ímkézett bejegyzés

 2018. 10. 03.   Aktuális, Kitekintő

A sportágat szeretők, idősebbek, fiatalok és szülők egy ideje új arcot fedezhetnek fel az Árpád fürdő medencéjének partján nap, mint nap: a mindössze 31 esztendős Fodor Ádám tartja az edzéseket a 2006-ban és 2007-ben született fiataljainknak. Ugyanakkor az OB I B-s felnőtt csapat mérkőzésein is vízbe ugrik a Szegedről érkezett ifjú mester, ekkor pólósként, de ha kell, a parton állva, ekkor dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző segítőjeként „szolgálja” klubunkat.

Ha már Szeged és Fodor név, alighanem sokaknak ismerősen csenghet együtt a város és a vezetéknév. Igen, Fodor Ádám a kétszeres olimpiai bajnok, Fodor Rajmund öccse.

Ki az idősebb? — tettük föl az első kérdést Ádámnak.
Rajmund a bátyám. Nem kevesebb, mint tizenegy és fél év a korkülönbség köztünk.

Akkor fiatal korodban volt kire felnézni.
Ez természetes. Kissrác voltam, amikor a bátyám már a felnőttek között játszott az OB I-ben, sőt, hamarosan a fővárosba került. Ám szüleimmel folyamatosan jártunk a meccseire, vagyis természetes volt, hogy én is az uszodák világában nőttem föl. Bár közel sem vittem annyira, mint Rajmund.

Azonban a báty, a vizek világa, az uszoda téged is hosszú távon megfertőzött.
Tagadhatatlan. Kissrácként már ott tolongtam az edzéseken, és végig játszottam minden korosztályban. Még az sem vettem el a kedvem, hogy az első három évben szinte nem is találkoztunk a labdával, csak úsztunk, tapostunk és más pólóhoz kapcsolódó gyakorlatokat végeztetett velünk mesterünk.

Végül mégsem az akkoriban nagynevű Szeged csapatában vitézkedtél, hanem a szomszédos város OB I B-s csapatában.
Próbálkoztam az első osztállyal is, de termetemnél fogva nem sok sikerrel. Viszont imádtam a vízilabdát, a közeget, ezért a hódmezővásárhelyiek hívó szavára immár felnőtt játékosként a nem messzire lévő városba tettem át székhelyemet. Nem bántam meg. Közben Szegeden az egyetem rekreáció, egészségfejlesztő szakán diplomáztam, majd a Testnevelési Egyetemen az edzői szakot is elvégeztem. Ugyanis már fiatalon láttam, hogy játékosként behatároltak a lehetőségeim a már említett termetem miatt, ám 16-17 évesen már azt is tudtam, hogy az edzői pályán szeretnék előbb utóbb elindulni. Szegeden Lakó Gábor kezei alatt pallérozódtam, aki átkerül Hódmezővásárhelyre, ahová követtem. Ő inspirált, mellette hosszú időt töltöttem, az edzői gyakorlatot is ekkor szereztem meg. Immár 12 éve.

A két legnagyobb Csongrád megyei város mellett kitekintést is nyerhettél a póló nemzetközi világába.
Így van, nyolc évvel ezelőtt Hollandiába hívtak, egy Utrecht melletti város másodosztályú csapatába, ahol az osztályváltás volt a cél. Sikerült is, de az egyetemi tanulmányaim befejezése miatt visszatértem Magyarországra. Közben Hódmezővásárhelyen beindult a női szakág, ide hívtak, így újra a közeli városban kerültem edzőnek. Aztán egy újabb hívó szóra visszatértem szülővárosomba, ahol négy éven át a serdülő fiú csapatot irányítottam.

