozott és tagja volt az MVLSZ utánpótlás bizottságának.

Madaras Norbert a közgyűlésen kifejtette, nagyon motiváltnak érzi magát, és mivel évtizedek óta a sportágban él, úgy érzi, rendelkezik olyan tapasztalatokkal, amelyek alkalmassá teszik az elnöki feladatra. Hangsúlyozta, hogy szeretne néhány dolgot megváltoztatni, de mivel a váltás a szezon közben történt meg, ezek nem lesznek radikális módosítások. A fő céljának a vízilabda eredményességének megtartása mellett azt tartja, hogy alkossák meg a szövetség hosszú távú stratégiáját, amelyben megfogalmazzák, hogy hol tartanak most és hová szeretnének eljutni.

Fontosnak nevezte még, hogy a szövetség hatékonyan, a 21. századi követelményeknek megfelelően működjön, a sportágnak biztosítsa a sportszakmai hátteret, a megfelelő versenyeztetést, valamint egy objektív, motiváló rendszert dolgozzanak ki. Végül arról is beszélt, hogy szeretné, ha a vízilabda nézettségben és népszerűségben is felzárkózna más csapatsportágakhoz.

Vári Attila, az MVLSZ eddigi elnöke október 14-én, az M1 aktuális csatornán jelentette be, hogy egyéb feladataira tekintettel lemond tisztségéről. A játékosként kétszeres olimpiai bajnok sportvezető 2018 szeptemberében Kemény Dénest váltotta az MVLSZ elnöki posztján.

A leköszönő elnök a közgyűlésen tartott beszédében kiemelte: büszke az elmúlt négy évre, hiszen az utánpótlás területén számos sikert értek el, 2018 óta rekordszámú nemzetközi eseményt rendeztek, valamint új létesítményeket adtak át, illetve régieket újítottak meg. Szerinte a szövetség gazdasági helyzete stabil, és a működése 2024-ig akkor is biztosított, ha addig semmiféle új bevétel nem érkezik.

Címlapképünkön az újdonsült elnök, Madaras Norbert – fotó: MTI/Kovács Anikó

 2022. 09. 23.   Klub, Aktuális, Előzetesek, Kitekintő

Elmúlt héten a felnőttek nyitották az új szezont, e hét végén az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő csapataink vágnak bele a 2022–2023. esztendei bajnokságba. Nem éppen kedvező előjel, hogy egy hete a békéscsabai Árpád fürdőben a sátorállítás előkészülete zajlik (és még további egy hétig tart, mire fel is áll, beüzemel), ezért az edzések nem a megszokott rendben és mederben zajlanak. Ezért a szárazföldi tréningek kerültek előtérbe, délutánonként pedig hosszabb utazást kell megtennie együtteseinknek, hogy „vizet találjanak”. Igaz, némi öröm az ürömben, hogy vásárhelyi, szegedi csapatokkal kétkapuzhatnak.

Ami pedig az új szezont illeti: a három csapatunk, az ifjúsági, a serdülő és a gyermek korosztályú egyleteink a korábbi évekhez hasonlóan az A2 divízióba kerültek. Idén – a tavalyi Keleti tíz és Nyugati tíz csapat helyett 13–13 küzd december végéig az alapszakasz során, ami ezúttal is egykörös lesz, vagyis 13 fordulóból áll. A jövő évi folytatásban a rájátszás alaposan eltér a korábbitól, a két csoport első négy helyezettje kerül a felsőházba (tavaly öt-öt volt), a többi gárda hármasával (Keleti és Nyugati, vagyis hat egylet) kerül egy új csoportba, ahol már oda-visszavágós rendszerben játszanak.

S mielőtt edzőinket faggatnánk: a sorsolás szeszélye folytán az első fordulóban éppen a Békéscsaba lenne a pályaválasztó, ám mivel egyelőre nincs a megyében működő alkalmas medence, ezt a jogot fel kellett cserélni. Ennek értelmében csapataink szeptember 25-én, vasárnap Hódmezővásárhelyre látogatnak.

S akkor nézzük, hogyan vélekednek az országos utánpótlás-bajnokságban szerepelő csapataink mesterei az elmúlt időszakról? Három kérdéskört érintettünk.

Az adott korosztályos csapat hány játékosból áll, milyenek voltak azon belül a mozgások?

