ímkézett bejegyzés

 2017. 02. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Tavaly nyáron érkezett csapatunkhoz Szegedről a bal kezes, idén harminc esztendős Szabó Zoltán (képünkön), aki az őszi szezon mind a tizenkét mérkőzésén nagy szerepet kapott az OB I B-s, a Keleti csoportban listavezető csapatunkban. A tucatnyi bajnoki találkozón eddig 29 alkalommal volt eredményes, amivel az egyik leggólerősebb játékosunkká, házi gólkirállyá lépett elő.

Hosszú vizes múlt áll a hatékony támadó mögött: már hétévesen bekerült a szegedi vízilabdaklub előkészítős csoportjába, ahol két éven át jobbára még inkább az úszóedzések álltak a középpontban, de ezáltal remek alapokat kapott. Aztán viszont az összes korcsoportban csapata meghatározó játékosa lett.

Szegedi színekben végigpólóztam az ifjúságomat, miközben tagja voltam az összes korosztályos válogatottnak — vágott bele a beszélgetésbe Szabó Zoltán. — Eljutottam a szófiai ifjúsági Európa-bajnokságra, ahol 2005-ben bronzérmesek lettünk Godova Gábor irányításával. Ebben az évben érettségiztem a Radnóti Miklós Gimnáziumban, és 18 évesen máris helyet kaptam a Szegedi Beton OB I-es csapatában. A Tisza-parti gárdával Gyöngyösi András irányítása mellett még ebben az esztendőben a hazai első osztályú bajnokságban bronzérmesek lettünk. Egy évvel később már a juniorválogatottban szerepeltem, a nagyváradi kontinens-bajnokságon ezüstérmesek lettünk Keszthelyi Tibor irányításával.

Hamar felfigyeltek rád a fővárosban is, és elcsábított az Újpest.

Valóban. Akkoriban a junior válogatott többsége ott játszott, könnyű volt engem is elcsábítani. Két évig a fővárosi lila-fehéreknél játszottam Petrovics Mátyás edző keze alatt, ahol több szép sikert értünk el a fiatal csapattal. A Magyar Kupa bronzérem mellett megnyertük a Komjádi Kupát is.

Mégis visszatértél Csongrád megyébe.

Szentesre kerültem, ahol további hét éven át voltam az OB I-es csapat tagja, miközben szülővárosomban, Szegeden tanultam. Az újpesti évekkel együtt több mint kétszáz alkalommal szerepeltem bajnoki mérkőzéseken az első osztályban. Olyan edzők keze alatt igyekeztem továbbtanulni a „pólós szakmát”, mint Vass Sándor, Tóth Gyula, Tóth László, Lukács Dénes, Fülöp Tibor, Matajsz Márk…

De egyre inkább a civil életbeli tanulás, majd a munka került előtérbe.

Ez minden sportoló életében előkerül egy idő után. Szegeden gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnöki diplomát szereztem, majd vidékfejlesztési mérnöki oklevelet. Most is készülök a továbbképzésre: februártól két éven át Szarvason növényorvosi szakon folytatom felsőfokú tanulmányaimat.

Hasznosítod is az agrárismereteidet?

Egyre inkább. Van a szüleimmel és a testvéremmel egy családi vállalkozásunk, főleg gabonafélék termesztésével foglalkozunk. Tény, hogy december és február között ez nem sok feladatot ad, de az év további kilenc hónapjában egész embert kíván. Minden nap kint vagyunk a földeken, szervezzük a munkát, s ha kell, még a kombájnra is felülök. Ezért nem tudtam vállalni a napi két edzést, és fokozatosan visszavonultam az OB I-től. Ám nagyon szeretem a sportágamat, nem szerettem volna elszakadni tőle végleg. Két évvel ezelőtt már az OB I B-s Szegedi TE EHÖK SE csapatában játszottam, tavaly pedig a békéscsabaiak hívó szavára átigazoltam a Csabai Csirkefogókhoz.

