ímkézett bejegyzés

Fodor Ádám: „Bátyám elkötelezett azon a téren is, hogy segítse a mai fiatalok fejlődését”

A kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó ma már játékvezető és az utánpótlás segítője

Kétségkívül remek kezdeményezés volt, és komoly visszahangja van a negyedik ízben kiírt, Szarvason megrendezett Fodor Rajmund Kupa utánpótlás felkészülési vízilabdatornának, amit a klubunk, a csabapolo.hu online felületének beszámolójára való sűrű kattintások is alátámasztanak.

Mielőtt a vezetőedzői értékelésre rátérnénk, itt érdemes megemlíteni egy dolgot: mindenképpen rendhagyónak számít, hogy a Fodor Rajmund Kupa további kupaelnevezéseket is takar. Mégpedig egyrészt egyben ASI Vasas Kupaként is zajlottak az események három napon át, ahol végül a 2013-as születésűek viaskodtak a helyezésekért és a trófeáért. A 2012-ben születettek pedig a Békésút Kupa jegyében is küzdöttek.

Maradva az utóbbinál: nemrégiben beszámoltunk arról a hazai rendezésű, serdülő korosztálynak kiírt felkészülési tornáról, amelyet ugyancsak a békéscsabai Békésút Kft. támogatott. De hogyan került a csabai vízilabdaklub látókörébe ez a cég? A legegyszerűbb onnan megközelíteni, hogy a tulajdonos, Karakas József egykoron maga is ezt a szép sportágat űzte. Vagyis érthető a kötődés. De ki is Karakas József, és hogyan került a csabai pólóséletbe? – erről már őt magát kérdeztük.

– Még 2004-ben, amikor Termál Vízilabda Sport Klub néven futott a póló a megyeszékhelyen, akkor kissrácként kerültem le az uszodába – tudtuk meg Karakas Józseftől. – Rögtön megfogott a víz és a labda, így aztán majdnem tizenöt évig űztem is a sportágat békéscsabai, az egyetemi évek alatt pedig debreceni színekben az OB I B-ben. Az utánpótlásban, majd a felnőttek között is kapusként jegyeztek. De kicsit visszakanyarodva a még régebbi évekbe: édesapám baráti, munka- és szponzori kapcsolatban volt a klub elnökével, ma is játékosával, Borsos Pállal (ekkortól ered a Swietelsky-Békéscsaba elnevezés – A szerk.). Ez a sporton túli kötődés számomra is megmaradt, vagyis nemcsak sport-, hanem munkakapcsolatot is jelent azáltal. A cégemen keresztül támogatom a klubot, innen jött a Békésút Kupa elnevezés, de már a napokban elkezdtünk tárgyalni arról, hogy milyen újabb szponzorációs szerződést köthetnénk.

A gyermek III. korosztályos dobogón végzett csapatunk – fotó: Balogh Norbert

Visszatérve a szarvasi tornára: a résztvevő 11 csapat három nap alatt 28 mérkőzést vívott egymással két korosztályban. Vagyis reggeltől estig pezsgett a víz a szarvasi Szent Klára Gyógyfürdő fedett 25 méteres versenymedencéjében. Előző írásunkban a két utánpótlás korú csapatunk fiatal edzője, Katona Péter már elemezte a gyerekek teljesítményét, most vezetőedzőnket, Fodor Ádámot kértük fel hasonlóra: – Megerőltető menet volt a három nap, de nagyon hasznos valamennyi csapat számára. Olyan együttesekkel játszhattunk, amelyekkel szinte sohasem találkozunk, ugyanis ezek nyugat-magyarországiak vagy fővárosiak. Ezért jó erőfelmérő abból a szempontból, hol is tartunk országos szinten. Ez kölcsönös, mert ők is össze tudják hasonlítani magukat a kelet-magyarországiakkal. Tapasztalatom, hogy sem technikailag, sem taktikailag, sem gyorsaságban nem vagyunk elmaradva tőlük, vagyis ez bizakodásra ad okot, jó úton járunk. Ugyanakkor azt is felmérhettük, hol vannak hiányosságaink, miken kell még javítani, dolgozni. Mondtam is edzőkollégámnak, Katona Petinek, hogy a három nap ránk eső tíz mérkőzése alatt nagyot léptek előre a gyerekek. Igencsak intenzív terhelést kapott minden fiatalunk. Nem beszélve arról, hogy most nem a telefonjaikat nyomkodták, hanem a meccseink közötti szünetekben is figyelték az ellenfelet, tanulták a vízilabdát. S ha már tanulták: a jó pap is holtig tanul, vagyis mi edzők is igyekeztünk megfigyelni, hogy más csapatok trénerei milyen taktikákat alkalmaznak, hogyan működik a csapatuk. Ez is tanulságos volt számunkra.

