ímkézett bejegyzés

 2023. 06. 21.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a serdülő csapatunk Fodor Ádámmal (guggol fehér felsőben). Nagy teher hárult idén erre a korosztályra – fotó: T. Petka Anita

Serdülő korosztályosaink idén nem panaszkodhatnak meccshiányra: a legtöbben akár ötven bajnoki találkozót is vívtak a különböző kategóriákban. Nem véletlen, hogy nagy teher hárult a Fodor Ádám vezetőedző által irányított korcsoportra. Vele beszélgettünk a 2022–2023. évi idényről, a nehézségekről, a sikerekről.

Miért esett különösen nagy teher erre a korosztályra?

– Tavaly nyárra kiderült, hogy igazán nem maradtak ifjúsági korú játékosaink, mindössze három valós ifistával számolhattunk, a többiek leálltak, eligazoltak, pedig négy-öt évvel ezelőtt még tíznél is többen voltak. Ezért „alulról” kellett pótolni a legidősebb utánpótlás-korosztályú csapatot. Ám azért annyira sok serdülőnk nem volt, hogy két csapatot állítsunk ki, ezért az országos bajnokságban szinte mindkét korcsoportban, az ifjúságiban és a serdülőben is ugyanaz gárda játszott. Ráadásul ezek a fiatalok jelentős része szerepelt a területi vidékbajnokságban is, sőt, néhányan időnként a felnőtt csapatban is helyet kaptak. Nagy teher volt ez a 2006-2007-ben születetteknek.

Ilyen előzmények után hogyan ítéled meg az éves teljesítményüket?

– Az őszi szezont nagyon szépen kezdtük, sok győzelemmel. Később jöttek olyan találkozók, ahol egy-két góllal, de alulmaradtunk. Utólag felmérve, lehet, hogy a szinte minden hétvégén két-három derbi túl sok volt nekik, legalábbis, ha az eredményességet nézzük. Ugyanakkor haszna is van ennek a nagy meccsszámnak, ugyanis, ahogy fogalmazni szoktak: teher alatt nő a pálma. Márpedig emiatt komoly rutint szereztek fiataljaink az év során, sokat fejlődtek. Ezért fogalmazhatok úgy is, a helyezési számot néha be lehet áldozni, hogy minél több játékost be tudjunk építeni a felnőtt csapatba, és mindenki egyenletesen sok lehetőséget kapjon erős színvonalú találkozókon.

Tény, nagy szükség van az erős utánpótlásra, ha majdan a felnőttek között is szeretnénk újra ütőképes gárdát kiállítani.

– Remélem, ehhez most már együtt marad ez a csapat, ez a korosztály hosszú távon is. Viszonylag népes maradt még úgy is ez korcsoport, hogy tavaly nyáron a legtehetségesebbek közül négyet elvittek más fővárosi klubok, illetve az ob egyes Szeged és Szentes. Egy játékosunk pedig egészségügyi gondok miatt abbahagyta a sportág űzését.

Vélhetően az eligazolások nélkül sokkal jobb helyezést is elérhetett volna a klub ebben a korosztályban

– Minden bizonnyal erősebbek lettünk volna, hiszen bármely nagy klub is megérezte volna az ekkora érvágást. Így aztán korántsem panaszkodhatok, minden elismerést megérdemelnek azok a srácok, aki maradtak, és végig küzdötték ezt az esztendőt. Sajnos, máris akad olyan ezekben a napokban, akit megkörnyékeztek, de remélem, a nyáron nem szenvedünk akkora veszteséget, mint a korábbi években. Ha így lesz, akkor biztos vagyok benne, hogy az új bajnokságban nagyot tudunk előre lépni. Úgy vélem, az az út, amit pár éve elkezdtünk kitaposni, az hosszú távon járható.

 2023. 06. 24.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön Katona Péter edző és a gyermek korosztályú csapat az egyik bajnoki előtt – fotó: T. Petka Anita

Kétségtelen, az összes pontvadászatban résztvevő csapatainkat tekintve az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő gyermek korcsoportos egységünk volt ebben az esztendőben is a legsikeresebb. Szinte csak győzelmeket számolhattunk nevük mellett, vereséget csak nagy ritkán szenvedtek.

A 2022–2023. évi bajnokságban a tavaly nyáron Hódmezővásárhelyről érkező ambiciózus Katona Péter készítette fel fiataljainkat a nagy menetelésre. Vele beszélgettünk a sikerekről, az esetleges buktatókról, nehézségekről. Szerencsére ez utóbbi kettő kevésszer jelentkezett életükben.

