ímkézett bejegyzés

 2018. 12. 25.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Karácsony van. Elültek a hétköznapok. Béke van, csend és pihenés. Így van ez a sportban is. Az évnek ebben a hátralévő szakaszában mindenki a családjával tölti a napokat, a legtöbb helyen nincsenek edzések, versenyek, mérkőzések. A vízilabdában sem. Sportoló, edző ilyenkor mérleget is vonhat az évről, vagy egy szezonról. Dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnk is megtette mindezt a felnőtt csapatunk kapcsán. Az őszi szezonról beszélgettünk.

Annak tudatában, hogy alaposan meggyengült nyáron a csapat, erre számítottál az első tíz fordulóban?
Előzetesen bíztam abban, hogy akár meglepetést is okozhatunk, ami egy-egy döntetlenben vagy győzelemben nyilvánul meg. Különösen úgy, hogy nagyon biztatóan indult az ősz, mert idegenben egy nagyon fegyelmezett játékkal mindössze 7—5-re kaptunk ki a Vasastól. De elnézve a többi csapat és a mi lehetőségeinket, kijött jó néhány olyan hiba, vagy nevezzük inkább egyéni vagy csapathiányosságnak, ami a nagyobb arányú vereségeket eredményezte. És mivel nem egy ilyen akadt ezért azt kell mondanunk, hogy jelenleg ez a realitás. Abban azért előzetesen bíztam, hogy hátul stabilabbak leszünk és kevesebb gólt kapunk. Leginkább ebben kell majd előrébb lépnünk 2019-ben.

Adódik a kérdés: milyen hiányosságokat tapasztaltál az őszi szezonban?
Hiányosságok? Hát akadt pár sajnos. De ezeknek az okai részben kódolva voltak az idei szezon indulásakor. Ez alatt értem azt, hogy például a keret legidősebb és legfiatalabb tagja közt 37 év van. Továbbá az egyéni játéktudás, valamint az edzettség terén is nagyon széles skálán mozog a felnőtt keret. Leginkább az összeszokottság és az egységes kondíció hiányzik, illetve ez az oka annak, hogy túl sok gólt kaptunk, illetve a támadójátékunk azonos létszám mellett sokszor esetlegesnek tűnik, mert elég szűk a taktikai repertoárunk, ami a kevés közös edzéseknek tudható be. Különösen a zóna elleni játékunk akadozik, azon belül is a harmadik-negyedik negyedben, amikor már fogy az oxigén.

Volt-e pozitívuma az eltelt időszaknak?
Mindenképpen volt. Azokon a mérkőzéseken, amikor mi számítottunk hazai pályán esélyesnek, mint például a Székesfehérvár, a MAFC, a Dunakanyar ellen, illetve amikor volt reális esélyünk győzni, akkor érezhetően nagyon odatette magát a társaság. A másik oldalról pedig sajnos olyan is akadt, amikor kevés esélyünk volt, akkor — hiába beszéltünk róla a meccs előtt — fejben kicsit előre fel is adtuk azt, és ez visszaköszönt a végeredményben is. Az ősz legfontosabb pozitívuma azonban az volt, hogy a fiatalok sok játéklehetőséghez jutottak és alapvetően nem ijedtek meg.

Ha már fiatalok: beépítésük megfelelő ütemben zajlik?
Ez egy nagyon összetett és hosszabb folyamat, nem egyik napról a másikra történik. Az ősszel több lehetőséget is kapó gyerek és serdülő játékosok tekintetében úgy gondolom, hogy jól haladunk. Viszont a kevesebb lehetőséghez jutó játékosok, vagy az utánpótlásból már kiöregedett fiatal játékosaink tekintetében komoly hiányérzetem van. Sajnos a garabonciás napok „klub és sportromboló” hatása az uszodába is begyűrűzött, amivel szemben a mai napig ki vagyunk szolgáltatva. De, hogy érthető legyek, sokkal több fiatalnak szerettünk volna lehetőséget adni a szezon során a mérkőzéseken vagy a felnőtt edzéseken is akár, de egyszerűen nem voltak ott. A nyári alapozást követően — amit egyébként nagyon rendesen végigdolgoztak — minden más hirtelen fontosabb lett, mint a vízilabda, a csapat, az edzés, amiben sajnos nem kevés szülői felelőtlenség is van.

