ímkézett bejegyzés

 2026. 01. 10.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Fodor Ádám vezetőedző eligazítást tart a serdülő csapatnak az Oázis SC elleni mérkőzés szünetében – fotó: Such Tamás

Tavaly decemberben lezárult az országos utánpótlás-bajnokság alapszakasza az A1 és A2 osztályban is. Akkoriban beszámoltunk arról, hogy fiataljaink óriási bravúrt hajtottak végre azzal, hogy az A2 Keleti csoportjának az élén végeztek összetettben, ami egyben azt is jelenti, hogy a tavasszal a felsőházban folytathatják.

A 2025–2026. évi bajnokság jelentősen eltér a korábbiaktól, ugyanis újszerű a lebonyolítás. A korábbi években, ugyanis a rájátszásban a Keleti és a Nyugati csoport legjobbjai (négy-négy csapat) alkották a felsőházat, ahol az A2 végleges sorrendjéért harcoltak a csapatok, majd egy külön kora őszi kvalifikációs rendszer szerint lehetett osztályt váltani. Most viszont a két csoport első két-két helyezettje jutott a felsőházba, ami az A1 osztályból nézve alsóház. Ugyanis az alsóbb osztály négy legjobbja az A1-esek négy utolsójával folytatja a küzdelmet a tavaszi szezonban. Itt már a tét: feljutni az elit kategóriába, illetve onnan ki is lehet esni.

E bevezető után viszont nézzük, Fodor Ádám vezetőedzőnk hogyan látta az őszt, és mi várhat fiataljainkra a folytatásban.

– Az újszerű lebonyolítás miatt, tudtuk, hogy még nehezebb év vár ránk, mint a korábbiak. Ettől függetlenül azt tűztük ki célként, hogy csoportunkban az első két helyen zárjuk az alapszakaszt – kezdte a vezetőedző.

Mit jelent az újszerű lebonyolítás?

– Tavaly népesebb mezőny volt az A2-ben, most onnan azok a csapatok, amelyekkel szemben könnyedén begyűjtöttük a három pontokat, idén már az A3 osztályba kaptak besorolást. Vagyis kevesebb csapatból áll, és sűrűbb lett a mezőny. Azaz erősebb csapatok maradtak vissza a mi osztályunkba, ellenük kellett rendre bizonyítani. Mondhatni, minden héten „háborúba mentünk”.

Úgy tűnik, a fiatalokat sikerült erre felkészíteni lelkileg is.

– A szezonkezdet előtt elmondtuk a gyerekeknek, hogy jó eséllyel pályázunk a felsőházra. Nemcsak megértették, hanem nagyon sokat tettek érte. Példa nélküli volt az edzéslátogatottság, minden nap remekül dolgoztak, és az is segített, hogy a sérülések jobbára elkerültek bennünket.

Ezek szerint fiataljaink mindent kihoztak magukból az őszi szezon folyamán.

– Így igaz. A befektetett munka beérett. Az is sokat nyomott a latba, hogy kevésbé halászták el legjobbjainkat a nagy klubok, így szépen tovább tudtuk építeni csapatainkat. De az is sokat jelentett, hogy ez a társaság egy nagyon összetartó kollektíva. Nemcsak az edzéseken és a mérkőzéseken vannak együtt, hanem a hétköznapokban is. Sok közös programot szerveznek, szeretik, megbecsülik, tisztelik egymást.

Most viszont nagy kihívás előtt állnak…

– Valóban, de nemes a cél. Bár ellenfeleink szinte teljesen ismeretlenek lesznek, ezért a folytatást megjósolni is lehetetlen. Nagy kérdés, hogyan zárkózunk föl fejben, gyorsaságban, játéktudásban az A1-esekhez. Az alsó-felsőházban mindenkit nyomasztani fog az a súly, hogy kiesik-e, vagy éppen feljut a nyár végére.

Beszéltünk már róla, hogy újszerű lesz a folytatás, hiszen az A1 eddig mindig távolt volt.