– Bár én még csak egy éve vagyok Békéscsabán, ám a korábbi évekből már ismertem a Csirkefogók gyermek korosztályosainak eredményességét – kezdte mondandóját a fiatal edző. – Már akkoriban is ezek a fiatalok számítottak a legeredményesebbeknek a klubon belül. Van is ennek némi hátulütője, hiszen más, nagyobb egyesületek szívesen szemezgetnek közülük, a legtehetségesebbeket a szezonzárás után elviszik, miként ez az utóbbi évtizedben jellemző volt. Igaz, ez elismerése az itt folyó munkának, ám számunkra sokszor toporgást jelent a következő évek fejlődésére tekintve, nem tudunk sokszor érdemben előre lépni.

Ebből azért kitűnik, hogy némileg képben voltál a fiatalok teljesítményével, amikor tavaly idekerültél.

– Nagyrészt igen, de azért igyekeztem az MVLSZ honlapján további információkhoz jutni, mielőtt belevágtam a munkába. Persze, ott inkább statisztikai adatokat kaptam, de ez is nagyon hasznos volt. Könnyebbséget jelentett, hogy éppen ez a korosztály az egyik legfogékonyabb az újra, a tanulásra, ők még nagyon szorgalmasak az edzéseken, amelyeket ráadásul nagyon szívesen látogatnak.

Az egy esztendő alatt mennyit fejlődtek? Egyáltalán van olyan mutató, amin ez lemérhető?

– Nagy előny volt, hogy a 2008-ban születettek már egy évet eltöltöttek ebben a bajnokságban, ott sokat tanulva, ha lehet úgy fogalmazni, rutint szerezve. Értelemszerűen az egy évvel fiatalabbaknak ugyanakkor sok tanulnivalójuk akadt még tavaly, hiszen ők korábban egy teljesen más rendszerű és elvárású bajnokságban szerepeltek. Olyanban, ahol még kisebb a labda, a pálya, a szabályok egyszerűbbek, a taktika más. A kezdetekben nehéz volt nekik megszokni az új rendszert, kicsit döcögősen indult az év, de aztán hamar megtanulták az új elvárásokat. Végül a két évjárat szépen összeszokott, összecsiszolódott. Sokat segített az is, hogy többen a területi bajnokságban is szerepeltek, ami további fejlődési lehetőséget hozott számukra.

Ezek szerint nem maradt hiányérzeted ezzel a korosztállyal?

– Egy kicsi azért maradt. Ez viszont rajtunk kívül eső okokkal magyarázható. Az országos utánpótlás-bajnokság a szövetség jóvoltából sajátságos számítással zajlik. Az alapszakasz után, a rájátszás előtt összevonják az ifjúsági, a serdülő és a gyermek korosztályosok addig elért eredményeit, és az alapján sorolják be őket a folytatásba. A gyermek csapat kimagasló eredménnyel zárt, de mivel a másik két korcsoport inkább a középmezőnyben végzett, ezért a rájátszásban az A2B csoportba nyertünk besorolást, vagyis 7–10. helyért folytathattuk. Pedig ez a csapat a tudása alapján az 1–6. helyért folyó A2A csoportban is felfért volna a dobogóra.

Miben fejlődtek a legtöbbet a gyermek korosztályosaink?

– Tömören: a sportban való gondolkodásban, csapat kohézióban. Nincs már egyénieskedés, megtanultak összedolgozni, ahogy a csapatsportágakban kell. Vannak klubok, ahol egy-két kimagasló tudású gyerekre épül a játékuk, ami hosszú távon szerintem nem vezet eredményre. Nálunk nem így volt, annak ellenére, hogy azért akad egy-két húzóember, ami kell is, hogy legyen, de a csapatmunkán van a hangsúly. Éppen ezért én nem szeretnék senkit sem külön kiemelni, hiszen a gárda együtt teljesített jól egész évben.

Az új bajnoki évben új feladatot kapsz, a gyermek „hármas” és „négyes” csapatokat kell átvenned, vagyis még fiatalabbakkal fogsz dolgozni. Ez mit jelent számodra?

– A klubban új edzői struktúra lesz az új szezonra, ennek során kapom ezt a feladatot. Elöljáróban: nem érzem lefokozásnak, visszalépésnek, hogy a 2011-12-ben születettekkel és fiatalabbakkal kell foglalkoznom. A klub jövőbeli céljait tartom a szemem előtt, nem beszélve arról, hogy szakmailag e téren is előre léphetek. Ez a még fiatalabb korosztály is nagyon befogadó, tanulékony, ezért ez is kihívás lesz számomra.

