ímkézett bejegyzés

 2024. 07. 07.   Klub, Kitekintő

Címlapképünkön klubunk egyik önzetlen nagy segítője, Mák Pista – fotó: Such Tamás

Sorozatunkban korosztályonként végig tekintettük csapataink éves teljesítményét, elemeztük, mennyit fejlődtek az adott korcsoport játékosai. Zárásként Fodor Ádám vezetőedzőnket arra kértük, tegyen egy összértékelőt.

Milyen létszámmal dolgozott a klub az év során?

Száznyolc utánpótlás korú igazolt játékos státuszú fiatalunkkal zajlottak az edzések hat vízilabda-, két úszóedzővel és egy oktatóval. Rajtuk kívül működött egy előkészítő csoport, ami egy kicsit a kutya vacsorájához hasonlított, ugyanis nehéz volt a legkisebb gyerekeket a rendszeres edzésekhez szoktatni. Itt nagy volt a fluktuáció, nem beszélve arról, hogy nem is minden gyerek, illetve szülője gondolta úgy, hogy hosszútávon vízilabdás kegyen gyerekéből. Végül van egy felnőttekből álló egységünk, amely a kezdeti közel harminc pólósból álló létszámból felére redukálódott.

Hány csapatot nevezett a klub a 2023—2024. évi bajnokságba?

Erre az évre nyolcat. A legkisebbektől fölfelé haladva: a baby korosztályosok a fiókcsapatunk, a Gyulai Vízilabda Klub neve alatt szerepeltek, a gyermek IV. és gyermek III. korcsoportosokat a területi vidékbajnokságba neveztük, azon belül a Délkeletibe lettek besorolva. A népes gyermek korcsoportosok két pontvadászatban is elindulhattak, egy a vidék- egy pedig az országos utánpótlás-bajnokságban. Ez utóbbiban szerepelt a serdülő és ifjúsági gárdánk, végül pedig a felnőtt OB II-es csapatunk is elindult.

Említetted edzőinket…

Hat éve, 2018 óta dolgozom a klubban. Állítom, hogy ilyen erős edzői gárdánk még sohasem volt. Tavaly megtaláltuk a felállást is, mármint azt, hogy melyik trénerünk, melyik csapattal dolgozzon. Ez nagyon bevált, a tervek szerint nem is változtatunk rajta a következő szezonban.

Milyen segítségetek volt a működésben?

Klubunk vezetői teljes mellszélességgel kiálltak mellettünk, különösen az ügyvezető elnök, Balázs Lajos tett sokat azért, hogy minden flottul menjen. És itt megemlíteném az egyik fontos láncszem, Mák Pista hatékony munkáját. De nagyon sokat segítettek a szülők is, s nemcsak azzal, hogy igyekeztek az elvárt rendszerhez szoktatni gyermekeiket. Óriási segítséget kaptunk a fotózásban, az élő felvételek sugárzásában a Tasnádi házaspártól, valamint a kiváló újságíró-fotóriportertől, Such Tamástól is. Nélkülük nem tudtunk volna ilyen szép eredményeket elérni.

Klubszinten milyen előrelépést tapasztaltál?

Egy szóba fogalmazva: óriásit! Minden csapatunk nagyot fejlődött. Az őszi indításához képest kézzel fogható volt mindenhol az előrelépés. Akár az egyéni fejlődést, akár a csapatok helyezését tekintem. Helyenként még így is azt kellett észrevennem, hogy a bajnoki helyezés nem mindig mutatta meg a tényleges munkát és az eredményességet.

Általános szinten miben léptek előre vízilabdázóink?

Ahogy a nagy könyvben meg van írva: úszástudásban, hozzáállásban, technikai téren, taktikában, sok esetben az edzéslátogatottságban. És fontos kiemelnem: közösségé formálódásban. Hozzáteszem: nem minden esetben az eredményességre törekszünk, sokkal inkább a fejlődés ütemére tesszük a hangsúlyt.

A statisztikai adatokat nézve is sok érdekességet tapasztalhatunk.

