Öt év, ami „megrengette” a békéscsabai pólós életet

Borsos Pál csp vVezetőség választó közgyűlésre készül a Csabai Csirkefogók VK, mivel a jelenlegi elnökség mandátuma a napokban lejár. A klubot irányító Borsos Pál elnökkel (képünkön), edzővel és játékosunkkal beszélgettünk az elmúlt időszakról.

2012-es elnökké választása egybe esett az új utánpótlás-fejlesztő program beindításával

Valóban nagy jelentősége van az új programnak, amely nagy felelősséggel és óriási munkával párosult. Az addig szerény anyagi háttérrel működő klubunk előtt új lehetőségek és távlatok nyíltak meg a 2012-ben bevezetett TAO programnak köszönhetően.

Nézzük fő vonalalakban, mire használták föl az anyagi gyarapodást!

Abból indultunk ki, hogy egy nagyon szegény klub voltunk, szinte semmilyen háttérrel, felszereltséggel. Csupán annyink volt, amit „összeadakoztak” támogatók, szülők, és a klub tagjai. Ezért első két évben az volt a legfontosabb dolgunk, hogy az évtizedes lemaradásunkat pótoljuk, az alapokat megerősítsük. Kaput, labdát, pályaköteleket, egységes sportfelszerelést vásároltunk. Alulról építkezve, minden évben új csapatot toboroztunk és indítottunk el a területi bajnokságban.

Mik követték az első lépéseket?

A következő esztendő, a 2013-as is még a felszerelések pótlásával folytatódott, de akkor már intenzíven beindult az utánpótlás toborzás és képzés. Az addigi alig harmincfős utánpótlásbázisunk napról napra gyarapodott. Napjainkra odáig eljutottunk, hogy 176 igazolt sportolónk van, továbbá az előkészítős sportolóinkkal együtt meghaladjuk a kétszáz főt. Mindez a szervező munkán kívül köszönhető annak is, hogy sikerült gyümölcsöző kapcsolatot kialakítani a Gyulai Várfürdővel és az iskolákkal, így a Belvárosival, a Szabó Pál térivel és a Jankayval.

Említette a gyulai fiókcsapatot. Mikor jött létre és mire jutottak?

Három esztendővel ezelőtt bíztuk meg Béládi Csabát, az egykori vízilabdást és tanárt, hogy indítsa be a kihelyezett tagozatunkat, amihez támogatást kaptunk a Várfürdőtől is. Azóta két gyermek korosztályú csapatunk működik a fürdővárosban és mindkettő a nemzetközi vidékbajnokságban szerepel, sok ügyes, tehetséges gyerkőccel. Olyannyira, hogy innen is „kitermelődött” már olyan fiatal, aki a korosztályos válogatott keretébe is meghívást kapott.

Ugorjunk újabb esztendőket: 2015-2016!

Mivel kétszáz fölé duzzadt a klub taglétszáma az előkészítősökkel együtt, és tizenegy különböző bajnokságban szerepelnek már csapataink, ez meglehetősen nagy kiadásokkal jár. Igyekeztünk keresni a költségkímélő megoldásokat, így 2015-ben vásároltunk egy 17 fős kisbuszt, amivel bajnoki mérkőzésekre, felkészülési találkozókra, edzőtáborokba vihettük sportolóinkat. A nagyszámú utánpótlás csapataink miatt a következő esztendőben egy újabb kisbuszt szereztünk be. Mindkettő szinte mindennaposan „dolgozik”, kiszolgálva a tizenegy csapatunkat. Az idei év egyik nagy feladata lesz egy saját eredményjelző beszerzése és beállítása az Árpád fürdőben a régi, és egyre többet elromló helyett, ami végül is nem a mi tulajdonunk. Ám szövetségi előírás ezek használata, ezért magunkra vállaltuk a beszerzést és beállítást. A lényeg: nagyon meg kell fognunk a költségeket, ugyanis nemcsak amiatt növekszenek a kiadásaink, hogy soha nem látott magasságokba emelkedett az utánpótlásunk, hanem amiatt is, mert a bővülő szövetségi előírásoknak is meg kell felelni, ami újabb kiadásokkal jár. Gondolok itt arra, hogy manapság már többszörösére emelkedtek a versenyeztetés költségei, például a nevezési díj. És ugye már sokszor említettem: tizenegy csapatunk szerepel a különböző szintű bajnokságokban. És új előírás például az is, hogy mérkőzésenként két biztonsági őrt is be kell állítani. A legújabb: edzői papírral rendelkező trénereinknek kötelező jelleggel előírtak egy új licencképzést, és ez sem ingyen van.

