ímkézett bejegyzés

 2016. 01. 20.   Aktuális, Kitekintő

Népes békéscsabai szurkolósereg segíti a magyar vízilabda válogatottakat a helyszínen, a szerbiai, belgrádi Kombank Arenában, köztük jó néhány békéscsabai.

Nem az első eset, hogy csapatunk leglelkesebb felnőtt játékosai útra kelnek, ha eljön is idő, azaz valamilyen nagyszabású vízilabda esemény zajlik a kontinensen. Így történt most is. És már az is megszokott, hogy messziről felismerhetőek a viharsarki pólósok, akik öreg, kimustrált labdából sapkát készítenek, és így szurkolnak válogatottunknak.

Így van ez most is, amikor Lukácsi Sándor, György Gyebnár, Pál Borsos, Glembóczki Péter, Mucsi Zsolt lelkesen bíztatják a belgrádi Kombank Arenában Varga Dánielékat.

A magyar televízió kamerája is megtalálta a mieinket, többször is hosszan mutatta a „vízilabdafejeket”, sőt, meg is szólaltatta őket. Gyebnár Gyuri nemes egyszerűséggel azt taglalta, hogy ötven százalék, hogy győzünk és ötven, hogy nyerünk a horvátok ellen. Mit mondjak, tippje nagy megkönnyebülésünkre bejött. Így aztán drukkolhatnak tovább a csabai pólósok a negyeddöntőben a mieinknek a montenegróiak elleni csatában.

Címlapképünkön a csabai kis csapatunk, balról: Mucsi Zsolt, Lukácsi Sándor, Gyebnár György, Glembóczki Péter, és akinek nem jutott sapka, Borsos Pál

 2015. 10. 26.   Aktuális, Kitekintő, Archív – Utánpótlás – 2015

Szentesre várták a hazai vízilabdaélet fiataljait, a 2003—2004-ben született gyerekeket a kelet-magyarországi régiós válogatott kétnapos edzésére, amelyen négy békéscsabai tizenéves is részt vett.

Az eseményen a békéscsabaiakon kívül ceglédi, csongrádi, egri, hódmezővásárhelyi, kecskeméti, szegedi, szentesi, szolnoki fiatalok vettek részt, mintegy harmincan. Szombaton és vasárnap két-két edzésen vettek részt, délelőtt és délután is árgus szemekkel figyelte őket Matajsz Márk és Lehmann István edző.

„Tőlünk a 2003-ban született Bencsik Bence és Lukácsi Marcel, valamint az egy évvel fiatalabb Pónya Tibor és Vidovenyecz zsombor vett részt” — tudtuk meg a gyerekek edzőjétől, Ajtai Miklóstól. „Nagyon elégedett voltam tanítványaim szereplésével, semmivel sem voltak gyengébbek, mint a nagy múltú és NB I-es hátérrel rendelkező csapatok fiataljai. Vagyis semmivel sincsenek lemaradva a hasonló korúakhoz képest.”

Az összetartás céljai között szerepel, hogy a szakemberek jobban megismerjék a tehetséggondozó keretében a tizenévesek adottságait. A jelenlegi harmincfős keretet „fordulóról-fordulóra” szűkítik majd. Legközelebb egy hónap múlva találkozik a népes tábor, ahol ismét szemügyre veszik őket, majd januárban, és azt követően márciusban is összejönnek, hogy felmérhető legyen fejlődésük. A tervek között szerepel, hogy jövő tavasz végén a két régió, a keleti és a nyugati összemérje tudását, de még az is elképzelhető, hogy ezeknek a fiatalok rendeznek egy nemzetközi tornát is.

Címlapképünkön Ajtai Miklós és fiatal tanítványai a szentesi régiós felmérőn

 2015. 10. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Lezajlott — 24. alkalommal — a Garabonciás Napok többnapos rendezvénysorozat Békéscsabán, amely idén is gazdag programot kínált a középiskolás diákoknak. Az eseménysorozat egyik fénypontja volt a diákpolgármester választás, amely Belvárosi Gimnázium és Általános Iskola 11. éves tanulója, Csuvarszki Csanád sikerét hozta.

És hogyan kerül klubunk honlapjára ez a beszámoló? Nos, Csuvarszki Csanád egyesületünk játékosa — immár négy esztendeje. Őt faggattuk a történésekről, a pólóhoz való viszonyáról és jövőbeni elképzeléseiről.

Nagy versenyben dőlt el, ki lesz idén a diákpolgármester?