Igen, ezek az adatok is nagyon fontosak. Ezek közül néhány ízelítőül. A különböző korosztályos csapataink az idegenbeli találkozókon kívül Békéscsabán és Gyulán 84 mérkőzést játszottak. Háromszor voltunk házigazdái az OB II-es csapatok sorozatának, az országos utánpótlás-bajnokságban tizenkétszer fogadtunk ellenfeleket, ami 36 találkozót takar. És akkor még ott voltak a területi bajnokságok, ahol 36 meccs szerepelt a programunkban. Valamennyi eseményünk probléma mentesen lezajlott, a vendégeink elégedettségére is. Mindez a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub hírnevét öregbítette.

 2024. 07. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő, OB II eredmények

Címlapképünkön a 2023–2024. évben 18. helyen záró OB II-es csapatunk az utolsó bajnoki mérkőzés után a békéscsabai Árpád fürdőben

A 2023–2024. évi OB II-es bajnokság során 22 mérkőzést játszott csapatunk. Ebből tízet az alapszakaszban, ahol egy győzelmet jegyeztek, majd további tizenkettőt a rájátszásban, ahol már kedvezőbb a mérleg, ugyanis hat győzelem, egy döntetlen és öt vereség szerepel a nevük mellett.

Vezetőedzőnk, Fodor Ádám vont mérleget az utolsó mérkőzést követően az évi teljesítményről, a körülményekről és néhány érdekességről.

Idén a költségek mérséklése és a területi elvek alapján öt csoportba osztották a 21 benevezett csapatot – kezdte Fodor Ádám. – Mindenki által jól ismert, hogy Magyarországon kissé felbillen a vízilabdás mérleg a délkeleti tájak felé, hiszen Szegeden, Szentesen is OB I-es háttérrel rendelkező gárdák működnek, Hódmezővásárhelyen és Csongrádon is nagy hagyományokkal rendelkező klubok léteznek, ahol a kiöregedő játékosok és feltörekvő fiatalok megtalálják játéklehetőségüket. Így aztán a területi elv miatt ez a csoport lett magasan a legerősebb.

Ezt mutatja az alapszakasz végeredménye is, amely így fest: 1. Szegedi UVTE 19, 2. Szegedi VTK 17, 3. Csongrádi VVSE 16, 4. MAFC-Infinityn, Budapest 16, 5. Szentesi Üdülőközpont 15, 6. Swietelsky-Békéscsaba 3. Így kerültünk a legalsóbb házba a rájátszásban. Innen már könnyebb szezon várt a mieinkre.

Mielőtt erre kitérnénk, nézzük, kikre számíthattunk. Eredetileg közel harminc olyan felnőtt játékosunk volt regisztrálva, akik bevethetők lettek volna, ám ez különböző okok miatt a bajnoki rajtra leszűkült tíz-tizenkettőre. Ami annak is köszönhető, hogy kilencven százalékuk harminc évnél idősebb, sőt, akadt nem egy, aki az ötvenen is túl volt. Végül a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan hozzájuk jött ugyanennyi ifjúsági és serdülő korú vízilabdázó, sőt, volt olyan mérkőzés, amikor gyermek korosztályú fiatalt is bevethettünk. Így lettünk újra közel harmincan. Nos, ez a vegyes korosztályú gárda menet közben egyre jobban összecsiszolódott, ráadásul a rájátszásban hasonszőrűekkel került össze, ezért jobb eredményekre volt képes.

A fiatalok számára mit jelentett a felnőttek között szerepelni?

Ez a vegyes összetételű gárda jó elegyet alkotott. A fiatalok tanulhattak a nagy öregektől, szokhatták azt is, milyen a légkör a felnőtt mezőnyben. Érthetően sokat fejlődtek az obé kettes mérkőzéseken. Arra is törekedtünk, hogy élvezzék a játékot a felnőtt mezőnyben is. Az év folyamán sokat tanultak, sok tapasztalatot szereztek, ami a jövőre nézve is hasznos lehet számukra.

A korábbi években ért már el jobb helyezést a csapat a harmadik vonalban.

