ímkézett bejegyzés

Vezetőedzőnk szerint megvolt a ló, a nyereg, de most a karámból nem engedték ki a paripát a járvány miatt

Ma, vasárnap kellett volna vízbe ugrania az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő ifjúsági, serdülő és gyermek csapatunknak a kiírás szerinti 14. fordulóban Hódmezővásárhelyen. Ám mint ismert, a koronavírus-járvány igencsak keresztülhúzta a világ sportjának (is) az életét. Immár három hete kényszerpihenőn vannak a sportklubok és a versenyzők is.

Nemrégiben írtunk arról, hogy az utánpótlás-válogatott kapusunk, Bucsi Ferenc hogyan igyekszik áthidalni a kényszer szünetet, most klubunk vezetőedzőjével, dr. Szilágyi Kristóffal beszélgettünk arról, milyen (mellék) hatásai vannak a koronavírus-járványnak, illetve hogyan próbálják menteni a menthetőt?

– Most jobban örülnék annak, ha a hódmezővásárhelyiek elleni derbi értékeléséről beszélgethetnék – így a vezetőedző. – Sajnos, helyette dr. Szabó Zoltán szegedi trénerkollégám szavait kell idéznem: „edzői és tanítványi szempontból e-sport menedzserjátékká változott a vízilabda is”.

Az úszás és a vízilabda, maga a közeg miatt is, még nehezebb helyzetbe került…
– Az összes létező sportág közül éppen ezt a kettőt érinti leginkább a koronavírus, hiszen a vizet, a vízben lévő munkát sokkal nehezebb helyettesíteni. Sőt, akkor sem tévedek, ha azt mondom, sehogy sem pótolható egy víziedzés. Mint testmozgás, a mi sportágunk szenvedi el a legnagyobb hátrányt.
Látjuk világszerte, hogy mi mindent megmozgatnak az egyéni és csapatsportágak edzői annak érdekében, hogy valamilyen szinten „mozgásban” tartsák sportolóikat, illetve a csapatszellem is megmaradjon.

Klubunk esetében ez hogyan működik?
– A „robbanás” előtt több mint másfélszáz fiatal járt az uszodákba edzésekre. Igyekszünk mindenkinek feladatokat adni, legyen az kezdő vagy felnőttjátékos. Ennek értelmében a tudásszint, illetve korosztály szerint öt csoportra osztottuk klubunk sportolóit. Az egyik bázis a gyulai fiókcsapatunk, ahol Béládi Csaba irányítja a munkát. Békéscsabán az előkészítősökkel és a baby korosztályosokkal Dobra Róbert és Papp Szilvi, a 2007-2008-ban született fiataljainkkal Csabai Zoltán, az országos utánpótlás-bajnokságban jegyzett gyerekekkel Fodor Ádám és Mucsi Zsolt, míg az ifjúsági és a serdülő korosztállyal jómagam és Ajtai Miklós foglalkozik.

Mindez hogyan működik?
– Igyekszünk minél sokoldalúbb feladatokat adni tanítványainknak a laptop mögül, hiszen a személyes találkozások egyelőre kizártak. Március 13-án volt az utolsó közös edzésünk, ami után az ország összes strandja, uszodája bezárt, így az Árpád fürdő is. A fiatalok hetente kapnak otthon végezhető szárazföldi fizikai munkát online módon. De nemcsak a testi edzésekre fókuszálunk, hanem igyekszünk elméleti, sporttörténeti feladatokkal is ellátni őket, amihez szinte mindenhol megkapjuk a szülői segítséget is. Ugyanis a gyerekeknek – miként az iskolai online órákon – visszajelzést is kell küldeniük fotókkal, videókkal illusztrálva. Szükség esetén pedig észrevételezzük, javítjuk a hibákat.

Az edzők honnan és hogyan „szerzik be” ezeket az új ismereteket?
– Egyrészt a netről, másrészt az ország összes trénere igyekszik egymástól is tanulni. Alighanem e miatt is megnőtt mindenkinek a telefonszámlája. Az alap az, hogy eddig az uszodában csapatot építettünk, most online közösséget építünk, ilyet még úgysem csináltunk. Úgy gondolom, e téren élen járunk, nemcsak a feladatok kezelésében, hanem a visszajelzések terén is. Örömmel állapítottam meg, hogy igencsak kreatívak a gyerekek, a visszaküldött feladat elvégzéseknél nemcsak a szülőket, de például egyes esetekben a háziállataikat is bevonták a munkába.

