ímkézett bejegyzés

 2021. 03. 14.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Évtizedek, lassan egy évszázad óta ismert, hogy a sportágak közül a vízilabda „termeli ki” a legtöbb nagyon képzett embert. Bár talán nem jól fogalmaztam, ugyanis inkább úgy helyesebb: a legtöbb jó eszű fiatal a mi sportágunkba kerül be gyerekként, majd később a „civil életben” is sokra viszi. Most egy olyan sorozatba vágunk bele, amelynek alanyai egykoron klubunkban, a Csabai Csirkefogók VK-ban (vagy jogelődjében) kezdte sportolói pályafutását, jó néhány évet lehúzott a különböző korosztályos és felnőtt csapatainkban, majd a nagybetűs életben ismert emberré vált.

Első alanyainknál egy testvérpárról, ifjabb Vincze Gáborról és Dávidról esik szó, akik esetében ráadásul családi tradíció a sportolás. Szüleik, dr. Vincze Gábor jó maga is úszó és vízilabdás volt (ma egyben klubunk elnökségi tagja is), édesanyjukat, Dócs Katalint pedig remek úszóként jegyezték egykoron.

Az idén 30 éves ifjabb Vincze Gábor négyévesen került le a békéscsabai Árpád fürdőbe, ahol a felnőtt magyar bajnoki dobogós, majd szenior világbajnok úszó és edző, Juhászné Tóth Margit (Gitta néni) keze alatt sajátította el a sportág alapjait, hogy aztán kilenc éven át a helyi úszóklubban szelje a habokat és rendszeresen versenyezzen.

– Évi tizenöt-húsz versenyen is elindítottak edzőim, 13 éves koromig jegyeztek úszóként – emlékezik vissza ifjabb Vincze Gábor, akit éppen úton értünk el, amikor Békéscsabáról Grazba tartott. – Emlékeimben a legrangosabb események egyike a kaposvári vidékbajnokság volt, ahol döntőbe kerültem, de gyakran előfordult, hogy a legjobb hatban-nyolcban végeztem a különböző rendű-rangú eseményeken.

Sok úszóból később vízilabdázó lett. Te miért váltottál?

– Egy idő után kissé monotonná vált a faltól falig tempózás. Mivel az úszás mellett párhuzamosan kézilabdáztam is, amit nagyon szerettem, adódott a kérdés: lehet egyben úszni és vízilabdázni is? Így jött a váltás.

Ki volt az első edződ az új sportágban?

– Az egykori játékos, Szilágyi József keze alá kerültem, aki öt éven át volt edzőm a békéscsabai klubban. Gyermek, serdülő és ifjúsági játékosként évi több tucatnyi meccsen vettem részt. Balszélsőként jöttem számításba, a gólszerzés volt az egyik feladatom.

Mi ragadott meg a sportágban?

– Rengeteg minden. Így például az, hogy az úszást kombinálni lehetett a labdával, az erővel. De nagy vonzerő volt a társaság, egy igazi szuper és mindenben összetartó csapatunk volt.

Békéscsabai „átok”, hogy 18 éves kor után kevés lehetőség van a továbbtanulásra. Kiváltképpen, ha orvosnak készül valaki…

– Ezért kerültem a fővárosba, ugyanis a Semmelweis Egyetemre nyertem felvételt, ahol orvosnak tanultam.

De nem szakadtál el a sportágtól.

– Még első éves voltam, amikor közel harmincan megalapítottuk a Semmelweis Egyetem Vízilabda Klubot, ahol további öt évig játszottam. Olyan alapítók társaságában űzhettem tovább a sportágat, mint a mai pandémiás időszakban igazán ismertté váló professzor, dr. Merkely Béla rektor úr. Azok is nagyon szép idők voltak.