Ezt a teljesítményt vártad azoktól a fiataloktól, akik mégis rendelkezésedre álltak és lehetőséget is kaptak?
Nagyon mélyre, egészen az országos gyermek korosztályig, a 2004-ben születettekig nyúltunk vissza az idei szezonban, velük szemben a vízben azonban nem is lehet igazából nagy elvárásunk. Pont ezért minden apró pozitív momentumnak örülnünk kell. Az viszont tény, néhányuk játékára és fejlődésére kifejezetten katalizátorként hatott az elmúlt pár hónap, aminek jótékony hatása a bajnoki utánpótlás-mérkőzéseken már kézzel fogható. Ez azt is jelenti, hogy jó versenyző alkatok, valamint lelkileg erősek és talán az edzőik is jó tanácsokkal látják el őket a mérkőzések előtt. Nem baj, ha hibáznak, sőt most kell hibázniuk, hogy később magabiztosak és győztes mentalitású játékosok lehessenek. Kaptunk róluk gólokat, ahogy idősebb, rutinosabb játékosokról is, vagy éppen visszaúsztunk helyettük, de nem ez a fontos. Ez az év miattuk van.

A tabellán elfoglalt helyezés reális, elégedett vagy vele?
Elégedett abszolút nem vagyok, és nem is lehetek. De sajnos jelenleg ez a realitás, mert a kevés győzelmünk mellett nem a több egygólós vereségről beszélhetünk. Nem annak keressük az okait, hanem nagyobb arányú vereségekét. Másrészt pedig minimálisra csökkentek az esélyeink, hogy bekerüljünk a biztonságot jelentő középházba, ezért a januári és februári idegenbeli mérkőzéseknek kiemelt jelentősége lesz. Néhány edzőmérkőzésen, amikor nem volt tét, már voltak bíztató momentumok. Ezeket kell átültetnünk a tétmérkőzésekre is 2019-ben.

Mit lehet tenni egy eredményesebb tavaszi szereplés érdekében?
Edzeni, edzeni és edzeni kell és nem csak beszélni róla. Többet kell foglalkozni a vízilabdával, és nemcsak a vízben. Látni kell, hogy ez az OB I B már nem a négy-öt évvel ezelőtti pontvadászat. A hobbicsapatok és egyesületek már az OB II-ben mérkőznek. Mi ennél jobbak vagyunk, és magasabb szintet képviselünk, de erről nem elég beszélni. A sportban a múlt eredményeiből nem lehet megélni. Ha lehetne, akkor Puskásék óta még mindig a világ tetején lenne a magyar labdarúgás is.

Várható-e továbbra is, hogy nagy lesz a „mozgás” hétvégente a kispadon?
Úgy gondoltam, hogy az idén talán többet tudok segíteni a csapatnak a vízből, minthogy „tétlenül” álljak a parton. Ez egy ilyen év lesz, így kell megoldanunk. A játékos-edző intézményének buktatóival és hátrányaival természetesen minden hétvégén szembesülünk. Előnye sajnos nem sok van, de az már pár meccs után kiderült, hogy Fodor Ádámmal jól megértjük egymást és ki tudjuk egészíteni egymás szakmai hozzáfűznivalóit és talán nem fogunk egymás agyára sem menni a szezon végéig.

Címlapképünkön: játékosedzőnk, dr. Szilágyi Kristóf (fehér 9) a vízben éppen az olimpiai bajnok dr. Steinmetz Ádámmal (kék 13) küzd a labdáért, miközben a parton másik edzőnk, Fodor Ádám már a fején a sapka, hogy bármikor ő is a vízbe ugorjon, de most itt egyelőre trénerként irányít. Jobbra Borsos Pál klubelnök (kezében a labda) szemléli a Vasas elleni eseményeket, de alkalomadtán ha kellett, ő is a csapat rendelkezésére állt, mint játékos

 2018. 08. 14.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Utánpótlásunk jelentős hányadának lezajlott az új szezon első erőpróbája, a hódmezővásárhelyi Gyarmati Dezső Sportuszodában lezajlott, háromnapos Diapolo Kupa. Mint emlékezetes, ezen az ifjúsági, a serdülő és gyermek korosztályúak küzdelmébe nevezte klubunk három csapatunkat.

Ugyancsak emlékeztetőül: az ifjúságiak hatcsapatos mezőnyében együttesünk hatodik lett, a serdülők éppen a középmezőnyben végeztek, hét gárda közül a negyedik helyen zártak. Gyermek korcsoportosaink viszont nagy sikert könyvelhettek el: a nyolc csapat közül fiataljaink mindenkit legyőzve aranyérmesek, illetve kupagyőztesek lettek.