És eljött a 2018. év, no meg egy újabb hívó szó, ezúttal Békéscsabáról. Hogyan történt, és mi motivált abban, hogy ismét várost váltsál?
Szilágyi Kristóf és a bátyám jó barátságban van, így a csabai vezetőedző Rajmundon keresztül keresett meg, felajánlva a lehetőséget. Nyár közepén még egy rövid ideig Máltán edzősködtem, de már előtte megegyeztünk abban, hogy a felkészülés majdnem elejére visszatérek, és immár Békéscsabára. S hogy mi vonzott az ajánlatban? Úgy gondolom, szakmailag előrelépés számomra, hogy a békési megyeszékhelyre kerültem, ugyanis Borsos Pál elnök úr, és Balázs Lajos ügyvezető elnök egy remek képet vázolt fel előttem arról, milyen utat szeretne bejárni a csabai vízilabda. Az is vonzott, hogy a gyerekek fejlesztés mellett a felnőtt csapat kispadjára is leülhetek a vezetőedző mellé. Összességében talán úgy is fogalmazhatok: edzőként is rám fért egy kis frissítés és ingerváltás.

Milyenek az első benyomásaid Békéscsabán?
Korábban nem láttam bele a Csabai Csirkefogók hétköznapjaiba, ellenfélként viszont gyakran megfordultam itt, hiszen a Szegedi ÚVTE csapatában játszottam még az elmúlt szezonban is. Két hónap után pozitívak a tapasztalataim. Látom az előrelépéshez szükséges tendenciát, a hátteret, a kitartást és hozzáértést. Örülök, hogy ennek részese lehetek.

Egy kis kitérő: sokszor igyekeztek összehasonlítani a kétszeres olimpiai bajnok bátyáddal?
Igen, gyakran elfordult az iskolában és a szegedi klubban is. De én minden téren más típusú vagyok, mint Rajmund. Ráadásul a fizikai adottságunk is nagyon eltérő. A hasonlítgatásnak volt előnye, és hátránya is. Egykori tanáraim között akadt olyan, aki mindig Rajmunddal példálózott, ha valami nem stimmelt velem. De egy másik példa: akadt olyan osztálytársam és barátom, aki csak a suli elvégzése után tudta meg, hogy Rajmund a bátyám. Számára természetes volt, hogy így is, úgy is a barátság köt össze bennünket.

Visszatérve a minden napokhoz. A felnőtt csapatban is szerepelsz, gyerekkel is foglalkozol Csabán.
Az előbbi esetében az élet változtatta meg a terveket. Most, a csabai nagy átalakulás után nagy szükség van minden felnőtt pólósra, ezért engem is felkértek, hogy alkalom adtán ne csak a parton segítsem az OB I B-s csapatot, hanem a vízben is. Így újra intenzívebb edzésbe álltam. Ugyanakkor az utánpótlásképzésben kaptam edzői feladatot, Csabai Zoltánnal közösen visszük a 11-12 évesek csapatát, amely a nemzetközi vidékbajnokságban rajtol el. A két korosztály mintegy húsz fiatalt jelent, akikkel nap, mint nap igyekszünk elsajátíttatni a sportág alapját és megmutatni minden szépségét.

Címlapképünkön: itt még nem a kispadon, hanem a rajtkövön ül Fodor Ádám

 2018. 04. 11.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Véget ért az OB I B-s vízilabda-bajnokság alapszakasza mindkét csoportban. Csapatunk, a korábbi évekhez hasonlóan, ezúttal is kiharcolta a rájátszásban a felsőházi tagságot, miután a B csoportban a harmadik helyen fejezte be a 18 fordulóból álló sorozatot.

Ami a folytatást illeti, nem kell egyáltalán várni a rájátszás kezdésére, hiszen már ezen a hét végén megkezdődik. Csoportunkból az első négy folytatja az 1-8. helyért, az eddigi eredményeket visszük magunkkal, és csak a másik csoport első négy helyezettjével kell megküzdeni. A B csoportban az élen végzett KSI SE-vel és a Ybl Waterpolo Club Budapesttel szemben mindkétszer alulmaradtunk, így innen nulla pontot, a debreceniekkel egy győzelem, egy vereség a mérlegünk, ezért innen három pontot viszünk magunkkal a rájátszásba.

Ami a másik csoportot illeti, az első négy helyen a következő sorrend alakult ki: 1. ÚVSE, 2. Kanizsa VSE, Nagykanizsa, 3. BVSC-Zugló, 4. Vasas SC. Tehát folytatásban velük játsszuk az oda-visszavágós nyolc kört. Az első fordulóban e hét végén Nagykanizsára utazunk, miként — a sorsolás szeszélye folytán — az OB II-es csapatunk is.

