ímkézett bejegyzés

 2017. 01. 12.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Vízilabda-mérkőzések és távoli ázsiai utazások váltották egymást az elmúlt év végén dr. Makra Zsolt életében. Ebben van némi túlzás, ugyanis éppen az indiai és a kínai távollét miatt maradt el a kiváló őszt produkáló Csabai Csirkefogók mérkőzéseitől.

Az OB I B-s megyeszékhelyi gárda 30 esztendős „rosszkéz hátsó” játékosa nem kifejezetten kikapcsolódás céljából kelt háromszor is útra, hanem munkájából kifolyólag.

— Egy magyar tulajdonú kunfehértói gyógyszergyárban dolgozom fejlesztő kutatóként. A cégem úgynevezett generikus gyógyszerek készítésével foglalkozik. Ez azt jelenti, ha egy gyógyszer szabadalmi oltalma lejár, akkor a hatóanyagot más gyártók is használhatják, s az így előállított készítmények lesznek a generikus gyógyszerek. Sok gyógyszergyár pénzügyileg nem viseli el, hogy a nulláról fejlesszen — avatott be a részletekbe dr. Makra Zsolt, aki Szegeden biológia-környezettanári szakon diplomázott, majd a Szegedi Tudományegyetem szerves kémiai tanszékén szerzett doktorátust, PHD-fokozatot. Alapkutatásokat folytatott egyebek mellett a finomvegyipar számára fejlesztettek környezetkímélő termékeket. 2015-ben került az említett gyógyszercéghez.

— Auditorként az ázsiai partner-gyógyszercégek megfelelőségi vizsgálata volt a feladatom. Természetesen próbáltam összekötni a kötelezőt a hasznossal. Októberben és novemberben bejártam India nyugati és a keleti részét is, így láthattam az Indiai óceánhoz tartozó Arab tengert és a másik parton a Bengáli öbölt is. Jártam az egykori Bombay, ma Mumbai, a kevésbé ismert Visakhapatnam, Aurangabad, illetve Haidarábád városában is. Indiában furcsa volt látni az autópálya kellős közepén heverésző teheneket. A közlekedésben nincsenek különösebb szabályok, folyamatos a dudálás, a hangzavar. A monszun idején jártam kint, a folyókon átívelő hidakat is ellepte a víz, ilyenkor órákat kellett várni, mire a víz leapadt és átjuthattunk a túloldalra. Kínában Szecsuán tartomány székhelyén, a több mint négymillió lakosú Csengtuba vezetett az utam, ahol felhőkarcolók sokasága meredezett az ég felé, sokszor azt hittem, hogy az Egyesült Államokban vagyok. Hihetetlen fejlett, tiszta város, ahol a közbiztonság is jónak mondható.

Kedvenc sportága Indiában nincs jelen, talán vallási okokból (a kontinensnyi országot főként a hindu és a muzulmán vallás a jellemző). Ottani ismerősénél érdeklődött, aki elmondta, hogy Indiában hiányoznak a medencék, infrastrukturális fejlesztés kellene ahhoz, hogy egyáltalán esély legyen arra, hogy elterjedjen ez a sportág. Kínában ugyanakkor egyre népszerűbb a vízilabda, a női válogatottjuk kifejezetten magas színvonalon űzi a sportágat, rendszeresen ott vannak a világversenyeken.

— Az idei év még tervezés alatt áll, így nem tudom pontosan, hogy módom lesz-e még jobban megismerni ezt a két országot — mondta zárásként a fejlesztő kutató.

Komolyan veszik a vízilabdát

Dr. Makra Zsolt szentesi születésű, de kötődése a békéscsabai játék mellett Békés megyéhez kettős: édesanyja nagybánhegyesi, rokonai közül ma is sokan élnek a településen. Szülővárosában ismerkedett meg a vízilabdával. Korosztályosként ifjúsági magyar bajnoki ezüstéremmel, serdülőként egy negyedik hellyel büszkélkedhet. Az akkor nagyon sikeres felnőtt csapatban csak Magyar Kupa-mérkőzésen játszott, bajnokin nem. Tanulmányai nem tették lehetővé.