– Nem mindig. Bő tíz esztendővel ezelőtt, amikor még én Szegeden éltem, Csabai Zozóék az akkori lebonyolítási rendszerben egyszer már eljutottak ide. Ekkor még Kádár Józsi bácsi irányította a klub szakmai munkáját, tulajdonképen ő építette föl a mai egyesületünk szerkezetét.

Rövid téli pihenő után már újra a fedélzeten vannak csapataink.

– Már január 2-án találkozott mindhárom korosztályos egyletünk. Rövid rávezetés után napjainkra az alapozó időszak keményebb részébe kanyarodtunk. Annál is inkább, mert várhatóan, még e hónapban megkezdődik a rájátszás.

Végül mivel lennél elégedett a tavaszi szezon lezárása után?

– Már az is nagy fegyverténynek számítana, ha az utolsó pillanatig meglenne az esélyünk a feljutásra. Az igazi azonban az lenne, ha osztályt válhatnánk, és a majdani új bajnokságot „A-egyesként” kezdhetnénk. Ez anyagi szempontból is jó lenne a klubunknak. Ugyanígy nem elhanyagolandó, hogy jó, éles és tanulságos meccseket játszhatunk a nyári szezonzárásig, amik a további fejlődésünket segíthetik.

Jávor Péter

 2025. 10. 07.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön Restye Zsombor a dobogó tetején, miután korosztályában megnyerte a 3000 méteres távot a „Fuss és segíts!” jótékonysági futóversenyen

Az elmúlt hétvégén, vasárnap zajlott le a békéscsabai sikerekkel zárult Csabai Csirkefogók VK–Aqua SE Nyíregyháza országos utánpótlás-bajnoki három vízilabda-találkozó. A serdülő csapatban hiába kerestük Restye Zsombor nevét, ezúttal nem szerepelt a nevezettek listáján. Edzője, Fodor Ádám jelezte is: igazoltan hiányzik.

De mit is jelent az, hogy igazoltan. Nos, a mérkőzés órájában éppen egy nagyot futott. Mégpedig a Békéscsabán lezajlott, ötödik alkalommal kiírt „Fuss és segíts!” jótékonysági futóversenyen állt rajthoz, a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub égisze alatt.

A verseny nevében benne van, hogy jótékonysági, amelynek bevételéből az Ágota Alapítvány állami gondoskodásban élő gyermekekért végzett munkáját, illetve a Fília Alapítvány idős embertársainkért folytatott tevékenységét támogatják.

A pólócsapat 15 esztendős, 185 centi magas bekkje nem is akárhogyan szerepelt az atlétikai viadalon: korosztályában a legjobbnak bizonyult a 3000 méteres távon, az abszolút kategóriában pedig harmadik helyezést ért el.

Mindez arra utal, két sportágban is a legjobbak között tartják számon. Vele beszélgettünk többek között arról is, hogyan fér meg egymás mellett a vízilabda és az atlétika?

Melyik sportággal kezdted?

– A vízilabdával. A Szabó Pál Téri Általános Iskolában Fajó Csilla néni keze alatt tanultam meg úszni a vízilabda előkészítős csoportban. A következő lépés az volt, hogy levittek az Árpád fürdőbe. Megtetszett a vízilabda, így ott ragadtam.

Követve eredményeidet, a legkisebbektől, a babyktől a serdülőig végigjátszottad az összes korosztályt…

– Valóban, kissrácként Dobra Robi és Túri Gergő kezei alatt ismerkedtem meg a sportág alapjaival, ma a vezetőedzőnk, Fodor Ádám irányította serdülő korosztályú csapatban játszom.

Melyik korcsoportban tetszett leginkább a póló?

– Talán a babyben. Sok sikerélményünk volt, s igazán akkor ismerkedtünk meg a sportág rejtelmeivel.

Aztán jött az atlétika…

– Másfél-két éve kezdtem atlétizálni is. Ezt is megszerettem.

A jótékonysági eseményt megelőzően mikor rajtoltál atlétaként versenyen?

– Nemrég, szeptember közepén. Gödöllőn volt egy területi ligaverseny. Ott háromszáz méter gáton lettem negyedik. Dobogót vártam magamtól, de pocsék időben rendezték meg a versenyt.

Mindez azt jelenti, hogy a Békéscsabai Atlétikai Club is leigazolt?

