ímkézett bejegyzés

 2025. 07. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Fodor Ádám, a gyermek korosztályú csapat edzője a csongrádiak elleni találkozó szünetében eligazítást tart a fiataloknak – fotó: Such Tamás

Előző írásainkban a legfiatalabb sportolóink éves teljesítménye volt terítéken, mára eljutottunk oda, hogy egy olyan korosztály munkáját elemezzük, amelyik az országos utánpótlásnak kiírt pontvadászatban kapott szerepet hétről hétre.

A gyermek I. korcsoportosok edzője Fodor Ádám volt ebben a bajnoki szezonban, és elöljáróban leszögezhetjük, szép és eredményes esztendőt hagytak maguk mögött. De a részletekről mesterük, Fodor Ádám beszéljen, aki egyben a vezetőedző is klubunkban.

Míg a korábbi korosztályokban egy-egy esztendőt töltenek a fiatalok, itt már két évet. A tavaly nyári „átalakuláskor” hányan maradtak gyermek I. korosztályúak, és hányan jöttek föl hozzád a kisebb korcsoportból?

– Nem kevesebb, mint tizenhárom fiatal lett tavaly nyártól serdülő korosztályú, és mindössze heten lettek elsőéves gyermek korosztályúak. Hozzájuk csatlakozott a még fiatalabb generációból tizenkét gyerek, vagyis kialakult egy újabb 19 fős keret, amelyből az év során mindössze egyetlen morzsolódott le.

Ez egyben azt is jelenti, kicsit újra kellett kezdeni a csapatépítést. Mi volt ezen a téren a legnagyobb kihívás?

– Az elmúlt bajnoki szezonban az idősebb játékosok domináltak, az egy évvel fiatalabbak kevesebb játéklehetőséghez jutottak, ami egyrészt annak is köszönhető, hogy korábban egy jóval alacsonyabb színvonalú gyermek III-as területi bajnokságban szerepeltek, ami ugye más kávéház. Ők egy kicsit zöldfülűek voltak még, s nekik ezért különösen sok tanulnivalójuk volt még ebben az esztendőben.

A mostanra elsőévesek milyen tapasztalattal kerültek följebb az országos bajnoki gárdához?

– A területi bajnokságban nem igazán csapatként küzdöttek, ott még sok volt az egyéni játék, ami abból fakadt, hogy volt néhány ügyesebb, biológiailag érettebb, akikre hagyatkozott a többi játékos. Nos ezt kellett részben kiegyensúlyozni.

Hogyan indult a bajnoki esztendő?

– Azt már előre sejtettem, hogy nem simán vágunk bele az új évbe. De azt is láttam a szezonkezdetkor, hogy mit lehet ebből a gárdából kihozni. Úgy véltem, tavaszra lesz ebből egy jó kis alakulat.

Így is történt?

– Jó volt a megsejtésem. Egyre valóságosabb lett a csapatjátékunk, még akkor is, ha akadtak hullámzó mérkőzéseink. De ha gödörbe került a társaság, hamar kilábalt belőle. Mire elkövetkezett a rájátszás, formás kis csapattá értek a fiatalok. Egyszóval az induláshoz képest sokkal jobban fejeztük be az idényt. Összességében elégedett vagyok a gyerekek éves teljesítményével. Ezt az évzárón is hangsúlyoztam.

Összegezd az éves statisztikai mérleget!

– Az alapszakaszban és a rájátszásban összesen 25 mérkőzés várt ránk, ebből tizennégyet győzelemmel zártunk, és 11 alkalommal kikaptunk. A nehezebb szakasz, a rájátszás meccsei voltak a legszebbek.

Mely téren fejlődtek a legtöbbet a fiatalok?

– Az egyik, hogy taktikailag érettebb lett a csapat, bár még mindig van hová fejlődniük. Ez különösen azokra érvényes, akik elsőévesek voltak korosztályukban. A csapatban való gondolkodás terén is óriásit léptünk előre. Jó volt velük dolgozni az év folyamán, mert azt tapasztaltam, nagy az akarás, nyitottak minden új dologra.

