2018. 07. 13.
Klub, Aktuális, Kitekintő
Június közepére minden szinten befejeződtek a bajnokságok, néhány levezető edzést követően teljes pihenőt kaptak csapataink, a legkisebbektől a felnőttekig. Korábban dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzővel elemeztük az OB I B-s felnőtt gárda elmúlt évi teljesítményét, ezúttal az utánpótlás helyzetét, fejlődését, jövőbeni kilátásait vettük górcső alá a vezetőedzővel.
Mekkora az klublétszám az utánpótlás fronton és hány edző foglalkozott velük az elmúlt esztendőben?
— Jelenleg összesen 156 igazolt utánpótláskorú játékosunk van, amelyre az előző szezonban csupán hét, ritka esetben nyolc edző jutott. Reményeink szerint mind a játékosok létszáma, mind pedig az edzői stáb hamarosan bővülni fog. A fenti létszámon túl a Lencsési Általános Iskolából, a régóta folyó magas színvonalú toborzó munka eredményeként az idei nyarat követően további legalább 15 gyereket szeretnénk megtartani és a gyulai fiókcsapatunk révén is további közel húsz fiatal bevonására van esély. Valamint jelenleg is dolgozunk egy, a Petőfi Utcai Általános Iskolával kötendő partneri együttműködésen, amely által a minden napos testnevelési órák keretében heti két alkalommal úszó és vízilabda előkészítő foglalkozásokat tudunk tartani a délelőtti órákban az alsó tagozatosoknak. Mindenképp bizakodásra ad okot, hogy előzetesen már csaknem negyvenen jelentkeztek az iskolai diákjai közül a nyári ingyenes úszásoktatásunkra. Nem akarom elkiabálni, de tavaszra akár elérhetjük a mérföldkőnek is tekinthető kétszázas létszámot is, amely már egy nagyon komoly felelősség is az itt dolgozó edzőknek és klubvezetésnek, hogy minél több fiatalt hosszú távon meg is tudjunk tartani és a tudásának megfelelő szinten folyamatosan versenyeztetni. Ugyan már nem utánpótláskorúak, de van még további negyedszáz felnőtt korú igazolt játékosunk is, akik az OB I B-s és az OB II-es csapataink gerincét alkotják.
Hány utánpótlás csapat indult a 2017-2018. évi bajnokságban, és azok milyen szinten, gondolok itt az ob-s, illetve vidékbajnokságra?
— Az egész klubot figyelembe véve 12 bajnokságban vettünk részt. Ebből lejön az OB II-es és az OB I B-s felnőtt csapatunk, a többi tíz csapat valamilyen korosztályos utánpótlás együttes volt. A tíz utánpótlás csapatunkból kettő, egyrészt a 2005-ben születettekből álló, illetve a 2006-os korosztály teljes egészében Gyulai VK néven indult, akik Béládi Csaba edző irányítása mellett fürdővárosiként vettek részt a vidék bajnokságban. A további nyolc csapat nagy részét főként csabai fiatalok alkotják, de a 2004-es korosztálytól fölfelé jó néhány tehetséges gyulai fiatallal kiegészülve. A nyolc csapatból öt vett részt valamelyik területi (nemzetközi) vidékbajnoki pontvadászatban, három együttes pedig az országos utánpótlás bajnokságok (gyermek, serdülő és ifjúsági) alsóházában állt helyt. Csapataink a tavalyi szezon során összesen 253 meccset játszottak, ami egy hatalmas szám, és ehhez még hozzájön, hogy ezek nagyobb részét, hosszabb utazásokat követően, idegenben tették meg. Ráadásul nem tartalmazza a különböző felkészülési tornákon játszott találkozókat, vagy a szintén gyakori edzőmérkőzéseket.
A végeredmények ismeretében mennyire vagy elégedett a helyezésekkel?
