ímkézett bejegyzés

 2022. 06. 22.   Klub, Aktuális, Archívum

Június első hétvégéjén, vagyis több mint két hete lezárult az országos utánpótlás-bajnokság. Klubunk fiataljai, az ifjúságiak, a serdülők és a gyermek korosztályúak a 2021-2022. évi pontvadászatban is az A2 csoportban szerepeltek. A Keleti és Nyugati csoportba egyaránt tíz-tíz gárda küzdött hétről hétre a pontokért. A három korosztály együttes eredménye volt a mérvadó, ennek szellemében az alapszakaszt követően a rájátszásban a két csoport öt legjobbja a felsőházban, a 6-10. helyezett az alsóházban folytatta. A mieink együttes eredményeik alapján a felsőházban szerepeltek a tavasz folyamán.

Először az Ajtai Miklós edző által irányított két idősebb korcsoport, az ifjúságiak és serdülők eredményességét vesszük górcső alá.

– Tavaly ősszel mindössze hét ifjúsági vízilabdázóval vágtunk neki az idénynek – összegezte a kezdeteket Ajtai Miklós. – A bajnoki próbákon ezért sok fiatalabb, vagyis serdülő korosztályú fiatalt is be kellett vetnem a legidősebbek mérkőzésein. Ráadásul a hét ifista a szezon végére háromra – Vozár Miklósra, Csatári Szabolcsra és Károlyi Szabolcsra – redukálódott. Volt, aki súlyosabb sérülés miatt hagyott fel a vízilabdával, mások már az érettségire és a továbbtanulásra készülve fordítottak hátat a sportágnak. De akadt olyan, Lukácsi Marcell személyében, aki az egyik ászunk volt, ráunt a pólóra. Ezek miatt kicsit hiányérzetem is van, jó lett volna megtartani őket. Én is kijártam ezt az iskolát, de igyekeztem tisztességesen lezárni minden évadot. De az is tény, más világot élünk manapság, a döntés a srácoké és a szüleiké volt. Mást nem tehetünk, csak azt kívánni: szerencsés utat a „civil” életben.

Tény, az ilyen mérvű lemorzsolódás nem a békéscsabaiak kiváltsága. A legtöbb hazai klub hasonló gondokkal küzd évről évre. A jó őszi szereplés után – ilyen előzmények ellenére is – a felsőházban folytathatta a gárda. Igaz, ott már szerényebb eredménysorral kellett megelégedni, több volt a vereség, mint a sikeresen befejezett párharc.

– Az ifjúsági csapatunk teljesítménye még így is elfogadható – folytatta az edző. –– Már csak azért is, mert a felsőházba került az alapszakaszt követően. Ott viszont már egy igencsak erős mezőny várt ránk, nem véletlenül ők hozták a legkevesebb pontot. A gólokat, a győzelmeket nem kell megmagyarázni, de szégyenkeznünk sem kell ezek ismeretében.

A tavaly őszi szezonkezdetkor 20-22 serdülő korú játékossal számolhatott Ajtai Miklós, ami az idei nyári finisre 17-re csökkent. Itt is hasonló jelenségeket tapasztalhattunk a lemorzsolódás terén: akadt, aki egy balesetet követő műtét után hagyott fel a pólóval, akadtak, akik már most a továbbtanulásra koncentráltak, és akadtak, akik meglehetősen rendszertelenül, havonta egyszer-kétszer jártak edzésre, majd végleg elmaradtak.

– Ez utóbbiak esetében sohasem értettem, egyáltalán miért jártak tréningekre – folytatta Ajtai mester. – Na de nem is velük kell foglalkozni, hanem azokkal, akik becsülettel végigküzdötték az esztendőt. A kimaradók esetében a gyermek korosztályból töltöttem föl a csapatot a bajnoki során. Így öt-hat fiatal kapott több kevesebb lehetőséget az idősebbek között, ahol viszont megállták a helyüket.