Visszatérve az alapszakaszhoz: hab a tortán, hogy a húsz csapat játékosai közül a 18 forduló után gólerős játékosunk, Szabó Zoltán lett a gólkirály 57 találattal. Amihez 90 „próbálkozás” kellett, vagyis kimagasló, 63 százalékos teljesítménnyel végzett az élen, megelőzve az 53 gólos angyalföldi Vincze Márkot és a 49 gólig jutó szolnoki Szeghalmi Zsombort. És az sem mellékes, hogy ugyanezen a listán csapatunk másik erőssége, Németh Dániel az ötödik helyen zárt a negyedikkel azonos gólszámmal, 47-tel.

Ezúttal gólkirályunkat, Szabó Zoltánt (képünkön) kértük fel, hogy értékelje a tavaly szeptember óta lezajlott etapot, tekintsen előre, mit vár a rájátszástól, és mit jelent számára a gólkirályi elsőség?

— Összességében elégedettek lehetünk az eddigiekkel, annál is inkább, mert az elnökség elvárását, a felsőházba jutást teljesítettük — kezdte Szabó Zoltán. — A csapat harmadik helyezése reális, mert a KSI és az Ybl nagyon erős gárda, sajnos ellenük pontot sem sikerült szerezni. Viszont a kötelező találkozókat hoztuk, a Debrecennel szemben pedig idegenben kevésbé ment a játék, aminek oka talán az is lehetett, hogy előtte hosszúra nyúlt a bajnoki szünet, ami meglátszott a teljesítményünkön. Az eredményességünkben közrejátszott a csapategység, a társaságot folyamatosan a jó hangulat és az összetartás jellemzi. Az is fontos, hogy jó erőkből áll a mi alakulatunk, hiszen több, az OB I-et is megjárt, rutinos vízilabdázó található sorainkban. Minden poszton akadt több jó egyéni teljesítmény a szezon folyamán. Így többek között Németh Dani munkássága, aki a centerek folyamatos semlegesítése és a játék szervezése mellett a góllövőlista legjobbjai közé is felküzdötte magát. Ráadásul a kispadon egy kiváló szakember ül dr. Szilágyi Kristóf személyében, miközben a klub vezérkara is mindent biztosít a jó játékhoz és eredményességhez.

— A folytatásról: nehéz most bármilyen célkitűzést is megfogalmazni, ugyanis a rájátszást követő végleges helyezésünket több tényező is befolyásolhatja majd. Így például sokat nyom a latba a hozott pontok mennyisége, a pillanatnyi forma, és a többi csapat egymás elleni eredménye, az esetleges körbeverések. Ezért nemcsak rajtunk múlik, hol fejezzük be az idei bajnokságot, hanem a többi gárda teljesítményén is. Nekünk az a legfontosabb, hogy a következő nyolc meccsen maximálisan odategyük magunkat, és minél több pontot szerezzünk ellenfeleinktől. Tudjuk, hogy a másik csoportból a felsőházba került négy együttes is jó játékerőt képvisel, vagyis a folytatásban nincs több könnyű találkozónk. A négy „osztálytárs” közül a Nagykanizsát ismerjük legkevésbé, velük nem játszottunk tavaly, a többiekkel viszont igen. De kérdés, mennyit változott az összetételük, illetve az ellenfelek fiataljai mennyit fejlődtek az elmúlt esztendőben. Ezek miatt nem egyszerű helyezést kitűzni, ettől függetlenül bízom abban, hogy a végelszámolásnál az első öt között leszünk.

