ímkézett bejegyzés

 2018. 01. 18.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Három busszal, személyautókkal csaknem 120 békéscsabai és gyulai kelt útra, Hódmezővásárhelyre, hogy megtekintse vízilabda-válogatottunk spanyolok elleni Világliga mérkőzését. Köztük 75 utánpótláskorú ifjú pólósunk követhette élőben az eseményt, de ott voltak a felnőtt- és a szeniorcsapat tagjai, szülők, edzők, és klubunk vezetői is.

Mint emlékezetes — sokat olvashattunk róla, sőt, a távolabb élők a televízió jóvoltából is követhették az eseményt — válogatottunk 9—8-ra legyőzte az ibériaiakat. Alighanem a sikerhez egy kicsit hozzájárult a népes Békés megyei küldöttség is.

„Fontos magyar győzelem született, aminek részese lehetett klubunk nagy hányada is — foglalta össze a nagy utazást dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző. —Meghatározó élmény volt ez az esemény sportolóink számára, hiszen testközelből láthatták a válogatottunkat. Jó volt látni a csillogó szemű gyerekeinket, és azt, hogy mekkora elánnal szurkolnak a nemzeti csapatnak. A mérkőzés után együtt fotózkodhattak a hazai legjobbakkal, autogramokat gyűjthettek. Csaknem egy órával a lefújás után indulhattunk vissza, szinte nem lehetett elvonszolni őket a medence partjától. Mindenképpen tanulságos volt ez a mini kirándulás a legkisebbektől a legnagyobbakig.”

Címlapképünkön a gyermek korcsoportos fiatalunk, a nyolcéves Korcsok Nándi pacsizik a spanyolok ellen két gólt elérő Zalánki Gergővel – fotó: Madar Dávid/MVLSZ

 2017. 11. 25.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A sok szép őszi eredmény mellett egy fájdalmas novemberi veszteségről is be kell számolnunk: elhunyt klubunk egykori elnöke, dr. Máté Mihály.

A rendszerváltást követő Békéscsabai Előre Spartacus tagság felszámolása után az alapító okirat szerint 1987. július 28-án alakult meg újólag 38 fiatal és idősebb vízilabdázóval Minőség SE néven a jelenlegi klub elődje. Ennek első elnökének választotta a tagság dr. Máté Mihályt, az elnökségi tagok pedig Adamik Péter, id. Lukácsi Sándor és Szilvási Ferenc voltak. Nem sokkal később, 1989-től Thermál Vízilabda Sportkör néven szerepeltek tovább csapataink a különböző bajnokságokban, továbbra is dr. Máté Mihály vezérletével. Jogi tapasztalatainak köszönhetően nagy szerepe volt az egyesület szabályos működését lehetővé tevő egyesületi forma kialakításában.

Elnöksége ideje alatt, 1996-ban feljutott a felnőtt csapatunk az OB I B-be, amelyben nagy szerepe volt elnökünk fiának, dr. Máté Attilának is, aki 2010-ig védte a gárda kapuját.

Dr. Máté Mihály egészen 2005. február első napjaikig volt klubunk elnöke, ekkor megnövekedett elfoglaltsága miatt vonult vissza, és dr. Becsei Zoltán lett az utódja. Azonban nem szakadt el a sportágtól és klubunktól 2005 után sem, idén novemberi haláláig is rendszeres kapcsolatban állt velünk, követte fejlődő egyesületünk életét, eredményeit, és minden rezdülését.

Emlékét örökké megőrizzük.

Címlapképünkön egy sikeres fiatal csapatunk társaságában egykori elnökünk, dr. Máté Mihály (az álló sorban középen, jobbra mellette fia és kapusunk, dr. Máté Attila

 2017. 09. 24.   Eredmények, Archívum, OB I B eredmények

A hét végén a szlovákiai Nyítranovákon egy kétnapos nemzetközi tornával hangolt csapatunk a hat nap múlva kezdődő hazai OB I B-s bajnokságra. A körmérkőzéses tornán a két nap alatt három találkozót játszottak szlovák ellenfelekkel, illetve a lengyel válogatottal, tovább a megérkezés napján közös edzésen vettek részt a házigazdákkal két kapuzással fűszerezve.