A tanítványok hogyan adaptálják a kijárási tilalmakat, az elzártságot, hiszen a barátságok is az iskolákban és sportpályákon, uszodákban születtek.
– Láthatóan mindenki érzékeli, hogy nincs a napoknak megszokott kerete. A hétközi menetrendszerű edzések, a hétvégi mérkőzések most másként szólnak. Ezeknek a hiánya az idő előrehaladtával kezd meglátszani. Ezt abból látom, hogy a gyerekek már inkább nagyon mennének az iskolába, vagy akár szívesen jönnének a fárasztó úszóedzésekre.

Meddig lehet életben tartani a sportág iránti érdeklődésüket?
– Az utolsó bajnoki mérkőzésünk nőnapkor volt, majd nem sokkal utána leálltak az edzések, az uszodák pedig március 18-án bezártak. Addig nagyon sok jó eredményünk született, határozottan látszott minden korosztályunkon a fejlődés, kézzel foghatóak voltak az eredmények. Nézzük csak Csabai Zozó csapatát, akik korosztályukban, a gyermek „négyesben” az élen állnak 16 forduló után. Vagy az országos bajnokságban a serdülő együttesünk, amelyik a vesztett pontokat is figyelembe véve ugyancsak elsők. Máshonnan nézve: az edzések látogatottsága is egyre jobb volt, a hajnali edzéseken egyre többen voltak Gyulán és Békéscsabán is. Ez most megváltozott. Mondhatni: megvolt a ló, a nyereg, de a karámból nem engedték ki a paripát a járvány miatt. Most jöhetett volna az aratás időszaka, ami viszont alaposan megtört. Nagy kérdés, mikor és honnan, milyen állapotról tudjuk folytatni, ha egyszer vége lesz a járványnak. Függ attól is, meddig tart ez a helyzet. Ha július-augusztusban újra kezdhetnénk az uszodai munkát, az is nagy kiesés lenne. Gondolj bele, mekkora hátrányt jelent, ha valaki egy komoly, hosszantartó sérülést szenved. Mennyi mindent kell behoznia. Lesznek, akik ebben az időszakban fognak sokat nyúlni, és amúgy is kicsit szétesne a mozgásuk, éppen ezért kis túlzással szinte mindenkit majd újra kell tanítanunk úszni, abban az esetben, ha mondjuk júniusban nem jutunk vissza az uszodába. Egyszóval ekkora kiesés után szinte az alapoktól kell kezdeni újra. De azon vagyunk, hogy lelkileg is segítsük őket, hogy az újrakezdésnél minél kisebb hátrányból induljanak.

A szövetség egyelőre május 11-éig mindent felfüggesztett. Lehetséges lesz akkor újra kezdeni?
– Bár úgy lenne, de ez ma aligha elérhető célkitűzés. Addig is, amíg kiderül, mikor folytathatjuk, igyekszünk célokat kitalálni és megvalósítani. Ilyen volt például, amikor az úszó- és vízilabdaklub edzői segítettek az Árpád fürdő versenymedencéje fölül elbontani a sátrat, ezzel is elősegítve, hogy az átállási munkák hatékonyabbak legyenek. Most tervezzük, hogy a felnőtt és utánpótlás öltözőket rendbe hozzuk, felújítjuk. No és ott van az adminisztráció: amivel elmaradtunk, most mind igyekszünk behozni. Tény, manapság egy olyan helyzettel állunk szemben, amelyben még egyikünk sem volt… és egyelőre csak kérdőjelek vannak…

Címlapképünkön: az előrehozott sátorbontásban az edzők is részt vettek

Bucsi Fecó a napi feladatok mellett futni is eljár

Továbbra sincs jó helyzetben a világ, így a sport sem. Azon belül is a vízilabda az egyik „leghátrányosabb”, hiszen a strandok és uszodák bezártak, a közösségek nem találkozhatnak, így edzések, meccsek sincsenek. A klubok trénerei – miként a pedagógusok a tanítással ؘ– házi feladatokkal igyekeznek legalább az erőnlétet megtartani tanítványaikban.

Így van ezzel klubunk fiatal kapusa, Bucsi Ferenc is. Az iskolai feladatok megoldása mellett otthon igyekszik átmenteni erőnlétét, ha már a formát nem is lehet megtartani. Mindez azonban medence és víz hiányában nem egyszerű. Arról faggattuk az utánpótlás-válogatott keretéhez tartozó portásunkat, hogyan vészeli át ezeket a napokat.