Igaz, ezúttal sem az eredményességen volt a hangsúly, hiszen felkészülési tornaként jegyezték a vásárhelyi nemzetközi eseményt, nem beszélve arról, hogy a korosztályváltások miatt mindenhol új csapatokat kell kialakítani, építeni. Továbbá az „edzőkeringők”, vagyis az a tény miatt, hogy a különböző korosztályokat a jövőben házon belül mások készítik fel, itt bizony kölcsönösen szokniuk, ismerkedniük, barátkozniuk kellett a trénereinknek és fiatal pólósainknak egyaránt.

— Egyik korosztályban sem készültünk különösebben a hódmezővásárhelyi tornára — vágott bele a hét végi esemény értékelésébe dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző. — Kemény fizikai edzésekből, gyakorlatilag pihenő nélkül érkeztünk Hódmezővásárhelyre, és tulajdonképpen edzésnek fogtuk fel a mérkőzéseket, amik tökéletesnek bizonyultak. Örülök, hogy sok játékosnak lehetőséget tudtunk adni és a jelenlévő edzőink talán kicsit közelebb kerültek a területi és az országos bajnokságokba nevező csapatinak kijelöléséhez.

Minden korosztályban elmondható, hogy a felkészülési időszak ellenére több jó egyéni teljesítmény akadt, ami a nyár ezen szakaszában még abszolút nem volt elvárás.

— Az elkövetkező hetekben az is cél, hogy az itt is gyakoroltak mind védekezésben, mind támadásban jó csapatteljesítményekkel párosuljanak — folytatta a vezetőedző. — A serdülő és az ifjúsági csapatunk vegyes, kísérleti összetételben szerepelt, illetve a családi nyaralások miatt nagyon hiányos volt. Ebből adódóan az eredményeik és formájuk még egy mérkőzésen belül is hullámzó volt. A gyermek korosztályú csapatunk azért teljesített jobban, mert gyakorlatilag komplett volt, és végig stabilan, fegyelmezetten védekezett, ezért is tudott az előzetes várakozásokon felül teljesíteni és megnyerni mind az öt mérkőzését. De utóbbinak nem tulajdonítok különösebb jelentőséget; mondtam is a srácoknak, hogy vacsoráig örülünk, de hétfőn este már ismét az edzésé volt a főszerep. Azaz folytatódik a munka, mert az látszott, hogy minden korosztályban még rengeteg a dolgunk.

Ajtai Miklós, aki Mucsi Zsolttal párban, frissiben vette át az ifjúsági és a serdülő csapattal járó feladatokat, így összegezte háromnapos tapasztalatait: — A serdülők negyedik helyezésével elégedett vagyok, bár én is hozzáteszem, nem az eredményességen volt a hangsúly Hódmezővásárhelyen. Az volt a célunk, hogy felmérjük, kikre számíthatunk majd az ősszel kezdődő új országos bajnokság során. Érdekesség, hogy a két korosztályhoz csaknem tíz olyan visszatérőnk volt, akik egy-két évet kihagytak. Tudásukon nem, állóképességükön viszont még meglátszott a kihagyás. Egyébként az eredmények nem igazán valósak több ok miatt sem. Részint az idősebb korosztályban a nyaralások miatt mindössze két játékossal számolhattam, így ezt a csapatot a serdülőkből kellett feltölteni. Így pedig több olyan pólósunk akadt, aki a három nap alatt nem kevesebb, mint tizenegy mérkőzésen szerepelt a két korosztály meccsein. De bírták a terhelés a fiatalok, mi pedig igyekeztünk cserékkel jól forgatni a csapatainkat. De az máris kitűnt, hogy az ifjúságiak esetében szinte nulláról kell építkeznünk. Annál is inkább, mert, ha a nyaralásból mindenki visszatér, akkor is csak öt „igazi” ifink lesz, és itt újra csak a serdülő korcsoportúak közül kell feltölteni a vízbe ugrókat. Annak azonban örülök, hogy a két-három évvel fiatalabb srácokkal feltöltött ifjúsági gárdánk egyszer sem szenvedett csúnya vereséget. A torna jól szolgálta a felkészülést, látjuk, hol tartunk, és mennyi munkát kell még elvégeznünk a bajnoki rajtig. A napi két edzéssel igyekszünk felhozni utánpótlásunkat, hogy legalább olyan szép eredményeket érjünk el, mint az elmúlt esztendőben.

A bajnoki rajtot egyébként még megelőzi egy hazai rendezésű torna is, amelynek az Árpád fürdő ad otthont augusztus utolsó hétvégéjén.

