ímkézett bejegyzés

Erőn felüli teljesítménnyel ismét a felsőházban zárt csapatunk – évértékelő dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzővel

Négy-öt esztendővel ezelőtt még a kiesés elkerüléséért harcolt felnőtt csapatunk az OB I B-s bajnokságban, a 2015-16. éviben a Kádár József vezette alakulat az ötödik, egy évvel ezelőtt a negyedik helyre futott be. Tavaly nyáron vette át a vezetőedzői szerepkört dr. Szilágyi Kristóf, akivel a gárda ismét a felsőházba került, és végül a húszcsapatos második vonalban a nyolcadik helyen zárta a bajnoki évet. A 2017-18. évi eredményekről, gondokról, sikerekről és a megannyi változásról beszélgettünk az egy esztendeje regnáló, a fővárosból érkező vezetőedzővel.

Mennyiben változott a korábbi évhez viszonyítva a csapat? Kik voltak az érkezők, illetve a távozók a szezonkezdet előtt?
A játékoskeret összetétele jelentősen kicserélődött tavaly nyáron, nagy volt a jövés-menés, de a csapat szerkezetét tekintve a változás minimális volt. Lényegi változás csak kapusposzton volt valójában: az OSC visszarendelte Szentesi Mátét, de a vezetőség hathatós közreműködésével azonban sikerült meggyőznünk a rutinos Ormai Zoltánt, hogy vállalja be a szezont. Nélküle nem is tudom, hol végeztünk volna… Jelentős változások valójában a szezon kezdetét követően jelentkeztek. Gondolok itt az egészségügyi probléma miatt dr. Makra Zsolt kiválására, Flajsmann Dávid és Szabó Zsombor átmeneti, illetve végleges felfüggesztésére a szövetség adminisztrációs hibája okán. A szezon fele után pedig Tinka Norbert távozott, aki Svájcban vállalt munkát és ott folytatta sportolói pályafutását. Fel kellett dolgozni a hiányukat, illetve ennek megfelelően picit módosítani a szerkezeten is, ez pedig kevés közös edzéssel nem volt egyszerű feladat.

A bajnoki rajt előtt milyen elvárásokat fogalmazott meg az elnökség a gárda felé?
A vezetőség egyetlen elvárása az volt, hogy amennyiben lehetséges jussunk be a felsőházi rájátszásba. Ezt a célt március 17-én, három fordulóval az alapszakasz vége előtt az egyértelműen nehezebb csoportból sikerült teljesítenünk.

Milyen tényezők hátráltatták a csapat munkáját?
Ezekre akár egy külön írást is lehetne szentelni. A szezon során volt krónikus betegség, kisebb sérülés, munkahelyi elfoglaltság, szövetségi adminisztrációs hiba, ballagás, esküvő, és sorolhatnám. Ezek olyan körülmények, amelyekhez menet közben alkalmazkodtunk ugyan, de nagyon sok energiát és figyelmet emésztett föl. Személy szerint egy idő után már nem foglalkoztam a problémákkal, mindig csak a gyors megoldásukon törtem a fejem. De ha nagy általánosságban kell a hátráltató tényezőkről beszélnünk, akkor mindenképp meg kell említeni a rengeteg utazást, és itt nem csak az idegenbeli meccsekre gondolok. Ismert, hogy a csapatunk az idei szezonban gyakorlatilag négy városból verbuválódott, a csabaiakon kívül szentesek, szegediek és csongrádiak kaptak szerepet, ez pedig azt eredményezte, hogy nekünk már egy közös edzésre vagy edzőmeccsre is utaznunk kellett. Már az OB I B-ben sincs még egy olyan klub, amelyik ilyen hendikeppel menne neki a bajnokságnak.

Volt-e olyan terület, amiben előrelépett az együttes?
Korábban ellenfélként ismertem a békéscsabai alakulatot. Egy kellemetlen stílusú, erős, de ugyanakkor hullámzó teljesítményű csapatnak tartottam. Úgy gondolom, hogy az idei alapszakasz során megvolt a kellő stabilitás és kiszámítható, tervezhető volt a forma is. Ennek is köszönhető, hogy már három fordulóval az alapszakasz vége előtt sikerült biztosítani a helyünket a felsőházban. Jelentős eredménynek tartom továbbá, hogy nem szenvedtünk vereséget nálunk gyengébb együttestől, és emellé hoztunk pár extra pontot is. Továbbá úgy gondolom, hogy a taktikai repertoárunkat is sikerült bővítenünk, színesítenünk.