— Az én elvem az, hogy utánpótláskorban sohasem elsősorban az eredmény és a helyezés számít, hanem a cél a hosszú távon versenyképes technikai és taktikai tudás megtanulása, valamint az, hogy idővel olyan játékosokat tudjunk kinevelni, akik a felnőtt csapatokban is megállják a helyüket. Kétségtelen azonban, hogy jó eredményekkel, részsikerekkel sokkal könnyebb nevelni, és motiválni a gyereket, valamint a szüleiket is elkötelezni a vízilabda mellett. Egy-egy utánpótlás meccsen mindig azt nézem, hogy miben léptünk előre, milyen hibák fordulnak elő tendencia-szerűen, az edzéseken gyakoroltak milyen arányban köszönnek vissza. Esetleg mi edzők mit rontottunk el, hogyan közelítsünk esetleg másképp egy taktikai vagy technikai elem elsajátításához. De hogy konkrét eredményről is szó essen: a körülményeinket és a lehetőségeinket figyelembe véve az országos bajnokságban indult gyermek csapatunk alsóházban (OB I B) szerzett ezüstérme részben erőn felüli teljesítmény, részben pedig teljesen megérdemelt. Egyrészt ebben a korosztályban volt a legnagyobb az edzéslátogatottság, másrészt pedig az edzéseken sokat tettek érte, hogy ezt az eredményt együtt elérjék. A saját meccseiket követően serdülő és ifi bajnokságokban is helyt kellett állniuk, ami jelentős megterhelés volt számukra az egész szezon során. De sokat is profitáltak belőle, egyértelműen hasznukra vált. Egy-két meccs kapcsán lehet bennük ugyan hiányérzet, de ez teljesen normális, ugyanis még az út elején járnak. Még egy felnőtt csapat életében is vannak hullámvölgyek, nemhogy a 13-14 éveseknél.
Hol láttál nagyobb fejlődést, és melyik korosztálynál akadnak hiányosságok?
— Komjádi Béla mondta anno, hogy „minél többet tudsz, annál többet tanulhatsz még…” Minden korosztályban volt fejlődés, és még rengeteg a dolgunk minden csapatunknál. A legkisebbeknél szinte hétről-hétre tapasztalható látványos fejlődés egy-egy új technikai elem, vagy mozdulatsor elsajátításában akár edzéseken, akár mérkőzéseken. Az idősebbeknél pedig nyilván a magas mérkőzésszám eredményez egy taktikai jellegű fejlődést, amely a játék íratlan törvényszerűségeinek valamint a rutin folyamatos megszerzésében nyilvánul meg. Ebben az országos bajnokságokban részt vevő csapatainknál volt megfigyelhető ugrásszerű fejlődés. Viszont itt a rengeteg meccs miatt, sajnos, kevés idő maradt a hétköznapokon végezhető technikai jellegű műhely munkára. Erre a jövőben fokozottan oda kell majd figyelnünk, és megtalálnunk a megfelelő arányokat.
Melyik eredményre lehet a klub a legbüszkébb, és miért?
Az imént említett gyerekgárda alsóházi ezüstérme azért is értékes, mert csapatként és nem csak egyénileg alkottak nagyot. Nem mellékesen pedig más klubok edzőinek visszajelzése alapján is a felsőházban lett volna keresnivalója ennek a gárdának. Ezen túlmenően pedig úgy hiszem, hogy vannak úgynevezett láthatatlan eredmények, amelyek egy klubban zajló szakmai munkát képesek minősíteni, értékelni. Gondolok itt a közelmúltban Békéscsabáról eligazolt tehetséges fiatalokra; Hajdu Attilára, Krisán Györgyre, vagy éppen Zsilák Lászlóra, akik nagy klubok utánpótlás- és felnőtt csapataiban nemhogy kezdik megállni a helyüket, hanem hétről-hétre meghatározó játékosaik is együtteseiknek.
Az új szezonban milyen változások várhatók, nevezetesen hová nevez a klub csapatokat, hányat, kik foglalkoznak a jövőben az utánpótlással?
— A nevezésekkel kapcsolatos adminisztráció véglegesítése majd egy részletekbe menő edzői értekezleten lesz esedékes a nyári alapozó munka közepén. Ekkora körvonalazódik majd a korosztályos csapataink végleges létszáma, és jobban megbecsülhető lesz a játékerejük. Az már most látszik azonban, hogy lesz olyan korosztály, ahol országosba, illetve területi (nemzetközi) vidékbajnokságba is nevezni fogunk a nagy létszám és a megfelelő mennyiségű játéklehetőség miatt. Az edzői stáb részben átrendeződik, részben pedig bővül. Mindkettőre a nagy létszám, a több, párhuzamos versenyeztetés, valamint egyéb sportszakmai okok miatt van szükség. A tavalyi szezonban nagyon sok edzés és mérkőzésidő ütközött, rengeteg volt az egymást követő mérkőzések közötti játékosátfedés is. Ezért is van szükség a tervezett struktúraváltásra.