Több mint négy évet húzott le a másik szentesi csapatban, a Bertókban, majd négyet a Szegedi Vízipóló Suliban. Két év következett Hódmezővásárhelyen, majd egykori edzője, Kádár József hívta Békéscsabára, ahol már a második szezonját tölti. Együttesében a támadások megfelelő előkészítése és a védekezés megszervezése a feladata, de szívesen kiveszi a részét a góllövésből is. Az alakulat tavaly az ötödik helyen végeztek, az új kiírásban az őszi szezon után, mint ismert, vezetik a csoportjukat.

— A csapat tagjai már készülnek a privát életükre, céltudatosak, s nagyon szeretik és komolyan is veszik a vízilabdát — mondta dr. Makra Zsolt. — Ütős csapatot alkotunk, amelyben mindenkinek megvan a maga helye, tudja, mit kell csinálni. Sok csapatban játszottam már, de ennyire jó harmónia, nem tudom, hogy volt-e máshol. A klubvezetés, az edző és a játékosok hozzájárulása is kellett ahhoz, hogy ilyen sikeresek legyünk. Nagy köszönettel tartozunk edzőnknek, Kádár Józsefnek, aki nagyon jó munkát végez Békéscsabán.

Gajdács Pál

A felvétel dr. Makra Zsolt egyik ázsiai utazásán készült

 2016. 12. 21.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Soha nem látott magasságokba emelkedett az ősz folyamán felnőtt OB I B-s csapatunk: az eddig lejátszott 12 alapszakaszbeli mérkőzés után a Keleti csoport élén áll a tabellán. A sikeres fél évről és a folytatásról beszélgettünk Kádár Józseffel, a csapat vezetőedzőjével.

Merjünk álmodni? Bajnok lesz a csapat?

Bár az élen állunk csoportunkban, azért egy kicsit túlzás most még erről beszélni. Nagyon sok van még hátra a bajnokságból. Eddig lejátszottunk tizenkét mérkőzést az alapszakaszból, amelyből még hat van hátra, majd következik a nyolcmérkőzéses rájátszás, ahol a másik csoport legjobbjaival kell felvenni a további versenyt.

A tavalyi jó eredmények után nagyon szerény célokat tűztek ki az idei bajnokságban. Nevezetesen: elkerülni a kiesést. Nem becsülték alul a lehetőségeket?

Tény, hogy a tavalyi pontvadászatban jól szerepelt a csapat, hiszen bejutottunk a felsőházi rájátszásba. Ám korábban szinte minden esztendőben a kiesés elkerülése lehetett csak a cél. Tavaly már összeállt egy remek csapat, amely alaposan túlszárnyalta az alapvető elvárásokat, lehet, fogalmazhattunk volna már bátrabban erre az évre.

Nézzük, minek köszönhető, hogy a csoport élén telelnek a Csirkefogók?

Nagyon sokat jelent, hogy a nyáron a csapat összetétele alig változott, szinte a meg-, illetve összeszokott együttessel állhatunk ki a mérkőzésekre. Az összetétel is jó, hiszen vannak tapasztalt, rutinos pólósaink, és sok olyan fiatal, akik nemcsak szeretik sportágukat, hanem alázatosak iránta és fogékonyak az új dolgok elsajátítására, szeretnének tovább fejlődni. A harmadik pedig: a mezőny erőviszonyai nem sokat változtak a korábbiakhoz képest.

Egyénileg?