Kik voltak a húzóemberek idén, és miért dicsérhetők?
Nem szeretem azt a közhelyet, hogy „nem szeretnék kiemelni senkit”… A filozófiám az, hogy egy csapat olyan egyénekből áll, akik közös célokért küzdenek hétről-hétre a szezon során, de hol az egyiküknek, hol pedig a másiknak megy jobban, és ettől lesz kerek egész. Viszont minden csapatsportágban vannak olyanok, akik a hétköznapokon többet tesznek hozzá az egészhez, és hosszabb időszakok után igenis meg kell őket említeni külön is. Nem mellékesen pedig mindenki, aki kilátogat a meccsekre, az megtapasztalja, hogy ki, hogyan teljesít és megfogalmaz véleményt is a játékosokkal kapcsolatban. Az idei szezon után Ormai Zoltán kapusunkat, a csapatkapitányunkat, Németh Dánielt, valamint az OB I B gólkirályi címét elnyerő Szabó Zoltán hozzáállását és játékát mindenképp ki kell emelnünk. Mindegyikről elmondható, hogy mind a parton, mind pedig a vízben igazi vezérei voltak a csapatnak. Az ő játékuk és hatékonyságuk nagyban befolyásolta az aznapi formát és eredményességet. Több esetben is előfordult, hogy a csapat érdekét a személyes, a tanulmányi vagy az egyébként fontos munkahelyi elfoglaltságaik elé helyezték. Emellett pedig nem lehet elmenni szó nélkül.

Sikerült-e fiatalokat beépíteni, kiket, és mennyire vagy elégedett teljesítményükkel, fejlődésükkel?
Mivel keveset tudtunk, tudunk együtt készülni, ezért a fiatalok beépítésére és az idősebb játékosok általi megismerésükre minimális lehetőségünk volt. Talán ezen a területen van a legnagyobb hiányérzetem. A fiatalok közül egyedül Tifrea Ovidiu volt az, akire bármikor lehetett számítani, és érdemben hozzá is tudott tenni a csapat teljesítményéhez. De félreértés ne essék, a többiekkel sem vagyok elégedetlen, csak tudom azt, hogy ebben a korban nem könnyű egyik pillanatról a másikra bekerülni egy felnőtt közegbe sem fizikálisan, sem pedig mentálisan. Az esetlegesen felmerülő kommunikációs nehézségekről és gátakról nem is beszélve. Ehhez hozzájön még az is, hogy az OB I B mezőnye évről évre egyre erősebb és az első tíz-tizenkét csapat pedig már egy más kávéház, ahol jobban kiütközik a tudásbéli és fizikai különbség az ifjúsági és a felnőtt kor között.

Melyik mérkőzést tartod a legértékesebbnek, a legjobbnak, és melyik az, amelyet gyorsan el kell felejteni? (és miért?)
Játszottunk 26 mérkőzést és ezek közül sok találkozónak hasonló volt a forgatókönyve. Ha érzelmileg nézem, akkor az egriek elleni hazai fordítást (10—9), és a Debrecen elleni heroikus küzdelmet (14—13) tudnám kiemelni. Ezeken a mérkőzéseken nagyon együtt volt a csapat és több egyéni sport és emberi teljesítmény is volt, amelyek miatt megtisztelő volt a partról irányítani a csapatot. De ha edzői szemmel nézem, akkor az angyalföldiek, vagy a Dunakanyar Waterpolo Szentendre elleni meccsek legalább olyan értékesek, mert ezeken a találkozókon mi számítottunk esélyesnek és végig nagyon fegyelmezetten, a mérkőzést minden szegmensét kontrollálva nyertük meg ezeket a találkozókat, ami elől közönségszórakoztató gólokat is eredményezett. Mindenképp ki kell emelnem az utolsó rájátszás meccsünket, amely valójában már tét nélküli volt, viszont egy vereség (ÚVSE) után érkeztünk, 48 órán belül, de a játékosok áterezték a mérkőzés jelentőséget és a szép számú közönségünk előtt győzelemmel zártuk a szezont egy erős ellenféllel szemben. Úgy gondolom, hogy a „gyorsan felejtsük el” kategóriába kevés mérkőzést kell raknunk, inkább azt mondanám, hogy tanulságosak voltak. Ide tartozik az őszi Ybl Waterpolo Club elleni utolsó másfél negyed, a hazai Vasas meccs első félideje, a Nagykanizsa elleni hazai play-off meccs (bár ott rendkívül rövid volt a kispadunk) és az utolsó előtti fordulóbeli Újpest elleni derbi, ahol kvázi az egész meccsen nem találtuk a mérkőzés fonalát. De ezek a találkozók, illetve szakaszok is ugyanúgy hozzátartoznak egy csapat életéhez és teljesítményéhez, mint a nagy győzelmek.

