2025. 07. 05.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Zsilák László (jobbra hátul) elköszönt az évzárón a serdülő korosztályos csapattól, de nem akar végleg megválni a fiatal játékosoktól – fotó: Such Tamás

A 2024–2025. évi országos utánpótlás-bajnokság során a Zsilák László vezette serdülő csapatunk volt a klub zászlóshajója – ezt nem én állítom, hanem vezetőedzőnk, Fodor Ádám. S valóban így volt, hiszen nemcsak egy népes „hadseregről” van szó, hanem elég rátekinteni az eredménysorukra.

Az elmúlt szezonban nyújtott teljesítményükről, örömükről, bánataikról a most az edzőségről éppen leköszönő Zsilák László adott számot.

Az imént említettük: a legnépesebb korosztályról van szó. Hány serdülő játékost jegyezhettél tavaly nyáron, és mekkora volt a lemorzsolódás?

– A gyermek korosztályból felkerültek, illetve a másodéves serdülők távozása után összesen 28 gyerekkel vágtunk neki az alapozó időszaknak. Köztük volt négy olyan fiatal, aki az Invictus SC-ből jelentkezett be hozzánk, a nyarat becsületesen végigdolgozták, ám az ingázás egy idő után nehezükre vált, egyre ritkábban tudták megtenni a napi oda-vissza hatvan-hatvan kilométert. A helyiek közül az év végére hárman adták föl, zömében az iskolai elfoglaltságra hivatkozva.

Így is népes volt ez a korcsoport, bőven lehetett válogatni közülük. Milyen célokat tűztetek ki magatok elé a nyár folyamán?

– Számomra az egyik legfontosabb az volt, hogy a fiatalokkal megismertessem a vízilabda olyan szintjét, ami nem játék és mese, hanem kőkemény munka. Arra igyekeztem ösztönözni őket, hogy a hétköznapokon is teljes erőbedobással dolgozzanak. Jó alapokkal kerültek fel hozzám, ezért könnyű volt a szebb játékelemeket elsajátíttatni velük. Továbbá igyekeztem felkészíteni őket egy pörgősebb játékra, ami az év folyamán sikerült is.

És milyen célokkal vágtatok neki a bajnoki szezonnak?

– Konkrét helyezési célt nem határoztam meg. Tisztában voltam a csapat képességeivel, a lehetőségekkel, abban eleve biztos voltam, hogy a legjobbak között leszünk az alapszakasz végére.

Akkor nézzük is, mire jutott a csapat az őszi szezonban?

– Az erős szentesiek elleni találkozó kivételével hoztuk az alapszakaszt. Bár volt egy kakukktojás, a bajnoki rajt elejéről a téli szünet utánra áttett, váciak elleni derbi. Ekkor már sajnos kiderült, hogy függetlenül ettől az eredménytől és a második helyezésünktől, már nem kerülhettünk fel a felsőházba (mint ismert, a három korosztály együttes eredménye döntött abban, hol folytatják a klubok a rájátszást). A Vác ellen a csapat nem volt kész, egy kicsit ki is engedett, ami miatt törvényszerű volt a vereség. De a mérlegünk így is hízelgő, hiszen a 11 mérkőzésből kilencet megnyertünk, és csak kettőt vesztettünk el. Azt kell mondanom, ebből kihoztuk a maximumot.

Majd következett a rájátszás. Azzal a sorozattal is elégedett vagy?

– Ezzel már nem annyira. Bár a mérlegünk ezúttal sem volt annyira rossz, ugyanis a 14 meccsből hétszer győztünk, kétszer szétlövéssel nyertünk, és a nevünk mellett maradt öt vereség. Ekkor azt tapasztaltam, hogy a csapat már nem volt annyira motivált, aminek okát abban látom, hogy nem sikerült a felsőházba kerülnie a három utánpótlásgárdának. Egy kis törést jelentett a gyerekeknél mindez.

