ímkézett bejegyzés

Babyk, akik egy éven át az alapokkal ismerkedtek

A 2025–2026. évben kilenc fordulót játszó baby korosztályos csapatunk többsége és a két edző, Csabai Zoltán (jobbra) és Szilvásy Attila (balra hátul) – fotó: Balázs Lajos

Lekisebb pólósaink, a baby korosztályosok két vízilabda- és két úszóedző kezei alatt pallérozódnak immár több éve. A labdával való barátkozás, meccsekre készülés Csabai Zoltán és Szilvásy Attila feladata, míg az úszástanulás, -fejlesztés Papp Szilvihez és Jeszenszky Ákoshoz tartozik.

Idén is nagy kihívás előtt álltak trénereink, hiszen a toborzás is komoly feladat volt. De végül a bajnoki rajtra kialakult egy kisebb ütőképes csoport. Az elmúlt év feladatairól, nehézségeiről és szépségeiről azzal a Csabai Zoltánnal beszélgettünk, aki az elmúlt évtizedekben valamennyi korosztállyal dolgozott, az utóbbi években azonban a legkisebbek mellett kapott feladatot.

A 2025–2026. évi területi bajnokságnak hány gyerekkel vágtatok neki?

– Összesen tizenkilenccel. Mint ismert, Békéscsabán és Gyulán is toborzunk, oktatunk, ezért a két város alkotta fiatalokkal játszottuk le a kilenc fordulós szezont.

Milyen megoszlásban voltak ifjú pólósaink?

– Idén heten Gyulán, tizenketten Békéscsabán edzettek, de az Árpád fürdőben rendre két gyulai gyerek is velünk dolgozott, mégpedig azért, mert idősebb testvéreik már egy ideje átkerültek a megyeszékhelyre, s így a szülőknek könnyebb volt elhozni gyermekeiket. Innen nézve már kilenc gyulai és tíz csabai alkotta a keretet.

Ebben a korosztályban mi a legfontosabb cél?

– Továbbra is a legelemibb alapok elsajátítása. Az úszástudás fejlesztése mellett a labdával való ismerkedés, a leegyszerűsített szabályokkal való barátkozás és a mérkőzésekhez szoktatás. A sok egyéni képzés, labdás feladatok mellett igyekeztünk felkészíteni őket a gyermek IV. korosztályra. Itt még nem is annyira a csapatépítés az elsődleges.

Milyen tapasztalatokat vontatok le a szezonban?

– Érdekesség, hogy nemcsak 2015-ben születettek alkották a korosztályt, hanem voltak még egy-két évvel fiatalabbak is ebben a csoportban. De ez minden évben így van. Akik már nyolc-kilencévesen bekerülnek a klubba, értelemszerűen előrébb járnak. Nem véletlen, hogy például Kálmán Dénes a tudása alapján szinte minden gyermek „négyes” találkozón is szerepet kapott Ajtai Miklós csapatában, de akadt még további négy-öt fiatalunk, akik feljátszottak az Ajtai-felé gárdába. Sőt, mi több, a Gyulán megrendezett fordulóban valamennyi 2015-ös játéklehetőséget kapott az „öregebbek” között.

Ezek szerint volt tudásbeli különbség a gyerekek között.

– Elsősorban azért, mert aki két-három évet eltölt a baby korosztályban, már nagyobb tudással rendelkezik. Aki viszont tavaly nyáron tanult meg úszni, annak már az őszi rajton is meg kellett mutatnia magát a meccseken. Ők értelemszerűen kicsit lépéshátrányban voltak, amit az év folyamán kellett ledolgozniuk.

Mire helyeztétek a hangsúlyt az idén?

– A már említett alapok mellett igyekeztünk megtanítani a védekezést, a lefaltolást. Mivel itt csak öt mezőnyjátékos van egyszerre a vízben, más a játék, ráadásul másak a szabályok. Az úszásból történő támadások mellett a védekezésre, a szoros emberfogásra fektettük a hangsúlyt. Már csak azért is, mert ebben a korosztályban még nem lehet zónázni.

Milyen tapasztalataitok voltak e téren?

