ímkézett bejegyzés

 2025. 10. 07.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön Restye Zsombor a dobogó tetején, miután korosztályában megnyerte a 3000 méteres távot a „Fuss és segíts!” jótékonysági futóversenyen

Az elmúlt hétvégén, vasárnap zajlott le a békéscsabai sikerekkel zárult Csabai Csirkefogók VK–Aqua SE Nyíregyháza országos utánpótlás-bajnoki három vízilabda-találkozó. A serdülő csapatban hiába kerestük Restye Zsombor nevét, ezúttal nem szerepelt a nevezettek listáján. Edzője, Fodor Ádám jelezte is: igazoltan hiányzik.

De mit is jelent az, hogy igazoltan. Nos, a mérkőzés órájában éppen egy nagyot futott. Mégpedig a Békéscsabán lezajlott, ötödik alkalommal kiírt „Fuss és segíts!” jótékonysági futóversenyen állt rajthoz, a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub égisze alatt.

A verseny nevében benne van, hogy jótékonysági, amelynek bevételéből az Ágota Alapítvány állami gondoskodásban élő gyermekekért végzett munkáját, illetve a Fília Alapítvány idős embertársainkért folytatott tevékenységét támogatják.

A pólócsapat 15 esztendős, 185 centi magas bekkje nem is akárhogyan szerepelt az atlétikai viadalon: korosztályában a legjobbnak bizonyult a 3000 méteres távon, az abszolút kategóriában pedig harmadik helyezést ért el.

Mindez arra utal, két sportágban is a legjobbak között tartják számon. Vele beszélgettünk többek között arról is, hogyan fér meg egymás mellett a vízilabda és az atlétika?

Melyik sportággal kezdted?

– A vízilabdával. A Szabó Pál Téri Általános Iskolában Fajó Csilla néni keze alatt tanultam meg úszni a vízilabda előkészítős csoportban. A következő lépés az volt, hogy levittek az Árpád fürdőbe. Megtetszett a vízilabda, így ott ragadtam.

Követve eredményeidet, a legkisebbektől, a babyktől a serdülőig végigjátszottad az összes korosztályt…

– Valóban, kissrácként Dobra Robi és Túri Gergő kezei alatt ismerkedtem meg a sportág alapjaival, ma a vezetőedzőnk, Fodor Ádám irányította serdülő korosztályú csapatban játszom.

Melyik korcsoportban tetszett leginkább a póló?

– Talán a babyben. Sok sikerélményünk volt, s igazán akkor ismerkedtünk meg a sportág rejtelmeivel.

Aztán jött az atlétika…

– Másfél-két éve kezdtem atlétizálni is. Ezt is megszerettem.

A jótékonysági eseményt megelőzően mikor rajtoltál atlétaként versenyen?

– Nemrég, szeptember közepén. Gödöllőn volt egy területi ligaverseny. Ott háromszáz méter gáton lettem negyedik. Dobogót vártam magamtól, de pocsék időben rendezték meg a versenyt.

Mindez azt jelenti, hogy a Békéscsabai Atlétikai Club is leigazolt?

– Igen.

Lehet a két sportágat párhuzamosan űzni?

– Nem teher számomra. Hetente két-három vízilabda és ugyanennyi atlétikai edzésen veszek részt.

Ez a békéscsabai viadal egy kicsit rendhagyó volt, hiszen itt nem is biztos, hogy az eredményesség volt az elsődleges.

– Kettős céllal rajtoltam el a jótékonysági futóversenyen. Egyrészt jó dolog másoknak segíteni, de azért az eredményesség is fontos volt számomra.

Alighanem elégedett is lehetsz…

– Magam is meglepődtem azon, hogy milyen jól sikerült. Előzetesen úgy kalkuláltam, a korosztályomban második-harmadik lehetek, abszolútban pedig tíz közé szerettem volna kerülni. Ehhez képest jött egy első és egy harmadik hely.

