ímkézett bejegyzés

 2023. 06. 27.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A két fiatal korosztályú csapatunk sokszor a szülők, nagyszülők figyelő tekintete előtt játszotta bajnoki mérkőzéseit, miként itt is, amikor Suhajda Soma beveszi az ellenfél kapuját

Gyermek III. és IV. korosztályosainkkal három edzőnk is foglalkozott. Békéscsabán mindkettővel Csabai Zoltán, a gyulai fiatalokkal Szilvásy Attila és Jeszenszky Ákos. Mindkét gárda a területi vidékbajnokság Délkeleti Piros csoportjában vitézkedett a 2022–2023. évi pontvadászatban.

A gyermek III. korosztályúak tíz hétvégén húsz fordulón át bizonyíthattak, a fiatalabbaknál kilenc kör, azaz 18 forduló után hirdettek végeredményt. Bár három edzőnk foglalkozott a gyerekekkel, a bajnokikon elsősorban Csabai Zoltán vitte a prímet, ezért vele értékeltük az elmúlt esztendőt.

Két korosztály, két évjárat, kétfelé bajnokság, ezért bontsuk ketté a visszatekintésünket is. Kezdjük a gyermek III. korosztállyal.

– A korábbi bajnokságban a gyengébb, Zöld csoportban az élen végeztünk, ezért az új szezonra az erősebb Piros csoportba soroltak át bennünket. Ami jó, de azért tartottam tőle, hiszen ott azért jóval erősebb gárdákkal kerültünk egy csoportba. Ez a szezon elején be is igazolódott, kevés sikerélményben volt része csapatunknak, gyakoriak voltak a nagy gólkülönbségű vereségeink. Ráadásul ez a két korosztály, a 2010-es és a 2011-es nálunk meglehetősen foghíjas, hiszen éppen a pandémiai időszak alatt kellett volna beiskolázni sok fiatalt, amikor az uszodák sem működtek igazán, leállt az élet, toborozni sem nagyon lehetett gyerekeket. Ezért mindössze nyolc saját korosztályos gyerekkel számolhattam, akiket igyekeztem feltölteni eggyel fiatalabbakkal.

Az eredményeket tekintve hónapról hónapra szorosabb meccseket játszott a csapat ellenfeleivel.

– Így igaz. Az ide sorolt romániai Nagyvárad együttesét valamennyi alkalommal legyőztük, a többiekkel szemben egyre élesebb találkozókat vívtunk. A kezdeti súlyos vereséget felváltották a mindössze három-négygólos fiaskók, ami a csapat fejlődéséről ad tanúbizonyságot. Alapvetően az volt a célunk, hogy az erősebb együttesek ellen egy-két negyedet mindenképpen szorosan hozzunk le, a bajnokság végére már minden negyedben méltó ellenfelei voltunk minden alakulatnak.

Hasonló cipőben jártak a gyermek „négyesek” is, akik fiókcsapatunk, a Gyulai VK színeiben indultak.

– Mint említettem, itt is mindössze nyolc valós korosztályú fiatallal számolhattunk. Esetükben az is gondot jelentett, hogy a baby korcsoportból kellett feltölteni a létszámot. Ám a még fiatalabbak teljesen más szabályrendszer szerint játszanak, ezért e kettősség miatt még nehezebb volt helyt állni az erősebb csoportban. Ráadásul ez a korosztály az év folyamán nagyon sok meccset játszott, hiszen az idősebbek között is helyt kellett állniuk. Ettől függetlenül állítom, nagyon ígéretes ez a két korcsoport. Míg a gyermek „hármasoknál” a fő cél az volt, hogy fölzárkózzanak a Piros csoport elitjéhez, a fiatalabbak esetében már az is a szemünk előtt lebegett, hogy minél több pontot raboljunk a csoporttársaktól.

Ez úgy tűnik sikerrel is járt.