— Ami pedig a saját teljesítményemet illeti: természetesen örülök, hogy az alapszakaszban nekem sikerült a legtöbb gólt dobnom a két csoport mintegy háromszáz játékosa közül. Bármily közhely, a meccsek előtt sohasem úgy ugrottam a vízbe, hogy mindenáron három-négy gólt dobjak. Számomra az volt a fontos, hogy a csapat nyerjen, és minél hatékonyabban tudjak segíteni a társaimnak az eredményességben. A jó játék nemcsak gólokban nyilvánulhat meg, hanem a játék szervezésében, illetve a gólpasszokban is. A találataimban vastagon benne vannak a társaim, akiktől folyamatosan kaptam a jó ütemű és pontos passzokat. De az eredményességünkhöz hozzájárult a centereink remek teljesítménye, akik folyamatosan hozták az emberelőnyös helyzeteket és büntetőket. Így mindig megvoltak a helyzetek, amiket „csak” értékesíteni kellett. Ugyancsak fontos adalék, ellenünk minden csapat zónázik, ezért a hátsó játékosoknak nagyobb tere van helyzetbe kerülni és gólt lőni, miként nekem is így adódtak a helyzeteim.

Szabó Zoltán névjegye

Született: 1987. április 17., Szeged

Csapatai: Szegedi Beton (OB I), Újpest (OB I), Szentesi VK (OB I), Szegedi TE EHÖK SE (OB I B), Swietelsky-Békéscsaba (OB I B).

Kiemelkedő eredményei: Magyar bajnoki bronzérem a Szegedi Betonnal (2005). Magyar Kupa 3. hely az Újpesttel (2007). Komjádi Kupa 1. hely az Újpesttel (2007). Junior Európa-bajnoki 2. hely (Nagyvárad, 2006). Ifjúsági Európa-bajnoki 3. hely (Szófia, 2005). A junior és ifjúsági válogatott tagságon kívül tagja volt a serdülő és gyermek válogatottnak is, több mint kétszáz OB I-es mérkőzésen szerepelt.

 2018. 04. 05.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A magyar vízilabda egyik legnagyobb alakja (s még véletlenül sem csak a hatalmas, kétméteres termete miatt), 16 és fél évesen már a felnőtt válogatottban játszott. A nemzeti csapat és az ő tiszteletére is háromszor játszották el olimpián a magyar himnuszt. Kiss Gergellyel (képünkön) a közelmúltban tett békéscsabai látogatása alkalmával készített interjút Gajdács Pál, a Békés Megyei Hírlap újságírója, az ő cikkét vettük át.

– Annak idején miért kezdett el vízilabdázni? Milyen élmény indította el a sportág felé?

– Nem a klasszikus úton lettem vízilabdázó, nem a medence mellett nőttem fel. Belvárosi gyerek vagyok, a hetedik kerületben, ahol nagyon sok ember lakott, nagyon kevés szervezett sportolási lehetőséggel. Érdekes azért, hogy kinevelődtek innen ismert sportolók, elég, ha csak Faragó Tamást, Märcz Tamást, Kásás Tamást, vagy Benedek Tibort említem. Magas fiú voltam, imádtam labdázni, imádtam a vizet. A családom jelentős része alföldi, karcagi, püspökladányi, és bárhová mentünk, mindig a víznél kötöttünk ki. Egy másod-unokatestvérem lejárt a BVSC előkészítő csoportjába és akkor jött a lehetőség. Akkor még nem volt sportágválasztó (amelynek egyébként a szóvivője vagyok), amikor egy gyerek százféle sportág közül választhat. Kipróbáltam a vízilabdát és le is ragadtam.

– Mekkora előnyt jelentett a balkezessége?

– Folyamatában nagy előny volt, de ezt a kezdetekkor még nem tudtam. Amikor megfogtam bal kézzel a labdát, akkor az edzőm felugrott és mondta az édesanyámnak, hogy „Hú, de jó, hogy a Gergő balkezes!”, mert a negyvenből csak három-négy ilyen gyerek volt.

– Kivételesen tehetséges generáció tagjaként cseperedett fel.

– Az előttem lévő generáció a sportág hazai történetének legrosszabb időszakát élte, 1988 és 1996 között nem nyert olimpián érmet. Széthúzás jellemezte azt a világot, miközben nagyon tehetséges emberekről beszélhettünk. Nagy élményeim nem voltak, a Faragó-féle generáció utolsó mérkőzései kivételével. A hetvenes évek közepén született generáció alapvetően tehetségesnek mondható. A 1977-es születésűként a ’75-ösökkel junior Eb-t, vébét, a ’76-osokkal ifi Eb-t nyertem, mi a saját korosztályommal szereztem két ezüstöt. A ’75-’76-os korosztállyal két évig veretlenek maradtunk. Mindenki külön is egy egyéniség volt, a saját klubjában nagy feladatokat kapott és oldott meg, 14-15 évesen már a profi első osztályban játszott. Az 1996-os olimpiai negyedik hely után edzőváltás történt és a Molnár, Steinmetz, Varga Tamás, Fodor, Kásás, Vári, Székely, Biros, jómagam kerültünk be ebből a korosztályból a felnőtt válogatottba.