– Igen.

Lehet a két sportágat párhuzamosan űzni?

– Nem teher számomra. Hetente két-három vízilabda és ugyanennyi atlétikai edzésen veszek részt.

Ez a békéscsabai viadal egy kicsit rendhagyó volt, hiszen itt nem is biztos, hogy az eredményesség volt az elsődleges.

– Kettős céllal rajtoltam el a jótékonysági futóversenyen. Egyrészt jó dolog másoknak segíteni, de azért az eredményesség is fontos volt számomra.

Alighanem elégedett is lehetsz…

– Magam is meglepődtem azon, hogy milyen jól sikerült. Előzetesen úgy kalkuláltam, a korosztályomban második-harmadik lehetek, abszolútban pedig tíz közé szerettem volna kerülni. Ehhez képest jött egy első és egy harmadik hely.

Kevesen tudják, hogy nem is olyan könnyű számodra az iskolába és az edzésekre járni, hiszen Fényesen laksz. Hogyan oldja meg a család az „ingázást”?

– Tény, légvonalban nyolc, amúgy tíz kilométerre lakom a sulitól (a Békéscsabai SZC Vásárhelyi Pál Technikum és Kollégium elsőéves diákja) és az uszodától, az atlétikai pályától pedig még messzebb. De ma már motorral járok, így könnyebb megoldani az utazgatást.

Vízilabda edződ hogyan áll ahhoz, hogy „kettős életet élsz”?

– Fodor Ádám az első perctől kezdve tudja, hogy a póló mellett atlétizálok is. Sőt, ő ajánlotta fel, hogy ezúttal ne a nyíregyháziak ellen játsszak a vízilabda-mérkőzésen, hanem induljak el a „Fuss és segíts!” jótékonysági futóversenyen.

Hosszú távon hogyan képzeled el, mert ma még összeegyeztethető a két sportág, de pár éven belül lehet, dönteni kell a további sikerek érdekében valamelyik mellett.

– Ez egyelőre még a jövő kérdése, jelenleg mindkét sportágat szeretem, a folytatást pedig majd meglátjuk…

Jávor Péter

 2025. 09. 16.   Klub, Aktuális, Előzetesek

A hagyományos szentesi Diapolo Kupán idén is részt vettek az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő csapataink, ahol nemcsak szép eredményeket értek el, hanem szakmailag sok területen előre is léptek – fotó: Such Tamás

A fél évszázaddal ezelőtt újra életre kelt klubunk immár az 51. bajnoki idénynek vág neki szeptember második felében. Bár ezekben a napokban az edzéslehetőségek a békéscsabai strandon zajló őszi átállás és sátorfelhúzás miatt korlátozottak, azért a hétvégén a felnőtt csapatra, valamint a gyermek II. korcsoportosokra már két-két ellenfél vár.

Július közepe óta vannak fedélzeten csapataink, mintegy tízhetes felkészülési időszak után kezdődnek a bajnokságok a különböző korosztályokban és kategóriákban. Az eltelt időszakról, az új szezon elvárásairól beszélgettünk Fodor Ádám vezetőedzővel.

Kezdjük azzal, idén hány csapatot neveztünk a bajnokságokba?

– Miként tavaly és azelőtt, ezúttal is nyolcat. A felnőtt OB II-esek mellett hasonlóképpen ott lesz három korosztályos fiatal gárdánk az országos utánpótlás-bajnokság A2-es mezőnyében. A területi bajnokságba ugyancsak négy csapatot neveztünk: a tavalyi gyermek „egyesek” helyett most a gyermek „kettesek” lesznek ott a pontvadászatban. Az elmúlt évihez hasonlóan a három legalacsonyabb korcsoportosaink is rendre megküzdenek ellenfeleikkel a Délkeleti területi bajnokságban.

A legutóbbi bajnokságban elsősorban az országos utánpótlásban szereplő három egységünk volt dicsérhető. Most is tőlük várható a legjobb eredménysor?