Kevesen tudják, hogy nem is olyan könnyű számodra az iskolába és az edzésekre járni, hiszen Fényesen laksz. Hogyan oldja meg a család az „ingázást”?

– Tény, légvonalban nyolc, amúgy tíz kilométerre lakom a sulitól (a Békéscsabai SZC Vásárhelyi Pál Technikum és Kollégium elsőéves diákja) és az uszodától, az atlétikai pályától pedig még messzebb. De ma már motorral járok, így könnyebb megoldani az utazgatást.

Vízilabda edződ hogyan áll ahhoz, hogy „kettős életet élsz”?

– Fodor Ádám az első perctől kezdve tudja, hogy a póló mellett atlétizálok is. Sőt, ő ajánlotta fel, hogy ezúttal ne a nyíregyháziak ellen játsszak a vízilabda-mérkőzésen, hanem induljak el a „Fuss és segíts!” jótékonysági futóversenyen.

Hosszú távon hogyan képzeled el, mert ma még összeegyeztethető a két sportág, de pár éven belül lehet, dönteni kell a további sikerek érdekében valamelyik mellett.

– Ez egyelőre még a jövő kérdése, jelenleg mindkét sportágat szeretem, a folytatást pedig majd meglátjuk…

Jávor Péter

 2025. 09. 16.   Klub, Aktuális, Előzetesek

A hagyományos szentesi Diapolo Kupán idén is részt vettek az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő csapataink, ahol nemcsak szép eredményeket értek el, hanem szakmailag sok területen előre is léptek – fotó: Such Tamás

A fél évszázaddal ezelőtt újra életre kelt klubunk immár az 51. bajnoki idénynek vág neki szeptember második felében. Bár ezekben a napokban az edzéslehetőségek a békéscsabai strandon zajló őszi átállás és sátorfelhúzás miatt korlátozottak, azért a hétvégén a felnőtt csapatra, valamint a gyermek II. korcsoportosokra már két-két ellenfél vár.

Július közepe óta vannak fedélzeten csapataink, mintegy tízhetes felkészülési időszak után kezdődnek a bajnokságok a különböző korosztályokban és kategóriákban. Az eltelt időszakról, az új szezon elvárásairól beszélgettünk Fodor Ádám vezetőedzővel.

Kezdjük azzal, idén hány csapatot neveztünk a bajnokságokba?

– Miként tavaly és azelőtt, ezúttal is nyolcat. A felnőtt OB II-esek mellett hasonlóképpen ott lesz három korosztályos fiatal gárdánk az országos utánpótlás-bajnokság A2-es mezőnyében. A területi bajnokságba ugyancsak négy csapatot neveztünk: a tavalyi gyermek „egyesek” helyett most a gyermek „kettesek” lesznek ott a pontvadászatban. Az elmúlt évihez hasonlóan a három legalacsonyabb korcsoportosaink is rendre megküzdenek ellenfeleikkel a Délkeleti területi bajnokságban.

A legutóbbi bajnokságban elsősorban az országos utánpótlásban szereplő három egységünk volt dicsérhető. Most is tőlük várható a legjobb eredménysor?

– Kezdjük azzal: klubunk elsősorban utánpótlás-nevelő közösség. De az is tény, felnőtt szinten is szeretnénk évről évre előre lépni, amit segíthet, hogy manapság már nagyobb megtartó erővel rendelkezünk az ifjúságiak közül kiöregedők tekintetében. Bár az érettségik utáni továbbtanulás most is sokszor keresztülhúzza számításainkat. De visszatérve az országosban szereplő utánpótlásunkra: tavaly is azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy feljussunk a felsőházba. Nagyon minimális pontszám hiányzott hozzá, éppen felettünk húzták meg a vonalat. Akkor a három közé kellett volna jutnunk, idén sem lesz könnyebb, mert csak a Keleti és Nyugati csoport első két helyezettje kerülhet oda. A nehézség ellenére most is ezt a célt tűztük ki magunk elé. Magyarul: fel van adva a lecke.