Címlapképünkön a Hódmezővásárhelyen tornagyőztes gyermek korosztályú csapatunk

 2018. 06. 30.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Csuvarszki Donát (képünkön lövés közben), a 17 éves békéscsabai sportoló egy érdekes fúziós edzésprogramban vesz részt, amelynek során párhuzamosan vízilabda- és úszóedzésekre is jár. Tehetségének kibontakozását az is igazolja, hogy az idei ifjúsági országos bajnokságon egyesületi csúcsot úszott 50 méteren. A sportoló családból származó Donáttal eddigi tapasztalatairól, valamint életútjáról beszélgettünk.

– Szarvas János edző keze alatt kezdtél el úszni kisgyerekként. Mégis miért választottad a vízilabdát?
– Kisgyerekkoromban túlságosan monotonnak éreztem az úszást egy idő után. Arra gondoltam, hogy – lényegében ugyanabban a közegben – a labdajátékkal izgalmasabbá tehetem a vízben eltöltött időt.

– Édesapád NB I-es kézilabdázóként sportolt, számodra nem volt csábító a kézi?
– Kilenc-tízéves koromban kipróbáltam a kézilabdát, de ekkor már a víz sokkal közelebb állt hozzám, így ezután elkezdtem vízilabdázni. Erre még rájátszott az is, hogy a bátyám már ekkor ugyanezt a sportot űzte.

– Egy érdekes projektben veszel részt, vízilabda- és úszóedzésekre is jársz. Mennyire megterhelő ez a tempó?
– Voltak olyan napok, amikor délután 5 órától este 9-ig edzettem, ami megterhelő volt, de sokszor meg tudtunk abban egyezni, hogy vagy az úszást követő vízilabdaedzésem lesz könnyített, vagy az ifi OB-ra való felkészülésemre tekintettel kihagyhattam pár vízilabdaedzést.

– Sportkarrieredet hogyan tudod összeegyeztetni az iskolával? Elképzelhető az a jövő, amiben csak a sportból élsz meg?
– Teljesen jól össze tudom egyeztetni, bár a tanév vége felé értelemszerűen több dolgozatom is volt, és emellett a nagyobb edzésszám eléggé megnehezítette a dolgomat. Azt, hogy a jövőben a sportból szeretnék-e megélni, még nem tudom, de arra is van esély. Még gondolkozom rajta.

– Az országos bajnokság során egyesületi csúcsot döntöttél. Hogyan érezted magad, amikor kiderült az eredmény?
– Először az OB-eredménynek örültem nagyon, később tudtam meg, hogy egyesületi csúcsot úsztam, ami csak fokozta a boldogságomat.

– Mit gondolsz, a sikereid és a tehetséged minek köszönhetőek?
– Az adottságaimnak és a paramétereimnek nagyon sok mindent köszönhetek, ugyanis nem ismerek sok két méter feletti 16 éves fiatalt, és úgy érzem, hogy a versenyeken, meccseken, és az edzéseken jellemző kitartásom is sokat számít.

Forrás: beol.hu

 2018. 06. 23.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Négy-öt esztendővel ezelőtt még a kiesés elkerüléséért harcolt felnőtt csapatunk az OB I B-s bajnokságban, a 2015-16. éviben a Kádár József vezette alakulat az ötödik, egy évvel ezelőtt a negyedik helyre futott be. Tavaly nyáron vette át a vezetőedzői szerepkört dr. Szilágyi Kristóf, akivel a gárda ismét a felsőházba került, és végül a húszcsapatos második vonalban a nyolcadik helyen zárta a bajnoki évet. A 2017-18. évi eredményekről, gondokról, sikerekről és a megannyi változásról beszélgettünk az egy esztendeje regnáló, a fővárosból érkező vezetőedzővel.

Mennyiben változott a korábbi évhez viszonyítva a csapat? Kik voltak az érkezők, illetve a távozók a szezonkezdet előtt?
A játékoskeret összetétele jelentősen kicserélődött tavaly nyáron, nagy volt a jövés-menés, de a csapat szerkezetét tekintve a változás minimális volt. Lényegi változás csak kapusposzton volt valójában: az OSC visszarendelte Szentesi Mátét, de a vezetőség hathatós közreműködésével azonban sikerült meggyőznünk a rutinos Ormai Zoltánt, hogy vállalja be a szezont. Nélküle nem is tudom, hol végeztünk volna… Jelentős változások valójában a szezon kezdetét követően jelentkeztek. Gondolok itt az egészségügyi probléma miatt dr. Makra Zsolt kiválására, Flajsmann Dávid és Szabó Zsombor átmeneti, illetve végleges felfüggesztésére a szövetség adminisztrációs hibája okán. A szezon fele után pedig Tinka Norbert távozott, aki Svájcban vállalt munkát és ott folytatta sportolói pályafutását. Fel kellett dolgozni a hiányukat, illetve ennek megfelelően picit módosítani a szerkezeten is, ez pedig kevés közös edzéssel nem volt egyszerű feladat.