 2023. 06. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a bajnoki esztendő során sok gólt elérő Dobos Ferenc, aki, ha kellett, hátára vette az egész csapatot – fotó: T. Petka Anita

Lezajlott minden szinten a 2022–23. évi országos utánpótlás-bajnokság. Sorozatunkban górcső alá vesszük, mire jutottak fiataljaink az A2 csoportban. Elsőként az ifjúságiak pontvadászatában szereplő alakulat éves munkáját elemezzük.

Elöljáróban: nem lesz könnyű. Mégpedig azért, mert a szezon elején is már csak három valóságos ifjúsági korú játékost jegyzett klubunk, ami a tavasz végére, mondhatni egyre olvadt. Így aztán év közben kilencven-kilencvenöt százalékban a serdülő korosztályúaknak kellett „beugraniuk” és helyt állni ebben a korcsoportban.

Ilyen előzmények után Ajtai Miklós edzőnek sincs könnyű dolga, amikor mérleget kell vonnia. Mert ugye az egy külön érdekesség, hogy a serdülők valós edzője Fodor Ádám.

Ám most azt igyekszünk boncolgatni, hogy a három, majd kettő, majd egy ifi játékos mellett a legöregebb utánpótlás osztályban a serdülőkkel kiegészült csapat hogyan teljesített?

Mint emlékezetes, idén a kétcsoportos A2 osztályban 13-13 csapat kezdte meg a bajnokság alapszakaszát. A Keleti csoport küzdelmei tavaly decemberben véget értek, ahol kilenc pontot gyűjtöttek ifistáink. A rájátszásban a három korosztály együttes értékelése alapján az A2 B csoportban folytatták tavasszal, amikor újabb hat találkozón ugrottak vízbe fiataljaink, és újabb hét ponttal gyarapodtak csoportjukban az ötödik helyen végezve.

Hogy ez jó, avagy sem, arról már Ajtai Miklós beszélt: – Valós ifjúsági játékosunk Bozgán Bence, Dobos Ferenc és Gémesi Ádám voltak, a többiek a serdülő korosztályt képviselték. Utóbbiaknak így két fronton kellett helyt állniuk, sokszor mindössze negyedórányi pihenő után. Ez nagy kihívás volt a csapatnak. Sokszor sakkozni kellett a fiatalok játékidejével, hogy végig bírják a dupla meccseket. Ennek tudatában nagyszerű teljesítmény a hét pont.

– Sok meccs, nagy fejlődési lehetőség…

– Ez is igaz. Összegezve azt kell mondanom, legtöbbször fel is nőttek a feladathoz. Bár voltak csúnya nagy zakóink, de voltak nagyon szép és látványos győzelmeink is. Olyan is akadt, amely kötelező győzelmet írt elő, mégis vereség lett, de máskor meglepetést is okoztunk ellenfeleinknek. Egy biztos, az állandó mélyvízben tartás nagyobb fejlődést hozott az év során.

– Hogyan alakulhat ez a korosztály az új bajnokságra?

– Sajnos, az egyik büszkeségünk, Dobos Ferenc, akinek a neve mellé sok gól került, kiöregedett a korosztályából. A gyulai fiatalunk egyébként is húzóembere volt a csapatnak, ha kellett, hátára vette az egész gárdát. Az viszont előnyünkre válhat, hogy a serdülőből szép számmal kiöregedő fiatalok ezúttal már valós ifjúsági harcosként szállhatnak vízre az ősszel kezdődő új bajnoki sorozatban. A július közepén kezdődő felkészülés során kialakulhat a jövő vélhetően erősebb ifjúsági csapata, ám továbbra is számolnunk kell a fiatalabbak folyamatos beépítésével is az idősebb korcsoportban.

 2023. 06. 14.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Címlapképünkön, amikor eredményesen védekezik csapatunk, élen a fiatal kapussal, Korcsok Péterrel, előtte fehér sapkában balról Laczó Péter, Mucsi Zsolt és Gyebnár György

Az elmúlt esztendőben 28, a 2022–23-as évben 24 csapat nevezett az OB II-es felnőtt bajnokságba. Bár a létszám csappant, az együttesek jóval erősebbek lettek, a színvonal pedig ezáltal alaposan megemelkedett. Ebben az erősödő mezőnyben zárta az évet a 18. helyen csapatunk.

Amióta az OB I B-től visszalépett felnőtt együttesünk, klubunk rendre már csak a harmadik vonalba nevez csapatot. Tény, korábban is működött OB II-es csabai egylet is – teljesen amatőr alapon, akik alapvetően egy baráti társaságból verbuválódtak hétvégente meccselni, s akik egykoron kiharcolták a másodosztályú tagságot. Így ma már semmilyen szinten nincsenek „légiósok”, csak a nagy öregek és a nagyon fiatalok alkotják a gárdát. Nem véletlen, hogy nincs is különösebb elvárás velük szemben.

