ímkézett bejegyzés

 2019. 09. 20.   Klub, Aktuális, Előzetesek

Ezen a hét végén, szeptember 21-én és 22-én az országos bajnokságokban szereplő csapataink megkezdik a 2019—2020. évi pontvadászatot. Mint ismeretes, felnőtt együttesünk az OB II-ben, a három utánpótlásgárdánk, az ifjúsági, a serdülő és a gyermek korosztályos egylet az A2 Keleti csoportban kezdi a szezont.

A célkitűzésekről, a feladatokról és változásokról dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnkkel beszélgettünk a rajtot megelőzően.

Kezdjük az OB II-es felnőtt csapattal! Azt már több alkalommal is leírtuk, a kényszer szülte, hogy 22 esztendei OB I B-s tagság után a klub vezetése idén az OB II-be nevezte a csapatot. Mindez hogyan érintette a vezetőedzőt?

Ezt természetesen tudomásul kell venni mindenkinek. Érzelmi alapon be lehetett volna vállalni, hiszen a 22 esztendei tagság amellett szól, ám racionálisan, szakmai, anyagi és edzés lehetőségeinket nézve, most úgy gondolom, hogy az a reális, ha a harmadik vonalban indítjuk felnőtt csapatunkat.

Ismert, hogy többen végleg felhagytak a pólóval, mások eligazoltak. Kikből áll majd az OB II-es csapat?

Döntően a régi OB II-es saját nevelésű csapatból, amely egykoron, egy-két évtizeddel ezelőtt még az OB I B-ben vitézkedett, ám, ma a legtöbben már negyven túliak. Így többek között Dávid Levente, Gyebnár György, Laczó Péter, Latorcai Balázs, Lukácsi Sándor, Román György, dr. Szlávik Győző, a tavalyi gárdából Ajtai Miklós, a kapus Ormai Zoltán, Takács Gellért, szükség esetén klubelnökünk Borsos Pál alkotják a gerincet, és melléjük jönnek számításba ifjúsági és főleg még serdülőkorú játékosaink. De számukra mindenképpen teljesítmény és érdem alapú lesz a részvétel.

Tavaly még te is vízbe ugrottál, miként Fodor Ádám és Mucsi Zsolt is. Most viszont nem vagytok ott a névsorban.

A vezetőség döntése volt, hogy az OB II-es gárdának is külön edzője legyen. Sportágunkban amúgy sem jellemző, hogy játékos edzők szerepelnek a vízben, már csak a fizikai nehézségek miatt is. A medencében nincs olyan rálátás a csapatra, mint a partról. Fodor Ádám pedig a legnépesebb létszámú, a gyermek korosztályokkal foglalkozik, szinte minden hét végén bajnoki mérkőzés vár tanítványaira. Ugyanez érvényes Mucsi Zsoltra is, aki nem mellesleg váll problémái miatt sem tudja vállalni a játékot.

Érdekes összetételű lesz a felnőtt csapat, lesz benne 52 éves játékos és lesz benne 15. Alighanem ez okozhat némi nehézséget egy edző számára.

Minden bizonnyal, hiszen ez már szinte kétgenerációs különbség. De ott van az is, hogy az „öregek” mindegyike már családos ember egzisztenciával, ami előfordulhat, hogy kérdésessé teszi egy-egy hét végén, vajon szabaddá tudja-e tenni magát. Úgy vélem, ezért nagy lesz fordulóról-fordulóra a rotáció. Egyébként az öregek bevállalták a heti minimum két edzést, de akadnak olyanok is, mint például 49 esztendős Gyebnár Gyuri, akik minden nap ott vannak az uszodában, sőt még az alapozás nagy részét is végigcsinálta a fiatalokkal, ami már önmagában nagy szó ebben a korban.

Azt tudjuk, hogy a klub vezetői elsősorban úgy fogalmaztak: eredménykényszer nélkül vágnak bele az esztendőbe. A vezetőedző milyen célokat fogalmazna meg?

