ímkézett bejegyzés

 2018. 09. 19.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Ha egyszer beindul a gépezet, nincs megállás. Mint két nappal ezelőtt jeleztük, a hét végén, szombaton megkezdődik az OB I B-s felnőtt bajnokság. Nem sokat pihenhetnek azonban edzőink és azon fiataljaink, akikre számít a szakvezetés, ugyanis vasárnap már az OB I B-s ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályú pontvadászat első fordulóját is megrendezik.

Az elvárásokról és a változásokról dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző adott képet.

Tavaly két felnőtt és tíz utánpótlás együttesünk szerepelt a különböző bajnokságokban. Idén ez hogyan lesz?
Kettővel kevesebb. Egészen pontosan: a két felnőtt helyett csak egy, az OB I B-s gárdát neveztük be, az OB kettesek idén nem indulnak. Az utánpótlás esetében az elmúlt évihez hasonlóan ott lesznek a fedélzeten az OB I B-s ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályú együtteseink, akik a hét végén már érdekeltek, az Ybl Water Polo Club vendégeként ugranak vízbe vasárnap a fővárosban, a Komjádi uszodában. A nemzetközi vidékbajnokság később kezdődik, de az már eldőlt, hogy itt is elrajtolnak az ifjúságiak, továbbá a gyermek I. korcsoportosok (2004-ben születettek), a gyermek III. (2006), a gyermek IV. (2007) és két gyermek V. (2008) csapatunk. A 2005-ben születettek a gyermek I. korcsoportba kapnak játéklehetőséget.

Kik ülnek a csapatok kispadján, illetve készítették föl a fiatalokat az idei szezonra?
Újszerű, hogy amíg tavaly egy edzőre egy csapat jutott, most minden együttesünket edzőpárosok irányítanak. Az ifjúsági és serdülő gárdát két felnőtt játékosunk, a már rutinos edzőnek számító Ajtai Miklós és Mucsi Zsolt. A gyermek első korcsoportúakkal hárman is foglalkozunk, jómagam, valamint a nyáron Szegedről érkezett Fodor Ádám és Csabai Zoltán. A gyermek III. korosztályúak esetében még nagyon nyitott a kérdés: még nem dőlt el, hogy Gyulai VK, vagy Csabai Csirkefogók VK néven nevezzük be őket, ugyanis mindkét városból több játékos is helyet kap benne. Így aztán még az sem dőlt el, hogy Béládi Csaba, vagy ha csabai néven fut a gárda, akkor megyeszékhelyi edző irányítaná őket. A két legfiatalabb korosztályban viszont az már biztos, hogy a gyulaiak esetében a Béládi Csaba, Tóth Szilárd kettős, a csabaiak esetében a Dobra Róbert, Túri Gergő duó viszi a prímet.

Mi indokolta az átszervezést?
Mindenekelőtt az, hogy a minőségi versenyeztetés felé vigyük a klubot a jövőben. Fodor Ádám érkezésével eggyel több edző van a 250 vízilabdázóra, így elértük, hogy érvényesüljön a koncepció váltás az utánpótlás működtetésében. Ezzel megoldhatóvá vált, és célravezetőnek találtuk, hogy edzőpárosok foglalkozzanak a csapatokkal. Mindez jól segítheti az egyéni képzést is.

Mik az elvárások a fiatalokkal szemben?
Ahogy klubunk vezetői fogalmaztak: továbbra sincs eredménykényszer. Az a célunk, hogy minden gyerek a saját korosztályában kapja a legtöbb játéklehetőséget, de természetesen szükség esetén a feljebb lévő korcsoportokban is helyt kell állnia. Az elmúlt évek pozitív tapasztalata, hogy az „obés” csapatink játékosai esetében már kialakult szinte mindenkiben az egészséges becsvágy, ami hétről-hétre a győzni akarásban nyilvánul meg, ezért aztán némi eredményességre is számíthatnak edzőink.