Korábban megírtuk, így most nem szükséges taglalni, miért is szűnt meg az OB I-be majdnem feljutó egykori csapat. Fiataljaink a továbbtanulás miatt nevesebb felsőoktatási intézményekbe jelentkeztek, elhagyva a várost. Ám akkoriban az is megfogalmazódott: a 18 év után az egyetemi tanulmányaik miatt kiáramló ügyes gyerekeket egyik pillanatról a másikra nem lehet pótolni, de hosszú távon nem mond le a klub arról, hogy egyszer visszacsábítsa a tanulmányaikat befejező vízilabdázóinkat, akik a különböző egyetemi városokban azért folytatták sportolói pályafutásukat. Nos, ez a mai napig nem járt különösebb sikerrel. Így egyelőre maradtak a nagy öregek, és a serdülő, ifjúsági játékosokból álló amatőr társaság.

Akik az idei bajnokságban a 18. helyen zártak, hárommal hátrébb, mint egy esztendővel korábban. Ám mint bevezetőnkben írtuk, ez az osztály is erősen átalakul, erősödik, egyre nehezebb helyt állni az OB II-ben is. Ám, ami nem változott: – Továbbra is a részvétel, a vízilabda palettán való jelenlétünk a legfontosabb – hangsúlyozta a csapat játékos edzője, Ajtai Miklós. – A ma negyven-ötvenéves pólósokat a sportág szeretete tartja az uszodában, az elvárás nem magas, bár szeretnénk minél több mérkőzést megnyerni, és ezáltal minél előrébb végezni a tabellán. A másik célunk, ami még fontosabb: az ifjúsági és serdülő játékosaink itt belekóstolhatnak abba, mit hozhat számukra a jövő, ha kiöregszenek korcsoportjukból, és megismerkedhetnek a felnőtt csapatok életével.

Nos tény, számtalan 15-18 éves fiatal kapott játéklehetőséget az év során a felnőttek között. Az ifjúságiak már a korábbi években is bemutatkozhattak, a serdülők közül viszont idén újonc volt Budai Tamás, Freiberger István, Hajdu Andor, Sajtos Bence, a kapusok közül pedig Beregszászi Kornél és Korcsok Péter.

– Nagy szó, hogy ebben az évben már három kapusunk is volt, a már említett serdülők mellett a még ugyancsak fiatal Vozár Miklós állt a csapat rendelkezésére – így a játékos edző. – A hangulat a mérkőzéseken és a hétköznapokon is remek, nincs senki vállán teher, tényleg örömjátékot nyújthatunk. Ahogy mind mélyebben megismerjük egymást, egyre jobban összeszokik a gárda, egyre jobb teljesítményt nyújt a csapat, erősebbek vagyunk, mint a korábbi években, még ha ez a helyezési számunkon nem is mutatkozik meg. De, mint említettük, ez az osztály is nagyot erősödött, egyre nehezebb sok sikert, győzelmet kiharcolni. Viszont azon is felmérhettük, hogy jó a csapatunk: egyre inkább tartanak az ellenfelek tőlünk. Innen megközelítve nagyon is tisztességes eredményt értünk el, pedig számtalan olyan nagy öreg is rendre játszik a bajnokságban, mint az 53 éves Gyebnár György, az erősen az ötvenhez közeledő Csendes Csaba, Dávid Levente, Lukácsi Sándor, Miklós Attila, Puha Zoltán.

Az, hogy mit hozhat a jövő, erről így gondolkodik a 42 esztendős Ajtai Miklós: – Minden bizonnyal az eddigiekhez hasonló feltételekkel indulunk a következő bajnokságban is. Hamarosan lesz egy csapatgyűlés, ahol kiderül, kik is vállalják az új szezont. Én úgy gondolom, a sportszeretet miatt mindenki bevállalja a 2023–2024. évi bajnokságot is. Vagyis a mag biztos, hogy marad, és mellettük akár újabb újonc fiatalokat is bevethetünk, biztosítva nekik a további fejlődési lehetőséget.

 2023. 06. 05.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön az esztendő korosztályonkénti legjobbjai a díjakkal

Ma a kora esti órákra benépesült Békéscsabán a Rendezvénypajta – bár itt nincsen víz, medence –, ám klubunk apraja-nagyja és szüleik néhány órára birtokukba vették a tágas fedett teret. Mégpedig azért, mert a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub a bajnokságok befejeztével évzáró bulit tartott.

