ímkézett bejegyzés

 2025. 09. 05.   Előzetesek

Számfira Kristófra (szemben) és társaira újabb kihívás vár, ezúttal Cegléden egy egynapos felkészülési tornán tesztelik, hol is tartanak a vidékbajnoki rajt előtt – fotó: Balázs Lajos

Alig két hete arról írtunk, milyen szépen helyt álltak a gyermek IV. korosztályos fiataljaink a Szarvason lezajlott Fodor Rajmund Kupán. Most újabb kihívás vár Ajtai Miklós edző legényeire: a hétvégén Cegléden van jelenésük.

A szarvasi felkészülési tornán veretlenül végzett az élen a 2014-ben születettekből álló csapatunk. Akkor legyőzték a gödöllőieket, a soproniakat és az Angyalföld együttesét. Ezúttal új ellenfelekkel szemben próbálgathatják, hol is tartanak a felkészülés során, nem sokkal az idei vidékbajnoki rajt előtt. Nevezetesen Cegléden holnap, szombaton a házigazdákon kívül a Kecskemét és a Győr gárdája lesz az ellenfél az egynapos tornán, amelynek Kisméhecske vízilabdatorna a neve, és második alkalommal rendezi meg a Pest vármegyei klub.

A program. Szeptember 6., szombat, 9.30 óra: Ceglédi VSE–Kecskeméti Sportiskola. 10.30: Csabai Csirkefogók VK–Győri VSE. 12.30: Csabai Csirkefogók VK–Kecskeméti Sportiskola. 13.30: Ceglédi VSE–Győri VSE. 15.30: Ceglédi VSE–Csabai Csirkefogók VK. 16.30: Győri VSE–Kecskeméti Sportiskola.

A tornára a következő csapattal kel útra Ajtai Miklós edző: Bátorfi Ádám, Kis Vajk, Kiszely Milán, Kolarovszki Dénes, Matei Alexander, Molnár Sándor, Mórocz Dávid, Pécsi Alex, Petrina Gábor, Restye Botond, Számfira Kristóf, Szaszák Milán, Szekera Balázs, Szilágyi Kolos, Szirbuly Ádám.

 2025. 08. 27.   Eredmények, Utánpótlás eredmények

Címlapképünkön az aranyérmes 11 éves csapatunk Ajtai Miklós edzővel (balra hátul) és a két olimpiai bajnokkal, Kiss Gergővel (jobbra hátul), valamint a torna névadójával, Fodor Rajmunddal (középen hátul)

Lezajlott Szarvason a Békés vármegyében leginkább ismert és legfontosabb felkészülési vízilabdatorna, a kétszeres olimpiai bajnokról elnevezett Fodor Rajmund Kupa. A háromnapos eseményen a gyermek III. és IV. korcsoportosok küzdöttek három napon át.

Az idei tornára mindkét korosztályba négy egyesület nevezett, azaz összesen nyolc gárda szállt a Szent Klára Gyógyfürdő fedett 25 méteres medencéjének vizébe. Bár itt még a 11–12 évesek csatáztak, mégis élvezetes és színvonalas mérkőzéseket láthattak a kilátogatók a körmérkőzéses tornán.

Az eseményen a következő egyesületek két-két gárdája vett részt: Csabai Csirkefogók VK, Angyalföldi Sportiskola Oxigén DSI Budapest, a MATE Gödöllői EAC, a Soproni VSE. A találkozókat a nemzetközi játékvezető, a torna névadója, a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund vezette.

Eredmények. 2013-ban születettek.

Békéscsaba–Sopron 6–6 (1–2, 2–0, 2–2, 1–2). Békéscsaba: Lipták – Matei, Pál, Restye B. 1, Orosz B., Súr. Cs.: Kálmán (kapus), Geszner 1, Bátorfi, Szaszák 1, Szabó M., Csapó 3, Orvos, Pásztor. Békéscsaba–Gödöllő 5–10 (1–0, 2–3, 1–3, 1–4. A Békéscsaba góldobói: Geszner 2, Pál, Szaszák, Súr 1–1. Békéscsaba–Angyalföld 5–3 (2–0, 0–0, 1–0, 2–3). A Békéscsaba góldobói: Csapó 2, Bátorfi, Szaszák, Kálmán 1–1.