Nehéz egyénileg értékelni a dolgokat, hiszen csapatjátékról van szó. De abból kell kiindulnunk, hogy ellenünk szinte minden gárda zónázik, hiszen jók és eredményesek a centereink. Ráadásul van két jó kapusunk, továbbá megbízható az állóbekk játékunk. Ugyancsak nagy előny, hogy a „rosszkéz” oldali játékunk a balkezes Szabó Zoltánnal nemcsak megoldódott, hanem erős fegyverünk lett, hiszen nagyon gólerős a nyáron érkezett pólósunk. Kitűnő százalékkal lő. Összességében nagyon jó szerkezetű a csapatunk, ennek is köszönhető az eredményes őszi szereplés.

Mi várható a folytatástól?

A februárban folytatódó alapszakasz hátra lévő részben nem igazán kedvező a sorsolás számunkra. A hat mérkőzésből mindössze kettőt játszunk hazai környezetben, négyszer pedig idegenbe kell utaznunk. Ráadásul a folytatásban éppen a mezőny legjobbjai következnek. De bízunk magunkban, ezért úgy gondolom, meg tudjuk azt a helyezést őrizni, amivel a felsőházba kerülhetünk a rájátszásban. Ehhez minimum kilenc, de inkább tíz pont kell a hátralévő hat meccsen.

Többször beszélgettünk arról, milyen nehézséget jelent, hogy akadnak a csapatban olyan légiósok, akik nem Békéscsabán élnek. Ez milyen hátránnyal jár?

Alapvetően légiósaink olyan városokban élnek, Szentesen, Szegeden, és Szentesi Máté kapusunk a fővárosban, ahol jelentős vízilabdaélet van. Így befogadják őket a település klubjai, ahol edzésben maradnak. Ráadásul minden héten egy alkalommal van olyan edzésünk, ahol ők is részt vesznek. Ezek a tréningek leginkább kétkapus edzések, ahol jelentős ellenféllel gyakorolhatunk, ami nagyon sokat jelent. Ám hátrány is a kevés közös edzés, hiszen egyrészt nem tudunk minden feladatot folyamatosan megbeszélni, másrészt eleget gyakorolni minden elemet. Mint például az emberelőnyös, és –hátrányos helyzeteket. De emiatt kevés az egyéni képzés is.

A téli átigazolás időszakban várható új játékos érkezése?

Igazán nincs szükség rá, nem is nagyon tervezünk e téren lépéseket tenni. Számunkra az lenne a legjobb igazolás, ha a nyáron vállsérülést szenvedett, és emiatt az egész őszi szezont kihagyó Tinka Norbert végleg felépülne, és februártól újra bevethető lenne. A folytatás nehéz lesz, nagy szükség lenne játékára, hiszen az alapszakasz hat kemény mérkőzése után a rájátszásban további nyolc igazán nehéz találkozó vár június közepéig a csapatra.

Az eredmények elérésében nagy szerepe volt a fő támogatóinknak, amelyek a következők: Gallicoop Pulykafeldolgozó Zrt., AEGON Magyarország Általános Biztosító Zrt., Csaba Metál Öntödei Zrt., Linamar Hungary Autóipari és Gépgyártó Zrt., Délvill Kft., Felina Hungária Kft.

Címlapképünkön a nyáron, a „rosszkézoldalra” érkezett, gólerős Szabó Zoltán (5) célba veszi a kaput – fotó: Kiss Dani

 2016. 11. 24.   Aktuális, Kitekintő

Klubunk létszáma évről évre gyarapszik, egyre több az utánpótlás korú fiatal. Így értelemszerűen egyre több csapatot nevezünk a különböző szintű és rangú bajnokságokba. Na és persze az is elengedhetetlen, hogy a hatékonyabb munka érdekében a növekvő számú ifjú pólós mellett több edzőt is foglalkoztassunk. Idén két új, fiatal szakember állt csatasorba, a Debrecenből érkezett Tóth Tamást nemrégiben már bemutattuk. Most a másik, hasonlóan fiatal edzőnkön, Túri Gergőn a sor.

Hogyan kerültél az uszodák világába?