A gyermek IV. korosztályos dobogón végzett békéscsabai egylet – fotó: Balogh Norbert

Más érdekesség is szóba került, amit a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund testvére, Fodor Ádám így ecsetelt: – Egy ilyen torna nagy szervezést igényel, ebbe egy kicsit én is besegítettem, de most nem rólam szóltak a dolgok. Bátyám elkötelezett azon a téren is, hogy segítse a mai fiatalok fejlődését, ezért is hívta életre négy évvel ezelőtt ezt a tornát, ami az utánpótláscsapatok szakmai fejlődését hivatott elősegíteni. Akár direktben is. Akadt rá példa, hogy játékvezetés közben megállította a mérkőzést, és elmagyarázta a gyerekeknek, mit csináltak rosszul, hogyan kellett volna másképp cselekedni a vízben. Máskor négy kontrafalt esetén pedig felhívta a játékos figyelmét, hogy ez nem járható út. Egyszóval továbbra sem kopott meg a vízilabda szeretete, ami ma segítéssel párosul.

Fodor Ádám: „Ilyen erős edzői gárdánk még sohasem volt”

Címlapképünkön klubunk egyik önzetlen nagy segítője, Mák Pista – fotó: Such Tamás

Sorozatunkban korosztályonként végig tekintettük csapataink éves teljesítményét, elemeztük, mennyit fejlődtek az adott korcsoport játékosai. Zárásként Fodor Ádám vezetőedzőnket arra kértük, tegyen egy összértékelőt.

Milyen létszámmal dolgozott a klub az év során?

Száznyolc utánpótlás korú igazolt játékos státuszú fiatalunkkal zajlottak az edzések hat vízilabda-, két úszóedzővel és egy oktatóval. Rajtuk kívül működött egy előkészítő csoport, ami egy kicsit a kutya vacsorájához hasonlított, ugyanis nehéz volt a legkisebb gyerekeket a rendszeres edzésekhez szoktatni. Itt nagy volt a fluktuáció, nem beszélve arról, hogy nem is minden gyerek, illetve szülője gondolta úgy, hogy hosszútávon vízilabdás kegyen gyerekéből. Végül van egy felnőttekből álló egységünk, amely a kezdeti közel harminc pólósból álló létszámból felére redukálódott.

Hány csapatot nevezett a klub a 2023—2024. évi bajnokságba?

Erre az évre nyolcat. A legkisebbektől fölfelé haladva: a baby korosztályosok a fiókcsapatunk, a Gyulai Vízilabda Klub neve alatt szerepeltek, a gyermek IV. és gyermek III. korcsoportosokat a területi vidékbajnokságba neveztük, azon belül a Délkeletibe lettek besorolva. A népes gyermek korcsoportosok két pontvadászatban is elindulhattak, egy a vidék- egy pedig az országos utánpótlás-bajnokságban. Ez utóbbiban szerepelt a serdülő és ifjúsági gárdánk, végül pedig a felnőtt OB II-es csapatunk is elindult.

Említetted edzőinket…

Hat éve, 2018 óta dolgozom a klubban. Állítom, hogy ilyen erős edzői gárdánk még sohasem volt. Tavaly megtaláltuk a felállást is, mármint azt, hogy melyik trénerünk, melyik csapattal dolgozzon. Ez nagyon bevált, a tervek szerint nem is változtatunk rajta a következő szezonban.

Milyen segítségetek volt a működésben?

Klubunk vezetői teljes mellszélességgel kiálltak mellettünk, különösen az ügyvezető elnök, Balázs Lajos tett sokat azért, hogy minden flottul menjen. És itt megemlíteném az egyik fontos láncszem, Mák Pista hatékony munkáját. De nagyon sokat segítettek a szülők is, s nemcsak azzal, hogy igyekeztek az elvárt rendszerhez szoktatni gyermekeiket. Óriási segítséget kaptunk a fotózásban, az élő felvételek sugárzásában a Tasnádi házaspártól, valamint a kiváló újságíró-fotóriportertől, Such Tamástól is. Nélkülük nem tudtunk volna ilyen szép eredményeket elérni.