A torna eredményei. Első nap, szombaton délelőtt: KVP Nováky (szlovák)—lengyel válogatott 21—5 (7—0, 3—1, 7—1, 4—3). Swietelsky-Békéscsaba—ŠK Hornets Košice (szlovák) 8—21 (1—8, 2—5, 1—3, 4—5)
Szombaton délután: KVP Nováky—ŠK Hornets Košice 8—8 (1—0, 3—3, 2—1, 2—4). Swietelsky-Békéscsaba—lengyel válogatott 11—7 (4—2, 3—0, 2—4, 2—1)
Vasárnap délelőtt: ŠK Hornets Košice—lengyel válogatott 22—4 (4—1, 4—0, 8—1, 6—2). Swietelsky-Békéscsaba—KVP Nováky 5—14 (0—4, 0—3, 1—1, 4—6)
A végeredmény: 1. Hornets Košice 7 (51—20), 2. KVP Nováky 7 (43—18), 3. Swietelsky-Békéscsaba 3, 4. lengyel válogatott 0.
Az eseményt követően így értékelt dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző: — Az első találkozón, a kassaiak ellen már az elején beleszaladtunk egy nyolc—nullás szériába, amikor rájött a csapat: hoppá, ha felkészülési torna is, azért komoly mérkőzésen vagyunk. Végig látszott a találkozón, hogy jobb edzettségi állapotban van az ottani első osztályú bajnokság egyik éllovasa, a félig profi, félig amatőr szlovák gárda, akiknél két orosz légiós is szerepel. Még ha át is gázoltak rajtunk, akkor is hasznos volt a találkozó.

Délután könnyebb meccs várt a mieinkre…
Valóban, és itt egyértelmű volt, hogy jobbak vagyunk a lengyeleknél, még akkor is, ha ez náluk a nemzeti csapat volt. Bár egy kicsit látszott rajtunk, hogy ez már a nap második mérkőzés, egy kicsit el is fáradt a gárda. Emberemlékezet óta nem játszott egy nap alatt két rangos találkozót csapatunk. Viszont még egy örömteli hír a lengyelek elleni derbiről: élete első felnőtt meccses gólját meglőtte a még ifjúsági korú Balatoni Laci.

Milyen következtetést vontál le a vasárnapi ütközetből?
A sokszoros bajnok házigazdák ellen „érkeztünk meg” igazán a tornára. Remekül ment a játék, különösen a második félidőben, amikor már egyenrangú ellenfélnek bizonyultunk. Ekkorra már megtalálta a csapat a ritmust, lelkesen és fegyelmezetten játszott, még akkor is, ha tapasztaltam néhány apróbb hibát.

Hogyan összegeznéd a három napon látottakat?
Nagyon hosszú út után érkeztünk meg a szlovákiai kisvárosba, ahol viszont ideális körülmények között rendezték meg a tornát. Ha már a bajnokság közben járnánk, minden bizonnyal jobb formát tanúsított volna a csapat, de most a lényeg az volt, hogy igyekezzünk hangolódni a szeptember utolsó hét végéjén kezdődő hazai OB I B-s bajnokságra. Főleg a nyitányra, amikor az egyik legnehezebb derbi, a KSI elleni, majd az egri vár ránk. Az mindenképpen látszott a torna egésze alatt, hogy pozitív a csapat hangulata, és hozzáállása, jól adaptálta a mérkőzéseket. Remek fizikumú együttesekkel játszhattunk, akik olykor kihasználták adódó hibáinkat, amiből viszont sokat tanulhatunk és profitálhatunk a folytatásban. Tény, azt is tudtuk, hogy vannak még hibáink, amelyeket viszont majd menet közben igyekszünk kijavítani. Ugyanakkor hozzáteszem, hogy a két első számú kapusunk, Gál Lajos és a visszatérő Ormai Zoltán egyelőre munkahelyi elfoglaltság miatt nem tartott velünk, ám minden dicséretet megérdemel a még ifjúsági korú portásunk, Micle Michael.

A tornán a következő csapattal vett rész a Swietelsky-Békéscsaba: Micle Michael (kapus), Ajtai Miklós, Balatoni László, Dobra Róbert, Józsa Tibor, Major Levente, dr. Makra Zsolt, Mucsi Zsolt, Németh Dániel, Rácz Norbert, Szabó Zoltán, Szabó Zsombor, Tifrea Ovidiu, Tinka Norbert, Tóth Frank. Edzők: dr. Szilágyi Kristóf, Csabai Zoltán.