Összességében mennyire vagy elégedett az évi teljesítménnyel és helyezéssel?
Ha az egész bajnokságot, az erőviszonyokat, a klubok lehetőségeit és a minket ért „csapásokat” nézem, akkor azt mondom, hogy ez a realitás, sőt összességében erőn felül teljesített a csapat. Minden mérkőzésből próbáltuk kihozni a legtöbbet. Ez nem jelenti azt, hogy néhány meccs kapcsán ne lenne hiányérzetem. Meggyőződésem, hogy a felsőházi rájátszás jó néhány mérkőzésén, a három egygólos vereség esetén mindenképp, magunkat vertük meg, még ha előzetesen esélyesebb is volt az ellenfél. A becsúszó technikai és taktikai hibák okaival mindenki tisztában van: kevesebb edzéslehetőség, a taktikai válaszreakciók beszűkült lehetősége, valamint a szűk merítési lehetőég. Ezek a vereségek azt mutatták meg, hogy a csapatot rutinos, jó képességű játékosok alkotják, illetve hogy csapatszinten igen közel vagyunk az élmezőnyhöz, és nem kéne sok, hogy előrébb tudjunk lépni.

Most is nagy változás előtt áll a csapat, sokan leállnak, távoznak. Kik, miért, hová?
Azt már az alapszakasz vége óta tudjuk, hogy ez a gárda ilyen összetételben nem fog többet együtt játszani. Jelen állás szerint Németh Dánial, Rácz Norbert, Józsa Tibor, Major Levente és Mucsi Zsolt családi és munkahelyi okok miatt felhagy a napi szintű vízilabdával. Tifrea Ovidiu pedig a tanulmányai végeztével hazatér Nagyváradra. Ez azt jelenti, hogy teljesen új csapatot kell építenünk, ami nehéz, de egyben izgalmas és szép feladat is. De bízunk benne, hogy a fenti névsorból nem mindenkinek végleges a döntése és sikerül meggyőzni őket, hogy játszanak még, mert nagy értékei a csabai vízilabdának.

Körvonaladózik már egy új gárda felépítése? Kik érkezhetnek, illetve van-e lehetőség további fiatalok beépítésére az OB I B-s csapatba?
A jövő évi keret kialakítása még jelenleg is tart, a háttérben napi szintű egyeztetések folynak a jelenlegi játékosokkal és más kiszemeltekkel. Nem titok, hogy a nagy tradíciókkal bíró Szeged OB I-ből való kiesése sem kedvez nekünk, mert azonos játékos-piacról kezdtek el dolgozni ők is. A vezetőségnek már a tavalyi szezon előtt is az volt az elvárása, hogy bátran adjunk több lehetőséget a fiataloknak. A következő szezonban ez nem csupán lehetőség, hanem cél is lesz, akár az eredményesség rovására is. Ennek megfelelően lehet, hogy a következő szezonban más célokat kell meghatároznunk, de fiatalok érdekében mindenképpen egy hosszú távú, és megtérülő befektetésnek gondoljuk. Ez alapján kezd körvonalazódni egy erősebb, rutinos kezdő csapat, akik mellé bátran becseréljük azon fiatal serdülő és ifjúsági korú játékosainkat, akik a hétköznapi munkájukkal kiérdemlik a lehetőséget a felnőtt csapatban. Terveim szerint a rutin és a fiatalos lendület egészséges keveréke fogja jellemezni a jövő évi csapatot.