A mezőny mennyiben változott?

– E pillanatban még nem tudható, hiszen éppen ezen a hétvégén lesznek a kvalifikációs küzdelmek. Az viszont biztos, hogy a leggyengébbek már nem az A2 osztályba kapnak besorolást, sőt, a tavalyival szemben már csak nyolc-nyolc klub kerül ebbe a kategóriába. Ennek az a nagy előnye a fejlődésünk szempontjából, hogy valamennyi ellenfelünk az erősebb kategóriába tartozik majd, ahol különösen lehet előre lépni, tanulni. Ami biztos eddig, a Keleti csoportba rajtunk kívül a Cegléd, a Debrecen és a Nyíregyháza kap besorolást, várhatóan a Gödöllő is ide kerülhet, a továbbiakról a kvalifikáció után, hétfőn tudhatunk többet.

S akkor nézzük a legfiatalabbakat…

– Esetükben továbbra is elmondható, hogy nem a helyezés a fő cél, hanem a fiatalok egyéni fejlődése és csapattá formálása. Most úgy tűnik, szépen formálódó gyermek „kettes” csapatunk van, akik Katona Péter edző kezei alatt pallérozódnak. A létszám is megfelelő, hiszen tizenketten alkotják ezt a korosztályt, akikhez további tíz egy évvel fiatalabb társulhat, sőt, egy-két 2014-ben született is számításba jöhet a mérkőzéseken. Az Ajtai Miklós edző vezette gyermek harmadik korosztályban akadnak tehetséges gyerekek, de talán még nekik kell a legtöbbet tanulniuk és érniük. A tavaly még a baby korcsoportot alkotók most gyermek „négyesként” versenyeznek, tőlük már jobb eredmények is remélhetők. Itt is Ajtai Miklós fejleszti a gyerekek tudását. A baby korcsoportosok Csabai Zoltán és Szilvásy Attila kezei között fejlődhetnek tovább.

Végül összegezd, milyen volt a nyári felkészülés?

– Röviden fogalmazva: olyan, mint a legutóbbi három-négy év, és eredményes. Mindenki tette dolgát, sokat úsztunk, labdáztunk, gyakoroltuk a taktikai elemeket. Edzőtáborozásra nem futotta, ez a költségvetés kérdése, mostanában ennyire telik. Felkészülési torna is kevesebb volt, de ez már nemcsak rajtunk múlt. Most, hogy ezekben a napokban éppen sátorállítás van az Árpád fürdőben, s a megszokott helyünkön nem tudunk edzeni, igencsak előtérbe került, hogy csapataink más városokba utaznak rendre edzőmérkőzéseket játszani. Ezzel igyekszünk átmenteni a nyáron megszerzett alapokat, hogy aztán a hétvégeken eredményesen szerepeljenek egységeink.

Jávor Péter

 2025. 07. 16.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Fodor Ádámnak sokoldalúnak kell lennie, hiszen két csapatot irányít a jövőben, vezetőedző feladatokat is ellát, olykor pedig nyilatkoznia kell – fotó: Balázs Lajos

Az elmúlt három hétben több részen át korosztályonként értékeltük a 2024–2025. évi teljesítményeket, csapataink fejlődését, nehézségeit, örömeit. Zárásként Fodor Ádám vezetőedző az egész klub éves munkáját tekinti át.

Deklaráltan kijelentette klubunk, hogy ezekben az években arccal az utánpótlás felé…

– Valóban, fő csapásvonalunk évek óta az utánpótlás még hatékonyabb képzése. Ha erre építünk, előbb utóbb lehet ismét ütőképesebb felnőtt csapatunk. Természetesen akkor, ha az egyetemi tanulmányai befejezése után a jövőben minél több egykori saját nevelésű játékosunk hazatér.