Miben fejlődött leginkább a társaság az elmúlt egy év során?

– A védekezésünket a szoros emberfogásra alapoztuk, ez végig jól működött, pedig néhány kulcsjátékosunk hosszabb kiesése kissé felborította az építkezésünket. De a többiek igyekeztek megfelelően pótolni a betegeskedőket, sérülteket, ami sikerült is. Az év folyamán az emberelőnyös helyzetek kihasználása is magas szintű volt, jó volt látni, hogy milyen szép figurákat játszottak ki fórban.

Kívülről is minden szinten csapatként láthattuk a serdülőket…

– Ezt is nagyon fontosnak tarottam, és nagyon örülök annak, hogy mély barátságok szövődtek a medencén kívül is.

Maradt azért hiányérzeted?

– Lehet, hogy furcsán fog hangzani: ismerve, hogy elbúcsúzom az edzősködéstől, minden nehézség ellenére nagyon fog hiányozni a csapat. Azzal köszöntem el az évzárón a gyerekektől, hogy keressenek bármikor, bármilyen kérdésükkel, gondjukkal. Nem akarok végleg elszakadni tőlük, és ettől a közegtől.

Jávor Péter

 2025. 07. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Fodor Ádám, a gyermek korosztályú csapat edzője a csongrádiak elleni találkozó szünetében eligazítást tart a fiataloknak – fotó: Such Tamás

Előző írásainkban a legfiatalabb sportolóink éves teljesítménye volt terítéken, mára eljutottunk oda, hogy egy olyan korosztály munkáját elemezzük, amelyik az országos utánpótlásnak kiírt pontvadászatban kapott szerepet hétről hétre.

A gyermek I. korcsoportosok edzője Fodor Ádám volt ebben a bajnoki szezonban, és elöljáróban leszögezhetjük, szép és eredményes esztendőt hagytak maguk mögött. De a részletekről mesterük, Fodor Ádám beszéljen, aki egyben a vezetőedző is klubunkban.

Míg a korábbi korosztályokban egy-egy esztendőt töltenek a fiatalok, itt már két évet. A tavaly nyári „átalakuláskor” hányan maradtak gyermek I. korosztályúak, és hányan jöttek föl hozzád a kisebb korcsoportból?

– Nem kevesebb, mint tizenhárom fiatal lett tavaly nyártól serdülő korosztályú, és mindössze heten lettek elsőéves gyermek korosztályúak. Hozzájuk csatlakozott a még fiatalabb generációból tizenkét gyerek, vagyis kialakult egy újabb 19 fős keret, amelyből az év során mindössze egyetlen morzsolódott le.

Ez egyben azt is jelenti, kicsit újra kellett kezdeni a csapatépítést. Mi volt ezen a téren a legnagyobb kihívás?

– Az elmúlt bajnoki szezonban az idősebb játékosok domináltak, az egy évvel fiatalabbak kevesebb játéklehetőséghez jutottak, ami egyrészt annak is köszönhető, hogy korábban egy jóval alacsonyabb színvonalú gyermek III-as területi bajnokságban szerepeltek, ami ugye más kávéház. Ők egy kicsit zöldfülűek voltak még, s nekik ezért különösen sok tanulnivalójuk volt még ebben az esztendőben.

A mostanra elsőévesek milyen tapasztalattal kerültek följebb az országos bajnoki gárdához?

– A területi bajnokságban nem igazán csapatként küzdöttek, ott még sok volt az egyéni játék, ami abból fakadt, hogy volt néhány ügyesebb, biológiailag érettebb, akikre hagyatkozott a többi játékos. Nos ezt kellett részben kiegyensúlyozni.

Hogyan indult a bajnoki esztendő?

– Azt már előre sejtettem, hogy nem simán vágunk bele az új évbe. De azt is láttam a szezonkezdetkor, hogy mit lehet ebből a gárdából kihozni. Úgy véltem, tavaszra lesz ebből egy jó kis alakulat.