A bajnoki rajt előtt milyen elvárásokat fogalmazott meg az elnökség a gárda felé?
A vezetőség egyetlen elvárása az volt, hogy amennyiben lehetséges jussunk be a felsőházi rájátszásba. Ezt a célt március 17-én, három fordulóval az alapszakasz vége előtt az egyértelműen nehezebb csoportból sikerült teljesítenünk.

Milyen tényezők hátráltatták a csapat munkáját?
Ezekre akár egy külön írást is lehetne szentelni. A szezon során volt krónikus betegség, kisebb sérülés, munkahelyi elfoglaltság, szövetségi adminisztrációs hiba, ballagás, esküvő, és sorolhatnám. Ezek olyan körülmények, amelyekhez menet közben alkalmazkodtunk ugyan, de nagyon sok energiát és figyelmet emésztett föl. Személy szerint egy idő után már nem foglalkoztam a problémákkal, mindig csak a gyors megoldásukon törtem a fejem. De ha nagy általánosságban kell a hátráltató tényezőkről beszélnünk, akkor mindenképp meg kell említeni a rengeteg utazást, és itt nem csak az idegenbeli meccsekre gondolok. Ismert, hogy a csapatunk az idei szezonban gyakorlatilag négy városból verbuválódott, a csabaiakon kívül szentesek, szegediek és csongrádiak kaptak szerepet, ez pedig azt eredményezte, hogy nekünk már egy közös edzésre vagy edzőmeccsre is utaznunk kellett. Már az OB I B-ben sincs még egy olyan klub, amelyik ilyen hendikeppel menne neki a bajnokságnak.

Volt-e olyan terület, amiben előrelépett az együttes?
Korábban ellenfélként ismertem a békéscsabai alakulatot. Egy kellemetlen stílusú, erős, de ugyanakkor hullámzó teljesítményű csapatnak tartottam. Úgy gondolom, hogy az idei alapszakasz során megvolt a kellő stabilitás és kiszámítható, tervezhető volt a forma is. Ennek is köszönhető, hogy már három fordulóval az alapszakasz vége előtt sikerült biztosítani a helyünket a felsőházban. Jelentős eredménynek tartom továbbá, hogy nem szenvedtünk vereséget nálunk gyengébb együttestől, és emellé hoztunk pár extra pontot is. Továbbá úgy gondolom, hogy a taktikai repertoárunkat is sikerült bővítenünk, színesítenünk.

Kik voltak a húzóemberek idén, és miért dicsérhetők?
Nem szeretem azt a közhelyet, hogy „nem szeretnék kiemelni senkit”… A filozófiám az, hogy egy csapat olyan egyénekből áll, akik közös célokért küzdenek hétről-hétre a szezon során, de hol az egyiküknek, hol pedig a másiknak megy jobban, és ettől lesz kerek egész. Viszont minden csapatsportágban vannak olyanok, akik a hétköznapokon többet tesznek hozzá az egészhez, és hosszabb időszakok után igenis meg kell őket említeni külön is. Nem mellékesen pedig mindenki, aki kilátogat a meccsekre, az megtapasztalja, hogy ki, hogyan teljesít és megfogalmaz véleményt is a játékosokkal kapcsolatban. Az idei szezon után Ormai Zoltán kapusunkat, a csapatkapitányunkat, Németh Dánielt, valamint az OB I B gólkirályi címét elnyerő Szabó Zoltán hozzáállását és játékát mindenképp ki kell emelnünk. Mindegyikről elmondható, hogy mind a parton, mind pedig a vízben igazi vezérei voltak a csapatnak. Az ő játékuk és hatékonyságuk nagyban befolyásolta az aznapi formát és eredményességet. Több esetben is előfordult, hogy a csapat érdekét a személyes, a tanulmányi vagy az egyébként fontos munkahelyi elfoglaltságaik elé helyezték. Emellett pedig nem lehet elmenni szó nélkül.