Mennyit tudsz munka mellett edzeni?

Heti három vízi edzésen veszek részt, és további három-négy önálló szárazföldi kondiedzés szerepel még a programban.

Meddig szeretnél még játszani?

Amíg csak a szervezetem és az erőm engedi. Nem tudnék az egyik pillanatról a másikra elszakadni a vízilabdától.

Ezek szerint vannak még sportterveid a jövőre nézve.

Mindenképpen. A családi vállalkozás és a tanulás mellett szeretnék minél többet hozzátenni a csabai csapat sikeréhez. Nagyon jó és baráti társaságba csöppentem, folyamatosan kitűnő a hangulat a gárdán belül, kimondottan jól érzem magam ebben a közösségben. Az sem véletlen, hogy egy remek edző, Kádár József irányításával csoportunkban az élen állunk a hazai második vonalbeli bajnokságban, hiszen ez a sportcsapatin kívül egy baráti társaság is. Szerintem mindezeknek eredménye lehet, hogy a rájátszást követő végelszámoláskor akár eljuthatunk az érmes helyezésig is.

Szabó Zoltán kiemelkedő eredményei

Magyar bajnoki bronzérem a Szegedi Betonnal (2005). Magyar Kupa 3. hely az Újpesttel (2007). Komjádi Kupa 1. hely az Újpesttel (2007). Junior Európa-bajnoki 2. hely (Nagyvárad, 2006). Ifjúsági Európa-bajnoki 3. hely (Szófia, 2005). A junior és ifjúsági válogatott tagságon kívül tagja volt a serdülő és gyermek válogatottnak is.

 2017. 01. 27.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Hír az OB I B-s felnőtt csapatunk háza táján, hogy egyik erősségünk, Bodor Csanád Svájcba teszi át székhelyét, ott vállalt munkát, és minden jel szerint ott igyekszik játékával népszerűsíteni a magyar vízilabdát. Helyére új játékos érkezik csapatunkhoz.

Nevezetesen a 29 esztendős Major Levente, aki korábban megfordult néhány mérkőzés erejéig az OB I-ben is. Legutóbb az OB II-es Szegedi TE EHÖK SE, ebben az esztendőben pedig a Szegedi Úszó, Vízilabda TE együttesét erősítette az univerzális játékos. Vagyis több poszton bevethető, így átlövőként, szélsőként, de ha kell álló bekként erősítheti a Csabai Csirkefogók VK törekvéseit. A szegedi származású játékos nem mellesleg vízilabda edzői, valamint játékvezetői vizsgával is rendelkezik, az elmúlt években már több találkozón is közreműködött bíróként. De Major Levente ült például a kispadon játékos edzőként az elmúlt években a hazai egyetemi és főiskolai vízilabda-bajnokságon a Szegedi Tudományegyetem csapatának kispadján, irányította a Tisza-parti együttes női csapatát is.

Címlapképünkön Major Levente, amikor a szegedi női csapat edzője volt – fotó: szegedma.hu

 2017. 01. 12.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Vízilabda-mérkőzések és távoli ázsiai utazások váltották egymást az elmúlt év végén dr. Makra Zsolt életében. Ebben van némi túlzás, ugyanis éppen az indiai és a kínai távollét miatt maradt el a kiváló őszt produkáló Csabai Csirkefogók mérkőzéseitől.

Az OB I B-s megyeszékhelyi gárda 30 esztendős „rosszkéz hátsó” játékosa nem kifejezetten kikapcsolódás céljából kelt háromszor is útra, hanem munkájából kifolyólag.