Címlapképünkön: a csapat melegít a lengyelek elleni találkozóra

 2017. 07. 15.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A Békés Megyei Hírlap 2017. július 15-ei számában olvastuk:

A vízilabdában eltöltött csaknem fél évszázados szolgálat, kilencévnyi békéscsabai munka után nyugdíjba vonult Kádár József edző (a képen). A 65 éves szakember gazdag életművet hagy maga után a békési megyeszékhelyen, míg ideérkezésekor egy felnőtt és két utánpótlásgárdát versenyeztettek, addig ma tizenegy bajnokságba neveztek csapatokat és mintegy kétszáz fiatal jár az edzésekre. Ezen a héten őt választottuk a hét emberének.

– Miként kötelezte el magát a vízilabdával?

– Gyerekként futballoztam – szakemberek szerint nem voltam tehetségtelen – de tizenhat éves koromban súlyos térdsérülést szenvedtem. A szentesi vízilabdaedző hívott, menjek el pólózni és az ifjúságiaknál eltöltött két év után a felnőttekkel már OB II-es bajnokcsapat tagjának vallhattam magam. 1968-ban kezdtem el a vízilabdát, és nem sokkal később már az OB I-ben játszottam. Villámkarrier, pedig úszómúltam sem volt, ám akkoriban minden diák minden elérhető sportágat kipróbált.

– Mikor kezdett el edzősködni?

– Az edzői karriert 1977-ben kezdtem, és ezután picivel több, mint negyven évet töltöttem el folyamatosan a kispadon, nem volt még kisebb kihagyás sem. Békéscsabán 2009. július 10-én kezdtem meg a munkát. Nem vagyok egy ugrálós típus, de akkoriban megváltozott a helyzet Szentesen, ahol a felnőtteknél addig helyi játékosok játszottak, egy-két „légióssal”. Hívtak Csabára, gondoltam megpróbálom.

– Valaki úgy fogalmazott, hogy az elmúlt szűk évtizedben elért eredményekkel elhelyezte Békéscsabát a világszínvonalú magyar vízilabdázás térképén.

– Nem akarok szerénytelen lenni, de én is így gondolom, nem végeztem rossz munkát. A vezetők, a kollégák elfogadták az utánpótlás-fejlesztéssel kapcsolatos elveimet és sikerült felépítenünk egy rendszert és jó szellemiségben dolgozhattunk. Remélem, hogy erre alapozva ezt viszi tovább az utódom, dr. Szilágyi Kristóf is, aki jó szakember és jó ember. Az, amit elképzeltem, sikerült felépíteni: adott egy piramis, melynek széles az alja és a tetején van a felnőtt csapat. Abban reménykedtem, hogy több békéscsabai játékos kaphat a felnőttek között helyet, ám ezeket a fiatalokat rendre elvitték más csapatok. Ez egyben a legnagyobb dicséretünk is, hiszen a hívó csapatnál tudták, honnan jönnek a játékosok, akik mind megállták a helyüket. 

– Mely célját volt a legnehezebb megvalósítani?

– Nehezen viseltem el, hogy kevés az edzésidő, 18 és 21 óra között kaptuk meg a vízfelületet, sajnálom, hogy ezen nem tudtunk változtatni. A nyáron viszont több időt kaptunk, a sátor felhúzásáig napi hat óra állt a rendelkezésünkre.

– Az egész munkáját tekintve mire a legbüszkébb?

– Leginkább arra, hogy sok kiművelt fejű és testű sportolót neveltem fel, akik mindannyian tisztességes, a társadalom hasznos tagjaivá váltak, senkiben nem csalódtam. Bármelyik volt tanítványommal is fussak össze az utcán, mindig köszöntenek. Egykori tanítványaim közül különösen büszke vagyok a három olimpiát is megjárt, több mint háromszázszoros válogatott Tóth Lászlóra, de nagyon sok játékosom volt, aki ifjúsági és junior világbajnoki címeket szerzett. Igyekeztem mindig úgy dolgozni, hogy véghez tudjam vinni a terveimet. Az edzői pályán benne van a pakliban, hogy a vezetők azt mondják: "Nem kellesz!" Igaz, csak két városban edzősködtem, de ez soha nem fordult elő.

– Élvezi a nyugdíjas életet?

– Négy gyermekem és két unokám van. A kicsiknél jó látni, hogy fejlődnek, a fiút, hogy mennyire szeret focizni (talán örökölt valamit a nagyapjától!), a kicsi még két esztendős. A fiam pólózott, ma játékvezetőként is tevékenykedik. A három lányom közül a legkisebb az OB I-ben is játszott, magyar bajnoknak vallhatja magát. Amúgy nem szakadok el a vízilabdától. A tervek szerint átalakítják a gyermek vidékbajnokságokat rendező régiós igazgatóságát, s bár még nincs döntés, a tervek szerint ennek a területnek az igazgatását rám bíznák, no, és ellenőrként is ott leszek a mérkőzéseken.