Klubszinten milyen előrelépést tapasztaltál?

Egy szóba fogalmazva: óriásit! Minden csapatunk nagyot fejlődött. Az őszi indításához képest kézzel fogható volt mindenhol az előrelépés. Akár az egyéni fejlődést, akár a csapatok helyezését tekintem. Helyenként még így is azt kellett észrevennem, hogy a bajnoki helyezés nem mindig mutatta meg a tényleges munkát és az eredményességet.

Általános szinten miben léptek előre vízilabdázóink?

Ahogy a nagy könyvben meg van írva: úszástudásban, hozzáállásban, technikai téren, taktikában, sok esetben az edzéslátogatottságban. És fontos kiemelnem: közösségé formálódásban. Hozzáteszem: nem minden esetben az eredményességre törekszünk, sokkal inkább a fejlődés ütemére tesszük a hangsúlyt.

A statisztikai adatokat nézve is sok érdekességet tapasztalhatunk.

Igen, ezek az adatok is nagyon fontosak. Ezek közül néhány ízelítőül. A különböző korosztályos csapataink az idegenbeli találkozókon kívül Békéscsabán és Gyulán 84 mérkőzést játszottak. Háromszor voltunk házigazdái az OB II-es csapatok sorozatának, az országos utánpótlás-bajnokságban tizenkétszer fogadtunk ellenfeleket, ami 36 találkozót takar. És akkor még ott voltak a területi bajnokságok, ahol 36 meccs szerepelt a programunkban. Valamennyi eseményünk probléma mentesen lezajlott, a vendégeink elégedettségére is. Mindez a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub hírnevét öregbítette.

Katona Péter két korcsoportja nagy fejlődésen ment keresztül

Címlapképünkön: fiatal edzőnk, Katona Péter az egyik mérkőzés szünetében eligazítást tart csapatának

Katona Péter két korosztályt, a gyermek III. (2011-ben születettek) és a gyermek IV. (2012) vitte végig az év folyamán. Értelemszerűen a Délkeleti területi vidékbajnokságban ezért két külön gárdával álltak ki fordulóról fordulóra. Fiatal edzőnkkel taglaltuk az elmúlt esztendő történéseit.

Milyen létszámmal dolgoztál az év folyamán?

Mind a két évjáratban 11-11 gyerek járt edzésekre. Jó lett volna, ha népesebb a két gárda, de egy kicsit erre a korcsoportra is hatott a beiskolázáskor kitört Covid-járvány. Ezért előfordult, hogy a gyermek „négyesek” közül egy-egy ügyesebbnek olykor föl kellett játszani a „hármasok” közé, de ugyanígy volt, hogy egy-egy gyulai baby korosztályos a mi „négyes” csapatunkban kapott helyet. A folytatásban válasszuk szét a két évjáratot. Kezdjük a kisebbekkel! A 2012-ben születettek teljesen új helyzetbe kerültek azzal, hogy már nem a baby szabályok szerint játszottak. Ennek megfelelően sok új dolgot kellett tanulniuk.

Nem voltak teljesen ismeretlenek előttem, de tény, tavaly nyáron szembesültem igazán azzal, hogy milyen „anyagból” fogok dolgozni, amikor a baby korcsoportból kiöregedtek följebb léptek hozzám. Ugyanakkor a bajnoki mezőnyhöz nem volt viszonyítási alapom, ez csak menet közben derült ki. Mindezek ismeretében igyekeztem a korosztálynak megfelelő játékstílust kialakítani, a gyerekek életévéhez alkalmazható taktikai elemeket gyakoroltatni.

A nyolcfős mezőnyben a hatodik helyen zártak. Elégedett vagy ezzel?

Ők még nagyon fiatalok, nem az volt a fontos, hogy hol végzünk, sokkal inkább az, hogy egy év alatt honnan hová jutottunk.

És ha ezt nézzük, milyen tapasztalataid vannak?

Pozitív. A bajnokság elején az élcsapatokhoz, a nagy hagyományokkal rendelkező Szolnokhoz, Szegedhez, Szenteshez képest jelentős lépéshátrányban voltunk, sokszor nagy gólkülönbséggel maradtunk alul. Az idő előrehaladtával a sok tanult elem egyre jobban rögzült a gyerekekben, és a szezon vége felé már minden csapattal egyre inkább partiban voltunk. Annak ellenére, hogy olykor a betegségek, egyéb hiányzások és a szűk merítési lehetőség miatt akadtak problémáink.