További eredmények: Gödöllő–Angyalföld 10–7. Sopron–Angyalföld 8–9. Gödöllő–Sopron 12–4. A végeredmény: 1. Gödöllő 9, 2. Békéscsaba 4, 3. Angyalföld 3, 4. Sopron 1.

2014-ben születettek.

Békéscsaba–Sopron 11–4 (2–0, 5–1, 1–3, 3–0). Békéscsaba: Kolarovszki – Mórocz 3, Szekeres, Restye B. 6, Bátorfi 1, Szilágyi, Kiszely. Cs.: Számfira K., Matei 1, Szirbuly, Ajtai Cs. M. Békéscsaba–Gödöllő 11–10 (2–1, 1–2, 4–6, 4–1). A Békéscsaba góldobói: Mórocz 5, Restye B. 4, Számfira K. 2. Békéscsaba–Angyalföld 19–8 (5–0, 5–1, 5–4, 4–3). A Békéscsaba góldobói: Restye B. 9, Mórocz 8, Számfira K. 1, Bátorfi 1.

További eredmények: Gödöllő–Angyalföld 13–6. Sopron–Angyalföld 18–8. Gödöllő–Sopron 12–2. A végeredmény: 1. Békéscsaba 9, 2. Gödöllő 6, 3. Sopron 3, 4. Angyalföld 0.

Az Ajtai Miklós által gardírozott Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub két csapatában a következő fiatalok kaptak lehetőséget. 2013-ban születettek és fiatalabbak: Bátorfi Ádám, Csapó Ákos, Geszner Balázs, Kálmán Milán, Lipták Levente, Matei Alexander, Orosz Bertalan, Orvos Benett, Pál Hunor, Pásztor Max, Restye Botond, Súr Zétény, Szabó Máté, Szaszák Milán,

2014-ben születettek és fiatalabbak: Ajtai Csomor Milán, Bátorfi Ádám, Kolarovszki Dénes, Kiszely Milán, Matei Alexander, Mórocz Dávid, Pásztor Max, Restye Botond, Számfira Kristóf, Szekera Balázs, Szilágyi Kolos, Szirbuly Ádám.

A gyermek III. korosztályos ezüstérmeseink

Ajtai Miklós így összegezte a három nap tapasztalatait: – A nyár közepén vettem át a két korosztályos csapatunk felkészítését, akik egyébként együtt edzettek az alapozó időszakban. Napi két tréninget tartottam a srácoknak, akik nagyon gyorsan „vették a lapot”, annál is inkább, mert a legtöbbször én is beszálltam közéjük a vízbe, hogy minél inkább testközelből mutassam meg nekik a legfontosabb fogásokat, megoldásokat. A társaság hetven–nyolcvan százaléka végigdolgozta az elmúlt időszakot, s lassan azok is belerázódnak, akik ebben az időszakban mentek el a családjukkal nyaralni. Úgy látom, már ez alatt a pár hét alatt nagyon sokat fejlődtek a gyerekek. A fiatalabbjaink Gödöllő elleni győzelme nemcsak nagy skalp, hanem tornagyőzelmet is jelentett. Mindenki mindent beleadott a három nap folyamán, jól koncentráltak, a védekezésünk is kezd alakulni, gyorsan tanulnak fiataljaink. Hát, ha még teljes csapattal tudtunk volna kiállni, ám most is akadtak hiányzóink a sulikezdés előtti nyaralások miatt. Számomra külön öröm, hogy a társaságnál fiatalabb fiam is vízre szállhatott, s rögtön hozzáteszem, elégedett vagyok az ő teljesítményével is. Ami pedig külön-külön a két korosztályt illeti: a 2013-asok esetében akadtak azért néha gondjaim, ugyanis előfordult, hogy egy kicsit egyénieskedtek, s ilyenkor a taktikai utasítások is a háttérbe szorultak. Ennek ellenére velük is elégedett voltam. A fiatalok egyenletesebb teljesítményt nyújtottak, mindkét korcsoport esetében látom, kikre lehet majd igazán számítani, illetve, hogy miben kell még előre lépnünk a bajnoki rajtig. Összességében nagyon hasznos volt ez a torna, amit szeretnék külön megköszönni Fodor Rajmundnak.