Pár éve viszont fel kellett hagynod a pólóval…

– Az egyetem elvégzése után szakorvos jelöltként Svájcba kerültem, ahol két és fél éven át ortopéd-traumatológusnak képeztek ki. Az alpesi országban, különösen, azon a vidéken, ahol én éltem, nem volt ismert a vízilabda, ezért fel kellett hagynom a sportággal. Ezt követően egy évig Szombathelyen, majd közel újabb egy esztendeig Békéscsabán dolgoztam, de ismét külföldre vitt az utam. Csaknem másfél éve a Grazi Orvostudományi Egyetemen oktatok, műtök, szakrendelek, ügyelek, vagyis elég mozgalmas az életem. Eközben a Pécsi Orvostudományi Egyetemen is oktatok, Szegeden pedig tovább képzem magam: gazdasági menedzsment képzésen veszek részt.

Mikor látunk itthon?

– Havonta egyszer mindenképpen visszatérek Békéscsabára legalább egy hosszú hét végére. És nem tettem le arról sem, hogy egyszer végképp visszatérjek Békés megyébe, ha lehetőség adódik rá.

Gábor öccse, Dávid egyelőre nem futott be ilyen hosszú utat, lévén hat évvel fiatalabb nála. Ám ő is Gitta néni keze alatt ismerkedett meg az úszással és lett az úszó klub tagja.

– Háromévesen vittek le szüleim az Árpád fürdőbe – vallja Dávid. – Hat éven át versenyeztem úszóként, majd én is a vízilabdára váltottam. Az első edzőm Csabai Zolán volt, de pályafutásom során, ahogy korosztályokat váltottam, foglalkozott velem Szilágyi József, Behun Lajos, Béládi Csaba és Kádár József is. Tizenkét éven át minden korcsoportban megfordultam, megszámlálhatatlan mérkőzésen vettem részt.

Mi volt a posztod?

– Kezdetben center voltam, majd bal átlövő lettem. A több száz mérkőzésem során gyakran eljutottam a tíz gólig.

Mi vonzott a sportághoz?

Nem egyszer elutaztunk a szüleimmel a hazai nagy vízilabda eseményekre, így többször megfordultunk a sportág szentélyében, a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszodában. Emlékszem, egy Volvo Kupa nemzetközi felnőtt torna után nem sokkal, mint kisgyerek, egy utánpótlás-bajnoki mérkőzésen én is a szigeti uszodában csobbantam vízbe. Hatalmas élmény volt abban az uszodában pólózni, ahol a magyar világnagyságok, olimpiai bajnokok mutatták meg, mi is az a magyar virtus.

Érettségi után te is „váltottál”, hol tanultál?

A Gödöllői Agrártudományi Egyetemre nyertem felvételt, ahol két évvel ezelőtt agrármérnöki diplomát szereztem. Esetemben most a mesterképzés zajlik, idén államvizsgázok növényorvosként.

Gödöllőn nincs vízilabda élet…

Eddig még uszoda sem volt. Ezért fel kellett hagynom a pólóval. Ugyanis a fővárosba bejárni igencsak megterhelő lett volna. Ekkor már úgy láttam, a tanulmányok a fontosabbak. De az a 12 év, amit eltöltöttem a sportágban, örök élmény és emlék marad.

Bátyád úgy fogalmazott, ha lehetőség van rá, visszatér Békés megyébe. És te?

Hasonlóan gondolkodom, ha befejeztem tanulmányaimat, és lesz megfelelő ajánlat, szívesen visszatérek. Annál is inkább, mert a családi birtokon is szeretnék besegíteni.

Címlapképünkön Vincze Dávid és első edzője, Csabai Zoltán egykoron

 2019. 11. 13.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Klubunk ügyvezető elnökének, Balázs Lajosnak régóta hangoztatott véleménye: „Nemcsak minél korábban kell elkezdeni a sportolást, hanem minél tovább érdemes csinálni!” Ez alighanem igaz lehet a Lukácsi családra, ahol az édesapa, Sándor, lassan negyven esztendeje az uszoda „lakója”, Marcell fia, a 16 éve ellenére, idestova egy évtizede követi őt.