Aki rendszeresen követte a bajnoki sorozatot, emlékezhet rá, hogy a csapat edzője a mérkőzések után hol ki volt akadva teljesen a teljesítményt látva, hol az égig magasztalta tanítványait. Az előbbire inkább az alapszakaszban volt példa, az utóbbira a felsőházban.

– Összességében maximálisan elégedett voltam a fiatalok teljesítményével, de az is tény, néha akadt hiányérzetem. Különösen akkor, amikor nyerhető meccset buktunk el egy-két góllal. Vagy amikor többet foglalkoztak a bírókkal, mint a játékkal. Volt olyan találkozónk is, amikor egész egyszerűen hisztériáztak. Ahogy haladtunk előre az időben, úgy kezdett megszűnni ez az állapot. Persze, ehhez sokat kellett egyénileg beszélgetnem velük, rátéríteni őket a helyes útra. Akire jó hatással voltam, azok nagyot fejlődtek, szépen lépegettek előre, majd végül sikerült csapattá formálnom őket.

Nagy teher hárult ennek a korosztálynak a legjobbjaira, hiszen nemcsak a saját korcsortjukban kellett helyt állniuk, hanem az idősebbek között is. Ha 15 serdülő elutazott egy hétvégén az adott fordulóra, a fele az ifjúságiak mérkőzésén is szerepet kapott.

– Amikor eldőlt, hogy a felsőházban folytathatjuk, már igyekeztem a jövőbe tekinteni azzal, hogy dupla meccseket játszottak serdülőink – tekintett vissza a tavaszra külön az edző. – Mi több, sok olyan új dolgot is kipróbáltam velük, ami a következő szezonban hasznos lehet. Ettől azt várom, hogy csapataink stabilabbak lesznek majd az új bajnokságban. Összességében ennek a korosztálynak esetében is elmondhatom, hogy pozitívan zártuk az évet. Most jön egy kis pihenő, majd július közepén belevágunk egy erős alapozásba, amely remélem, sok edzőmeccsel, tornával lesz tarkítva. Bár átalakulnak csapataink, hiszen a másodévesek korosztályt váltanak, így sok serdülő már csak az ifjúságiak között szerepelhet, miként 8-10 gyerek korosztályú kerül fel hozzám a 2022-2023-as serdülő csapatba.

Címlapképünkön Csatári Szabolcs (kezén a labda), aki az ifjúsági csapatunk egyik húzó embere volt, és nem hiányzott egyetlen bajnokiról sem

 2022. 06. 20.   Klub, Aktuális, Archívum, OB II eredmények

Amikor tavaly ősszel az OB II-es felnőtt vízilabda-bajnokság rajtja előtt az elvárásokról beszélgettem Ajtai Miklós játékos edzővel, leszögezte: teljesen amatőr alapon működik a jobbára olyan játékosokból álló csapat, amelynek tagjai immár 23-30-40 éve elkötelezték magukat a sportággal, amelytől azóta sem tudnak elszakadni. Ezért a klub vezetésének egyhangú döntése, és az igazi Coubertin-i eszme szerint a részvétel volt a fontos.

Nos eltelt egy esztendő, mindenki tovább öregedett, de a játékos kedve egy cseppet sem lohadt. A gárda a hosszú menetelés után a rájátszásban a 13-16. helyért küzdhetett, és végül az összesen 28 OB II-es csapatot felvonultató mezőnyben a 15. helyen kötött ki. Vagyis akárcsak egy évvel korábban, a középmezőnyben. Ajtai mestert ezúttal arról faggattam, így gondolta-e az esztendőt?

– Ugyanoda jutottunk, mint egy esztendővel korábban, csak mindenki egy évvel öregedett – vágott bele a játékos edző, aki nem mellesleg az OB II egyik legeredményesebb góllövője volt. – Két éve vagyok a csapat edzője, igazából nem kértem korábban sem, és most sem különösebben senkitől semmit. Nem is kérhetek, hiszen egy teljesen amatőr csapat vagyunk. Ezért elvárást sem fogalmazhatok meg. A lényeg az volt, hogy mindenki annyit járjon edzésre, amennyit munkahelyi, családi elfoglaltsága, szabadideje megenged. Azt kell mondanom, mindenki rendszeresen látogatta az Árpád fürdőt. A hétközi tréningek során egy héten legalább kétszer kétkapus edzésre is sor került.