Mindenképpen, és nagyon szoros volt a végeredmény: 323 elektor szavazhatott idén, én lettem a befutó 56 vokssal, megelőzve a „keris”, 54 pontos Csepregi Andrást és a harmadik helyen befutó, 39 szavazatot elérő „gészis” R. Nagy Valentint.

Egyáltalán hogyan zajlik egy ilyen verseny?

Minden suli különböző, és sokszínű programot szervez, amelyen nagyon sokan részt vesznek. Idén nyolc iskola nevezett, de elektort olyan középiskolák is adhattak, akik csak részben voltak jelent. Így lehetett, hogy háromszázhuszonhárman szavazhattak a diákpolgármesterre.

Mit jelent számodra ez a megtiszteltető cím?

Fantasztikus érzés, és kötelez is. Szeretnénk a városban stabilabb és gazdagabb diákéletet kialakítani. Tervünk, hogy sok-sok programot szervezzünk.

Most egy kicsit kanyarodjunk a sporthoz. Hogyan lettél vízilabdázó?

Még tíz éves sem voltam, amikor bekerültem az úszóklubba, ahol öt évet eltöltöttem Szarvas János edző keze alatt. Ám számomra egy idő után monotonná vált a faltól-falig tempózás. Kerestük, hogy mivel lehetne kiváltani az úszást. Apu hozta föl, ha már jól úszom, ki kellene próbálni a pólót. Így kerültem négy évvel ezelőtt Józsi bácsi (Kádár József – a Szerk.) keze alá az akkor gyermek korosztályú csapatba. Aztán serdülőként Csabai Zoltán lett a mesterem, és most az ifik között is ő a trénerem.

Mit jelent neked a vízilabda?

Szeretem az új sportágamat. Hobbi, jó kikapcsolódás, megvan vele a gyakori testmozgás. Ám most 11. éves vagyok a „belvárosiba”, egyre inkább az érettségire való felkészülés és a felvételi kerül előtérbe. Energetikai mérnöknek készülök, ha felvételt nyerek az egyetemre, Budapestre költözök. De remélem, megmarad hobbinak, testmozgásnak a vízilabda.

A Csuvarszki név a sport világában jól cseng

A sportot szeretők és szurkolók körében még ma is jól cseng Csuvarszki János neve. A kétméteres óriás két-három évtizeddel ezelőtt az akkoriban NB I-es békéscsabai férfi kézilabdacsapatának oszlopos tagja, remek átlövője volt. Évtizedes első osztályú pályafutását követően Franciaországban is közel fél évtizeden át légióskodott. Mindkét gyermeke, a diákpolgármester Csanád, és a nála három évvel fiatalabb Donát is elkötelezte magát a vízilabdával. Utóbbi a gyermek korcsoportos együttes tagja.

Címlapképünkön Békéscsaba két polgármestere, Szarvas Péter (balra) és Csuvarszki Csanád – fotó: facebook.com/garabonciasnapok.hu

 2015. 07. 12.   Aktuális, Archívum, Kitekintő

Mintegy 90 évvel ezelőtt építették meg a békéscsabai Árpád fürdőt, és már a ’30-as években jegyezték a vízilabdát a városban. Egészen az ’50-es évekig élt a sportág, amely aztán mély álomba szenderült. Egészen 1975-ig, amikor néhány lelkes amatőr ismét életre keltette. Többször is írunk arról, hogy idén ünnepli újjá alakulásának negyvenedik évfordulóját a békéscsabai vízilabda.

A júniusi jubileumi ünnepségen Balázs Lajos, a klub ügyvezető elnöke, a negyven évvel ezelőtti csapat egyik játékosa ki is emelte: „Ennek az uszodai közösségnek egyik lényege, hogy tizenéves kissrácként bekerül a klubba az apró pólós, aki aztán, ha kell, ötven évesen is ott él a csabai vízilabdázók között.”

Ennek Balázs Lajos is egyik élő tanúja, ugyanis fiatalként, még a ’70-es években csatlakozott a Csabai Csirkefogók VK jogelődjéhez, hosszú évtizedeken át tagja volt a mindenkori csapatnak, még ötvenhez közel is aktívan játszott, ma pedig egyike azoknak, akik vezetőként életben tartják a csabai pólót.

De nemcsak ő tartozik a nagy öregek közé. A teljesség igénye nélkül: dr. Szlávik Győző, id. Lukácsi Sándor, Puha Zoltán, Dávid, Levente, Laczó György, Laczó Péter, Csendes Csaba, Gyebnár György, Román György, dr. Szeberényi Zsolt, Sipaki Zoltán, Borsos Pál — mind, mind több mint húsz évet töltött el játékkal. Mi több, ma is aktív tagjai az OB II-es csapatnak.