Nem csak az érintetteknek, hanem a kívülállónak is felemelő érzés lehet, amikor azt látja, apa és fia egy csapatban játszik. Ám az is tény, ez az életben meglehetősen ritkán adatik meg. Vízilabdában azonban most ezt tapasztalhatta meg a sportágat szerető közvélemény: a hét végi OB II-es bajnoki találkozón az apa és fia együtt igyekezett sikerre vinni a bajnoki-mérkőzést. Nem is hagyhattuk ki, az érdekeltekkel beszélgettünk arról, mit jelentett ez számukra?

– Büszkeséggel tölt el – mondta elöljáróban az apa, Lukácsi Sándor (kis képünkön). – Két irányból is. Egyrészt felnőtt a fiam arra a szintre, hogy országos felnőtt bajnoki mérkőzésen ugorhatott a medence vízébe. Másrészt: „még élek”, és én is tudtam játszani bajnokit. Pedig már 45 éves vagyok, a fiam pedig még csak 16.

Marci gólt is lőtt…

– Az az igazság, a meccs előtt sokat beszélgettünk arról, hogy igyekezzünk egymást helyzetbe hozni és lőjünk mindketten gólt. A Hódmezővásárhely elleni derbin adtam is neki egy gólpasszt, amit annak rendje módja szerint be is varrt az ellenfelünknek. Én is kaptam tőle egy labdát, de én azt elbénáztam.

Milyennek látod a fiadat a medencében?

Én is 16 évesen mutatkoztam be a felnőttek között az OB II-es bajnokságban, és onnan jutottunk föl a másodosztályba, csupa békéscsabai, saját nevelésű csapattárssal. Úgy látom, Marci jelenleg már jobb, mint én voltam ugyanennyi évesen. Erősebb, nagyobb és gyorsabb. Szép jövő előtt állhat.

Természetesen Lukácsi Marcell meglátásaira is kíváncsiak voltunk, aki így kezdte: – Sokat jelentett nekem, hogy apuval együtt játszhattam. Kevés fiatalnak adódik olyan lehetéség, hogy az apukájával egy csapatban szerepeljen. Mindig is felnéztem rá, és szeretnék olyan játékos lenni, mint amilyen ő.

… és hogyan volt az a gólpassz?

Valóban elterveztük, de megbeszélni jóval könnyebb, mint kivitelezni. Azt gondolom, apunak azért nem sikerült a gólszerzés, mert kicsit túl magasra passzoltam a labdát. De nem vagyunk elkeseredve, a következő mérkőzésen újra megpróbáljuk.

Klubunk vezetőedzője, dr. Szilágyi Kristóf szerint is nagyon meg kell becsülni, ha ilyen „történés áll fenn”: – A mai sportban, azon belül a vízilabdában is ritka jelenség, hogy apa és fia egy csapatban játszik, éppen ezért különösen értékes egy ilyen „jelenség”. Ahogy elnézem, gyermek III. és IV. korosztályosaink névsorát, akkor jó eséllyel rövid időn belül folytatódhat a sor. Mindenképpen ápolnunk kell ezt, és szép hagyománnyá tenni Békéscsabán az apa-fia sort.

Címlapképünkön a 16 esztendős Lukácsi Marcell védekezik a hódmezővásárhelyiek ellen – fotó: Enyedi Beáta

 2019. 09. 13.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Nemrégiben a Duna Arénában került megrendezésre az All Star Waterpolo Fesztivál, amelyen a fiatal korosztályos válogatott tehetségek is megvillanthatták tehetségüket. A Csabai Csirkefogókat három korosztályból négyen is képviselték a vízilabda ünnepen. 

