ímkézett bejegyzés

 2021. 06. 18.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Klubunk több mint ötven fiatalja felsorakozott a békéscsabai Árpád fürdőben péntek délután, hogy az edzőkkel, ügyvezető elnökkel együtt megemlékezzenek az éppen egy esztendeje elhunyt remek vízilabdázóról, Benedek Tiborról, akinek tiszteletére idestova egy éve egy fát ültettek.

Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok, majd a világbajnoki címet nyert magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. Korai haláláig az Újpest OB I-es vízilabdacsapatának edzője volt.

Balázs Lajos, a Swietelsky-Békéscsaba ügyvezető elnöke érdekes emlékeket idézett föl a kiváló világverő Benedek Tiborról, miként Szigeti Csaba, Békéscsaba sportcsoportjának vezetője is. Többen a tiszteletére ültetett fa és emléktábla előtt álló vázában virágot helyeztek el, és felelevenítették a remek pólós, illetve az olimpiai bajnok gárda békéscsabai meccseit, amelyeket a németekkel és románokkal – az utóbbiakkal kétszer is — vívtak Kemény Dénes szövetségi kapitány fiai.

S ha már Kemény Dénes: 2010-ben a magyar válogatottat háromszor olimpiai bajnoki címig vezénylő szövetségi kapitány ittjártakor ugyancsak egy emlékfát állított az akkor 111 esztendős szövetség nevében. Ez alatt állt egy megemlékező tábla, amely fából készült, ám az idő vasfoga alaposan kikezdte. Klubunk vezetősége úgy látta jónak, ha ezt az elkorhadt emléktáblát egy időt álló fémtáblára cseréli, amelyet a Benedek Tiborról szóló megemlékezés után ugyancsak „felavattak”.

Címlapképünkön Balázs Lajos ügyvezető elnök (középen) a megemlékezést tartja, mellette jobbra Fodor Ádám vezetőedző, mögötte (fehér pólóban) Szigeti Csaba

 2021. 06. 16.   Klub, Aktuális, Archívum

OB II-es felnőtt csapatunk a hónap elején lezárta a 2020–2021. évi szezont, ami azért is nagy szó, mert az azt megelőző esztendőben a koronavírus-pandémia miatt nem tudták befejezni a hazai együttesek a bajnokságokat. A zömében nagy öregjeinkből álló gárda nagyon tisztességesen helyt állt, hiszen a 24 tagú mezőnyben a végső elszámoláskor a 11. helyen kötött ki.

Elöljáróban leszögezhetjük – miként oly sok évben megtettük –, OB II-es felnőtt csapatunk igazi amatőr gárda. Játékosaink inkább maguk fizetnek szinte minden költséget, csakhogy járhassanak edzésekre, mérkőzésekre. Legtöbbjük családapa, immár 30-40 éve az uszoda „foglya”, nem véletlenül fogalmaztunk úgy: nagy öregjeink. Az idei bajnokságban 22 pólósunk ugrott vízbe a pontvadászat során, az átlagéletkoruk úgy 35 év, hogy hatan még ifjúsági korúak. A legidősebb pedig a Román György 56, dr. Szlávik Győző 54 esztendős, de az ötvenen van túl Gyebnár György, Sipkai Zoltán is.

– A szív, a vízilabda szeretete hozza nap mint nap az edzésekre a srácokat – fogalmazott a csapat játékos edzője, Ajtai Miklós, aki maga is idén lesz 40 éves. – Klubunk elnöksége nem véletlenül határozott úgy, hogy nem tűz ki célokat a felnőtt csapat elé. Egy a lényeg: mindenki jól érezze magát az edzéseken és a mérkőzéseken, valamint meglegyen a folytonosság az utánpótlás és a felnőtt csapat között. A fiatalabbak, az ifjúságiak pedig további játéklehetőséget kapjanak, rutint szerezzenek a felnőttek között is, és ne szakadjanak el a sportágtól.

Heti öt edzésen volt alkalmuk gyakorolni a felnőtteknek, a legtöbben – munkájuktól függően – legalább három tréningen részt is vettek. Sőt, minden csütörtökön kétkapus edzést tartottak az ifjúsági gárdával. Ennél többet nem is lehetett elvárni a családapáktól, akik már a sporton kívüli egzisztenciájuknak, családjuknak éltek.