Így is történt?

– Jó volt a megsejtésem. Egyre valóságosabb lett a csapatjátékunk, még akkor is, ha akadtak hullámzó mérkőzéseink. De ha gödörbe került a társaság, hamar kilábalt belőle. Mire elkövetkezett a rájátszás, formás kis csapattá értek a fiatalok. Egyszóval az induláshoz képest sokkal jobban fejeztük be az idényt. Összességében elégedett vagyok a gyerekek éves teljesítményével. Ezt az évzárón is hangsúlyoztam.

Összegezd az éves statisztikai mérleget!

– Az alapszakaszban és a rájátszásban összesen 25 mérkőzés várt ránk, ebből tizennégyet győzelemmel zártunk, és 11 alkalommal kikaptunk. A nehezebb szakasz, a rájátszás meccsei voltak a legszebbek.

Mely téren fejlődtek a legtöbbet a fiatalok?

– Az egyik, hogy taktikailag érettebb lett a csapat, bár még mindig van hová fejlődniük. Ez különösen azokra érvényes, akik elsőévesek voltak korosztályukban. A csapatban való gondolkodás terén is óriásit léptünk előre. Jó volt velük dolgozni az év folyamán, mert azt tapasztaltam, nagy az akarás, nyitottak minden új dologra.

És miben maradt hiányérzeted?

– Az imént említettem, hogy még több taktikai feladat megtanulása vár rájuk. Akadtak, akik kevesebb játéklehetőséget kaptak, ami esetleg életkori dolgokból is fakadhatott, ám bennük is jelentős potenciál lakozik, ami a jövőben kiteljesedhet. Vagyis mindenkiben bőven van még fejlődési lehetőség.

Hogyan alakul a létszám a következő bajnokságra?

– A 2011-es születésűek közül tízen szeptembertől is ebbe a korcsoportba tartoznak majd, és hozzájuk jön újabb tíz fiatal az alsóbb korosztályból. Velük kell megoldani az országos utánpótlás-bajnokság gyermek korosztályú mérkőzéseit, ami egyben azt is jelenti, hogy a nyári felkészülés során ismét sok új tanulnivalója lesz a gyerekeknek.

Jávor Péter

 2025. 06. 28.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A gyulai Várfürdő Kupára szépen összeérett a Katona Péter edző (balra) vezette gyermek IV. korosztályos csapat is, amely ekkor már dominált a tornán – fotó: Balázs Lajos

A 2024–2025. évi vidékbajnoki bajnoki szezonban a gyermek III. és IV. korosztályos fiatalokkal ezúttal is Katona Péter edző foglakozott. Ebben az évben a gyermek III. korcsoportos gárda az erősebb, Piros csoportba kapott besorolást, mégpedig edzőnk kérésére, ahol kevés sikerrel szerepeltek.

Kezdjük azzal: miért az erősebb Piros csoportba került a csapat? – tettük föl az első kérdést Katona Péternek.

– A szezonkezdet előtt vezetőedzőnkkel, Fodor Ádámmal egyeztettem erről. Úgy gondoltam, a fejlődés érdekében jobb, ha nívósabb ellenfelekkel játszunk hétről hétre.

Bevált az elképzelés?

– Összegezve azt mondhatom, igen. Bár az is tény, a bajnoki rajt előtt már egy aradi tornán látszott, hogy nehéz évünk lesz, nagyon sok tanulnivalója van a gyerekeknek. Ez a bajnoki sorozat elején különösen kiütközött, ám menet közben mindkét korosztály sokat fejlődött. A vége felé már ki-ki meccseket játszottunk a békéscsabainál nagyobb vízilabdás múlttal rendelkező egyletekkel.

Hány gyerek tartozott ezekbe a korosztályokba?

– Az esztendő első edzésén 19 fiatallal kezdtem a munkát, év végére mindössze egy gyerek morzsolódott le.