És miben maradt hiányérzeted?

– Az imént említettem, hogy még több taktikai feladat megtanulása vár rájuk. Akadtak, akik kevesebb játéklehetőséget kaptak, ami esetleg életkori dolgokból is fakadhatott, ám bennük is jelentős potenciál lakozik, ami a jövőben kiteljesedhet. Vagyis mindenkiben bőven van még fejlődési lehetőség.

Hogyan alakul a létszám a következő bajnokságra?

– A 2011-es születésűek közül tízen szeptembertől is ebbe a korcsoportba tartoznak majd, és hozzájuk jön újabb tíz fiatal az alsóbb korosztályból. Velük kell megoldani az országos utánpótlás-bajnokság gyermek korosztályú mérkőzéseit, ami egyben azt is jelenti, hogy a nyári felkészülés során ismét sok új tanulnivalója lesz a gyerekeknek.

Jávor Péter

 2025. 06. 28.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A gyulai Várfürdő Kupára szépen összeérett a Katona Péter edző (balra) vezette gyermek IV. korosztályos csapat is, amely ekkor már dominált a tornán – fotó: Balázs Lajos

A 2024–2025. évi vidékbajnoki bajnoki szezonban a gyermek III. és IV. korosztályos fiatalokkal ezúttal is Katona Péter edző foglakozott. Ebben az évben a gyermek III. korcsoportos gárda az erősebb, Piros csoportba kapott besorolást, mégpedig edzőnk kérésére, ahol kevés sikerrel szerepeltek.

Kezdjük azzal: miért az erősebb Piros csoportba került a csapat? – tettük föl az első kérdést Katona Péternek.

– A szezonkezdet előtt vezetőedzőnkkel, Fodor Ádámmal egyeztettem erről. Úgy gondoltam, a fejlődés érdekében jobb, ha nívósabb ellenfelekkel játszunk hétről hétre.

Bevált az elképzelés?

– Összegezve azt mondhatom, igen. Bár az is tény, a bajnoki rajt előtt már egy aradi tornán látszott, hogy nehéz évünk lesz, nagyon sok tanulnivalója van a gyerekeknek. Ez a bajnoki sorozat elején különösen kiütközött, ám menet közben mindkét korosztály sokat fejlődött. A vége felé már ki-ki meccseket játszottunk a békéscsabainál nagyobb vízilabdás múlttal rendelkező egyletekkel.

Hány gyerek tartozott ezekbe a korosztályokba?

– Az esztendő első edzésén 19 fiatallal kezdtem a munkát, év végére mindössze egy gyerek morzsolódott le.

Hogyan értékelnéd az elmúlt szezont?

– Hosszú és nehéz 365 nap után vannak a srácok és én is. Mindenekelőtt meg is köszönöm a fiatalok munkáját, valamint a szülők áldozatvállalását. Van, aki már két éve a kezem alatt dolgozott, s akadnak, akik csupán egy éve jártak hozzám az edzésekre. Maximalista vagyok, ezért szerettem volna, ha győzelmeket aratunk a bajnoki összecsapásokon még ebben az erősebb csoportban is, ám a kezdetekben kevés sikerélményünk volt. A szezon alatt sokat gondolkodtam azon, min kellene változtatni. Bizonyos területeken sikerült is megújulni, amit igazol a bajnokság után lezajlott gyulai Várfürdő Kupán mutatott játék, ahol már végig domináltunk. Összegezve: nagyot lépett előre mindkét társaság az év folyamán, a játékunk egyre inkább hasonlított a vízilabdára.

Úgy látod, erre lehet tovább építkezni?

Mindenképpen, hiszen mentálisan is nagy volt a fejlődés, egyre több élményben volt részük a gyerekeknek. A személyiségük is érettebb lett, amit igazolnak a sűrűsödő ki-ki mérkőzések.