– A sok sikerben mekkora része volt Kemény Dénesnek?

– Nagy amplitudóval tudott azzal játszani, hogy egyszer iszonyatosan szigorú, egyszer nagyon engedékeny volt. Mindezt tudatosan használta a csapatnál. Hol ő hívott meg egy mérkőzés után egy sörre, hol pedig olyan dörgedelmes szidást kaptunk egy győzelem után, amikor nem vártuk volna. Viszont hagyott minket. Amikor belazultunk, megfogott, amikor túlfeszültünk, lazított a gyeplőn, s ezt váltogatta. Tudta, hogy jók vagyunk, nem ő talált ki minket. Kásás Tamásból nem akart gladiátort, Vári Attilából varázslót csinálni, hanem ezekkel a játékosokkal egy nagyon nagy mennyiségű, jó minőségű munkát végzett el. Az időre úszásoknál a pihenőidőket annyira lecsökkentettük, hogy a nehéz időszakokban 180-200-as pulzussal pörögtünk az edzésen azért, hogy a mérkőzéseken bírjuk a stresszt. Ha egy meccs végén az oxigénhiányos helyzetben nem tudsz dönteni, akkor ennyin múlhat egy győzelem.

– A három olimpiai arany mennyire hasonlítható össze?

– Először nyerni, huszonéves fiatalként fantasztikus élmény, nagyon nagy ugrás a jó vízilabdázóból hirtelen olimpiai bajnok vízilabdázóvá válsz. Olyan emberek, akik el akartak tanácsolni az iskolából, mert csak hármas-négyes tanuló voltál, könnyes szemmel jönnek oda hozzád és szorongatják a kezedet, vagy előre engednek a sorban, pedig nem is várod el. A második azért volt különleges, mert akkor volt a legerősebb a csapatunk, minden pozícióban két-három elképesztő minőségű játékos váltotta egymást. Athénban a döntő volt egy thriller, amikor az utolsó két percben vezettünk. A szerbektől kaptuk a kritikát, hogy csak támadunk, a védekezéssel nem foglalkozunk, na, ekkor bizony kevés gólt kaptunk. Hét meccs, hét győzelem volt a mérlegünk. A harmadik pedig azért volt szép, mert bejött egy új generáció, Varga Dénes, Varga Dániel, Kis Gábor és Hosnyánszky Norbert, aki hoztak egy pluszt és még egyet tudtunk húzni harminc fölött. Nem is egy-egy győzelemre, hanem a folyamatra hívnám fel a figyelmet, hogy az a fajta imádat, ami mindig jellemzett engem is, még a 2017-es budapesti masters vébéig is kitartott, ahol telt ház előtt játszottunk. A ’97-es első nagy sikerünk, a sevillai Eb-győzelem óta kapjuk az örömcunamit a szurkolóktól Pesten, máshol, levélben, külföldi magyaroktól, kisboltban, minisztertől.

– Még negyvenhez közel is vízilabdázott, nehezen hagyta abba a játékot?

– A válogatottat nehéz volt otthagyni, ha kocsit vezetsz, nehéz utána traktorra ülni. Segített, hogy tudtam, már nem vagyok az a Kiss Gergely, akit a húszas éveiben láttunk. Jött az új generáció és kevesebb a közös platform az életünkben, most az ő dolguk bizonyítani. A 2013-as vébét még őrjöngve szurkoltam végig a tévé előtt, de távolodva a válogatottól ma már sokkal higgadtabb vagyok.

– Három gyermek édesapja, a nagyobbak közül elindult-e már valamelyik a sport, netán a vízilabda irányába?