Hogyan értékelnéd az elmúlt szezont?

– Hosszú és nehéz 365 nap után vannak a srácok és én is. Mindenekelőtt meg is köszönöm a fiatalok munkáját, valamint a szülők áldozatvállalását. Van, aki már két éve a kezem alatt dolgozott, s akadnak, akik csupán egy éve jártak hozzám az edzésekre. Maximalista vagyok, ezért szerettem volna, ha győzelmeket aratunk a bajnoki összecsapásokon még ebben az erősebb csoportban is, ám a kezdetekben kevés sikerélményünk volt. A szezon alatt sokat gondolkodtam azon, min kellene változtatni. Bizonyos területeken sikerült is megújulni, amit igazol a bajnokság után lezajlott gyulai Várfürdő Kupán mutatott játék, ahol már végig domináltunk. Összegezve: nagyot lépett előre mindkét társaság az év folyamán, a játékunk egyre inkább hasonlított a vízilabdára.

Úgy látod, erre lehet tovább építkezni?

Mindenképpen, hiszen mentálisan is nagy volt a fejlődés, egyre több élményben volt részük a gyerekeknek. A személyiségük is érettebb lett, amit igazolnak a sűrűsödő ki-ki mérkőzések.

Most nézzük, szakmailag miben fejlődtek a legtöbbet, és milyen hiányérzeted maradt?

– A gyermek III. korosztályosok esetében az egyik pozitívum, hogy egyre inkább csapatként működtek. A másik: a támadások utáni visszarendeződések, visszazárások egyre gördülékenyebbek lettek. Javult a centerjáték és az ahhoz való visszasegítés.

… és a gyermek IV. korosztályosok esetében?

– Ott több gondom akadt, ami abból is fakad, hogy a társaság egyik fele gyulai, a másik békéscsabai volt. És bizony, hetente csak egy alkalom nyílt arra, hogy közös edzéseket tartsak nekik. De esetükben is meglátszott, hogy honnan indultak, és hová fejlődtek. Bár hozzáteszem, nem minden vágyam teljesült velük kapcsolatban. Például voltak kevés gólos meccseink, amit nem sikerült megnyerni, pedig a fiatalok és én is nagyon szerettem volna. Ugyancsak egy negatívum: a korábbiból fakadóan a gyerekeknél nem volt meg az összeszokottság, néha a bajtársiasság sem. Ettől függetlenül ez a korosztály is sokat fejlődött az év folyamán.

Azért akadt néhány jobban kiugró tehetség is…

– Így van. Arra büszke vagyok, hogy mindig akadt – most név nélkül mondom – három-négy olyan gyerkőc, aki még egy feljebb lévő korcsoportban is bemutatkozhatott. Így a gyermek „hármasok” közül Fodor Ádám gyermek gárdájában is helyet kaptak néhányan. Miként a gyermek „négyesek” közül páran feljászottak a gyermek III. korosztályba. Ezzel jelentős rutinra tehettek szert, ami a jövőre nézve igencsak hasznos lehet.

Jávor Péter

 2025. 06. 25.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a klub egykori remek játékosa, ma utánpótlásedzője, Szilvásy Attila (fekete pólóban), aki a medence partján is nagy hévvel irányítja a legfiatalabbakat – fotó: Balázs Lajos

A 2024–2025. évi területi bajnokságban olyan baby korosztályos csapatunk szerepelt, amelynek egyik fele gyulai, a másik békéscsabai gyerekekből állt. Így értelemszerűen a hétköznapokon döntően mindenki a lakóhelye szerinti városban tréningezett, az előbbiek Szilvásy Attila, a csabaiak Csabai Zoltán irányítása mellett.

A baby korcsoportot a bajnoki rajt előtt 18 fiatal alkotta, nyolcan gyulaiak, tízen békéscsabaiak voltak. A legkisebbek éves munkáját ezúttal Szilvásy Attila értékelte.