– Félig-meddig. A kecskemétiek ellen nagyon jó a mérlegünk. A többiek ellen már nem annyira. A Szeged, a Szolnok és a Szentes kimagaslik ebből a mezőnyből, ezért különösen büszkék vagyunk arra, hogy az utóbbiakat a záró fordulóban legyőztük. A bajnokság vége felé úgy gondoltam, hogy a hódmezővásárhelyieket és az egyetlen határon túliakat, a szabadkaiakat is megverhetjük, ám ekkor több sérülés és némi betegséghullám ebben meggátolt bennünket. Ezt nagyon sajnálom, mert láttam, a finisben már nekünk állt volna a zászló. Nagyon minimális hiányzott ahhoz, hogy a tabellán előkelőbb helyre lépjünk a pontvadászat végére. Mivel ez a korosztály is nagyon ígéretes, remélem, hogy a következő évben már előrébb tudnak ugrani. Összességében elmondhatom, hogy kicsit szerencsétlenül jött ki az év folyamán a pontszerzés, de a csapat játéka nagyon jó volt, dinamikusan fejlődött a társaság, közel kerültünk az élvonalhoz. Az sem elhanyagolandó, hogy mindenki nagyon sok játéklehetőséget kapott, amit a következő években kamatoztathat.

 2023. 06. 21.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a serdülő csapatunk Fodor Ádámmal (guggol fehér felsőben). Nagy teher hárult idén erre a korosztályra – fotó: T. Petka Anita

Serdülő korosztályosaink idén nem panaszkodhatnak meccshiányra: a legtöbben akár ötven bajnoki találkozót is vívtak a különböző kategóriákban. Nem véletlen, hogy nagy teher hárult a Fodor Ádám vezetőedző által irányított korcsoportra. Vele beszélgettünk a 2022–2023. évi idényről, a nehézségekről, a sikerekről.

Miért esett különösen nagy teher erre a korosztályra?

– Tavaly nyárra kiderült, hogy igazán nem maradtak ifjúsági korú játékosaink, mindössze három valós ifistával számolhattunk, a többiek leálltak, eligazoltak, pedig négy-öt évvel ezelőtt még tíznél is többen voltak. Ezért „alulról” kellett pótolni a legidősebb utánpótlás-korosztályú csapatot. Ám azért annyira sok serdülőnk nem volt, hogy két csapatot állítsunk ki, ezért az országos bajnokságban szinte mindkét korcsoportban, az ifjúságiban és a serdülőben is ugyanaz gárda játszott. Ráadásul ezek a fiatalok jelentős része szerepelt a területi vidékbajnokságban is, sőt, néhányan időnként a felnőtt csapatban is helyet kaptak. Nagy teher volt ez a 2006-2007-ben születetteknek.

Ilyen előzmények után hogyan ítéled meg az éves teljesítményüket?

– Az őszi szezont nagyon szépen kezdtük, sok győzelemmel. Később jöttek olyan találkozók, ahol egy-két góllal, de alulmaradtunk. Utólag felmérve, lehet, hogy a szinte minden hétvégén két-három derbi túl sok volt nekik, legalábbis, ha az eredményességet nézzük. Ugyanakkor haszna is van ennek a nagy meccsszámnak, ugyanis, ahogy fogalmazni szoktak: teher alatt nő a pálma. Márpedig emiatt komoly rutint szereztek fiataljaink az év során, sokat fejlődtek. Ezért fogalmazhatok úgy is, a helyezési számot néha be lehet áldozni, hogy minél több játékost be tudjunk építeni a felnőtt csapatba, és mindenki egyenletesen sok lehetőséget kapjon erős színvonalú találkozókon.

Tény, nagy szükség van az erős utánpótlásra, ha majdan a felnőttek között is szeretnénk újra ütőképes gárdát kiállítani.

– Remélem, ehhez most már együtt marad ez a csapat, ez a korosztály hosszú távon is. Viszonylag népes maradt még úgy is ez korcsoport, hogy tavaly nyáron a legtehetségesebbek közül négyet elvittek más fővárosi klubok, illetve az ob egyes Szeged és Szentes. Egy játékosunk pedig egészségügyi gondok miatt abbahagyta a sportág űzését.

Vélhetően az eligazolások nélkül sokkal jobb helyezést is elérhetett volna a klub ebben a korosztályban

– Minden bizonnyal erősebbek lettünk volna, hiszen bármely nagy klub is megérezte volna az ekkora érvágást. Így aztán korántsem panaszkodhatok, minden elismerést megérdemelnek azok a srácok, aki maradtak, és végig küzdötték ezt az esztendőt. Sajnos, máris akad olyan ezekben a napokban, akit megkörnyékeztek, de remélem, a nyáron nem szenvedünk akkora veszteséget, mint a korábbi években. Ha így lesz, akkor biztos vagyok benne, hogy az új bajnokságban nagyot tudunk előre lépni. Úgy vélem, az az út, amit pár éve elkezdtünk kitaposni, az hosszú távon járható.