Most nézzük, szakmailag miben fejlődtek a legtöbbet, és milyen hiányérzeted maradt?

– A gyermek III. korosztályosok esetében az egyik pozitívum, hogy egyre inkább csapatként működtek. A másik: a támadások utáni visszarendeződések, visszazárások egyre gördülékenyebbek lettek. Javult a centerjáték és az ahhoz való visszasegítés.

… és a gyermek IV. korosztályosok esetében?

– Ott több gondom akadt, ami abból is fakad, hogy a társaság egyik fele gyulai, a másik békéscsabai volt. És bizony, hetente csak egy alkalom nyílt arra, hogy közös edzéseket tartsak nekik. De esetükben is meglátszott, hogy honnan indultak, és hová fejlődtek. Bár hozzáteszem, nem minden vágyam teljesült velük kapcsolatban. Például voltak kevés gólos meccseink, amit nem sikerült megnyerni, pedig a fiatalok és én is nagyon szerettem volna. Ugyancsak egy negatívum: a korábbiból fakadóan a gyerekeknél nem volt meg az összeszokottság, néha a bajtársiasság sem. Ettől függetlenül ez a korosztály is sokat fejlődött az év folyamán.

Azért akadt néhány jobban kiugró tehetség is…

– Így van. Arra büszke vagyok, hogy mindig akadt – most név nélkül mondom – három-négy olyan gyerkőc, aki még egy feljebb lévő korcsoportban is bemutatkozhatott. Így a gyermek „hármasok” közül Fodor Ádám gyermek gárdájában is helyet kaptak néhányan. Miként a gyermek „négyesek” közül páran feljászottak a gyermek III. korosztályba. Ezzel jelentős rutinra tehettek szert, ami a jövőre nézve igencsak hasznos lehet.

Jávor Péter

 2025. 06. 23.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Klubunk ügyvezető elnöke, Balázs Lajos a napokban, a vízilabdás évzáró keretében vehette át Békéscsaba alpolgármesterétől, Varga Tamástól azt az elismerő emlékplakettet, amit a fél évszázad alatt tett a közösségért – fotó: Such Tamás

Nem sok klub mondhatja el magáról Békés vármegyében, hogy megélte félévszázados fennállását. A mai néven ismert Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub a jogelődökkel együtt viszont büszkén vallhatja: az elmúlt hetekben átlépte ezt a bűvös határt. Az eltelt ötven esztendő örömeiről, nehézségeiről, szépségeiről Balázs Lajos ügyvezető elnökkel beszélgettünk.

Annyit röviden Balázs Lajosról: ő is alapító tagja volt a hőskor legelején létrejött klubnak, kezdetben játékosként a vízben, játékos edzőként a parton is. A sportág további űzése mellett 1995-től, immár harminc esztendeje ügyvezető elnökként.

– Klubunk több néven is szerepelt a félévszázad alatt – foglalta össze a névadásokat az ügyvezető. – Voltunk Békéscsabai MÁV, Békéscsabai Előre Spartacus SC egyik szakosztálya, aztán jött a Minőség SE. Ekkoriban került a klub élére dr. Máté Mihály, aki 1995-ben bevont a munkába. Nemcsak szerveztem egyesületünk életét, hanem már ekkor gazdasági, pályázati feladatokat is kaptam.

Nemrégen lezajlott a jubileumi ünnepség. Milyen visszajelzéseket kaptál a régiektől az elmúlt időszakról?

– Amikor igazolt vízilabdázó lettem, egy nagyon lelkes társaságba csöppentem, ami a mai napig összetart. Nagyon jó érzés volt, hogy sok elismerő szót kaptam az alapító tagoktól. Többen állították, nem gondolták volna, hogy az 1975-ben életre keltett békéscsabai vízilabda megéli a fél évszázadot.

Hogyan összegeznéd röviden az ötven esztendőt?