Tény, a feljebb lépéshez minderre szükség van…
Motivál bennünket és a fiatalokat is, hogy belátható időn belül, akár két-három év múlva eljuthatunk az első osztályú kvalifikációhoz utánpótlás szinten. Annak ellenére, hogy a továbbtanulások miatt ifistáink jelentős része az érettségi után elkerül a városból. De büszkék vagyunk a mai napig az innen más városokba kerülőkre, mint az idei világjátékokon is bizonyított Hajdu Attilára, vagy az őt követő Krizsán Györgyre, Zsilák Lászlóra, Tifrea Ovidiura.

Címlapképünkön: az előző OB I B-s utánpótlás-bajnokságban dobogón végzett a gyermek korosztályú csapatunk, idén sem lepődne meg senki, ha hasonlóan a legjobbak közé kerülnének

 2018. 09. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Jelentős lépéshátrányba kerülnek azok a vízilabdacsapatok, amelyek a hidegebb évszakokban sátortetős uszodákban készülnek és játsszák bajnoki mérkőzéseiket, ugyanis ősszel és tavasszal — a sátorállítás és –bontás miatt — csaknem kétszer két hétig nincs hol felkészülniük. Ezek közé tartozik klubunk is, amely ezen a héten, és a következőn is medence nélkül maradnak. Ráadásul mit hoz — immár évek óta — rendszeresen a sors? Az őszi szezon rajtja, rendre sátorállításos időszakra esik. Miként az e hét vége is, amikor a Vasassal kell felvennie a harcot a bajnoki nyitányon felnőtt OB I B-s gárdánknak.

Persze, nem csak ezzel kell megbirkóznia idén felnőtt csapatunknak. Az elmúlt években rendszeresen a húsztagú mezőny felső házáig jutó amatőr együttesünk színe-java befejezte aktív játékos pályafutását, vagy munkahelyi, illetve családi okok miatt eligazolt. Így aztán klubunk vezetőinek és dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnek igencsak megfájdulhatott a feje, amikor júniusban befejeződött az előző idény, és szembesültek a nyáron várható óriási változásokkal.
Volt két, két és fél hónap a megoldás keresésére. Hogy mennyire sikerrel, hogyan sikerült az új bajnokságra a hangolás, illetve milyen elvárásokkal vágnak neki a hét végén rajtoló pontvadászatnak — arról a vezetőedzővel beszélgettünk.

Tartsunk névsorolvasást! Az elmúlt évek sikercsapatából kikkel nem találkozunk az új szezonban?
A legutóbbi esztendő OB I B-s gólkirálya, Szabó Zoltán, valamint Rácz Norbert és Józsa Tibor családi, illetve munkahelyi okok miatt Hódmezővásárhelyre igazolt, amit részben még azzal is indokoltak, hogy jóval közelebb van Csongrád megyei lakóhelyükhöz. Hasonló elképzelés miatt Szabó Zsombor lakhelyén, Csongrádon folytatja pályafutását, Tifrea Ovidiu pedig miután a gyulai Román Gimnáziumban leérettségizett, hazaköltözött, a Crisul Oradea csapatában folytatja a vízilabdát és megkezdi egyetemi tanulmányait szülőhazájában, Romániában. Major Levente családi okok miatt még kevesebbet vállalt, az OB II-ben ugrik ezentúl vízbe, mégpedig a Szegedi ÚVTE színeiben. Dr. Makra Zsolt további játéka még kérdéses, bár nagyobb az esély, hogy tudományos kutató állása és egészségügyi problémái miatt nem szerepel többé csapatunkban.

Ez bizony majdnem a tavalyi kezdőcsapat. Kik maradnak, illetve vannak-e érkezők a helyükre?
Nagy öröm számunkra, hogy a rutinos, immár 48. évében járó Ormai Zoltán kapusunk vállalta a további játékot, miként a gólerős Ajtai Miklós és a védőként ismert Mucsi Zsolt, akik nem mellesleg edző feladatot is ellátnak klubunkban. Továbbra is a rendelkezésemre áll a szegedi testnevelő tanár, a 26 éves Páll Bence. A remek irányító, lövő Németh Dániel, ha nem is annyit, mint korábban, de néhány mérkőzés erejéig a csapat rendelkezésére áll, főleg az alapszakasz legfontosabb, illetve a rájátszás találkozóin. Ami pedig az érkezőket illeti: nemcsak klubunk edzői sorát erősíti nyár óta a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund öccse, Fodor Ádám, hanem újra edzésbe állt a 31 éves, irányítóként számításba vehető pólós. Szegedről két fiatalt igazoltunk, a húszesztendős védő, átlövő Takács Gellértet és a 19 éves szélsőt, Mikházi Mátét. A fővárosból, a Neptun VSC-ből érkezik az egyébként joghallgató center és szélső poszton bevethető, 22 éves Sóvári Gergely, aki még az Ybl Polo Water Clubban csapattársam volt.