Ez is igaz, de a hazai vízilabda rohamléptekben fejlődik. Korábban az OB I B volt a vízválasztó, a mai obé kettes mezőny lassan megfelel a nyolc-tíz évvel ezelőtti második vonalnak. Itt is az első tíz csapat kiemelkedik, nagyon erős. A következő tizenegy között viszont nincs nagy különbség. Ha az alapszakaszban hamarabb összecsiszolódik a gárda, és kicsit több pontot szerzünk, akkor nem az ötödik, hanem akár a negyedik vagy a harmadik csoportban folytathattuk volna, akár a tizedik helyért. Így utólag azt gondolom, azokban a csoportokban is eredményesen helyt álltunk volna.

Hogyan lehet innen előrébb lépni?

Ez az egyik célunk. Ehhez arra lesz szükség, hogy az ifjúságiak közül kiöregedő játékosokat is meg tudjuk tartani. E téren a legnagyobb nehézségünk az, hogy ezek a fiatalok mind képzettek, okosak, és 18 év, illetve az érettségi után továbbtanulnak. Legtöbbjük Szeged, Debrecen vagy Budapest felé veszi az irányt, ahol többségük a helyi klubban folytatja a játékot. Hosszútávon talán azzal számolhatunk, hogy négy-öt év egyetemi tanulmányok után jó páran hazatérnek, és itthon folytatják a vízilabdát, további tapasztalatokkal, rutinnal felvértezve. E téren különösen a 2006-2009 között születettek lehetnek a jövőbe mutató csapat.

 2023. 12. 20.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Címlapképünkön: Ajtai Miklós, az ifjúsági csapatunk edzője szerint a legtöbb téren sokat fejlődtek a fiatalok az ősz folyamán

Az országos utánpótlás-bajnokság A2 Keleti csoportjában szereplő három csapatunk a 2023–2024. évi pontvadászat alapszakaszát remekül zárta, ami egyben azt jelenti, hogy a tavaszi szezonban a felsőházban folytathatja.

A három együttesünk edzőit arra kértük, értékeljék a félidei teljesítményt. Elsőként az ifjúságiak mestere, Ajtai Miklós elemezte az őszi szezont.

A bajnoki rajt előtt az alapszakaszra milyen célt tűztetek ki a csapat elé?

– Itt a célt a versenykiírás ismeretében csak közösen, a három csapat együttes teljesítményét figyelembe véve határozhatjuk meg. Mivel úgy láttuk, a tavalyihoz képest erősödött a klub utánpótlása, és létszámban is bővült, megcélozzuk a felsőházat. Azt tudtuk, hogy idén is a gyermek korosztály lesz a húzócsapat, a serdülők is jobbak lesznek, mint korábban. Én pedig személy szerint abban is biztos voltam, hogy az ifjúságiak is több pontot, több győzelmet arathatnak, mint tavaly. Több ok miatt is, de az egyik legfontosabb: míg az előző évben két-három valós ifistánk volt, ezért a serdülőkkel álltunk ki ebben a korosztályban is, idén már kilenc igazi korcsoportosunk volt, akik közül hét játékossal rendre számolhattam is. Végül a mérlegünk hat győzelem és öt vereség volt, ami jóval kedvezőbb, mint korábban. Vagyis nekünk is sikerült érdemben hozzájárulni ahhoz, hogy a felsőházban folytathassuk.

Miben lépett előre a csapat a nyári időszaktól számítva?

– Bátran állíthatom, hogy minden téren előre léptünk. Ezt még nyáron alapoztuk meg, amikor az iskolai szünetet kihasználva sokszor napi két edzést tartottam. Ez elsősorban az erőnlétet és a gyorsaságot gyarapította, de a felkészülési meccseken rengeteg új taktikai elemet tanultak meg a fiatalok, amit egyre jobban alkalmaztak a bajnokság során. Fejlődött a lövőkészség, az emberelőnyök kihasználása, az emberhátrányban való játék hatékonysága, amit a statisztikai mutatók is alátámasztanak. A legtöbbször jómagam is a vízre szállok velük az edzéseken, hogy testközelből mutathassak nekik fogasokat, megoldásokat. Sokat segített az is a fejlődésben, hogy ez a korosztály a saját meccsein kívül sok lehetőséget kapott a felnőtt csapatban is a bizonyításra. Ezért olykor egy hétvégén három meccset is játszottak ifistáink.

A tavaszi felsőházi szezonra milyen célkitűzést határoztok meg?