Szinte mindenki egyenpólóban érkezett a rendezvényre, ahol néhány perccel 18 óra után Borsos Pál klubelnök emelkedett elsőnek szólásra. Rövid bevezetőjében kiemelte: ismét nehéz esztendőt zárt az egyesület, hiszen a Covidot követő évben az energiaválság okozott fejtörést: „Minden négyzetméter vízfelületért meg kellett küzdenünk, de ennél fontosabb, hogy kiharcoltuk az Árpád fürdő nyitva tartását. Szükség is volt erre, hiszen csapataink a 2022–2023. évi bajnokságok során csaknem kétszáz mérkőzést játszottak, amit víz és medence nélkül aligha lehetett volna.”

Hasonló gondolatokkal kezdte ügyvezető elnökünk, Balázs Lajos is, aki azzal kezdte, minden év nehezebb feladatok elé állítja klubunkat: „Tavaly szeptember közepén az úszóklubtól tudtuk meg, hogy nem lesz sátorállítás. Sokáig ment a huza-vona, mígnem az önkormányzati döntéshozók az év végéig zöld utat nem adtak. Persze, ehhez nekünk és az úszóknak is még mélyebben bele kellett nyúlnunk a zsebünkbe. Időközben érkezett némi állami pénz is az uszoda fenntartására, de ott lebegett a fejünk felett, hogy januártól mégis bezárják az Árpád fürdő sátortetős medencéjét. Újabb állami- és klubsegítség után meghosszabbodott tavaszig az uszoda üzemeltetése. Az sem segített bennünket, hogy Gyulán valóban nem állították fel a sátrat a versenymedence fölé, így fiókcsapatunk is Békéscsabára járt át labdás edzésekre. Szerencsére végig tudtuk játszani a bajnokságokat, amiért külön köszönet illeti a szülőket, a támogatókat és a mellettünk álló döntéshozókat.”

A szakmai értékelőre Fodor Ádám vezetőedző tért ki, aki elöljáróban hangsúlyozta, kétfelé veszi az idei évet. Egyrészt a vidékbajnoki szereplésről, majd az országos bajnokságban elért eredményekről kívánt számot adni. Mint kiemelte: „A vidékbajnokságban szereplő csapataink esetében az elsődleges cél az volt, hogy jó meccseket játszanak a fiatalok, ami által fejlődhetnek. Elmondható az itt szereplő minden utánpótlás korosztályról, hogy nehéz csoportba kerültek, de nagyot javultak a finisre. Esetükben nem a helyezés volt az elsődleges cél, hanem a fejlődés. Az országos bajnokságokban szereplő három utánpótlás együttes szövetségi értékelése sajátságos, hiszen az ifjúsági, a serdülő és a gyermek csapatok eredményeit összevonva hirdettek végeredményt. És itt szeretném rögtön kiemelni: gyermek csapatunk az A1 osztályban is eredményesen helyt állt volna. Serdülőink is fejlődtek, de nekik a középmezőny jutott. Ám ők külön dicséretet érdemelnek, hiszen nekik kellett helyt állniuk az ifjúságiak között is, hiszen mindössze egyetlen ifistánk maradt erre az évre. De nem ijedtek meg, úgy vélem, felnőttek a feladathoz.”

Borsos Pál ehhez azt fűzte hozzá: „Kis klub vagyunk, de ugyanolyan feladataink vannak, mint a nagy egyesületeknek: beiskolázni, nevelni játszatni a gyerekeket.”

Végül a Csirkefogók Vízilabda Klub irányítói köszönetet mondtak, és egy kis jelképes ajándékot adtak át a klubtól hosszú idő után megváló Dobra Róbert edzőnek, valamint a nagy támogató Tasnádi családnak. Fodor Ádám pedig felsorolta, hogy a különböző korosztályokban kikre a legbüszkébbek (akik egyébként egy emlékplakettet is kaptak). A baby korosztályból Balogh Csanád és Korcsok Krisztián, a gyulaiak közül Balogh Bence, a gyermek „négyesből” Bódi Bercel és Suhajda Soma, a gyermek „hármasból” Machlik Máté, a gyermek „egyesből” Suhajda Zoltán és Szatmári Levente, a serdülőknél Hajdu Andor, az ifjúságiaknál Dobos Ferenc kapott elismerést, míg a külön díjat Zimbran Milán érdemelte ki.

Az értékelőket követően következett a nagy „evi-ivi”, barátkozás, sok játék késő estig.

Középső képünkön: megtelt a Rendezvénypajta gyerekekkel, szülőkkel, edzőkkel

Lenti képünkön: az elnökség beszámolója