Bővülő edzői létszámról tettél említést. Kérlek mutasd be az új trénereket!
— Sikerült átcsábítanunk Szegedről Fodor Ádámot, aki évek óta eredményesen dolgozik a Tisza-partiak utánpótlásban. Legutóbb a Szeged országos serdülő fiúcsapatát irányította. Ádámmal régóta ismerjük egymást, nagyjából egyidősek is vagyunk, ebből adódóan pedig több sportszakmai kérdésben is hasonlóan gondolkodunk. Egy rövid szakmai máltai kitérőt követően — bátyja, az olimpiai bajnok Fodor Rajmund nyári táborában tart egyéni képzéseket — augusztus 6-án kezd nálunk. A szakmai stábunk másik nagy nyári erősítése pedig Kozma Zsuzsanna gyógytornász lesz, akinek elsődlegesen a prevenció és a regeneráció, illetve esetlegesen a rehabilitáció terén lesznek szerteágazó feladatai. Úgy gondolom, hogy a fenti két szakember egyesületünkhöz való csatlakozásával tovább bővül és differenciálódik a klub által nyújtott szakmai képzés spektruma, amelynek hosszútávon kézzelfogható eredménye is lesz.
Mikor kezdődnek az edzések, és milyen program vár a fiatalokra a bajnoki rajtokat megelőzően a nyár folyamán?
— Öt hét pihenőt követően július 23-án, hétfőn kezdődik a nyári felkészülés. Az alapozó időszak nem éppen, a legkedveltebb része a sportoknak, de ugyanakkor a legfontosabb része is. Itt szerzünk erőt és állóképességet az előttünk álló szezonra. Ez az épülő ház alapja, e nélkül jön egy szellő (közepesen erős ellenfél) és egy negyed alatt helyreraknak minket. Úgy gondolom és a számok is azt mutatják, hogy a tavalyi szezonban utaztunk és játszottunk eleget, továbbá amíg nincs új buszunk, addig szeretnénk minél kevesebbet utazni. A nyári felkészülési tornákkal kapcsolatos egyeztetések, előkészületek jelenleg is folynak, és reményeim szerint az alapozás nyitányára konkretizálódni fognak. Ahogy a korábbi években, idén is várható külföldi és hazai csapatok érkezése pár napos közös edzőtáborozásra különböző korosztályokban. A bajnokságok indulásával kapcsolatban a szövetség még nem foglalt állást egyértelműen, pedig nem lenne hátrány a szakmai munka pontos megtervezéséhez.
Milyen elvárásokat fogalmaznál meg a fiatalok előtt az új bajnoki évadot megelőzően?
Egyénileg, csapatok és egyesület szintjén is akkor tudunk előrelépni, ha minden korosztályban magas az edzéslátogatottság. Sokan még nem látják, hogy a különböző korosztályok mennyire egymásra vannak utalva (épülve). Minden edzést komolyan kell venni, azon belül pedig a maximumra kell törekedni. Egy edzés akkor jó és hatékony, ha mind az edző, mind pedig a játékosok pszichésen és fizikailag is elfáradnak a végére. A klub minden edzője azért fáradozik, hogy aki szorgalmas és rendesen dolgozik, az nemcsak megkaphassa, hanem kapja is meg a lehetőséget, hogy az idősebb korosztályos, vagy akár a felnőtt csapatban is minél előbb bemutatkozhasson. Ha az előző szezon alapján kívánságlistát fogalmazhatnék a fiatalok felé, akkor az alábbiak lennének: mindig a következő edzésre, meccsre, védekezésre és támadásra koncentráljanak. Másodsorban: figyeljenek oda az iskolában, hogy már az órán megtanulják az aznapi anyagot, és ne kelljen emiatt edzéseket mulasztani, mert nem csak ő marad le, hanem a társait is visszaveti. És nem utolsó sorban: a serdülőktől és az ifiktől pedig azt kérném, hogy a Garabonciás napok miatti hiányzásokkal ne tegyük tönkre a saját, a csapattársak és a többi korosztály munkáját valamint eredményességét!
Címlapképünkön a gyermek korosztályos csapatunk egyik mérkőzése, amelyen a fehérsapkás fiataljaink azt is bemutatták: megtanultak védekezni is
Ajtai Miklós edzőnk a parton magyaráz a gyermek IV. korosztályosainknak az idei, gyulai zárófordulón – fotó: Balázs Lajos