Ezzel még rövidnek tűnik a névsor…
Úgy tűnik, de ha hozzávesszük, hogy az elnökség stratégiai döntése értelmében idén nem nevezünk OB II-es csapatot a hazai harmadik vonalba, viszont az ottaniak közül többen, így Gyebnár György, Dávid Levente, Laczó Péter, id. Lukácsi Sándor, dr. Szlávik Győző, valamint klubelnökünk, a center Borsos Pál vállalta a további játékot, immár újra az OB I B-ben, akik valamennyien segítségére lehetnek az együttesnek. Sőt, jómagam is munkába álltam, napi két edzéssel készülök, hogy ha a sors úgy hozza, én is vízbe ugorjak a bajnoki meccseken. És még ott van az ifjúsági gárdából kiöregedett Tóth Frank is.

Ez alapos vérátömlesztésnek számít. Ennek ellenére és ránézésre gyengébb játékosállománynak tűnik, mint a korábbi.
Nincs mit tagadni, ez a valós tény. Van ennek jó oldala és rossz is. Az utóbbi az, hogy új célokat kell kitűzni a csapat elé, a jó pedig az, hogy egyre több saját nevelésű fiatal előtt nyílik meg a lehetőség, a tehetségének kibontakoztatására, a fejlődésre. Ez pedig hosszú távon mindenképpen egészséges, hiszen kevesebb légióst szerződtet így klubunk.

Ilyen előzmények után milyen célt fogalmazott meg az elnökség, illetve mit a vezetőedző?
Mielőtt ezt taglalnám, el kell mondanom: sokáig vacillált a „vezérkar” azon, hogy az új bajnokságban az OB I B-be, vagy az OB II-be nevezzük felnőtt csapatunkat. Végül a mellett döntöttünk, hogy ha nehéz is lesz helyt állni az évről évre nagyon erősödő hazai második vonalban, a hagyomány, a saját nevelésű utánpótlásunk miatt mégis az OB I B-be nevezünk. Úgy gondoljuk, két-három nehéz év vár ránk, amikor nem lehet más a célunk, mint elkerülni a kiesést. Ám e közben szeretnénk nyolc-tíz fiatalt beépíteni a felnőtt csapatba és eljutni oda, hogy a gárda hetven-nyolcvan százalékban saját nevelésű játékosokból álljon a kétezerhúszas évekre. És remélhetőleg már az új békéscsabai uszodában mutassa meg erejét a jövő csapata.
Miért éppen két-három év a „kivárás”?
Utánpótlásunk nagyon izmosodik, egyre jobb eredményt érnek el fiataljaink a hazai bajnokságokban. Így serdülőink és a gyermek I. korcsoportos gárdáink, de az ifjúságiak is markáns meghatározóivá váltak a pontvadászatok során. Fejlődésük dinamikus, és ahogy egyre érnek, rutinosabbá válnak, egyre több lehetőséget kaphatnak a felnőtt csapatban is. Erre építhetünk, és ez bizakodóvá tesz bennünket. Már most eltökéltük, és igyekeztünk a szülőkkel is egyeztetni arról, hogy időnként tizenéveseinknek is biztosítjuk a lehetőséget, hogy egy-egy mérkőzésen egy-másfél negyeden át a felnőttek között is megmutathassák, mire képesek. Amihez ismételten hozzáteszem: mindinkább szeretnénk rövidtávon elérni, hogy önerőből bent maradjon a csapat a másodosztályban, majd, ha átvészeltünk ezt a remélhetőleg rövid időszakot, a folytatásban ismét megcélozhatjuk a felsőházat.

