ímkézett bejegyzés

 2025. 06. 25.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a klub egykori remek játékosa, ma utánpótlásedzője, Szilvásy Attila (fekete pólóban), aki a medence partján is nagy hévvel irányítja a legfiatalabbakat – fotó: Balázs Lajos

A 2024–2025. évi területi bajnokságban olyan baby korosztályos csapatunk szerepelt, amelynek egyik fele gyulai, a másik békéscsabai gyerekekből állt. Így értelemszerűen a hétköznapokon döntően mindenki a lakóhelye szerinti városban tréningezett, az előbbiek Szilvásy Attila, a csabaiak Csabai Zoltán irányítása mellett.

A baby korcsoportot a bajnoki rajt előtt 18 fiatal alkotta, nyolcan gyulaiak, tízen békéscsabaiak voltak. A legkisebbek éves munkáját ezúttal Szilvásy Attila értékelte.

Induljunk ki a tavaly nyár eleji állapotokból, amikor az akkori baby korosztályosok jelentős része korcsoportot váltott, és felkerült a gyermek IV. korosztályba. Kik maradtak, illetve kikkel töltöttétek fel a legfiatalabb csapatot?

– Nagyon szűkös maradt a létszám, hiszen maradt négy gyulai gyerek, továbbá ugyancsak az általam irányított két még fiatalabb kezdő. A békéscsabai Restye Botonddal ez adta meg az alapot, de bizony sok kis pólósra volt még szükségünk, hogy elindulhassunk a területi bajnokságban.

Hogyan oldódott meg a probléma?

– Békéscsabán és Gyulán is intenzív nyári oktatásba kezdett a klub, a fürdővárosban Jeszenszky Ákos, Csabán pedig Fajó Csilla és Papp Szilvia tanította úszni a fiatalokat, akik közül nyár végére tízen visszajelezték, hogy szívesen vízilabdáznak. Így aztán kialakult egy hadra fogható 18 gyerekből álló kis gárda.

Vagyis akadtak már egy évnyi tapasztalattal rendelkezők, valamint abszolút kezdők…

– Valóban. Szeptemberre volt egy elfogadható kezdő sorunk, valamint sok újonc. Az előbbiek egy évvel korábban már „beleszagoltak” a sportágba, ismerték már a pályát, tudták kezelni a vízben a labdát, ismerték a mérkőzés szabályokat… A tavaly nyáron hozzánk kerülők azonban szép lassan ugyancsak sok pólós ismeretre tettek szert az év folyamán.

Bár tudjuk, hogy bajnokság ide, bajnokság oda, itt hivatalosan még nem számolják a gólokat, ám az edzők, a csapatot elkísérő szülők nagyon is számon tartották, hogyan alakul egy-egy meccsen az eredmény. Innen tudható, hogy szép győzelmeket is arattak a fiatalok.

– Ezek a „győztes eredmények” is a fejlődésüket mutatja.

Sport szakmailag mi volt a legnagyobb kihívás a kicsik esetében?

A legfontosabb célkitűzésünk az volt, hogy – különösen az újoncok esetében – eljussunk oda, minden játékos lásson a pályán, tudjon centerezni, bekkelni. No és a labdabiztonság, labdakezelés kialakítása is nagyon fontos volt, miként a jó passzolás. Amiben hiányérzetem maradt, az az úszástudás. Ennek fejlődésében egy kicsit elmaradtunk, miként a taposásban is.

Csapatként és egyénileg hogyan muzsikált a kis egylet?

– Már ebben a korosztályban lehetőleg meg kell találni, melyik gyerek milyen posztra a legalkalmasabb. A gyorsabbak inkább a találatok jegyzésében jeleskedtek, hiszen könnyebben lefordultak az ellenfélről, de olyanok is lőttek gólokat, akiktől kevésbé vártam. De már most kiviláglott egyes esetekben, hogy kiből lehet inkább védekező játékos, akik viszont hátul könnyebben megszerezhetik a labdát. Ezeket az adottságokat is igyekeztünk erősíteni, illetve beléjük sulykolni. Bizony, ha elkapták a fonalat egy-egy mérkőzésen, élvezet volt nézni őket.