– Nagy örömünkre szolgált, hogy még mindig egyenletes teljesítményt tudott nyújtani a csapat — folytatta Ajtai Miklós. – Az egész szezonban sok győzelmet arattunk, a bajnokság vége felé pedig egyre jobbak voltunk. Bár a 24 csapatból a 11. helyen végeztünk, mégis elmondható, hogy a későbbi bajnokkal és feljutóval, az olimpiai bajnok Kis Gábort is a soraiban tudó Invictus SC-vel az alapszakaszban olyan szoros meccset játszottunk, hogy mindössze egyetlen góllal kaptunk ki tőlük.

Azért volt sportszakmai értéke is az amatőrségnek, hiszen – mint említettük — hat ifjúsági, és további három nemrég az utánpótlásból kiöregedett játékos kapott feladatot és lehetőséget a fejlődésre a meccseken.

– Mindig megvolt a felnőtt létszám a derbiken, de igyekeztem úgy forgatni a csapatot, hogy mindenki sok játéklehetőséget kapjon – toldotta meg a játékos edző. – Már csak azért is, mert szeretnénk, ha az új bajnokságban is mindenkire számíthatnánk. Nem beszélve arról, hogy az ifjúságiak közül újabb fiatalok kiöregednek, és őket is szeretnénk továbbra is a klubhoz kötni.

Játékos edzőnk, Ajtai Miklós lett az OB II gólkirálya

Az eredményes szereplés mellett arra is büszke klubunk, hogy Ajtai Miklós (képünkön lövés közben) lett a hazai bajnokság harmadik vonalának gólkirálya. Játékos edzőnk 21 találkozón szerepelt és 71 gólig jutott, hattal megelőzve az őt követő Poseidon VSE pólósát, Szám Tamást. Az akció gólok rangsorában Ajtai az 5. (30 gól), a büntető gólok tekintetében ugyancsak első (23).

– Mindig maximalista voltam, de a vízilabda nem egyéni, hanem csapatsport – így a gólkirály. – Tény, büszkeség tölt el, hogy az élen végeztem, de a társak nélkül mindezt nem érhettem volna el. Kellett ehhez egy nagyon jó közösség, csapat is.

 2021. 06. 13.   Klub, Aktuális

Klubunk, a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub péntek kora este rendezte meg a szezonzáró, évértékelő találkozóját a Csabai Rendezvénypajtában. Az ember amerre csak nézett, sárga pólós kisklampót látott.

Az évértékelő találkozó előtt azonban a klub sajtótájékoztatót tartott a helyszínen.

„Különös évet zárunk, hiszen tavaly kvázi két hónap szobafogság után, májusban szinte beestek a gyerekek a vízbe – mondta Balázs Lajos, a vízilabda klub ügyvezető elnöke. – Azóta folyamatosan dolgozunk, és próbáljuk behozni a szobafogságban felhalmozott kiesést.”

Hozzátette, attól függetlenül nagyon sok pozitív dolog is érte a klubot. Többek között nem csökkent a létszám, sőt! És minden helyzetben számítani lehetett a szülőkre.

„A jövőben hosszú távú terveink vannak – folytatta. – A következő tanévben a Békéscsabai Szakképzési Centrum Trefort Ágoston Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium új, kifejezetten sportirányultságú osztályt indít a vízilabdázó fiatalok számára.”

Az ősztől induló, 26 fős sportosztályba 12 vízilabdás fog járni. A diákok az intenzív, összehangoltabb sport mellett egy igen magas színvonalú szakmai képzést kapnak.

„Azt mindenki tudja, hogy milyen fantasztikus, amikor egy osztály magja egy összehangolt közösség – fűzte hozzá Kiss Mihály, a Trefort igazgatója. – Elnézve ezt a rengeteg, sárga pólós fiatalembert, látszik, hogy egy nagyon komoly bázisról van szó. Azok a fiúk, akik szeptemberben elkezdik a gépjármű-mechatronikai technikus képzést, a végzést követően egy piacképes képzettséghez jutnak. Nagyon örültem az egyesület megkeresésének, úgy gondolom, ez egy sikertörténet kezdete.”