Címlapképünkön: a klubnál játékosként és utánpótlás edzőként maradó Ajtai Miklós veszi tűz alá az ellenfél kapuját

 2017. 09. 28.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A június közepén minden idők legjobb, negyedik helyezésével záruló OB I B-s bajnokságot követő időszakban nem sok változáson esett át felnőtt csapatunk játékosállománya, ám mégis több újdonságról számolhattunk be a nyári felkészülési időszak alatt. Egyrészt a végleg nyugállományba vonuló Kádár József helyét dr. Szilágyi Kristóf vette át a vezetőedzői poszton, másrészt egy új főtámogató révén ebben a szezonban már Swietelsky-Békéscsaba néven indulnak ob-s csapataink a bajnokságokban.

Az egyhónapos pihenő időszakot követően a nyár közepén érkezett a fővárosból Békéscsabára dr. Szilágyi Kristóf, aki rögtön nagy fába vágta a fejszéjét. A kezdetben napokon át, reggeltől estig igyekezett ismerkedni a várossal, a körülményekkel, és természetesen a csaknem két és félszáz vízilabdázóval.

Ismersz már mindent és mindenkit, már ami Békéscsabához és a csabai póló világához tartozik?

Az uszodát már mindenképpen „belaktam”, hiszen sokszor napi tíz órát is eltöltöttem az Árpád fürdőben — kezdte a vezetőedző. — A várossal azonban még csak most kezdek ismerkedni. Már, amikor éppen van rá időm. A csapatokról pedig annyit, igyekeztem az összes korosztály, összes játékosával, a legkisebbekkel is megismerkedni, köztük a fiókcsapatunkkal, a gyulaiakkal is. Az ottani edzővel, Béládi Csabával is minden napos a kapcsolatom. Az edzéseken folyamatos volt a rálátásom a korosztályokra, de még jobb megismerés érdekében, amikor csak az időm engedte, elkísértem a fiatalokat és edzőjüket a különböző felkészülési tornákra. Néhány helyi adottság azért furcsa számomra. Itt van például a Garabonciás napok, amit nagyszerű dolognak tartok a diákság életében, ám azt kevésbé, hogy ezért akár egy hétre is eltűnnek az edzésekről vízilabdázóink. Viszont nagyon pozitívnak tartom, hogy a megye, illetve a Dél-alföld más uszodái milyen készségesek, amikor a csabai strand sátorállítása miatt segítséget kérünk az edzések megoldásában.

Ugorjunk egy nagyot! Milyennek ítéled a felnőtt csapat nyári felkészülését?

Remeknek és rendhagyóan érdekesnek. Mint korábban is, csapatunk nagyon heterogén összetételű. Akár azt is mondhatnánk, hogy ez egy dél-alföldi válogatott. Van benne jócskán saját nevelésű békéscsabai, de majdnem egyenlő arányban szentesi, szegedi, sőt, még Csongrád városából való pólós is. Ez utóbbiból, no és az amatőr státuszból fakad, hogy legtöbben munka mellett vízilabdáznak, ezért a közös edzésekre kevés lehetőségünk adódik. Mindenki jobbára az adott városban készül, hetente egyszer van közös edzés, plusz a mérkőzés. Ezeket a körülményeket figyelembe véve a nyári tervezett munkát elvégeztük, amelyeken végig azt tapasztaltam, hogy a játékosok hozzáállása példaértékűen pozitív. Az idő rövidsége miatt mégis azt mondom, az ősz ugrás lesz az ismeretlenbe. Még akkor is, ha a szlovákiai torna és edzőmérkőzés sokat segített az ismerkedésben és a csapatépítésben.

Mekkora hátrány a csabai speciális adottság, illetve lehetőség a többi csapattal szemben?

Az elmúlt hat-hét évben óriásit fejlődött az OB I B mezőnye, sok helyen már az amatőrből a profiba hajlik a csapatok mikéntje. Vegyük csak a tavalyi bajnok szombathelyieket, ahol meg tudták oldani, hogy heti öt-hét közös edzésen vesznek részt a játékosok. Ehhez képest a mi helyzetünk nem éppen ideális, de ebből is meg lehet oldani nagyobb feladatokat. Annál is inkább, hiszen nálunk sok rutinos, OB I-et megjárt pólós van, akik példaképei lehetnek a fiataloknak, ugyanakkor példaértékű a hozzáállásuk, mentalitásuk.