Alapvetően egyetértettünk, hiszen egy újjáalakuló csapat esetén nem rendelkezünk reális képpel az ellenfelek valós erejéről, csak találgatunk ilyenkor.
Viszont úgy gondolom, a magunkkal támasztott követelmények miatt fontos lenne az első tíz közé kerülni. Ez szolgálná a fiataljaink fejlődését is, akiknek mindenképpen fontos, hogy erősebb, felnőtt tudású, súlyú együttesek ellen is pallérozódjanak. Amúgy itt is elég sok mérkőzés vár ránk, hiszen 26 együttes száll harcba a bajnoki pontokért. Földrajzi elhelyezkedés alapján négy csoportba osztották be a több mint kéttucatnyi gárdát, az alapszakasz után jön a középszakasz, majd a rájátszás.

Akkor kanyarodjunk a fiatalokhoz! Milyen összetételűek csapataink?

Régi probléma, de azt hiszem, ez valamennyi sportágban, így a pólóban és nálunk is így van: 16-18 éves korra nagy a lemorzsolódás. Ezért alig jegyzünk 2001-2002-ben született játékosokat. Ebből ered, hogy a serdülő korosztályból kell feltöltenünk az ifjúsági csapatot, ami egyben azt is jelenti, hogy egy-egy hét végén serdülőinkre dupla teher hárul. Ami ugyan jó a tapasztalat- és meccsrutin-szerzés miatt, de az is tény, ha ezek a fiatalok az NB II-ben is szerepet kapnak, s az már párhuzamosan komoly tehertétel. Az alsóbb korosztályban azonban szerencsésebb a helyzet, hiszen a gyermek kocsoportban két csapatra való játékost is ki tudunk állítani. Nem véletlen, hogy az országos bajnokság mellett a nemzetközi vidékbajnokságba is nevezünk egy egységet.

A szövetség kissé átalakította az idei bajnoki kiírást. Hogyan érinti ez klubunkat?

Mint ismert, mindhárom korosztályban ugyanazok a klubok csapatai viaskodnak. Mi az A2 jelűbe kaptunk besorolást, ahová a korábbi 14 csapat helyett idén már 16 nevezett. (De ugyanez a helyzet az A1 jelűvel is – a Szerk.) Ez már éves szinten túlságosan sok mérkőzést jelentett volna, ezért csináltak egy Keleti és egy Nyugati csoportot, ahol három-három fordulókat rendeznek. A 21 forduló után, az előzetes tervek szerint, jöhet még egy keresztjáték. Ráadásul az első hat forduló után hosszú szünet következik a válogatottjaink nemzetközi szereplése miatt. Így három szakaszra oszlik az évünk: a november 17-éig tartó első hat forduló után egy újabb alapozó időszak következik, majd február elejétől folytatódik a bajnokág.

És akkor ebbe még „belerondít” egy sátorállításos időszak is…

Valóban, az első időszakot tovább nehezíti a sátorállítás miatti leállás, illetve visszafogottabb edzéslehetőség. No meg a Garabonciás-napok, amikor középiskolásaink jelentős hányada hosszú időre „eltűnik” az uszodából, hirtelen elfelejtve, hogy mennyi munkát is rakott bele ő, és szülei a sportba.

Milyen célkitűzésekkel vágnak neki az új évadnak?

Mivel a bajnoki lebonyolítás új, továbbá új együttesek is színre lépnek, mint a Vác és a Nyíregyháza, az erőviszonyokat csak az első fordulók után ismerjük meg. A többiekhez képest kiscsapat vagyunk, ezért nincs minden posztra két azonos képességű játékosunk, de ha az utánpótlás korú játékosaink hozzáállása és edzésmunkája olyan, mint amit mi, edzők elvárunk, akkor mindhárom korosztályban reális elvárás lehet a Keleti csoport mezőnyének első felében végezni. De nem titkoltan merészebb álmaink is vannak, viszont ahhoz szükség lesz mindhárom szinten betegség és sérülés nélküli szezonra és egy jó adag szerencsére is. De jelen pillanatban az a legfontosabb, hogy a már említett sátorépítési munkálatok és a hosszú téli szünet miatt jól rajtoljon a felnőtt és mindhárom korosztályos csapatunk is.

Szombaton Csongrád, vasárnap Nyíregyháza
Ez lesz a programja az országos bajnokságban induló csapatainknak és edzőiknek ezen a hétvégén, mert az OB II-es és az országos utánpótlás-bajnokságok A2 Keleti csoportja is ezen a hétvégén rajtol.
— Van hiányérzetem a csapataink felkészülést tekintve, és nem is tudtunk annyi tesztmeccset játszani az utóbbi időben, mint szerettem volna — tekintett az első forduló elé dr. Szilágyi Kristóf. — Az első fordulók mindig kicsit kaotikusan alakulnak, ez most különösen így lehet az új szabályok miatt. Éppen ezért kiemelten fontos lesz, hogy észnél legyünk és csak a saját játékunkkal foglalkozzunk.