Addig is hogyan működik az OB II-es felnőtt csapatunk?

– Célunk az, hogy manapság minél több utánpótláskorú játékost szerepeltessünk az OB II-ben, vagyis saját nevelésű vízilabdázókkal töltsük ki az állományt. Nem megsértve az idősebb, a klubért sokat tett pólósokat, de egyre inkább epizód szerepet kaptak idén is. Végül is zömében az edzői állományunk szállt vízre (Ajtai Miklós, Zsilák László, Katona Péter) a bajnoki mérkőzések során, nagyon sok ifjúsági és serdülő játékossal kiegészülve, s csak néhány régi motoros vállalt mérkőzést az év folyamán, mint például Laczó György, Mucsi Zsolt, Csendes Csaba, Gyebnár György.

Miért fontos, hogy az utánpótlás itt nagyobb szerepet kapjon?

– Ifjúsági és serdülő pólósaink bár nagyon sok saját korosztályos mérkőzést játszanak az év folyamán, ám úgy vélem, a felnőttek között plusz impulzust kapnak. Szerintem itt tudnak a legtöbbet fejlődni, tapasztalni, még ha csak OB II-es szinten is, de az igazi brusztolós mérkőzéseken tovább érik játékuk. Ennek az osztálynak az első nyolc helyezettje bitang erős, ám a következő 16 között bármilyen helyezést elérhetünk a fiatalokkal kiegészülve. Miként tettük ezt az idén is. S itt akkor hozzáteszem, a mi csapatunk bőven alatta van a húszéves átlagéletkornak.

Mint vezetőedző, hogyan látod az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő ifistáink helyzetét?

– Akadtak olyan évek, amikor hírmondóban voltak ifjúsági korú játékosaink, az utóbbi időszakban azonban már 18 éves korukig vállalják sokan a sportot nálunk is. A törést a következő év, a továbbtanulás hozza, ekkor nagyon sokan más városba kerülnek, és vagy megmaradnak vízilabdázónak, vagy felhagynak a sporttal. Idén már többen végigjátszották az idényt, de természetesen most is több serdülő korú kapott szerepet a mérkőzéseinken. Miközben ellenfeleinknél ez az ifiarány még nagyobb. Az év elején még egy kicsit döcögős volt a szekér, de aztán egyre jobb teljesítményt nyújtott a csapat. Hozzáteszem, a mostanra kiöregedő ifjúsági játékosokat még „gyermek hármasként” vettem át egykor, ezért jobban látom, hogy végigjárták a vízilabda iskolát is.

…no és a serdülők, akik sokszor dupla meccseket játszottak vasárnaponként?

– Ez a korosztály volt idén a legnépesebb. Közülük sokan még a felnőttek között is szóhoz jutottak. Akadt köztük néhány húzóember, akik viszont hosszan tartó sérülést szenvedtek, vagy sokáig betegek voltak, ám nélkülük is erőn felül teljesített a gárda. Ha nem sújtott volna bennünket ez a sok hátrány, akár még előrébb is végezhetett volna a csapat. És itt megint megemlítem: a dupla mérkőzések is sokat segítettek a fejlődésükben.

Nézzük a kezed alá tartozó gyermek korosztályúakat!

– Korábban is mondtam, szép fejlődési ívet jártak be. Nehezen indult az év, remek lett a véghajrá. Egyéni játékosokból csapattá érett a gárda. Az elsőévesek óriásit léptek előre taktikai téren is, így megvan az alap arra, hogy az új évben is hatékony egylet álljon ki hétről hétre a pontvadászat során.

A gyermek III. és IV. korosztályosok Katona Péter kezei alatt pallérozódtak. Milyen jövő előtt állnak?