Sikerült-e fiatalokat beépíteni, kiket, és mennyire vagy elégedett teljesítményükkel, fejlődésükkel?
Mivel keveset tudtunk, tudunk együtt készülni, ezért a fiatalok beépítésére és az idősebb játékosok általi megismerésükre minimális lehetőségünk volt. Talán ezen a területen van a legnagyobb hiányérzetem. A fiatalok közül egyedül Tifrea Ovidiu volt az, akire bármikor lehetett számítani, és érdemben hozzá is tudott tenni a csapat teljesítményéhez. De félreértés ne essék, a többiekkel sem vagyok elégedetlen, csak tudom azt, hogy ebben a korban nem könnyű egyik pillanatról a másikra bekerülni egy felnőtt közegbe sem fizikálisan, sem pedig mentálisan. Az esetlegesen felmerülő kommunikációs nehézségekről és gátakról nem is beszélve. Ehhez hozzájön még az is, hogy az OB I B mezőnye évről évre egyre erősebb és az első tíz-tizenkét csapat pedig már egy más kávéház, ahol jobban kiütközik a tudásbéli és fizikai különbség az ifjúsági és a felnőtt kor között.

Melyik mérkőzést tartod a legértékesebbnek, a legjobbnak, és melyik az, amelyet gyorsan el kell felejteni? (és miért?)
Játszottunk 26 mérkőzést és ezek közül sok találkozónak hasonló volt a forgatókönyve. Ha érzelmileg nézem, akkor az egriek elleni hazai fordítást (10—9), és a Debrecen elleni heroikus küzdelmet (14—13) tudnám kiemelni. Ezeken a mérkőzéseken nagyon együtt volt a csapat és több egyéni sport és emberi teljesítmény is volt, amelyek miatt megtisztelő volt a partról irányítani a csapatot. De ha edzői szemmel nézem, akkor az angyalföldiek, vagy a Dunakanyar Waterpolo Szentendre elleni meccsek legalább olyan értékesek, mert ezeken a találkozókon mi számítottunk esélyesnek és végig nagyon fegyelmezetten, a mérkőzést minden szegmensét kontrollálva nyertük meg ezeket a találkozókat, ami elől közönségszórakoztató gólokat is eredményezett. Mindenképp ki kell emelnem az utolsó rájátszás meccsünket, amely valójában már tét nélküli volt, viszont egy vereség (ÚVSE) után érkeztünk, 48 órán belül, de a játékosok áterezték a mérkőzés jelentőséget és a szép számú közönségünk előtt győzelemmel zártuk a szezont egy erős ellenféllel szemben. Úgy gondolom, hogy a „gyorsan felejtsük el” kategóriába kevés mérkőzést kell raknunk, inkább azt mondanám, hogy tanulságosak voltak. Ide tartozik az őszi Ybl Waterpolo Club elleni utolsó másfél negyed, a hazai Vasas meccs első félideje, a Nagykanizsa elleni hazai play-off meccs (bár ott rendkívül rövid volt a kispadunk) és az utolsó előtti fordulóbeli Újpest elleni derbi, ahol kvázi az egész meccsen nem találtuk a mérkőzés fonalát. De ezek a találkozók, illetve szakaszok is ugyanúgy hozzátartoznak egy csapat életéhez és teljesítményéhez, mint a nagy győzelmek.

Összességében mennyire vagy elégedett az évi teljesítménnyel és helyezéssel?
Ha az egész bajnokságot, az erőviszonyokat, a klubok lehetőségeit és a minket ért „csapásokat” nézem, akkor azt mondom, hogy ez a realitás, sőt összességében erőn felül teljesített a csapat. Minden mérkőzésből próbáltuk kihozni a legtöbbet. Ez nem jelenti azt, hogy néhány meccs kapcsán ne lenne hiányérzetem. Meggyőződésem, hogy a felsőházi rájátszás jó néhány mérkőzésén, a három egygólos vereség esetén mindenképp, magunkat vertük meg, még ha előzetesen esélyesebb is volt az ellenfél. A becsúszó technikai és taktikai hibák okaival mindenki tisztában van: kevesebb edzéslehetőség, a taktikai válaszreakciók beszűkült lehetősége, valamint a szűk merítési lehetőég. Ezek a vereségek azt mutatták meg, hogy a csapatot rutinos, jó képességű játékosok alkotják, illetve hogy csapatszinten igen közel vagyunk az élmezőnyhöz, és nem kéne sok, hogy előrébb tudjunk lépni.

Most is nagy változás előtt áll a csapat, sokan leállnak, távoznak. Kik, miért, hová?
Azt már az alapszakasz vége óta tudjuk, hogy ez a gárda ilyen összetételben nem fog többet együtt játszani. Jelen állás szerint Németh Dánial, Rácz Norbert, Józsa Tibor, Major Levente és Mucsi Zsolt családi és munkahelyi okok miatt felhagy a napi szintű vízilabdával. Tifrea Ovidiu pedig a tanulmányai végeztével hazatér Nagyváradra. Ez azt jelenti, hogy teljesen új csapatot kell építenünk, ami nehéz, de egyben izgalmas és szép feladat is. De bízunk benne, hogy a fenti névsorból nem mindenkinek végleges a döntése és sikerül meggyőzni őket, hogy játszanak még, mert nagy értékei a csabai vízilabdának.