— Egy magyar tulajdonú kunfehértói gyógyszergyárban dolgozom fejlesztő kutatóként. A cégem úgynevezett generikus gyógyszerek készítésével foglalkozik. Ez azt jelenti, ha egy gyógyszer szabadalmi oltalma lejár, akkor a hatóanyagot más gyártók is használhatják, s az így előállított készítmények lesznek a generikus gyógyszerek. Sok gyógyszergyár pénzügyileg nem viseli el, hogy a nulláról fejlesszen — avatott be a részletekbe dr. Makra Zsolt, aki Szegeden biológia-környezettanári szakon diplomázott, majd a Szegedi Tudományegyetem szerves kémiai tanszékén szerzett doktorátust, PHD-fokozatot. Alapkutatásokat folytatott egyebek mellett a finomvegyipar számára fejlesztettek környezetkímélő termékeket. 2015-ben került az említett gyógyszercéghez.

— Auditorként az ázsiai partner-gyógyszercégek megfelelőségi vizsgálata volt a feladatom. Természetesen próbáltam összekötni a kötelezőt a hasznossal. Októberben és novemberben bejártam India nyugati és a keleti részét is, így láthattam az Indiai óceánhoz tartozó Arab tengert és a másik parton a Bengáli öbölt is. Jártam az egykori Bombay, ma Mumbai, a kevésbé ismert Visakhapatnam, Aurangabad, illetve Haidarábád városában is. Indiában furcsa volt látni az autópálya kellős közepén heverésző teheneket. A közlekedésben nincsenek különösebb szabályok, folyamatos a dudálás, a hangzavar. A monszun idején jártam kint, a folyókon átívelő hidakat is ellepte a víz, ilyenkor órákat kellett várni, mire a víz leapadt és átjuthattunk a túloldalra. Kínában Szecsuán tartomány székhelyén, a több mint négymillió lakosú Csengtuba vezetett az utam, ahol felhőkarcolók sokasága meredezett az ég felé, sokszor azt hittem, hogy az Egyesült Államokban vagyok. Hihetetlen fejlett, tiszta város, ahol a közbiztonság is jónak mondható.

Kedvenc sportága Indiában nincs jelen, talán vallási okokból (a kontinensnyi országot főként a hindu és a muzulmán vallás a jellemző). Ottani ismerősénél érdeklődött, aki elmondta, hogy Indiában hiányoznak a medencék, infrastrukturális fejlesztés kellene ahhoz, hogy egyáltalán esély legyen arra, hogy elterjedjen ez a sportág. Kínában ugyanakkor egyre népszerűbb a vízilabda, a női válogatottjuk kifejezetten magas színvonalon űzi a sportágat, rendszeresen ott vannak a világversenyeken.

— Az idei év még tervezés alatt áll, így nem tudom pontosan, hogy módom lesz-e még jobban megismerni ezt a két országot — mondta zárásként a fejlesztő kutató.

Komolyan veszik a vízilabdát

Dr. Makra Zsolt szentesi születésű, de kötődése a békéscsabai játék mellett Békés megyéhez kettős: édesanyja nagybánhegyesi, rokonai közül ma is sokan élnek a településen. Szülővárosában ismerkedett meg a vízilabdával. Korosztályosként ifjúsági magyar bajnoki ezüstéremmel, serdülőként egy negyedik hellyel büszkélkedhet. Az akkor nagyon sikeres felnőtt csapatban csak Magyar Kupa-mérkőzésen játszott, bajnokin nem. Tanulmányai nem tették lehetővé.

Több mint négy évet húzott le a másik szentesi csapatban, a Bertókban, majd négyet a Szegedi Vízipóló Suliban. Két év következett Hódmezővásárhelyen, majd egykori edzője, Kádár József hívta Békéscsabára, ahol már a második szezonját tölti. Együttesében a támadások megfelelő előkészítése és a védekezés megszervezése a feladata, de szívesen kiveszi a részét a góllövésből is. Az alakulat tavaly az ötödik helyen végeztek, az új kiírásban az őszi szezon után, mint ismert, vezetik a csoportjukat.