Csapataink hét végi programja. OB II, első forduló Csongrádon. Szeptember 21., szombat, 12.00 óra: Békéscsaba—Kecskemét. 14.00: Békéscsaba—Hódmezővásárhely.
Utánpótlás országos bajnokság, első forduló, szeptember 22., vasárnap. Ifjúságiak, 15.30: Nyíregyháza—Békéscsaba. Serdülők, 14.15: Nyíregyháza—Békéscsaba. Gyermek korosztály, 13.00: Nyíregyháza—Békéscsaba.

Címlapképünkön az ötvenhez közelítő Gyebnár György mindennapos vendége az uszodának és végig csinálta az alapozást a fiatalokkal

 2019. 09. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Az elmúlt héten beszámoltunk arról, hogy 22 esztendei OB I B-s tagság után, az eredményes idei év ellenére klubunk vezetői a 2019—2020. évi bajnokságra csak az OB II-be nevezik be a felnőtt csapatot. Akkor tömör kommünikében tájékoztattuk a döntésről a sportág híveit és egyesületünk tagjait honlapunkon keresztül. Ezen hosszabb írásunkban viszont igyekszünk feltárni minden oldalról, miért is született ez a keserű döntés.

Persze ahhoz, hogy minden teljesen érthető legyen, nagyon vissza kell nyúlnunk időben és térben(!) És további háttér magyarázatra is szükség lesz.

Egy érdekességgel kezdjük: az egyik közösségi oldalon az egykori remek pólós, Gál Jenő egy érdekes képet tett föl az 50 évvel ezelőtti bajnokcsapatról, amelynek tagjai a jubileum alkalmából újból találkoztak. Íme a névsor: Molnár, dr. Bodnár, Kuncz, dr. Szívós, Prof. Dr. Székács, Németh, Bodnár II., dr. Halmos, Petik, dr. Faragó, dr. Konrád, Prof. Dr. Pavlik, dr. Csikós, dr. Szathmáry, dr. Együd, dr. Hámori, Prof. Dr. Koller, Katona, Gál, Talpag, Prof. Dr. Szabó, Oláh, Bánhidy, Prof. Dr. Makara MTA tag, dr. Báthori.

Vagy nézzük az 1976-os montreáli olimpiai játékok aranyérmes csapatát, amely így fest: dr. Csapó Gábor, Cservenyák Tibor, dr. Faragó Tamás, Gerendás György, Horkai György, Kenéz György, dr. Konrád Ferenc, Molnár Endre, dr. Sárosi László, dr. Sudár Attila, dr. Szívós István. Alighanem minden olvasónknak szembetűnik a sok dr. és a professzorok jelentős száma. (Megjegyzendő: akinek nincs a neve előtt dr., azok is valamennyien egyetemet, főiskolát végeztek).

S hogy kerül a csizma az asztalra? Régóta tapasztalt tény, a vízilabda sportág valahogy mindig „kitermeli” a zseniket, akik így nemcsak a vízben alkotnak maradandót, hanem az aktív sportpályafutás után is nagyon eredményesen megállják a helyüket a civil életben. De onnan is megközelíthetjük, sok eszes, intelligens fiatal választja ezt a sportágat.

És akkor most kanyarodjunk a békéscsabai vízilabdához. A mai generáció, de a tíz-húsz-harminc… évvel ezelőttiek is mind „okos gyerekekből” áll/állt, érettségi után valamennyien továbbtanulnak/továbbtanultak. Az elmúlt évtizedben is számos 18 évesünk került a szegedi, debreceni, budapesti egyetemekre, ahol jelentős részük nem szakadt el a sportágtól, a helyi első-, másod- vagy harmadosztályban folytatta játékos pályafutását. Ám míg a húsz-harminc éve végzettek jelentős hányada felsőfokú tanulmányai után visszatért a megyeszékhelyre, a maiak közül még hírmondóban sem találunk ilyet.