S hogy kikkel volt igazán elégedett Ajtai Miklós? Kiemelte, hogy a 2014-esek között a gólkirályi címet a 19 találatot elérő Restye Botond érdemelte ki. A másik korosztályban Csapó Ákos a legjobb játékosnak járó díjat vehette át. A 2014-esek között pedig ugyanebben a kategóriában Mórocz Dávid neve kívánkozik az élre, de a remekül védő Lipták Levente is sokat hozzátett a sikerhez.

A két korosztályos csapatunk közül legközelebb a 2014-esek mutathatják meg, mennyit fejlődnek a további hétköznapokon, ugyanis szeptember 6-án egy ceglédi tornán lesz jelenésük.

 2025. 07. 09.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Sokéves rálátása van Ajtai Miklósnak (balra) a középiskolás vízilabdázóinkra, akik közül sokan az elmúlt években rá akartak hasonlítani – fotó: Such Tamás

Minden esztendőben az egyik legnagyobb fejtörést az ifjúsági csapat adja, aminek sok összetevője van. Az egyik maga a kor (17–18 évesek), a másik a továbbtanulásra való készülődés, a harmadik a motiváció. Ha az egyik botlik, máris oda van egy játékos.

Ezt igencsak meg tudja erősíteni Ajtai Miklós, aki az utóbbi években éppen az ifjúsági csapatot vitte tovább.

– Amikor tavaly a nyári szünet után újra találkozott a gárda, és belevágtunk a felkészülésbe, már csak hét ifi játékos jelentkezett az edzésekre. Aztán év közben további három „elhullott”, amivel együtt sok pontunk is elhullott.

Ezek szerint a korábbi évek gyakorlatához híven, ezúttal is regiment serdülő korú vízilabdázót kellett bevetni a bajnoki sorozatban.

– Olyannyira, hogy a kezdeti zömében ifistákból álló kezdő csapatunk egy idő után átalakult, és a cserékkel együtt hetven százalékban már serdülőkkel álltunk ki. De mondok még egy érdekességet. Akadtak olyan fiataljaink, akiknek a nyolc hónapból álló szezon folyamán csaknem száz mérkőzést kellett játszaniuk. A matek úgy jön ki, hogy hétvégente vasárnap játszottak az országos bajnokságban két meccset, de szerepet kaptak a szombatonként rendezett felnőtt OB II-es találkozókon, valamint a területi vidékbajnokságban is, ahol ugyancsak dupla derbi várt rájuk.

Nagy kihívás…

– Azt szoktam mondani, teher alatt nő a pálma. Három-négy éve van rálátásom erre a zömében középiskolás gárdára, tapasztalatom: a sok mérkőzés nagyobb fejlődési lehetőséget takar, mint sokszor egy-egy edzés.

De kanyarodjunk vissza a tavaly nyári felkészülési időszakot követő napokra! Mi volt a célkitűzés az ifjúságiak előtt?

– A rajt előtt úgy véltem, az alapszakasz végére a harmadik-negyedik helyre odaérhetünk. Hatodik lett belőle. Ennek több oka is volt. Az egyik a már említett három játékos leállása. A másik a hosszan tartó sátorállítás ősszel, és a még hosszabb sátorbontási időszak. Bizony, ezeket a kényszer kihagyásokat visszaesés követett, nemcsak fizikai értelemben, hanem mentálisan is.

Mi volt az egylet erénye ebben az évben?

– Az, hogy csapatként működött. Ez olyan mélységig igaz, hogy ezek a srácok nemcsak az edzéseken tartottak össze, hanem együtt jártak moziba, bulizni… Öröm számomra, hogy amit adtam nekik, azt vissza is kaptam.

Sportszakmai szempontból mi volt a gárda erőssége a 2024–2025. évi szezonban?