– Tény, akadtak hullámhegyek és voltak hullámvölgyek. Ezért hol jó, hol kevésbé jó mérkőzéseket játszottunk. Ráadásul igyekeztünk megkavarni a negyedekben az összetételt, az év folyamán szinte egyszer sem ugyanolyan felállásban játszottak a gyerekek.

Ismert, hogy a gyulaiak a Várfürdőben, a csabaiak az Árpád fürdőben edzettek az év folyamán. De lévén csapatjáték, össze is kell gyúrni egy egységes alakulattá őket.

– Ezt úgy oldottuk meg idén is, hogy hetente egy alkalommal közös edzést tartottunk zömmel Békéscsabán.

Búcsúzóul nézzünk kicsit előre: milyen gyerekfelhozatal várható idén?

– A tavalyi társaságból nyolcan 2016-ban születtek, velük a következő szezonban is babyként számolhatunk. Papp Szilvi már megkezdte a nyári úszásoktatást, Gyulán is szervezés alatt áll. Tovább az év folyamán a Békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Iskola tanmedencéjében is zajlott heti kétszer oktatás, onnan is remélünk még újabb gyerekeket.

Jávor Péter

Idén nagyot lépett előre klubunk a hazai mezőnyben

Korosztályonként díjazta klubunk a legjobbakat, akik egy-egy emlékplakettet vehettek át az elnökség vezetőitől és a vezetőedzőtől

Bár a legkisebbek, a babyk még ezen a hétvégén megküzdenek ellenfeleikkel a Délkeleti területi vidékbajnokság utolsó fordulójában Csongrádon, a többi korosztályos csapatunk már lezárta a 2025–2026. évi szezont. Így aztán a megszokott időpontban, ma a délutáni órákban megtartotta klubunk az évzáró ünnepségét a Csabai Rendezvénypajtában.

Szép számmal összesereglett a klub apraja-nagyja, és sok szülő is helyet foglalt az asztaloknál. Elsőként Borsos Pál elnök köszöntötte a megjelenteket, majd Balázs Lajos ügyvezető elnök a működés hátteréről beszélt, amelynek nehézségeiről egyébként kevesen tudnak. Kiemelte: idén lépett a legnagyobbat előre a klub, amivel egyben elérte a célkitűzést. Ezek közül is kiemelkedett, hogy az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő csapataink az A2 osztály megnyerése után az A1 osztály alsóházával küzdhetett meg hétről hétre a tavasz folyamán. De ismét szó esett arról a klubunkra hátrányosan nehezedő teherről, hogy külön belépőket kell váltani a sportolóknak ahhoz, hogy edzésre járjanak – ezzel megkülönböztetve a vízilabdát a többi sportágtól. Összehasonlította a lehetőségeket a környező hasonló egyesületekkel, amiből kiderült, mekkora lépéshátrányban van ezen a téren a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub. Amire viszont büszkék lehetünk: nálunk mindenki saját nevelésű fiatal, szemben a környező megyék csapataival. A gazdasági helyzetet elemezve elmondta: évek óta nem változik a büdzsé, ebből kell megoldani az utazásokat, nevezéseket, edzői béreket. „Nagyon takarékosan kell gazdálkodnunk” – tette hozzá, amit kiegészített azzal, reméli, hogy a sporttámogatási rendszer továbbra is működni fog hazánkban.

A gyermek IV. korosztályosok átvehették a megérdemelt aranyérmüket

A folytatásban Fodor Ádám vezetőedzőnk adott számot a 2025–2026. évről. Kiemelte, hogy a több mint ötven éve fennálló klubunk ebben az utolsó szezonban nyolc csapatot működtetett a korosztályokban, illetve a bajnokságokban. A babyk elsődleges feladata volt a sportág alapjainak elsajátítása. A gyermek „négyesek” az alsóházi rájátszást veretlenül küzdötték végig. Az eggyel idősebb korcsoportosok egy nagyon kemény felsőházi mezőnyben bizonyíthattak. A területi bajnokságban szereplő gyermek II. korosztályosok esetében a cél az volt, hogy felkészüljenek az országos bajnokságban való szereplésre.
Ezt követően a vezetőedző kiemelte: az ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályosaink az A2 osztály alapszakaszát megnyerték, ami után a folytatásban következtek a legfelső osztálybeliekkel a rájátszás. Végig magas színvonalú meccseket játszottak a tavasz folyamán, amelyekből sokat lehetett tanulni.
Ezt követően elismeréseket adtak át. Először a gyermek „négyesek” vehették át a megérdemelt aranyérmet, majd korosztályonként a két legjobb játékos kapott díjat.