A húsz esztendővel ezelőtt Békéscsabára visszatért orvosok, mérnökök, tanárok, jogászok remek közösséget alkottak azon kevesekkel együtt, akiknek mégsem adódott meg a továbbtanulás lehetősége. Olyannyira szuper kis csapat alakult ki, hogy hamar az OB I B-ben találták magukat, ahol tovább erősödve, szinte csak saját nevelésű játékosokra építve még az osztály élvonalába is feltornázták magukat.

Mint írtuk: most is továbbtanulnak pólósaink. Csakhogy lassan egy évtizede senki sem tér vissza Békéscsabára, mivel más városokban találja meg számításait. Ugyanis elhalványult a megyeszékhely megtartó és „visszaszívó” képessége. Így aztán az előző generációk kiöregedése után egyre kevesebb saját nevelésű vízilabdázónk maradt, akik mellé egyre több légióst volt kénytelen szerződtetni a klub. Akik tették dolgukat becsületesen és nagy szívvel, de mindezt munka, család, és tanulás mellett, rengeteg utazással töltött idővel. Eddig is csak köszönhettük, hogy ennyi áldozatot vállaltak értünk, hiszen nekik minden mérkőzés és edzés „idegenben” volt. Lassan ők is kiöregedtek, felhagytak a vízilabdával, és civil foglalkozást kerestek. Magyarul: nélkülük már évekkel ezelőtt erre a lépésre kényszerültünk volna, új igazolásokat viszont nem tudtunk realizálni, így idén nyárra végleg elfogyott a csapat.

— Ez így igaz — fűzte hozzá Borsos Pál, klubunk elnöke, játékosa. — Jelenleg is két csapatra való békéscsabai pólós szerepel az ország más városainak egyesületében. De Csabára visszatérő sajnos egy sem akad.

Fölmerült, hogy a vízilabdában egyedülálló fiókcsapat-szabály lehetőségének kérdése. Ezt szinte minden fővárosi, de több vidéki OB I-es csapattal rendelkező egyesület ki is használja, ezért van kilenc klubnak, a Honvédnak, a BVSC-nek, a Debrecennek, az FTC-nek, a Kaposvárnak, az OSC-nek, a Szolnoknak, a Tatabányának, a Vasasnak OB I B-s háttércsapata, továbbá ott a KSI, amely sok kedvezményben részesül. Ezek a klubok ráadásul komoly, a miénknél jóval nagyobb költségvetéssel dolgoznak, és érdekük, hogy az ifiből kiöregedett, de még az OB I-ben nem bevethető játékosai folyamatosan valamilyen felnőtt bajnokságban szerepeljenek, ahol megerősödhetnek annyira, hogy előbb, utóbb első osztályúak legyenek.

Akkor miért nem lehet a csabai is valamelyik nagyobb egyesület fiókcsapata?

— Roppant egyszerű a dolog — adta a magyarázatot Balázs Lajos ügyvezető elnökünk. — A versenyszabályzat értelmében a szerződő két klubnak hatvan kilométeren belül kell lennie egymáshoz. A hozzánk legközelebbi klub a szentesi is ezen a távolságon túl van, nem beszélve arról, hogy a hozzájuk alig húsz kilométerre lévő Csongráddal kötöttek fiókcsapat-szerződést.

A klub vezetősége elemezte azt is, hogy mivel járna kilépni az amatőr státuszból — hiszen a Swietelsky Békéscsaba, illetve a Csabai Csirkefogók VK teljesen amatőr. Nos, a profi játékosok leigazolása is járhatatlan útnak bizonyul több okból is.

— Az egyik a költségvetésünk határai — így Borsos Pál. — A másik: ha csak egyetlen profit is leigazolnánk, máris a kilencven százalékos TAO-s támogatottságunk ötvenre esne vissza. Ez az új TAO szabályból fakad, vagyis alaposan megnyírbálná az amúgy is évről évre apadó bevételünket. Amihez még egy adalék: korábban a cégek adója 19 százalék volt, aminek a nyolcvan százalékát kaphattuk meg. Ma az adó mértéke kilenc százalék, és ennek is csak a nyolcvan százalékát kapjuk meg. Ez jelentős visszaesés. Ráadásul a röplabdával kibővült a látványsportágak köre a városban, ez is elszívó hatással van a klubunkra. Összességében mintegy húsz százalékkal kisebb költségvetésből gazdálkodhatunk, mint a korábbi évben.