Alig hatéves voltam, amikor a szüleim levittek az Árpád fürdőbe, ahol az úszóklub égisze alatt megtanultam a sportág alapjait. Olyannyira, hogy tizenegy évig ott ragadtam az úszók között. A kezdetben Gábor Edit, Juhászné Gitta néni, aztán Jámbor Nóra, Lázár Olga, Lipták Éva és Budavári István egyengette utamat.

Úszóként melyik eredményeidre vagy a legbüszkébb?

Mellúszás volt a fő számom, ebben az ifjúsági országos bajnokságon egyéniben az ötödik helyig vittem az ötvenméteres távon. De a gyermek korosztályban a Kaposvárott megrendezett hazai bajnokságon a négyszer száz méteres vegyes váltónk aranyérmes lett. Olyanok társaságban állhattam a dobogó legfelső fokára, mint a hátúszónk, az olimpikon Balog Gábor, pillangón Molnár István repesztett, míg a befejező gyorsúszónk Hrabovszki Róbert volt. Ebből is látszik, én voltam a váltónk mellúszója.

Több mint egy évtized után sportágat váltottál, de maradtál az uszodában.

Szétesett a csapatunk, egyre inkább a tanulás vitte el a társakat a sporttól. Így én is a vízilabdára váltottam. Mégpedig középiskolás osztálytársam, a klub másik edzője, Dobra Róbert hatására. Mondta, úszni jól tudsz, labdaérzéked van, hamar belejössz.

Új környezet, új lehetőségek…

Valóban. Bár ifjúsági koromban kerültem be a csapatba, de Robin kívül olyan társakkal játszhattam együtt, mint Popovics Gergő, Nagy Sanyi. Hamar megtetszett az új közösség, a sportág és hamar befogadtak. Sőt, sikerélményben is gyakran volt részünk, hiszen ez a gárda jól és eredményesen szerepelt a bajnokságban Szilágyi József edző vezetésével. De a meccseken és edzéseken kívül is sok élményben volt részem, gondolok itt például azokra a horvátországi edzőtáborokra, amelyek összekovácsolták a csapatot, szoros barátságok alakultak ki. Na meg emlékezetes marad a tengerben kialakított pálya, ahol edzettünk és játszottuk a meccseket. Aztán, amikor kiöregedtem az ifiből, akkor az OB II-es csapatban kaptam helyet. A felnőttek is barátságosak voltak és ők is hamar befogadtak.

Mégis elkanyarodott az utad a klubtól.

A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógus Képző Karára nyertem felvételt 19 évesen, ahol testhez állóan a testnevelést választottam. Egy ideig még ott is vízilabdáztam, de aztán a tanulmányaim miatt egy kicsit a háttérbe szorult a póló. Persze, testnevelőtanár-jelöltként továbbra is mindennapos volt a mozgás.

De nem sokáig voltál távol az uszodák világától.

A testnevelő tanári diploma mellé a főiskolán Bán Sándor irányításával az úszó edzői oklevelet is megszereztem. Miközben két évvel ezelőtt Békéscsabán az Erzsébethelyi Általános Iskolában kaptam tesitanári állást, közben lehetőségem nyílt Tótkomlóson kipróbálni magam úszóedzőként, már pár hónappal a diploma átvétele előtt. Két évig párhuzamosan dolgoztam a békéscsabai iskolában és Tótkomlóson. De még ma is tanulok, hiszen Szegeden a mesterképzést végzem 2014 óta. Ha minden igaz, januárban újra diplomázok.

A nagy ingázásoknak vége, hiszen a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub lehetőséget kínált neked.

A nyáron keresett meg Balázs Lajos, a klub ügyvezető elnöke és felajánlotta, hogy a legkisebbekkel foglalkozhatnék itt házon belül. Mivel egy kicsit már sok volt az ingázásból, igent mondtam. Hozzám kerültek a legkisebb pólósok, a 2006-ben születettek, akiket be is nevezett a klub a nemzetközi vidékbajnokság V. korcsoportjának küzdelmeibe. De akad a picik között nyolc és kilenc éves is, sőt, ketten még csak hétévesek a közel negyedszáz gyerek közül.