Körvonaladózik már egy új gárda felépítése? Kik érkezhetnek, illetve van-e lehetőség további fiatalok beépítésére az OB I B-s csapatba?
A jövő évi keret kialakítása még jelenleg is tart, a háttérben napi szintű egyeztetések folynak a jelenlegi játékosokkal és más kiszemeltekkel. Nem titok, hogy a nagy tradíciókkal bíró Szeged OB I-ből való kiesése sem kedvez nekünk, mert azonos játékos-piacról kezdtek el dolgozni ők is. A vezetőségnek már a tavalyi szezon előtt is az volt az elvárása, hogy bátran adjunk több lehetőséget a fiataloknak. A következő szezonban ez nem csupán lehetőség, hanem cél is lesz, akár az eredményesség rovására is. Ennek megfelelően lehet, hogy a következő szezonban más célokat kell meghatároznunk, de fiatalok érdekében mindenképpen egy hosszú távú, és megtérülő befektetésnek gondoljuk. Ez alapján kezd körvonalazódni egy erősebb, rutinos kezdő csapat, akik mellé bátran becseréljük azon fiatal serdülő és ifjúsági korú játékosainkat, akik a hétköznapi munkájukkal kiérdemlik a lehetőséget a felnőtt csapatban. Terveim szerint a rutin és a fiatalos lendület egészséges keveréke fogja jellemezni a jövő évi csapatot.

A 2017-2018. évi OB I B-s bajnokság felső házának végeredménye: 1. KSI SE 33, 2. Kanizsa VSE, Nagykanizsa 31, 3. ÚVSE 26, 4. Ybl Waterpolo Club, Budapest 24, 5. BVSC-Zugló 16, 6. Debreceni VSE 13, 7. Vasas SC 10, 8. Swietelsky-Békéscsaba 9.

Címlapképünkön csapatunk a rájátszás lezárását követően, a kép bal szélén Csabai Zoltán edző, a jobbon dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző

 2018. 04. 11.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Véget ért az OB I B-s vízilabda-bajnokság alapszakasza mindkét csoportban. Csapatunk, a korábbi évekhez hasonlóan, ezúttal is kiharcolta a rájátszásban a felsőházi tagságot, miután a B csoportban a harmadik helyen fejezte be a 18 fordulóból álló sorozatot.

Ami a folytatást illeti, nem kell egyáltalán várni a rájátszás kezdésére, hiszen már ezen a hét végén megkezdődik. Csoportunkból az első négy folytatja az 1-8. helyért, az eddigi eredményeket visszük magunkkal, és csak a másik csoport első négy helyezettjével kell megküzdeni. A B csoportban az élen végzett KSI SE-vel és a Ybl Waterpolo Club Budapesttel szemben mindkétszer alulmaradtunk, így innen nulla pontot, a debreceniekkel egy győzelem, egy vereség a mérlegünk, ezért innen három pontot viszünk magunkkal a rájátszásba.

Ami a másik csoportot illeti, az első négy helyen a következő sorrend alakult ki: 1. ÚVSE, 2. Kanizsa VSE, Nagykanizsa, 3. BVSC-Zugló, 4. Vasas SC. Tehát folytatásban velük játsszuk az oda-visszavágós nyolc kört. Az első fordulóban e hét végén Nagykanizsára utazunk, miként — a sorsolás szeszélye folytán — az OB II-es csapatunk is.

Visszatérve az alapszakaszhoz: hab a tortán, hogy a húsz csapat játékosai közül a 18 forduló után gólerős játékosunk, Szabó Zoltán lett a gólkirály 57 találattal. Amihez 90 „próbálkozás” kellett, vagyis kimagasló, 63 százalékos teljesítménnyel végzett az élen, megelőzve az 53 gólos angyalföldi Vincze Márkot és a 49 gólig jutó szolnoki Szeghalmi Zsombort. És az sem mellékes, hogy ugyanezen a listán csapatunk másik erőssége, Németh Dániel az ötödik helyen zárt a negyedikkel azonos gólszámmal, 47-tel.

Ezúttal gólkirályunkat, Szabó Zoltánt (képünkön) kértük fel, hogy értékelje a tavaly szeptember óta lezajlott etapot, tekintsen előre, mit vár a rájátszástól, és mit jelent számára a gólkirályi elsőség?