Kialakult valamilyen napi ritmusod?
Nem sokban tér el a régi menetrendtől, de azért egészen más a mostani. Délelőtt az iskolából kapott leckéket oldom meg, délután a négy fal között edzek, este a barátaimmal beszélgetünk, olykor online játékot játszunk.

Honnan tudod, milyen edzéseket kell csinálnod?
Van egy facebook csoportunk, amiben Borsos Pál és Balázs Lajos, klubunk vezetői, dr. Szilágyi Kristóf és Ajtai Miklós edzők, valamint a teljes serdülő és ifjúsági csapat tartozik. Edzőinktől hetente egy minden napra lebontott feladatsort kapunk, amit otthon végrehajtunk. Erről készülnek fotók, videofilmek, amiket felteszünk a közösségi oldalra, ahol mestereink elemzik az elvégzett munkát, és ha kell, felhívják arra a figyelmet, ha hibásan hajtjuk végre. Esetemben az ugyancsak itthon dolgozó pedagógus édesanyám készíti a felvételeket.

Milyen edzéseket végzel?
Általában egyórás feladatot kapunk, amiben például olyan feladatok vannak, mint guggolások, fekvőtámaszok, lebegőülés, homorítások, hason fekvésben vállemelések, és sorolhatnám. Tegnap például 12 gyakorlat szerepelt a programban, mindegyik negyven másodpercig tartott húsz másodperc pihenővel és ezt az egészet négyszer kellett megismételni.

Hogy érzed, ez elegendő, megfelelő?
Korántsem. Ezért hetente kétszer-háromszor elemegyek futni is. De nem is az a bajom, hogy kevés lenne, hanem inkább az, hogy a vízben végzett edzésekhez képest ez teljesen más. És akkor ott van még az a tény is, hogy a vízilabda csapatsport, ezt pedig egyedül kell csinálnom, társak nélkül.

Most az egész világra érvényes a bezártság, a társtalanság. Lelkileg ezt hogyan birod?
Borzasztó nehezen. Néha úgy érzem megbolondulok. Az ad némi gyógyírt, hogy hetente egyszer az egyik vízilabdás társamhoz elmehetek angol órára, ugyanis az édesanyja nyelvtanárnő. A barátaimmal sokat csevegünk telefonon, online formában, de ez így nagyon kevés. Ráadásul egy tömbházban lakom, ahol csak a négy fal van. Ilyenkor egy kicsit irigylem azokat, akik kertes házban laknak, ugyanis nekik azért több a lehetőségük. Akár az edzést is a szabadban végezhetik.

Címlapképünkön: sajnos egy ideig még várni kell arra, hogy kapusunk, Bucsi Ferenc hasonló remek védésekkel kápráztassa el csapattársait, edzőit

A „vérzivataros” időkben is gyarapodott klubunk, Fodor Ádám családjában megszületett Panka

Ezekben a „koronavírustól vérzivataros” időkben egy örömhírről is beszámolhatunk klubunk aprajának, nagyjának: kiváló edzőnk, Fodor Ádám eddig szűk, kéttagú családja trióvá bővült. Március 20-án, pénteken, 18.17 órakor megszületett Fodor Panka.

Az újdonsült apuka a közösségi oldalon is megosztotta az örömhírt, mégpedig így: „Én vagyok a legnagyobb rajongód, én vagyok a védelmeződ és mindig meg foglak óvni mindentől. Néha mérges leszek, máskor kimerült, de mindig büszke leszek Rád. Mindig számíthatsz rám, a bizalmasod leszek, rám bízhatod a titkaidat. Feltétel nélkül foglak szeretni, mert amíg világ a világ, én leszek az anyukád!”
Panka és Zizike (az édesanya) is hősként viselte a tegnapot, és mindketten remekül vannak. 3440 grammal és 49 centivel, makk egészségesen született meg.

Telefonon kerestük meg Fodor Ádámot, mivel telekgerendási otthonukba várja azt a napot, amikor hazaviheti Pankát és édesanyját a kórházból: – Függetlenül attól, hogy a koronavírus miatt ma a kórházakban „szükségállapot” van, apás szülés volt a pénteki nagy esemény – vágott a közepébe edzőnk.  Fogalmazhatok úgy is, nagy meccs volt a partvonalról, csak ajánlani tudom minden párnak, ahol gyermekáldás előtt állnak. Sima volt a szülés, persze, én könnyen beszélek, de át tudtam érezni egy kicsit, mit is jelent egy ilyen dolog egy édesanyának. Hajnalban kezdődtek Zizike fájásai, amely délelőtt tíz óra körül egy átmeneti fázisba jutott, majd délután négy óra körül kezdődött az igazi vajúdás. Ezekben a napokban különösen nincsenek könnyű helyzetben a kórház dolgozói, ezért külön köszönet jár nekik a pozitív hozzáállásért. Mérhetetlen türelemmel, és profizmussal foglalkoztak velünk, és segítették a kismamát és Pankát. És külön köszönet jár a családunknak is, hogy végig támogatták minket.

