A két fiatal korosztályú csapatunk sokszor a szülők, nagyszülők figyelő tekintete előtt játszotta bajnoki mérkőzéseit, miként itt is, amikor Suhajda Soma beveszi az ellenfél kapuját
Gyermek III. és IV. korosztályosainkkal három edzőnk is foglalkozott. Békéscsabán mindkettővel Csabai Zoltán, a gyulai fiatalokkal Szilvásy Attila és Jeszenszky Ákos. Mindkét gárda a területi vidékbajnokság Délkeleti Piros csoportjában vitézkedett a 2022–2023. évi pontvadászatban.
A gyermek III. korosztályúak tíz hétvégén húsz fordulón át bizonyíthattak, a fiatalabbaknál kilenc kör, azaz 18 forduló után hirdettek végeredményt. Bár három edzőnk foglalkozott a gyerekekkel, a bajnokikon elsősorban Csabai Zoltán vitte a prímet, ezért vele értékeltük az elmúlt esztendőt.
Két korosztály, két évjárat, kétfelé bajnokság, ezért bontsuk ketté a visszatekintésünket is. Kezdjük a gyermek III. korosztállyal.
– A korábbi bajnokságban a gyengébb, Zöld csoportban az élen végeztünk, ezért az új szezonra az erősebb Piros csoportba soroltak át bennünket. Ami jó, de azért tartottam tőle, hiszen ott azért jóval erősebb gárdákkal kerültünk egy csoportba. Ez a szezon elején be is igazolódott, kevés sikerélményben volt része csapatunknak, gyakoriak voltak a nagy gólkülönbségű vereségeink. Ráadásul ez a két korosztály, a 2010-es és a 2011-es nálunk meglehetősen foghíjas, hiszen éppen a pandémiai időszak alatt kellett volna beiskolázni sok fiatalt, amikor az uszodák sem működtek igazán, leállt az élet, toborozni sem nagyon lehetett gyerekeket. Ezért mindössze nyolc saját korosztályos gyerekkel számolhattam, akiket igyekeztem feltölteni eggyel fiatalabbakkal.
Az eredményeket tekintve hónapról hónapra szorosabb meccseket játszott a csapat ellenfeleivel.
– Így igaz. Az ide sorolt romániai Nagyvárad együttesét valamennyi alkalommal legyőztük, a többiekkel szemben egyre élesebb találkozókat vívtunk. A kezdeti súlyos vereséget felváltották a mindössze három-négygólos fiaskók, ami a csapat fejlődéséről ad tanúbizonyságot. Alapvetően az volt a célunk, hogy az erősebb együttesek ellen egy-két negyedet mindenképpen szorosan hozzunk le, a bajnokság végére már minden negyedben méltó ellenfelei voltunk minden alakulatnak.
Hasonló cipőben jártak a gyermek „négyesek” is, akik fiókcsapatunk, a Gyulai VK színeiben indultak.
– Mint említettem, itt is mindössze nyolc valós korosztályú fiatallal számolhattunk. Esetükben az is gondot jelentett, hogy a baby korcsoportból kellett feltölteni a létszámot. Ám a még fiatalabbak teljesen más szabályrendszer szerint játszanak, ezért e kettősség miatt még nehezebb volt helyt állni az erősebb csoportban. Ráadásul ez a korosztály az év folyamán nagyon sok meccset játszott, hiszen az idősebbek között is helyt kellett állniuk. Ettől függetlenül állítom, nagyon ígéretes ez a két korcsoport. Míg a gyermek „hármasoknál” a fő cél az volt, hogy fölzárkózzanak a Piros csoport elitjéhez, a fiatalabbak esetében már az is a szemünk előtt lebegett, hogy minél több pontot raboljunk a csoporttársaktól.
Ez úgy tűnik sikerrel is járt.
– Félig-meddig. A kecskemétiek ellen nagyon jó a mérlegünk. A többiek ellen már nem annyira. A Szeged, a Szolnok és a Szentes kimagaslik ebből a mezőnyből, ezért különösen büszkék vagyunk arra, hogy az utóbbiakat a záró fordulóban legyőztük. A bajnokság vége felé úgy gondoltam, hogy a hódmezővásárhelyieket és az egyetlen határon túliakat, a szabadkaiakat is megverhetjük, ám ekkor több sérülés és némi betegséghullám ebben meggátolt bennünket. Ezt nagyon sajnálom, mert láttam, a finisben már nekünk állt volna a zászló. Nagyon minimális hiányzott ahhoz, hogy a tabellán előkelőbb helyre lépjünk a pontvadászat végére. Mivel ez a korosztály is nagyon ígéretes, remélem, hogy a következő évben már előrébb tudnak ugrani. Összességében elmondhatom, hogy kicsit szerencsétlenül jött ki az év folyamán a pontszerzés, de a csapat játéka nagyon jó volt, dinamikusan fejlődött a társaság, közel kerültünk az élvonalhoz. Az sem elhanyagolandó, hogy mindenki nagyon sok játéklehetőséget kapott, amit a következő években kamatoztathat.