– Egyelőre nehéz célokat megfogalmazni, mert a Nyugati csoport küzdelmei még tartanak, ezért nem ismertek a leendő ellenfelek abból a csoportból a rájátszásra. Egy azonban biztos, nagyon sokat kell majd utaznunk, hiszen akár a Győr, a Nagykanizsa, a Tatabánya is odaérhet a felsőházba a fővárosi csapatok mellett. Ezeket a gárdákat majd fel kell térképezni, mire képesek. Mondhatnám, hogy tavaly, tavalyelőtt már találkoztunk ezekkel az ellenfelekkel, csakhogy korosztályos játékosokról van szó, nagy a fluktuáció, a változás a csapatokon belül. Az viszont biztos, ha már ők is eljutottak a felsőházba, csakis komoly erőt képviselhetnek. Ezért sok ki-ki meccsre számítok tavasszal. Talán az első két-három forduló után világosabbá válik a kép. Így addig csak általánosságban fogalmazhatok: minél több győzelmet kell elérni, hogy minél előkelőbb helyen zárjunk a szezon végére.

 2023. 09. 22.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A tavalyi bajnokságban a felvételen bevetésre váró gyermek korosztályú csapatunk volt a húzó egység, Fodor Ádám vezetőedzőnk (a kép bal szélén) abban bízik, hogy most mindhárom korosztály közel egyforma teljesítményre lesz képes, már ami a pontgyűjtést illeti – fotó: T. Petka Anita

A korábbi évekkel ellentétben idén jóval előbb elkezdődik az utánpótláskorú vízilabdázók országos bajnoksága. Ez rendjén való is, hiszen az eddigiek során sok volt a holtidőszak, máskor pedig összezsúfolódtak a fordulók. Jelen állás szerint az A2 két csoportjában december végéig – egyetlen hétvége kihagyásával – lezajlik az alapszakasz.

Volt olyan év, amikor tízet sem érte el a két csoport létszáma, máskor pedig jóval fölé került. A 2023–2024. évi pontvadászat során a Keleti és a Nyugati csoportba egyaránt 12-12 csapatot sorolt a szövetség a kvalifikációk után, vagyis karácsonyig lezajlik az alapszakasz. A majdan, jövő évi folytatásban – a korábbiakhoz hasonlóan – a két csoport első négy-négy helyezettje a rájátszásban a bajnoki címért és helyezésekért folytatja, miként a középső négyek, amelyek a középmezőnyön osztoznak. Végül pedig a hátsó négyek a kiesés ellen küzdenek majd tovább.

A Swietelsky-Békéscsaba ifjúsági, serdülő és gyermek csapata a tavalyi összesített helyezés alapján megőrizte A2-es tagságát, mi több, a középmezőnyben végzett. Néhány hetes pihenő után július közepén megkezdődött minden szinten a felkészülés az új évadra, a hétvégén pedig már a pontokért ugranak ismét vízbe fiataljaink. Fodor Ádámmal arról beszélgettünk, milyennek látja a pihenő utáni időszakot, mit vár a három gárdától?

– Összesen kilenc hétig tartott a felkészülési, alapozó időszak, aminek közel kilencven százaléka nagyon simán ment – vágott bele a vezetőedző. – Most, ez az utolsó hét egy kicsit döcögősebb, ugyanis lassan egy hete zajlik az Árpád fürdőben a téliesítés, a sátorállítás, ami mindig egy kicsit kizökkenti csapatainkat a megszokott ritmusból. Nem a legjobbkor jött, hiszen szombaton már Hódmezővásárhelyen kell bizonyítania csapatainknak, de hát ez egy elkerülhetetlen állapot.

Hogyan vészelitek át ezt a 12 napot?

– Mint minden évben, most is igyekeztünk a társklubokkal, más uszodákkal felvenni a kapcsolatot, így az országosban szereplő három egységünknek legalább két vizes és több szárazföldi edzést tartunk, a kisebbeknek minimum egyet valamelyik medencében. Így napi szinten járunk Hódmezővásárhelyre, Szarvasra, Csongrádra…

Milyennek látod a három országos bajnokságban szereplő csapat felkészülését? Miben léptek előre fiataljaink, és van-e még pótolni való?