Ezek szerint hamar „összeszoktál” a felnőtt csapattal…

Nagyrészt, de még ma is tart az ismerkedés egymással. A bajnokság légköre, hangulata más, mint a hétköznapoké, majd ott látszik meg a csapat igazi karaktere. Mint egy jó párkapcsolatban, lehet, hogy éppen ez alkalmakkor kell korrigálni dolgokat. Egy biztos, a már említett szlovák túra nagy segítség volt számomra a csapaegység erősítéséhez.

Órák kérdése a bajnoki rajt. Milyen éves elképzelésekkel, célkitűzéssel rugaszkodik neki a gárda a pontvadászatnak?

A klub vezetésének elvárása, hogy a húszcsapatos második vonalban az alapszakasz után a felsőházban, az első nyolc helyért folytassa a csapat a rájátszást. Ott pedig már nyitott a kérdés, meddig juthatunk előre? Ha heti négy-öt közös edzést vezényelhetnék, akkor dobogós is lehetne a célkitűzés. Még akkor is, ha a sok feltörekvő csapat miatt évről évre nehezebb felkapaszkodni oda. Mindezek ellenére reális a felsőház elérése.

A hátrányokat már ismerjük. Milyen előnye lehet a csapatnak?

Elődöm, Kádár Józsi bácsi jól összerakta a gárdát. Tulajdonképpen az lehet az egyik nagy előnyünk, hogy jócskán akadnak rutinos, az első osztályt megjárt tapasztalt játékosok. A másik, hogy ezen a nyáron is alig volt változás, vagyis jó az összeszokottság, alaposan ismerik egymást a játékosok. Csupán a fiatal Szentesi Máté kapust vesztettük el, pontosabban az OSC visszahívta, számít rá az első csapatnál. Továbbá Tóháti Ádám játékára nem számítunk, viszont jött helyette egy fiatal ígéret, a csongrádi Szabó Zsombor, valamint a kapusposztra visszatért a nagy öreg, Ormai Zoltán.

Mindössze harminckét éves vagy. Nem fordult meg a fejedben, hogy játékos edzőként irányítsd az együttest?

Megfordult, de a válasz egyszerű: nem. Úgy vélem, a vízilabdában igazán nem működik ez a felállás. Kaposvárott próbálkozott ezzel az olimpiai bajnok Szécsi Zoltán, de én úgy látom, neki sem feküdt ez igazán. Azért gondolom így, mert ha a vízben vagyok, akkor azzal foglalkozom, hogyan helyezkedjek, mikor lőjek, a védekezésnél mire figyeljek? E közben pedig tanácsokat is kellene adnom a csapatnak, a cserékre kellene figyelni. Mindezt nyakig a vízben, és nem a medence partján állva, nagyon nehéz feladat. Magam láttam be, ahhoz, hogy minden flottul működjön, a parton kell lennem. Hozzáteszem, nagyon jó lenne játszani, de jelenleg ezt levettük a napirendről. Csak végszükségben vesszük elő a témát újra.

Végezetül essen szó az országos bajnokságokban induló utánpótlás csapatokról is. Ezen a szinten mit vársz a három alakulattól?

Tavaly összesen az országos bajnokságban és a vidékbajnokságban 11 csapat indult, a tervek szerint idén már 12. Közülük az Ajtai Miklós vezette gyermek korosztályúaké a legnépesebb és a legütősebb. Ők akár az első öt közé érhetnek az A2-es csoportban. Amúgy két csapat indulását tervezzük ebben a korcsoportban. A serdülőknek és az ifjúságiaknak jóval nehezebb dolguk lesz, ami többek közt abból is fakad, hogy akadt, aki leállt, mások, mivel jó tanulók, más városban folytatják felsőfokú tanulmányaikat. Ezért ez a két korosztály egy kicsit vakrepülés lehet. Fő célunk, hogy mindenki elsősorban a saját korosztályában nyújtsa a legtöbbet, de a létszámhiány miatt fölfelé is játszaniuk kell a fiatalabbaknak. Az előre lépés érdekében bevezettük a reggeli edzéseket az utánpótlásnak, három van előírva, amiből kettőn elvárom a részvételt. A nyáron ez elég jól működött, bízom abban, hogy a folytatás is hasonló lesz. Akkor hosszútávon komolyabb előrelépés is várható.