– Ha tömören kellene fogalmazni: klubunk nagyot fejlődött ez időszak alatt, de mégsem vagyok teljesen elégedett ez elért eredményünkkel. Az egycsapatos helyett immár kilenc-tíz korosztályos csapatot állítunk ki az utóbbi években a különböző szintű bajnokságokba. A hőskori klub a tucatnyi igazolt játékosról mára másfélszázra hízott, sőt, az előkészítősökkel együtt közelít a kétszáz főshöz.

Azért nem ment mindig minden ilyen simán. Sőt, ma is akad bőven akadály a további fejlődés szempontjából.

– Valóban. Te szoktad mondani, hogy a mi vármegyénket körülvevő nagyvárosokban, mint Debrecen, Szolnok, Kecskemét, Szentes, Hódmezővásárhely, Szeged, valamint egy faluban, Újszilváson mindenhol új sportuszodákat építettek az elmúlt bő évtizedben, ahol remekül ki tud teljesedni a sportág. Békés vármegye, illetve Békéscsaba ebből eddig kimaradt. Emiatt aztán nagyon korlátozott a vízfelület, ennél több gyereket már nem is nagyon tudunk fogadni, női szakágról pedig nem is álmodhatunk. Pedig nálunk is remek tehetségek kerültek a felszínre az elmúlt két-három évtizedben, ám városunkban a megfelelő szintű továbbtanulás hiánya miatt felnevelt játékosaink más egyetemi városokba eligazolnak, illetve mostanában egész egyszerűen már 14-15 évesen a legjobb játékosainkat más klubok igazolták le, és játszottak ellenünk a különböző bajnokságokban. Ezért egy idő után be kellett látnunk, nem tudunk magasabb szintű felnőtt és utánpótláscsapatot építeni, ezért leginkább utánpótlás-nevelő klub vagyunk. Hosszú távon azonban szeretnénk érettségiig megtartani, vagy az egyetemi évek után visszacsábítani a saját nevelésű fiataljainkat.

Viszont a Magyar Vízilabda Szövetségben egyre inkább elismerik a klubot a százszázalékban saját nevelésű játékosokkal elért utánpótlás-eredmények miatt.

– Ez is igaz. Az energiaválság kitörésekor 47 millió forinttal támogatták a békéscsabai uszoda működését, és az elmúlt két esztendőben kettő-, plusz egymillió forintos szövetségi támogatásban részesültünk, amit az utánpótlásban kifejtett munkánkért kaptunk. Ennek jelzés értéke is van. De ugyanilyen elismerés, hogy vezetőedzőnket, Fodor Ádámot a felnőtt OB II és utánpótlás előkészítő, szakmai döntéshozó bizottságba beválasztották.

Sokszor szóba került az elmúlt időszakban az elosztások módja. Úgy, mint a TAO, az önkormányzati támogatás, a különböző pályázati lehetőségek és a Magyar Vízilabda Szövetség elosztási rendszere. Ezek nagy segítséget jelentenek?

– Ha jól működnek, akkor igen. De nem minden fenékig tejföl. Az önkormányzati, a TAO és minden más egyéb pályázati támogatások alapja az utánpótlás létszáma és minősége. A már említett ötven éve változatlan uszodai vízfelület és edzésidő korlát nagy akadály a további fejlődésben. Ami saját erőből szakmailag rajtunk múlik, azt már megtettük. Sajnos, egy hosszú vajúdás, tervezés után a modern városok program keretében még egy tanmedence sem épült a városban, hát még uszoda, amit első sorban a sportolók használhattak volna. Nem beszélve arról, hogy amíg Békéscsabán egy szárazföldi sportoló lemegy a sportágában edzeni, nem kell semmilyen belépődíjat fizetnie az önkormányzati sportlétesítménybe való bejutásért. Nekünk viszont pályabérletet számolnak föl, a gyerekeknek a bérletek után havi kiegészítő belépődíjat kell fizetniük az edzésre való bejutásért! Ezt jómagam igazságtalan megkülönböztetésnek vélem, hiszen az önkormányzati törvény az „ifjúság és sport támogatása” önkormányzati feladatban nem különböztet meg szárazföldi és vizes sportágakat. Ez a megkülönböztetés jelentős hátrányt okoz a sportágak közötti létszámversenyben is.