Az U12-eseknél Komlódi Marcell, az U14-es korosztályban Bozgán Bence, az U15-ös korosztályban Bucsi Ferenc, illetve Vidovenyecz Zsombor képviselték a békéscsabai vízilabdát. Az U14-es csapat egyik edzője pedig klubunk vezetőedzője, dr. Szilágyi Kristóf volt. Aki így foglalta össze a gálán tapasztaltakat: — Nehéz műfaj az ilyen típusú gálameccs, főleg ilyen fiatalon, éppen ezért nagyon örültem, hogy a játékosaink már-már profi módon kezelték a helyzetet. Gyorsan alkalmazkodtak és ezáltal sikerült kifejezetten jó teljesítményeket nyújtaniuk a mérkőzéseken. Marci és Zsombor kétszer-kétszer, míg Bence egyszer volt eredményes, Bucsi Fecó kapusunk pedig több szép védést is bemutatott. Büszke voltam rájuk, mert kihozták magukból és a mérkőzésből, amit csak lehetett. Nekünk, edzőknek megtiszteltetés, a játékosoknak pedig ajándék és további motiváció ilyen miliőben, egy ilyen rendezvény keretében vízre szállni és bizonyítani. A Duna Aréna világviszonylatban is az egyik legmodernebb vízilabda komplexumnak számít, érthetően itt rendezik januárban a Európa-bajnokságot is. Külön öröm, hogy a gála aktív résztvevői mellett sok csabai utánpótlás játékosunk és szüleik is elkísértek minket, és a klubunk nevében együtt köszöntöttük dr. Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnokot az esti búcsúmérkőzése előtt. Úgy gondolom, mindannyiunknak egy igazán tartalmas sportélmény volt az a hétvége. Remélem még sok hasonlóban lesz részük a csabai fiataloknak.

Címlapképünkön a csabai fiatalok és vezetőedzőnk a háromszoros olimpai bajnok dr. Kiss Gergő társaságában, akit egyébként a csabai Magna Pálinkaház egyedi ajándékával köszöntötte klubunk Lukácsi Sándor játékosunk és a Pálinkaház tulajdonosának felajánlásával

 2017. 12. 27.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Emlékezetes három nap volt négy békéscsabai vízilabdás palántának a december eleji, Marftűn immár harmadik alkalommal megtartott Mikulás Kupa, amelyen négy régiós válogatott mérte össze tudását. Akkor klubunkból a 2004-ben születettek, Bucsi Ferenc kapus, Gellény Zétény, Pónya Tibor és Vidovenyecz Zsombor mutathatta meg magát a kvázi válogató jellegű tornán a Dél-alföldi válogatott színeiben.

Igaz, szezon közben a korosztályos régiók kiválóságai minden hónap végén már találkoztak egymással a tehetséggondozó edzéseken. Most pedig az év zárásaként a két ünnep között, december 27-én, egy keretszűkítés után ismét „összetrombitálták” a 13 évesek legjobbjait, ezúttal hárman kaptak meghívót klubunkból. Mégpedig Bucsi Ferenc kapus, Gellény Zétény és Vidovenyecz Zsombor mezőnyjátékosok. Akikre a kétszeres olimpiai bajnok, a korosztályos válogatott edzője, Varga Tamás „volt kíváncsi”. A budapesti Császár uszodában — nyitott körülmények között — megtartott eseményen két edzésen vett részt a két tucatnyi fiatal, akik a Dél-alföldi és az Észak-magyarországi régióból érkeztek (holnap a fővárosi és dunántúli gyerekeknek lesz hasonló tehetségkutató edzés). A két szerdai foglalkozást megtekintette klubunk vezetőedzője, dr. Szilágyi Kristóf is, aki így foglalta össze a tapasztaltakat:

„Nemcsak a mieinkre, hanem erre a teljes korosztályos krémre kíváncsi voltam, ugyanis itt versenytársak is szerepeltek, így az egriek, miskolciak, szolnokiak, kecskemétiek, szegediek, hódmezővásárhelyiek, szentesiek és a békéscsabaiak legjobbjai mutatták meg magukat. A délelőtt elsősorban az úszásról szólt, amit a 200 méteres felmérő zárt, majd következett a kétkapus edzés. Délután viszont már csak a labdáé volt a főszerep. Jól mozogtak és ügyesek voltak a békéscsabaiak fiatalok annak ellenére is, hogy tíz napja nincs edzés, pihenő van klubunknál, és a karácsonyi ünnepek is megterhelték őket. Miután lezajlik a másik két régió felmérése, tovább szűkítik a korosztályos válogatottat, a harmincfős újabb keretbe remélem, a mieink közül is bekerülhetnek gyerekek.”