Ez a garnitúra korosztályt vált, eggyel följebb lépnek. Más feladatok várnak majd rájuk?

Mindenképpen. Idén nyártól speciálisabb képzést kapnak, és szélesedik majd a taktikai repertoárjuk. Még többet kell gyakorolni például az emberelőnyös és hátrányos helyzeteket, de sorolhatnám. Az elmúlt évben még sok elem inkább a baby korosztályból maradt vissza, ezekből egyre kevesebbre van szükség a jövőben.

Akkor nézzük az „öregebbeket”, a 2011-eseket.

Amikor átvettem őket, már tudtam mire képesek. De azzal is tisztában voltam, hogy a korábbi teljesítményüket tekintve többre hivatottak.

A kilenccsapatos mezőnyben a negyedik helyre futottak be. Ez előrelépés…

Valóban, de ehhez sok munka kellett év közben. No meg az, hogy egy kivételével mindig komplett csapattal tudtunk kiállni. Így aztán minden ellenfelünkkel szemben jó meccseket játszottunk, ami ugyancsak segítette a fejlődésüket. De az is tény, egyszer-egyszer fontos pontokat hullajtottunk el. Összegezve: jó úton haladtunk, hiszen föl tudtuk venni a versenyt az erősebb háttérrel rendelkező csapatokkal szemben is.

Miben léptek igazán előre ennek a korosztálynak a fiataljai?

Több dolgot is kiemelhetek, úgy mint kohézió, küzdeni tudás, javuló játékfegyelem, de a legfontosabb: csapatként, egymásért küzdöttek egész évben.

A korcsoportváltások miatt a gyermek „hármasok” feljebb kerülnek, új edző veszi át őket. A „négyesek” a tervek szerint maradnak Katona Péter irányítása alatt, de az új szezonban eggyel följebb játszanak. Ugyanakkor 14 baby korosztályos is korcsoportot vált, ebből meríthet Katona Péter a 2024–2025-ös szezonban a gyermek IV. korosztályosok esetében.

Legkisebbjeink sokat tanultak a sportágból az év folyamán

Címlapképünkön a 2023–2024. évben szereplő baby korosztályos csapatunk. Sokan közülük nyáron korcsoportot váltanak

A jövő alapja a baby korosztály. Vagyis a legkisebbek, azaz a tízévesek és fiatalabbak toborzása, számukra a sportág alapjainak letétele, a képzés, a vízilabda megszerettetése. Ezen a téren az úgynevezett baby korosztállyal nagyon nehéz és sokrétű a munka, amivel klubunkban négy edzőnk is foglalkozik.

Békéscsabán két, Gyulán, a fiókcsapatunknál ugyancsak két edzővel igyekezett klubunk megalapozni a jövőt. Szükséges is a munkamegosztás, hiszen ezen apróságoknak még az úszástudással is meg kell birkózniuk (ezen a téren Papp Szilvia és Jeszenszky Ákos kap nagy feladatot), míg a valós vízilabdás edzésekért Csabai Zoltán és Szilvásy Attila felelős.

Az elmúlt 2023–2024. évi szezonban Gyulai VK néven egy csapatot állítottunk ki a Délkeleti területi vidékbajnokságban. A fiatal együttest békéscsabai és gyulai fiatalok alkották a fordulók során. Edzőikkel, a békéscsabai Csabai Zoltánnal és a gyulai Szilvásy Attilával értékeltük az éves teljesítményt.

Hány fiatal dolgozott a kezetek alatt az elmúlt évben?

Csabai Zoltán: – Akadtak nehézségeink a nyári beindulásnál, kevés gyereket tudtunk beiskolázni. A felkészülés első napján hat gyereket számolhattunk Békéscsabán, menet közben az előkészítő csoportból további négyen csatlakoztak hozzájuk.

Szilvásy Attila: – Nálunk jobb volt a helyzet, úszóedzőnk és oktatónk, Jeszenszky Ákos jóvoltából tizenöt fiatallal vágtunk neki az idénynek. Menet közben hárman lemorzsolódtak, de végül volt 11 hadra fogható játékosunk.

Hány edzés tartottatok a gyerekeknek hetente?

Cs. Z.: – Heti ötöt. Ám nagy volt a fluktuáció. Voltak olyan napok, amikor két-három gyerek jelent meg a tréningeken, máskor teltház volt.