Ezek szerint nem ismerik el kellőképen a vízilabdázók munkásságát?

– Ezt egy szóval sem állíthatom. Az új MVLSZ vezetés látja, hogy a rajtunk kívülálló nehéz körülmények ellenére mennyit fejlődött a klub ötven év alatt, ezért mostanában már jóval több elismerő szót kapunk a szövetségtől, de a várostól is utánpótlás-nevelő munkánkért.

Félévszázad hosszú idő. Mit remélsz a folytatástól?

– A további töretlen fejlődés érdekében legalább egy télen is üzemelő tanmedencére lenne szükség az Árpád fürdőben. Legyen megfelelő szintű felsőoktatás városunkban, hogy saját nevelésű pólósokból álló OB I B-s felnőtt csapatot építhessünk. Bízom benne, hogy még megérem egy – új szabályoknak megfelelő – legalább 28,6×25 méteres vízilabda medence megépítését, amely lehetővé tenné a női szakág beindítását is.

Jávor Péter

 2025. 06. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A 2024–2025. évi évzáró alkalmával egy kétszáz személyes tortát is felvágott klubunk, amit jóízűen fogyasztottak el fiataljaink

Minden esztendőben szinte egyszerre van vége a tanítási évnek és a hazai vízilabda-bajnokságoknak. Így van ez idén is, nemrégiben még a pontokért küzdöttek csapataink a különböző szintű versenyekben, az elmúlt hétvégén pedig lezajlott az évad utolsó eseménye, a Várfürdő Kupa nemzetközi utánpótlástorna is.

Most viszont klubunk apraja és nagyja adott randevút egymásnak hétfőn a Békéscsabai Rendezvénypajtában, hogy a nagy nyári nyaralások előtt elbúcsúzzanak a 2024–2025-ös sportági évadtól. Ahogy évek óta megszokott, ezen a klub vezetői fogadták a fiatalokat, elsőként Borsos Pál elnök köszöntötte a megjelenteket.

Ezt követően Balázs Lajos ügyvezető elnök egyperces felállásra kérte a megjelenteket azok tiszteletére, akik már nem élhették meg klubunk 50 éves fennállásának évfordulóját. Ügyvezetőnk ezúttal kiemelte, hogy egy héttel korábban az alapító tagok előtt ismertették, hol is tart a félévszázados munka, most pedig a mai fiatalokat avatta be a történésekbe.

A sok pozitívum mellett kitért arra is, mi az, ami –klubunk hatáskörén túl – nem oldódott meg az uszodában, miként az edzésidő növelése sem; nincs tanmedence; ma is belépőt kell fizetni ahhoz, hogy edzésekre járjanak a sportolók; nincs megfelelő felsőoktatás a városban, ezért nincs megtartó erő; legjobb játékosainkat eligazolják, vagy más egyetemi városokban tanulnak és sportolnak tovább, ezért nem tudunk felnőtt csapatot építeni, és sorolhatnánk.

Az eredményeinket nagyban meghatározzák a körülmények, ennek ellenére 1996-tól 24 évig OB I B-s felnőtt csapatot tudott kiállítani a klub, majd időközben 2017-ben osztályozót játszottunk az OB I-be való feljutásért. „2020-tól már nem tudtuk vállalni az OB I B költségeit, ezért visszaléptünk. Viszont az igazolt játékosaink száma 130-170 között mozog, továbbá szinte folyamatosan van 40 előkészítős gyerekünk, akikkel három helyszínen foglalkozunk – emelte ki Balázs Lajos, majd azt is hozzátette: elismerésre méltónak számít, hogy eredményeinket százszázalékban saját nevelésű játékosainkkal értük el! Viszont a tárgyi feltételeket tekintve: a környező megyékben az elmúlt pár évben megépült új, korszerű uszodákban működő régi csapatokkal vívott küzdelemben kellett megfelelnünk. Ugyanakkor a legalacsonyabb életkortól a legmagasabbig biztosítjuk a sportolás lehetőségét Békéscsabán.

