ímkézett bejegyzés

 2020. 03. 21.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Ezekben a „koronavírustól vérzivataros” időkben egy örömhírről is beszámolhatunk klubunk aprajának, nagyjának: kiváló edzőnk, Fodor Ádám eddig szűk, kéttagú családja trióvá bővült. Március 20-án, pénteken, 18.17 órakor megszületett Fodor Panka.

Az újdonsült apuka a közösségi oldalon is megosztotta az örömhírt, mégpedig így: „Én vagyok a legnagyobb rajongód, én vagyok a védelmeződ és mindig meg foglak óvni mindentől. Néha mérges leszek, máskor kimerült, de mindig büszke leszek Rád. Mindig számíthatsz rám, a bizalmasod leszek, rám bízhatod a titkaidat. Feltétel nélkül foglak szeretni, mert amíg világ a világ, én leszek az anyukád!”
Panka és Zizike (az édesanya) is hősként viselte a tegnapot, és mindketten remekül vannak. 3440 grammal és 49 centivel, makk egészségesen született meg.

Telefonon kerestük meg Fodor Ádámot, mivel telekgerendási otthonukba várja azt a napot, amikor hazaviheti Pankát és édesanyját a kórházból: – Függetlenül attól, hogy a koronavírus miatt ma a kórházakban „szükségállapot” van, apás szülés volt a pénteki nagy esemény – vágott a közepébe edzőnk. – Fogalmazhatok úgy is, nagy meccs volt a partvonalról, csak ajánlani tudom minden párnak, ahol gyermekáldás előtt állnak. Sima volt a szülés, persze, én könnyen beszélek, de át tudtam érezni egy kicsit, mit is jelent egy ilyen dolog egy édesanyának. Hajnalban kezdődtek Zizike fájásai, amely délelőtt tíz óra körül egy átmeneti fázisba jutott, majd délután négy óra körül kezdődött az igazi vajúdás. Ezekben a napokban különösen nincsenek könnyű helyzetben a kórház dolgozói, ezért külön köszönet jár nekik a pozitív hozzáállásért. Mérhetetlen türelemmel, és profizmussal foglalkoztak velünk, és segítették a kismamát és Pankát. És külön köszönet jár a családunknak is, hogy végig támogatták minket.

Fodor Ádám azt is elmondta, hogy a helyzetre való tekintettel az apás szülést leszámítva csupán egyszer mehet be kislányához és anyukájához a kórházba, akkor is üvegfalon keresztül nézheti meg a kis jövevényt: – De most ilyen időket élünk, ki fogom bírni. Annál is inkább, mert, ha minden rendben van, hétfőn már haza is vihetem őket.

Címlapképünkön a kis jövevény és édesanyja

 2019. 11. 13.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Klubunk ügyvezető elnökének, Balázs Lajosnak régóta hangoztatott véleménye: „Nemcsak minél korábban kell elkezdeni a sportolást, hanem minél tovább érdemes csinálni!” Ez alighanem igaz lehet a Lukácsi családra, ahol az édesapa, Sándor, lassan negyven esztendeje az uszoda „lakója”, Marcell fia, a 16 éve ellenére, idestova egy évtizede követi őt.

Nem csak az érintetteknek, hanem a kívülállónak is felemelő érzés lehet, amikor azt látja, apa és fia egy csapatban játszik. Ám az is tény, ez az életben meglehetősen ritkán adatik meg. Vízilabdában azonban most ezt tapasztalhatta meg a sportágat szerető közvélemény: a hét végi OB II-es bajnoki találkozón az apa és fia együtt igyekezett sikerre vinni a bajnoki-mérkőzést. Nem is hagyhattuk ki, az érdekeltekkel beszélgettünk arról, mit jelentett ez számukra?

– Büszkeséggel tölt el – mondta elöljáróban az apa, Lukácsi Sándor (kis képünkön). – Két irányból is. Egyrészt felnőtt a fiam arra a szintre, hogy országos felnőtt bajnoki mérkőzésen ugorhatott a medence vízébe. Másrészt: „még élek”, és én is tudtam játszani bajnokit. Pedig már 45 éves vagyok, a fiam pedig még csak 16.