 2023. 06. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a bajnoki esztendő során sok gólt elérő Dobos Ferenc, aki, ha kellett, hátára vette az egész csapatot – fotó: T. Petka Anita

Lezajlott minden szinten a 2022–23. évi országos utánpótlás-bajnokság. Sorozatunkban górcső alá vesszük, mire jutottak fiataljaink az A2 csoportban. Elsőként az ifjúságiak pontvadászatában szereplő alakulat éves munkáját elemezzük.

Elöljáróban: nem lesz könnyű. Mégpedig azért, mert a szezon elején is már csak három valóságos ifjúsági korú játékost jegyzett klubunk, ami a tavasz végére, mondhatni egyre olvadt. Így aztán év közben kilencven-kilencvenöt százalékban a serdülő korosztályúaknak kellett „beugraniuk” és helyt állni ebben a korcsoportban.

Ilyen előzmények után Ajtai Miklós edzőnek sincs könnyű dolga, amikor mérleget kell vonnia. Mert ugye az egy külön érdekesség, hogy a serdülők valós edzője Fodor Ádám.

Ám most azt igyekszünk boncolgatni, hogy a három, majd kettő, majd egy ifi játékos mellett a legöregebb utánpótlás osztályban a serdülőkkel kiegészült csapat hogyan teljesített?

Mint emlékezetes, idén a kétcsoportos A2 osztályban 13-13 csapat kezdte meg a bajnokság alapszakaszát. A Keleti csoport küzdelmei tavaly decemberben véget értek, ahol kilenc pontot gyűjtöttek ifistáink. A rájátszásban a három korosztály együttes értékelése alapján az A2 B csoportban folytatták tavasszal, amikor újabb hat találkozón ugrottak vízbe fiataljaink, és újabb hét ponttal gyarapodtak csoportjukban az ötödik helyen végezve.

Hogy ez jó, avagy sem, arról már Ajtai Miklós beszélt: – Valós ifjúsági játékosunk Bozgán Bence, Dobos Ferenc és Gémesi Ádám voltak, a többiek a serdülő korosztályt képviselték. Utóbbiaknak így két fronton kellett helyt állniuk, sokszor mindössze negyedórányi pihenő után. Ez nagy kihívás volt a csapatnak. Sokszor sakkozni kellett a fiatalok játékidejével, hogy végig bírják a dupla meccseket. Ennek tudatában nagyszerű teljesítmény a hét pont.

– Sok meccs, nagy fejlődési lehetőség…

– Ez is igaz. Összegezve azt kell mondanom, legtöbbször fel is nőttek a feladathoz. Bár voltak csúnya nagy zakóink, de voltak nagyon szép és látványos győzelmeink is. Olyan is akadt, amely kötelező győzelmet írt elő, mégis vereség lett, de máskor meglepetést is okoztunk ellenfeleinknek. Egy biztos, az állandó mélyvízben tartás nagyobb fejlődést hozott az év során.

– Hogyan alakulhat ez a korosztály az új bajnokságra?

– Sajnos, az egyik büszkeségünk, Dobos Ferenc, akinek a neve mellé sok gól került, kiöregedett a korosztályából. A gyulai fiatalunk egyébként is húzóembere volt a csapatnak, ha kellett, hátára vette az egész gárdát. Az viszont előnyünkre válhat, hogy a serdülőből szép számmal kiöregedő fiatalok ezúttal már valós ifjúsági harcosként szállhatnak vízre az ősszel kezdődő új bajnoki sorozatban. A július közepén kezdődő felkészülés során kialakulhat a jövő vélhetően erősebb ifjúsági csapata, ám továbbra is számolnunk kell a fiatalabbak folyamatos beépítésével is az idősebb korcsoportban.

 2023. 06. 05.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön az esztendő korosztályonkénti legjobbjai a díjakkal

Ma a kora esti órákra benépesült Békéscsabán a Rendezvénypajta – bár itt nincsen víz, medence –, ám klubunk apraja-nagyja és szüleik néhány órára birtokukba vették a tágas fedett teret. Mégpedig azért, mert a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub a bajnokságok befejeztével évzáró bulit tartott.