Mit vár el a klub tőled és kis csapatodtól?

Mivel a legkisebb korosztályról van szó, elsődleges az úszástudás fejlesztése. Annál is inkább, mert a gyereke egy része csak egy éve jár edzésekre, de többen vannak, akik csak idén nyáron kapcsolódtak be a munkába. Persze, emellett azért a labda is előkerül, és itt is az alapok elsajátítása a cél. Heti öt edzést tartok, elmondtam a gyerekeknek és a szülőknek, hogy ebből legalább három foglalkozáson részt kell venni. Nincs gond, rendesen betartják, sőt, ha kell, túl is teljesítik. Ügyesek a gyerekek és máris érezhetően sokat fejlődtek.

Címlapképünkön Túri Gergő és kis csapata

 2016. 11. 23.   Aktuális, Archív - Utánpótlás - 2016

A vízilabda sportág szakemberei igencsak odafigyelnek a jövőre, vagyis az utánpótlásra. Ennek egyik gyakorlati lépése, hogy jó ideje bevált szisztéma szerint a különböző korosztályok fiataljai közül a legügyesebbeket meghívják időnként egy-egy közös gyakorlásra, edzésre.

Jellemzően a hónap utolsó hét végéjét jelölik ki ezekre az alkalmakra. Ekkor több helyszínen az évjáratonkénti legeredményesebb fiúk és lányok találkoznak a régiók különböző klubjaiból, hogy együtt tanulják tovább a sportág alapjait gyakorlott szakemberek irányításával. Éppen ezért az utánpótlás-bajnokságokban ekkora szünetet rendelnek el.

Így lesz ez most hét végén is, amikor november 26-án, szombaton és 27-én, vasárnap több tucatnyi utánpótlás korú játékos találkozik a fővárosban, valamint a dunántúli, illetve alföldi régió egy-egy városában. Megtiszteltetés, hogy klubunkból ismét találtak tehetséges gyerekeket, akik részt vehetnek a tehetséggondozó összetartáson, ahol közös edzésen gyakorolhatnak két napon át. E hét végén a 2004-ben születetteknek rendeznek találkozót, az alföldi régióban Kecskeméten. A táborba 22 tízéves vízilabdázó kapott meghívót, köztük négy fiatal a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubból. Nevezetesen a kapus Bucsi Ferenc, a mezőnyjátékosok közül pedig Gellény Zétény, Pónya Tibor és Vidovenyecz Zsombor. A két nap alatt négy edzésen kapnak továbbfejlődésükhöz újabb adalékot Hangay Róbert és Gyenes István edzőktől.

Címlapképünkön klubunk egyik meghívottja, a kapus Bucsi Ferenc

 2016. 10. 26.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A felnőtt OB I B-s csapat öt mérőzésből szerzett 15 pontjának, a veretlenségnek, a százszázalékos mérlegnek köszönhetően nagyobb figyelem fordul napjainkban klubunk felé. Ismét megjelent egy írás a Csabai Csirkefogókról, ezúttal Kádár József vezetőedző elemzi a teljesítmény és feltárja a lehetőségeket a vizipolo.hu weboldalon. Íme a cikk:

Parádésan szerepel a Békéscsaba a férfi Ob I/b-ben. A hibátlan mérleg és az utánpótlás fejlődése azonban még nem jelenti azt, hogy az első osztály reális cél lenne az idei szezonban az együttes számára. Lépésről-lépésre haladnánk a Viharsarokban.

Kádár József neve elsősorban a szentesieknek lehet ismerős, de néhány éve már a Békéscsaba sikérért dolgozik, méghozzá nem is sikertelenül. Mint megírtuk az Ob I/b-ben szereplő klub hibátlan mérleggel, öt mérkőzésből öt győzelemmel áll a bajnokságban, ráadásul az utánpótlása is jól muzsikál. A vezetőedzőt az eddigi teljesítményről, a célkitűzésekről és a jövőről kérdeztük…

– 5/5 a Békéscsaba eddigi mérlege, ez több mint imponáló.