Mondhatni ezen a nyáron is kiürül ez a korosztály…

– Ami annyit jelent nálunk, hogy korcsoportot váltanak. Esetünkben a 18 fiatalból 15 ősztől már a gyermek IV. korosztályos területi bajnokságban indul, vagyis mindössze hárman maradnak még babyk. Ráadásul közülük két gyulai gyerek ősztől Békéscsabára jár majd edzeni, mivel a testvéreik is egy-két éve ott vannak már. Vagyis újra a nulláról kell kezdenünk. De hát ez az élet rendje.

Nagy feladatnak tűnik összehozni egy új baby csapatot.

– Minden bizonnyal, olyan ez, mint egy mókuskerék, de minden nyarunk ezzel telt el eddig is. Ebben nagy segítséget jelentenek az úszóoktatók, mint a már említett Jeszenszky Ákos Gyulán, illetve Fajó Csilla és Papp Szilvia munkája Békéscsabán. Van bő három hónapunk, hogy „találjunk” egy új kis gárdát, akikkel megkezdhetjük az újabb szezont.

Jávor Péter

 2025. 06. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A 2024–2025. évi évzáró alkalmával egy kétszáz személyes tortát is felvágott klubunk, amit jóízűen fogyasztottak el fiataljaink

Minden esztendőben szinte egyszerre van vége a tanítási évnek és a hazai vízilabda-bajnokságoknak. Így van ez idén is, nemrégiben még a pontokért küzdöttek csapataink a különböző szintű versenyekben, az elmúlt hétvégén pedig lezajlott az évad utolsó eseménye, a Várfürdő Kupa nemzetközi utánpótlástorna is.

Most viszont klubunk apraja és nagyja adott randevút egymásnak hétfőn a Békéscsabai Rendezvénypajtában, hogy a nagy nyári nyaralások előtt elbúcsúzzanak a 2024–2025-ös sportági évadtól. Ahogy évek óta megszokott, ezen a klub vezetői fogadták a fiatalokat, elsőként Borsos Pál elnök köszöntötte a megjelenteket.

Ezt követően Balázs Lajos ügyvezető elnök egyperces felállásra kérte a megjelenteket azok tiszteletére, akik már nem élhették meg klubunk 50 éves fennállásának évfordulóját. Ügyvezetőnk ezúttal kiemelte, hogy egy héttel korábban az alapító tagok előtt ismertették, hol is tart a félévszázados munka, most pedig a mai fiatalokat avatta be a történésekbe.

A sok pozitívum mellett kitért arra is, mi az, ami –klubunk hatáskörén túl – nem oldódott meg az uszodában, miként az edzésidő növelése sem; nincs tanmedence; ma is belépőt kell fizetni ahhoz, hogy edzésekre járjanak a sportolók; nincs megfelelő felsőoktatás a városban, ezért nincs megtartó erő; legjobb játékosainkat eligazolják, vagy más egyetemi városokban tanulnak és sportolnak tovább, ezért nem tudunk felnőtt csapatot építeni, és sorolhatnánk.

Az eredményeinket nagyban meghatározzák a körülmények, ennek ellenére 1996-tól 24 évig OB I B-s felnőtt csapatot tudott kiállítani a klub, majd időközben 2017-ben osztályozót játszottunk az OB I-be való feljutásért. „2020-tól már nem tudtuk vállalni az OB I B költségeit, ezért visszaléptünk. Viszont az igazolt játékosaink száma 130-170 között mozog, továbbá szinte folyamatosan van 40 előkészítős gyerekünk, akikkel három helyszínen foglalkozunk – emelte ki Balázs Lajos, majd azt is hozzátette: elismerésre méltónak számít, hogy eredményeinket százszázalékban saját nevelésű játékosainkkal értük el! Viszont a tárgyi feltételeket tekintve: a környező megyékben az elmúlt pár évben megépült új, korszerű uszodákban működő régi csapatokkal vívott küzdelemben kellett megfelelnünk. Ugyanakkor a legalacsonyabb életkortól a legmagasabbig biztosítjuk a sportolás lehetőségét Békéscsabán.