Ajtai Miklós, az ifjúságiak edzője: – Ez a korosztály nagyon foghíjas lett, igencsak megritkult. Többen kiöregedtek, mint például Vozár Bálint és Miklós, Csatári Szabolcs, Károlyi Szabolcs, Sipos Dániel és Kiss Sándor. Ugyanakkor néhányan abbahagyták a vízilabdázást. Így mindössze négy valóban ifjúsági korú játékosunk maradt. Ez azt jelenti, hogy a serdülő csapat hetven-nyolcvan százaléka „feljátszik” majd az idősebbek közé.

Fodor Ádám vezetőedző, a serdülő korosztály edzője: – Elsősorban a kezdőcsapatunk fogyatkozott meg, de esetünkben az eligazolások miatt. Ráadásul zömében meghatározó játékosaink távoztak. A nyáron új klubban kezdte meg a munkát Komlódi Marcell, Kvasz János, Szalai Áron, Bujdosó Antal, néhány napja pedig Kiss Zoltán is várost váltott. Így létszámilag 14 pólósunk maradt, ténylegesen azonban tíz játékosra számíthatok. Ezért várhatóan a gyermek korosztályosok közül kell felhoznunk a szezon során néhány ügyesebb gyereket.

Katona Péter, a gyermek korosztályúak edzője: – A 2008–2009-ben születetteket huszonnégyen alkotják, ami úgy vélem, elég népes korosztály. Ezért lesz lehetőségem forgatni a csapatot, akár meccsről meccsre.

Milyennek ítéled a nyári felkészülési szakaszt?

Ajtai Miklós: – A négy fiatalból hárman kimondottan jó munkát végeztek az alapozó időszak alatt. Mivel ilyen csekély a létszámunk, a pár ifista a serdülőkkel közösen készült a nyár folyamán, miként majd a mérkőzéseken is együtt kell helytállniuk. Összességében elégedett vagyok az elvégzett munkával, bár erre az igazi választ majd a hétvégi derbik adják meg.

Fodor Ádám: – A munkát elvégeztük, mindenki becsületesen átdolgozta a nyarat. A fizikális felkészülés igencsak előtérbe került a felkészülési időszakban, hiszen a legtöbb fiatalunkra hétvégente két mérkőzés vár. Apróbb simítások még hátra vannak taktikai és technikai téren. Erre majd a bajnokság első felében kerül sor, ott derülhetnek ki, vannak-e még hiányosságaink. Egy biztos, akik korábban kevesebb lehetőséget kaptak, vagy kevesebbet vállaltak, most nekik kell előlépniük főszereplővé.

Katona Péter: – Hosszú volt a felkészülési szakasz, de annál hasznosabb. Erőnlétileg jó állapotban vannak fiataljaink, ami a szezon második felében lehet igazán fontos, hiszen nagyon sok dupla meccset kell játszaniuk decemberig. Egy biztos: becsületesen elvégezte mindenki a kiszabott feladatot, és nagy létszámban látogatták az edzéseket. Előrelépést tapasztaltam sebességben, áttörést gondolkodásban, de menet közben további fejlődést várok mindenkitől.

Mit vársz az évtől, mivel lennél elégedett?

Ajtai Miklós: – Nehéz erre a kérdésre válaszolni azok fényében, hogy milyen összetételben játsszuk a bajnokikat, illetve, hogy ennyire kevés a valós ifjúsági korú játékosunk. Ezért a fő cél a minél tisztességesebb helytállás, és hogy minél több meccset nyerjünk.

Fodor Ádám: – A nyári felkészülési tornán azt tapasztaltam, egyre fegyelmezettebben játszanak, fiataljaink is rájöttek arra, hogy a csapategységben lehet az erőnk. Ha ezt az év során a bajnoki találkozókon megtartjuk, akkor lehetnek sikerélményeink. Ám idén a felsőházat megcélozni nagyon nehéz, de azért nem mondunk le róla.

Katona Péter: – Nagy bizakodást keltő ez a korosztály, sok tehetséges fiatalunk van. Bár a mezőnyt egyelőre kevésbé ismerem, hiszen új vagyok a klubban és egyáltalán ebben a bajnokságban, de azért annyit: szeretnénk minél előrébb végezni, vagyis a mezőny első felébe kerülni december végére, hogy a jövő évi rájátszást minél erősebb csapatokkal szemben és minél erősebb csoportban folytathassuk.