Emlékszem, egykoron jó, ha két-három társadalmi munkában foglalkoztatott edző irányította a tréningeket. Sőt, a „hőskorban” még ennyi sem. Ma hogyan állnak az edzőkérdéssel?

Lehetőségünk nyílt arra, hogy biztos lábakra helyezzük az utánpótlásképzést azáltal is, hogy jelenleg tizenegy tréner foglalkozik a csaknem tucatnyi csapattal és az előkészítősökkel. Sőt, úszóedzőket is felkértünk arra, hogy oktassanak gyerekeket számunkra a további utánpótlás biztosítása érdekében.

A közvélemény jó érzéssel könyvelte el a fejlődést, a bővülő sportolási lehetőséget a fiatalok előtt. Ám mint minden csapatjátékban, itt is a felnőtt csapat eredményeire kíváncsiak leginkább. Fókuszáljunk most rájuk: óriásit ugrott előre az évek során az OB I B-s gárda. Ez minek köszönhető?

Felnőtt csapatunk már tavaly is a felsőházban folytatta a bajnokságot az alapszakasz után, és régen látott sikerként könyvelhettük el az ötödik helyezést a húszfős mezőnyben. A mai állás szerint erre rátettek még egy lapáttal, pedig érdemben nem változott a játékosállomány (egy játékos távozott, és egy érkezett 2016 nyarán – a szerk.). Viszont nagyon sokat jelent, hogy egyre több saját nevelésű fiatal épül be az együttesbe, ahol nagy fejlődésen mennek keresztül. Az is fontos, hogy bár játékosaink amatőrök, mégis mindig nagy kedvvel játszanak a csapatban. Persze érthető, egy jó gárdában mindenki szívesen játszik. Ugyanakkor Kádár József vezetőedzőnk keze munkáját is dicséri, hogy oda jutott a gárda, hogy akár a bajnoki címre is törhet az áprilisban kezdődő rájátszásban.

Nagyon nagy ugrás. Siker esetén mi lehet a folytatás?

Abból indulunk ki, hogy a város vezetésének, a szurkolóinknak, szimpatizánsainknak mindig is elvárása volt a folyamatos fejlődés, s hogy évről évre jobb legyen a felnőtt csapat is. Ezért is természetes, hogy a bajnokság megnyerésére törekszünk. Annak ellenére merem ezt állítani, hogy minden idők legerősebb OB I B-s bajnoksága zajlik idén. Hozzáteszem: néhány évvel ezelőtt az első osztály alsó háza nem volt olyan erős, mint most az OB I B felsőháza.

Van ehhez megfelelő játékosállomány és létesítmény?

Ez egy újabb érdekes kérdést vet fel. Az elmúlt évtizedben két csapatra való saját nevelésű játékos igazolt el klubunkból. Pedig nagyon szerettek itt vízlabdázni. Csakhogy a pólós fiatalok nagyon okos srácok, és sajnos, érettségi után más városokba, Budapestre, Szegedre, Debrecenbe költöznek, mivel Békéscsabán kicsi a választék a továbbtanulásra. Márpedig a többségük jogász, orvos, tanár, sportmenedzser szeretne lenni, illetve vált azzá, amire a megyeszékhelyen nincs lehetőség. Ami pedig a létesítményt illeti, a további fejlődés akadálya lehet a vízfelület kicsinysége. Minden korosztályban neveztünk csapatot a különböző szintű bajnokságokba, a továbblépéshez újabb gyerekeket kellene bevonni, újabb csapatokat kiállítani, amit a jelenlegi körülmények között szinte lehetetlen megoldani. Ezért aztán méltán bízunk abban, hogy előbb utóbb megépül a sokak által óhajtott vízi-sportközpont, azaz egy új uszoda.

Print Friendly, PDF & Email