A 2017-2018. évi OB I B-s bajnokság felső házának végeredménye: 1. KSI SE 33, 2. Kanizsa VSE, Nagykanizsa 31, 3. ÚVSE 26, 4. Ybl Waterpolo Club, Budapest 24, 5. BVSC-Zugló 16, 6. Debreceni VSE 13, 7. Vasas SC 10, 8. Swietelsky-Békéscsaba 9.

Címlapképünkön csapatunk a rájátszás lezárását követően, a kép bal szélén Csabai Zoltán edző, a jobbon dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző

Szépen búcsúztak az „öregek” is a bajnoki évadtól

OB II-es csapatunk is lezárta az idei bajnokságot szombaton. Vegyes összetételű együttesünk a 13-16. helyért folyó rájátszás harmadik körének rendezőjeként a békéscsabai Árpád fürdőben fogadta ellenfeleit.

Mint emlékezetes, az első körben nem tudták lejátszani meccseiket, ugyanis útban a helyszín, Győr felé autóbusz balesetet szenvedtek. Végül az arra a napra, május 5-ére kiírt Győr és Cegléd elleni derbit 5—0-lal ellenfeleik javára írták, így csapatunk nulla ponttal várta a záró kört.

Csabai Csirkefogók VK—Ceglédi Lamantinok 10—8 (3—1, 0—3, 2—1, 5—3)

OB I B-s vízilabda-mérkőzés, B csoport, 100 néző. V.: Berki András. Békéscsaba: Nyakó — id. Lukácsi S. 3, Laczó P. 3, dr. Szlávik, Román, Dávid 1, Csökmei 1. Cs.: Gyebnár, Sipaki 1, dr. Szilágyi 1, Borsos, Miklós, Weinhardt D., Weinhardt Játékos edző: Borsos Pál. Cegléd: Tóth E. — Nagy D. 3 (1), Milus 2, Pap, Beck M. 1, Beck D. 1, Rajkort 1. Cs.: Opra, Csernus Gy., Csernus Á., Lerch, Türei Edző: Pásztor Mátyás. Gól emberelőnyből: 3/1, ill. 5/1. Büntetők: 0/0, ill. 1/1. Az eredmény alakulása: 3—1, 3—4, 5—4, 8—6, 10—7.

Remek találkozót hozott a nosztalgiameccsnek is beillő összecsapás, amelyen vezetőedzőnk, dr. Szilágyi Kristóf is bemutatkozott.

Csabai Csirkefogók VK—Kanizsa VSE, Nagykanizsa II. 5—6 (1—3, 2—2, 2—1, 0—0)

OB I B-s vízilabda-mérkőzés, B csoport, 100 néző. V.: Berki András. Békéscsaba: Nyakó — id. Lukácsi S. 1, Laczó P., dr. Szlávik, Román, Dávid, Csökmei. Cs.: Gyebnár 1, Sipaki, dr. Szilágyi 3, Borsos, Miklós, Weinhardt D., Weinhardt Játékos edző: Borsos Pál. Nagykanizsa: Varga D. — Horváth Gy. 1, Kovács Á., Gadányi 1, Vlaszák 1, Skriba 3 (1), Vékási. Cs.: Klepács, dr. Erhetics, Karácsony. Edző: Simonka Ferenc. Gól emberelőnyből: 4/1, ill. 0/0. Büntetők: 0/0, ill. 1/1. Az eredmény alakulása: 0—2, 2—3, 3—5, 5—5.

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy ezt a derbit is behúzza „öreg” csapatunk. Érdekesség, hogy az utolsó negyedben már nem esett találat, pedig akár meg is fordíthatták volna a mérkőzés kimenetelét a Csirkefogók.

További eredmények: Kanizsa VSE, Nagykanizsa II.—Győri VSE 4—13. Győri VSE—Ceglédi Lamantinok 11—11.

A végeredmény : 1. (13.) Győri VSE 11, 2. (14.) Ceglédi Lamantinok 10, 3 (15.) Kanizsa VSE 10, 4. (16.) Csabai Csirkefogók VK 3.