Marci gólt is lőtt…

– Az az igazság, a meccs előtt sokat beszélgettünk arról, hogy igyekezzünk egymást helyzetbe hozni és lőjünk mindketten gólt. A Hódmezővásárhely elleni derbin adtam is neki egy gólpasszt, amit annak rendje módja szerint be is varrt az ellenfelünknek. Én is kaptam tőle egy labdát, de én azt elbénáztam.

Milyennek látod a fiadat a medencében?

Én is 16 évesen mutatkoztam be a felnőttek között az OB II-es bajnokságban, és onnan jutottunk föl a másodosztályba, csupa békéscsabai, saját nevelésű csapattárssal. Úgy látom, Marci jelenleg már jobb, mint én voltam ugyanennyi évesen. Erősebb, nagyobb és gyorsabb. Szép jövő előtt állhat.

Természetesen Lukácsi Marcell meglátásaira is kíváncsiak voltunk, aki így kezdte: – Sokat jelentett nekem, hogy apuval együtt játszhattam. Kevés fiatalnak adódik olyan lehetéség, hogy az apukájával egy csapatban szerepeljen. Mindig is felnéztem rá, és szeretnék olyan játékos lenni, mint amilyen ő.

… és hogyan volt az a gólpassz?

Valóban elterveztük, de megbeszélni jóval könnyebb, mint kivitelezni. Azt gondolom, apunak azért nem sikerült a gólszerzés, mert kicsit túl magasra passzoltam a labdát. De nem vagyunk elkeseredve, a következő mérkőzésen újra megpróbáljuk.

Klubunk vezetőedzője, dr. Szilágyi Kristóf szerint is nagyon meg kell becsülni, ha ilyen „történés áll fenn”: – A mai sportban, azon belül a vízilabdában is ritka jelenség, hogy apa és fia egy csapatban játszik, éppen ezért különösen értékes egy ilyen „jelenség”. Ahogy elnézem, gyermek III. és IV. korosztályosaink névsorát, akkor jó eséllyel rövid időn belül folytatódhat a sor. Mindenképpen ápolnunk kell ezt, és szép hagyománnyá tenni Békéscsabán az apa-fia sort.

Címlapképünkön a 16 esztendős Lukácsi Marcell védekezik a hódmezővásárhelyiek ellen – fotó: Enyedi Beáta

 2019. 08. 07.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Szerdán a margitszigeti Danubius Health Spa Resort adott otthont a Magyar Vízilabda Szövetség FINA-szabálymódosításokkal kapcsolatos konferenciájának. Az egésznapos tanácskozást megelőzően a Kásás Zoltán vezette edzőképzésen részt vett és eredményes vizsgát tett hallgatónak a szövetség nevében Vári Attila elnök átadta az őket megillető okleveleket.

A szabálymódosítási konferencián klubunkból két tréner, dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző és Csabai Zoltán edző vett részt. Vári Attila Magyar Vízilabda Szövetség elnöke elmondta, rendkívül fontos az azonnali reagálás a változásokra, annak érdekében, hogy a magyar vízilabda megőrizze helyét az élvonalban. Dr. Kemény Dénes, a FINA edzőbizottságának alelnöke többek közt a bizottság javaslatairól beszélt, majd a két szövetségi kapitány, Bíró Attila és Märcz Tamás is megosztotta a júliusi világbajnokságon tapasztaltakat a résztvevőkkel.

Az ezt megelőző, másik „napirendi pontban” is érdekelt volt klubunk, ugyanis az előkészítősökkel foglalkozó Dobra Róbert, egykori játékosunk, testnevelő tanár átvette a szövetség által szervezett, a FINA által akkreditált, Kásás Zoltán irányította edzőképző elvégzéséről szóló oklevelet Vári Attila elnöktől. Fiatal edzőnkkel beszélgettünk az edzőképzés körülményeiről, hasznosságáról.

Ez volt a harmadik edzőképzés 2013 óta. Milyen hosszú időtartamú és mennyi elfoglaltságot jelentett az „iskola”?