Ezt követően Varga Tamás, a város alpolgármestere mondott méltató beszédet klubunkról, majd Fodor Ádám vezetőedzőnk értékelte a mögöttünk hagyott évet. Színesítette az évzárót, hogy a folytatásban kiszólította a különböző korosztályos csapataink legszorgalmasabb és legjobb játékosait, akik jutalomban részesültek, amit Varga Tamástól vehettek át fiataljaink.

Az elmúlt bajnoki évad legszorgalmasabb és legeredményesebb vízilabdázóink jutalomban részesültek – fotó: Balázs Lajos

Borsos Pál záró beszéde után egy 200 szeletes óriás tortát vágtak föl, majd következett az össznépi fényképezés, a torta jó ízű elfogyasztása. S ha ez nem elég: a szülők által sütött több négyzetméternyi süteményből is válogathattak pólósaink.

 2025. 06. 08.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Akik tevékeny részesei voltak abban, hogy az elmúlt fél évszázadban létrejött újra és ma is prosperál a vízilabdaélet Békéscsabán

Az eddig megjelent ötrészes sorozatunkban igyekeztünk az elmúlt 50 év változatos történéseiből, eredményeiből, érdekességeiből szemelvényeket közreadni, érthetően a teljesség igénye nélkül, hiszen egy aprólékos bemutatás, részletes visszaemlékezés már csak egy könyvben férne el. Klubunk félévszázados fennállásának jubileumi ünnepségét viszont az egykori játékosok, edzők, vezetők részvételével június 7-én megtartottuk.

A szétküldött meghívók után végül mintegy negyven olyan régi és mai motoros megjelent a békéscsabai Nádor étteremben, akik a klubunk fennállásának valamikor részesei voltak. Sőt, sokan közülük ma is aktívak.

Az ünnepség bevezetőjében Balázs Lajos ügyvezető elnök először egy szomorú megemlékezést tett azokról, akik már nem élnek köztünk. Sajnos, a névsor nem is olyan rövid. A korábbi edzők, illetve klubvezetők közül elhunyt Szécsi József (1986-ban), id. Ricza Lajos (2016), Várfalvi László (1990), Tatai Tibor (2022). Az alapító tagok közül nem él már dr. Lipták Pál (1989), Pásztor György (2014), Rattai József (1997), Gácsér József (2022), Bandur András (2025). A klubelnök, dr. Máté Mihály 2017-ben halálozott el. Az egykori játékosok: Horváth Mihály (2005), Povázsai Zsolt (2013), dr. Szlávik Győző (2024)is eltávoztak.

Ezt követően a szót a mai elnök, Borsos Pál vette át, aki a kibontakozásról, a további lehetőségekről is beszélt a visszatekintés mellett, majd Fodor Ádám vezetőedző a szakmai munkába engedett bepillantást.

A vacsorát követően kisebb, nagyobb és folyton átalakuló csoportokban a régmúltat elevenítették föl az ünnepségre megérkezett vízilabdaszeretők, mindamellett a mai élet és a jövő is gyakran szóba került. Nem volt nehéz visszaemlékezni, ugyanis egy diapanoráma fényképsor az „ősidőktől” remek pillanatképeket elevenített fel hol fekete, hol színes képekben.

Azzal köszönt el a társaság a naptól, hogy remélik, a százéves jubileumra is sor kerül, de azért előtte még a hatvanéves találkozót is megünnepelheti a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub.

Végezetül álljon itt néhány fotó Balázs Lajostól az ünnepség pillanataiból.

Jávor Péter

 2025. 06. 06.   Aktuális

Borsos Pál játékosként a vízben, de ha kellett edzőként állt a medence partjára, 2011 óta pedig a klubelnöki teendőket is ellátja

Az előző részben Kádár-éra címmel a Szentesről érkezett, nagy tapasztalattal rendelkező edző békéscsabai évtizedét taglaltuk. Elmondása szerint egy tréner 65 éven túl már ne vállaljon nagy feladatokat, így elbúcsúzott a megyeszékhelytől, és elment nyugdíjba. Őt váltotta a fővárosból érkező dr. Szilágyi Kristóf, aki három esztendőt húzott le a Viharsarokban, majd Fodor Ádám vette át a stafétabotot.

