ímkézett bejegyzés

 2019. 06. 20.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Régen látott, különös erőfeszítés kellett ahhoz, hogy 22 esztendei OB I B-s tagságát megőrizze felnőtt csapatunk. Mint emlékezete, egy „egyszerűbb” alapszakasz után jött egy keserves rájátszás, majd egy óriási csatákat hozó osztályozó, ami után megragadt csapatunk az osztályban. Ám a jövőre nézve sok tanulsággal is szolgált a 2018-2019-es szezon, amelyről vezetőedzőnkkel, dr. Szilágyi Kristóffal beszélgettünk behatóbban.

Tisztában volt azzal a klubvezetés, és jómagad is, hogy a tavaly nyári nagy kiáramlás, eligazolások, leállások után nehéz év vár a csapatra. De ennyire? Mármint, hogy osztályozót kellett játszani az OB I B-ben maradásért.
— A szezon közben többször néztünk ki jobban és rosszabbul is, mint a végén. De ha az összképet nézem, akkor erre számítottunk. Ha a realitást nézem, nem volt több az idei szezonban, még akkor sem, ha adott esetben egy-egy labdán múltak a mérkőzések és a jobb helyezések, így az osztályozó mérkőzés elkerülése is. Viszont pont ezért nem is volt pánikhangulat a végén, amikor a nyakunkon volt a kés.

Miért nem lehetett megerősíteni a csapatot tavaly nyáron, illetve menet közben?
— Ennek összetett okai vannak. Kevés olyan játékos van a piacon, aki az adott pozícióban tudott volna segíteni nekünk. Konkrétan mindenhol centerhiány van. Ehhez jött a Szeged kiesése, és a Hódmezővásárhely „bevásárlása”, illetve azok a régóta meglévő jellegzetességeink, mint a nagy távolság, vagy a kisebb büdzsé.

Menet közben, az alapszakasz során egyáltalán nem látszott, hogy nehézségei támadnának a csapatnak…
— Valóban, akkor stabilabbnak tűnt a helyzetünk. Bár addig is azért hullámzott a játékunk rendesen. És nem is lett volna ilyen hosszú a szezonunk, ha a Szolnok ellen itthon 4—1 után nem állunk le és kapunk ki 10—8-ra. Pont az ilyen hullámvölgyek miatt lehet sokaknak hiányérzete. De ezeknek is megvolt a szakmai oka.

A rájátszást megelőzően is sok ponttal indultunk harcba, ám ott kevés babért termett. Miért?
— Nem gondoltam volna, hogy csak két döntetlenre futja az alsóházi rájátszásban, és azokat pont az Eger ellen szerezzük majd. Németh Dani játékának és jelenlétének a hiányát idén még nem tudta a mérkőzések teljes idejében megoldani a csapat. Ehhez hozzájött még a „két sátoros ünnep” (az Árpád fürdő őszi sátorállítása, illetve tavaszi bontása), vagyis egy a szezon rajtjánál, egy pedig közvetlenül a playoff elején, továbbá a tartósan hideg vizű medence és a kevés közös gyakorlási lehetőség.

Kicsit kényszerből is, de elvi okokból is sok fiatal kapott játéklehetőséget a felnőttek között az év folyamán. Mennyire vagy elégedett velük? Megfelelő ütemben fejlődtek a „öregek” között?
— Kettős céllal vágtunk neki az idei szezonnak. Egyrészt: a csapat maradjon bent az OB I B-ben, másrészt ezzel párhuzamosan minél több saját nevelésű fiatal kapjon lehetőséget és dobjuk be őket a mély vízbe. Az út több mint rögös volt, de mindkettőt teljesítettük. Összesen tizenegy, még utánpótláskorú játékosunk kapott idén lehetőséget a bizonyításra, akik egyáltalán nem ijedtek meg, sőt sokszor tőlük még nem elvárható módon felnőttek a feladathoz. Közülük négyükkel, Pónya Tiborral, Vidovenyecz Zsomborral, Bucsi Ferenccel és Gellény Zéténnyel nagyon elégedett a teljes edzői stáb. Rengeteget melóztak, olyan edzés- és meccsterhelést kaptak, mintegy 62-65 alkalommal, ami már szinte első osztályúnak mondható, miközben még nincsenek tizenöt évesek sem. Ehhez kellett az ő hozzáállásuk és szorgalmuk, valamint a szüleik részéről az extra áldozatvállalások. A többiekkel kapcsolatban azonban van bennem némi hiányérzet, de ennek okai már összetettebbek.