— A csapat tagjai már készülnek a privát életükre, céltudatosak, s nagyon szeretik és komolyan is veszik a vízilabdát — mondta dr. Makra Zsolt. — Ütős csapatot alkotunk, amelyben mindenkinek megvan a maga helye, tudja, mit kell csinálni. Sok csapatban játszottam már, de ennyire jó harmónia, nem tudom, hogy volt-e máshol. A klubvezetés, az edző és a játékosok hozzájárulása is kellett ahhoz, hogy ilyen sikeresek legyünk. Nagy köszönettel tartozunk edzőnknek, Kádár Józsefnek, aki nagyon jó munkát végez Békéscsabán.

Gajdács Pál

A felvétel dr. Makra Zsolt egyik ázsiai utazásán készült

 2016. 12. 21.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Soha nem látott magasságokba emelkedett az ősz folyamán felnőtt OB I B-s csapatunk: az eddig lejátszott 12 alapszakaszbeli mérkőzés után a Keleti csoport élén áll a tabellán. A sikeres fél évről és a folytatásról beszélgettünk Kádár Józseffel, a csapat vezetőedzőjével.

Merjünk álmodni? Bajnok lesz a csapat?

Bár az élen állunk csoportunkban, azért egy kicsit túlzás most még erről beszélni. Nagyon sok van még hátra a bajnokságból. Eddig lejátszottunk tizenkét mérkőzést az alapszakaszból, amelyből még hat van hátra, majd következik a nyolcmérkőzéses rájátszás, ahol a másik csoport legjobbjaival kell felvenni a további versenyt.

A tavalyi jó eredmények után nagyon szerény célokat tűztek ki az idei bajnokságban. Nevezetesen: elkerülni a kiesést. Nem becsülték alul a lehetőségeket?

Tény, hogy a tavalyi pontvadászatban jól szerepelt a csapat, hiszen bejutottunk a felsőházi rájátszásba. Ám korábban szinte minden esztendőben a kiesés elkerülése lehetett csak a cél. Tavaly már összeállt egy remek csapat, amely alaposan túlszárnyalta az alapvető elvárásokat, lehet, fogalmazhattunk volna már bátrabban erre az évre.

Nézzük, minek köszönhető, hogy a csoport élén telelnek a Csirkefogók?

Nagyon sokat jelent, hogy a nyáron a csapat összetétele alig változott, szinte a meg-, illetve összeszokott együttessel állhatunk ki a mérkőzésekre. Az összetétel is jó, hiszen vannak tapasztalt, rutinos pólósaink, és sok olyan fiatal, akik nemcsak szeretik sportágukat, hanem alázatosak iránta és fogékonyak az új dolgok elsajátítására, szeretnének tovább fejlődni. A harmadik pedig: a mezőny erőviszonyai nem sokat változtak a korábbiakhoz képest.

Egyénileg?

Nehéz egyénileg értékelni a dolgokat, hiszen csapatjátékról van szó. De abból kell kiindulnunk, hogy ellenünk szinte minden gárda zónázik, hiszen jók és eredményesek a centereink. Ráadásul van két jó kapusunk, továbbá megbízható az állóbekk játékunk. Ugyancsak nagy előny, hogy a „rosszkéz” oldali játékunk a balkezes Szabó Zoltánnal nemcsak megoldódott, hanem erős fegyverünk lett, hiszen nagyon gólerős a nyáron érkezett pólósunk. Kitűnő százalékkal lő. Összességében nagyon jó szerkezetű a csapatunk, ennek is köszönhető az eredményes őszi szereplés.

Mi várható a folytatástól?

A februárban folytatódó alapszakasz hátra lévő részben nem igazán kedvező a sorsolás számunkra. A hat mérkőzésből mindössze kettőt játszunk hazai környezetben, négyszer pedig idegenbe kell utaznunk. Ráadásul a folytatásban éppen a mezőny legjobbjai következnek. De bízunk magunkban, ezért úgy gondolom, meg tudjuk azt a helyezést őrizni, amivel a felsőházba kerülhetünk a rájátszásban. Ehhez minimum kilenc, de inkább tíz pont kell a hátralévő hat meccsen.