Fodor Ádám azt is elmondta, hogy a helyzetre való tekintettel az apás szülést leszámítva csupán egyszer mehet be kislányához és anyukájához a kórházba, akkor is üvegfalon keresztül nézheti meg a kis jövevényt: – De most ilyen időket élünk, ki fogom bírni. Annál is inkább, mert, ha minden rendben van, hétfőn már haza is vihetem őket.

Címlapképünkön a kis jövevény és édesanyja

Apa és fia, Sanyi és Marci egy csapatban

Klubunk ügyvezető elnökének, Balázs Lajosnak régóta hangoztatott véleménye: „Nemcsak minél korábban kell elkezdeni a sportolást, hanem minél tovább érdemes csinálni!” Ez alighanem igaz lehet a Lukácsi családra, ahol az édesapa, Sándor, lassan negyven esztendeje az uszoda „lakója”, Marcell fia, a 16 éve ellenére, idestova egy évtizede követi őt.

Nem csak az érintetteknek, hanem a kívülállónak is felemelő érzés lehet, amikor azt látja, apa és fia egy csapatban játszik. Ám az is tény, ez az életben meglehetősen ritkán adatik meg. Vízilabdában azonban most ezt tapasztalhatta meg a sportágat szerető közvélemény: a hét végi OB II-es bajnoki találkozón az apa és fia együtt igyekezett sikerre vinni a bajnoki-mérkőzést. Nem is hagyhattuk ki, az érdekeltekkel beszélgettünk arról, mit jelentett ez számukra?

– Büszkeséggel tölt el – mondta elöljáróban az apa, Lukácsi Sándor (kis képünkön). – Két irányból is. Egyrészt felnőtt a fiam arra a szintre, hogy országos felnőtt bajnoki mérkőzésen ugorhatott a medence vízébe. Másrészt: „még élek”, és én is tudtam játszani bajnokit. Pedig már 45 éves vagyok, a fiam pedig még csak 16.

Marci gólt is lőtt…

– Az az igazság, a meccs előtt sokat beszélgettünk arról, hogy igyekezzünk egymást helyzetbe hozni és lőjünk mindketten gólt. A Hódmezővásárhely elleni derbin adtam is neki egy gólpasszt, amit annak rendje módja szerint be is varrt az ellenfelünknek. Én is kaptam tőle egy labdát, de én azt elbénáztam.

Milyennek látod a fiadat a medencében?

Én is 16 évesen mutatkoztam be a felnőttek között az OB II-es bajnokságban, és onnan jutottunk föl a másodosztályba, csupa békéscsabai, saját nevelésű csapattárssal. Úgy látom, Marci jelenleg már jobb, mint én voltam ugyanennyi évesen. Erősebb, nagyobb és gyorsabb. Szép jövő előtt állhat.

Természetesen Lukácsi Marcell meglátásaira is kíváncsiak voltunk, aki így kezdte: – Sokat jelentett nekem, hogy apuval együtt játszhattam. Kevés fiatalnak adódik olyan lehetéség, hogy az apukájával egy csapatban szerepeljen. Mindig is felnéztem rá, és szeretnék olyan játékos lenni, mint amilyen ő.

… és hogyan volt az a gólpassz?

Valóban elterveztük, de megbeszélni jóval könnyebb, mint kivitelezni. Azt gondolom, apunak azért nem sikerült a gólszerzés, mert kicsit túl magasra passzoltam a labdát. De nem vagyunk elkeseredve, a következő mérkőzésen újra megpróbáljuk.

Klubunk vezetőedzője, dr. Szilágyi Kristóf szerint is nagyon meg kell becsülni, ha ilyen „történés áll fenn”: – A mai sportban, azon belül a vízilabdában is ritka jelenség, hogy apa és fia egy csapatban játszik, éppen ezért különösen értékes egy ilyen „jelenség”. Ahogy elnézem, gyermek III. és IV. korosztályosaink névsorát, akkor jó eséllyel rövid időn belül folytatódhat a sor. Mindenképpen ápolnunk kell ezt, és szép hagyománnyá tenni Békéscsabán az apa-fia sort.