Címlapképünkön klubunk elnöke, a második csapat játékos edzője, Borsos Pál célozza meg a kaput

Felnőtt csapatunk győzelemmel búcsúztatta a szezont és a gárdától, a játéktól elköszönő társakat

A hazai OB I B-s felnőtt bajnokságban is zárórát tartanak a csapatok. Akad együttes, amelyik már túl is van rajta, és akad olyan, amelyik majd csak szombaton zárja le az idényt. A Swietelsky-Békéscsaba és a BVSC-Zugló együttesei úgy döntöttek: szerdán túlesnek a bajnoki szezonzáron.

Swietelsky-Békéscsaba—BVSC-Zugló 16—12 (4—3, 4—2, 6—4, 2—3)

OB I B-s vízilabda-mérkőzés, rájátszás az 1-8. helyért, Békéscsaba, Árpád fürdő, 200 néző. V.: Berki András, Pásztor Antal. Békéscsaba: Ormai — Szabó Zs. 3, Tóth F., Szabó Z. 3 (1), Rácz 2, Major, Németh D. 4. Cs.: Tifrea 1, Lukácsi M. 1, Mucsi 1, Ajtai 1, Páll. Edző: dr. Szilágyi Kristóf. BVSC: Takács — Mladoniczky 2, Szabó B. 4, Ágh 5, Tanczer 1, Nagy Á., Mátyok. Cs.: Fodor, Szarvas, Balaska. Edző: Kemény Kristóf.

Gól emberelőnyből: 2/1, ill. 6/2. Büntetők: 2/1, ill. 1/0. Az eredmény alakulása: 1—2, 3—2, 3—3, 5—3, 6—5, 8—5, 13—8, 15—9.

Ezúttal is akadt hiányzó a békéscsabai csapatban, most Józsa Tibor nem állt a vezetőedző rendelkezésére. Ez sem zavarta meg a csapatot, a kezdeti visszafogottabb játék után már az első negyed finisére magukhoz ragadták a kezdeményezést és a vezetést is. Sokan ültek ezúttal a lelátón, köztük megannyi csabai vízilabdás fiatal is, ami jó hangulatot teremtett az egész mérkőzés alatt, s amely így közönségszórakoztató előadássá lépett elő. A csabaiak végig kezükben tartották a mérkőzést, fegyelmezetten védekeztek, elől pedig türelmesen kidolgozott akciókból szerezték a gólokat. Amikor pedig már nagy volt a különbség a két gárda között, egyre több lehetőséget kaptak a fiatalabb játékosok, akik éltek is a bizalommal. A még csak 15 esztendős Lukácsi Marcell élete második felnőtt mérkőzésén megdobta első gólját is. A csapat átérezte azt is, hogy ebben a felállásban már nem lépnek többé pályára, több pólós búcsúzik a játéktól vagy a csapattól, ezért fontosnak tartották, hogy szépen fejezzék be a bajnoki szezont. Ami pedig külön örömteli, függetlenül az egyetlen hátralévő Ybl—Nagykanizsa mérkőzéstől, a most is három gólt jegyző Szabó Zoltán lett az OB I B gólkirálya, ahol a húsz egylet közül a mieink lettek a nyolcadikok.

Mestermérleg. Dr. Szilágyi Kristóf: — Köszönöm a csapatnak a mai mérkőzést és az egész szezonban való pozitív hozzáállást. Valamennyien átérezték, hogy több pólósunknak ez az utolsó mérkőzése, ezért fegyelmezetten, végig kontrollálva a meccset, győzelemmel zártak, megcsillantva az idei szezon erényeit, és a jövő lehetőségeit.

További eredmények: KSI SE—ÚVSE 10—10. Vasas SC—Debreceni VSE 10—10. Az Ybl Waterpolo Club, Budapest—Kanizsa VSE, Nagykanizsa mérkőzést június 9-én játsszák.

Az 1-8. helyért folyó rájátszás állása: 1. KSI SE 33 (14 mérkőzésből), 2. Kanizsa VSE, Nagykanizsa 28 (13), 3. ÚVSE 26 (14), 4. Ybl Waterpolo Club, Budapest 24 (13), 5. BVSC-Zugló 16 (14), 6. Debreceni VSE 13 (14), 7. Vasas SC 10 (14), 8. Swietelsky-Békéscsaba 9 (14).