– Kezdjük azzal: klubunk elsősorban utánpótlás-nevelő közösség. De az is tény, felnőtt szinten is szeretnénk évről évre előre lépni, amit segíthet, hogy manapság már nagyobb megtartó erővel rendelkezünk az ifjúságiak közül kiöregedők tekintetében. Bár az érettségik utáni továbbtanulás most is sokszor keresztülhúzza számításainkat. De visszatérve az országosban szereplő utánpótlásunkra: tavaly is azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy feljussunk a felsőházba. Nagyon minimális pontszám hiányzott hozzá, éppen felettünk húzták meg a vonalat. Akkor a három közé kellett volna jutnunk, idén sem lesz könnyebb, mert csak a Keleti és Nyugati csoport első két helyezettje kerülhet oda. A nehézség ellenére most is ezt a célt tűztük ki magunk elé. Magyarul: fel van adva a lecke.

A mezőny mennyiben változott?

– E pillanatban még nem tudható, hiszen éppen ezen a hétvégén lesznek a kvalifikációs küzdelmek. Az viszont biztos, hogy a leggyengébbek már nem az A2 osztályba kapnak besorolást, sőt, a tavalyival szemben már csak nyolc-nyolc klub kerül ebbe a kategóriába. Ennek az a nagy előnye a fejlődésünk szempontjából, hogy valamennyi ellenfelünk az erősebb kategóriába tartozik majd, ahol különösen lehet előre lépni, tanulni. Ami biztos eddig, a Keleti csoportba rajtunk kívül a Cegléd, a Debrecen és a Nyíregyháza kap besorolást, várhatóan a Gödöllő is ide kerülhet, a továbbiakról a kvalifikáció után, hétfőn tudhatunk többet.

S akkor nézzük a legfiatalabbakat…

– Esetükben továbbra is elmondható, hogy nem a helyezés a fő cél, hanem a fiatalok egyéni fejlődése és csapattá formálása. Most úgy tűnik, szépen formálódó gyermek „kettes” csapatunk van, akik Katona Péter edző kezei alatt pallérozódnak. A létszám is megfelelő, hiszen tizenketten alkotják ezt a korosztályt, akikhez további tíz egy évvel fiatalabb társulhat, sőt, egy-két 2014-ben született is számításba jöhet a mérkőzéseken. Az Ajtai Miklós edző vezette gyermek harmadik korosztályban akadnak tehetséges gyerekek, de talán még nekik kell a legtöbbet tanulniuk és érniük. A tavaly még a baby korcsoportot alkotók most gyermek „négyesként” versenyeznek, tőlük már jobb eredmények is remélhetők. Itt is Ajtai Miklós fejleszti a gyerekek tudását. A baby korcsoportosok Csabai Zoltán és Szilvásy Attila kezei között fejlődhetnek tovább.

Végül összegezd, milyen volt a nyári felkészülés?

– Röviden fogalmazva: olyan, mint a legutóbbi három-négy év, és eredményes. Mindenki tette dolgát, sokat úsztunk, labdáztunk, gyakoroltuk a taktikai elemeket. Edzőtáborozásra nem futotta, ez a költségvetés kérdése, mostanában ennyire telik. Felkészülési torna is kevesebb volt, de ez már nemcsak rajtunk múlt. Most, hogy ezekben a napokban éppen sátorállítás van az Árpád fürdőben, s a megszokott helyünkön nem tudunk edzeni, igencsak előtérbe került, hogy csapataink más városokba utaznak rendre edzőmérkőzéseket játszani. Ezzel igyekszünk átmenteni a nyáron megszerzett alapokat, hogy aztán a hétvégeken eredményesen szerepeljenek egységeink.

Jávor Péter

 2025. 07. 16.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Fodor Ádámnak sokoldalúnak kell lennie, hiszen két csapatot irányít a jövőben, vezetőedző feladatokat is ellát, olykor pedig nyilatkoznia kell – fotó: Balázs Lajos

Az elmúlt három hétben több részen át korosztályonként értékeltük a 2024–2025. évi teljesítményeket, csapataink fejlődését, nehézségeit, örömeit. Zárásként Fodor Ádám vezetőedző az egész klub éves munkáját tekinti át.