— Négy féléven át tartott, kéthetente egy egész napon át találkoztam a csoporttársakkal és tanárainkkal a Margitszigeten, a Hajós Alfréd Sportuszoda tanácstermében. Minden szemeszter vége vizsgákkal zárult. A második év végén pedig a tanfolyamvezető Kásás Zoltán előtt tettünk záróvizsgát mintegy harmincan.

Kik tartották az előadásokat?

— Húú, ezt nehéz lenne mind felsorolni, de a teljesség igénye nélkül néhány ismert előadót megemlítenék. Így például a Sportkórházból dr. Pavlik Gábort, a válogatott egykori sportorvosát, aki gyakori visszatérő előadó volt. A pedagógia órákat dr. Gombócz János tartotta a Testnevelési Egyetemről, de hallgattuk Märcz Tamás szövetségi kapitányt, az olimpiai bajnokok közül például Faragó Tamást, Gerendás Györgyöt, továbbá pszichológiai, sportélettani órákat is hallgattunk. Időnként, ha volt hely a margitszigeti uszodában, gyakorlati foglalkozásokat is vezettünkk, továbbá látogattuk az utánpótlás-válogatottak edzéseit.

Mennyire tartod hasznosnak az ott szerzett ismereteket?

— Miután végig ismert és neves szakembereket hallgattunk, elmondható, hogy olyannyira hasznos volt a két év, hogy szeretném beépíteni az ott hallottakat, tapasztaltakat a mindennapos munkámba.

Ezzel le is zárult egy tanulási folyamat…

— De nem teljesen. Testnevelő tanár vagyok és van úszóedzői képesítésem is. A mostani edzőképzőn szerzett oklevelem akkor lesz teljes értékű, ha teszek még egy külön vizsgát a Testnevelési Egyetemen, amely után szakedzői végzettségem lesz. Most ezen leszek.

— Külön öröm számunkra, hogy a klub hathatós támogatása mellett most már olyan szakember dolgozik az utánpótlás csapatainknál is, aki a legmagasabb képesítéssel rendelkezik — ezt már dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnk tette hozzá.

Címlapképünkön: utánpótlásedzőnk, Dobra Róbert (jobbra) átveszi az oklevelet Vári Attilától, a szövetség első emberétől, a háttérben Kásás Zoltán edzőképző-vezető – fotó: Dobos Sándor

 2019. 02. 20.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Miként korábban beszámoltunk róla, az év első napjától a békéscsabai vízilabdaklub szakmai igazgatójaként dolgozik az egykori válogatott játékos, a hazai szövetség korábbi főtitkára, Hesz Máté, aki békéscsabai párjával és családjával Békéscsabára költözött.

Hogyan került szóba a békéscsabai szerepvállalása? – kérdeztük a csabai OB I B-s együttesben játékosként is szerepet vállaló Hesz Mátét.
– Régóta ismerem a békéscsabai klub vezetőedzőjét, dr. Szilágyi Kristófot, emellett mindig figyelemmel követtem a csabai vízilabdát. Amikor változás állt be a hazai szövetség vezetésében, megkerestem Kristófot és a csabai klubot, hogy amennyiben szükség lenne a segítségemre, szívesen dolgoznék itt. A kereslet és a kínálat megtalálta egymást, karácsony után megállapodtunk, és január 2-án már Szlovákiában egy ötnapos edzőtáborban kezdtem a csapattal. Olyan jól működő klubhoz csatlakoztam, ahol példaértékű hozzáállással dolgozik mindenki.

Milyen tervekkel vágott bele a munkába?
– Amikor elkezd valaki vízilabdázni, ahhoz kellenek nagyon komoly, hosszú és rövid távú megvalósíthatatlan és megvalósítható tervek. Békéscsabán kimondva, kimondatlanul létezik egy olyan igény, hogy legyen OB I A csoportos csapat. Ez egy szisztematikusan felépített, jól átgondolt munkával nem elképzelhetetlen cél, de ehhez rettentő sokat kell dolgozni egyrészt a gyerekeknek a medencében, másrészt a klubvezetésnek, hogy olyan feltételeket tudjon teremteni mindenféle szempontból, hogy vonzó legyen akár nevesebb, tapasztaltabb játékosoknak is. Az edzőknek nagy a felelősségük abban, hogy a békéscsabai gyerekeket megtanítsák vízilabdázni, hogy hasznos tagjai legyenek a leendő OB I-es csapatnak. Jelenleg a felnőtteknél a legfontosabb cél a bennmaradás, de belátható időn belül a csabai fiatalokra építve össze lehet hozni egy jó vízilabdacsapatot.