Címlapképünkön az OB I B idei gólkirálya, csapatunk erőssége, Szabó Zoltán veszi tűz alá a vendégek kapuját

A papírformának megfelelően az újpestiek nyerték a bajnokit

Az utolsó előtti fordulóhoz érkezett az idei OB I B-s hazai férfi vízilabda-bajnokság, az 1-8. helyért folyó rájátszás hetedik fordulójában ismét a fővárosba utazott csapatunk. A megszokottól eltérően a házigazdák kérésére ezúttal hétfőn este az ÚVSE vendégeként ugrottak a margitszigeti uszoda vízébe.

ÚVSE—Swietelsky-Békéscsaba 15—7 (5—2, 0—1, 5—3, 5—1)

OB I B-s vízilabda-mérkőzés, rájátszás az 1-8. helyért, Budapest, Hajós Alfréd Sportuszoda, 100 néző. V.: Marjay Zsolt, Marnitz Miklós. Újpest: Lampert — Sziládi 5, Szieben, Vámosi, Konarik 1 (1), Vigvári 2, Aranyi. Cs.: Prágay (kapus), Bereczki, Somogyi, Seeler, Szabó B. 1, Kádár 1, Busa 5. Edző: Tóth Zoltán. Békéscsaba: Ormai — Tifrea, Szabó Z.1 , Mucsi 1, Major, Ajtai1 , Németh D. 1. Cs.: Szabó Zs., Tóth F., Rácz 2, Páll 1, Lukácsi M. Edző: dr. Szilágyi Kristóf.

Gól emberelőnyből: 6/2, ill. 6/3. Büntetők: 3/1, ill. 0/0. Kiállítás cserével: Somogyi. Kipontozódott: Somogyi. Az eredmény alakulása: 3—0, 3—2, 5—2, 8—6, 13—6.

A „házi balesetéből” felépült csapatkapitány, Németh Dániel is elutazott a fővárosba, az utolsó előtti bajnoki találkozóra. A másik kellemes hír: bemutatkozott a felnőtt csapatban a még csak gyermek korosztályú, mindössze 15 esztendős Lukácsi Marcell is.

Keményen „beköszönt” az Újpest, röpke három perc alatt háromszor is betalált Ormai Zoltán kapujába. Igaz, hasonló keménységgel ellenfele után eredt a csabai alakulat, amire kétszer is sor került a meccs folyamán a harmadik negyed közepéig (8—6). Ekkor azonban meglódult a nagyon robbanékony játékosokból álló házigazda, zsinórban ötször voltak eredményesek, a mérkőzés folyamán sokszor megúszásokból voltak eredményesek, így fejet kellett hajtaniuk a viharsarkiaknak a lila-fehérekkel szemben másodszor is a rájátszás folyamán. A harmadik negyed közepétől fejben nem volt ott igazán a csabai alakulat, helyenként indokolatlanul sietette a játékot, pedig addig szorosan alakult az eredmény. Végül saját szokatlan hibákból kapták a gólokat a játék vége felé, s ekkortól végleg kinyílt az olló.

Az a záró forduló előtt eldőlt, hogy a KSI SE egy év után azonnal visszajutott az első osztályba, a Nagykanizsa csapata pedig osztályozót játszhat az OB I-ért.

Mestermérleg. Dr. Szilágyi Kristóf: — Nagyon nem ízlett az ÚVSE japán konyhája (a rendkívül szoros ember elé állás). A harmadik negyed elejétől a fáradtságból eredő indokolatlanul sok hiba megbosszulta magát. A meccs egyetlen pozitívuma az volt, hogy bemutatkozott a felnőttek között a 2003-as születésű Lukácsi Marcell. A szerdai szezonzáróra főleg fejben össze kell kapnia magát a csapatnak, hogy szépen búcsúztassuk az évet.

További eredmények: Debreceni VSE—Kanizsa VSE, Nagykanizsa 11—13. KSI SE—BVSC-Zugló 10—14. Vasas SC—Ybl Waterpolo Club, Budapest 7—9.