Az első forduló programja. Ifjúságiak. Szeptember 25., vasárnap, 11.00 óra: Hódmezővásárhelyi VSC–Swietelsky-Békéscsaba (Jv.: Orosz László, Juhász Tibor). 11.00: Ceglédi VSE–Váci VSE. 12.30: Oázis SC Budapest–Aquaworm Sződleget. 15.15: Ybl Water Polo Club–Angyalföldi SI DSE. 16.30: Szegedi Vízipóló Suli II.–Polo Academy SC Budapest. 17.30: Budafóka XXII. ker. SE–Aqua SE Nyíregyháza. Szabadnapos: PannErgy-MVLC-Miskolc.

Serdülők. Szeptember 25., vasárnap, 11.15 óra: Oázis SC Budapest–Aquaworm Sződleget. 12.30: Hódmezővásárhelyi VSC–Swietelsky-Békéscsaba (Jv.: Juhász Tibor, László Gábor). 13.30: Ceglédi VSE–Váci VSE. 14.00: Ybl Water Polo Club–Angyalföldi SI DSE. 15.15: Szegedi Vízipóló Suli II.–Polo Academy SC Budapest. 16.15: Budafóka XXII. ker. SE–Aqua SE Nyíregyháza. Szabadnapos: PannErgy-MVLC-Miskolc.

Gyermek korcsoport. Szeptember 25., vasárnap, 10.00 óra: Oázis SC Budapest–Aquaworm Sződleget. 12.15: Ceglédi VSE–Váci VSE. 14.00: Hódmezővásárhelyi VSC–Swietelsky-Békéscsaba (Jv.: Orosz László, László Gábor). 14.00: Szegedi Vízipóló Suli II.–Polo Academy SC Budapest. 15.00: Budafóka XXII. ker. SE–Aqua SE Nyíregyháza. 16.30: Ybl Water Polo Club–Angyalföldi SI DSE. Szabadnapos: PannErgy-MVLC-Miskolc.

Címlapképünkön: Fodor Ádám vezetőedző (középen guggol fehér ingben) irányt mutat csapatának az egyik bajnoki mérkőzésen. Erre az új bajnokságban különösen szükség lesz – fotó: T. Petka Anita

 2022. 07. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Éves értékelő sorozatunkban a felnőttektől a legkisebbekig, a baby korosztályosokig, edzőink segítségével korcsoportonként végig vettük, hogy az elmúlt esztendőben mire jutottak csapataink a különböző szintű bajnokságokban. Zárásként klubunk ügyvezető elnökével, Balázs Lajossal beszélgettünk arról, miben lépett előre a közösség az év során, és milyen tervekkel vág neki a 2022–2023-as szezonnak. Annál is inkább, hiszen holnapra – a mintegy egyhónapos pihenő után – újra az Árpád fürdőbe szólítja a szakmai vezetés klubunk apraját-nagyját.

– Tavaly kilenc csapatot neveztünk be az országos, illetve vidékbajnokságokba. Mivel 17 felnőtt és 127 utánpótláskorú igazolt játékosunk van, ebből látható, hogy 144 vízilabdázónk játszotta végig a szezont. Rajtuk kívül 48 előkészítős fiatalnak tartottak tréningeket edzőink. A pandémia után e téren is visszaerősödött klubunk, többségük már az új bajnokságban szerepet is kaphat.

Van arról statisztika, összesen hány bajnokin ugrottak vízbe pólósaink:

– Fodor Ádám vezetőedzőnk egyszer kiszámolta, összesen 173 hivatalos találkozón szerepeltek a klub pólósai az OB II-től a lekisebbekig, a baby korosztályosokig. S ebben nincsenek benne a kupamérkőzések, a felkészülési tornák és az évközi edzőmeccsek. Ha azt is hozzáadjuk, bőven kétszáz felett lenne a derbik száma.

Milyen célkitűzést állított az elnökség csapataink elé?

– A pandémia okozta nehézségek miatt alapvetően semmit. A vidékbajnokságban pallérozódó fiatalokkal szemben egyébként sem volt korábban sem konkrét cél. Esetükben a folyamatos fejlődés, a csapattá érés volt a legfontosabb. A felnőtt gárdánk teljesen amatőr, örömjátékot nyújtó közösség, akik szerelemből folytatják a sportágat akár negyven éven túl is. Olykor pedig ide besoroltunk néhány utánpótláskorú fiatalt, akiknek ugyancsak a fejlődés volt a legfontosabb, és az, hogy felmérjük, mire lehetnek képesek az öreg rókák között.