Sz. A.: – Nálunk is heti öt foglalkozás volt az elvárás, és itt is akadtak gyengébb látogatottságú napok.

Mi volt az fő feladat az év során?

Cs. Z.: – Ebben a korban elsődleges az úszástudás tökéletesítése, erre nagy gondot fordított Papp Szilvi. Külön vettük azokat, akik már az előző évben is játszottak a bajnokságban, nekik már több labdás edzést tartottunk.

Sz. A.: – Napi kétórás edzéseket tartottunk, amiből fél óra szárazföldi volt. Ákos tartotta az úszó, jómagam a vízilabdás tréningeket.

Mi volt a legnagyobb kihívás ezzel a korosztállyal?

Cs. Z.: – Először is meg kellett tanulniuk a gyerekeknek, hogy mi az az edzésre járás, mert a kezdetekben meglehetősen hektikusan jártak le az uszodába. Korábban idősebb korosztállyal foglalkoztam, ezért nekem is bőven akadt tanulnivalóm. Részben a rájuk vonatkozó szabályrendszert kellett alaposabban megismernem, másrészt, ezt a gyakorlatba átültetni.

Sz. A.: – A bajnokságban szereplő csapatunk fele edzett nálam Gyulán, a másik fele Békéscsabán Zozónál. Ezt bizony össze kellett gyúrni. Nagy segítség volt, hogy hetente egyszer közös edzést tartottunk az Árpád fürdőben, a bajnoki forduló előtt pedig közösen Hódmezővásárhelyre utaztunk, hogy ott a helyi hasonló korosztályúakkal kétkapuzzunk.

Mit kellett leginkább elsajátítani a gyerekeknek az év folyamán?

Cs. Z.: – Ebben a korcsoportban a szabályok megkövetelik a szoros emberfogást, ezt nagyon sokat gyakoroltuk, sikerrel is vették a gyerekek, amit alátámaszt, hogy fordulóról fordulóra szorosabb meccseket játszottunk ellenfeleinkkel. A góllövés még egy kicsit sántított, de ugyancsak korosztályos szabály: a meccseken nem számolják a találatokat. Ez utóbbit kell még majd sulykolnunk.

Sz. A.: – Az úszástudás fejlesztése mellett a labdás tréningek fő faladata volt: törekvés a labdabiztonságra, hogyan fogja meg, vegye föl a vízről, hogyan továbbítsa, hogyan passzoljon, lőjjön kapura? Hogyan taposson a vízben. Ezeket nagyon sokat gyakoroltuk.

Sokan korosztályt váltanak, feljebb lépnek a gyermek IV. kategóriába. De sokan még maradnak, lévén fiatalabbak voltak idén is már. Hogyan tovább?

Cs. Z.: – Békéscsabán heten váltanak korosztályt. Év közben is volt már előkészítő csoportunk, onnan merítünk egyrészt, másrészt pedig igyekszünk a klub által szervezett nyári úszótanfolyamok során minél több gyereket megnyerni a sportágnak.

Sz. A.: – Ákos kollégám szinte egész nyáron úszótáborokat vezet, onnan remélünk több gyereket. Szükség is lesz rá, mert Gyulán is hét fiatal vált korosztályt, kerül eggyel följebb. Igaz, a terv egyelőre az, hogy a korcsoportváltók továbbra is velünk edzenek, csak a meccsekre állnak be a gyermek IV. korosztályú csapatunkba, de szükség lesz az újabb baby korosztályos hátországra, ezért intenzíven keressük az utánpótlást. Tavaly ilyenkor már megvolt a létszámunk, most bízunk abban, hogy nyár végére ismét összeáll egy kis csapat.

Évzáró értékelővel, díjazottakkal, pörköltes vacsorával

Ők tizenketten, akik az év folyamán a legjobb teljesítményt nyújtották a különböző korosztályokban kiváló hozzáállással, számottevő fejlődéssel

Szombaton az OB II-es csapat utolsó bajnoki mérkőzésével, ma pedig a békéscsabai Rendezvénypajtában megtartott évzáró ünnepséggel végképp lezárta klubunk, a 2023–2024-es esztendőt.