Induljunk ki a tavaly nyár eleji állapotokból, amikor az akkori baby korosztályosok jelentős része korcsoportot váltott, és felkerült a gyermek IV. korosztályba. Kik maradtak, illetve kikkel töltöttétek fel a legfiatalabb csapatot?

– Nagyon szűkös maradt a létszám, hiszen maradt négy gyulai gyerek, továbbá ugyancsak az általam irányított két még fiatalabb kezdő. A békéscsabai Restye Botonddal ez adta meg az alapot, de bizony sok kis pólósra volt még szükségünk, hogy elindulhassunk a területi bajnokságban.

Hogyan oldódott meg a probléma?

– Békéscsabán és Gyulán is intenzív nyári oktatásba kezdett a klub, a fürdővárosban Jeszenszky Ákos, Csabán pedig Fajó Csilla és Papp Szilvia tanította úszni a fiatalokat, akik közül nyár végére tízen visszajelezték, hogy szívesen vízilabdáznak. Így aztán kialakult egy hadra fogható 18 gyerekből álló kis gárda.

Vagyis akadtak már egy évnyi tapasztalattal rendelkezők, valamint abszolút kezdők…

– Valóban. Szeptemberre volt egy elfogadható kezdő sorunk, valamint sok újonc. Az előbbiek egy évvel korábban már „beleszagoltak” a sportágba, ismerték már a pályát, tudták kezelni a vízben a labdát, ismerték a mérkőzés szabályokat… A tavaly nyáron hozzánk kerülők azonban szép lassan ugyancsak sok pólós ismeretre tettek szert az év folyamán.

Bár tudjuk, hogy bajnokság ide, bajnokság oda, itt hivatalosan még nem számolják a gólokat, ám az edzők, a csapatot elkísérő szülők nagyon is számon tartották, hogyan alakul egy-egy meccsen az eredmény. Innen tudható, hogy szép győzelmeket is arattak a fiatalok.

– Ezek a „győztes eredmények” is a fejlődésüket mutatja.

Sport szakmailag mi volt a legnagyobb kihívás a kicsik esetében?

A legfontosabb célkitűzésünk az volt, hogy – különösen az újoncok esetében – eljussunk oda, minden játékos lásson a pályán, tudjon centerezni, bekkelni. No és a labdabiztonság, labdakezelés kialakítása is nagyon fontos volt, miként a jó passzolás. Amiben hiányérzetem maradt, az az úszástudás. Ennek fejlődésében egy kicsit elmaradtunk, miként a taposásban is.

Csapatként és egyénileg hogyan muzsikált a kis egylet?

– Már ebben a korosztályban lehetőleg meg kell találni, melyik gyerek milyen posztra a legalkalmasabb. A gyorsabbak inkább a találatok jegyzésében jeleskedtek, hiszen könnyebben lefordultak az ellenfélről, de olyanok is lőttek gólokat, akiktől kevésbé vártam. De már most kiviláglott egyes esetekben, hogy kiből lehet inkább védekező játékos, akik viszont hátul könnyebben megszerezhetik a labdát. Ezeket az adottságokat is igyekeztünk erősíteni, illetve beléjük sulykolni. Bizony, ha elkapták a fonalat egy-egy mérkőzésen, élvezet volt nézni őket.

Mondhatni ezen a nyáron is kiürül ez a korosztály…

– Ami annyit jelent nálunk, hogy korcsoportot váltanak. Esetünkben a 18 fiatalból 15 ősztől már a gyermek IV. korosztályos területi bajnokságban indul, vagyis mindössze hárman maradnak még babyk. Ráadásul közülük két gyulai gyerek ősztől Békéscsabára jár majd edzeni, mivel a testvéreik is egy-két éve ott vannak már. Vagyis újra a nulláról kell kezdenünk. De hát ez az élet rendje.

Nagy feladatnak tűnik összehozni egy új baby csapatot.