Többször is felmerült, hogy nagyobb szerepet kaphatna az utánpótlás a felnőtt bajnokságban, miként dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnk idekerülése óta egyre inkább gyakorlattá vált. Igaz, fiataljaink inkább „kiegészítő” szerepet kaptak, de az is tény, felvérteződtek felnőttmeccs-tapasztalattal is. Sokakban felmerült, hogy az ifjúságiak és főleg a serdülők vegyék át a felnőttek szerepét, és a régi motoros, korábban már csak az OB II-ben játszók egészítsék ki a gárdát.

Erre is megvan Balázs Lajos logikus válasza: — Az OB I B mezőnye az elmúlt három évben óriásit erősödött, mondhatni többségüket ma már profi játékosok alkotják a mi amatőr csapatunkkal szemben. Az idei szezonban is látszott már, hogy nehéz velük a lépést tartani. Aztán a leállásokkal, sérülésekkel nyárra végképp elfogyott a csapatunk gerince. A fiatalok bevetése ráadásul óriási teherrel járna. Az „obés” utánpótlás-bajnokságokban heti rendszerességgel vasárnaponként két mérkőzést kellene játszaniuk. Szombaton pedig a 15-16 éveseinknek a felnőtt bajnokságban is helyt kellene állniuk. Ez éves szinten 75-80 bajnoki mérkőzést jelentene, és minden hétvégéjükön utazni, játszani kellene. Egy fővárosi csapat alapból általában 2000-2400 kilométert utazik évente, nekünk a két fronton való helytállás, és a nagy távolságok miatt 6500+5800-at. És akkor még nem beszéltem a fokozott sérülésveszélyről és arról, mit szólnának a szülők az ekkora leterheltséghez, meg ahhoz, hogy mikor tanulnának, mikor készülhetnének fel az iskolára fiataljaink.

Tehát felelőtlenség lett volna serdülő gyerekekkel benevezni az OB I B-be, maradt az a lehetőség, hogy a régi nagy öregek, akik zöme már negyvenen túli játékos, és az ifik, serdülők viszik tovább a felnőtt hagyományokat — ám OB II-es szinten. Esetükben sem lesz sétagalopp a bajnokság, bár annyi könnyebbség van, hogy nem hétről-hétre kell utazni és helyt állni, hanem kettő-négyhetente tornarendszerű fordulókat rendeznek ebben az osztályban. Ám népes létszámú gárdát kell kiállítani, ugyanis az új szabályok miatt várhatóan jóval több lesz a kiállítás, és az ebből fakadó kipontozódás, ráadásul harmincméteres pályán kell megrendezni a találkozókat, ami ugye negyvenen túl már nem éppen ideális.

— Mindezek ismeretében és ilyen előzmények után teljesítmény kényszer nélkül indítjuk a felnőtt csapatunkat az OB II-ben — hangsúlyozta ki Borsos Pál. — Még így is ott van az OB I-es Miskolc és a Pécs második csapata, amelyek mindenáron föl akarnak jutni az OB I B-be. Az elvárásunk, hogy jó erős középmezőnybeli együttessé váljunk, de reméljük, hogy saját nevelésű ígéretes utánpótlásunk segítségével, szaporodó rutinjával, korban felnőve a felnőttek közé, mielőbb visszajutunk az OB I B-be. Annál is inkább, mert napjainkban már 154 igazolt sportolónk, és további mintegy nyolcban előkészítősünk jár rendszeresen az edzésekre az Árpád fürdőbe, akik letéteményesei lehetnek egy új korszaknak néhány éven belül.

Jól jött a gyorssegítség

Mint emlékezetes, tavaly május 5-én az OB II-es csapatunk egy bajnoki fordulóra tartva a 44-es főúton súlyos balesetet szenvedett. A klub kisbusza totálkáros lett, aminek hiánya azonnal jelentős gondot okozott a további bajnokikra való utazás során. Ezért klubunk a városhoz fordult segítségért, amihez Bíró Csaba Közművelődési, Ifjúsági, Oktatási és Sportbizottság vezetőjének hathatós segítségével nagyon gyorsan hozzájutottunk: „Korábban nem tapasztalt gyors és rugalmas ügyintézés után kaptuk meg az egymillió forintos soron kívüli támogatást, amely sokat jelentett egyesületünk életében, hiszen ezzel a segítséggel tudtunk egy új kisbuszt vásárolni, amivel utaztatni tudjuk sportolóinkat, illetve az előkészítősöket vihetjük az iskolától az uszodáig és vissza” — foglalta össze az ügy fontosságát Boros Pál.