Deklaráltan kijelentette klubunk, hogy ezekben az években arccal az utánpótlás felé…

– Valóban, fő csapásvonalunk évek óta az utánpótlás még hatékonyabb képzése. Ha erre építünk, előbb utóbb lehet ismét ütőképesebb felnőtt csapatunk. Természetesen akkor, ha az egyetemi tanulmányai befejezése után a jövőben minél több egykori saját nevelésű játékosunk hazatér.

Addig is hogyan működik az OB II-es felnőtt csapatunk?

– Célunk az, hogy manapság minél több utánpótláskorú játékost szerepeltessünk az OB II-ben, vagyis saját nevelésű vízilabdázókkal töltsük ki az állományt. Nem megsértve az idősebb, a klubért sokat tett pólósokat, de egyre inkább epizód szerepet kaptak idén is. Végül is zömében az edzői állományunk szállt vízre (Ajtai Miklós, Zsilák László, Katona Péter) a bajnoki mérkőzések során, nagyon sok ifjúsági és serdülő játékossal kiegészülve, s csak néhány régi motoros vállalt mérkőzést az év folyamán, mint például Laczó György, Mucsi Zsolt, Csendes Csaba, Gyebnár György.

Miért fontos, hogy az utánpótlás itt nagyobb szerepet kapjon?

– Ifjúsági és serdülő pólósaink bár nagyon sok saját korosztályos mérkőzést játszanak az év folyamán, ám úgy vélem, a felnőttek között plusz impulzust kapnak. Szerintem itt tudnak a legtöbbet fejlődni, tapasztalni, még ha csak OB II-es szinten is, de az igazi brusztolós mérkőzéseken tovább érik játékuk. Ennek az osztálynak az első nyolc helyezettje bitang erős, ám a következő 16 között bármilyen helyezést elérhetünk a fiatalokkal kiegészülve. Miként tettük ezt az idén is. S itt akkor hozzáteszem, a mi csapatunk bőven alatta van a húszéves átlagéletkornak.

Mint vezetőedző, hogyan látod az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő ifistáink helyzetét?

– Akadtak olyan évek, amikor hírmondóban voltak ifjúsági korú játékosaink, az utóbbi időszakban azonban már 18 éves korukig vállalják sokan a sportot nálunk is. A törést a következő év, a továbbtanulás hozza, ekkor nagyon sokan más városba kerülnek, és vagy megmaradnak vízilabdázónak, vagy felhagynak a sporttal. Idén már többen végigjátszották az idényt, de természetesen most is több serdülő korú kapott szerepet a mérkőzéseinken. Miközben ellenfeleinknél ez az ifiarány még nagyobb. Az év elején még egy kicsit döcögős volt a szekér, de aztán egyre jobb teljesítményt nyújtott a csapat. Hozzáteszem, a mostanra kiöregedő ifjúsági játékosokat még „gyermek hármasként” vettem át egykor, ezért jobban látom, hogy végigjárták a vízilabda iskolát is.

…no és a serdülők, akik sokszor dupla meccseket játszottak vasárnaponként?

– Ez a korosztály volt idén a legnépesebb. Közülük sokan még a felnőttek között is szóhoz jutottak. Akadt köztük néhány húzóember, akik viszont hosszan tartó sérülést szenvedtek, vagy sokáig betegek voltak, ám nélkülük is erőn felül teljesített a gárda. Ha nem sújtott volna bennünket ez a sok hátrány, akár még előrébb is végezhetett volna a csapat. És itt megint megemlítem: a dupla mérkőzések is sokat segítettek a fejlődésükben.

Nézzük a kezed alá tartozó gyermek korosztályúakat!

– Korábban is mondtam, szép fejlődési ívet jártak be. Nehezen indult az év, remek lett a véghajrá. Egyéni játékosokból csapattá érett a gárda. Az elsőévesek óriásit léptek előre taktikai téren is, így megvan az alap arra, hogy az új évben is hatékony egylet álljon ki hétről hétre a pontvadászat során.

A gyermek III. és IV. korosztályosok Katona Péter kezei alatt pallérozódtak. Milyen jövő előtt állnak?