A három srác a gyermek korosztályos országos bajnokságban szerepel hétről hétre, közvetlen edzőjük Ajtai Miklós, aki így fogalmazott:

„Büszke vagyok tanítványaimra, akik jól szerepeltek a fővárosi felmérőn. Ők hárman már három-négy éve pólóznak, de büszke vagyok Pónya Tibire is, aki most sajnos nem került be a szűkebb keretbe, de ami késik, nem múlik, minden adottsága meg van ahhoz, hogy később ő is odaérjen. Hozzám nőtt ez a korosztály, annál is inkább, hiszen akadt nem is egy srác, akit én tanítottam meg egykoron úszni, mint például ebből a háromból Bucsi Ferencet. Akiből nem mellesleg én csináltam kapust is.”

Címlapképünkön a három békéscsabai korosztályos válogatott és dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző a Császár uszoda előtt

 2017. 12. 12.   Klub, Aktuális, Kitekintő

December 6-a és 8-a között immáron harmadik alkalommal került megrendezésre Martfűn a Mikulás Kupa utánpótlástorna. A háromnapos erőpróbán az Alföldi, a Budapesti, a Dunántúli, és az Észak-keleti régiók legjobb 2004-ben született játékosai villantathatták meg tehetségüket az utánpótlás-edzőknek.

Szezon közben a korosztályos régiók kiválóságai minden hónap végén találkoztak egymással, miközben számtalan fiatal kapott lehetőséget arra, hogy bizonyítsa tehetségét a tehetséggondozó edzéseken. A legjobb 15-15 pedig meghívót kapott a Mikulás Kupára, amelynek a martfűi Termál SPA adott otthont, Tomasovszky László jóvoltából — olvasható a waterpolo.hu oldalon. Klubunkból négyen — Bucsi Ferenc kapus, Pónya Tibor, Gellény Zétény és Vidovenyecz Zsombor vehetett részt az eseményen.

Az Alföldi régió csapatat Gyenes István és Lehmann István, a Budapesti régiót Bata Kornél és Monostori Attila, a Dunántúli régiót Ágner Zoltán, az Észak-keleti régiót pedig Gyulavári Zoltán, Jakab Dániel, Szabó Bence és Szilágyi Péter vezette. De jelen volt Merész András, Nádor Zsombor, Varga Tamás, valamint Tóth Frank is, ők adták át a díjakat – az érmeket és a Mikulás-csomagokat – az ifjú kiválóságoknak.

„A vendéglátás nagyon magas színvonalú volt, a fiatalok és edzőik fantasztikus körülmények között lakhattak és játszhattak. A négy régió csapatai rendkívül jó és színvonalas meccseket vívtak egymással, a jelenlévő szakemberek egyöntetű megállapítása alapján ez volt az utóbbi idők legkiegyensúlyozottabb mezőnye. Bár a fővárosi gyerekek így is kiemelkedtek, a többiek pedig nagyon szoros mérkőzéseket játszottak egymással. De legalább ilyen élvezetesek voltak az utolsó napon a vegyes csapatok összecsapásai is. Varga Tamás és Nádor Zsombor az összes találkozót végignézve rengeteget jegyzeteltek – sokat beszélgettem velük, és büszkén mondhatom, hogy 60-ból 60 gyermek kifejezetten tehetségesnek tűnt, vagyis nem lesz könnyű dolguk, amikor keretet kell szűkíteniük. Minden poszton láttunk nagyon ügyes gyerekeket, a kapusoktól egészen a centerekig. Vannak jó testalkatú fiatalok, és vannak olyanok is, akik ugyan most még kisebbek a többieknél, látszik rajtuk, hogy még akár sokkal magasabbra is nőhetnek. A régi vízilabdás mondás alapján pedig, miszerint a víz mindenkinek nyakig ér, a kisebb játékosok hallatlan elszántsággal és ügyességgel vetették bele magukat a küzdelmekbe. Mindezért hálával tartozunk mindazon tehetséggondozó keretedzőknek, akik az elmúlt két évben ezekkel a gyerekkel foglalkoztak. Nagyon jól képzett, minőségileg jól kiválogatott csapatokkal érkeztek Martfűre – összegezte a háromnapos erőpróbát Merész András, a szövetség sportszakmai igazgatója.”