Végül is örömteli, hogy 22 év után is megőrizte másodosztályú tagságát a felnőtt gárda. De mi várhat rájuk jövőre? Különös tekintettel arra, hogy újabb leállások elé nézünk (Németh Dani, Ormai Zoli, és lehet esetleg más is). Érkezhet új játékos? Vagy a fiatalokkal kell végleg feltölteni a felnőtt csapatot?
— A legfontosabb, hogy megőriztük az indulási jogunkat. A játékoskerettel kapcsolatos beszélgetések pedig már rögtön a Tatabánya elleni osztályozó mérkőzést követően megkezdődtek. Bárkiket is sikerül igazolnunk, a saját nevelésű fiataloknak jövőre még nagyobb szerepet szánunk.

Az imént már szóba került néhány akadályozó tényező, mint a hideg víz, a sátorállítási anomáliák. Nagy tehernek tűnik…
— Nem csak és kizárólag a felnőtt csapathoz tartozik ez a téma, de azt is érinti és sajnos negatívan. Sokszor napi harcokat kell vívni azért, hogy edzeni, dolgozni tudjunk. Gondolok itt arra, hogy 16 napig tart levenni egy sátrat, vagy éppen olyan hideg vagy meleg a víz, hogy az edzésre és játékra alkalmatlan. És ez nemcsak minket, hanem az úszó klubot is érinti. Ezek olyan napi küzdelmek, amelyek megoldása rengeteg időt, energiát és pénzt igényel egyesületünktől és az abban dolgozóktól. Minden csapatunk eredményesebb lenne, ha még csak nem is ideális, de nyugodtabb körülmények között végezhetnének a dolgunkat, és ha lehet a vízben…

Most pihenő van. Mikor kezdődik az új szezonra való felkészülés? Lesznek-e felkészülési mérkőzések, esetleg valamilyen torna?
— Először is ki kell pihenni ezt a fizikailag és mentálisan is nagyon megterhelő szezont játékosnak, edzőnek, szülőnek és családtagoknak egyaránt. A pontos menetrend még nincs meg, de ezek az egyeztetések is folyamatban vannak. De nem lenne baj, ha már ismernénk a jövő évi versenynaptárt és az OB I B versenykiírását. Akkor tudnánk, hogy mikor és mire is készüljünk. Annyi biztos, hogy az utánpótlás csapataink július 22-én elkezdik a munkát.

Címlapképünkön fehér sapkában dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnk, akire a felnőtt csapat mérkőzésein a vízben is sok feladat hárult – fotó: Enyedi Beáta

 2019. 01. 15.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Január utolsó hét végéjén folytatódik a bajnokság a felnőtt OB I B-ben, ezt megelőzően egy rangos, öt csapatot felvonultató felkészülési tornát rendezett klubunk. Mint emlékezetes, a háromnapos Rádió1 Kupa néven lezajlott eseményen, csapatunk mellett a debreceniek vettek részt, valamint határainkon túlról két román és egy ukrán együttes. A körmérkőzés torna minden csapatnak négy találkozót jelentett, és ahogy lenni szokott, jól szolgálta a bajnoki rajtra való hangolást. E tömör, egymondatos megállapítás után azért nézzük részletesen, mit is takarnak részleteiben a „jól szolgálta”, amihez vezetőedzőnk, dr. Szilágyi Kristóf észrevételeit, tapasztalatait hívjuk segítségül.

