A felnőtt együttesünkkel párhuzamosan hétről hétre rendszeresen vízbe ugrottak utánpótláscsapataink is a különböző bajnokságokban. Az ifjúsági, a serdülő és a gyermek I. korcsoportos trió a hazai OB I B-s bajnokság A2 csoportjában, míg a további „háttér” gárdáink a nemzetközi vidékbajnokságban pallérozódtak az elmúlt egy esztendőben. Fejlődésükről, eredményességükről, nehézségükről beszélgettünk dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnkkel.
Válasszuk ketté az utánpótlást: a klub nevezett három csapatot az országos és hatot a nemzetközi vidékbajnokságba. Külön-külön mi volt a cél a két kategóriában?
Azért is érdemes kettéválasztani, mert az országos bajnokságokban már sokkal nagyobb a terhelés, ugyanis minden hétvégén mérkőzés vár a fiatalokra, ezáltal teljesen más felkészítést is igényel. Itt már azért előtérbe kerül az eredményesség, mint objektív fokmérője a napi, heti munkának. Bár engem mindig jobban érdekel a mutatott játék, illetve, hogy mennyit kapunk vissza abból, amit egész héten gyakoroltunk. Ezzel szemben a területi bajnokságokban az alapvető cél a minél több játéklehetőség biztosítása minden korosztály számára, amelyek által érdemben fejlődni és gyakorolni lehet.
Az országos bajnokságban szereplő három együttesünk, az ifjúsági, a serdülő és a gyermek nagyon eltérő eredményeket produkált. Ezeket is válasszuk szét. Az ifik és a serdülők halvány szereplésről tettek tanúbizonyságot. Különösen az idősebbek, akik szinte el is fogytak a szezon végére? Mi volt az eredeti terv? Mit sikerült és mit nem megvalósítani esetükben?
Leginkább a tehetetlen düh az, ami a legjobban leírja azt az érzést, ami a serdülő és az ifi játékosok idei teljesítményét és hozzáállását jellemezte. Ehhez hozzájön még az, hogy a serdülő csapatban is négy-öt még gyermekkorú játékos nyújtotta a legjobb teljesítményt. Az előzetes várakozás az volt, hogy a serdülő csapat meghatározó legyen a saját korosztályában, ami az ősszel elhullajtott pontok ellenére is reális lett volna. Röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy nem dolgoztak rendesen, minden más fontosabb volt számukra, mint a vízilabda. És néhol ebben sajnos a szülők is partnerek voltak, vagy későn ébredtek. Persze mindig vannak kivételek. Őket nagyon sajnáltam ebben az évben. Az ebben a korban való lemorzsolódás nem csupán csabai jelenség, hanem országos probléma is. A tanulás pedig leginkább csak a szülők felé kifogás, mert azáltal, hogy nem jön edzésre, nem feltétlenül lesz jobb a tanulmányi eredmény. Ezekről a problémákról sokat beszéltünk az év közben is, de nem sikerült érdemben előrébb lépni. Ezek a gyerekek nagyon sok technikai, taktikai és kondicionális pótolni valót hagytak a nyári szünetre, nem kis feladat lesz ezt július 22-től eltüntetni.
A gyermek korosztály sokáig a dobogón tanyázott, sőt, egy ideig az élen állt. Végül lecsúsztak az éremszerzésről. Miért?
Komoly hiányérzet maradt bennem ezzel kapcsolatban, mert ennek a csapatnak én voltam az edzője. Számomra is komoly tanulsága van ennek a szezonnak, és azóta is sokat gondolkozom a miérteken. Rengeteg munkát tettünk bele, egy érem, úgy gondolom, hogy járt volna. Egészen február elejéig, az OSC elleni idegenbeli mérkőzésig jól néztünk ki, és abszolút reális cél volt a dobogó bármelyik foka. Ezt követően elfáradtunk, leginkább fejben. Volt olyan játékos, aki nem dupla, hanem tripla terhelést kapott. Tavaszra több közvetlen riválisunk, mint például a Tatabánya, a Dunakanyar vagy Újpest többet lépett előre, mi pedig nem tudtunk olyan ütemben fejlődni, mint azt vártam. Túl nagy különbségek alakultak ki a csapaton belül a játéktudást illetően, amit az ellenfelek már jól olvastak a tavaszi mérkőzéseken. Viszont ennek ellenére az utolsó OSC elleni meccset leszámítva csak idegenben szenvedtünk vereséget. A hat vereségünkből ötöt idegenben szenvedtünk el, ami azt is jelenti, hogy egy-egy ilyen túra alkalmával csökken a hatékonyságunk, amire ki kell találnunk valamit, mert Budapest továbbra sem lesz közelebb.