Mégpedig a következők. Babyk: Kassai Péter, Kálmán Dénes. Gyermek IV. korcsoport: Lipták levente, Bátorfi Ádám. Gyermek III. kcs.: Restye Botond, Kolarovszki Dénes. Országos gyermek korosztályúak: Balogh Bence, Suhajda Soma. Serdülők: Zimbran Milán, Such Bertold. Ifjúságiak: Szatmári Levente, Pallag Nándor.

A klubtól elköszönő Katona Pétert is köszöntötték, balról: Balázs Lajos ügyvezető elnök, Katona Péter, Fodor Ádám, Borsos Pál

Ezúttal elismerést vehetett át a Békéscsabán négy éven át edzősködő, és most a klubtól elbúcsúzó Katona Péter, valamint a Csirkefogókat sokoldalúan segítő Such Tamás. Végül Fodor Ádám elmondta: most pihenő időszak következik, majd július közepén megkezdődik a felkészülés a 2026–2027. évadra, amit megelőz mindenki számára egy sportorvosi vizsgálat.

Jávor Péter

Hogyan festett a hátország az őszi szezonban?

Címlapképünkön a több ifjúsági és serdülő korosztályú játékossal kiegészített felnőtt OB II-es csapatunk bevetés előtt – fotó: Such Tamás

Legutóbbi írásunkban Fodor Ádám vezetőedzőnkkel az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő három csapatunk őszi teljesítményét elemeztük, valamint kitértünk arra is, milyen folytatás várható a tavaszi szezonban. Ezúttal a felnőtt OB II-es együttesünkről és a területi bajnokságokban szereplő egyleteinkről esik szó.

Kezdjük az „obé kettesekkel”.

– Többször említettük már, hogy évek óta ez a Délkeleti csoport a legerősebb az összes közül. Ez most azzal erősödött tovább, hogy a tavaly még egy osztállyal följebb lévő Hódmezővásárhely is ide esett vissza. Az alapvető cél az volt, hogy jelen legyünk a felnőtt mezőnyben is, és jó meccseket játsszunk.

Ősszel kevés valós felnőttjátékos játszott a bajnokikon, inkább az utánpótlás vitte a prímet.

– A néhány felnőtt vízilabdázóval kiegészített társaság viszont teljesítette az elvárásokat. Nyolc mérkőzést játszottunk az alapszakaszban, egyetlen nagyobb arányú vereség csúszott be, a többi kiélezett szoros csatát hozott győzelmekkel vagy vereségekkel.

Elégedett vagy az eddig látottakkal?

– Mindenképpen. Annál is inkább, mert ott vagyunk azon csapatok között, amelyek a rájátszásban a tíz-huszadik helyért küzdhetnek tavasszal. Tavaly a 22. helyen zártunk, ez már előrelépés, hiszen a huszadiknál rosszabbak már nem lehetünk. Itt is beszélhetünk arról, hogy jól összekovácsolódtak a fiatalok és az idősebb játékosok.

Mit vársz a folytatástól?

– Továbbra sincs helyezésbeli elvárás, csak szakmai előrelépést várok. Minden meccsből hozzuk ki a maximumot, és tovább formálódjon a csapategység.

Most ugorjunk egy nagyot, és nézzük az alsóbb osztályokban, a területi bajnokságokban szereplő utánpótlás gárdáinkat. Kezdjük a gyermek II. korcsoportúakkal.

– Fogalmazhatok úgy, ez a „gyermek egyesek” kiegészítő csapata, de onnan is megközelíthetem: itt épül Katona Péter keze alatt a jövő országos bajnoki gyermek gárdája. Esetükben is érvényes, hogy nincs helyezésbeli elvárás, itt is a fő cél a vízilabda tanulása. Egyébként – miként a felnőtt csapatunk esetében – ez a legerősebb régiós csoport, hiszen olyan nagy hagyományokkal rendelkező klubok fiataljaival kell felvenni a versenyt, mint Szeged, Szentes, Szolnok. Hozzájuk kell felzárkózni, eltüntetni a különbséget. Ehhez a gyerekeknek sok játékpercre van szükségük. Látva az őszi teljesítményüket, ők is rengeteget fejlődtek az elmúlt hat hónap során. Ezt nagyban elősegítette az is, hogy együtt edzettek a mai gyermek egyes korosztályúakkal.