Egy kicsit talán más kategória az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő három együttesünk, akik a jövőt képviselhetik. Esetükben sem fogalmazódtak meg célok?

– Tavaly nyáron nagy érvágás volt, hogy a négy legeredményesebb, és már az utánpótlás-válogatott kapuját döngető fiatalunkat elvitték tehetősebb klubok. Így sokismeretlenes lett még számunkra is, hogy mire lehetnek képesek az itt maradtak, akik szinte vezéregyéniség nélkül vágtak bele a bajnokságba. Ezért nem is fogalmaztunk velük szemben elvárást. Ám egy sikeres nyári felkészülést követően az alapszakasz kezdetét kiválóra teljesítették. Evés közben jön meg az étvágy: menet közben annyit módosítottunk esetükben, hogy ha már így belelendültek, célozzák meg a rájátszásban a felsőházat. Nem kellett csalódnunk, elérték fiataljaink, akik végül az A2 osztályban a húsz gárda közül összesítésben a 10. helyen végeztek. Ezt az ismert problémák miatt óriási sikernek tartjuk.

Kanyarodjunk vissza az alapokhoz: az előkészítősökkel kik és hol foglalkoznak?

– A korábbi remek úszó, ma oktató Fajó Csilla a Szabó Pál Téri Általános Iskolában tanítja a fiatalokat, Papp Szilvi (korábbi nevén Szűcs Szilvi) pedig az Árpád fürdőben foglalkozik naponta délelőttönként a Petőfi iskola 2., 3., 4. osztályosaival, közösen Fodor Ádám, Ajtai Miklós és Csabai Zoltán edzőinkkel. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a pandémia okozta „sebeket”, a korosztályok kimaradását valahogy behozzuk. Sikerült is földuzzasztanunk az utánpótlás létszámát, sőt, jobban sikerült a reméltnél.

Ezen felsorolásokból kitűnik: komoly anyagi vonzata lehet a klub működtetésének. Megvolt erre a keret?

– Rendelkezésünkre álltak az év teljes egészére vonatkozóan az anyagiak.

Nagyjából mikből tevődtek össze a kiadások?

– A bajnoki működésekre mintegy hatvankettő és fél millió forintot fordítottunk. Ebben benne volt a kilenc csapat nyolcmilliós nevezési díja, amely már magába foglalta a játékvezetői költségeket is. Ezen kívül jelentős tételt jelentettek az edzői bérek, az utazási, esetenként az étkezési költségek, a hazai rendezésű fordulók, azokon az orvos felügyeletek díja, a három busz működtetése, az uszoda bérletek, versenyengedélyek.

Mi várható az új bajnokságra való felkészülésben?

– A szövetség által elkészítendő 2022–2023. évi kiírások még nem láttak napvilágot. Ettől függetlenül úgy tervezzük, hogy a tavalyi kilenc együttesünk helyett az új szezonra tízet nevezünk. Az eddig megszokottak mellett a gyulai fiókcsapatunk esetében ősztől két korosztályt, a tavalyi gyermek „négyes” korcsoport mellett egy baby csapatot. Ez a célunk ma, reméljük, hogy a toborzás eredményes lesz, és őszre valóban lesz két fürdővárosi gárdánk.

Az új szezonra vannak már új célok?

– A vidékbajnoki sorozatba nevezendő egyleteink esetén ugyanúgy gondolkodunk, mint a korábbi években: az egyéni fejlődés az egyik legfontosabb, miközben csapatot is kell formálni. Sokszor alapvető kérdés, van-e elegendő korosztályos alanyunk. Ennek függvényében vizsgáljuk, hogy egy-egy tiszta korcsoportot hová nevezzünk. De ez ritka, sokszor fiataljainknak felfelé is játszani kell.

És az országos bajnokságban szereplő triónknál?

– Most már előre megfogalmazzuk: ismét el kell érni a felsőházat. Bár nem lesz könnyű, hiszen ismét a legjobbjaink közül elhappolnak tehetősebb klubok játékosokat. Most például ott van a gólerős, jól képzett Komlódi Marcell, aki Szegedre tart. De várhatóan kiesik Bujdosó Antal és Szalai Áron is, az előbbi a főváros, az utóbbi Szolnok felé kacsingat. Ezen körülmények ellenére is reálisnak tartom, hogy ismét a felsőházba kerüljön a három gárda, az ifjúsági, a serdülő és a gyermek korosztály. Talán az segíthet, hogy a létszámunk reményt keltő. Bár tény, a két idősebb korosztályban a korábbi évekhez hasonlóan kevesebben vannak, ezért alulról kell feltölteni itt is a létszámot.