Többször beszélgettünk arról, milyen nehézséget jelent, hogy akadnak a csapatban olyan légiósok, akik nem Békéscsabán élnek. Ez milyen hátránnyal jár?

Alapvetően légiósaink olyan városokban élnek, Szentesen, Szegeden, és Szentesi Máté kapusunk a fővárosban, ahol jelentős vízilabdaélet van. Így befogadják őket a település klubjai, ahol edzésben maradnak. Ráadásul minden héten egy alkalommal van olyan edzésünk, ahol ők is részt vesznek. Ezek a tréningek leginkább kétkapus edzések, ahol jelentős ellenféllel gyakorolhatunk, ami nagyon sokat jelent. Ám hátrány is a kevés közös edzés, hiszen egyrészt nem tudunk minden feladatot folyamatosan megbeszélni, másrészt eleget gyakorolni minden elemet. Mint például az emberelőnyös, és –hátrányos helyzeteket. De emiatt kevés az egyéni képzés is.

A téli átigazolás időszakban várható új játékos érkezése?

Igazán nincs szükség rá, nem is nagyon tervezünk e téren lépéseket tenni. Számunkra az lenne a legjobb igazolás, ha a nyáron vállsérülést szenvedett, és emiatt az egész őszi szezont kihagyó Tinka Norbert végleg felépülne, és februártól újra bevethető lenne. A folytatás nehéz lesz, nagy szükség lenne játékára, hiszen az alapszakasz hat kemény mérkőzése után a rájátszásban további nyolc igazán nehéz találkozó vár június közepéig a csapatra.

Az eredmények elérésében nagy szerepe volt a fő támogatóinknak, amelyek a következők: Gallicoop Pulykafeldolgozó Zrt., AEGON Magyarország Általános Biztosító Zrt., Csaba Metál Öntödei Zrt., Linamar Hungary Autóipari és Gépgyártó Zrt., Délvill Kft., Felina Hungária Kft.

Címlapképünkön a nyáron, a „rosszkézoldalra” érkezett, gólerős Szabó Zoltán (5) célba veszi a kaput – fotó: Kiss Dani

 2016. 11. 24.   Aktuális, Kitekintő

Klubunk létszáma évről évre gyarapszik, egyre több az utánpótlás korú fiatal. Így értelemszerűen egyre több csapatot nevezünk a különböző szintű és rangú bajnokságokba. Na és persze az is elengedhetetlen, hogy a hatékonyabb munka érdekében a növekvő számú ifjú pólós mellett több edzőt is foglalkoztassunk. Idén két új, fiatal szakember állt csatasorba, a Debrecenből érkezett Tóth Tamást nemrégiben már bemutattuk. Most a másik, hasonlóan fiatal edzőnkön, Túri Gergőn a sor.

Hogyan kerültél az uszodák világába?

Alig hatéves voltam, amikor a szüleim levittek az Árpád fürdőbe, ahol az úszóklub égisze alatt megtanultam a sportág alapjait. Olyannyira, hogy tizenegy évig ott ragadtam az úszók között. A kezdetben Gábor Edit, Juhászné Gitta néni, aztán Jámbor Nóra, Lázár Olga, Lipták Éva és Budavári István egyengette utamat.

Úszóként melyik eredményeidre vagy a legbüszkébb?

Mellúszás volt a fő számom, ebben az ifjúsági országos bajnokságon egyéniben az ötödik helyig vittem az ötvenméteres távon. De a gyermek korosztályban a Kaposvárott megrendezett hazai bajnokságon a négyszer száz méteres vegyes váltónk aranyérmes lett. Olyanok társaságban állhattam a dobogó legfelső fokára, mint a hátúszónk, az olimpikon Balog Gábor, pillangón Molnár István repesztett, míg a befejező gyorsúszónk Hrabovszki Róbert volt. Ebből is látszik, én voltam a váltónk mellúszója.