Több mint száz pólóspalánta és megannyi szülő érkezett a Rendezvénypajtába a délutáni órákban, ahol klubunk vezetése és az edzők fogadták a tanítványokat. A korábban megszokottakkal megegyezően értékelték az esztendőt, de előtte Borsos Pál elnök kihangsúlyozta megnyitójában, hogy sok munkával ismételten egy nehéz éven vagyunk túl. Majd hozzátette: „Az idén is jó úton jártunk, az eredményeink azt bizonyítják, jó szakmai munka folyik klubunkban.” Kitért arra is, hogy hamarosan következik az Árpád fürdő egy kisebb felújítása, de az eddigi jelzések szerint ez nem befolyásolja az edzéseket, továbbra is megfelelő vízfelülethez jutnak pólósaink.

A folytatásban Balázs Lajos ügyvezető elnök emelkedett szólásra, amelyben kifejtette: „Hosszú idő után az országos utánpótlás-bajnokságban az idei volt a legjobb teljesítmény, hiszen csapataink az A2 osztályban az alapszakasz után a felsőházban folytathatták, ahol hétről hétre élvezetes meccseket játszottak, amivel egy régi vágyunk teljesült.”

Persze gondok is adódtak, ezek egyike a komoly mértékben megemelkedett útiköltségek voltak, márpedig minden hét végén több csapatot is mozgatni kellett. A majd 40 százalékos növekedés egy kicsit fel is borította a költségvetést. „Még jó, hogy van a TAO támogatás, ez sokat jelent klubunk életében – folytatta az ügyvezető. – Amit ezúton is köszönünk támogatóinknak és a szülőknek is, hiszen sokszor rajtuk keresztül vezetett az út a lehetőségekhez.” Érdekességként hozzáfűzte: nagyon sok a megyénken kívüli támogatónk ezen a téren. De visszatérve a szülőkhöz: körükben sokan a munkájukkal is segítik a klub működését.

Fodor Ádám vezetőedzőnk az eltelt év szakmai munkáját értékelte. A legkisebbekkel, a baby korosztályosokkal kezdte, akikről megállapítható, hogy nagyon sokat fejlődtek a szezon folyamán. A sajátságos szabályok miatt (például a gólokat nem számolják ebben a bajnokságban) számukra a szezon végén rendeztünk egy négycsapatos tornát, ahol már a gyermek IV. korosztályosoknak szóló szabályok szerint játszottak. Az ott elért ezüstérem mindent elárul, jó visszajelzés volt fejlődésükről. A gyermek IV. korosztályosok esetében a hatodik helyezés értékes, különösen annak fényében, hogy a nagy múltú egyesületekkel kellett játszaniuk fordulóról fordulóra. A gyermek III. korosztályosok pedig kis szerencsével a dobogóra is felállhattak volna (negyedikek lettek). Erőn felül teljesítettek ők is.

Ezt követően áttért az országos bajnokságban szereplő gárdáinkra, de előtte megemlítette a gyermek I. korosztályosok vidékbajnoki szereplését, amelyben kiemelte, szép teljesítmény volt a Zöld csoportban elért ezüstérmes helyezés. „Az országosban mindig arra törekszünk, hogy a magasabb csoportba lépjünk. Idén sikerült elérni, hogy a rájátszást a felsőházban folytassuk. Közelítünk a kvalifikációs hely felé, most már ez lehet majd a következő cél.”

Végül szó esett arról, hogy holnaptól öthetes pihenő időszak következik, majd július 15-étől az országos bajnokságokban szereplők kezdik meg elsőként a munkát, majd egy héttel később, július 22-étől a kisebbek is. Az már biztos, hogy augusztus 2–4-e között lesz idén a Diapolo Kupa felkészülési torna, a serdülő korosztálynak pedig azt követően.

A nap egyik fénypontja volt, amikor a gyermek I. korosztályúak átvehették a megérdemelt ezüstérmüket. Ezt követően pedig Borsos Pál elnök díjazta a korosztályok legjobbjait, mégpedig a következő játékosait: Geszner Balázs, Szabó Máté, Balogh Csanád, Balogh Bence, Uhrin Zsombor, Bódi Bercell, Machlik Máté, Zimbrán Milán, Szathmáry Zsombor, Pallag Nándor, Budai Tamás és Hajdu Andor. Elismerésben részesültek azok a szülők közül hárman, akik nagyon sok támogatást nyújtottak a klubnak, nevezetesen: Tasnádi Tibor, Tasnádiné Petka Anita és Such Tamás.

Az ünnepélyes évzáró egy pörköltes vacsorával zárult.