– A gyermek III. korosztályosokat a hatékonyabb fejlődésük érdekében az erősebb, Piros csoportba neveztük. Igaz, hogy végül nulla ponttal zárták a szezont, ám olyan „vízilabda nagyhatalmak” csapataival játszottak, ahol sokat tanulhattak. Nem beszélve arról, hogy határainkon túli erős gárdákkal is összemérhették tudásukat. A fiatalabbakra, akik Gyulai VK néven szerepeltek a területi bajnokságban, ugyanezek érvényesek. A sok vereséget nekik is lelkileg túl kell élniük, olyan csapatok között edződhettek, akiktől tanulhattak. Úgy látom, fejben egy kicsit lassabban érnek, de ez egy hamar ledolgozható hátrány. Viszont jelentős fejlődésről tettek tanúbizonyságot.

Végül a legkisebbekről, a babykről is essen szó.

– Évről évre hatékony munkát végez Gyulán a Szilvásy Attila–Jeszenszky Ákos páros, miként Békéscsabán a Csabai Zoltán–Papp Szilvia kettős. Itt a fő cél, hogy a frissiben úszni tanult gyerekek megszeressék a vízilabdát, és megmaradjanak a klub számára. Ez az utóbbi években csak többé kevésbé sikerült, ezért idén nagyobb hangsúlyt fektetünk a toborzásba. Viszont edzőink keze alatt szépen formálódnak a gyerekek.

Sokszor elhangzik mostanában a békéscsabai iskola szó…

– Büszke vagyok rá, hogy edzőkollégáimmal együtt 2020 óta sikerült kiépíteni ezt az iskolát. Nagyon sok tehetséges gyerek került a felszínre, és ami örömteli: a csábítások ellenére egyre többen maradnak meg klubunkban. Ha nem igazolnak el idő előtt, az számunkra mindig erősítést jelent.

Végül három technikai kérdés: meddig tart a pihenő időszak?

– Az országos bajnokságban szereplő csapataink holnap, július 17-én találkoznak először egy kétnapos rávezető edzéssel, a fiatalabbak a következő hét hétfőjén.

Milyen felkészülési mérkőzések várnak a csapatokra?

– A szokásos augusztus eleji szentesi Diapolo Kupa két korosztálynak, az ugyancsak szentesi szeptember eleji Takarék Kupa, valamint augusztus végén Szarvason a Fodor Rajmund Kupa. De ezeken kívül még lehet, hogy lesz lehetőségünk más tornákon is felmérni csapatainkat, további edzőmérkőzésekre is sor kerülhet a nyár folyamán.

Kik irányítják a korosztályos csapatokat az új bajnokságtól?

– A babyknél változatlanul Gyulán a Szilvásy Attila–Jeszenszky Ákos páros, miként Békéscsabán a Csabai Zoltán–Papp Szilvia kettős. A gyermek III. és IV. korosztályosokat Ajtai Miklós veszi át. Az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő gyermek gárdát Katona Péter irányítja, míg én az ifjúsági és serdülő csapatot. Ebből látszik, hogy a nyáron – remélhetőleg csak ideiglenesen – elköszönő Zsilák Lászlóra nem számíthatok, ám a felnőtt csapatban továbbra is játékra kész.

Jávor Péter

 2025. 06. 25.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a klub egykori remek játékosa, ma utánpótlásedzője, Szilvásy Attila (fekete pólóban), aki a medence partján is nagy hévvel irányítja a legfiatalabbakat – fotó: Balázs Lajos

A 2024–2025. évi területi bajnokságban olyan baby korosztályos csapatunk szerepelt, amelynek egyik fele gyulai, a másik békéscsabai gyerekekből állt. Így értelemszerűen a hétköznapokon döntően mindenki a lakóhelye szerinti városban tréningezett, az előbbiek Szilvásy Attila, a csabaiak Csabai Zoltán irányítása mellett.

A baby korcsoportot a bajnoki rajt előtt 18 fiatal alkotta, nyolcan gyulaiak, tízen békéscsabaiak voltak. A legkisebbek éves munkáját ezúttal Szilvásy Attila értékelte.