– A gyermek III. korosztályosokat a hatékonyabb fejlődésük érdekében az erősebb, Piros csoportba neveztük. Igaz, hogy végül nulla ponttal zárták a szezont, ám olyan „vízilabda nagyhatalmak” csapataival játszottak, ahol sokat tanulhattak. Nem beszélve arról, hogy határainkon túli erős gárdákkal is összemérhették tudásukat. A fiatalabbakra, akik Gyulai VK néven szerepeltek a területi bajnokságban, ugyanezek érvényesek. A sok vereséget nekik is lelkileg túl kell élniük, olyan csapatok között edződhettek, akiktől tanulhattak. Úgy látom, fejben egy kicsit lassabban érnek, de ez egy hamar ledolgozható hátrány. Viszont jelentős fejlődésről tettek tanúbizonyságot.

Végül a legkisebbekről, a babykről is essen szó.

– Évről évre hatékony munkát végez Gyulán a Szilvásy Attila–Jeszenszky Ákos páros, miként Békéscsabán a Csabai Zoltán–Papp Szilvia kettős. Itt a fő cél, hogy a frissiben úszni tanult gyerekek megszeressék a vízilabdát, és megmaradjanak a klub számára. Ez az utóbbi években csak többé kevésbé sikerült, ezért idén nagyobb hangsúlyt fektetünk a toborzásba. Viszont edzőink keze alatt szépen formálódnak a gyerekek.

Sokszor elhangzik mostanában a békéscsabai iskola szó…

– Büszke vagyok rá, hogy edzőkollégáimmal együtt 2020 óta sikerült kiépíteni ezt az iskolát. Nagyon sok tehetséges gyerek került a felszínre, és ami örömteli: a csábítások ellenére egyre többen maradnak meg klubunkban. Ha nem igazolnak el idő előtt, az számunkra mindig erősítést jelent.

Végül három technikai kérdés: meddig tart a pihenő időszak?

– Az országos bajnokságban szereplő csapataink holnap, július 17-én találkoznak először egy kétnapos rávezető edzéssel, a fiatalabbak a következő hét hétfőjén.

Milyen felkészülési mérkőzések várnak a csapatokra?

– A szokásos augusztus eleji szentesi Diapolo Kupa két korosztálynak, az ugyancsak szentesi szeptember eleji Takarék Kupa, valamint augusztus végén Szarvason a Fodor Rajmund Kupa. De ezeken kívül még lehet, hogy lesz lehetőségünk más tornákon is felmérni csapatainkat, további edzőmérkőzésekre is sor kerülhet a nyár folyamán.

Kik irányítják a korosztályos csapatokat az új bajnokságtól?

– A babyknél változatlanul Gyulán a Szilvásy Attila–Jeszenszky Ákos páros, miként Békéscsabán a Csabai Zoltán–Papp Szilvia kettős. A gyermek III. és IV. korosztályosokat Ajtai Miklós veszi át. Az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő gyermek gárdát Katona Péter irányítja, míg én az ifjúsági és serdülő csapatot. Ebből látszik, hogy a nyáron – remélhetőleg csak ideiglenesen – elköszönő Zsilák Lászlóra nem számíthatok, ám a felnőtt csapatban továbbra is játékra kész.

Jávor Péter

 2025. 06. 25.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a klub egykori remek játékosa, ma utánpótlásedzője, Szilvásy Attila (fekete pólóban), aki a medence partján is nagy hévvel irányítja a legfiatalabbakat – fotó: Balázs Lajos

A 2024–2025. évi területi bajnokságban olyan baby korosztályos csapatunk szerepelt, amelynek egyik fele gyulai, a másik békéscsabai gyerekekből állt. Így értelemszerűen a hétköznapokon döntően mindenki a lakóhelye szerinti városban tréningezett, az előbbiek Szilvásy Attila, a csabaiak Csabai Zoltán irányítása mellett.

A baby korcsoportot a bajnoki rajt előtt 18 fiatal alkotta, nyolcan gyulaiak, tízen békéscsabaiak voltak. A legkisebbek éves munkáját ezúttal Szilvásy Attila értékelte.

Induljunk ki a tavaly nyár eleji állapotokból, amikor az akkori baby korosztályosok jelentős része korcsoportot váltott, és felkerült a gyermek IV. korosztályba. Kik maradtak, illetve kikkel töltöttétek fel a legfiatalabb csapatot?