Címlapképünk idén június közepén, az utolsó OB I B-s mérkőzés végén készült. A 22 évnyi másodosztályú tagság „szüneteltetése” remélhetőleg rövid életű lesz

 2019. 09. 06.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Az utóbbi években a tömeges eligazolások miatt nehéz helyzetbe került klubunk OB I B-s felnőtt együttese, ezért már tavaly is az volt a kérdés, hogy induljunk, vagy sem az OB I B-ben? Aztán nagy lelkesedéssel, az OB II-ből visszatért „öregek” segítségével sikerült kiharcolni az osztályban való bent maradást.

A siker ellenére ezek után is csak azt tudtuk, hogy kikre nem számíthatunk majd az új bajnokságban. Meg azt, hogy új igazolás nélkül biztosan nem tudunk helyt állni a 2019—2020-es szezonban. Ugyanis azzal is tisztában voltunk, hogy a saját, zömében serdülő korosztályúakból álló utánpótlásunk túlságosan fiatal az osztályban való szereplésre.

Az elmúlt években ráadásul nagyon megváltoztak a hazai viszonyok a OB I B-ben. A mi bajnokságunkban szereplő húsz csapatból kilenc, a Honvéd, a BVSC, a Debrecen, az FTC, a Kaposvár, az OSC, a Szolnok, a Tatabánya, a Vasas, továbbá a KSI olyan gárdák, illetve OB I-es egyesületek, fiókcsapatai, amelyek lényegesen jobb anyagi feltételek biztosításával megtartják, illetve „felszívják” a szabadnak tűnő játékosokat, ráadásul az új versenyszabályzat szerint nem is adhatnak kettős igazolású játékosokat más kluboknak. A földrajzi távolságunk és az ezzel járó sok utazás sem szolgál a javunkra, a korlátozott anyagi lehetőségeinkről nem is beszélve.

A fentiekben vázolt körülmények miatt, minden igyekezetünk ellenére nagyon kevés esélyünk volt/van potenciális játékosok igazolására, ezért kényszerültünk 22 esztendő után idén őszre lemondani az OB I B-s nevezésről. A továbbiakban reméljük, saját nevelésű ígéretes utánpótlásunk segítségével néhány éven belül visszajutunk az OB I B-be.

 2019. 06. 20.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Régen látott, különös erőfeszítés kellett ahhoz, hogy 22 esztendei OB I B-s tagságát megőrizze felnőtt csapatunk. Mint emlékezete, egy „egyszerűbb” alapszakasz után jött egy keserves rájátszás, majd egy óriási csatákat hozó osztályozó, ami után megragadt csapatunk az osztályban. Ám a jövőre nézve sok tanulsággal is szolgált a 2018-2019-es szezon, amelyről vezetőedzőnkkel, dr. Szilágyi Kristóffal beszélgettünk behatóbban.

Tisztában volt azzal a klubvezetés, és jómagad is, hogy a tavaly nyári nagy kiáramlás, eligazolások, leállások után nehéz év vár a csapatra. De ennyire? Mármint, hogy osztályozót kellett játszani az OB I B-ben maradásért.
— A szezon közben többször néztünk ki jobban és rosszabbul is, mint a végén. De ha az összképet nézem, akkor erre számítottunk. Ha a realitást nézem, nem volt több az idei szezonban, még akkor sem, ha adott esetben egy-egy labdán múltak a mérkőzések és a jobb helyezések, így az osztályozó mérkőzés elkerülése is. Viszont pont ezért nem is volt pánikhangulat a végén, amikor a nyakunkon volt a kés.

Miért nem lehetett megerősíteni a csapatot tavaly nyáron, illetve menet közben?
— Ennek összetett okai vannak. Kevés olyan játékos van a piacon, aki az adott pozícióban tudott volna segíteni nekünk. Konkrétan mindenhol centerhiány van. Ehhez jött a Szeged kiesése, és a Hódmezővásárhely „bevásárlása”, illetve azok a régóta meglévő jellegzetességeink, mint a nagy távolság, vagy a kisebb büdzsé.