— Tudomásom szerint Békéscsabán még nem rendeztek hasonló felnőtt nemzetközi tornát, amely mindenképpen elérte célját — így a vezetőedző. — Nem beszélve arról, hogy valamennyi csapat megköszönte a meghívást, a részvételi lehetőséget, hiszen számukra is jó erőfelmérőnek bizonyult a tavaszi szezonkezdet előtt. Valamennyi fél a rendezés színvonalát is dicsérte. Ezek után az első megállapításunk az volt, hogy jó lenne ebből hagyományt teremteni.

Milyen szakmai következtetéseket tudsz levonni a háromnapos eseményt követően?
— Mint korábban is elmondtam: a legjobb edzés a mérkőzés. Vagyis meccsritmusban tudtunk hangolódni, nem a sok faltól falig úszással, és a túlzott állóképességi munkával. Egyénileg és csapatként hasznos volt. A felnőtt keret 22 vízilabdázója sok játéklehetőséget kapott. Persze ebbe a keretbe beletartoztak a serdülő és gyermek korosztályú fiataljaink is. Három nap után tisztult a kép, egyre jobban kirajzolódik, kire és mennyire számíthatok a másfél hét múlva kezdődő hosszú menetelés során.

Maradt-e hiányérzeted a torna után?
— Egyedül annyi, hogy a végső győztes debreceniekkel szemben nem tudtunk szorosabb mérkőzést játszani. Talán egy kicsit mentség lehet, hogy azon a napon számunkra az már a második találkozó volt, és az előtte lévő, a nagyváradiak elleni korai derbi sokat kivett a csapatból. Viszont valamennyi meccsünk jó színvonalú volt, és jobbára szoros találkozókon nyertünk a hajdúságiak ellenit leszámítva.

Mekkora teher volt, hogy három nap alatt négy mérkőzést kellett játszani?
— Egy szóban: nagy. Nem véletlen, hogy időnként hullámzó volt a teljesítmény. De ez nem baj, hiszen „csak” egy felkészülési torna volt a saját rendezésű esemény. Ahol az is kiderült, hogy mire kell még figyelnünk a tavaszi rajtig, annál is inkább, mert egy nagy sorozat vár ránk.

Kikkel voltál elégedett?
— Mint korábban beszéltünk róla, sok lehetőséget kapott mindenki, de különösen a fiatalok. Bátran ki is jelenthetem: éltek vele, szinte mindenki jó benyomást tett rám, stabil és jó teljesítményt nyújtottak. Az „öregek” közül pedig Ajtai Miklós emelhető ki gólerősségével, amire a bajnokság során is nagy szükség lesz.

Címlapképünkön: a négy mérkőzést sikeres megvívott csapatunk és Herczeg Tamás országgyűlési képviselő (elől, jobbról a második), aki a harmadik napon meglátogatta a tornát, ahol díjakat is átadott

 2019. 01. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Rövid téli pihenő, illetve átmeneti időszakot tölthetnek az ünnepekkel körbe zárva csapataink a 2018—2019-es év fordulóján. Alig csengett le a rövid őszi szakasz, már januárban tavaszt írnak csapataink a folytatással. Az átmeneti időszakot használtuk ki, hogy elemezzük az utánpótlás helyzetét is klubunkban, amihez a vezetőedzőt, dr. Szilágyi Kristófot hívtuk segítségül.

Milyen elképzelésekkel vágott bele a klub az országos bajnokságokban szerepelő csapataival?
A tavalyi 2003—2004-es eredményekből kiindulva, úgy gondoltuk, hogy idén akár több korosztályban is képesek lehetünk stabilan jó eredményekre. De több olyan külső tényezővel sem tudtunk megbirkózni, amelyek aztán komoly hatással voltak az őszi eredményességünkre. A serdülő csapatban például mintegy tíz pont biztos, hogy „bennmaradt”, amit csak saját magunknak köszönhetünk. Továbbá ebben óriási szerepe van a sokszor emlegetett indokolatlanul elhúzódó sátorépítésnek, és a garabonciás napok „sportromboló” hatásának. De keressük a megoldást ezekre is.