Induljunk ki a tavaly nyár eleji állapotokból, amikor az akkori baby korosztályosok jelentős része korcsoportot váltott, és felkerült a gyermek IV. korosztályba. Kik maradtak, illetve kikkel töltöttétek fel a legfiatalabb csapatot?

– Nagyon szűkös maradt a létszám, hiszen maradt négy gyulai gyerek, továbbá ugyancsak az általam irányított két még fiatalabb kezdő. A békéscsabai Restye Botonddal ez adta meg az alapot, de bizony sok kis pólósra volt még szükségünk, hogy elindulhassunk a területi bajnokságban.

Hogyan oldódott meg a probléma?

– Békéscsabán és Gyulán is intenzív nyári oktatásba kezdett a klub, a fürdővárosban Jeszenszky Ákos, Csabán pedig Fajó Csilla és Papp Szilvia tanította úszni a fiatalokat, akik közül nyár végére tízen visszajelezték, hogy szívesen vízilabdáznak. Így aztán kialakult egy hadra fogható 18 gyerekből álló kis gárda.

Vagyis akadtak már egy évnyi tapasztalattal rendelkezők, valamint abszolút kezdők…

– Valóban. Szeptemberre volt egy elfogadható kezdő sorunk, valamint sok újonc. Az előbbiek egy évvel korábban már „beleszagoltak” a sportágba, ismerték már a pályát, tudták kezelni a vízben a labdát, ismerték a mérkőzés szabályokat… A tavaly nyáron hozzánk kerülők azonban szép lassan ugyancsak sok pólós ismeretre tettek szert az év folyamán.

Bár tudjuk, hogy bajnokság ide, bajnokság oda, itt hivatalosan még nem számolják a gólokat, ám az edzők, a csapatot elkísérő szülők nagyon is számon tartották, hogyan alakul egy-egy meccsen az eredmény. Innen tudható, hogy szép győzelmeket is arattak a fiatalok.

– Ezek a „győztes eredmények” is a fejlődésüket mutatja.

Sport szakmailag mi volt a legnagyobb kihívás a kicsik esetében?

A legfontosabb célkitűzésünk az volt, hogy – különösen az újoncok esetében – eljussunk oda, minden játékos lásson a pályán, tudjon centerezni, bekkelni. No és a labdabiztonság, labdakezelés kialakítása is nagyon fontos volt, miként a jó passzolás. Amiben hiányérzetem maradt, az az úszástudás. Ennek fejlődésében egy kicsit elmaradtunk, miként a taposásban is.

Csapatként és egyénileg hogyan muzsikált a kis egylet?

– Már ebben a korosztályban lehetőleg meg kell találni, melyik gyerek milyen posztra a legalkalmasabb. A gyorsabbak inkább a találatok jegyzésében jeleskedtek, hiszen könnyebben lefordultak az ellenfélről, de olyanok is lőttek gólokat, akiktől kevésbé vártam. De már most kiviláglott egyes esetekben, hogy kiből lehet inkább védekező játékos, akik viszont hátul könnyebben megszerezhetik a labdát. Ezeket az adottságokat is igyekeztünk erősíteni, illetve beléjük sulykolni. Bizony, ha elkapták a fonalat egy-egy mérkőzésen, élvezet volt nézni őket.

Mondhatni ezen a nyáron is kiürül ez a korosztály…

– Ami annyit jelent nálunk, hogy korcsoportot váltanak. Esetünkben a 18 fiatalból 15 ősztől már a gyermek IV. korosztályos területi bajnokságban indul, vagyis mindössze hárman maradnak még babyk. Ráadásul közülük két gyulai gyerek ősztől Békéscsabára jár majd edzeni, mivel a testvéreik is egy-két éve ott vannak már. Vagyis újra a nulláról kell kezdenünk. De hát ez az élet rendje.

Nagy feladatnak tűnik összehozni egy új baby csapatot.