Szakmai igazgatóként pontosan mi a feladata?
– Mivel év közben érkeztem, ezért nem kaptam saját csapatot. Ott, ahol tudok, segítek, ebben benne van az edzések megtartása is. Most derül ki, hogy a három-négy játékossal való kiscsoportos foglalkozás miként működik. A célom, hogy a legkisebbektől a nagyobbakig átadjam azt a szakmai tapasztalatot, amit nagyon jó edzőktől, neves szakemberektől kaptam. Mindig csapatban gondolkodtam, s bár a titulusom szakmai igazgató, de én egy szeretnék lenni a sok közül, aki a csabai vízilabdáért tesz.

Hogyan lehet a középiskolás időszak végére érő gyerekeket megtartani?
– A vezetők is említették ezt a problémát. Meg kell találnunk azokat a kapcsolódási pontokat, amivel itt lehet tartani, vagy ide lehet csábítani a fiatal játékosokat. Ilyen az oktatási lehetőségek bővítése, ami nemcsak a vízilabdásoknak lenne jó. Érdemes lenne összefogni az összes többi csabai szakosztállyal. A fiatalok számára vonzó OKJ-tanfolyamokat vagy felnőttképzést lehetne a városban bevezetni.

Pályafutása sportolóként, sportújságíróként és vezetőként is szorosan összeforrott a sporttal. Soha nem gondolkozott azon, hogy más területen is kipróbálja magát?
– A tévézés azért más volt. Persze, az ember azért nem akar aknamezőre lépni. A sport egy olyan biztos terep, ahol nem nagyon tévedtem el. Az, hogy milyen családba születtem, az kijelölte azt az utat, amin el lehetett indulni. Persze, voltak ösvények, de nem nagyon tértem le erről, még ha voltak is benne kacskaringók. A tévézésnél is meg kellett tanulni „úszni”, kábelt húzogatni.

Neves családtagjai közül mindenki a vizes sportokban jeleskedett. Nem is volt más választása, mint a medencék világa?
– Soha nem presszionáltak. Mindig volt választási lehetőségem. Egy volt a fontos, hogy a sport mellett tanuljak. A nagypapám művészettörténész, a nagymamám gyógyszerész volt, apukám fogorvos, az anyukám pedig gyermekgyógyász. Ők is tudták, hogy a sportnak előbb-utóbb vége lesz, és muszáj lesz megélni, egzisztenciát teremteni. Egyszer próbálkoztam a focival, ám az nem tartott sokáig. Mivel Budapesten, a Komjádi uszoda közelében laktunk, nyaranta reggel levittek oda, ahol mindig volt felügyelet. Ha a hozzátartozók nem is voltak ott, és a kis Hesz valami marhaságot csinált, akkor is tudtak mindenről. Amikor kiderült, hogy annyira nem vagyok tehetségtelen vízilabdázó, megvolt az egyenes út, és amíg az tartott, szép és nagyon jó volt.

Érezte a szülők, nagyszülők elvárását?
– Szakmailag segítettek, a nagypapa sok különedzést tartott, de nem azért, hogy elmondhassa, hogy az ő unokája, hanem mert fontos volt, hogy sikeres legyek. A nagymama úszó edzéstervet készített, anyu pedig igazi szurkoló volt. A nagymama most 92 éves lesz, a körülményekhez képest jól van.

Hol szeretne Hesz Máté tartani öt esztendő múlva Békéscsabán, és hol szeretné látni a csabai klubot ugyanennyi idő elteltével?
– A sportoló csak négyéves olimpiai ciklusban tud gondolkozni, de ha a 2024-est vesszük alapul, mégiscsak jó az öt év. Legyen egy olyan esélyes vízilabdacsapat Békéscsabán, amely vagy már az OB I-ben játszik, vagy közel van a feljutáshoz, és a meccseit a tervezendő új sportuszodában játssza. Úgy játsszon az a csapat, hogy abban nekem is hathatós segítségem van.