A legtöbben apukák, lassan nagyapák, mégis ilyen becsületesen látogatták a tréningeket?

– Azt kell mondanom, alig voltak hiányzók. Ezért folyamatosan tudtunk gyakorolni. Döntően a saját ifjúsági és serdülő csapatunk ellen kétkapuztunk. Tény, a többség nem mai gyerek, ezért a fiatalok sokszor ledaráltak bennünket, hiszen az állóképességük azért jobb, mint az „öregeké”. Ennek ellenére edzés szempontból mindenki kiteljesedett az év folyamán.

A környék egyetlen felnőtt vízilabdacsapata a miénk, érthető, ha a kényszer úgy hozta, hogy a saját utánpótlás ellen kellett gyakorolni a hétköznapokon. Ám ennek vannak kölcsönösen jó jegyei.

– Valóban így van, a fiatalok segítették az öregeket, és ez fordítva is igaz. Annál is inkább, mert a tétmérkőzéseken az utánpótlás korú játékosainkat is bevethettük. Összesen huszonhármas kerettel vágtunk neki az idénynek, akik közül tizenhatan voltak az úgynevezett „öregek”, vagyis felnőttek, és hét fiatal kapott lehetőséget a bajnoki mérkőzéseken. Ez segítette az ő fejlődésüket is, hiszen „beleszagolhattak” abba, milyen ifistaként vagy serdülőként a felnőttek között játszani. Olykor nagy teher is volt számukra, hiszen a saját korosztályú bajnokság mellett a serdülők, az ifik és a felnőttek között is helyet kaptak hétről hétre, ami akár évi ötven-hatvan meccset is jelentett számukra. De minden fiatal megtiszteltetésnek vette, ha meghívót kapott a felnőttmérkőzésre. Én pedig igyekeztem azokat kiválasztani a bajnokikra, akik kiérdemelték ezt a lehetőséget. Így edződik igazán az utánpótlásunk is.

Végül hogyan összegezhetjük a 2021-2022-es évet?

– Nagyon remek szezont zártunk. Békéscsabai szinten különösen remek évünk volt. Több csoportban zajlottak a mérkőzések, úgy, mint alapszakasz, középszakasz, rájátszás, helyosztók. Valamennyi alkalommal elöl vagy a középmezőnyben végeztünk, mindössze egyszer volt, hogy a soros fordulóban csak egy pontra tellett. Összességében az év során több győzelmünk volt a nagy menetelés során, mint vereség. De akadtak kimagasló találkozóink is, mint például éppen a legutolsó fordulóban, amikor 0–7-ről fordítottunk, és nyertünk 11–10-re.

Ezek szerint jó szájízzel tértek pihenőre.

Mindenképpen. Hiszen valamennyi alkalommal örömpólót játszott a gárda, mindenki élvezte a meccseket, mindenki kiteljesedett. Éppen ezért úgy gondolom, a következő bajnokságban is mindenkire számíthatok, legyen tizenéves vagy éppen „apóka”.

Címlapképünkön a felnőtt csapat néhány utánpótlás korú játékossal kiegészülve győzelemre készül

 2021. 07. 17.   Klub, Aktuális, Eredmények, Kitekintő

Június első hét végéjén az utolsó bajnoki mérkőzést követően kimásztak pólósaink a medencéből, egy héttel később pedig egy évzáró keretében végleg lezárták a 2020–2021. évi szezont. Ezt követően kicsit több mint egyhónapos pihenőt kapott klubunk apraja, nagyja, két nap múlva, július 19-én pedig újra „belecsapnak a lecsóba”, megkezdik a felkészülést az új bajnoki sorozatra.