– A két idősebb kitűnő tanuló, mindkettő vízilabdázik. Nem balkezesek, mint a szüleik (Kiss Gergely felesége, Valkai Anna is pólózott – a szerző) de zenélnek is, a gimnáziumba készülő Viktória zongorázik, Patrícia gitározik. Büszke vagyok rájuk!

Gajdács Pál

Névjegy

Kiss Gergely

Született: 1977. szeptember 21., Budapest

Egyesületei: BVSC (1986-1990), Spartacus SC (1990-1995), Kordax SC (1995-96), Ferencváros (1996-97), Posillipo Napoli (olasz, 1997-98), Újpesti TE (1998-99), Canottieri Napoli (olasz, 1999-2000), Universo Bologna (olasz, 2000-2001), Domino Honvéd (2001-2008), Primorac Kotor (horvát, 2008-2010), Vasas SC (2010-2012), Bp. Honvéd (2012-2015).

Eredményei. 3-szoros olimpiai bajnok (2000, Sydney; 2004, Athén; 2008, Peking), világbajnok (2003, Barcelona), 2-szeres vb-ezüstérmes (2005, Montreal, 2007, Melbourne). 2-szeres Európa-bajnok (1997, Sevilla, 1999, Firenze), Eb-ezüstérmes (2006, Belgrád), 4-szeres Eb-bronzérmes (2001, Budapest, 2003, Kranj, 2008, Malaga, 2012, Eindhoven). 2-szeres Világliga, 1-szeres Világkupa-győztes. Junior világ- és Európa-bajnok, ifjúsági Európa-bajnok

 2017. 07. 27.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Hogyan hozott össze a sors a békéscsabai klubbal?

A szorosabb kapcsolat egyértelműen dr. Nagy Sándor barátomnak köszönhető, akinek pályafutása Békéscsabáról indult, majd az Yblben csaknem hét évig volt a csapattársam. Az idei szezon vége felé aztán a közvetlen kapcsolatfelvétel is rajta keresztül történt.

Mennyire ismerted korábbról a csabai pólós életet?

Az OB I B-s bajnokság küzdelmei során szinte minden évben legalább egyszer megfordultunk a csapattal Békéscsabán. Ha pedig nem, akkor rövid edzőtáborokba jöttünk a békési megyeszékhelyre, vagy játékvezetőként érkeztem a Viharsarokba. A vízilabda, és a benne játszók egy szűk réteget képeznek, a mai, online jegyzőkönyvek világában viszonylag mindent gyorsan meg lehet tudni az ellenfelekről. Az eredményekkel, különösen felnőtt csapatéval statisztika szintjéig képben voltam. Elődömet, Kádár Józsi bácsit pedig még a korosztályos-válogatott időkből ismertem.

Mi a klub elvárása veled szemben?

Már a vezetőedzői feladatok is igen szerteágazóak. Rövid, közép és hosszú távú fejlesztési stratégia kidolgozása, illetve a szakmai munka irányítása és koordinálása a feladatom, a legkisebbektől a legnagyobbakig. Továbbá az edzői stáb menedzselése, koordinálása, a vízilabda szövetséggel, valamint a helyi és sportági szaksajtóval való kapcsolattartás. De a versenyeztetéssel, mérkőzések rendezésével kapcsolatban is lesz teendőm bőven. A szakmai munka mellett ez teljes embert kívánó sportmenedzseri és HR-es feladat is egyben.

Melyik csoportot(okat) viszed konkrétan?

Jelen állás szerint az ifjúsági és a felnőtt csapatokat. De emellett minden korosztály szakmai munkájával képben kell lennem és be kell segítenem.

Mik az első napok békéscsabai tapasztalatai?

Hát nem unatkozom. Egyelőre nem nagyon sikerült elhagyni az Árpád fürdő közvetlen környezetét. Egyből belecsaptunk a sűrűjébe a nyári felkészüléssel és edzőtáborokkal. Szülői értekezleteket tartunk, felkészülési tornákat szervezünk, korosztályonkénti szintfelmérőket bonyolítunk. És ha éppen nem lenne elég a vízilabdából, akkor a vizes világbajnokság mérkőzéseit követjük a gyerekekkel közösen, mert ennél jobb lehetőség a szakmai fejlődésre nincs.