– A kilenc hét nagyon sok hasznos munkával telt el, amit fűszereztek a felkészülési tornák és további sok edzőmeccs. Különösen szembetűnő a nyár óta Zsilák László edzőnk által irányított serdülő gárda előre lépése. Taktikai téren ugrásszerűen fejlődtek a gyerekek, igaz, ez a többi korosztályról is jobbára elmondható. Kondícióban és technikában is nagy fejlődésről adtak tanúbizonyságot a gyerekek, de ezt igazán az éles bajnoki meccseken tudják majd megmutatni. Sokat javult a lövőkészség, erősödött a lábtempó, amikbe nagy munkát fektettünk. Az is biztos, a korábbinál gyorsabb és állóképesebb lesz mind a három együttesünk. Tény, a bajnokság elején a legtöbb csapat erőből igyekszik megoldani a pontgyűjtést, a nyáron tanultak a szezon közben érnek be, akkortól látszik majd végleg, hogy ki hol zárhatja az alapszakaszt.

Tavaly komoly gondot jelentett, hogy alig volt valós ifjúsági korú játékos, és a szezon végére azok is elfogytak. Az éves korosztályváltások változtattak ezen a helyzeten?

– Végre elmondhatjuk, hogy az ifiknél már nem egy-két fiatalunk van. Ennek az évnek 11 olyan játékossal vágunk neki, akik 2005–2006-ban születtek, ráadásul többségük elsőéves a korosztályában. A serdülőknél két „öreget” és nyolc fiatalt jegyzünk, a gyermek korcsoport a szokásnak megfelelően a legnépesebb, itt 13+8 játékosra számíthatunk idén.

Milyen célkitűzéseket fogalmaztatok meg az új bajnokságra?

– Korábban mindig a gyermek korcsoportosok sikere húzta fel a három korcsoport eredményességét a végelszámoláskor, ugyanis mint ismert, a három csapat együttes végső helyezése rangsorolta a klubokat. Idén úgy látom, nem lesz kiugró tudású, illetve helyezésű csapatunk, mindháromtól sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményt várok. Vagyis a három együtt komplettebb egységet mutat már most, ami miatt a tavalyinál több pontot remélek.

Az előző szezonban a középházba került a trió, idén mit remélsz?

– Edzőkollégáimmal egyetértésben bízhatunk abban, hogy akár a felsőházba is bekerülhetünk. Igaz, komoly riválisaink vannak a csoportunkban, így elsősorban a mezőnyből kiemelkedő és tavaly még A1 kategóriás Szentes, valamint az ugyancsak népes háttérrel rendelkező Miskolc. Mögöttük még két hely kiadó, amire rajtunk kívül az Angyalföldi SI és a Cegléd pályázik. Ebből is kiviláglik, hogy az alapszakaszban majd minden egyes pontért meg kell küzdenie fiataljainknak. Ha sikerül elérni céljainkat, a rájátszásban olyan együttesekkel folytathatjuk, akiktől sokat tanulhatunk, akikkel minden héten már nagyon éles derbiket játszhatunk.

Tehát a hétvégén megkezdődik az országos utánpótlás-bajnokság, szinte minden csapat vasárnap ugrik a medencébe, kivéve a mieinket, akik a Hódmezővásárhelyi VSC vendégeiként szombaton mérik össze tudásukat a Gyarmati Dezső Sportuszodában.

A program. Ifjúságiak. Szeptember 23., szombat, 18.00 óra: Hódmezővásárhelyi VSC–Swietelsky-Békéscsaba. Szeptember 24., vasárnap, 12.30: Oázis SC Budapest–Szegedi Vízilabda Suli. 12.30: Ceglédi VSE–Budafóka XXII. ker. SE. 12.30: Legrand Szentes–Polo Academy SC. 13.00: Angyalföldi Sportiskola DSE–Váci VSE. 14.00: PannErgy MVSC Miskolc–Aqua SE Nyíregyháza.