Mielőtt hétfőn újra találkoznak sportolóink, előtte még Fodor Ádám vezetőedzővel beszélgettünk részben arról, milyennek látja az elmúlt esztendőt, és természetesen arról, milyen tervekkel vágnak bele az új évbe? Mint emlékezetes, összesen kilenc csapatunk viaskodott tavaly a különböző szintű bajnokságokban, amelyek közül nem egy feljutott a dobogóra.

Korábbi írásainkban minden edzőnk elemezte saját csapatainak elmúlt évi teljesítményét. Téged arra kérlek, összességében mond el, mivel voltál elégedett és mivel nem a 2020–21-es szezonban?

Az utóbbival kezdem: a pandémia alaposan átrendezte az életünket, sokban gátolta a munkánkat. Igaz, ez az ország összes csapatát érintette, így valahol kiegyenlítetté vált a dolog, de a gyerekek fejlődési lehetősége miatt mégis negatívan érintett bennünket. A szárazföldi edzésekről is lemondtunk, ugyanis úgy gondoltuk, a fertőzéseknek ott nagyobb lehetősége van. De, hogy a jóról is beszéljünk: a fiatalokkal kiegészült OB II-es felnőtt csapatunk erőn felül teljesített. A korábbi évben, a koronavírus-járvány eszkalálódása miatt az idő előtt véget ért pontvadászatban nulla pontot ért el az együttes, most a középmezőnyben zárt. Itt a nagy öregek mellett kimondottan jól szerepeltek az utánpótláskorúak, különösen a kapus Vozár Miklós vagy a gólerős Lukácsi Marcell.

Akkor nézzük az országos bajnokságokban szereplő utánpótlás csapatainkat.

A serdülő és ifjúsági gárdánk „rákfenéje” az edzéslátogatottság hiánya volt, különösen az idősebbeknél. Ha több munkát tettek volna bele, szebb eredményeket érhettünk volna el. Bár tény, ilyen körülmények között is helyt álltak ifistáink, serdülő csapatunk pedig az év során sokat fejlődött, a sorozat végére egyre erősebbé vált annak ellenére, hogy tavaly nyáron a legjobb négy, akkor már utánpótlás-válogatott játékosunkat elvesztettük (mint ismert, eligazoltak Egerbe, Pécsre – a szerk.). Gyermek korosztályú csapatunk bronzérme nagyon szép teljesítmény, ami akár még szebben is csilloghatott volna.

Hogyan láttad a vidékbajnokságokban szerepelő alakulataink teljesítményét?

A sok edzés minden fronton megtette hatását. Itt is csíptek el érmet csapataink, ami edzőink munkáját dicséri. Egyértelműen előre léptek ezek a korosztályok. Ez még a legkisebbekről is elmondható, pedig esetükben a pandémiás időszak miatt nehéz volt a toborzás. Sok volt az abszolút kezdő, de ők is az év folyamán óriási fejlődésen mentek keresztül. Így végül összességében is elmondhatom, hogy eredményes évet zártunk.

Bár egyelőre a felkészülés nem kezdődött meg, lehet már a jövő céljait megfogalmazni?

Úgy gondolom, ez még korai. A különböző szintű bajnokságok is csak majd ősszel kezdődnek, addig a munkáé lesz a főszerep, és ha látjuk a nyári alapozás végét, akkor könnyebb lesz a célokat megfogalmazni. Egy biztos, ezt a fejlődési trendet szeretnénk megtartani. A vidékbajnoki sorozatból felkerülők esetében pedig ez hatványozottabban igaz, hiszen mondhatni, majdnem új közegbe kerülnek. Látom, hogy a fiatalok egyre jobban megszerették sportágukat, ezért ugyancsak fontosnak tartom, hogy a jövőben még jobban érezzék ezt a szép játékot.