– A védekezés. Ez részben azért van, mert a szerbiai vízilabda híve vagyok, mivel Zentán nőttem fel, ott kezdtem el űzni a sportágat. Márpedig a szerb póló alapja a védekezés (hozzátesszük: a magyaré is). Azt mondom, először védekezzük ki az ellenfél minden próbálkozását, majd abból lefordulva támadjunk. Ez a legtöbbször jól működött, amit alátámaszt, a mezőnyben az egyik legkevesebb gólt kaptuk. De a támadásainkkal sem volt sok probléma Mindez annak is köszönhető, hogy a serdülőket felkészítő Zsilák Lacival hasonló volt az elképzelésünk a pólóról.

Az év folyamán miben lépett legtöbbet előre a csapat?

– Ne tűnjön szerénytelenségnek, de egy kicsit a várttól eltérő választ adok. Úgy láttam, a gyerekek egy kicsit rám akartak hasonlítani. Figyeltek engem a vízben is, és többször megpróbáltak utánozni. Bevallom, ez nekem is tetszett. Ugyanis nemcsak edzője vagyok a társaságnak, hanem a felnőtt mérkőzéseken csapattárs is. Az is jó visszajelzés volt e téren, hogy egyesek jelezték: majd egykor ők is edzők szeretnének lenni.

Milyen téren maradt hiányérzeted?

– Akadt olyan mérkőzés, amikor a koncentráció hiánya miatt vesztettünk. Ez különösen a sátorállítás, illetve -bontás idejére esett, ami mindent megmagyaráz. De előfordulhatott olyankor is, amikor egy hétvégén már a negyedik találkozóra kellett beugraniuk a srácoknak a vízbe.

Az országos mellett volt egy vidékbajnoki sorozat is. Ott mire jutottatok?

– Itt is az ifjúsági területi bajnokságban indultunk, de zömében serdülő korosztályúakkal. Mégpedig azokkal, akik az „obés” bajnokságban kevesebb szerepet kaptak. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a nagy klubokat felvonultató mezőnyben odaérjünk a harmadik helyre, ami csak az utolsó fordulóban hiúsult meg. Ebben a kategóriában való szereplésünk is nagyon hasznos volt.

Jávor Péter

 2025. 07. 05.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Zsilák László (jobbra hátul) elköszönt az évzárón a serdülő korosztályos csapattól, de nem akar végleg megválni a fiatal játékosoktól – fotó: Such Tamás

A 2024–2025. évi országos utánpótlás-bajnokság során a Zsilák László vezette serdülő csapatunk volt a klub zászlóshajója – ezt nem én állítom, hanem vezetőedzőnk, Fodor Ádám. S valóban így volt, hiszen nemcsak egy népes „hadseregről” van szó, hanem elég rátekinteni az eredménysorukra.

Az elmúlt szezonban nyújtott teljesítményükről, örömükről, bánataikról a most az edzőségről éppen leköszönő Zsilák László adott számot.

Az imént említettük: a legnépesebb korosztályról van szó. Hány serdülő játékost jegyezhettél tavaly nyáron, és mekkora volt a lemorzsolódás?

– A gyermek korosztályból felkerültek, illetve a másodéves serdülők távozása után összesen 28 gyerekkel vágtunk neki az alapozó időszaknak. Köztük volt négy olyan fiatal, aki az Invictus SC-ből jelentkezett be hozzánk, a nyarat becsületesen végigdolgozták, ám az ingázás egy idő után nehezükre vált, egyre ritkábban tudták megtenni a napi oda-vissza hatvan-hatvan kilométert. A helyiek közül az év végére hárman adták föl, zömében az iskolai elfoglaltságra hivatkozva.

Így is népes volt ez a korcsoport, bőven lehetett válogatni közülük. Milyen célokat tűztetek ki magatok elé a nyár folyamán?