Serdülők. Szeptember 23., szombat, 16.30 óra: Hódmezővásárhelyi VSC–Swietelsky-Békéscsaba. Szeptember 24., vasárnap, 10.00: Ceglédi VSE–Budafóka XXII. ker. SE. 10.00: Legrand Szentes–Polo Academy SC. 11.15: Oázis SC Budapest–Szegedi Vízilabda Suli. 11.30: Angyalföldi Sportiskola DSE–Váci VSE. 12.30: PannErgy MVSC Miskolc–Aqua SE Nyíregyháza.

Serdülők. Szeptember 23., szombat, 15.00 óra: Hódmezővásárhelyi VSC–Swietelsky-Békéscsaba. Szeptember 24., vasárnap, 10.00: Oázis SC Budapest–Szegedi Vízilabda Suli. 10.00: Angyalföldi Sportiskola DSE–Váci VSE. 11.00: PannErgy MVSC Miskolc–Aqua SE Nyíregyháza. 11.15: Legrand Szentes–Polo Academy SC. 11.30: Ceglédi VSE–Budafóka XXII. ker. SE.

 2023. 07. 06.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön Zsilák László itt még debreceni színekben, ősztől azonban már a Csirkefogók égisze alatt onthatja a gólokat

Zsilák László neve már több, mint másfél évtizeddel ezelőtt is összeforrt klubunkkal, apró gyerek korában erőssége volt az adott korosztályos csapatainknak. Sőt, ott volt azon az osztályozós összecsapáson is, amelynek során a csabai egylet kicsi híján feljutott az OB I-be.

Már négyévesen megismerkedett az uszodák világával, a Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium tanmedencéjében „lubickolt” évekig. Mint sok vízilabdázó, ő is úszóként kezdte sportolói pályafutását, majd váltott.

Meddig voltál az úszóklub tagja?

– Nyolcéves koromig, akkor váltottam sportágat. Nagyon kicsi voltam, amikor Saci néni (Pappné dr. Marik Sarolta) kezei alatt elsajátítottam a sportág alapjait, majd Szemenyei Olga lett az első edzőm. Ám kissé unalmas volt számomra a faltól falig való úszás. Mivel hiperaktív voltam, a szüleim terelgettek, s biztattak, hogy ne hagyjam ott a sportot és ezt a közeget. Pedig sok mindent kipróbáltam. Belekóstoltam a labdarúgásba, kosaraztam, kipróbáltam az amerikai focit is, de végül a vízilabdánál kötöttem ki végleg. Annál is inkább, mert felmenőim közül, így apu unokatestvérei, sőt a nagyapám is ezt a sportágat választotta korábban.

A sportágváltás után kinek a keze alatt ismerkedtél a pólóval?

– Első edzőm Behun Lajos volt, aki nagyon hamar a mélyvízbe dobott. Akkoriban az én korosztályomnak még nem volt bajnokság, ezért a három-négy évvel idősebbek között szerepeltetett. Az első meccsemet Egerben a Bárány István Uszodában játszottam, és rögtön gólt is dobtam. Emlékszem, szüleim vittek el a Heves megyei székhelyre, és olyan kicsi voltam még, hogy gyerekülést kellett alám rakni az autóban. De rengeteget tanultam későbbi edzőimtől is, így Kádár Józseftől, Mucsi Zsolttól, Béládi Csabától, Debrecenben Miroslav Bajintól, Komlósi Pétertől, az Invictusnál az olimpiai bajnok Kis Gábortól, valamint Mohi Zoltántól.

Nyolctól tizennyolc éves korodig békéscsabai színekben játszottad végig az összes korcsoportot. Mire vagy a legbüszkébb ebből az időszakodból?

– Már ifjúsági korú játékos voltam, amikor olyan remek csapatunk volt, amelyik kiharcolta az A1 osztályt. Csak azért nem kerülhettünk föl, mert – miként manapság is –, a gyermek, serdülő és ifjúsági korosztályok eredményeit egy kalap alá vették, s ez döntötte el a klubok végső sorrendjét. A másik: amikor, még mindig ifjúsági korú játékosként, az OB I B-s felnőtt bajnokságban remekül szerepeltünk, s adódott a lehetőség, hogy osztályozót vívjunk a legfelsőbb osztályért. Ellenfelünk a szombathelyi alakulat volt, akik ellen nagy eséllyel vettük föl a harcot, de végül minimális különbséggel alulmaradtunk.