Menet közben, az alapszakasz során egyáltalán nem látszott, hogy nehézségei támadnának a csapatnak…
— Valóban, akkor stabilabbnak tűnt a helyzetünk. Bár addig is azért hullámzott a játékunk rendesen. És nem is lett volna ilyen hosszú a szezonunk, ha a Szolnok ellen itthon 4—1 után nem állunk le és kapunk ki 10—8-ra. Pont az ilyen hullámvölgyek miatt lehet sokaknak hiányérzete. De ezeknek is megvolt a szakmai oka.

A rájátszást megelőzően is sok ponttal indultunk harcba, ám ott kevés babért termett. Miért?
— Nem gondoltam volna, hogy csak két döntetlenre futja az alsóházi rájátszásban, és azokat pont az Eger ellen szerezzük majd. Németh Dani játékának és jelenlétének a hiányát idén még nem tudta a mérkőzések teljes idejében megoldani a csapat. Ehhez hozzájött még a „két sátoros ünnep” (az Árpád fürdő őszi sátorállítása, illetve tavaszi bontása), vagyis egy a szezon rajtjánál, egy pedig közvetlenül a playoff elején, továbbá a tartósan hideg vizű medence és a kevés közös gyakorlási lehetőség.

Kicsit kényszerből is, de elvi okokból is sok fiatal kapott játéklehetőséget a felnőttek között az év folyamán. Mennyire vagy elégedett velük? Megfelelő ütemben fejlődtek a „öregek” között?
— Kettős céllal vágtunk neki az idei szezonnak. Egyrészt: a csapat maradjon bent az OB I B-ben, másrészt ezzel párhuzamosan minél több saját nevelésű fiatal kapjon lehetőséget és dobjuk be őket a mély vízbe. Az út több mint rögös volt, de mindkettőt teljesítettük. Összesen tizenegy, még utánpótláskorú játékosunk kapott idén lehetőséget a bizonyításra, akik egyáltalán nem ijedtek meg, sőt sokszor tőlük még nem elvárható módon felnőttek a feladathoz. Közülük négyükkel, Pónya Tiborral, Vidovenyecz Zsomborral, Bucsi Ferenccel és Gellény Zéténnyel nagyon elégedett a teljes edzői stáb. Rengeteget melóztak, olyan edzés- és meccsterhelést kaptak, mintegy 62-65 alkalommal, ami már szinte első osztályúnak mondható, miközben még nincsenek tizenöt évesek sem. Ehhez kellett az ő hozzáállásuk és szorgalmuk, valamint a szüleik részéről az extra áldozatvállalások. A többiekkel kapcsolatban azonban van bennem némi hiányérzet, de ennek okai már összetettebbek.

Végül is örömteli, hogy 22 év után is megőrizte másodosztályú tagságát a felnőtt gárda. De mi várhat rájuk jövőre? Különös tekintettel arra, hogy újabb leállások elé nézünk (Németh Dani, Ormai Zoli, és lehet esetleg más is). Érkezhet új játékos? Vagy a fiatalokkal kell végleg feltölteni a felnőtt csapatot?
— A legfontosabb, hogy megőriztük az indulási jogunkat. A játékoskerettel kapcsolatos beszélgetések pedig már rögtön a Tatabánya elleni osztályozó mérkőzést követően megkezdődtek. Bárkiket is sikerül igazolnunk, a saját nevelésű fiataloknak jövőre még nagyobb szerepet szánunk.

Az imént már szóba került néhány akadályozó tényező, mint a hideg víz, a sátorállítási anomáliák. Nagy tehernek tűnik…
— Nem csak és kizárólag a felnőtt csapathoz tartozik ez a téma, de azt is érinti és sajnos negatívan. Sokszor napi harcokat kell vívni azért, hogy edzeni, dolgozni tudjunk. Gondolok itt arra, hogy 16 napig tart levenni egy sátrat, vagy éppen olyan hideg vagy meleg a víz, hogy az edzésre és játékra alkalmatlan. És ez nemcsak minket, hanem az úszó klubot is érinti. Ezek olyan napi küzdelmek, amelyek megoldása rengeteg időt, energiát és pénzt igényel egyesületünktől és az abban dolgozóktól. Minden csapatunk eredményesebb lenne, ha még csak nem is ideális, de nyugodtabb körülmények között végezhetnének a dolgunkat, és ha lehet a vízben…

Most pihenő van. Mikor kezdődik az új szezonra való felkészülés? Lesznek-e felkészülési mérkőzések, esetleg valamilyen torna?
— Először is ki kell pihenni ezt a fizikailag és mentálisan is nagyon megterhelő szezont játékosnak, edzőnek, szülőnek és családtagoknak egyaránt. A pontos menetrend még nincs meg, de ezek az egyeztetések is folyamatban vannak. De nem lenne baj, ha már ismernénk a jövő évi versenynaptárt és az OB I B versenykiírását. Akkor tudnánk, hogy mikor és mire is készüljünk. Annyi biztos, hogy az utánpótlás csapataink július 22-én elkezdik a munkát.