S éppen ez a lényeg. Ezek a nagy öregek fiatalként megszerették a vizet, az uszodát, az úszást és labdát, azóta el sem lehet zavarni őket eme nedves közeg közeléből. Az imént név szerint említettek között lámpással kell keresni olyat, aki negyven éven aluli. Egyszer jött a „szerelem”, és erre még véletlenül sem mondható, hogy múlandó.

És arról se feledkezzünk meg, egykoron ezek a csabai fiatalemberek harcolták ki a jogot arra, hogy a viharsarki vízilabda felemelkedhessen az OB I B-s szintig, ahol ma is megtalálható.

Tisztelet övezi őket, hiszen családapaként, minden napi munkájuk mellett is rendszeresen szakítanak időt ma is az edzésekre, a mérkőzésekre. A 2014—2015. évi bajnokságot is becsületesen végig küzdötték, igazi amatőrként számtalan mérkőzést játszottak, és a rájátszásban már csupa sikerélmény kísérte meccseiket, hiszen mind a négy mérkőzésüket megnyerték. Immár második felnőtt csapatként az OB II-ben.

Bár egy évvel mindenki idősebb lett a csapatból, ám alighanem valamennyi nagy öreg, pontosabban örök ifjú pólósunk ott lesz a következő szezonban is a vízben az OB II-es bajnokságban.

Címlapképünkön Laczó György kapus, fehér sapkában dr. Szlávik Győző (4), idősebb Lukácsi Sándor (2)

 2015. 07. 10.   Aktuális, Archívum, Kitekintő

A júniusi évzárón elhangzott: soha ennyi utánpótlás csapatot nem nevezett a klub a különböző bajnokságokba, mint a 2014—2015. évi pontvadászatba. Szám szerint a két felnőtt együttesen kívül kilenc fiatalokból álló gárdánk gyűjtögette a pontokat hétről hétre.

Nem csak több csapatot indítottunk a bajnokságokban, hanem eredményesebb esztendőt zártak utánpótlás együtteseink — összegzett elöljáróban Kádár József vezetőedző. — Vagyis szélesedett a bázisunk, az más kérdés, hogy változatlanul szűk vízfelületen és edzésidőben kellett megoldanunk a tréningeket. Ennek ellenére több egységünk is neves klubok utánpótlás csapatát megelőzte a tabellán.

Nézzük sorjában. Mindenképpen az élre kívánkozik az országos bajnokságban szereplő serdülő és gyermek korosztályos csapat eredménye.

Mindkét együttesünk a Keleti csoportba kapott besorolást, ami a hazai utánpótlás-bajnokságok második vonalának számítanak. Mindkét alakulatunkról elmondható, hogy a korábbi évekhez hasonlóan ötven százalék fölötti teljesítménnyel zárták az esztendőt. Csabai Zoltán vezette serdülőink az ötödik helyen zárták a szezont, az általam irányított gyermek korcsoportosok a hatodikon. Olyan erős csapatokkal is meg kellett küzdenünk, amelyek nagy hagyománnyal rendelkeznek és intenzíven készítik fel ezeket a korosztályokat a majdani felnőtt együtteseik játékosainak pótlására. És itt még egy érdekességet megemlítenék: míg a konkurencia a környező települések „fölösleges” játékosaiból válogathat és igazol, addig tőlünk eláramlás zajlik. Hogy példával éljek: a Cegléd az OB I-es háttérrel rendelkező Szolnokról erősít, a Csongrád az ugyancsak OB I-es hátterű Szentesről. Tőlünk pedig a Szeged, a Szolnok, és a fővárosi együttesek viszik el a tehetségeket.

Akkor itt álljunk is meg néhány gondolat erejéig. Az elmúlt években Békéscsabáról elkerült az 1997-ben született kapus, Molnár Ádám, valamint Hegedüs Imre és Csaszni Máté. Az 1998-ban született Csökmei Richárd Szegeden folytatja, az 1999-ben született Hajdu Attilát éppen most viszi el a Vasas. Két 14 éves, a 2001-ben született Szabó Simeon (Szeged) és Krizsán György (Budapest) ugyancsak most van távozóban. Valamennyien korosztályuk meghatározó játékosai voltak.