– Minden bizonnyal, olyan ez, mint egy mókuskerék, de minden nyarunk ezzel telt el eddig is. Ebben nagy segítséget jelentenek az úszóoktatók, mint a már említett Jeszenszky Ákos Gyulán, illetve Fajó Csilla és Papp Szilvia munkája Békéscsabán. Van bő három hónapunk, hogy „találjunk” egy új kis gárdát, akikkel megkezdhetjük az újabb szezont.

Jávor Péter

 2025. 06. 23.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Klubunk ügyvezető elnöke, Balázs Lajos a napokban, a vízilabdás évzáró keretében vehette át Békéscsaba alpolgármesterétől, Varga Tamástól azt az elismerő emlékplakettet, amit a fél évszázad alatt tett a közösségért – fotó: Such Tamás

Nem sok klub mondhatja el magáról Békés vármegyében, hogy megélte félévszázados fennállását. A mai néven ismert Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub a jogelődökkel együtt viszont büszkén vallhatja: az elmúlt hetekben átlépte ezt a bűvös határt. Az eltelt ötven esztendő örömeiről, nehézségeiről, szépségeiről Balázs Lajos ügyvezető elnökkel beszélgettünk.

Annyit röviden Balázs Lajosról: ő is alapító tagja volt a hőskor legelején létrejött klubnak, kezdetben játékosként a vízben, játékos edzőként a parton is. A sportág további űzése mellett 1995-től, immár harminc esztendeje ügyvezető elnökként.

– Klubunk több néven is szerepelt a félévszázad alatt – foglalta össze a névadásokat az ügyvezető. – Voltunk Békéscsabai MÁV, Békéscsabai Előre Spartacus SC egyik szakosztálya, aztán jött a Minőség SE. Ekkoriban került a klub élére dr. Máté Mihály, aki 1995-ben bevont a munkába. Nemcsak szerveztem egyesületünk életét, hanem már ekkor gazdasági, pályázati feladatokat is kaptam.

Nemrégen lezajlott a jubileumi ünnepség. Milyen visszajelzéseket kaptál a régiektől az elmúlt időszakról?

– Amikor igazolt vízilabdázó lettem, egy nagyon lelkes társaságba csöppentem, ami a mai napig összetart. Nagyon jó érzés volt, hogy sok elismerő szót kaptam az alapító tagoktól. Többen állították, nem gondolták volna, hogy az 1975-ben életre keltett békéscsabai vízilabda megéli a fél évszázadot.

Hogyan összegeznéd röviden az ötven esztendőt?

– Ha tömören kellene fogalmazni: klubunk nagyot fejlődött ez időszak alatt, de mégsem vagyok teljesen elégedett ez elért eredményünkkel. Az egycsapatos helyett immár kilenc-tíz korosztályos csapatot állítunk ki az utóbbi években a különböző szintű bajnokságokba. A hőskori klub a tucatnyi igazolt játékosról mára másfélszázra hízott, sőt, az előkészítősökkel együtt közelít a kétszáz főshöz.

Azért nem ment mindig minden ilyen simán. Sőt, ma is akad bőven akadály a további fejlődés szempontjából.

– Valóban. Te szoktad mondani, hogy a mi vármegyénket körülvevő nagyvárosokban, mint Debrecen, Szolnok, Kecskemét, Szentes, Hódmezővásárhely, Szeged, valamint egy faluban, Újszilváson mindenhol új sportuszodákat építettek az elmúlt bő évtizedben, ahol remekül ki tud teljesedni a sportág. Békés vármegye, illetve Békéscsaba ebből eddig kimaradt. Emiatt aztán nagyon korlátozott a vízfelület, ennél több gyereket már nem is nagyon tudunk fogadni, női szakágról pedig nem is álmodhatunk. Pedig nálunk is remek tehetségek kerültek a felszínre az elmúlt két-három évtizedben, ám városunkban a megfelelő szintű továbbtanulás hiánya miatt felnevelt játékosaink más egyetemi városokba eligazolnak, illetve mostanában egész egyszerűen már 14-15 évesen a legjobb játékosainkat más klubok igazolták le, és játszottak ellenünk a különböző bajnokságokban. Ezért egy idő után be kellett látnunk, nem tudunk magasabb szintű felnőtt és utánpótláscsapatot építeni, ezért leginkább utánpótlás-nevelő klub vagyunk. Hosszú távon azonban szeretnénk érettségiig megtartani, vagy az egyetemi évek után visszacsábítani a saját nevelésű fiataljainkat.