Eredmények: Budapesti régió—Alföldi régió 9—3. Gólszerzők: Szalai P. 3, Fekete P. 3, Pető Á. 2, Országh M., ill. Makán R. 2, Varjú K.

Észak-keleti régió—Dunántúli régió 6—6. Gólszerzők: Tymchyna M. 3, Mercs D. 3, ill. Gaszt R. 3, Szenczi D., Tátrai B., Németh G.

Alföldi régió—Észak-keleti régió 8—7. Gólszerzők: Varjú K. 3, Makán R. 2, Gellény Z., Kudella M., Félegyházi T. J., ill. Kis F. Á. 4, Mercs D. 2, Erdei B.

Budapesti régió—Dunántúli régió 10—2. Gólszerzők: Deák M. 2, Balogh M. 2, Nagy Á. 2, Fekete P., Szalai P., Mészáros B., Pető Á.

Észak-keleti régió—Budapesti régió 1—15. Gólszerzők: Nagy Á. 4, Országh M. 2, Szalai P. 2, Pető Á., Fekete P., Szabó Gergő, Szabó Barnabás,, Deák M., Balogh M., Mészáros B.

Dunántúli régió—Alföldi régió 9—9. Gólszerzők: Prácser B. 3, Geszt R. 2, Gombos Á. 2, Szenczi D., Németh G., ill. Makán R. 2, Festő H. B. 2, Varjú K. 2, Kudella M., Vidovenyecz Zs., Szabó K.

A csapat—B csapat 8—7. Gólszerzők: Nagy Á. 3, Gaszt R. 2, Szőke B., Varjú K., Országh M., ill. Deák M. 3, Festő H. B., Barics B., Mercs D., Krizsai B.

D csapat—C csapat 8—13. Gólszerzők: Tátrai B. 2, Szabó Barnabás, 2, Balogh M., Tovaj G., Berzéki O., Vidovenyecz Zs., ill. Kudella M. 3, Szabó Gergő 3, Mészáros B. 3, Árvai E. 2, Szenczi D., Pető Á.

A résztvevők. Alföldi régió: Pászti Benedek, Bucsi Ferenc, Kudella Máté, Makán Róbert, Félegyházi Török János, Czirbus Olivér, Pónya Tibor, Gellény Zétény, Nagy Tamás, Pál Szabó Norbert, Tovaj Gergely, Szabó Kornél, Varjú Kenéz, Festő Hegedűs Bence, Vidovenyecz Zsombor. Edzők: Gyenes István, Lehmann István.

Budapesti régió: Gyapjas Viktor, Galambos Marcel, Árvai Erik, Deák Máté, Szalai Péter, Pető Ádám, Mészáros Bálint, Országh Mihály, Szabó Barnabás, Balogh Mátyás, Berzéki Olivér, Fekete Paolo, Nagy Ákos, Szabó Gergő, Barics Bence. Edzők: Bata Kornél, Monostori Attila.

Dunántúli régió: Gombos Ádám, Szőke Benedek, Németh Gergő, Tátrai Bálint, Németh Bódog Péter, Juhász Samu, Prácser Botond, Antoni Barnabás Ambrus, Gaszt Roland, Slézia Dávid, Tolnai Milán, Harangozó Dániel, Bácskai Dávid, Danka Attila Bendegúz, Szenczi Dániel. Edző: Ágner Zoltán.

Észak-keleti régió: Biros Samu, Erdei Bence, Farsang Rajmund, Kis Ferenc Ágoston, Király Patrik, Kovács Máté, Krizsai Ádám, Krizsai Bence, Mercs Dániel, Méhész Dániel, Molnár Balázs, Pogonyi Roland, Román Gergő, Szirmai Márton, Tymchyna Máté. Edzők: Gyulavári Zoltán, Szilágyi Péter, Jakab Dániel, Szabó Bence.

Képünkön az Alföld régió csapata