Mennyiben valósultak meg a tervek?
Az imént említett okok miatt csak részben, és emiatt komoly hiányérzetünk is van. Viszont úgy gondolom, hogy még korai nagy leltárt tartani, mert csak tíz fordulón vagyunk túl egyelőre a 26 fordulós bajnokságból. A sok meccs mellett, sok utazás vár még ránk, és az utánpótláskorú játékosokra különösen jellemző, hogy akár egy-másfél hónap alatt is nagy fejlődést tudnak mutatni.

Miért ilyen vékony az ifjúsági csapat kerete? Hová tűntek az addigi húzóemberek?
Az ifjúsági korosztályban mutatkozó lemorzsolódás nem csak csabai, vagy vidéki probléma, hanem országos tendencia. Ezen nem segít az a tény sem, hogy a városnak jelenleg még nincs fedett uszodája, és versenyképes, népszerű oktatás kínáló felsőoktatása sem. A közvetlen versenytársainknál az egyik, vagy éppen mindkettő megvan. Ami minket illet, a tavalyi ifi csapatból négyen öregedtek ki és hárman hagyták abba. Valamint szakmailag az sem elhanyagolható, hogy Tifrea Ovidiu és Tóth Frank kieső játékával 168 gól „távozott” ebből a korosztályból, akiknek egyelőre még nem találtuk meg a megfelelő helyetteseiket.

A folytatásban megőrizheti-e veretlenségét a gyermek csapat?
Részcél lehet ugyan, de szakmailag úgy gondolom nincs jelentősége. Egy ilyen sorozat az önbizalomnak jót tehet, de könnyen tévútra is vihet. Tudni kell azt is, hogy közvetlen riválisainkkal, az OSC-vel, Kecskeméttel — akik szintén hibátlan mérleggel állnak —, még csak most fogunk találkozni a 12. és 13. fordulókban. Ezek a mérkőzések kiemelten fontosak lesznek a bajnokság végkimenetel szempontjából, és meggyőződésem, hogy egy-egy gól különbség lesz csupán a csapatok között. Remélem, hogy betegség vagy sérülés nem fog hátráltatni minket és teljes csapattal tudunk kiállni ezekre a mérkőzésekre.

A nemzetközi vidékbajnokság átszervezése után könnyebb lett az utánpótláscsapatok helyzete? Értem ez alatt, hogy egy szűkebb régiónak írták a ki bajnokságot a dél-keleti csoporttal…
Szerintem egyáltalán nem, mivel az utóbbi években egyre több helyen népszerű lett a vízilabda, és már az újonnan alakult egyesületeknél is komoly szakmai munka folyik. Több a jó csapat, akik közel azonos szintet képviselnek, és izgalmas mérkőzéseket játszanak már a legkisebbeknél is. Ehhez jön még hozzá, hogy a határon túli csapatok egy másfajta vízilabda kultúrát hoznak a versengésbe, amitől csak még színesebb lesz az egész.

A vidékbajnokságban szereplő csapatok esetében mi a fontosabb, a jó helyezés a bajnokságban, vagy a fejlődés tettenérése?
Nekem az a filozófiám, hogy nem a „Farsang Kupa” megnyerése a cél 12 évesen, hanem, hogy évről-évre jól képzett játékosokat tudjunk feladni a következő korosztályba egészen a felnőttig. Ezen irányelv mentén haladunk mind a területi bajnokságokban, mind pedig az országos bajnokságokban résztvevő csapatok esetében is. Egészséges, stabil értékrenddel rendelkező fiatalokat szeretnénk nevelni a sport által. Ha összejön egy „jó évjárat”, akkor a sportsikerek által talán könnyebb dolgunk van a nevelés terén és alacsonyabb lehet a lemorzsolódási ráta is.

