Június első hétvégéjén, vagyis több mint két hete lezárult az országos utánpótlás-bajnokság. Klubunk fiataljai, az ifjúságiak, a serdülők és a gyermek korosztályúak a 2021-2022. évi pontvadászatban is az A2 csoportban szerepeltek. A Keleti és Nyugati csoportba egyaránt tíz-tíz gárda küzdött hétről hétre a pontokért. A három korosztály együttes eredménye volt a mérvadó, ennek szellemében az alapszakaszt követően a rájátszásban a két csoport öt legjobbja a felsőházban, a 6-10. helyezett az alsóházban folytatta. A mieink együttes eredményeik alapján a felsőházban szerepeltek a tavasz folyamán.
Először az Ajtai Miklós edző által irányított két idősebb korcsoport, az ifjúságiak és serdülők eredményességét vesszük górcső alá.
– Tavaly ősszel mindössze hét ifjúsági vízilabdázóval vágtunk neki az idénynek – összegezte a kezdeteket Ajtai Miklós. – A bajnoki próbákon ezért sok fiatalabb, vagyis serdülő korosztályú fiatalt is be kellett vetnem a legidősebbek mérkőzésein. Ráadásul a hét ifista a szezon végére háromra – Vozár Miklósra, Csatári Szabolcsra és Károlyi Szabolcsra – redukálódott. Volt, aki súlyosabb sérülés miatt hagyott fel a vízilabdával, mások már az érettségire és a továbbtanulásra készülve fordítottak hátat a sportágnak. De akadt olyan, Lukácsi Marcell személyében, aki az egyik ászunk volt, ráunt a pólóra. Ezek miatt kicsit hiányérzetem is van, jó lett volna megtartani őket. Én is kijártam ezt az iskolát, de igyekeztem tisztességesen lezárni minden évadot. De az is tény, más világot élünk manapság, a döntés a srácoké és a szüleiké volt. Mást nem tehetünk, csak azt kívánni: szerencsés utat a „civil” életben.
Tény, az ilyen mérvű lemorzsolódás nem a békéscsabaiak kiváltsága. A legtöbb hazai klub hasonló gondokkal küzd évről évre. A jó őszi szereplés után – ilyen előzmények ellenére is – a felsőházban folytathatta a gárda. Igaz, ott már szerényebb eredménysorral kellett megelégedni, több volt a vereség, mint a sikeresen befejezett párharc.
– Az ifjúsági csapatunk teljesítménye még így is elfogadható – folytatta az edző. –– Már csak azért is, mert a felsőházba került az alapszakaszt követően. Ott viszont már egy igencsak erős mezőny várt ránk, nem véletlenül ők hozták a legkevesebb pontot. A gólokat, a győzelmeket nem kell megmagyarázni, de szégyenkeznünk sem kell ezek ismeretében.
A tavaly őszi szezonkezdetkor 20-22 serdülő korú játékossal számolhatott Ajtai Miklós, ami az idei nyári finisre 17-re csökkent. Itt is hasonló jelenségeket tapasztalhattunk a lemorzsolódás terén: akadt, aki egy balesetet követő műtét után hagyott fel a pólóval, akadtak, akik már most a továbbtanulásra koncentráltak, és akadtak, akik meglehetősen rendszertelenül, havonta egyszer-kétszer jártak edzésre, majd végleg elmaradtak.
– Ez utóbbiak esetében sohasem értettem, egyáltalán miért jártak tréningekre – folytatta Ajtai mester. – Na de nem is velük kell foglalkozni, hanem azokkal, akik becsülettel végigküzdötték az esztendőt. A kimaradók esetében a gyermek korosztályból töltöttem föl a csapatot a bajnoki során. Így öt-hat fiatal kapott több kevesebb lehetőséget az idősebbek között, ahol viszont megállták a helyüket.
Aki rendszeresen követte a bajnoki sorozatot, emlékezhet rá, hogy a csapat edzője a mérkőzések után hol ki volt akadva teljesen a teljesítményt látva, hol az égig magasztalta tanítványait. Az előbbire inkább az alapszakaszban volt példa, az utóbbira a felsőházban.
– Összességében maximálisan elégedett voltam a fiatalok teljesítményével, de az is tény, néha akadt hiányérzetem. Különösen akkor, amikor nyerhető meccset buktunk el egy-két góllal. Vagy amikor többet foglalkoztak a bírókkal, mint a játékkal. Volt olyan találkozónk is, amikor egész egyszerűen hisztériáztak. Ahogy haladtunk előre az időben, úgy kezdett megszűnni ez az állapot. Persze, ehhez sokat kellett egyénileg beszélgetnem velük, rátéríteni őket a helyes útra. Akire jó hatással voltam, azok nagyot fejlődtek, szépen lépegettek előre, majd végül sikerült csapattá formálnom őket.
Nagy teher hárult ennek a korosztálynak a legjobbjaira, hiszen nemcsak a saját korcsortjukban kellett helyt állniuk, hanem az idősebbek között is. Ha 15 serdülő elutazott egy hétvégén az adott fordulóra, a fele az ifjúságiak mérkőzésén is szerepet kapott.
– Amikor eldőlt, hogy a felsőházban folytathatjuk, már igyekeztem a jövőbe tekinteni azzal, hogy dupla meccseket játszottak serdülőink – tekintett vissza a tavaszra külön az edző. – Mi több, sok olyan új dolgot is kipróbáltam velük, ami a következő szezonban hasznos lehet. Ettől azt várom, hogy csapataink stabilabbak lesznek majd az új bajnokságban. Összességében ennek a korosztálynak esetében is elmondhatom, hogy pozitívan zártuk az évet. Most jön egy kis pihenő, majd július közepén belevágunk egy erős alapozásba, amely remélem, sok edzőmeccsel, tornával lesz tarkítva. Bár átalakulnak csapataink, hiszen a másodévesek korosztályt váltanak, így sok serdülő már csak az ifjúságiak között szerepelhet, miként 8-10 gyerek korosztályú kerül fel hozzám a 2022-2023-as serdülő csapatba.
Címlapképünkön Csatári Szabolcs (kezén a labda), aki az ifjúsági csapatunk egyik húzó embere volt, és nem hiányzott egyetlen bajnokiról sem