Hogyan fogadtak a gyerekek és az edzőkollégák?

Nemcsak a kötelező udvariasság mondatja velem, de úgy érzem, hogy nagyon nyitottan és kedvesen fogadtak. Sok segítséget kapok tőlük az első naptól kezdve. Ebben talán közrejátszik az is, hogy néhányukkal már ismertük egymást korábbról is a vízből ellenfélként.

Vezetőedzőként miket szeretnél megvalósítani?

Úgy gondolom, hogy a klubban mind az utánpótlásképzésben, mind pedig a piramis csúcsát jelentő felnőtt csapat tekintetében komoly szakmai potenciál rejlik, ezért is döntöttem úgy, hogy Békéscsabára költözöm. Nem hiszek a csodákban, ha mégis lenne, akkor azok csak három napig tartanak. Én úgy nőttem fel, hogy a sport az élet azon területe, amely talán még relatíve a legigazságosabb. Itt még mindig a legjobb aránnyal térül meg a befektetett munka és párosul eredménnyel.

Alig harmincon túl létezik már valamilyen ars poeticád?

A sportban, különösen egy csapatsportban fontos a családias, jó hangulat. Viszont ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, kellenek a jó eredmények is.

Utánpótlás terén még nem elsődleges az eredmény, de sokkal könnyebben tudunk nevelni, fejlődni, előrelépni, ha az sikerekkel és örömökkel is párosul.  Az edzőkollégákkal és a vezetőséggel egyetértünk abban, hogy mi elsősorban fiatalokat nevelünk a sport által. Több lehetőséget adunk szülőknek és gyermekeiknek azáltal, hogy ránk, az uszodára és a vízilabdára bízzák őket. Emellett, illetve ezzel együtt azt szeretném, ha sikerülne egy olyan vízilabda kultúrát létrehozni Csabán, ahová rang és egyben megtiszteltetés is tartozni korosztálytól függetlenül. Továbbá, hogy a most még utánpótláskorú fiatalok igenis lássanak maguk előtt helyi példaképeket, és adott esetben valós jövőképet nyújthassunk számukra a sport, a vízilabda által.

A civil életben szerzett más tanulmányaidat tudod-e, akarod-e, fogod-e hasznosítani az edzősködés mellett?

Mindenképp tervezem, ha már annyi időt és energiát áldoztam rá. A kérdés az, a vezetőedzői teendőim ezt milyen mértékben engedik majd. Ahogy látom, október-november vége előtt még nem nagyon lesz időm foglalkozni ezzel a kérdéssel.

 2017. 07. 15.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A Békés Megyei Hírlap 2017. július 15-ei számában olvastuk:

A vízilabdában eltöltött csaknem fél évszázados szolgálat, kilencévnyi békéscsabai munka után nyugdíjba vonult Kádár József edző (a képen). A 65 éves szakember gazdag életművet hagy maga után a békési megyeszékhelyen, míg ideérkezésekor egy felnőtt és két utánpótlásgárdát versenyeztettek, addig ma tizenegy bajnokságba neveztek csapatokat és mintegy kétszáz fiatal jár az edzésekre. Ezen a héten őt választottuk a hét emberének.

– Miként kötelezte el magát a vízilabdával?

– Gyerekként futballoztam – szakemberek szerint nem voltam tehetségtelen – de tizenhat éves koromban súlyos térdsérülést szenvedtem. A szentesi vízilabdaedző hívott, menjek el pólózni és az ifjúságiaknál eltöltött két év után a felnőttekkel már OB II-es bajnokcsapat tagjának vallhattam magam. 1968-ban kezdtem el a vízilabdát, és nem sokkal később már az OB I-ben játszottam. Villámkarrier, pedig úszómúltam sem volt, ám akkoriban minden diák minden elérhető sportágat kipróbált.

– Mikor kezdett el edzősködni?