Gajdács Pál/ Békés Megyei Hírlap

Névjegy
1976. január 28-án született Budapesten
Klubjai: KSI, BVSC, Vasas, Ferencváros, Fehérvári Póló SE, Főnix ISE, Békéscsaba
Válogatottság: 8
Eredményei: junior világbajnok (1995, Dunkerque), 2-szeres junior Európa-bajnok (1992, Sopron, 1994, Pozsony), ifjúsági Európa-bajnok (1993, Veenendaal). Kétszeres Universiade-ezüst- és egyszeres -bronzérmes.
Magyar bajnok (1996, 2000), magyar bajnoki ezüstérmes (1999, 1995, 2002, 2003, 2004), Magyar Kupa-győztes (1997, 2002).
Édesapja Hesz Mihály olimpiai bajnok kajak-kenus, édesanyja dr. Gyarmati Andrea olimpiai ezüstérmes úszó. Nagypapája a háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezső, nagymamája Székely Éva olimpiai bajnok úszó.
2005-től hat éven át a Sportklub sportcsatorna munkatársa, majd főszerkesztője volt.
Később a Magyar Vízilabda Szövetség kommunikációs vezetőjeként dolgozott, majd 2016-tól főtitkára volt 2018 őszéig.

Hesz Máté egy szeretne lenni a sok közül – fotó: Kiss Zoltán

 2018. 10. 03.   Aktuális, Kitekintő

A sportágat szeretők, idősebbek, fiatalok és szülők egy ideje új arcot fedezhetnek fel az Árpád fürdő medencéjének partján nap, mint nap: a mindössze 31 esztendős Fodor Ádám tartja az edzéseket a 2006-ban és 2007-ben született fiataljainknak. Ugyanakkor az OB I B-s felnőtt csapat mérkőzésein is vízbe ugrik a Szegedről érkezett ifjú mester, ekkor pólósként, de ha kell, a parton állva, ekkor dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző segítőjeként „szolgálja” klubunkat.

Ha már Szeged és Fodor név, alighanem sokaknak ismerősen csenghet együtt a város és a vezetéknév. Igen, Fodor Ádám a kétszeres olimpiai bajnok, Fodor Rajmund öccse.

Ki az idősebb? — tettük föl az első kérdést Ádámnak.
Rajmund a bátyám. Nem kevesebb, mint tizenegy és fél év a korkülönbség köztünk.

Akkor fiatal korodban volt kire felnézni.
Ez természetes. Kissrác voltam, amikor a bátyám már a felnőttek között játszott az OB I-ben, sőt, hamarosan a fővárosba került. Ám szüleimmel folyamatosan jártunk a meccseire, vagyis természetes volt, hogy én is az uszodák világában nőttem föl. Bár közel sem vittem annyira, mint Rajmund.

Azonban a báty, a vizek világa, az uszoda téged is hosszú távon megfertőzött.
Tagadhatatlan. Kissrácként már ott tolongtam az edzéseken, és végig játszottam minden korosztályban. Még az sem vettem el a kedvem, hogy az első három évben szinte nem is találkoztunk a labdával, csak úsztunk, tapostunk és más pólóhoz kapcsolódó gyakorlatokat végeztetett velünk mesterünk.

Végül mégsem az akkoriban nagynevű Szeged csapatában vitézkedtél, hanem a szomszédos város OB I B-s csapatában.
Próbálkoztam az első osztállyal is, de termetemnél fogva nem sok sikerrel. Viszont imádtam a vízilabdát, a közeget, ezért a hódmezővásárhelyiek hívó szavára immár felnőtt játékosként a nem messzire lévő városba tettem át székhelyemet. Nem bántam meg. Közben Szegeden az egyetem rekreáció, egészségfejlesztő szakán diplomáztam, majd a Testnevelési Egyetemen az edzői szakot is elvégeztem. Ugyanis már fiatalon láttam, hogy játékosként behatároltak a lehetőségeim a már említett termetem miatt, ám 16-17 évesen már azt is tudtam, hogy az edzői pályán szeretnék előbb utóbb elindulni. Szegeden Lakó Gábor kezei alatt pallérozódtam, aki átkerül Hódmezővásárhelyre, ahová követtem. Ő inspirált, mellette hosszú időt töltöttem, az edzői gyakorlatot is ekkor szereztem meg. Immár 12 éve.