Varga Tamás, Békéscsaba alpolgármestere szerint a koronavírusos időszakban minden egyes eredmény hatványozottan számít.

„Nehezebb feltételek voltak, így még nagyobb elhivatottság kellett ahhoz, hogy ebben a környezetben bizonyítani tudjanak – jegyzi meg. – Ráadásul az utánpótláskorban nagyon rossz tendenciák indultak el a pandémia alatt, és pont ezért jó, hogy gyermekek között két korosztály is dobogós lett.”

Továbbá az évértékelőn elhangzott, a klub életében a 2020/21-es országos és vidékbajnoki sorozat a pandémia ellenére is nagyon sok sikert hozott minden korcsoportban. Például az országos gyermek korosztályú bajnokság A/2 kategóriájában a harmadik helyezettek lettek. A rendezvény keretében került sor a helyezésért járó érem átadására is.

Címlapképünkön a gyermek I-es korosztály csabai prominensei

Forrás (kép, szöveg): behir.hu/Such Tamás

 2021. 05. 12.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A ma sportoló fiatalok elé sokféle példaképet lehet állítani. Akár olyat, aki olimpiai- vagy világbajnok az adott sportágban, de olyat is, aki az aktív testmozgás mellett a tanulásra is nagy hangsúlyt fektetett, majd szép érdekes „szakmát” szerzett, amiben kiteljesedett és jól boldogul.

Ilyen például a ma 36 esztendős dr. Apáti-Nagy Péter, aki jó néhány évet lehúzott a vizes sportágban. Mint oly sok vízilabdás, ő is először az iskolai úszásoktatás keretében sajátította el a sportág alapjait, Budavári István keze alatt ismerkedett meg eme nedves közeggel, majd egy ideig az úszóklub tagjaként élte életét.

– A Belvárosi Általános Iskola és Gimnáziumba jártam, és ahogy a suli megannyi kisdiákja, én is a tanórák keretében tanultam meg úszni – vallja dr. Apáti-Nagy Péter. – Három évig tagja voltam a klubnak, de a faltól falig úszás nem igazán az én világom, ezért egy idő után felhagytam az edzésekkel.

Mégis visszataláltál a vízhez…

– Tény, jó néhány év kihagyás után az egyik osztálytársam, Vermes Boldizsár unszolására ismét víz közelbe kerültem. Ő már egy ideje lejárt az Árpád fürdőbe a vízilabdaedzésekre, követtem, majd néhány tréning után én is kedvet kaptam a sportághoz. Igaz, ekkor már 15-16 éves voltam, de jó élmény volt vízilabdázni, vonzott a közeg, a társaság, és itt „tanultam meg szeretni” a sportágat.

Kik voltak az edzőid és milyen poszton játszottál?

– Serdülő korcsoportosként Ricza Lajos, majd, amikor ifjúsági korosztályos lettem, Balázs Lajos és Szlávik Győző. Bal szélsőként vettek számításba. Igaz, nem magas szinten űztem a sportágat, hiszen a Budapest Bajnokságba nevezték a csapatot, de mindez rendszeres játéklehetőséget és sok élményt adott.

Miként klubunk legtöbb 18 évese a továbbtanulás miatt várost váltottál. Hol folytattad a tanulmányaidat?

– Miként a békéscsabai többsége, én is Szegedre jelentkeztem az egyetemre. Az orvosira nyertem felvételt.

A Tisza-parti városban nem folytattad a pólót?

– Eleinte nem. De rövid időn belül alakult egy egyetemi csapat. Ennek az edzéseire jártam több, kevesebb rendszerességgel, de mérkőzéseket már nem játszottam. A mozgás öröme és a víz vonzása miatt lettem a klub tagja.

Tanulmányaid befejezése után azon kevesek közé tartozol, aki visszatért Békéscsabára. Hol helyezkedtél el, és mire szakosodtál mint orvos?

– Traumatológia, ortopédia a szakterületem, és a békéscsabai kórházban kezdtem rezidensként nyolc évvel ezelőtt. Azóta is ott dolgozom.

Nem gondoltál arra, hogy „hazai környezetben” folytasd a sportág űzését?