Ezt követően Varga Tamás, a város alpolgármestere mondott méltató beszédet klubunkról, majd Fodor Ádám vezetőedzőnk értékelte a mögöttünk hagyott évet. Színesítette az évzárót, hogy a folytatásban kiszólította a különböző korosztályos csapataink legszorgalmasabb és legjobb játékosait, akik jutalomban részesültek, amit Varga Tamástól vehettek át fiataljaink.

Az elmúlt bajnoki évad legszorgalmasabb és legeredményesebb vízilabdázóink jutalomban részesültek – fotó: Balázs Lajos

Borsos Pál záró beszéde után egy 200 szeletes óriás tortát vágtak föl, majd következett az össznépi fényképezés, a torta jó ízű elfogyasztása. S ha ez nem elég: a szülők által sütött több négyzetméternyi süteményből is válogathattak pólósaink.

 2025. 06. 08.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Akik tevékeny részesei voltak abban, hogy az elmúlt fél évszázadban létrejött újra és ma is prosperál a vízilabdaélet Békéscsabán

Az eddig megjelent ötrészes sorozatunkban igyekeztünk az elmúlt 50 év változatos történéseiből, eredményeiből, érdekességeiből szemelvényeket közreadni, érthetően a teljesség igénye nélkül, hiszen egy aprólékos bemutatás, részletes visszaemlékezés már csak egy könyvben férne el. Klubunk félévszázados fennállásának jubileumi ünnepségét viszont az egykori játékosok, edzők, vezetők részvételével június 7-én megtartottuk.

A szétküldött meghívók után végül mintegy negyven olyan régi és mai motoros megjelent a békéscsabai Nádor étteremben, akik a klubunk fennállásának valamikor részesei voltak. Sőt, sokan közülük ma is aktívak.

Az ünnepség bevezetőjében Balázs Lajos ügyvezető elnök először egy szomorú megemlékezést tett azokról, akik már nem élnek köztünk. Sajnos, a névsor nem is olyan rövid. A korábbi edzők, illetve klubvezetők közül elhunyt Szécsi József (1986-ban), id. Ricza Lajos (2016), Várfalvi László (1990), Tatai Tibor (2022). Az alapító tagok közül nem él már dr. Lipták Pál (1989), Pásztor György (2014), Rattai József (1997), Gácsér József (2022), Bandur András (2025). A klubelnök, dr. Máté Mihály 2017-ben halálozott el. Az egykori játékosok: Horváth Mihály (2005), Povázsai Zsolt (2013), dr. Szlávik Győző (2024)is eltávoztak.

Ezt követően a szót a mai elnök, Borsos Pál vette át, aki a kibontakozásról, a további lehetőségekről is beszélt a visszatekintés mellett, majd Fodor Ádám vezetőedző a szakmai munkába engedett bepillantást.

A vacsorát követően kisebb, nagyobb és folyton átalakuló csoportokban a régmúltat elevenítették föl az ünnepségre megérkezett vízilabdaszeretők, mindamellett a mai élet és a jövő is gyakran szóba került. Nem volt nehéz visszaemlékezni, ugyanis egy diapanoráma fényképsor az „ősidőktől” remek pillanatképeket elevenített fel hol fekete, hol színes képekben.

Azzal köszönt el a társaság a naptól, hogy remélik, a százéves jubileumra is sor kerül, de azért előtte még a hatvanéves találkozót is megünnepelheti a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub.

Végezetül álljon itt néhány fotó Balázs Lajostól az ünnepség pillanataiból.

Jávor Péter