Élete első mérkőzésén a három-négy évvel idősebbek között már gólt dobott

Minden fiatal esetében vízválasztó az érettségi utáni időszak, miként a te esetedben is.

– Valóban, hiszen akkoriban már a továbbtanulásra is fókuszálni kellett. Én Debrecenbe jelentkeztem, ahol építőmérnöknek tanultam. Következett hat év, amikor  kezdetben az akkor OB I-es Debrecen játékosa lettem, majd átigazoltam az ugyancsak első osztályú álmokat szövögető Invictushoz.

Maradjunk egyelőre a cívis városnál. Itt hamar az OB I-es csapatban találtad magad.

– Még el sem kezdődött az egyetemi évad, amikor nyáron már a debreceniek csapatában bemutatkoztam a Magyar Kupában az OSC ellen. Ősztől pedig már az OB I-es bajnokságban kaptam lehetőséget. Ekkor lettem az U19-es válogatott tagja, de sajnos világeseményre nem jutottam el. Öt esztendőt töltöttem a debreceni klub színeiben, majd tavaly télen kerültem az Invictus csapatába.

Mígnem idén nyáron kézhez kaptad a diplomádat. Egyenes út vezetett vissza Békéscsabára?

– Már az egyetemi tanulmányaim alatt is nagyon sokat visszajártam szülővárosomba. Vonzott a család, és az a baráti kör, amelyet nem lehetett itt hagyni. Én nem maradtam ott Debrecenben hétvégente bulizni, ha éppen nem volt mérkőzés, akkor irány Békéscsaba. Így végül adott volt, hogy a diploma megszerzése után visszatérek.

Az is adott volt, hogy a nevelő egyesületedhez?

– Igen. Soha nem is szűnt meg a kapcsolat a Csabai Csirkefogókkal. Boros Pál klubelnök és Balázs Lajos ügyvezető elnök is kapacitált, ezért már másfél évvel ezelőtt felmerült, hogy milyen lehetőségek adódhatnak, ha hazatérek. Még akkoriban elfogadtam a Magyar Közút ösztöndíját, így egyenes út vezetett, hogy a békéscsabai mérnökségre kerüljek. Augusztus 1-jétől állok munkába a csabai közútnál.

Egyben vízilabdázni fogsz újra a nevelő egyesületedben, valamint edzőként is számítanak rád.

– Huszonnégy esztendős vagyok, egyáltalán nem szeretném még abbahagyni a sportolást. A felnőtt csapatban fogok játszani, és az utánpótlás-nevelésben kapok feladatot. Ez utóbbiban július 19-étől számíthatnak rám, ugyanis előtte még egy megtisztelő feladat vár rám az egyetemi csapattal.

Mégpedig?

– Július 12-étől egy héten át Miskolcon rendezik meg az Egyetemi Európa Játékokat, ahol a Debreceni Egyetem színeiben játszom majd.

Visszakanyarodva az edzősködéshez. Korábban is gondoltál arra, hogy trénerként is bemutatkozz?

– Terveim kötött szerepelt. Igaz, az kevésbé, hogy már 24 évesen lehetőséget kapok rá. Éppen a nyáron szerzem meg az ehhez szükséges képzettséget is.

Melyik nagyobb kihívás: újra itthon játszani, vagy edzősködni?

– Mindenképpen az utóbbi. Nagy kihívás fiatalokkal foglalkozni. Sok vízilabdaiskolába belekóstoltam, így például a szerb iskolába is, még Debrecenben akadt délvidéki mesterem, akitől sokat tanultam. Ezt is szeretném átadni a csabai utánpótlásnak, de a legfontosabb célom az lesz, hogy annyira megszerettessem a fiatalokkal ezt a szép sportágat, hogy ne úgy vegyék: ma is egy edzésre jöttek, hanem kialakuljon bennük egy vágy arra, hogy minél több időt töltsenek az uszodában, miként én is nagyon szerettem az Árpád fürdőben „élni”. Remélem, olyan példát tudok mutatni, miszerint 18 év után is van póló, innen is el lehet jutni az OB I-ig, sőt, vissza is lehet térni Békéscsabára.