Ilyenkor az egyik szemem sír, a másik nevet. Büszkeség tölt el, mert a jó munka tükörképe, hogy kapósak fiataljaink. Ugyanakkor nem örülök annak, hogy a hosszú évek alatt kinevelt pólósaink elmennek más klubokba, ami által gyengülünk, és kezdhetjük csapatainkat újra építeni. Hozzá kell tennem, hogy éppen ezért nem tudtunk ifjúsági gárdát indítani az országos bajnokságba. Sőt, az is az igazsághoz tartozik, hogy minden távozónk más-más indokkal kerül el Békéscsabáról. Van, akinek egész egyszerűen a családja költözik más vidékre, és természetes, hogy gyermekeik velük tartanak. Más esetben a legtehetségesebbeket elszipkázzák neves klubok, de akad olyan is, ahol a szülők gondolják úgy, másutt esetleg jobban fejlődhetnek gyerekeik.

Az imént szóba került az ifjúsági korosztály, amely ha az országos bajnokságban nem is indult, a vidékbajnokságban szerepelt.

Kevés ifista játékossal rendelkezünk. Egyrészt a már említett eligazolások miatt, másrészt többen befejezik a pólót, mire ebbe a korosztályba kerülnek. Van, aki a tanulás miatt, van, aki más sportágat választ, vagy végleg felhagy a sportolással. Nem könnyű megtartani a mai húszhoz közeledő srácokat a vízilabdának, és ez így van más sportágban is. A mi csapatunk is néhány ifistából és sok-sok serdülő korosztályú játékosból állt. Így aztán ez utóbbi korcsoportot alkotó fiatalok több bajnokságban is jeleskedhettek, az ifi mellett a serdülő országos, valamint a serdülő vidékbajnokságban. Ami végül is nem rossz, hiszen a sok éles mérkőzés hozza ki belőlük igazán a tudást, és ez adja a legjobb fejlődést.

Nézzük az alacsonyabb korcsoportokat.

A gyermek I. korcsoportosok esetében hasonló a kép, mint a serdülőknél: két fronton is eredményesen helyt álltak az idei szezonban. A III. és IV. korcsoport fiataljai igazán dicsérhetők. Az előbbiek, a 2002-ben születettek a nemzetközi vidékbajnokságban a harmadik helyen zártak. Amire pedig külön is büszkék lehetünk: a IV. korcsoportban három együttest is neveztünk. Közülük a legeredményesebb Ajtai Miklós gárdája volt, amely a Zöld, azaz erősebb csoportban több szoros meccs után a negyedik helyen zárt. A fiókcsapatunk, a Gyulai VK a Kék csoportban csipegetett el pontokat, a Csabai Csirkefogók VK II. pedig azért érdemel dicséretet, mert itt már inkább a 2004-2005-ben születettek játszottak. Mégpedig azzal a céllal, hogy minél előbb megismerjék a mérkőzések légkörét, még ha egy-két évvel idősebbek között is játszanak. Így aztán ez a legnépesebb csoportunk, hiszen itt több mint negyven gyerek kapott rendszeres játéklehetőséget.

Mit hozhat a jövő?

Most kezdjük visszafelé! A legfiatalabbak koruknál fogva maradnak ugyanebben a korcsoportban. Néhány gyulaival kiegészülve már egyéves tapasztalatuk lesz az új szezonban, ezért mindenképpen további előrelépést várok tőlük. A gyermek IV. korcsoportosokon kívül a további gyerek korosztály is átrendeződik, hasonló évet várok tőlük az ősszel kezdődő új vidékbajnokságban. Ami az országos bajnokságokat illeti, miután néhányan eligazoltak, kisebb az esély az előrelépésre, ám akadnak még jócskán tehetségek, akik több játéklehetőséget kapnak, ami jól szolgálhatja az egyéni fejlődésüket is. Jövőre viszont szeretnénk az országos ifjúsági bajnokságba is csapatot nevezni.

Az imént arról esett szó, hogy nincs megfelelő mennyiségű és tudású játékos.

Tény, tőlünk inkább „elcsennek” ifjú pólósokat, ám nekünk is van merítési lehetőségünk. Tavaly már öt nagyváradi fiatalt leigazoltunk, akik azóta „öregedtek”, és további romániai magyar anyanyelvű játékosok érkezhetnek hozzánk a nyár folyamán. Akik értelemszerűen nemcsak itt sportolnának, hanem Magyarországon folytatnák tanulmányaikat is.

Sokszor szóba kerülnek a tárgyi feltételek, amelyek nem változtak Békéscsabán több mint negyven éve. Legalábbis a vízfelületet tekintve.

Az imént már érintettük ezt a hátrányt. Nagyon jó lenne, ha épülne még egy medence az Árpád fürdőben, amely kiszolgálná a sportot. Szükségünk lenne arra, hogy időben és területben egyaránt szétválasszuk a korosztályokat az edzéseken, mert úgy nagyon nehéz felkészíteni a több mint tíz csapatunkat, hogy együtt edz a felnőtt játékos a tízéves gyerekkel.