– Tény, továbbra is edzésben vagyok, de most már nem kizárólag a vízben. Nyaranta szívesen megmártózom az Árpád fürdő versenymedencéjében, de már nem játszom semmilyen bajnokságban. A testmozgás öröme azonban megmaradt.

Az orvosok látják legjobban, hogy jó, ha sportolnak a fiatalok. Miért ajánlod te is a mai gyerekeknek a rendszeres testmozgást?

Nem lesz mindenkiből bajnok, de aki mindennaposan sportol, egészségesebb emberré válik. Fizikálisan megerősödik, ami hosszú távon ugyancsak kihat az egészségükre, megelőzheti a későbbi problémákat. A sportbaráti közösségek kialakulása sem elhanyagolandó. Ezért mindenkinek ajánlom, hogy találjon magának egy olyan sportágat, amelyben jól érzi magát.

Címlapképünkön: Apáti-Nagy Péter idejében gyakran előfordult, hogy az edzőtáborokat élővíz mellé szervezték, ami a fiatalok számára rendhagyó és érdekes volt

 2021. 04. 13.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Szeged, Makó, Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Gyula. Ezek voltak egykori remek játékosedzőnk, a ma a fürdővárosban élő és tevékenykedő dr. Czirok Sándor életútjának főbb állomásai. Hosszú utat tett meg a vízilabdától a különböző oktatási intézmények vezetői posztjáig az idén 62 esztendős, több rangos elismerést kiérdemlő többszörös „mester”, aki ma is vérbeli pólósnak érzi magát.

– Szegeden születtem, de kisgyerekként Makóra költöztünk – emlékszik vissza a legfiatalabb időszakára dr. Czirok Sándor. – A fürdő közelében laktunk, érthető, hogy hamar megtanultam úszni. Igaz, akkoriban szinte nem létezett a városban úszósport, de azért rendszeres látogatója voltam a vizes birodalomnak. Miután visszaköltöztünk Szegedre, azonnal kerestem a lehetőséget, hogy valamelyik vizes sportágba bekapcsolódjak. Kezdő úszónak már „öreg” voltam, ám a pólósok örültek jelentkezésemnek. Az akkoriban az első osztály kapuját átlépő SZEOL igazolt utánpótláskorú vízilabdázója lettem 1971-ben.

Miért éppen vízilabdázó lettél?

– A víz már Makón is vonzott. Szegeden próbálkoztam a labdarúgással is, de ehhez ekkor még túl fiatalnak találtak, és nem vettek fel a klubba. Az első vízilabda edzőm, Lihóczky Károly azonban már akkor befogadott a csapatba. Bár itt is nehezen indult be a sportkarrierem, ugyanis gyakran begyulladt a fülem, a torkom, a mandulám. De még ugyanebben az évben kivették a mandulámat, és onnan kezdve megritkultak az egészségügyi problémáim. Egyre több edzést vezényeltek mestereim, nyolcadikos koromtól pedig beléptek a reggeli tréningek is, amikortól kezdve ugrásszerűen javult a teljesítményem.

Ezek szerint az összes korosztályt végigjátszottad…

– Tíz éven át voltam a szegedi klub igazolt játékosa. Már 16 évesen a felnőtt gárda tagja (is) voltam, miközben különböző utánpótlás kupákat, Budapest-bajnokságot nyertünk. 1976-ban az Országos Ifjúsági Kupában nyújtott teljesítményem után az Újpest le akart igazolni, de maradtam Szegeden. Később az ifjúsági válogatott kialakításánál is szóba került a nevem, de akkoriban vidéki srácoknak nehéz volt oda bekerülni.

Úszástudásod is elég acélos lehetett, hiszen több eseményen is részt vettél a rokon sportágban.

– A vidékbajnokságokon többször is a döntőkbe kerültem, de indultam az országos utánpótlás-bajnokságokon is. Nemcsak a pólósokra jellemző 100 méteres gyorsúszás volt az erősségem, 1500 méteren is ifjúsági aranyjelvényes szintig jutottam. Később a hadsereg bajnokságon 1500 méteren negyedik, négyszázon bronzérmes voltam. Amíg sorkatona voltam Hódmezővásárhelyen és több hónapon keresztül a hadsereg bajnokságra készültünk, napi két úszó- és két vízilabdaedzésen vettem részt. Ez mégiscsak jobb volt, mint a laktanyában ülni.