Több mint egy évtized után sportágat váltottál, de maradtál az uszodában.

Szétesett a csapatunk, egyre inkább a tanulás vitte el a társakat a sporttól. Így én is a vízilabdára váltottam. Mégpedig középiskolás osztálytársam, a klub másik edzője, Dobra Róbert hatására. Mondta, úszni jól tudsz, labdaérzéked van, hamar belejössz.

Új környezet, új lehetőségek…

Valóban. Bár ifjúsági koromban kerültem be a csapatba, de Robin kívül olyan társakkal játszhattam együtt, mint Popovics Gergő, Nagy Sanyi. Hamar megtetszett az új közösség, a sportág és hamar befogadtak. Sőt, sikerélményben is gyakran volt részünk, hiszen ez a gárda jól és eredményesen szerepelt a bajnokságban Szilágyi József edző vezetésével. De a meccseken és edzéseken kívül is sok élményben volt részem, gondolok itt például azokra a horvátországi edzőtáborokra, amelyek összekovácsolták a csapatot, szoros barátságok alakultak ki. Na meg emlékezetes marad a tengerben kialakított pálya, ahol edzettünk és játszottuk a meccseket. Aztán, amikor kiöregedtem az ifiből, akkor az OB II-es csapatban kaptam helyet. A felnőttek is barátságosak voltak és ők is hamar befogadtak.

Mégis elkanyarodott az utad a klubtól.

A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógus Képző Karára nyertem felvételt 19 évesen, ahol testhez állóan a testnevelést választottam. Egy ideig még ott is vízilabdáztam, de aztán a tanulmányaim miatt egy kicsit a háttérbe szorult a póló. Persze, testnevelőtanár-jelöltként továbbra is mindennapos volt a mozgás.

De nem sokáig voltál távol az uszodák világától.

A testnevelő tanári diploma mellé a főiskolán Bán Sándor irányításával az úszó edzői oklevelet is megszereztem. Miközben két évvel ezelőtt Békéscsabán az Erzsébethelyi Általános Iskolában kaptam tesitanári állást, közben lehetőségem nyílt Tótkomlóson kipróbálni magam úszóedzőként, már pár hónappal a diploma átvétele előtt. Két évig párhuzamosan dolgoztam a békéscsabai iskolában és Tótkomlóson. De még ma is tanulok, hiszen Szegeden a mesterképzést végzem 2014 óta. Ha minden igaz, januárban újra diplomázok.

A nagy ingázásoknak vége, hiszen a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub lehetőséget kínált neked.

A nyáron keresett meg Balázs Lajos, a klub ügyvezető elnöke és felajánlotta, hogy a legkisebbekkel foglalkozhatnék itt házon belül. Mivel egy kicsit már sok volt az ingázásból, igent mondtam. Hozzám kerültek a legkisebb pólósok, a 2006-ben születettek, akiket be is nevezett a klub a nemzetközi vidékbajnokság V. korcsoportjának küzdelmeibe. De akad a picik között nyolc és kilenc éves is, sőt, ketten még csak hétévesek a közel negyedszáz gyerek közül.

Mit vár el a klub tőled és kis csapatodtól?

Mivel a legkisebb korosztályról van szó, elsődleges az úszástudás fejlesztése. Annál is inkább, mert a gyereke egy része csak egy éve jár edzésekre, de többen vannak, akik csak idén nyáron kapcsolódtak be a munkába. Persze, emellett azért a labda is előkerül, és itt is az alapok elsajátítása a cél. Heti öt edzést tartok, elmondtam a gyerekeknek és a szülőknek, hogy ebből legalább három foglalkozáson részt kell venni. Nincs gond, rendesen betartják, sőt, ha kell, túl is teljesítik. Ügyesek a gyerekek és máris érezhetően sokat fejlődtek.

Címlapképünkön Túri Gergő és kis csapata