Évek, sőt évtizedek óta vágya a vizes sportágat képviselőknek, hogy méltóbb körülmények közé kerüljenek. Ott a példa: csak a dél-alföldi körzetben az elmúlt évtizedben egyre másra épültek az új uszodák, amelyek elsősorban a sportot szolgálják. Így Debrecen, Szolnok, Kecskemét, Szentes, Hódmezővásárhely, legutóbb pedig Szeged kapott pazar új létesítményt. Mi a helyzet az évek óta ismét bezengett békéscsabai sportuszodával?

– Na az egy nagy fájdalmunk. Nemrégiben még arról volt szó, hogy egy olyan létesítmény együttes épül, amiben bőven elfér a két klub, az úszó és a vízilabda. A tervben szerepelt két nagy medence és egy oktató medence. Mára ez leredukálódott egyetlen medencére. Ha ez így valósul meg, azt nem nevezném előre lépesnek. Úgy gondolom, ez hosszútávon egyáltalán nem segíti a klubok hatékonyabb fejlődését.

Címlapképünkön az ügyvezető elnök, Balázs Lajos (balra) és a vezetőedző Fodor Ádám

 2022. 07. 04.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Utánpótlás edzőnk, Csabai Zoltán immár több, mint három és fél évtizede elkötelezte magát klubunkkal. Az úszóból lett vízilabdás csapatunk hálóőre volt korábban, majd az aktív játék befejezése után edzőként folytatta pályafutását a Csabai Csirkefogók VK-nál. Több korosztállyal is foglalkozott az évek folyamán, ám öt esztendeje a mindenkori gyermek III. és a gyermek IV. korosztályt készíti fel a vidékbajnoki sorozatra.

Így volt ez a 2021–2022. évi pontvadászat során is. A 11-13 éves srácok esetében nem elsődleges a bajnoki helyezés, sokkal inkább a sportág alapjainak elsajátítása a cél. De azért játék a vízilabda, hogy minél eredményesebb legyen a gárda. A tanulást és az eredményességet kell Csabai Zoltánnak egyensúlyban tartania. Vele beszélgettünk az elmúlt év történéseiről.

A két korosztályban hány gyerek dolgozott a kezed alatt?

A gyermek III. korosztály volt népesebb, összesen 16-17 fiatal járt rendszeresen az edzésre és a mérkőzésekre. Ide egyedül a fiatalabb és ügyesebb Nánási Hunor játszott föl, a többiek mindannyian 2009-es születésűek voltak. A másik korcsoport esetében már nem ilyen hízelgő a kép, ugyanis mindössze kilenc igazolt játékosunk van ebben a korosztályban, ezért a legügyesebb három baby korcsoportost is bevetettük a mérkőzéseken.

Mi az oka, hogy az egyik korosztály szinte teljes volt, a másik nem?

Amikor két évvel ezelőtt kellett volna a legkisebbekkel feltölteni az előkészítősöket, a baby korosztályt, éppen dühöngött a pandémia, ezért a toborzók elmaradtak, illetve alig tudtunk beiskolázni gyerekeket. Ez a cirka két évnyi foghíjas évjárat sajnos várhatóan végig is fogja kísérni klubunkat a következő évtizedben.

Mi a fő feladat ebben a két korosztályban?

A baby korcsoportban teljesen más szabályokkal, létszámmal játszanak a gyerekek, ott a fő feladat, megszerettetni a játékot a fiatalokkal. Ott nincsen eredmény, nem számolják a gólokat, egy-két évig az alapokkal ismerkednek, majd, amikor felkerülnek hozzám, teljesen új dolgokat és szabályokat kell megtanulniuk. Bár még itt is vannak „korlátok”, mint például az, hogy nincs zónázás, végig szorosat kell játszatni velük. Nincs szabaddobásból kapura lövés, és sorolhatnám. Azokat az elemeket majd akkor sajátítják el, amikor még följebb lépnek korban. Ettől függetlenül itt már konkrét vízilabda szabályok vannak, amit el kell sajátítaniuk. Továbbá a pozíció játékkal, a centerjátékkal is meg kell ismerkedniük.