– Nagyon szűkös maradt a létszám, hiszen maradt négy gyulai gyerek, továbbá ugyancsak az általam irányított két még fiatalabb kezdő. A békéscsabai Restye Botonddal ez adta meg az alapot, de bizony sok kis pólósra volt még szükségünk, hogy elindulhassunk a területi bajnokságban.

Hogyan oldódott meg a probléma?

– Békéscsabán és Gyulán is intenzív nyári oktatásba kezdett a klub, a fürdővárosban Jeszenszky Ákos, Csabán pedig Fajó Csilla és Papp Szilvia tanította úszni a fiatalokat, akik közül nyár végére tízen visszajelezték, hogy szívesen vízilabdáznak. Így aztán kialakult egy hadra fogható 18 gyerekből álló kis gárda.

Vagyis akadtak már egy évnyi tapasztalattal rendelkezők, valamint abszolút kezdők…

– Valóban. Szeptemberre volt egy elfogadható kezdő sorunk, valamint sok újonc. Az előbbiek egy évvel korábban már „beleszagoltak” a sportágba, ismerték már a pályát, tudták kezelni a vízben a labdát, ismerték a mérkőzés szabályokat… A tavaly nyáron hozzánk kerülők azonban szép lassan ugyancsak sok pólós ismeretre tettek szert az év folyamán.

Bár tudjuk, hogy bajnokság ide, bajnokság oda, itt hivatalosan még nem számolják a gólokat, ám az edzők, a csapatot elkísérő szülők nagyon is számon tartották, hogyan alakul egy-egy meccsen az eredmény. Innen tudható, hogy szép győzelmeket is arattak a fiatalok.

– Ezek a „győztes eredmények” is a fejlődésüket mutatja.

Sport szakmailag mi volt a legnagyobb kihívás a kicsik esetében?

A legfontosabb célkitűzésünk az volt, hogy – különösen az újoncok esetében – eljussunk oda, minden játékos lásson a pályán, tudjon centerezni, bekkelni. No és a labdabiztonság, labdakezelés kialakítása is nagyon fontos volt, miként a jó passzolás. Amiben hiányérzetem maradt, az az úszástudás. Ennek fejlődésében egy kicsit elmaradtunk, miként a taposásban is.

Csapatként és egyénileg hogyan muzsikált a kis egylet?

– Már ebben a korosztályban lehetőleg meg kell találni, melyik gyerek milyen posztra a legalkalmasabb. A gyorsabbak inkább a találatok jegyzésében jeleskedtek, hiszen könnyebben lefordultak az ellenfélről, de olyanok is lőttek gólokat, akiktől kevésbé vártam. De már most kiviláglott egyes esetekben, hogy kiből lehet inkább védekező játékos, akik viszont hátul könnyebben megszerezhetik a labdát. Ezeket az adottságokat is igyekeztünk erősíteni, illetve beléjük sulykolni. Bizony, ha elkapták a fonalat egy-egy mérkőzésen, élvezet volt nézni őket.

Mondhatni ezen a nyáron is kiürül ez a korosztály…

– Ami annyit jelent nálunk, hogy korcsoportot váltanak. Esetünkben a 18 fiatalból 15 ősztől már a gyermek IV. korosztályos területi bajnokságban indul, vagyis mindössze hárman maradnak még babyk. Ráadásul közülük két gyulai gyerek ősztől Békéscsabára jár majd edzeni, mivel a testvéreik is egy-két éve ott vannak már. Vagyis újra a nulláról kell kezdenünk. De hát ez az élet rendje.

Nagy feladatnak tűnik összehozni egy új baby csapatot.

– Minden bizonnyal, olyan ez, mint egy mókuskerék, de minden nyarunk ezzel telt el eddig is. Ebben nagy segítséget jelentenek az úszóoktatók, mint a már említett Jeszenszky Ákos Gyulán, illetve Fajó Csilla és Papp Szilvia munkája Békéscsabán. Van bő három hónapunk, hogy „találjunk” egy új kis gárdát, akikkel megkezdhetjük az újabb szezont.

Jávor Péter