Úgy tűnik, a létszámra nem lehet panasz…

Valóban. Kilenc csapatunk indult az elmúlt szezon pontvadászatában, a 2021–2022. éviben is hasonlóan tervezünk. Az új sorozatban ismét ott lesz az OB II-es felnőtt csapatunk, miként utánpótlás szinten szintén indítunk ifjúsági, serdülő és gyermek gárdát az országos bajnokságban. A vidékbajnokságban új lesz, hogy beneveztünk egy serdülő együttest, továbbá akárcsak tavaly, részt vesznek a sorozatban a gyermek III., gyermek IV. és baby korosztályú pólósaink, miként továbbra is terv a gyulai egylet benevezése. Tény, lassan annyian vagyunk a klubban, hogy a vízfelület nagysága szab határokat.

A nyár az alapozó munka mellett a felkészülési meccsekről és tornákról is szól. A menetrend már körvonalazódott?

Mondhatni teljes egészében. Újdonság, hogy az utánpótlásnak is szervez a szövetség Magyar Kupa-sorozatot, amelybe serdülő és gyermek csapatunkat nevezzük. A vidékbajnoki együtteseknek Nyári Kupa néven fut majd egy program, ahol a gyermek III. és baby csapataink indulnak. Ugyanezt a két korosztályt neveztük a Szarvason idén második alkalommal kiírt Fodor Rajmund Kupára. A hagyományos szentesi Diapolo Kupán az ob-s serdülő és gyermek alakulataink rajtolnak el. Szeptemberben a Takaréktár Kupán lesz ott utánpótlásunk. Emellett számos felkészülési edzőmérkőzést tervezünk felnőttjeinknek és az utánpótlásnak, zömében a környékbeli csapatok ellen, hogy kissé megtörjük a hétközi monotóniát. Ugyanis a hétfői találkozást követően keddtől már napi két edzést tartunk a gyerekeknek. Edzőtábort viszont idén csak hazai körülmények között szervezünk.

Címlapképünkön Fodor Ádám vezetőedzőnk – fotó: Such Tamás

 2021. 07. 10.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Immár nyolc éve, hogy működik egy kihelyezett utánpótlásbázisunk a fürdővárosban Gyulai Vízilabda Klub néven, amely a legfiatalabbak vidékbajnoki sorozatában játszik évről évre. A közel egy évtized alatt Béládi Csaba kezében futott össze a szál, és minden esztendőben 10-15 fiatal sajátította el kezei alatt a sportág alapjait.

Korábban kevés sikerélményben volt részük a gyulai fiataloknak, rendre az utolsó helyen végeztek, ám idén a nyolc csapatos gyermek IV. korosztályos bajnokság Délkeleti csoportjában egy gárdát már megelőztek. Ám ebben a korosztályban nem is annyira a győzelmek, a helyezések a legfontosabbak, sokkal inkább az az értékmérő, mennyit fejlődnek a fiatalok egy év alatt, illetve kik ragadnak meg a sportágban, és kik kerülhetnek be a békéscsabai „központba”?

– Tizenhárom évvel ezelőtt kerültem a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubhoz edzőnek, ebből nyolc évet a gyulai fiatalokkal foglalkoztam – mondta az idén a klubtól búcsúzó tréner, Béládi Csaba, akit az évzárón egy emlékplakettel jutalmazott az elnökség. – A majd egy évtizednyi fürdővárosi tevékenységem során csaknem száz gyerek fordult meg a kezem alatt, akiknek mintegy harmada ma már Békéscsabán játszik a különböző korosztályokban. Akadtak köztük bőven tehetségek is, sőt olyanok is, akik a különböző szintű utánpótlás-válogatottba is meghívót kaptak. Büszke vagyok olyan tanítványaimra – a teljesség igénye nélkül –, mint a később a labdarúgást választó tehetségekre, az Oláh ikrekre, a ma már az egyik OB I-es élgárda utánpótlásában vízilabdázó Gellény Zétényre, vagy a csabai együttesekben vitézkedő Csatári Szabolcsra, Dobos Ferencre, a maiak közül pedig Nánási Hunorra, Szabó Barnabásra, Kováts Hunorra. Csak a legutolsó másfél évben 22 gyerekeket adtam át az anyaegyesületnek Békéscsabára.