A két legnagyobb Csongrád megyei város mellett kitekintést is nyerhettél a póló nemzetközi világába.
Így van, nyolc évvel ezelőtt Hollandiába hívtak, egy Utrecht melletti város másodosztályú csapatába, ahol az osztályváltás volt a cél. Sikerült is, de az egyetemi tanulmányaim befejezése miatt visszatértem Magyarországra. Közben Hódmezővásárhelyen beindult a női szakág, ide hívtak, így újra a közeli városban kerültem edzőnek. Aztán egy újabb hívó szóra visszatértem szülővárosomba, ahol négy éven át a serdülő fiú csapatot irányítottam.

És eljött a 2018. év, no meg egy újabb hívó szó, ezúttal Békéscsabáról. Hogyan történt, és mi motivált abban, hogy ismét várost váltsál?
Szilágyi Kristóf és a bátyám jó barátságban van, így a csabai vezetőedző Rajmundon keresztül keresett meg, felajánlva a lehetőséget. Nyár közepén még egy rövid ideig Máltán edzősködtem, de már előtte megegyeztünk abban, hogy a felkészülés majdnem elejére visszatérek, és immár Békéscsabára. S hogy mi vonzott az ajánlatban? Úgy gondolom, szakmailag előrelépés számomra, hogy a békési megyeszékhelyre kerültem, ugyanis Borsos Pál elnök úr, és Balázs Lajos ügyvezető elnök egy remek képet vázolt fel előttem arról, milyen utat szeretne bejárni a csabai vízilabda. Az is vonzott, hogy a gyerekek fejlesztés mellett a felnőtt csapat kispadjára is leülhetek a vezetőedző mellé. Összességében talán úgy is fogalmazhatok: edzőként is rám fért egy kis frissítés és ingerváltás.

Milyenek az első benyomásaid Békéscsabán?
Korábban nem láttam bele a Csabai Csirkefogók hétköznapjaiba, ellenfélként viszont gyakran megfordultam itt, hiszen a Szegedi ÚVTE csapatában játszottam még az elmúlt szezonban is. Két hónap után pozitívak a tapasztalataim. Látom az előrelépéshez szükséges tendenciát, a hátteret, a kitartást és hozzáértést. Örülök, hogy ennek részese lehetek.

Egy kis kitérő: sokszor igyekeztek összehasonlítani a kétszeres olimpiai bajnok bátyáddal?
Igen, gyakran elfordult az iskolában és a szegedi klubban is. De én minden téren más típusú vagyok, mint Rajmund. Ráadásul a fizikai adottságunk is nagyon eltérő. A hasonlítgatásnak volt előnye, és hátránya is. Egykori tanáraim között akadt olyan, aki mindig Rajmunddal példálózott, ha valami nem stimmelt velem. De egy másik példa: akadt olyan osztálytársam és barátom, aki csak a suli elvégzése után tudta meg, hogy Rajmund a bátyám. Számára természetes volt, hogy így is, úgy is a barátság köt össze bennünket.

Visszatérve a minden napokhoz. A felnőtt csapatban is szerepelsz, gyerekkel is foglalkozol Csabán.
Az előbbi esetében az élet változtatta meg a terveket. Most, a csabai nagy átalakulás után nagy szükség van minden felnőtt pólósra, ezért engem is felkértek, hogy alkalom adtán ne csak a parton segítsem az OB I B-s csapatot, hanem a vízben is. Így újra intenzívebb edzésbe álltam. Ugyanakkor az utánpótlásképzésben kaptam edzői feladatot, Csabai Zoltánnal közösen visszük a 11-12 évesek csapatát, amely a nemzetközi vidékbajnokságban rajtol el. A két korosztály mintegy húsz fiatalt jelent, akikkel nap, mint nap igyekszünk elsajátíttatni a sportág alapját és megmutatni minden szépségét.

Címlapképünkön: itt még nem a kispadon, hanem a rajtkövön ül Fodor Ádám