Ne siessünk előre, szegedi éveid alatt következett az érettségi, ami jelentősen megváltoztatta az életedet annak ellenére, hogy továbbra sem tudtál elszakadni kedvenc sportágadtól.

– Valóban. Szüleim és az edzőim is mindig azt hangsúlyozták: a tanulásra ugyanolyan nagy hangsúlyt fektessek, mint a sportra. Érettségi után felvételt nyertem a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolára, ahol nagyon szigorúan vették a jelenlétet. Egyre nehezebb volt összehangolni a tanulást és a sportot. De az utóbbiról sem voltam hajlandó lemondani. Nem volt könnyű, de azzal azért szembesülnöm kellett, hogy a napi egy edzéssel nehéz első osztályú játékosnak lenni. A ’80-as évek elején adódott a lehetőség, hogy Békéscsabára igazoljak.

Ez nagy ugrás egy OB I-es háttérrel rendelkező csapat után. Mégis, hogyan adódott, hogy éppen a Viharsarok fővárosába kerültél?

– Nevezhetjük nagy ugrásnak, de ezzel megmaradt a sportolási lehetőségem. Igaz, kezdetben Szegeden edzettem, és Csabán játszottam, de egy idő után átkerültem Békés megyébe. Költözésem oka pedig egyszerű volt: a ’70-es évek közepe óta létezett újra póló Békéscsabán olyan alapítókkal és remek játékosokkal, mint Szécsi Tamás, Szeles Imre, Blahut Béla, Ricza Lajos, Lipták Pál, Balázs Lajos, Szilágyi József… Megalakulásuk után több alkalommal is játszottunk egymás ellen edzőmeccseket, amelyek során összebarátkoztunk. Egy ilyen alkalommal vetődött föl, átigazolnék-e? Igent mondtam, így végül hosszú távon is Békés megyei lettem.

Ebbe minden bizonnyal az is belejátszott, hogy itt ismerkedtél meg gyulai feleségeddel.

– A gyulai Mohácsi Mátyás Kertészeti és Élelmiszeripari Szakközépiskolába kerestek akkoriban szaktanárt. Jelentkeztem, felvettek. Az iskolában ismerkedtem meg feleségemmel, Gedeon Évával, akivel közel 40 éve vagyunk házasok, felnevelve három gyermekünket. Később, 2015-ben, egyszerre szereztük meg a mesterpedagógus címet is.

Kanyarodjuk vissza a sporthoz. Ha már Békés megyei lettél, a játék mellett edzői tevékenységet is vállaltál, hiszen ebben is oklevelet szereztél.

– Korábban az egyik alapító, és aki elcsábításomban nagy szerepelt vállalt, Szécsi Tamás volt az edző, aki viszont egyre inkább a vállalkozásának szentelt nagyobb figyelmet, ezért fokozatosan kiszállt a pólóból. Mivel egy-két éve már itt játszottam és egyben átköltöztem Gyulára, felkértek, hogy töltsem be a játékosedzői feladatot. Csaknem tíz éven át játszottam, edzősködtem és tanítottam Gyulán az iskolában. A felnőtt csapat mellett az utánpótlással is foglalkoztam, remek kis kollektíva fejlődött ki a klubban ebben az időszakban. Ám egyre több volt a „civil életbeli” munka, és a család is mindjobban előtérbe került, fel kellett hagynom az edzések tartásával, bár még egy-két évig játszottam.

Mire vagy a legbüszkébb a békéscsabai pólós időszakodból?

– Döntően arra, hogy életben maradt a sportág Békéscsabán. Pedig nagyon nehéz időszakokat éltünk meg. Megszűnt a Békéscsabai Előre Spartacus vízilabda szakosztálya, ezért új bázist kellett keresni. Miközben több erő is azon munkálkodott a városban, hogy ne kapjon teret a sportág. Azonban elévülhetetlen érdeme volt dr. Máté Mihálynak, klubunk akkori elnökének és tekintélyének, hogy életben maradtunk. Sőt, azt követően olyan remek pólósok kerültek ki a kezem alól, mint Máté Attila kapus, vagy a ma is még játszó Lukácsi Sándor, Dávid Levente, Puha Zoltán. Vagyis ekkoriban indult be a dinamikusabb utánpótlásképzés a klubban, és jöttek is az eredmények. Mindig is büszke leszek erre az időszakra.