Térjünk át a gyermek harmadik és negyedik korosztályosainkra.

– Nyár óta Ajtai Miklós kezei alatt pallérozódik ez a két korcsoport. Az idősebbek az eddigi teljesítményük alapján, és a Marosvásárhely kiesése miatt a felső csoportba kerültek, ahol nehéz tavasz vár rájuk. Hozzáteszem: olyan ellenfelekkel folytatják a szezont, akikkel szemben sokat tanulhatnak. A fiatalabbak is egy erős mezőnybe kerültek, ők viszont a folytatásban az alsóházban küzdhetnek tovább, mivel sajnos nem sikerült valami jól az ősz.

Végül nézzük a baby korosztályúakat!

– Ami a legfontosabb esetükben, hogy a létszámuk stabilnak mondható. Az év elején még az ismerkedés volt a legfontosabb, de ugyanilyen jelentőséggel bír, hogy Csabai Zoltán és Szilvásy Attila edzők kezei alatt rengeteget tanultak a sportágból. A karácsonyi szünet előtt látva őket a meccseken, már egészen „pofás” vízilabdát nyújtottak. Jó alapot kapnak, és értelemszerű, hogy dinamikusan fejlődnek hétről hétre. Ezt várom tőlük tavasszal is.

Jávor Péter

Országos utánpótlás-bajnokság: tét az osztályváltás

Fodor Ádám vezetőedző eligazítást tart a serdülő csapatnak az Oázis SC elleni mérkőzés szünetében – fotó: Such Tamás

Tavaly decemberben lezárult az országos utánpótlás-bajnokság alapszakasza az A1 és A2 osztályban is. Akkoriban beszámoltunk arról, hogy fiataljaink óriási bravúrt hajtottak végre azzal, hogy az A2 Keleti csoportjának az élén végeztek összetettben, ami egyben azt is jelenti, hogy a tavasszal a felsőházban folytathatják.

A 2025–2026. évi bajnokság jelentősen eltér a korábbiaktól, ugyanis újszerű a lebonyolítás. A korábbi években, ugyanis a rájátszásban a Keleti és a Nyugati csoport legjobbjai (négy-négy csapat) alkották a felsőházat, ahol az A2 végleges sorrendjéért harcoltak a csapatok, majd egy külön kora őszi kvalifikációs rendszer szerint lehetett osztályt váltani. Most viszont a két csoport első két-két helyezettje jutott a felsőházba, ami az A1 osztályból nézve alsóház. Ugyanis az alsóbb osztály négy legjobbja az A1-esek négy utolsójával folytatja a küzdelmet a tavaszi szezonban. Itt már a tét: feljutni az elit kategóriába, illetve onnan ki is lehet esni.

E bevezető után viszont nézzük, Fodor Ádám vezetőedzőnk hogyan látta az őszt, és mi várhat fiataljainkra a folytatásban.

– Az újszerű lebonyolítás miatt, tudtuk, hogy még nehezebb év vár ránk, mint a korábbiak. Ettől függetlenül azt tűztük ki célként, hogy csoportunkban az első két helyen zárjuk az alapszakaszt – kezdte a vezetőedző.

Mit jelent az újszerű lebonyolítás?

– Tavaly népesebb mezőny volt az A2-ben, most onnan azok a csapatok, amelyekkel szemben könnyedén begyűjtöttük a három pontokat, idén már az A3 osztályba kaptak besorolást. Vagyis kevesebb csapatból áll, és sűrűbb lett a mezőny. Azaz erősebb csapatok maradtak vissza a mi osztályunkba, ellenük kellett rendre bizonyítani. Mondhatni, minden héten „háborúba mentünk”.

Úgy tűnik, a fiatalokat sikerült erre felkészíteni lelkileg is.