De nézzük az utolsó esztendőt. Tavaly nyáron tucatnál több, köztük sok újonccal vágott neki Béládi Csaba az új szezonnak. Ez volt a Gyulai VK gerince, akikhez időnként néhány békéscsabai fiatal párosult a meccseken. Miután ebben a korosztályban a békéscsabai-gyulai gárda együttesen nagyon népes, a megyeszékhelyi trénerrel, Csabai Zoltánnal együtt azon dolgoztak, hogy minél több játéklehetőséghez jussanak a gyerekek, minél több meccsrutint szerezzenek. S hogy hová fejlődtek a fürdővárosi fiatalok?

– Voltak gondjaink a koronavírus-pandémia miatt – folytatta a gyulaiak mestere. – A Várfürdőben nem tudtunk edzeni, ezért hét hónapon át Békéscsabára ingáztunk az anyaklub és a szülők segítségével. Hetente kétszer a Csirkefogók VK busza szállított át bennünket, akkor nyolcvan-kilencven százalékos volt az edzéslátogatottság, máskor a szülők hozták-vitték a gyerekeket, ilyenkor viszont ötven-hatvan százalékos. Ez sajnos jócskán behatárolta a fejlődési lehetőségeket. Akik hetente négyszer-ötször tudtak járni az edzésekre, azok úszástudásban, labdabiztosságban, taktikában is előre léptek, mások viszont lemaradtak. Így tapintható különbség alakult ki a gyerekek tudása között.

Mint fentebb említettük, ebben az esztendőben már akadtak sikerei is a gyulai gyermek „négyes” gárdának. Amire a legbüszkébbek: a Mórahalom együttesét megelőzték a bajnoki végelszámoláskor.

– Tény, a rájátszásbeli Csongrád és Szentes csapatai jóval előttünk jártak, pláne az alapszakasz együttesei – foglalta össze az idei tapasztalatokat Béládi Csaba. – Ellenük csak egy-egy negyedben voltunk méltó ellenfelek, a találkozók többségében szétúsztak bennünket, és technikai és taktikai téren is előttünk jártak. De arra büszke vagyok, hogy helyenként már volt tartása a csapatnak.

S hogy mit hozhat a jövő? A tervek szerint a jobbak idén is átkerülnek a békéscsabai utánpótlásbázisba. Marad öt-hat ifjú vízilabdás, akik köré új csapatot kell építenie a majdani új edzőnek.

Címlapképünkön a gyulai fiókcsapatunk 2021-ben

 2021. 07. 03.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

A 12-13 éves, azaz gyermek III. és gyermek IV. korosztályos békéscsabai fiataljaink munkáját Csabai Zoltán edző irányította az elmúlt bajnoki esztendőben. Tavaly nyáron 33 fiatallal kezdte meg a munkát, közülük a legaktívabb 28 kapott szerepet a korcsoport vidékbajnoki sorozataiban a Délkeleti csoportban.

Bár ezeknél a korosztályoknál nem meghatározó, hogy milyen helyezéseket érnek el, elöljáróban elmondható, hogy mindkét alakulat túlteljesítette az edző által titkon előírt elvártakat. Érhető, hiszen már az alapszakasz után mindkét csapat kiharcolta a felsőházi folytatást (az első négyben végzett), majd a gyermek IV. korosztály még a dobogós helyre is befutott.

Emlékeztetőül a 2020–2021. évi vidékbajnoki végső sorrendek. Gyermek III. korcsoport: 1. Szolnoki Dózsa, 2. Legrand Szentesi VK, 3. Szegedi Vízipóló Suli, 4. Csabai Csirkefogók VK, 5. Kecskeméti JS, 6. Hódmezővásárhelyi VSC, 7. Invictus SC, Szolnok, 8. Kölyök Póló SE, Monor.

Gyermek IV. korcsoport: 1. Legrand Szentesi VK, 2. Szolnoki Dózsa, 3. Csabai Csirkefogók VK, 4. Szegedi Vízipóló Suli, 5. Yordo Szentesi Leányok, 2. Csongrádi VVSE, 3. Gyulai VK, 4. Mórahalmi VK.