Csodálatos 24 évet töltött el felnőtt csapatunk az OB I B-ben, amelytől önkéntes lemondással kénytelen volt megválni. Erről Balázs Lajos ügyvezető elnök így beszélt: – Az akkori erős gárda lassan kiöregedett, ki a család, ki a munka miatt eltávolodott a vízilabdától. Fiataljaink ugyan beértek, ám érettségi után szinte mindenki elkerült a városból. Oka prózai: nem lévén a megyeszékhelyen megfelelő felsőoktatás, ezért más városokokban tanultak tovább. Legalább egy csapatra való saját nevelésű játékosunk tanul ma is más város egyetemén, és annak csapatát erősíti. Nem maradt más lehetőségünk, mint az OB II. Persze, ebbe némiképp a költségek is beleszóltak. 2022-ben nem kiestünk a másodosztályból, hanem nem tudtuk vállalni az OB I B-vel járó növekvő költségeket. De nem mondtunk le arról, hogy hosszútávon újra osztályt váltson a felnőtt csapatunk.

Így aztán be kellett látni, hogy egyelőre még inkább utánpótlás-nevelő egyesületté váltunk. Ám egyben ez azt is jelenti, hogy még nagyobb erővel a fiatalok felé fordult a figyelem az utóbbi években. A fejlődésük töretlen, ami a mai edzőgenerációnak is köszönhető. Erről Fodor Ádám így gondolkodik: – Hét éve kerültem Békéscsabára. Akkoriban a gyermek harmadik korosztályosokkal, majd az országos bajnokságban szereplő gyermek csapattal foglalkoztam. Aztán az elnökség fölajánlotta a vezetőedzői tisztséget. Legalulról kezdtem az edzői pályafutást, de mindig is vágytam arra, hogy meglegyen számomra a kiteljesedés, így természetesen elfogadtam. Józsi bácsi (Kádár József) remekül kiépítette az utánpótlást, ezért nem kellett a nulláról indulnunk. Továbbra is fontos célként kezeljük a toborzást, hiszen a piramis aljának a kiszélesítése adja meg a jövőt. Szerettünk volna minden évben két baby korosztályú csapatot összehozni, egyet Gyulán, egyet Békéscsabán, de ez eddig nem sikerült. Mégis egyre inkább stabillá kezdett válni klubunk az utánpótlás terén. A folyamatosan tovább épülő iskolarendszer adhat erős alapot a jövőre nézve. Ennek javuló eredményességét nagyon jól mutatja, hogy kezdetben a jó szakmai munka során sok gyereket tudtak elcsábítani klubunkból, míg az elmúlt egy-két évben ez a szám lecsökkent, pedig most is vannak ügyes, tehetséges játékosaink. Egyébként az utánpótlás-építésben csak a Covid időszak okozott fejfájást, akkoriban a 2010–11-es korosztályt nehéz volt feltölteni, de mára kiderült, ezekben az évjáratokban sincs lemaradásunk. Fölfelé haladva, ifi szinten már akadnak gondjaink, hiszen nem lévén magas szintű felsőoktatási intézmény a megyeszékhelyen, fiataljaink a továbbtanulás miatt más egyetemi városokban folytatják a pólót és a tanulást. De ez az elvándorlás egyelőre természetesnek nevezhető. Bízunk benne, hogy akad olyan, aki hazatér, s ha még jobban kiszélesedik a bázis, akkor olyanok is lesznek, akik eleve itthon maradnak. Erre építve hosszú távon újra lehet ütőképesebb felnőtt csapatunk is. Saját nevelésre kell építeni, mert különben nagyon költséges felnőtt gárdát fenntartani. Hét év alatt nagyon sok játékost „kitermeltünk”, ezért megvan az esély ezeknek a céloknak megvalósulására. Ami pedig a közeljövő országos utánpótlás-bajnokágában való szereplésünket illeti: most is kevés hiányzott ahhoz, hogy az A1 csoportosokkal folytassuk a rájátszást, de jövőre megcélozzuk. Még akkor is, ha már ma tudjuk: szűkítik az A2 mezőnyét kétszer nyolc csapatosra. De hiszem, hogy ezzel az utánpótlással elérhetjük a célkitűzésünket.