Gazdag életpálya

Kádár József játékosként az OB I-ben 1973-tól 1984-ig pólózott és 238 mérkőzésen szerepelt, 118 gólt lőtt. Csapatával egy ízben játékosként a Kupagyőztesek Európa Kupájában elődöntőjében szerepelt, 1980-ban Magyar Kupát nyert. 1977-től edzősködik, az élvonalban háromszor irányíthatta a szentesiek szakmai munkáját, amellyel kétszer is az 5. helyen zárt. Közben dolgozott a szentesi utánpótlásban is. Tanítványai közül számtalan ifjúsági-, junior-, világ- és Európa-bajnok került ki. 2004–2012 között a Régió Liga elnöke és tagja volt a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségének is. 

Gajdács Pál

 2017. 07. 06.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Bár egyelőre az átmeneti heteket éli klubunk, a szezont követő megérdemelt pihenőjüket töltik csapataink, ám a háttérben megannyi változást készít elő a vezetőség. Szükség is van rá, hiszen a csaknem egy évtizedet Békéscsabán töltő, 65. életévét betöltő vezetőedző, Kádár József úgy döntött, az edzősködéstől végleg nyugdíjba vonul (szövetségi szervezői feladatokat vállal már csak a jövőben). Így aztán új edző után kellett nézni, no meg azt is rövid időn belül tisztázni kellett, kik maradnak a negyedik helyen zárt OB I B-s csapatban, illetve kivel nem számolhatnak a 2017—2018. évi szezonban. Az egy évtizede kijelölt és eddig eredményekben gazdag úton maradjon a klub, vagy e téren is változtasson. Ezekről beszélgettünk Borsos Pál elnökkel.

Szóval, együtt marad a tavalyi sikeres csapat?

Éppen a napokban zárultak le a tárgyalások, és azt mondhatom, a törzs továbbra is békéscsabai színekben folytatja a játékot. A két kapus közül a kettős engedéllyel rendelkező Szentesi Máté nem marad, klubja, az OSC igényt tart teljes értékű munkájára. Mint ismert, Zsilák László a nyár elején leérettségizett, Debrecenben folytatja felsőfokú tanulmányait, a Cívis város klubja pedig a felnőtt OB I-es csapatban szeretné látni. Szeles Ákos jövőbeni játéka kérdéses, hiszen a fővárosban tanul ő is. Két fiatal kettős játékengedéllyel rendelkező légiósunk, Flajsman Dávid és Tóháti Ádám esetében is eldőlni látszik a kérdés, mindkettő úgy tűnik, marad színeinkben.

Egy ideig kérdéses volt, hogy az alapembernek számító Szabó Zoltán és Major Levente marad-e? Miért merült fel egyáltalán, hogy elválnak a klub és a két játékos útjai?

Mindkét játékos esetében egészségügyi kérdés volt, hogy folytatják-e a vízilabdát. Szabó Zoltán esetében: korábban volt egy vállműtétje, ami sokszor nehézzé tette számra az edzéseket és a mérkőzéseket, de végül úgy döntött, amíg csak lehet, játszik tovább, és nálunk. Major Levente esetében is a válla okoz időnként problémát, neki más típusú gondja van, speciális kezelést kap rá, szükség esetén akár műtét is lehet a vége, de ő sem kíván egyelőre felhagyni a pólóval.

Összegezve: a tavalyi tizennégy fős keretből három játékossal mégsem számolhatnak. Pótlásukat hogyan oldják meg?

Elöljáróban, nem tervezünk új igazolásokat. Az egyik „régi-új” játékosunk a saját nevelésű, és edzőként is nálunk dolgozó Dobra Róbert lesz, aki kisebb kihagyás után visszatér a vízbe. Elsősorban lövőként, de ha kell a szélen, vagy hátul számítunk a 26 esztendős játékosra. A kapus poszton az ifjúsági csapat portása, Michael Stancu lép Szentesi Máté helyére. De amúgy tervezzük további fiatal játékosok beépítését a nagycsapatba. Ennek érdekében új koncepciót állítottunk fel: két négy-ötfős csoportot alakítunk ki, amelyben a legjobb ifjúsági, illetve serdülő játékosaink kapnak helyet. Igyekszünk versenyhelyzetet teremteni számukra, és a tíz játékos közül a legjobbak a felnőtt OB I B-s, mások az OB II-es gárdában kapnak helyet a saját korosztályos csapatuk mellett. Persze biztosítjuk az átjárhatóságot is, vagyis az OB II-es csapatból jó teljesítmény esetén máris az OB I B-s gárdába kerülhet bármelyik fiatalunk.