– Mint minden évben, a tőlem „kiöregedő” gyerekek feljebb kerülnek Fodor Ádámhoz, alulról pedig a baby korcsoportosok jöttek át az én csoportjaimba – fogalmazott Csabai Zoltán. – Itt a fiatalok teljesen új helyzet elé kerülnek, hiszen némileg eltérő szabályok vonatkoznak rájuk, mint korábban. Elég arra gondolni, hogy a legfiatalabbak esetében öt+egy, itt már hat+egy fős egy csapat. Alul komplett sorcserét kell alkalmaznia egy edzőnek, itt már a felnőttekhez hasonlóan egyénileg lehet cserélni a játékosokat, és sorolhatnám a további kitételeket. Egyszóval bőven volt új tanulnivalójuk a legfiatalabbaknak, de a többieknek is.

Könnyű volt meghatározni az alapvető célt is, mégpedig azt, hogy az újdonságoknak megfeleljen mindenki, amit összességében igencsak jól teljesítettek a gyerekek. Fontos cél volt az úszástudás fejlesztése is. Az új korosztályban még zónázni nem lehet, ezért a szoros emberfogás gyakorlása került előtérbe. A támadások kidolgozásának tanulása ugyancsak alapvető feladat volt, miként a technikai képzés. Nem beszélve a laza közösség csapattá formálásról.

– Idén a koronavírus-pandémia miatt kissé átrendeződött a bajnokság, kevesebb csapat nevezett, a korábbi 14 helyett csupán nyolc – elemezte az évet Csabai Zoltán. – Elsősorban a külföldi gárdák elmaradása miatt alakult így. Ettől függetlenül remek kis sorozatot éltünk át tavaly nyár óta, hiszen a nagy hagyományokkal rendelkező OB I-es csapatok utánpótlás együttesei mind felsorakoztak, így sok éles meccset játszhattunk, ami nagyban elősegítette a fejlődést.

Érdekesség a kisebbek esetében, hogy csak az utolsó pillanatban dőlt el, hogy a Csongrád és a Békéscsaba közül melyik csapat kerül föl negyediknek a felsőházba. Végül az eredmények a mieink javára döntöttek, a gyerekek pedig egy bronzéremmel hálálták meg a kínálkozó alkalmat.

– Tudtuk, hogy a felsőházban nagyon erős ellenfelek várnak ránk, ám mégis örültem, hogy a szolnokiakkal, szegediekkel, szentesiekkel folytathattuk, hiszen ebben a mezőnyben lehet igazán tanulni, tovább fejlődni – tekintett vissza az edző. – Itt sem volt eredménykényszer, fiataljaink mégis jól teljesítettek, mondhatni, ezek az eredmények már pluszok voltak. Azt tartottam fontosnak, hogy nagyobb nevű ellenfeleinkkel szemben szoros meccseket játsszunk, és itt is gyűjtögessünk pontokat, ami sikerült is. Pedig a kezdet nem volt könnyű, de aztán belelendültek a gyerekek.

A gyermek IV. korosztály teljesen komplett volt, olyannyira, hogy a gyulai fiókcsapatnak is adtak át fiatalokat a bajnok találkozókra. Ugyanez nem mondható el az egy évvel idősebbeknél, itt bizony olykor fel kellett játszani a gyermek III-ba a fiatalabbaknak is.

S hogy mit hozhat a jövő? Nos, többen felkerülnek eggyel feljebb lévő korosztályba, várhatóan 10-11 gyerek. Nagyjából ugyanennyien jönnek fel Csabai Zoltán csoportjába a baby korcsoportból.

– Az lesz az új kihívás, hogy az újoncokat beépítsük a csapatba, és felzárkózzanak – mondta zárszóként az edző. – A régiek esetében pedig a taktikai repertoárt kell fejleszteni, a lövéseket hatékonyabbá tenni.

Címlapképünkön a gyermek IV. korcsoportos együttesünk Csabai Zoltán edzővel, szövegközi képünkön a gyermek III. korosztályosok