– Az edzői karriert 1977-ben kezdtem, és ezután picivel több, mint negyven évet töltöttem el folyamatosan a kispadon, nem volt még kisebb kihagyás sem. Békéscsabán 2009. július 10-én kezdtem meg a munkát. Nem vagyok egy ugrálós típus, de akkoriban megváltozott a helyzet Szentesen, ahol a felnőtteknél addig helyi játékosok játszottak, egy-két „légióssal”. Hívtak Csabára, gondoltam megpróbálom.

– Valaki úgy fogalmazott, hogy az elmúlt szűk évtizedben elért eredményekkel elhelyezte Békéscsabát a világszínvonalú magyar vízilabdázás térképén.

– Nem akarok szerénytelen lenni, de én is így gondolom, nem végeztem rossz munkát. A vezetők, a kollégák elfogadták az utánpótlás-fejlesztéssel kapcsolatos elveimet és sikerült felépítenünk egy rendszert és jó szellemiségben dolgozhattunk. Remélem, hogy erre alapozva ezt viszi tovább az utódom, dr. Szilágyi Kristóf is, aki jó szakember és jó ember. Az, amit elképzeltem, sikerült felépíteni: adott egy piramis, melynek széles az alja és a tetején van a felnőtt csapat. Abban reménykedtem, hogy több békéscsabai játékos kaphat a felnőttek között helyet, ám ezeket a fiatalokat rendre elvitték más csapatok. Ez egyben a legnagyobb dicséretünk is, hiszen a hívó csapatnál tudták, honnan jönnek a játékosok, akik mind megállták a helyüket. 

– Mely célját volt a legnehezebb megvalósítani?

– Nehezen viseltem el, hogy kevés az edzésidő, 18 és 21 óra között kaptuk meg a vízfelületet, sajnálom, hogy ezen nem tudtunk változtatni. A nyáron viszont több időt kaptunk, a sátor felhúzásáig napi hat óra állt a rendelkezésünkre.

– Az egész munkáját tekintve mire a legbüszkébb?

– Leginkább arra, hogy sok kiművelt fejű és testű sportolót neveltem fel, akik mindannyian tisztességes, a társadalom hasznos tagjaivá váltak, senkiben nem csalódtam. Bármelyik volt tanítványommal is fussak össze az utcán, mindig köszöntenek. Egykori tanítványaim közül különösen büszke vagyok a három olimpiát is megjárt, több mint háromszázszoros válogatott Tóth Lászlóra, de nagyon sok játékosom volt, aki ifjúsági és junior világbajnoki címeket szerzett. Igyekeztem mindig úgy dolgozni, hogy véghez tudjam vinni a terveimet. Az edzői pályán benne van a pakliban, hogy a vezetők azt mondják: "Nem kellesz!" Igaz, csak két városban edzősködtem, de ez soha nem fordult elő.

– Élvezi a nyugdíjas életet?

– Négy gyermekem és két unokám van. A kicsiknél jó látni, hogy fejlődnek, a fiút, hogy mennyire szeret focizni (talán örökölt valamit a nagyapjától!), a kicsi még két esztendős. A fiam pólózott, ma játékvezetőként is tevékenykedik. A három lányom közül a legkisebb az OB I-ben is játszott, magyar bajnoknak vallhatja magát. Amúgy nem szakadok el a vízilabdától. A tervek szerint átalakítják a gyermek vidékbajnokságokat rendező régiós igazgatóságát, s bár még nincs döntés, a tervek szerint ennek a területnek az igazgatását rám bíznák, no, és ellenőrként is ott leszek a mérkőzéseken.

Gazdag életpálya

Kádár József játékosként az OB I-ben 1973-tól 1984-ig pólózott és 238 mérkőzésen szerepelt, 118 gólt lőtt. Csapatával egy ízben játékosként a Kupagyőztesek Európa Kupájában elődöntőjében szerepelt, 1980-ban Magyar Kupát nyert. 1977-től edzősködik, az élvonalban háromszor irányíthatta a szentesiek szakmai munkáját, amellyel kétszer is az 5. helyen zárt. Közben dolgozott a szentesi utánpótlásban is. Tanítványai közül számtalan ifjúsági-, junior-, világ- és Európa-bajnok került ki. 2004–2012 között a Régió Liga elnöke és tagja volt a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségének is. 

Gajdács Pál