Ebben a két korcsoportban már a bajnoki meccseken számolják a gólokat, vannak győztesek és vesztesek , pontokat gyűjtenek, tabellát vezetnek. Hogyan lehet összeegyeztetni a tanulni valókat és az eredményességet?

A célkitűzést nehéz meghatározni a bajnoki rajt előtt. De tény, továbbra is a tanulásé a fő szerep, de értelemszerűen itt már meg kell tanulni győzni, és el kell viselni a vereséget is. Minden évben korosztályt váltanak egyleteink, új együttesekkel találkoznak, ezért sokszor az első fordulókban kiderül, hol helyezkednek el csapataink az adott mezőnyben. A mostani bajnokságban hamar kiderült, hogy az egységesebb gyermek III. korosztálynak van több keresni valója, míg a foghíjas fiatalabbak gyengébb erőt képviselnek. Nem véletlen, hogy az idősebbek sok győzelmet arattak a Délkeleti csoportban, majd a felsőházban folytatták, sőt, a végjátékra az országos döntőbe is eljutottak. A kicsik viszont az alapszakasz után az alsóházba kerültek, ahonnan azonban fölfelé lógtak ki. Nem véletlen, hogy akár cserelehetőség nélkül is veretlenek maradtak, de csak az alsóházban. Az is fontos volt az év folyamán mindkét korcsoportban, ha eldőlt egy mérkőzés sorsa, igyekeztem mindenkinek minél több lehetőséget biztosítani fejlődése érdekében. Így a cseresor, a kispadosok is megfelelő számú találkozón erősödhettek.

Hogyan tovább a majdan ősszel kezdődő új idényben?

A 2009-ben születettek feljebb lépnek és jövőre már többségük az országos bajnokságban is szerephez juthat Fodor Ádám csoportjában. A gyermek IV. korosztályosok maradnak velem, és gyermek III-asként folytatják a vidékbajnokságban. Továbbá Dobra Róbert edzőkollégám baby korosztályos fiataljai felkerülnek hozzám, és a gyermek IV. korosztályban pallérozódnak tovább. Ami – sajnos – érdekesség: több gyereket adok föl, mint amennyit kapok alulról, aminek oka még mindig a korábbi pandémiára vezethető vissza.

Címlapképünkön a gyermek III. korosztályosok, edzővel, szülőkkel, amikor a felsőházi szakaszt érmesként fejezték be, és bejutottak az országos fináléba

 2022. 06. 22.   Klub, Aktuális, Archívum

Június első hétvégéjén, vagyis több mint két hete lezárult az országos utánpótlás-bajnokság. Klubunk fiataljai, az ifjúságiak, a serdülők és a gyermek korosztályúak a 2021-2022. évi pontvadászatban is az A2 csoportban szerepeltek. A Keleti és Nyugati csoportba egyaránt tíz-tíz gárda küzdött hétről hétre a pontokért. A három korosztály együttes eredménye volt a mérvadó, ennek szellemében az alapszakaszt követően a rájátszásban a két csoport öt legjobbja a felsőházban, a 6-10. helyezett az alsóházban folytatta. A mieink együttes eredményeik alapján a felsőházban szerepeltek a tavasz folyamán.

Először az Ajtai Miklós edző által irányított két idősebb korcsoport, az ifjúságiak és serdülők eredményességét vesszük górcső alá.

– Tavaly ősszel mindössze hét ifjúsági vízilabdázóval vágtunk neki az idénynek – összegezte a kezdeteket Ajtai Miklós. – A bajnoki próbákon ezért sok fiatalabb, vagyis serdülő korosztályú fiatalt is be kellett vetnem a legidősebbek mérkőzésein. Ráadásul a hét ifista a szezon végére háromra – Vozár Miklósra, Csatári Szabolcsra és Károlyi Szabolcsra – redukálódott. Volt, aki súlyosabb sérülés miatt hagyott fel a vízilabdával, mások már az érettségire és a továbbtanulásra készülve fordítottak hátat a sportágnak. De akadt olyan, Lukácsi Marcell személyében, aki az egyik ászunk volt, ráunt a pólóra. Ezek miatt kicsit hiányérzetem is van, jó lett volna megtartani őket. Én is kijártam ezt az iskolát, de igyekeztem tisztességesen lezárni minden évadot. De az is tény, más világot élünk manapság, a döntés a srácoké és a szüleiké volt. Mást nem tehetünk, csak azt kívánni: szerencsés utat a „civil” életben.