Az imént szóba került Zsilák László, aki Debrecenben folytatja játékos pályafutását. De rajta kívül is egyre több csabai nevelésű vízilabdázó tűnik föl az ország más-más pontján.

Mindig is azt tartották, sportágunk termeli az okos gyerekeket, akik persze tovább is tanulnak. Mivel Békéscsabán kevés a lehetőség a felsőfokú tanulmányokra, érthető okokból 18-19 évesen továbbállnak. Ilyen volt egykor Máté Attila, aztán Nagy Sándor, két éve Hajdu Attila, akit éppen most meghívtak az utánpótlás-válogatottba. Most ilyen Zsilák László is. Bár sajnos e miatt eligazolnak a saját nevelésű tehetségeink, ám büszkék vagyunk arra, hogy mi, csabaiak is tudunk adni remek pólósokat a hazai élvonalnak. Egyben igyekszünk újabb perspektívát állítani az immár több mint kétszázötven fiatalunk elé, hogy lám, a Viharsarokból is lehet az OB I-be, vagy akár a válogatottba kerülni.

És akkor most ugorjunk egy nagyobbat: a Kádár-éra után a vezetőedzői poszton is változás történt…

Így van, mivel Kádár József már egy évvel ezelőtt jelezte, hogy végleg nyugdíjba vonul, kerestük utódját. Akit most meg is leltünk dr. Szilágyi Kristóf személyében.

Bemutatná, ki is dr. Szilágyi Kristóf?

Régi ismertség személye, hiszen az OB I B-s időszakában gyakran játszott ellene. Egyébként 32 esztendős, közel száz OB I-es mérkőzés van mögötte, és még több OB I B-s. Jogász végzettségű, de megszerezte a vízilabda szakedzői diplomát, a sportmenedzseri BSC-t és MSC-t. A KSI-ben ismerkedett meg a sportággal, játszott a Vasasban, a Neptun VSC-ben az Ybl Water Polo Clubban, de megfordult légiósként és edzőként Ausztráliában, Portugáliában, Máltán. Sőt, vízilabda játékvezetőként is közel ötszáz magyar és nemzetközi találkozón fújta a sípot.

Hogyan hozta össze a sors a klubot a fiatal szakemberrel?

Említettem, hogy majd egy évtizeden át a mindenkori OB I B-s csapata és a Csirkefogók gyakran játszott egymás ellen. Tavaly doktorált a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a játékot már nem vállalta, így aztán legutóbb már edzőként érkezett Békéscsabára az YBl csapatával, amely két egyesület amúgy régi jó barátságban van. A fővárosiaknál új szelek fújnak, új edzőt kerestek, így ő felszabadult, mi pedig megkerestük.

Könnyen ráállt a vidéki életre, a főváros után a váltásra?

Elmondása szerint nem állt tőle soha távol a vidéki élet, mivel felmenői nógrádi származásúak. Ajánlatot tettünk, meghívtuk hozzánk, hogy nézzen körül, elmondtuk, mi az elképzelésünk. Hamar képbe került, megtetszett neki is a feladat, így aztán nem is sokat gondokozott, hamar kimondta az igent.

Milyen feladatokat kap Békéscsabán?

Értelem szerűen a vezetőedzői feladatot tölti be, ami a további trénereink munkájának koordinálásával is jár, továbbá sportmenedzseri végzettségének megfelelően a szövetség felé is ő képviseli a klubot. Viszi az ifjúsági csapatot és természetesen a felnőtt gárdát, ahol a régi rutinos játékosunk, Németh Dániel segíti feladatinak ellátásában.

Ezzel mondhatni, új éra veszi kezdetét a Csabai Csirkefogók életében?

Mindenképpen. Mi is úgy gondoljuk, lezárult egy szép és tartalmas időszak, ám az élet mindig is szereti a megújulást. Igyekszünk az eddigi pozitív eredményeinkből merítve egy új irányzatot megvalósítani, amihez Szilágyi Kristóf tudására és tapasztalatára is szükség lesz.

Címlapképünkön: Szilágyi Kristóf immár a kispadról felállva adja az utasításokat