– Minden bizonnyal, olyan ez, mint egy mókuskerék, de minden nyarunk ezzel telt el eddig is. Ebben nagy segítséget jelentenek az úszóoktatók, mint a már említett Jeszenszky Ákos Gyulán, illetve Fajó Csilla és Papp Szilvia munkája Békéscsabán. Van bő három hónapunk, hogy „találjunk” egy új kis gárdát, akikkel megkezdhetjük az újabb szezont.

Jávor Péter

 2025. 06. 23.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Klubunk ügyvezető elnöke, Balázs Lajos a napokban, a vízilabdás évzáró keretében vehette át Békéscsaba alpolgármesterétől, Varga Tamástól azt az elismerő emlékplakettet, amit a fél évszázad alatt tett a közösségért – fotó: Such Tamás

Nem sok klub mondhatja el magáról Békés vármegyében, hogy megélte félévszázados fennállását. A mai néven ismert Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub a jogelődökkel együtt viszont büszkén vallhatja: az elmúlt hetekben átlépte ezt a bűvös határt. Az eltelt ötven esztendő örömeiről, nehézségeiről, szépségeiről Balázs Lajos ügyvezető elnökkel beszélgettünk.

Annyit röviden Balázs Lajosról: ő is alapító tagja volt a hőskor legelején létrejött klubnak, kezdetben játékosként a vízben, játékos edzőként a parton is. A sportág további űzése mellett 1995-től, immár harminc esztendeje ügyvezető elnökként.

– Klubunk több néven is szerepelt a félévszázad alatt – foglalta össze a névadásokat az ügyvezető. – Voltunk Békéscsabai MÁV, Békéscsabai Előre Spartacus SC egyik szakosztálya, aztán jött a Minőség SE. Ekkoriban került a klub élére dr. Máté Mihály, aki 1995-ben bevont a munkába. Nemcsak szerveztem egyesületünk életét, hanem már ekkor gazdasági, pályázati feladatokat is kaptam.

Nemrégen lezajlott a jubileumi ünnepség. Milyen visszajelzéseket kaptál a régiektől az elmúlt időszakról?

– Amikor igazolt vízilabdázó lettem, egy nagyon lelkes társaságba csöppentem, ami a mai napig összetart. Nagyon jó érzés volt, hogy sok elismerő szót kaptam az alapító tagoktól. Többen állították, nem gondolták volna, hogy az 1975-ben életre keltett békéscsabai vízilabda megéli a fél évszázadot.

Hogyan összegeznéd röviden az ötven esztendőt?

– Ha tömören kellene fogalmazni: klubunk nagyot fejlődött ez időszak alatt, de mégsem vagyok teljesen elégedett ez elért eredményünkkel. Az egycsapatos helyett immár kilenc-tíz korosztályos csapatot állítunk ki az utóbbi években a különböző szintű bajnokságokba. A hőskori klub a tucatnyi igazolt játékosról mára másfélszázra hízott, sőt, az előkészítősökkel együtt közelít a kétszáz főshöz.

Azért nem ment mindig minden ilyen simán. Sőt, ma is akad bőven akadály a további fejlődés szempontjából.

– Valóban. Te szoktad mondani, hogy a mi vármegyénket körülvevő nagyvárosokban, mint Debrecen, Szolnok, Kecskemét, Szentes, Hódmezővásárhely, Szeged, valamint egy faluban, Újszilváson mindenhol új sportuszodákat építettek az elmúlt bő évtizedben, ahol remekül ki tud teljesedni a sportág. Békés vármegye, illetve Békéscsaba ebből eddig kimaradt. Emiatt aztán nagyon korlátozott a vízfelület, ennél több gyereket már nem is nagyon tudunk fogadni, női szakágról pedig nem is álmodhatunk. Pedig nálunk is remek tehetségek kerültek a felszínre az elmúlt két-három évtizedben, ám városunkban a megfelelő szintű továbbtanulás hiánya miatt felnevelt játékosaink más egyetemi városokba eligazolnak, illetve mostanában egész egyszerűen már 14-15 évesen a legjobb játékosainkat más klubok igazolták le, és játszottak ellenünk a különböző bajnokságokban. Ezért egy idő után be kellett látnunk, nem tudunk magasabb szintű felnőtt és utánpótláscsapatot építeni, ezért leginkább utánpótlás-nevelő klub vagyunk. Hosszú távon azonban szeretnénk érettségiig megtartani, vagy az egyetemi évek után visszacsábítani a saját nevelésű fiataljainkat.