A mai erős utánpótlás, együtt az ifi, a serdülő és a gyermek korosztályos csapatunk 2025-ben

Hasonló klubelnökünk, Borsos Pál állásfoglalása, ő is ma az utánpótlásban látja a jövőt. Jómaga kissé későn kezdte el a vízilabdát, hiszen 14 évesen lett az Árpád fürdő lakója, de nemcsak ilyen érdekes a vele kapcsolatos számmisztika: – 1980-ban születtem, vagyis öt évvel azután, hogy Békéscsabán újra életre kelt a sportág – így a klubelnök. – Sőt, amikor Szécsi Tomiék összetrombitálták az egykori úszókat pólósnak, még édesanyám is fiatalkorú volt. Ma is örülök, hogy belecsöppentem a vízilabdába. Persze, akkoriban egy-két utánpótláscsapat volt Csabán, én öreg voltam serdülőnek, fiatal felnőttnek. De azért az utóbbiban egyre többször kaptam játéklehetőséget.

Borsos Pál is a továbbtanulás után érkezett vissza Békéscsabára, időközben elvégezte az edzőit, így aztán nemcsak játékos, hanem tréner és klubelnök is egyben. Immár 2011 óta. S hogy miért vállalta el a leköszönő Szécsi Tamás után a klub vezetését? Erről így beszélt: – A jövőkép biztató volt, ami mellé könnyű odaállni. Napról napra nőtt a gyerekek létszáma, egyre több csapatot tudtunk nevezni a különböző szintű bajnokságokba. Határozottan nőtt a szakmai és anyagi háttér is, a TAO újabb lehetőséget nyitott meg a klub előtt. 2015-re eljutottunk oda, hogy azóta van már ifjúsági csapatunk is, így eredményeink után helyet kaptunk az országos utánpótlás-bajnokságban való indulásra, ahol egyre szebb eredményeket érünk el. Ha fogalmazhatok úgy, Szécsi Tomi remek alapokat tett le, a mai generációnak ezt kell még magasabb szintre emelnie. Erre vállalkoztam én is, de az egész klubvezetés és a szakmai, edzői stáb is.

Jávor Péter

 2025. 06. 05.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Kádár József az Árpád fürdőben zajló egyik utánpótlás-bajnoki találkozó szünetében eligazítást tart a fiataloknak

A korábbi részekben azt taglaltuk, hogyan fejlődött az utánpótlás az addig eltelt nagyjából harminc év során, valamint azzal, hogy kik foglalkoztak a csapatokkal. Hosszú volt a névsor, hiszen a kispadot sokáig koptatta a játékosedzőként regnáló dr. Czirok Sándor, egy időre beugrott Lukácsi Sándor és dr. Szlávik Győző, majd már „félprofiként” Behun Lajos irányította a felnőtt csapatot, miközben 1998-ban osztályt váltott a gárda, feljutott az OB I B-be. Már bőven benne jártunk a 2005–2015 közötti évtizedben, amikor egy vérbeli profi került a klub élére. Nevezetesen Kádár József.

Aligha kell részletesen bemutatni a szentesi mestert, de azért itt a legfontosabb ismérveit leírjuk: egy sérülés miatt labdarúgóból lett vízilabdázó orvosi javaslatra kerül az uszodába, ahol hamar a Szentes utánpótlásában, majd a felnőtt csapatban találta magát, 11 éven át játszott az OB I-ben, ahol 238 meccsen 118 gólt szerzett. 1980-ban Magyar Kupa győztes, a következő évben a KEK-ben a negyedik helyig jutottak. Közben megszerezte az edzői képesítést, és még aktív profi pólósként elkezdett a fiatalokkal foglalkozni. Közel félévszázados edzői pályafutása alatt háromszor is az OB I-es szentesi csapat kispadján foglalt helyet, összesen nyolc évet. A többi időszakban az utánpótlással foglalkozott.