A nemzetközi vidékbajnokságban is felemásan szerepeltek csapataink. Kérlek, értékeld egyenként a különböző korosztályos gárdáinkat.
A baby korosztályokban még nem számolják hivatalosan az eredményt (csak a szülők) és nem is ez a fontos. De egyértelműen hasznos és jó meccseket tudott játszani a gyulai és a csabai csapatunk egyaránt. A gyermek IV., a 2007-ben születettek esetében, a nagyon kiegyenlített bajnokságban, csak az utolsó fordulóban dőlt el, hogy lemaradtunk a dobogóról. Ez a csapat a szezon során látványosan és rengeteget fejlődött, mert sokat és szépen dolgoztak. Az eredményeik értékét növeli, hogy mivel kevés 2007-es születésű pólósunk van, ezért a gárda jelentős részét 2008-as és 2009-es születésű gyerekek alkották. Ezért is vagyunk nagyon bizakodóak az ő jövőjükkel kapcsolatban. A gyermek III-asokat (2006) az erősebb, piros csoportba neveztük és biztos vagyok abban, hogy már a következő szezonban meg lesz ennek az eredménye, mivel már az országos gyermek bajnokságban kell bizonyítaniuk. Az idei, rendkívül hasznos szezon megmutatta a hiányosságainkat és a lemaradásunkat más, nagyobb egyesületekhez képest. Nagy ugrás volt, de mindenképpen szükséges, hogy a gyerekek, a szülők és mi edzők is valós képet kapjunk a korosztály jelenlegi állapotáról. A gyermek I. (2004) ezüstérmesként fejezte be a szezont a zöld csoportban, de igazából csak a Szolnok elleni mérkőzések jelentettek komolyabb erőpróbákat, a többi összecsapás önbizalom növelőnek volt csupán jó. Az ifjúsági csapat eredményeiben és mutatott játékában a korosztály sporthoz való hozzáállása mutatkozott meg, sajnos jót nem tudok róla mondani, bármennyire is szeretnék.
Évről évre egyre több korosztályos utánpótlás-válogatottat ad klubunk, ami örömteli. Minek köszönhető ez a látványos előrelépés?
Egyrészt mindig örömteli, ha egy klub, vagy egy edző pozitív visszajelzést kap a munkájáról, másrészt egy-egy játékos éppen aktuális sikerében nem csupán az adott edző, hanem gyakorlatilag a teljes edzői stáb munkája benne van. Úgy gondolom, sikerült megfertőzni néhány gyereket és a szüleiket, hogy igenis lehet eredménye a kemény munkának. Jelenleg négy korcsoportból van hét olyan játékosunk, akik benne vannak valamelyik korosztályos válogatott vagy tehetséggondozó keretében, de úgy gondolom, hogy további három-négy fiatalnak volna reális esélye, hogy odakerüljön, ha beleteszi a több munkát. Ehhez hozzájön még az is, hogy nem vagyunk fővárosi csapat és alsó házban (A2) játszunk, ami által ezeknek a srácoknak kétszer vagy háromszor annyit kell tenniük egy-egy kerettagságért, vagy meghívóért, vagy egyáltalán azért, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ezért is próbáljuk segíteni őket különböző eszközökkel, hogy minél tovább ott is tudjanak maradni ezekben a keretekben, mivel felelősséggel tartozunk értük.
Van remény arra, hogy az egyre több válogatott fiatalt legalább az érettségiig megtartsa klubunk?
Mindenképpen ez a cél, és ha lehet, akkor még tovább is. Viszont ezt a kérdést részben a városházán tudnák megválaszolni, mert úgy gondolom, hogy a versenyképes felsőoktatás és egy régóta ígért új uszoda komoly itt- és visszatartó erő volna a nálunk sportoló fiatalok számára. Szakmailag képesek vagyunk tovább fejleszteni és menedzselni őket, de a jelenlegi anyagi és egyéb körülményeink a jelentősebb előrelépésnek a későbbiekben komolyabb gátjai lehetnek.
Az utánpótlásunknál folyó szerkezeti és edzői felépítettség elfogadható, vagy van még mit javítani e téren?