– Számomra az egyik legfontosabb az volt, hogy a fiatalokkal megismertessem a vízilabda olyan szintjét, ami nem játék és mese, hanem kőkemény munka. Arra igyekeztem ösztönözni őket, hogy a hétköznapokon is teljes erőbedobással dolgozzanak. Jó alapokkal kerültek fel hozzám, ezért könnyű volt a szebb játékelemeket elsajátíttatni velük. Továbbá igyekeztem felkészíteni őket egy pörgősebb játékra, ami az év folyamán sikerült is.

És milyen célokkal vágtatok neki a bajnoki szezonnak?

– Konkrét helyezési célt nem határoztam meg. Tisztában voltam a csapat képességeivel, a lehetőségekkel, abban eleve biztos voltam, hogy a legjobbak között leszünk az alapszakasz végére.

Akkor nézzük is, mire jutott a csapat az őszi szezonban?

– Az erős szentesiek elleni találkozó kivételével hoztuk az alapszakaszt. Bár volt egy kakukktojás, a bajnoki rajt elejéről a téli szünet utánra áttett, váciak elleni derbi. Ekkor már sajnos kiderült, hogy függetlenül ettől az eredménytől és a második helyezésünktől, már nem kerülhettünk fel a felsőházba (mint ismert, a három korosztály együttes eredménye döntött abban, hol folytatják a klubok a rájátszást). A Vác ellen a csapat nem volt kész, egy kicsit ki is engedett, ami miatt törvényszerű volt a vereség. De a mérlegünk így is hízelgő, hiszen a 11 mérkőzésből kilencet megnyertünk, és csak kettőt vesztettünk el. Azt kell mondanom, ebből kihoztuk a maximumot.

Majd következett a rájátszás. Azzal a sorozattal is elégedett vagy?

– Ezzel már nem annyira. Bár a mérlegünk ezúttal sem volt annyira rossz, ugyanis a 14 meccsből hétszer győztünk, kétszer szétlövéssel nyertünk, és a nevünk mellett maradt öt vereség. Ekkor azt tapasztaltam, hogy a csapat már nem volt annyira motivált, aminek okát abban látom, hogy nem sikerült a felsőházba kerülnie a három utánpótlásgárdának. Egy kis törést jelentett a gyerekeknél mindez.

Miben fejlődött leginkább a társaság az elmúlt egy év során?

– A védekezésünket a szoros emberfogásra alapoztuk, ez végig jól működött, pedig néhány kulcsjátékosunk hosszabb kiesése kissé felborította az építkezésünket. De a többiek igyekeztek megfelelően pótolni a betegeskedőket, sérülteket, ami sikerült is. Az év folyamán az emberelőnyös helyzetek kihasználása is magas szintű volt, jó volt látni, hogy milyen szép figurákat játszottak ki fórban.

Kívülről is minden szinten csapatként láthattuk a serdülőket…

– Ezt is nagyon fontosnak tarottam, és nagyon örülök annak, hogy mély barátságok szövődtek a medencén kívül is.

Maradt azért hiányérzeted?

– Lehet, hogy furcsán fog hangzani: ismerve, hogy elbúcsúzom az edzősködéstől, minden nehézség ellenére nagyon fog hiányozni a csapat. Azzal köszöntem el az évzárón a gyerekektől, hogy keressenek bármikor, bármilyen kérdésükkel, gondjukkal. Nem akarok végleg elszakadni tőlük, és ettől a közegtől.

Jávor Péter

 2025. 07. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Fodor Ádám, a gyermek korosztályú csapat edzője a csongrádiak elleni találkozó szünetében eligazítást tart a fiataloknak – fotó: Such Tamás

Előző írásainkban a legfiatalabb sportolóink éves teljesítménye volt terítéken, mára eljutottunk oda, hogy egy olyan korosztály munkáját elemezzük, amelyik az országos utánpótlásnak kiírt pontvadászatban kapott szerepet hétről hétre.

A gyermek I. korcsoportosok edzője Fodor Ádám volt ebben a bajnoki szezonban, és elöljáróban leszögezhetjük, szép és eredményes esztendőt hagytak maguk mögött. De a részletekről mesterük, Fodor Ádám beszéljen, aki egyben a vezetőedző is klubunkban.