Viszont a Magyar Vízilabda Szövetségben egyre inkább elismerik a klubot a százszázalékban saját nevelésű játékosokkal elért utánpótlás-eredmények miatt.

– Ez is igaz. Az energiaválság kitörésekor 47 millió forinttal támogatták a békéscsabai uszoda működését, és az elmúlt két esztendőben kettő-, plusz egymillió forintos szövetségi támogatásban részesültünk, amit az utánpótlásban kifejtett munkánkért kaptunk. Ennek jelzés értéke is van. De ugyanilyen elismerés, hogy vezetőedzőnket, Fodor Ádámot a felnőtt OB II és utánpótlás előkészítő, szakmai döntéshozó bizottságba beválasztották.

Sokszor szóba került az elmúlt időszakban az elosztások módja. Úgy, mint a TAO, az önkormányzati támogatás, a különböző pályázati lehetőségek és a Magyar Vízilabda Szövetség elosztási rendszere. Ezek nagy segítséget jelentenek?

– Ha jól működnek, akkor igen. De nem minden fenékig tejföl. Az önkormányzati, a TAO és minden más egyéb pályázati támogatások alapja az utánpótlás létszáma és minősége. A már említett ötven éve változatlan uszodai vízfelület és edzésidő korlát nagy akadály a további fejlődésben. Ami saját erőből szakmailag rajtunk múlik, azt már megtettük. Sajnos, egy hosszú vajúdás, tervezés után a modern városok program keretében még egy tanmedence sem épült a városban, hát még uszoda, amit első sorban a sportolók használhattak volna. Nem beszélve arról, hogy amíg Békéscsabán egy szárazföldi sportoló lemegy a sportágában edzeni, nem kell semmilyen belépődíjat fizetnie az önkormányzati sportlétesítménybe való bejutásért. Nekünk viszont pályabérletet számolnak föl, a gyerekeknek a bérletek után havi kiegészítő belépődíjat kell fizetniük az edzésre való bejutásért! Ezt jómagam igazságtalan megkülönböztetésnek vélem, hiszen az önkormányzati törvény az „ifjúság és sport támogatása” önkormányzati feladatban nem különböztet meg szárazföldi és vizes sportágakat. Ez a megkülönböztetés jelentős hátrányt okoz a sportágak közötti létszámversenyben is.

Ezek szerint nem ismerik el kellőképen a vízilabdázók munkásságát?

– Ezt egy szóval sem állíthatom. Az új MVLSZ vezetés látja, hogy a rajtunk kívülálló nehéz körülmények ellenére mennyit fejlődött a klub ötven év alatt, ezért mostanában már jóval több elismerő szót kapunk a szövetségtől, de a várostól is utánpótlás-nevelő munkánkért.

Félévszázad hosszú idő. Mit remélsz a folytatástól?

– A további töretlen fejlődés érdekében legalább egy télen is üzemelő tanmedencére lenne szükség az Árpád fürdőben. Legyen megfelelő szintű felsőoktatás városunkban, hogy saját nevelésű pólósokból álló OB I B-s felnőtt csapatot építhessünk. Bízom benne, hogy még megérem egy – új szabályoknak megfelelő – legalább 28,6×25 méteres vízilabda medence megépítését, amely lehetővé tenné a női szakág beindítását is.

Jávor Péter