 2017. 08. 23.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Június közepén játszotta utolsó bajnoki mérkőzését felnőtt csapatunk, azóta csend honol az OB I B-s gárda háza táján. Persze ez teljesen nem igaz, ugyanis több alkalommal is beszámoltunk arról, hogy kilenc esztendei tevékenység után Kádár József vezetőedző nyugdíjba vonult, helyét a fiatal dr. Szilágyi Kristóf vette át a nyáron, aki azonnal fejest ugrott a munkába.
Eddig jobbára ismerkedett a körülményekkel, az utánpótlás csapatokkal és edzőinkkel. Hamar „beleszokott” a viharsarki életbe, lassan minden fiatal játékosról kialakult benne a kép, ám most újabb feladat vár rá: péntektől a felnőtt együttessel igyekszik „megbarátkozni”. Persze, nem kell bemutatni neki egyenként a játékosokat, hiszen nem is olyan régen még éppen ellenük ugrott vízbe játékosként, illetve ellenfélként, majd a tavalyi bajnokságban az Ybl Water Polo Club edzőjeként a partról is megszemlélhette a békéscsabai csapatot.
A hét végén viszont új körülmények között találkozik a Csirkefogókkal, hiszen vezetőedzőként a felnőtt gárda munkáját is Szilágyi Kristóf irányítja. Ennek jegyében pénteken találkozik első ízben újra a csapat, mégpedig rögtön a mélyvízbe is ugranak.
— Az első napon egy, majd szombaton két edzés is szerepel a programban, a három tréningből álló mini alapozás elején máris igyekszem még jobban megismerkedni a csapattal — tudtuk meg az újdonsült vezetőedzőtől. — Sajnos, az első találkozó nem lesz teljes, egy-két vízilabdázó még nem tud részt venni a foglalkozásokon munkahelyi elfoglaltság miatt. Sőt, egyelőre még a bajnoki rajt időpontját sem tudjuk, csak az biztos, hogy szeptember második felében kezdődik a pontvadászat. A bajnokság sorsolására egyébként szeptember 4-én, délben kerül sor a szövetség (MVLSZ) székházban. Ugyanekkor rendezik 12.30 órától az OB II-t menetrendjének kialakítását is.
Szilágyi Kristóf azt is elmondta, a tervek között szerepel, hogy a bajnoki rajt előtt részt vesz a felnőtt csapat egy szlovákiai rangos felkészülési tornán, de még az is szóba került korábban, hogy esetleg egy hazai rendezésű mini tornát is összehoznának.

 2017. 07. 27.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Hogyan hozott össze a sors a békéscsabai klubbal?

A szorosabb kapcsolat egyértelműen dr. Nagy Sándor barátomnak köszönhető, akinek pályafutása Békéscsabáról indult, majd az Yblben csaknem hét évig volt a csapattársam. Az idei szezon vége felé aztán a közvetlen kapcsolatfelvétel is rajta keresztül történt.

Mennyire ismerted korábbról a csabai pólós életet?

Az OB I B-s bajnokság küzdelmei során szinte minden évben legalább egyszer megfordultunk a csapattal Békéscsabán. Ha pedig nem, akkor rövid edzőtáborokba jöttünk a békési megyeszékhelyre, vagy játékvezetőként érkeztem a Viharsarokba. A vízilabda, és a benne játszók egy szűk réteget képeznek, a mai, online jegyzőkönyvek világában viszonylag mindent gyorsan meg lehet tudni az ellenfelekről. Az eredményekkel, különösen felnőtt csapatéval statisztika szintjéig képben voltam. Elődömet, Kádár Józsi bácsit pedig még a korosztályos-válogatott időkből ismertem.