Szinte mindenki egyenpólóban érkezett a rendezvényre, ahol néhány perccel 18 óra után Borsos Pál klubelnök emelkedett elsőnek szólásra. Rövid bevezetőjében kiemelte: ismét nehéz esztendőt zárt az egyesület, hiszen a Covidot követő évben az energiaválság okozott fejtörést: „Minden négyzetméter vízfelületért meg kellett küzdenünk, de ennél fontosabb, hogy kiharcoltuk az Árpád fürdő nyitva tartását. Szükség is volt erre, hiszen csapataink a 2022–2023. évi bajnokságok során csaknem kétszáz mérkőzést játszottak, amit víz és medence nélkül aligha lehetett volna.”

Hasonló gondolatokkal kezdte ügyvezető elnökünk, Balázs Lajos is, aki azzal kezdte, minden év nehezebb feladatok elé állítja klubunkat: „Tavaly szeptember közepén az úszóklubtól tudtuk meg, hogy nem lesz sátorállítás. Sokáig ment a huza-vona, mígnem az önkormányzati döntéshozók az év végéig zöld utat nem adtak. Persze, ehhez nekünk és az úszóknak is még mélyebben bele kellett nyúlnunk a zsebünkbe. Időközben érkezett némi állami pénz is az uszoda fenntartására, de ott lebegett a fejünk felett, hogy januártól mégis bezárják az Árpád fürdő sátortetős medencéjét. Újabb állami- és klubsegítség után meghosszabbodott tavaszig az uszoda üzemeltetése. Az sem segített bennünket, hogy Gyulán valóban nem állították fel a sátrat a versenymedence fölé, így fiókcsapatunk is Békéscsabára járt át labdás edzésekre. Szerencsére végig tudtuk játszani a bajnokságokat, amiért külön köszönet illeti a szülőket, a támogatókat és a mellettünk álló döntéshozókat.”

A szakmai értékelőre Fodor Ádám vezetőedző tért ki, aki elöljáróban hangsúlyozta, kétfelé veszi az idei évet. Egyrészt a vidékbajnoki szereplésről, majd az országos bajnokságban elért eredményekről kívánt számot adni. Mint kiemelte: „A vidékbajnokságban szereplő csapataink esetében az elsődleges cél az volt, hogy jó meccseket játszanak a fiatalok, ami által fejlődhetnek. Elmondható az itt szereplő minden utánpótlás korosztályról, hogy nehéz csoportba kerültek, de nagyot javultak a finisre. Esetükben nem a helyezés volt az elsődleges cél, hanem a fejlődés. Az országos bajnokságokban szereplő három utánpótlás együttes szövetségi értékelése sajátságos, hiszen az ifjúsági, a serdülő és a gyermek csapatok eredményeit összevonva hirdettek végeredményt. És itt szeretném rögtön kiemelni: gyermek csapatunk az A1 osztályban is eredményesen helyt állt volna. Serdülőink is fejlődtek, de nekik a középmezőny jutott. Ám ők külön dicséretet érdemelnek, hiszen nekik kellett helyt állniuk az ifjúságiak között is, hiszen mindössze egyetlen ifistánk maradt erre az évre. De nem ijedtek meg, úgy vélem, felnőttek a feladathoz.”

Borsos Pál ehhez azt fűzte hozzá: „Kis klub vagyunk, de ugyanolyan feladataink vannak, mint a nagy egyesületeknek: beiskolázni, nevelni játszatni a gyerekeket.”

Végül a Csirkefogók Vízilabda Klub irányítói köszönetet mondtak, és egy kis jelképes ajándékot adtak át a klubtól hosszú idő után megváló Dobra Róbert edzőnek, valamint a nagy támogató Tasnádi családnak. Fodor Ádám pedig felsorolta, hogy a különböző korosztályokban kikre a legbüszkébbek (akik egyébként egy emlékplakettet is kaptak). A baby korosztályból Balogh Csanád és Korcsok Krisztián, a gyulaiak közül Balogh Bence, a gyermek „négyesből” Bódi Bercel és Suhajda Soma, a gyermek „hármasból” Machlik Máté, a gyermek „egyesből” Suhajda Zoltán és Szatmári Levente, a serdülőknél Hajdu Andor, az ifjúságiaknál Dobos Ferenc kapott elismerést, míg a külön díjat Zimbran Milán érdemelte ki.

Az értékelőket követően következett a nagy „evi-ivi”, barátkozás, sok játék késő estig.