Mindkét kategória (országos és vidékbajnokság) elégedett vagy a létszámmal, az edzéslátogatottsággal, a szakmai munkával?
Úgy gondolom, hogy a szakmai munka terén sokat léptünk előre. De még egyáltalán nem dőlhetünk hátra. Sőt, folyamatosan keresni kell az előrelépési, fejlődési lehetőségeket, amelyek által meg tudjuk előzni a többi klubot. A korosztályok létszámát tekintve vegyes a kép. Vannak nagyobb létszámú korosztályok, és vannak olyan „lyukas-korosztályok” mint például a 2005-ös és a 2007-es, ahol már előre látjuk, hogy később nagy problémáink lehetnek, mert lényegesen kevesebb gyerekünk van. Az edzéslátogatottságot tekintve pedig szintén vegyes a kép. Az alacsonyabb korosztályokban egészen a 2004-es csapatig bezárólag úgy gondolom, hogy elégedettek lehetünk. A nagyobb probléma, és ezzel kapcsolatban hiányérzetünk a serdülő és ifjúsági csapat edzéslátogatottságát tekintve van, és ez már az eredményességükön is meglátszik.

Hogyan és mikor kezditek meg a munkát 2019-ben?
Kimondottan korán vagyunk kénytelenek kezdeni, mert több csapatunk már január második hétvégéjén vízbe száll, és az országos bajnokság is, minden eddiginél korábban, január 20-án már folytatódik. Így a gyerekek nagy örömére elég rövid idő marad a klasszikus értelemben vett alapozó munkára. Éppen ezért kifejezetten kapóra jött az egyik legjobb szlovák felnőtt és utánpótlás-nevelő egyesület, a KVP Nováky meghívása egy közös edzőtáborba január első napjaiban. Ide két korosztályunk, az országos gyermek, a 2004-2005ben születettek, valamint a 2006—2007-os csapatunk azon tagjai utaznak, akik az ősz során hozzáállásukkal és edzésmunkájukkal kiérdemelték azt. Ismerve a kinti edzéslehetőségeket és erőviszonyokat úgy gondolom, hogy nagyon hasznos és egyben fárasztó napok várnak a srácokra és az edzőkre egyaránt.

Címlapképünkön az országos bajnokságban eddig remeklő és veretlen gyermek korosztályos csapatunk időkérés közben az edzőkkel, dr. Szilágyi Kristóffal és Fodor Ádámmal

 2018. 12. 25.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Karácsony van. Elültek a hétköznapok. Béke van, csend és pihenés. Így van ez a sportban is. Az évnek ebben a hátralévő szakaszában mindenki a családjával tölti a napokat, a legtöbb helyen nincsenek edzések, versenyek, mérkőzések. A vízilabdában sem. Sportoló, edző ilyenkor mérleget is vonhat az évről, vagy egy szezonról. Dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnk is megtette mindezt a felnőtt csapatunk kapcsán. Az őszi szezonról beszélgettünk.

Annak tudatában, hogy alaposan meggyengült nyáron a csapat, erre számítottál az első tíz fordulóban?
Előzetesen bíztam abban, hogy akár meglepetést is okozhatunk, ami egy-egy döntetlenben vagy győzelemben nyilvánul meg. Különösen úgy, hogy nagyon biztatóan indult az ősz, mert idegenben egy nagyon fegyelmezett játékkal mindössze 7—5-re kaptunk ki a Vasastól. De elnézve a többi csapat és a mi lehetőségeinket, kijött jó néhány olyan hiba, vagy nevezzük inkább egyéni vagy csapathiányosságnak, ami a nagyobb arányú vereségeket eredményezte. És mivel nem egy ilyen akadt ezért azt kell mondanunk, hogy jelenleg ez a realitás. Abban azért előzetesen bíztam, hogy hátul stabilabbak leszünk és kevesebb gólt kapunk. Leginkább ebben kell majd előrébb lépnünk 2019-ben.