Kádár József: A tavalyi csapat szinte nem változott. A mai világban ez már egy nagy szó, hogy lényegében megtartottuk a teljes elmúlt szezonbeli csapatunkat. Egy játékos cserélődött, Szabó Levente Franciaországba távozott, helyére pedig egy balkezes játékos Szabó Zoltán érkezett, nagyon jól jött ez számunkra. Összeszokott csapat játszik, majdnem egykorúan, éppen 30 éves a legidősebb játékosom, egy-két fiatallal beépülve, hogy aztán át tudják venni a stafétabotot.

– Az öt győzelem mellett az UVSE és a BVSC nagy skalpnak számít?

K. J.: Különösen úgy, hogy a BVSC-t Pesten tudtuk legyőzni. Innen fél 6-kor el kellett indulni, hogy 10-kor tudjunk játszani, de elég rutinos társaságról van szó. Talán jobbak is lehetnénk, ha többet tudnánk edzeni. Teljesen amatőr csapatról van szó, mindenki a vízilabdázás mellett vagy dolgozik vagy iskolába jár. Kettő edzésről egy nap szó sem lehet. Sőt, a közös edzések is nehézkesek, hiszen a játékosok egy része Szegeden tanul, Szentesen és Kiskunhalason dolgozik. Elég összetett ez a dolog, de megpróbálok minél többször közös tréningeket tartani.

– Ráadásul a nehezebb csoportban is vannak.

K. J.: Ezt nem tudni, majd akkor derül ki, mikor felső és alsóházra bomlik a két mostani csoport.

– A vezetőség mit tűzött ki a szezon előtt a csapat elé célként?

K. J.: Minden évben a vezetőség célkitűzése az, hogy ne essünk ki és, hogy ne legyenek kiesési gondjaink valamint a rutinos játékosok mellé, minél több saját nevelésű játékost építsünk be. Azt hiszem, ennek a két kritériumnak most teljes mértékben eleget is teszünk, van két-három játékos, aki abszolút sokat és kezdőként kap szerepet a csapatban. Nagyon bízunk benne, hogy az első négyben leszünk a csoportban és akkor a felsőházban játszhatunk.

– Evés közben jön meg az étvágy, most hibátlan mérleggel állnak a bajnokságban. Ha azt mondom férfi Ob I…

K. J.: Ahhoz őrületesen sok pénz kellene, napi két edzés és az uszodakérdést is meg kellene oldani. Egyelőre egy 50X20 méteres medencénk van, amit hat órától használunk 8 óráig csak vízilabdapályát, majd egy órára megkapjuk az egész medencét. 130 igazolt játékosunk van. Ilyen körülmények között nemcsak az csoda, hogy van felnőtt csapatunk, hanem az is, hogy a nyár folyamán az ifi, serdülő, gyerek csapatunk összevetésbe első helyen végzett a Keleti csoportban majd osztályozót játszottunk és itt a második helyet szereztük meg, így épphogy lemaradtunk az A-csoportos szereplésről. Uszoda kell, ahhoz, hogy az utánpótlás tovább fejlődjön. Erre, ha jól tudom ígéret is van, ezek után lehetne gondolkozni az Ob I-es tagságról.

– Akkor biztató a jövő…

K. J.: Igen, azt hiszem igen. A legnagyobb gond még egyszer mondom az uszodahiány. Ha jól tudom, a kormányzat ígérete megvan, hogy ez mikor fog realizálódni nem tudom. Remélem, hogy az utódok profitálni fognak ebből, hiszen én június végén vélhetően búcsúzom Békéscsabától. Nyugdíjba megyek.

Az írás a következő weboldalon jelent meg:

http://www.vizipolo.hu/kadar-jozsef-bizunk-a-felsohazi-szereplesben/