Tény, a család, az iskola egyre nagyobb kihívást és elfoglaltságot követelt, a pólótól elszakadtál, de a sporttól nem végleg.

– Aki sportoló volt, azok többsége nem tud végleg hátat fordítani annak. Felkértek az akkoriban többszakosztályos Gyulai SE elnökének, amely tisztet 2019-ig töltöttem be. Tovább fokozódott a „civil életbeli” elfoglaltságom, ezért az újabb ciklusra már nem jelöltettem magam. De ez az időszak is szép volt az életemben, ekkor kaptam meg a Gyulai Férfi Kézilabdáért Szilágyi Sándor-emlékdíjat.

Hosszú időn át a Göndöcs Benedek Középiskola igazgatója voltál…

– Csaknem harminc évvel ezelőtt a feleségemmel és néhány barátunkkal együtt alapítottuk az iskolát. Nagy munka volt a létrehozása, ezért is hagytam abba a vízilabdázást a ’90-es évek legelején. Bár időközben átadtuk az intézményt az egyháznak, 27 éven át a vezetője voltam. Napi 12-14 óra munkával járt, nagyon megterhelő volt, annál is inkább, mert mintegy kétszáz dolgozót kellett irányítanom a megannyi diák mellett. Ezen időszak alatt azonban több rangos elismerést kapott az intézmény.

Ma viszont új feladatot kaptál.

– Ugyancsak a ’90-es évek eleje óta működik a szintén általunk alapított Gyulai Népfőiskola, amelynek a vezetője vagyok. Döntően felnőttképzéssel foglalkozunk, de gyerekeknek is szervezünk eseményeket, programokat. Ezt egyébként a „göndöcsös” 27 évemmel párhuzamosan vezettem, ma viszont már csak ez kap prioritást az életünkben.

Ezek szerint hatvanon túl már vége a pólós életnek.

– Nem egészen. A gyakorlatban előfordult, még ha ritkán is, hogy játszottam az öregfiúkkal egy-egy meccset. De a szívem csücske mindig is a vízilabda marad, követem minden szinten, így a békéscsabai pólós életet is. Utóbbi esetében pedig nagy öröm tölt el, hogy ilyen szépen fejlődik továbbra is a vizes élet a békési megyeszékhelyen és immár egy kicsit Gyulán is.

Dr. Czirok Sándor tanulmányai

Szegedi Élelmiszeripari Szakközépiskola érettségi (1978)

Szegedi Élelmiszeripari Főiskola (1982)

Gödöllői Agrártudományi Egyetem pedagógus diploma (1987)

Budapesti Műszaki Egyetem közoktatásvezető diploma (2001)

Pázmány Péter Tudományegyetem, jogász diploma (2003)

Szegedi Tudományegyetem minőségfejlesztési tanári diploma (2009)

Elismerései

A tanítás Ifjú mestere (1989)

Szent György Lovagrend tagja 1997 óta, ma priorja

Szent Gellért Érdemérem (2004)

Göndöcs Benedek Méz Lovagrend tagja (2012)

A Gyulai Férfi Kézilabdáért Szilágyi Sándor-emlékdíj (2016)

Kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként Miniszteri Elismerő Oklevelet kapott 2017-ben

Gyula Kiváló Polgára kitüntető cím (2017)

És amire még ugyancsak büszke: a Nemzeti Összetartozás Napja ünnepségnek gyulai szónoka volt 2013-ban

Címlapképünkön az álló sorban balról harmadik dr. Czirok Sándor, mellette a sportág békéscsabai fennmaradásának egyik kulcsfigurája, dr. Máté Mihály. A felvételen egyébként az általa felkészített egyik legerősebb utánpótlás együttes látható, állnak, balról: Mihály János, Varga Ákos, dr. Czirok Sándor játékos edző, dr. Máté Mihály klubelnök, Máté Attila, Lukácsi Sándor, Prókai Zoltán. Guggolnak: Csicsely Zoltán, Dávid Levente, Vizsnyiczai Róbert, Klaukó Ákos, Puha Zoltán