Középső képünkön: megtelt a Rendezvénypajta gyerekekkel, szülőkkel, edzőkkel

Lenti képünkön: az elnökség beszámolója

 2023. 05. 07.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A Nemzet Aranyai című film főszereplői közül négyen, balról: Varga Tamás, Fodor Rajmund, dr. Steinmetz Ádám, dr. Steinmetz Barnabás, valamint klubunk ügyvezető elnöke, Balázs Lajos és vezetőedzője, Fodor Ádám, aki nem mellesleg Fodor Rajmund öccse

Nem kevesebb, mint négy fő volt az egy négyzetméterre eső olimpiai bajnok vízilabdázók száma szombaton a Csaba Centerben, ahol A nemzet aranyai című film vetítését és közönségtalálkozóját tartották.

Folyamatosan érkeztek az egykori klasszis vízilabdázók a békéscsabai Center Mozihoz, Varga Tamás, dr. Steinmetz Barnabás, dr. Steinmetz Ádám és Fodor Rajmund, valamint a film rendező-producere, Zákonyi S. Tamás.

A négy játékos mellett további tizenhét vízilabdázó, többek között Dr. Molnár Tamás, Szécsi Zoltán, Kásás Tamás, Biros Péter, Kiss Gergő, valamint az 1997-től 2008-ig (ebben az időszakban a válogatott egyebek mellett egymás után – 2000-ben Sydney-ben 24 év után! – három olimpiát nyert, 329 mérkőzést játszott, amiből 273-at megnyert, és kizárólag a 2001-es fukuokai világbajnokságon maradt le a dobogóról) tartó a világot végigverő válogatott sikerkapitánya, Dr. Kemény Dénes szólal meg a 149 perces filmben. Emlékezik még az nagy ellenfelek közül a szerb Vladimir Vujaszinovics, Dejan Szavics, az olasz Alessandro Campagna, a spanyol Salvador Gómez, a horvát Ratko Rudic és az amerikai Tony Azevedo is.

A szolnoki születésű Varga Tamás 2004-ben, Athénban, majd négy év múlva a Pekingben olimpiai bajnokcsapat tagja volt, nagyon örült, hogy az április 20-án bemutatott filmnek ilyen nagy sikere van.

Nagyon jó érzés, hogy alig több mint két héttel az első vetítés óta negyvenezer fölött tekintették már meg a filmet és ezzel, ha jól tudom, vezetjük a nézettségi listát – mondta érdeklődésünkre a 47 éves egykori védő. – A közönség ugyanolyan lelkes, mint amikor az olimpiákat és a világbajnokságot megnyertük. Nagy hálás vagyok nekik, hogy a mai napig nem felejtették el ezt a csapatot, ezeket a sikereket. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ennek a sikersorozatnak részese lehettem.

Varga Tamás megjegyezte, hogy játékosként még nem feltétlenül fogja fel, hogy valójában mekkora eredményeket ér el, az évek múlásával jön rá, hogy mi az, amit elért.

Alessandro Campagna, az olasz válogatott szövetségi kapitánya mondta a filmben, hogy egyszer nyerni olimpiát óriási dolog, kétszer sporttörténelem, háromszor pedig az ember legendává válik – fűzte hozzá.

A film története az 1996-ban történt eseménnyel kezdődik, amikor Kemény Dénes Gerendás Györggyel, Görgényi Istvánnal és Horkai Györggyel pályázott, s talán még ő sem hitte el komolyan, hogy megválasztják kapitánynak. Megválasztották, Kemény az első tréningeken azt mondta a fájdalmasan fiatalon elhunyt Benedek Tibornak, hogy jó, hogy ő a tornák gólkirálya, de még jobb lenne, ha a válogatott aranyérmeket nyerne…

A nemzet aranyai című film producere és rendezője az a Zákonyi S. Tamás, aki a nagy sikerű Szabadság, szerelem egyik, majd a 2018-ban bemutatott BÚÉK vagy a 2022-es Az unoka című film producere volt.

– Titkon számítottam ilyen sikerre, hiszen azért csinálja ezt, hogy a nézők lássák – mondta. – Nagyon boldog vagyok, viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy két hét után vezetjük a nézettséget. Mostanra biztosan negyvenöt ezer fölött vagyunk, ami nagy dolog, hiszen ez mégis csak egy sport-dokumentumfilm, bár én azt mondom, hogy inkább mozifilm.

A szombati filmvetítés után telt ház előtt közönségtalálkozót rendeztek, melyen Szigeti Csaba, az Oktatási, Közművelődési és Sportosztály vezetője kérdezte a négy bajnokot és a film rendező-producerét.

Forrás: beol.hu/Gajdács Pál