Címlapképünkön fehér sapkában dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnk, akire a felnőtt csapat mérkőzésein a vízben is sok feladat hárult – fotó: Enyedi Beáta

 2019. 06. 13.   Eredmények, Archívum, OB I B eredmények

Csütörtökön estére minden eldőlt. Egy nem túl látványos, ám annál küzdelmesebb mérkőzésen az utolsó negyedben nyújtott remek és gólerős játékkal megnyerte az utolsó osztályozót csapatunk, ami egyben azt is jelenti, hogy megőrizte OB I B-s tagságát.

Swietelsky-Békéscsaba—Tatabányai Vízmű SC 8—4 (1—1, 1—1, 2—1, 4—1)

OB I B-s vízilabda osztályozó-mérkőzés, harmadik találkozó, Békéscsaba, 300 néző. V.: Tóth Sándor, Pásztor Antal. Békéscsaba: Ormai — Sóvári 2, Páll 1, Mucsi 1, dr. Szilágyi, Ajtai 1, Németh D. 3. Cs.: Nyakó (kapus), Hesz, Mikházi, Laczó P., Pónya T., Takács. Edző: dr. Szilágyi Kristóf, Fodor Ádám, Csabai Zoltán. Tatabánya: Koplányi — Füzesi, Magyar 2, Németh M. 2 (1), Galler, Lahsoumi, Végh. Cs.: Kovács M. (kapus), Tamás, Várnagy 2, Vajda, Grebauer, Forisek. Edző: Zaintleiner Tamás, Gebauer Lajos. Gól emberelőnyből: 7/2, ill. 9/1. Büntetők: 0/0, ill. 2/1. Kipontozódott: Magyar. Az eredmény alakulása: 1—0, 2—1, 3—2, 3—3, 8—3.

Nagyon nehezen lendültek játékba a csapatok, a védekezésre nem lehetett panasz, ám a támadások egyik oldalon sem voltak elég hatékonyak. Jobbára szétforgácsolták a kapufát a lövők, máskor pedig a kapusok jeleskedtek. Az első félidő után még teljesen nyílt maradt a mérkőzés. A vendégek centereit ezúttal jól semlegesítették a csabaiak, miközben ugyanez nem volt elmondható a túloldalról. Németh Dániel hol átlövésből, hol közelről vette be az egyre halványuló teljesítményt nyújtó tatabányai kapus hálóját, a finisben pedig Sóvári Gergely volt kétszer is eredményes. Így 3—3 után alaposan elhúzott csapatunk, kezdett egyre látványosabban játszani, és négy perccel a vége előtt már az is kiderült, hogy a Békéscsaba örülhet jobban ezen az estén. Különösen a második félidőben nyújtott hatékonyabb és gólra törőbb játékának köszönhetően. A mieink a mindent eldöntő harmadik találkozó behúzásával 22 év után is megőrizték OB I B-s tagságukat.

Az egyik fél második győzelméig tartó párharc végeredménye: 2:1 a Békéscsaba javára.

Mestermérleg. Dr. Szilágyi Kristóf: — Az első félidőben úgy tűnt, egyik csapat sem akarja diktálni a tempót, óvatosan játszott mindkét fél. Ezért inkább a küzdelem dominált. Ám négy-három után kinyílt az olló, és végül a végig feszült mérkőzésen elértük célunkat, miután a rutint is elővette csapatunk. Ormai Zoltán kapusunk úgy búcsúzott csapatunktól, hogy bent tartotta a másodosztályban a gárdát, amiért külön köszönetem fejezem ki ötvenéves portásunknak.

Címlapképünkön Ormai Zoltán kapusunk egyik nagy védésére készül, előtte Takács Gellért bekkel