Viszont a Magyar Vízilabda Szövetségben egyre inkább elismerik a klubot a százszázalékban saját nevelésű játékosokkal elért utánpótlás-eredmények miatt.

– Ez is igaz. Az energiaválság kitörésekor 47 millió forinttal támogatták a békéscsabai uszoda működését, és az elmúlt két esztendőben kettő-, plusz egymillió forintos szövetségi támogatásban részesültünk, amit az utánpótlásban kifejtett munkánkért kaptunk. Ennek jelzés értéke is van. De ugyanilyen elismerés, hogy vezetőedzőnket, Fodor Ádámot a felnőtt OB II és utánpótlás előkészítő, szakmai döntéshozó bizottságba beválasztották.

Sokszor szóba került az elmúlt időszakban az elosztások módja. Úgy, mint a TAO, az önkormányzati támogatás, a különböző pályázati lehetőségek és a Magyar Vízilabda Szövetség elosztási rendszere. Ezek nagy segítséget jelentenek?

– Ha jól működnek, akkor igen. De nem minden fenékig tejföl. Az önkormányzati, a TAO és minden más egyéb pályázati támogatások alapja az utánpótlás létszáma és minősége. A már említett ötven éve változatlan uszodai vízfelület és edzésidő korlát nagy akadály a további fejlődésben. Ami saját erőből szakmailag rajtunk múlik, azt már megtettük. Sajnos, egy hosszú vajúdás, tervezés után a modern városok program keretében még egy tanmedence sem épült a városban, hát még uszoda, amit első sorban a sportolók használhattak volna. Nem beszélve arról, hogy amíg Békéscsabán egy szárazföldi sportoló lemegy a sportágában edzeni, nem kell semmilyen belépődíjat fizetnie az önkormányzati sportlétesítménybe való bejutásért. Nekünk viszont pályabérletet számolnak föl, a gyerekeknek a bérletek után havi kiegészítő belépődíjat kell fizetniük az edzésre való bejutásért! Ezt jómagam igazságtalan megkülönböztetésnek vélem, hiszen az önkormányzati törvény az „ifjúság és sport támogatása” önkormányzati feladatban nem különböztet meg szárazföldi és vizes sportágakat. Ez a megkülönböztetés jelentős hátrányt okoz a sportágak közötti létszámversenyben is.

Ezek szerint nem ismerik el kellőképen a vízilabdázók munkásságát?

– Ezt egy szóval sem állíthatom. Az új MVLSZ vezetés látja, hogy a rajtunk kívülálló nehéz körülmények ellenére mennyit fejlődött a klub ötven év alatt, ezért mostanában már jóval több elismerő szót kapunk a szövetségtől, de a várostól is utánpótlás-nevelő munkánkért.

Félévszázad hosszú idő. Mit remélsz a folytatástól?

– A további töretlen fejlődés érdekében legalább egy télen is üzemelő tanmedencére lenne szükség az Árpád fürdőben. Legyen megfelelő szintű felsőoktatás városunkban, hogy saját nevelésű pólósokból álló OB I B-s felnőtt csapatot építhessünk. Bízom benne, hogy még megérem egy – új szabályoknak megfelelő – legalább 28,6×25 méteres vízilabda medence megépítését, amely lehetővé tenné a női szakág beindítását is.

Jávor Péter