Adódik a kérdés: milyen hiányosságokat tapasztaltál az őszi szezonban?
Hiányosságok? Hát akadt pár sajnos. De ezeknek az okai részben kódolva voltak az idei szezon indulásakor. Ez alatt értem azt, hogy például a keret legidősebb és legfiatalabb tagja közt 37 év van. Továbbá az egyéni játéktudás, valamint az edzettség terén is nagyon széles skálán mozog a felnőtt keret. Leginkább az összeszokottság és az egységes kondíció hiányzik, illetve ez az oka annak, hogy túl sok gólt kaptunk, illetve a támadójátékunk azonos létszám mellett sokszor esetlegesnek tűnik, mert elég szűk a taktikai repertoárunk, ami a kevés közös edzéseknek tudható be. Különösen a zóna elleni játékunk akadozik, azon belül is a harmadik-negyedik negyedben, amikor már fogy az oxigén.

Volt-e pozitívuma az eltelt időszaknak?
Mindenképpen volt. Azokon a mérkőzéseken, amikor mi számítottunk hazai pályán esélyesnek, mint például a Székesfehérvár, a MAFC, a Dunakanyar ellen, illetve amikor volt reális esélyünk győzni, akkor érezhetően nagyon odatette magát a társaság. A másik oldalról pedig sajnos olyan is akadt, amikor kevés esélyünk volt, akkor — hiába beszéltünk róla a meccs előtt — fejben kicsit előre fel is adtuk azt, és ez visszaköszönt a végeredményben is. Az ősz legfontosabb pozitívuma azonban az volt, hogy a fiatalok sok játéklehetőséghez jutottak és alapvetően nem ijedtek meg.

Ha már fiatalok: beépítésük megfelelő ütemben zajlik?
Ez egy nagyon összetett és hosszabb folyamat, nem egyik napról a másikra történik. Az ősszel több lehetőséget is kapó gyerek és serdülő játékosok tekintetében úgy gondolom, hogy jól haladunk. Viszont a kevesebb lehetőséghez jutó játékosok, vagy az utánpótlásból már kiöregedett fiatal játékosaink tekintetében komoly hiányérzetem van. Sajnos a garabonciás napok „klub és sportromboló” hatása az uszodába is begyűrűzött, amivel szemben a mai napig ki vagyunk szolgáltatva. De, hogy érthető legyek, sokkal több fiatalnak szerettünk volna lehetőséget adni a szezon során a mérkőzéseken vagy a felnőtt edzéseken is akár, de egyszerűen nem voltak ott. A nyári alapozást követően — amit egyébként nagyon rendesen végigdolgoztak — minden más hirtelen fontosabb lett, mint a vízilabda, a csapat, az edzés, amiben sajnos nem kevés szülői felelőtlenség is van.

Ezt a teljesítményt vártad azoktól a fiataloktól, akik mégis rendelkezésedre álltak és lehetőséget is kaptak?
Nagyon mélyre, egészen az országos gyermek korosztályig, a 2004-ben születettekig nyúltunk vissza az idei szezonban, velük szemben a vízben azonban nem is lehet igazából nagy elvárásunk. Pont ezért minden apró pozitív momentumnak örülnünk kell. Az viszont tény, néhányuk játékára és fejlődésére kifejezetten katalizátorként hatott az elmúlt pár hónap, aminek jótékony hatása a bajnoki utánpótlás-mérkőzéseken már kézzel fogható. Ez azt is jelenti, hogy jó versenyző alkatok, valamint lelkileg erősek és talán az edzőik is jó tanácsokkal látják el őket a mérkőzések előtt. Nem baj, ha hibáznak, sőt most kell hibázniuk, hogy később magabiztosak és győztes mentalitású játékosok lehessenek. Kaptunk róluk gólokat, ahogy idősebb, rutinosabb játékosokról is, vagy éppen visszaúsztunk helyettük, de nem ez a fontos. Ez az év miattuk van.