Tény, az ilyen mérvű lemorzsolódás nem a békéscsabaiak kiváltsága. A legtöbb hazai klub hasonló gondokkal küzd évről évre. A jó őszi szereplés után – ilyen előzmények ellenére is – a felsőházban folytathatta a gárda. Igaz, ott már szerényebb eredménysorral kellett megelégedni, több volt a vereség, mint a sikeresen befejezett párharc.

– Az ifjúsági csapatunk teljesítménye még így is elfogadható – folytatta az edző. –– Már csak azért is, mert a felsőházba került az alapszakaszt követően. Ott viszont már egy igencsak erős mezőny várt ránk, nem véletlenül ők hozták a legkevesebb pontot. A gólokat, a győzelmeket nem kell megmagyarázni, de szégyenkeznünk sem kell ezek ismeretében.

A tavaly őszi szezonkezdetkor 20-22 serdülő korú játékossal számolhatott Ajtai Miklós, ami az idei nyári finisre 17-re csökkent. Itt is hasonló jelenségeket tapasztalhattunk a lemorzsolódás terén: akadt, aki egy balesetet követő műtét után hagyott fel a pólóval, akadtak, akik már most a továbbtanulásra koncentráltak, és akadtak, akik meglehetősen rendszertelenül, havonta egyszer-kétszer jártak edzésre, majd végleg elmaradtak.

– Ez utóbbiak esetében sohasem értettem, egyáltalán miért jártak tréningekre – folytatta Ajtai mester. – Na de nem is velük kell foglalkozni, hanem azokkal, akik becsülettel végigküzdötték az esztendőt. A kimaradók esetében a gyermek korosztályból töltöttem föl a csapatot a bajnoki során. Így öt-hat fiatal kapott több kevesebb lehetőséget az idősebbek között, ahol viszont megállták a helyüket.

Aki rendszeresen követte a bajnoki sorozatot, emlékezhet rá, hogy a csapat edzője a mérkőzések után hol ki volt akadva teljesen a teljesítményt látva, hol az égig magasztalta tanítványait. Az előbbire inkább az alapszakaszban volt példa, az utóbbira a felsőházban.

– Összességében maximálisan elégedett voltam a fiatalok teljesítményével, de az is tény, néha akadt hiányérzetem. Különösen akkor, amikor nyerhető meccset buktunk el egy-két góllal. Vagy amikor többet foglalkoztak a bírókkal, mint a játékkal. Volt olyan találkozónk is, amikor egész egyszerűen hisztériáztak. Ahogy haladtunk előre az időben, úgy kezdett megszűnni ez az állapot. Persze, ehhez sokat kellett egyénileg beszélgetnem velük, rátéríteni őket a helyes útra. Akire jó hatással voltam, azok nagyot fejlődtek, szépen lépegettek előre, majd végül sikerült csapattá formálnom őket.

Nagy teher hárult ennek a korosztálynak a legjobbjaira, hiszen nemcsak a saját korcsortjukban kellett helyt állniuk, hanem az idősebbek között is. Ha 15 serdülő elutazott egy hétvégén az adott fordulóra, a fele az ifjúságiak mérkőzésén is szerepet kapott.

– Amikor eldőlt, hogy a felsőházban folytathatjuk, már igyekeztem a jövőbe tekinteni azzal, hogy dupla meccseket játszottak serdülőink – tekintett vissza a tavaszra külön az edző. – Mi több, sok olyan új dolgot is kipróbáltam velük, ami a következő szezonban hasznos lehet. Ettől azt várom, hogy csapataink stabilabbak lesznek majd az új bajnokságban. Összességében ennek a korosztálynak esetében is elmondhatom, hogy pozitívan zártuk az évet. Most jön egy kis pihenő, majd július közepén belevágunk egy erős alapozásba, amely remélem, sok edzőmeccsel, tornával lesz tarkítva. Bár átalakulnak csapataink, hiszen a másodévesek korosztályt váltanak, így sok serdülő már csak az ifjúságiak között szerepelhet, miként 8-10 gyerek korosztályú kerül fel hozzám a 2022-2023-as serdülő csapatba.

Címlapképünkön Csatári Szabolcs (kezén a labda), aki az ifjúsági csapatunk egyik húzó embere volt, és nem hiányzott egyetlen bajnokiról sem