A konstrukció, amely szerint, hogy minden korosztály mellett két edző dolgozik, úgy vélem, alapvetően jól működik. De ez nem jelenti azt, hogy adott esetben nem kell időről-időre ki- és átértékelni, vagy éppen frissíteni, ha a körülmények, mint például a gyereklétszám, nevezések, ás sorolhatnánk, azt kívánja. Mert javítani és fejlődni a sportban mindig lehet és kell is, mert minden siker és eredmény már a múlt. A 2019-2020-as szezon edzői struktúrájának a sarokpontjai már megvannak, de még akad benne pár kérdőjel. Ezek a július 22-i szezonkezdésig le fognak tisztulni.
Mikor kezdődik a felkészülés a következő szezonra?
Az edzőtábor hivatalosan július 22-én kezdődik, de a korábbi évekkel ellentétben ezúttal nincs teljes leállás. Az iskolai szünet kezdetétől egészen július 19-ig felzárkóztató, szinten tartó edzések vannak, amelyeket Hesz Máté kollégám tart heti három alkalommal a jövőre az országos bajnokságban részt vevő csapatoknak. Ezek nem kötelező, hanem ajánlott edzések, amolyan „ingyenes” korrepetálás a nyári szünetben. Mindenképpen jó jelzést adhat, hogy ki mennyire veszi komolyan a vízilabdát, és kikre lehet majd számítani a következő szezonban. Nem mellékesen pedig azt remélem ettől az egésztől, hogy nem a nulláról fogjuk majd elkezdeni a munkát július 22-én és jó néhányan utolérik majd magukat, és a többieket is. Az eddigi edzéslátogatottság a várakozásokon felüli. Minden edzésen ott van 16-18 fiatal, akik rendesen dolgoznak.
A nyári felkészülési tornákról, programokról lehet már valamit tudni?
Mondjuk így: július elején nem ártana már egy jövő évi versenynaptár és versenykiírás, ami alapján tervezhetnénk a nyarat. A felkészülés során szeretnénk, ha minden korosztályos csapatunk legalább egy ráhangoló tornára eljutna. Ezek egyeztetése a napokban is zajlik. Jelen állás szerint a hagyományos békéscsabai torna idén nem kerül megrendezésre. De mindent elkövetünk, hogy ez esetleg változzon, mert fontos volna az egész egyesületünknek és minden tagjának egyaránt. Nem mellékesen pedig a Garabonciás napokra külön is készülünk, mert ősszel ismét ez az esemény lesz az egyik legnagyobb ellenfelünk.
Év végi jutalmazások
Az évzáró során többek között az esztendőben nyújtott teljesítményeket figyelembe véve, a legjobbakat jutalmazta klubunk. Az edzők véleménye alapján az adott korosztályban (csapatban) a legjobb teljesítményt a következők nyújtották:
Országos ifjúsági bajnokság: Darabos György. Serdülő: Vozár Miklós. Gyermek: Vidovenyecz Zsombor.
Nemzetközi vidékbajnokság, Dél-keleti csoport, ifjúságiak: Csatári Szabolcs. Gyermek I. korcsoport: Dobos Ferenc. Gyermek III. kcs.: Kvasz János. Gyermek IV. kcs.: Komlódi Marcell. Baby kcs., gyulai együttes: Nánási Hunor. Baby kcs., békéscsabai gárda: Rácz Domonkos.
Az előkészítő csoportba járó, de még bajnokságban nem szereplő fiatal pólós palánták idei teljesítményét egy-egy aranyéremmel díjaztuk. A fentieken túl négy különdíjat (három Kiss Gergely által dedikált könyvet) is átadtunk olyan játékosoknak, akik ugyan nem lettek az adott csapat legjobbjai, de a teljesítményük, a hozzáállásuk vagy az elmúlt szezonban mutatott fejlődésük alapján mindenképen ki kell emelni őket, és a többiek elé pozitív példaként állítani: Freiberger István, Bujdosó Antal, Gellény Zétény Benjámin. Demkó Emma pedig egy serleget vehetett át a vidékbajnokság gyermek I-ben nyújtott teljesítménye alapján, aki nm mellesleg nálunk, és kettős igazolással a Hódmezővásárhely országos gyermek leány csapatában is megmutatta, mire képes.
Címlapképünkön fehér sapkában Vidovenyecz Zsombor, aki az év folyamán több korosztályos csapatunkban is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és sokat fejlődött – fotó: Enyedi Beáta