Címlapképünkön a 16 esztendős Lukácsi Marcell védekezik a hódmezővásárhelyiek ellen – fotó: Enyedi Beáta

Edzőképzéstől az új szabályokig: Dobra Róbert eredményes vizsgái, edzőink szabálymódosításos tanácskozáson

Szerdán a margitszigeti Danubius Health Spa Resort adott otthont a Magyar Vízilabda Szövetség FINA-szabálymódosításokkal kapcsolatos konferenciájának. Az egésznapos tanácskozást megelőzően a Kásás Zoltán vezette edzőképzésen részt vett és eredményes vizsgát tett hallgatónak a szövetség nevében Vári Attila elnök átadta az őket megillető okleveleket.

A szabálymódosítási konferencián klubunkból két tréner, dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző és Csabai Zoltán edző vett részt. Vári Attila Magyar Vízilabda Szövetség elnöke elmondta, rendkívül fontos az azonnali reagálás a változásokra, annak érdekében, hogy a magyar vízilabda megőrizze helyét az élvonalban. Dr. Kemény Dénes, a FINA edzőbizottságának alelnöke többek közt a bizottság javaslatairól beszélt, majd a két szövetségi kapitány, Bíró Attila és Märcz Tamás is megosztotta a júliusi világbajnokságon tapasztaltakat a résztvevőkkel.

Az ezt megelőző, másik „napirendi pontban” is érdekelt volt klubunk, ugyanis az előkészítősökkel foglalkozó Dobra Róbert, egykori játékosunk, testnevelő tanár átvette a szövetség által szervezett, a FINA által akkreditált, Kásás Zoltán irányította edzőképző elvégzéséről szóló oklevelet Vári Attila elnöktől. Fiatal edzőnkkel beszélgettünk az edzőképzés körülményeiről, hasznosságáról.

Ez volt a harmadik edzőképzés 2013 óta. Milyen hosszú időtartamú és mennyi elfoglaltságot jelentett az „iskola”?

— Négy féléven át tartott, kéthetente egy egész napon át találkoztam a csoporttársakkal és tanárainkkal a Margitszigeten, a Hajós Alfréd Sportuszoda tanácstermében. Minden szemeszter vége vizsgákkal zárult. A második év végén pedig a tanfolyamvezető Kásás Zoltán előtt tettünk záróvizsgát mintegy harmincan.

Kik tartották az előadásokat?

— Húú, ezt nehéz lenne mind felsorolni, de a teljesség igénye nélkül néhány ismert előadót megemlítenék. Így például a Sportkórházból dr. Pavlik Gábort, a válogatott egykori sportorvosát, aki gyakori visszatérő előadó volt. A pedagógia órákat dr. Gombócz János tartotta a Testnevelési Egyetemről, de hallgattuk Märcz Tamás szövetségi kapitányt, az olimpiai bajnokok közül például Faragó Tamást, Gerendás Györgyöt, továbbá pszichológiai, sportélettani órákat is hallgattunk. Időnként, ha volt hely a margitszigeti uszodában, gyakorlati foglalkozásokat is vezettünkk, továbbá látogattuk az utánpótlás-válogatottak edzéseit.

Mennyire tartod hasznosnak az ott szerzett ismereteket?

— Miután végig ismert és neves szakembereket hallgattunk, elmondható, hogy olyannyira hasznos volt a két év, hogy szeretném beépíteni az ott hallottakat, tapasztaltakat a mindennapos munkámba.

Ezzel le is zárult egy tanulási folyamat…

— De nem teljesen. Testnevelő tanár vagyok és van úszóedzői képesítésem is. A mostani edzőképzőn szerzett oklevelem akkor lesz teljes értékű, ha teszek még egy külön vizsgát a Testnevelési Egyetemen, amely után szakedzői végzettségem lesz. Most ezen leszek.

— Külön öröm számunkra, hogy a klub hathatós támogatása mellett most már olyan szakember dolgozik az utánpótlás csapatainknál is, aki a legmagasabb képesítéssel rendelkezik — ezt már dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnk tette hozzá.

Címlapképünkön: utánpótlásedzőnk, Dobra Róbert (jobbra) átveszi az oklevelet Vári Attilától, a szövetség első emberétől, a háttérben Kásás Zoltán edzőképző-vezető – fotó: Dobos Sándor