Az 1-8. helyért folyó rájátszás állása: 1. KSI SE 33 (14 mérkőzésből), 2. Kanizsa VSE, Nagykanizsa 28 (13), 3. ÚVSE 26 (14), 4. Ybl Waterpolo Club, Budapest 24 (13), 5. BVSC-Zugló 16 (13), 6. Debreceni VSE 12 (13), 7. Vasas SC 9 (13), 8. Swietelsky-Békéscsaba 6 (13).

Címlapképünkön: nem volt könnyű helyzetben a saját nevelésű Mucsi Zsolt (elől fehér sapkában), keményen meg kellett vívnia a támadókkal a mérkőzésen

Két klub lehet büszke Csuvarszki Donátra

Az elmúlt hét közepétől a végéig, szerdától szombatig rendezték meg az ifjúsági korú úszók idei országos bajnokságát Hódmezővásárhelyen a Gyarmati Dezső Sportuszodában. Ezen egy érdekes szituációt jegyezhettünk föl: Szarvas János úszó-, és dr. Szilágyi Kristóf vízilabdaedző „közös tanítványa” jeleskedett.

— Született egy kimagasló békéscsabai eredmény, ami Csuvarszki Donát nevéhez fűződik, aki az 50 méteres gyorsúszásban állhatott fel a dobogó harmadik fokára, azaz bronzérmes lett, ráadásul első éves ifi korú — vágott a közepébe Szarvas János. — Csuvarszki Donát eddigi rövid életútja, története érdekes: még kisgyerek korában az én kezeim alatt tanult meg úszni. Már akkor látszódott rajta, hogy tehetsége van a sportághoz. Ám az úszóklub nem tudta megtartani, ugyanis a vízilabdát választotta. De végül is maradt a víz és uszoda mellett.

Amúgy a sportnak a családjában jelentős hagyománya van: édesapja egy évtizedig NB I-es kézilabdázó volt, majd fél évtizeden át a francia első osztályban szerepelt.

— Talán két éve már annak, amikor találkoztunk az uszodában, akkor mindig viccesen megjegyeztem neki: mikor ad egy lehetőséget ismét az úszásnak — folytatta Szarvas János. — Mindig mosolygott rajta, de nem lett konkrét munka belőle. Idén, talán januárban, beszélgettem dr. Szilágyi Kristóffal, a vízilabdaklub vezetőedzőjével Donátról. Megállapodtunk, hogy megpróbálunk egy érdekes „projektet” összehozni. A következő lépés az volt, hogy megbeszéltük Donáttal, valamint a szüleivel, hogy a vízilabdaedzések mellett heti kétszer egy órára lejön úszótréningekre is, és kicsit kollégámmal, Valach Dáviddal csiszolgatjuk a technikáját, rajtját. A Nyuszi Kupán lépett először rajtkőre, ahol az 50 méter gyorson elért idejével (24,51) azonnal az ifjúsági ranglista nyolcadik, az évjáratos ranglista második helyére ugrott. Láttuk a folyamatos fejlődését az edzéseken úszott teszteken.

Így érkezett el az idei ifjúsági országos bajnokság, és szerdán reggel rögtön az első szám volt az 50 méteres gyorsúszás. Mivel a kilencedik idővel volt nevezve, így gyakorlatilag a döntőbejutást tűztük ki célul. Ez villámgyorsan teljesült, hiszen remek egyéni csúccsal (24,05 másodperc) a harmadik idővel került a döntőbe. Délután sem illetődött meg, még tovább tudott javítani az idején (23,82), amely a bronzérmet jelentette számára. (Egyben egyesületi csúcs is, tehát 17 évesen még senki nem volt gyorsabb nála a klubban!) Gyakorlatilag a hódmezővásárhelyi uszodában mindenki meglepődött a sprinter mezőnybe való berobbanásán. Kérdezgették, hogy ki ez a fiú egyáltalán, és mitől ilyen iszonyú gyors? Egy biztos, hatalmas meglepetést keltett teljesítménye úszóberkekben.

Dr. Szilágyi Kristóf is örült annak, hogy a vízilabdaklub utánpótlás csapatában is jeleskedő fiatal ilyen sikert ért el: — Büszkék vagyunk Donátra — hangsúlyozta. — Nem beszélve arról, hogy a két klub egymás mellett élése, barátsága ilyen fényes eredményt hozott Békéscsabának.

Címlapképünkön a vízilabdázóként úszó bronzérmes Csuvarszki Donát