A tabellán elfoglalt helyezés reális, elégedett vagy vele?
Elégedett abszolút nem vagyok, és nem is lehetek. De sajnos jelenleg ez a realitás, mert a kevés győzelmünk mellett nem a több egygólós vereségről beszélhetünk. Nem annak keressük az okait, hanem nagyobb arányú vereségekét. Másrészt pedig minimálisra csökkentek az esélyeink, hogy bekerüljünk a biztonságot jelentő középházba, ezért a januári és februári idegenbeli mérkőzéseknek kiemelt jelentősége lesz. Néhány edzőmérkőzésen, amikor nem volt tét, már voltak bíztató momentumok. Ezeket kell átültetnünk a tétmérkőzésekre is 2019-ben.

Mit lehet tenni egy eredményesebb tavaszi szereplés érdekében?
Edzeni, edzeni és edzeni kell és nem csak beszélni róla. Többet kell foglalkozni a vízilabdával, és nemcsak a vízben. Látni kell, hogy ez az OB I B már nem a négy-öt évvel ezelőtti pontvadászat. A hobbicsapatok és egyesületek már az OB II-ben mérkőznek. Mi ennél jobbak vagyunk, és magasabb szintet képviselünk, de erről nem elég beszélni. A sportban a múlt eredményeiből nem lehet megélni. Ha lehetne, akkor Puskásék óta még mindig a világ tetején lenne a magyar labdarúgás is.

Várható-e továbbra is, hogy nagy lesz a „mozgás” hétvégente a kispadon?
Úgy gondoltam, hogy az idén talán többet tudok segíteni a csapatnak a vízből, minthogy „tétlenül” álljak a parton. Ez egy ilyen év lesz, így kell megoldanunk. A játékos-edző intézményének buktatóival és hátrányaival természetesen minden hétvégén szembesülünk. Előnye sajnos nem sok van, de az már pár meccs után kiderült, hogy Fodor Ádámmal jól megértjük egymást és ki tudjuk egészíteni egymás szakmai hozzáfűznivalóit és talán nem fogunk egymás agyára sem menni a szezon végéig.

Címlapképünkön: játékosedzőnk, dr. Szilágyi Kristóf (fehér 9) a vízben éppen az olimpiai bajnok dr. Steinmetz Ádámmal (kék 13) küzd a labdáért, miközben a parton másik edzőnk, Fodor Ádám már a fején a sapka, hogy bármikor ő is a vízbe ugorjon, de most itt egyelőre trénerként irányít. Jobbra Borsos Pál klubelnök (kezében a labda) szemléli a Vasas elleni eseményeket, de alkalomadtán ha kellett, ő is a csapat rendelkezésére állt, mint játékos

 2018. 08. 14.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Utánpótlásunk jelentős hányadának lezajlott az új szezon első erőpróbája, a hódmezővásárhelyi Gyarmati Dezső Sportuszodában lezajlott, háromnapos Diapolo Kupa. Mint emlékezetes, ezen az ifjúsági, a serdülő és gyermek korosztályúak küzdelmébe nevezte klubunk három csapatunkat.

Ugyancsak emlékeztetőül: az ifjúságiak hatcsapatos mezőnyében együttesünk hatodik lett, a serdülők éppen a középmezőnyben végeztek, hét gárda közül a negyedik helyen zártak. Gyermek korcsoportosaink viszont nagy sikert könyvelhettek el: a nyolc csapat közül fiataljaink mindenkit legyőzve aranyérmesek, illetve kupagyőztesek lettek.

Igaz, ezúttal sem az eredményességen volt a hangsúly, hiszen felkészülési tornaként jegyezték a vásárhelyi nemzetközi eseményt, nem beszélve arról, hogy a korosztályváltások miatt mindenhol új csapatokat kell kialakítani, építeni. Továbbá az „edzőkeringők”, vagyis az a tény miatt, hogy a különböző korosztályokat a jövőben házon belül mások készítik fel, itt bizony kölcsönösen szokniuk, ismerkedniük, barátkozniuk kellett a trénereinknek és fiatal pólósainknak egyaránt.