De hogyan is került Békéscsabára, ahol egy évtizeden át oktatta a fiatalokat és időseket, de az edzők fejlődését is elősegítette nagy tapasztalatával: – Egy alkalommal felhívott Szécsi Tamás csabai klubelnök, tudnék-e ajánlani Szentesről, vagy legalább a Dél-Alföldről edzőt Csabára? Mondtam: mit szólnál hozzám? Nem akarta elhinni, hogy én, aki ennyi évet eltöltöttem a szentesi vízilabdaéletben, váltásra is kész lehetek. Egyszóval, ilyen egyszerűen kerültem Békéscsabára — mondta a mester.

Munkássága alatt nemcsak stabillá vált a felnőtt gárda, hanem tovább szélesedett az utánpótlás is. Ekkoriban már mintegy száz ifjú pólóst regisztrált a klub, és szinte minden szintű bajnokságban jelen voltunk, úgy, mint az országosban, illetve a vidékbajnokságban. Összesen hét csapatot tudtunk nevezni már az első Kádár-érában a pontvadászatokba.

Az sem mindegy, hogy a TAO bevezetésével az anyagi gondok is egyre inkább megszűnőben voltak. Telt már pénz felszerelésre, utazásra, saját autóbuszra, tornák rendezésére, edzőtáborokra.

De visszatérve Kádár Józsefhez: a mai napig szívesen gondol vissza arra a majd egy évtizedre, amit Békéscsabán töltött. Erről az időszakról így beszélt: – Olyan időszakban keresett meg a csabai klubvezetés, amikor Szentesen nem éreztem jól magam. A Kurca-parti klub élén elnökök váltogatták egymást, nem becsültek meg. Szécsi Tamás és Balázs Lajos hívó szavára örömmel mondtam igent, annál is inkább, mert szívemhez közel álló dologra kértek föl. Nevezetesen arra, hogy építsem ki az utánpótlás piramis rendszerét, legyen a városnak a legkisebbektől a felnőttekig minden korosztályban gárdája. Amúgy is ez volt a filozófiám, mert hosszú távon csak ennek teljesülésével élhet sokáig egy klub. Azt mondtam, ne hozott anyagból dolgozzunk, hanem mi neveljük ki a gyerekeket vízilabdázónak.

Az, hogy ez teljesült, ma is látható eredményei vannak. Még ma is büszke arra, hogy e napokban is minden korosztályban megvan, és hétről hétre eredményesen küzd az adott fordulókban az összes viharsarki alakulat.

– A klubvezetés is magáévá tette ezt az elképzelést, amit azért nagyban segített, hogy jobb anyagi körülmények közé került a békéscsabai vízilabda – fűzte hozzá Kádár József.

A Kádár-érában Német Dániel (kezén a labda) volt a felnőtt csapat egyik meghatározó alakja

Persze, nemcsak erre lehet büszke a ma 73 esztendős mester, ugyanis a felnőtt csapatot is a magaslatokba vezette. Olyannyira, hogy karnyújtásra került az OB I is. Igaz, ez lehetne akár a következő, ötödik rész vezérfonala, ám mivel még ekkor is Kádár József volt a vezetőedző, ez is a nevéhez fűződik. Mint emlékezetes, 2017 nyarán a Szombathelyi Aligátor VUS együttesével csatáztunk a felnőtt OB I B utolsó fordulójában. Ha nyer a Békéscsaba, irány az OB I, ha kikap, akár a negyedik helyre is visszacsúszhat. Az utóbbi jött be. Ám ennél nagyobb esélye sohasem volt klubunknak egy nagyon kimagasló eredmény elérésére.

Mint az imént írtuk, ezekkel a gondolatokkal már át is csúsztunk az utolsó évtizedbe, amikor Kádár József úgy döntött, felhagy végleg az edzősködéssel: – Mindig azt vallottam, egy edző 65 éven túl már ne nagyon vállaljon edzői feladatokat, ezért visszavonultam, de nem szakadtam el Békéscsabától. Ma is gyakran visszajárok, mérkőzés ellenőrként sűrűn megfordulok az Árpád fürdőben. De az melegséggel önt el ma is, hogy tevékeny részem volt a békéscsabai vízilabda fejlődésében, aminek eredményét ma is rendre viszontlátom.

Jávor Péter