Mi a klub elvárása veled szemben?

Már a vezetőedzői feladatok is igen szerteágazóak. Rövid, közép és hosszú távú fejlesztési stratégia kidolgozása, illetve a szakmai munka irányítása és koordinálása a feladatom, a legkisebbektől a legnagyobbakig. Továbbá az edzői stáb menedzselése, koordinálása, a vízilabda szövetséggel, valamint a helyi és sportági szaksajtóval való kapcsolattartás. De a versenyeztetéssel, mérkőzések rendezésével kapcsolatban is lesz teendőm bőven. A szakmai munka mellett ez teljes embert kívánó sportmenedzseri és HR-es feladat is egyben.

Melyik csoportot(okat) viszed konkrétan?

Jelen állás szerint az ifjúsági és a felnőtt csapatokat. De emellett minden korosztály szakmai munkájával képben kell lennem és be kell segítenem.

Mik az első napok békéscsabai tapasztalatai?

Hát nem unatkozom. Egyelőre nem nagyon sikerült elhagyni az Árpád fürdő közvetlen környezetét. Egyből belecsaptunk a sűrűjébe a nyári felkészüléssel és edzőtáborokkal. Szülői értekezleteket tartunk, felkészülési tornákat szervezünk, korosztályonkénti szintfelmérőket bonyolítunk. És ha éppen nem lenne elég a vízilabdából, akkor a vizes világbajnokság mérkőzéseit követjük a gyerekekkel közösen, mert ennél jobb lehetőség a szakmai fejlődésre nincs.

Hogyan fogadtak a gyerekek és az edzőkollégák?

Nemcsak a kötelező udvariasság mondatja velem, de úgy érzem, hogy nagyon nyitottan és kedvesen fogadtak. Sok segítséget kapok tőlük az első naptól kezdve. Ebben talán közrejátszik az is, hogy néhányukkal már ismertük egymást korábbról is a vízből ellenfélként.

Vezetőedzőként miket szeretnél megvalósítani?

Úgy gondolom, hogy a klubban mind az utánpótlásképzésben, mind pedig a piramis csúcsát jelentő felnőtt csapat tekintetében komoly szakmai potenciál rejlik, ezért is döntöttem úgy, hogy Békéscsabára költözöm. Nem hiszek a csodákban, ha mégis lenne, akkor azok csak három napig tartanak. Én úgy nőttem fel, hogy a sport az élet azon területe, amely talán még relatíve a legigazságosabb. Itt még mindig a legjobb aránnyal térül meg a befektetett munka és párosul eredménnyel.

Alig harmincon túl létezik már valamilyen ars poeticád?

A sportban, különösen egy csapatsportban fontos a családias, jó hangulat. Viszont ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, kellenek a jó eredmények is.

Utánpótlás terén még nem elsődleges az eredmény, de sokkal könnyebben tudunk nevelni, fejlődni, előrelépni, ha az sikerekkel és örömökkel is párosul.  Az edzőkollégákkal és a vezetőséggel egyetértünk abban, hogy mi elsősorban fiatalokat nevelünk a sport által. Több lehetőséget adunk szülőknek és gyermekeiknek azáltal, hogy ránk, az uszodára és a vízilabdára bízzák őket. Emellett, illetve ezzel együtt azt szeretném, ha sikerülne egy olyan vízilabda kultúrát létrehozni Csabán, ahová rang és egyben megtiszteltetés is tartozni korosztálytól függetlenül. Továbbá, hogy a most még utánpótláskorú fiatalok igenis lássanak maguk előtt helyi példaképeket, és adott esetben valós jövőképet nyújthassunk számukra a sport, a vízilabda által.

A civil életben szerzett más tanulmányaidat tudod-e, akarod-e, fogod-e hasznosítani az edzősködés mellett?

Mindenképp tervezem, ha már annyi időt és energiát áldoztam rá. A kérdés az, a vezetőedzői teendőim ezt milyen mértékben engedik majd. Ahogy látom, október-november vége előtt még nem nagyon lesz időm foglalkozni ezzel a kérdéssel.