— Összességében elégedettek lehetünk az eddigiekkel, annál is inkább, mert az elnökség elvárását, a felsőházba jutást teljesítettük — kezdte Szabó Zoltán. — A csapat harmadik helyezése reális, mert a KSI és az Ybl nagyon erős gárda, sajnos ellenük pontot sem sikerült szerezni. Viszont a kötelező találkozókat hoztuk, a Debrecennel szemben pedig idegenben kevésbé ment a játék, aminek oka talán az is lehetett, hogy előtte hosszúra nyúlt a bajnoki szünet, ami meglátszott a teljesítményünkön. Az eredményességünkben közrejátszott a csapategység, a társaságot folyamatosan a jó hangulat és az összetartás jellemzi. Az is fontos, hogy jó erőkből áll a mi alakulatunk, hiszen több, az OB I-et is megjárt, rutinos vízilabdázó található sorainkban. Minden poszton akadt több jó egyéni teljesítmény a szezon folyamán. Így többek között Németh Dani munkássága, aki a centerek folyamatos semlegesítése és a játék szervezése mellett a góllövőlista legjobbjai közé is felküzdötte magát. Ráadásul a kispadon egy kiváló szakember ül dr. Szilágyi Kristóf személyében, miközben a klub vezérkara is mindent biztosít a jó játékhoz és eredményességhez.

— A folytatásról: nehéz most bármilyen célkitűzést is megfogalmazni, ugyanis a rájátszást követő végleges helyezésünket több tényező is befolyásolhatja majd. Így például sokat nyom a latba a hozott pontok mennyisége, a pillanatnyi forma, és a többi csapat egymás elleni eredménye, az esetleges körbeverések. Ezért nemcsak rajtunk múlik, hol fejezzük be az idei bajnokságot, hanem a többi gárda teljesítményén is. Nekünk az a legfontosabb, hogy a következő nyolc meccsen maximálisan odategyük magunkat, és minél több pontot szerezzünk ellenfeleinktől. Tudjuk, hogy a másik csoportból a felsőházba került négy együttes is jó játékerőt képvisel, vagyis a folytatásban nincs több könnyű találkozónk. A négy „osztálytárs” közül a Nagykanizsát ismerjük legkevésbé, velük nem játszottunk tavaly, a többiekkel viszont igen. De kérdés, mennyit változott az összetételük, illetve az ellenfelek fiataljai mennyit fejlődtek az elmúlt esztendőben. Ezek miatt nem egyszerű helyezést kitűzni, ettől függetlenül bízom abban, hogy a végelszámolásnál az első öt között leszünk.

— Ami pedig a saját teljesítményemet illeti: természetesen örülök, hogy az alapszakaszban nekem sikerült a legtöbb gólt dobnom a két csoport mintegy háromszáz játékosa közül. Bármily közhely, a meccsek előtt sohasem úgy ugrottam a vízbe, hogy mindenáron három-négy gólt dobjak. Számomra az volt a fontos, hogy a csapat nyerjen, és minél hatékonyabban tudjak segíteni a társaimnak az eredményességben. A jó játék nemcsak gólokban nyilvánulhat meg, hanem a játék szervezésében, illetve a gólpasszokban is. A találataimban vastagon benne vannak a társaim, akiktől folyamatosan kaptam a jó ütemű és pontos passzokat. De az eredményességünkhöz hozzájárult a centereink remek teljesítménye, akik folyamatosan hozták az emberelőnyös helyzeteket és büntetőket. Így mindig megvoltak a helyzetek, amiket „csak” értékesíteni kellett. Ugyancsak fontos adalék, ellenünk minden csapat zónázik, ezért a hátsó játékosoknak nagyobb tere van helyzetbe kerülni és gólt lőni, miként nekem is így adódtak a helyzeteim.

Szabó Zoltán névjegye

Született: 1987. április 17., Szeged

Csapatai: Szegedi Beton (OB I), Újpest (OB I), Szentesi VK (OB I), Szegedi TE EHÖK SE (OB I B), Swietelsky-Békéscsaba (OB I B).

Kiemelkedő eredményei: Magyar bajnoki bronzérem a Szegedi Betonnal (2005). Magyar Kupa 3. hely az Újpesttel (2007). Komjádi Kupa 1. hely az Újpesttel (2007). Junior Európa-bajnoki 2. hely (Nagyvárad, 2006). Ifjúsági Európa-bajnoki 3. hely (Szófia, 2005). A junior és ifjúsági válogatott tagságon kívül tagja volt a serdülő és gyermek válogatottnak is, több mint kétszáz OB I-es mérkőzésen szerepelt.