Míg a korábbi korosztályokban egy-egy esztendőt töltenek a fiatalok, itt már két évet. A tavaly nyári „átalakuláskor” hányan maradtak gyermek I. korosztályúak, és hányan jöttek föl hozzád a kisebb korcsoportból?

– Nem kevesebb, mint tizenhárom fiatal lett tavaly nyártól serdülő korosztályú, és mindössze heten lettek elsőéves gyermek korosztályúak. Hozzájuk csatlakozott a még fiatalabb generációból tizenkét gyerek, vagyis kialakult egy újabb 19 fős keret, amelyből az év során mindössze egyetlen morzsolódott le.

Ez egyben azt is jelenti, kicsit újra kellett kezdeni a csapatépítést. Mi volt ezen a téren a legnagyobb kihívás?

– Az elmúlt bajnoki szezonban az idősebb játékosok domináltak, az egy évvel fiatalabbak kevesebb játéklehetőséghez jutottak, ami egyrészt annak is köszönhető, hogy korábban egy jóval alacsonyabb színvonalú gyermek III-as területi bajnokságban szerepeltek, ami ugye más kávéház. Ők egy kicsit zöldfülűek voltak még, s nekik ezért különösen sok tanulnivalójuk volt még ebben az esztendőben.

A mostanra elsőévesek milyen tapasztalattal kerültek följebb az országos bajnoki gárdához?

– A területi bajnokságban nem igazán csapatként küzdöttek, ott még sok volt az egyéni játék, ami abból fakadt, hogy volt néhány ügyesebb, biológiailag érettebb, akikre hagyatkozott a többi játékos. Nos ezt kellett részben kiegyensúlyozni.

Hogyan indult a bajnoki esztendő?

– Azt már előre sejtettem, hogy nem simán vágunk bele az új évbe. De azt is láttam a szezonkezdetkor, hogy mit lehet ebből a gárdából kihozni. Úgy véltem, tavaszra lesz ebből egy jó kis alakulat.

Így is történt?

– Jó volt a megsejtésem. Egyre valóságosabb lett a csapatjátékunk, még akkor is, ha akadtak hullámzó mérkőzéseink. De ha gödörbe került a társaság, hamar kilábalt belőle. Mire elkövetkezett a rájátszás, formás kis csapattá értek a fiatalok. Egyszóval az induláshoz képest sokkal jobban fejeztük be az idényt. Összességében elégedett vagyok a gyerekek éves teljesítményével. Ezt az évzárón is hangsúlyoztam.

Összegezd az éves statisztikai mérleget!

– Az alapszakaszban és a rájátszásban összesen 25 mérkőzés várt ránk, ebből tizennégyet győzelemmel zártunk, és 11 alkalommal kikaptunk. A nehezebb szakasz, a rájátszás meccsei voltak a legszebbek.

Mely téren fejlődtek a legtöbbet a fiatalok?

– Az egyik, hogy taktikailag érettebb lett a csapat, bár még mindig van hová fejlődniük. Ez különösen azokra érvényes, akik elsőévesek voltak korosztályukban. A csapatban való gondolkodás terén is óriásit léptünk előre. Jó volt velük dolgozni az év folyamán, mert azt tapasztaltam, nagy az akarás, nyitottak minden új dologra.

És miben maradt hiányérzeted?

– Az imént említettem, hogy még több taktikai feladat megtanulása vár rájuk. Akadtak, akik kevesebb játéklehetőséget kaptak, ami esetleg életkori dolgokból is fakadhatott, ám bennük is jelentős potenciál lakozik, ami a jövőben kiteljesedhet. Vagyis mindenkiben bőven van még fejlődési lehetőség.

Hogyan alakul a létszám a következő bajnokságra?

– A 2011-es születésűek közül tízen szeptembertől is ebbe a korcsoportba tartoznak majd, és hozzájuk jön újabb tíz fiatal az alsóbb korosztályból. Velük kell megoldani az országos utánpótlás-bajnokság gyermek korosztályú mérkőzéseit, ami egyben azt is jelenti, hogy a nyári felkészülés során ismét sok új tanulnivalója lesz a gyerekeknek.

Jávor Péter