– A szezonkezdet előtt elmondtuk a gyerekeknek, hogy jó eséllyel pályázunk a felsőházra. Nemcsak megértették, hanem nagyon sokat tettek érte. Példa nélküli volt az edzéslátogatottság, minden nap remekül dolgoztak, és az is segített, hogy a sérülések jobbára elkerültek bennünket.

Ezek szerint fiataljaink mindent kihoztak magukból az őszi szezon folyamán.

– Így igaz. A befektetett munka beérett. Az is sokat nyomott a latba, hogy kevésbé halászták el legjobbjainkat a nagy klubok, így szépen tovább tudtuk építeni csapatainkat. De az is sokat jelentett, hogy ez a társaság egy nagyon összetartó kollektíva. Nemcsak az edzéseken és a mérkőzéseken vannak együtt, hanem a hétköznapokban is. Sok közös programot szerveznek, szeretik, megbecsülik, tisztelik egymást.

Most viszont nagy kihívás előtt állnak…

– Valóban, de nemes a cél. Bár ellenfeleink szinte teljesen ismeretlenek lesznek, ezért a folytatást megjósolni is lehetetlen. Nagy kérdés, hogyan zárkózunk föl fejben, gyorsaságban, játéktudásban az A1-esekhez. Az alsó-felsőházban mindenkit nyomasztani fog az a súly, hogy kiesik-e, vagy éppen feljut a nyár végére.

Beszéltünk már róla, hogy újszerű lesz a folytatás, hiszen az A1 eddig mindig távolt volt.

– Nem mindig. Bő tíz esztendővel ezelőtt, amikor még én Szegeden éltem, Csabai Zozóék az akkori lebonyolítási rendszerben egyszer már eljutottak ide. Ekkor még Kádár Józsi bácsi irányította a klub szakmai munkáját, tulajdonképen ő építette föl a mai egyesületünk szerkezetét.

Rövid téli pihenő után már újra a fedélzeten vannak csapataink.

– Már január 2-án találkozott mindhárom korosztályos egyletünk. Rövid rávezetés után napjainkra az alapozó időszak keményebb részébe kanyarodtunk. Annál is inkább, mert várhatóan, még e hónapban megkezdődik a rájátszás.

Végül mivel lennél elégedett a tavaszi szezon lezárása után?

– Már az is nagy fegyverténynek számítana, ha az utolsó pillanatig meglenne az esélyünk a feljutásra. Az igazi azonban az lenne, ha osztályt válhatnánk, és a majdani új bajnokságot „A-egyesként” kezdhetnénk. Ez anyagi szempontból is jó lenne a klubunknak. Ugyanígy nem elhanyagolandó, hogy jó, éles és tanulságos meccseket játszhatunk a nyári szezonzárásig, amik a további fejlődésünket segíthetik.

Jávor Péter

Egy nappal előbb jött idén a Mikulás

Bár igazából a Mikulás otthon csak a mai nap reggelére töltötte meg a kipucolt csizmákat, cipőket mindenféle jóval, klubunk fiataljaihoz már tegnap este ellátogatott.

Érthető a „sietsége”, ugyanis mára már más program zajlik a békéscsabai Árpád fürdő sátortetős medencéjében. Nevezetesen a hazaiakkal együtt hat csapatra való tizenéves lepte el a medence környékét, ahol a gyermek III. korosztályúak viaskodnak a Délkeleti nemzetközi területi bajnokság harmadik fordulójában (az eredményekről hamarosan beszámolunk).

De addig is: minden évben hagyomány klubunkban, hogy a jók (de néha a rosszak is) kisebb meglepetésben részesülnek december 6-án (most 5-én). Csokoládé, szaloncukor és sok más finomság rejlik a Mikulás puttonyában, amit örömmel vettek át a jók (de néha a rosszak is) az edzés előtt. Mégpedig stílszerűen Miklós (Ajtai) Mikulástól, a fiatalok egyik edzőjétől, aki annak rendje módja szerint beöltözik piros ruhába, s piros sipkát is a fejébe nyom – mint felvételünk is tanúsítja.

Remélhetőleg jótékony hatása lesz a gyerekekre a mai mérkőzéseken, és sok góllal hálálják meg az ajándékokat.

Jávor Péter