— Egyik korosztályban sem készültünk különösebben a hódmezővásárhelyi tornára — vágott bele a hét végi esemény értékelésébe dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző. — Kemény fizikai edzésekből, gyakorlatilag pihenő nélkül érkeztünk Hódmezővásárhelyre, és tulajdonképpen edzésnek fogtuk fel a mérkőzéseket, amik tökéletesnek bizonyultak. Örülök, hogy sok játékosnak lehetőséget tudtunk adni és a jelenlévő edzőink talán kicsit közelebb kerültek a területi és az országos bajnokságokba nevező csapatinak kijelöléséhez.

Minden korosztályban elmondható, hogy a felkészülési időszak ellenére több jó egyéni teljesítmény akadt, ami a nyár ezen szakaszában még abszolút nem volt elvárás.

— Az elkövetkező hetekben az is cél, hogy az itt is gyakoroltak mind védekezésben, mind támadásban jó csapatteljesítményekkel párosuljanak — folytatta a vezetőedző. — A serdülő és az ifjúsági csapatunk vegyes, kísérleti összetételben szerepelt, illetve a családi nyaralások miatt nagyon hiányos volt. Ebből adódóan az eredményeik és formájuk még egy mérkőzésen belül is hullámzó volt. A gyermek korosztályú csapatunk azért teljesített jobban, mert gyakorlatilag komplett volt, és végig stabilan, fegyelmezetten védekezett, ezért is tudott az előzetes várakozásokon felül teljesíteni és megnyerni mind az öt mérkőzését. De utóbbinak nem tulajdonítok különösebb jelentőséget; mondtam is a srácoknak, hogy vacsoráig örülünk, de hétfőn este már ismét az edzésé volt a főszerep. Azaz folytatódik a munka, mert az látszott, hogy minden korosztályban még rengeteg a dolgunk.

Ajtai Miklós, aki Mucsi Zsolttal párban, frissiben vette át az ifjúsági és a serdülő csapattal járó feladatokat, így összegezte háromnapos tapasztalatait: — A serdülők negyedik helyezésével elégedett vagyok, bár én is hozzáteszem, nem az eredményességen volt a hangsúly Hódmezővásárhelyen. Az volt a célunk, hogy felmérjük, kikre számíthatunk majd az ősszel kezdődő új országos bajnokság során. Érdekesség, hogy a két korosztályhoz csaknem tíz olyan visszatérőnk volt, akik egy-két évet kihagytak. Tudásukon nem, állóképességükön viszont még meglátszott a kihagyás. Egyébként az eredmények nem igazán valósak több ok miatt sem. Részint az idősebb korosztályban a nyaralások miatt mindössze két játékossal számolhattam, így ezt a csapatot a serdülőkből kellett feltölteni. Így pedig több olyan pólósunk akadt, aki a három nap alatt nem kevesebb, mint tizenegy mérkőzésen szerepelt a két korosztály meccsein. De bírták a terhelés a fiatalok, mi pedig igyekeztünk cserékkel jól forgatni a csapatainkat. De az máris kitűnt, hogy az ifjúságiak esetében szinte nulláról kell építkeznünk. Annál is inkább, mert, ha a nyaralásból mindenki visszatér, akkor is csak öt „igazi” ifink lesz, és itt újra csak a serdülő korcsoportúak közül kell feltölteni a vízbe ugrókat. Annak azonban örülök, hogy a két-három évvel fiatalabb srácokkal feltöltött ifjúsági gárdánk egyszer sem szenvedett csúnya vereséget. A torna jól szolgálta a felkészülést, látjuk, hol tartunk, és mennyi munkát kell még elvégeznünk a bajnoki rajtig. A napi két edzéssel igyekszünk felhozni utánpótlásunkat, hogy legalább olyan szép eredményeket érjünk el, mint az elmúlt esztendőben.

A bajnoki rajtot egyébként még megelőzi egy hazai rendezésű torna is, amelynek az Árpád fürdő ad otthont augusztus utolsó hétvégéjén.

Címlapképünkön a Hódmezővásárhelyen tornagyőztes gyermek korosztályú csapatunk