Éppen három esztendővel ezelőtt számoltunk be arról, hogy évtizednyi eredményes békéscsabai edzői tevékenysége után, elérve a nyugdíj korhatárt, elbúcsúzott a viharsarki vízilabda élettől Kádár József, aki hazaköltözött Szentesre. Szinte ugyanazokban a napokban tettük közzé, hogy utódja a fővárosból érkező dr. Szilágyi Kristóf lesz.

A vezetőedzőnek kinevezett háromdiplomás fiatal szakember nagy lendülettel vágott bele a munkába klubunkban. A Kádár-érában jó alapokat tett le Józsi bácsi a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubban, amelyet dr. Szilágyi Kristóf tovább épített. A három évi tevékenység után azonban most vált a még mindig csak 35 éves szakember, szerződése lejártával július 1-jétől Pécsre teszi át a székhelyét.

Az „ügylet” immár három hete képlékenyen alakul, mígnem a csabaiak vezetőedzője a napokban kimondta az igent a Baranya megyeiek hívó szavára. Tény, szakmailag mindenképpen előre lépésnek számít számára a váltás, hiszen egy régóta stabil OB I-es csapathoz hívják, ahol elsősorban a Pécsi VSK-Mecsek Füszért serdülő és ifjúsági együtteseit bízzák rá, de emellett a felnőtt együttes másodedzője lesz. Érthető a vágya, hiszen ő maga is több mint száz alkalommal szerepelt az OB I-ben, és még ennél is többször az OB I B-ben. A váltásról így fogalmazott: „Nagy kihívás és előrelépés egy ilyen kategóriájú klubban kibontakozni. Egyébként is hosszú távon mindenképpen szeretnék majd az első osztályban dolgozni, amihez a pécsi lehetőség jó tanuló iskola lehet.”

A váltás mellett döntött azért is, mert a Baranya megyeiek érdeklődése nem új keletű, és a koronavírus-járványtól függetlenül fentmaradt az első osztályú klub hívó szava. Mind ehhez azt is hozzátette, hogy vélhetően azért sem lankadt a meghívó fél érdeklődése, mert a Békéscsabán végzett hároméves munkája pozitív nyomokat hagyott a „szakmában”.

Egyébként a vírushelyzet miatt számtalan mozgás indult be a sportágban, akadtak klubok, amelyek meglehetősen negatívan jöttek ki belőle (lásd Eger, Szombathely, egy kicsit az OSC is), máshol viszont igyekeznek megmenteni az addig elért eredményeket, és edzői és játékos erősítéseken dolgoznak. Ez utóbbi lehet Pécs is, ahol új vezetőedző, Török Viktor viszi tovább a felnőtt gárdát, amely mellett lesz másodedző dr. Szilágyi Kristóf . Apropó, Török Viktor, a sportágat szerető csabaiak körében ismerős lehet a neve, hiszen a 2010-es évek elején éppen a mi klubunkat erősítette.

Beszélgetésünk során azért néhány háttérinformáció is elhangzott a távozásáról. Az összetett történetben nevezetesen arról beszélt: „A klub minden feltételt igyekezett teljesíteni, és teljes mellszélességgel kiállt mellettem. Ugyanakkor sokszor ütköztem falakba, amikor az uszoda üzemeltetőivel szerettem volna egyeztetni abban, hogy minél jobb körülmények között edzhessenek a gyerekek” – utalt a kicsit Pató Pál uras gondolkodásra.

Elmondása szerint sok örömben volt része Békéscsabán, ám akadtak nehéz pillanatok is – emlékeztetett például a súlyos buszbalesetre, amikor mérkőzésre utaztak volna Győrbe. Vagy az osztályozó mérkőzés körüli időszakra, amelyből ugyan jól jöttek ki, ám mégsem tudták vállalni az OB I B-t. Idén pedig a járványhelyzet keserítette meg a klub, a gyerekek és az edzők életét. Persze a szép dolgokra is szívesen emlékszik vissza, így arra, hogy több olimpiai bajnok, mint dr. Kiss Gergő, dr. Steinmetz Barnabás és Fodor Rajmund ellátogatott a csabai uszodába, és találkozott a gyerekekkel. Meg arra is büszke volt, hogy Hesz Mátét sikerült az edzői stábba csábítania, miként Fodor Rajmund öccsét, Ádámot.

Arra is kíváncsiak voltunk, mire a legbüszkébb a hároméves ténykedés után. Erről így beszélt: „Nehéz egy dolgot kiemelni a három szezonból, ráadásul nagyon összetett és szerteágazó volt a feladatköröm. A leltárt még nem készítettem el, és amúgy is, itt leszek még pár hétig. De nagyon tudtam örülni minden olyan pozitív szakmai apróságnak, ami egy-egy játékosunknak vagy szüleinek örömet szerzett a vízilabda által, és a kollégákkal együtt ebben talán én is tudtam egy kicsit segíteni. Én azt vallom, hogy akkor teljesítesz jól az életben és a vízben, ha nem mindig veszik észre, hogy ott vagy, de azt azonnal észreveszik hogyha nem. No és arra is, hogy Békéscsabára úgy jöttek az ellenfelek, hogy itt nem biztos, hogy nyernek. És ez minden korosztályos csapatunk esetében igaz volt.”

Azt is elárulta, Pécsről is rendre visszatekint majd, hogy mi történik tanítványaival, mire jut a klub. Biztos abban is, hogy a távolság ellenére megmarad a kapcsolat, a sportbarátság: „Megszerettem a várost, az Árpád fürdő a nehézségek ellenére az ország egyik leghangulatosabb strandja, biztos hiányozni fog ez a közeg.”

Címlapképünkön: egy megszokott mozdulat a bajnoki mérkőzésen a most búcsúzó dr. Szilágyi Kristóftól

Koronavírus ide, koronavírus oda, klubunkban az élet semmilyen szinten nem állt le. Amíg élt a „maradj otthon”, addig a lakás falain belül, esetleg az udvarban végezték fiataljaink a napi szárazföldi penzumot. Mostanság már együtt is hasonló feladatokat végeznek edzőink irányításával, és az ígéretek szerint hamarosan vízre is szállhatnak pólósaink.

A tréning feladatok mellett egy újabb kihívás várt a klubra: az igencsak elavult és elnyűtt öltözőket a „holt időszakban” teljesen megújult.

– Az elmúlt években rengetegszer próbálkoztunk különböző fórumokon felhívni a figyelmet, hogy az Árpád fürdő egyes közösségi helyiségeiben a mindennapi használatra méltatlan körülmények között tudjuk csak fiatal sportolóinkat fogadni – fogalmazott vezetőedzőnk, dr. Szilágyi Kristóf. – Nem egyszer a hideg az öltözőben a földön kellett öltözniük a hozzánk járó gyerekeknek. Igyekeztünk az üzemeltető figyelmét felhívni a mostoha körülményekre, de ezekre egy idő után már érdemi válaszokat és ígéretet sem kaptunk. Éppen ezért nem volt nehéz dolgom meggyőzni klubunk vezetőségét, hogy a nem tervezett leállás alatt vegyük a saját kezünkbe a dolgokat. Régi adósságunk volt ez az egyesület tagjai felé, ezért saját magunk csináltuk meg az öltözőinket, irodánkat. Megálmodtam, és egyesületünk színeit beépítve, megterveztem egy környezetet, ami a klub mindenes egyszemélyes technikai menedzsere, Mák Pisti és Vidovenyecz Pali által valósággá vált. Az ő társadalmi munkájuk nélkül ez nem valósulhatott volna meg, és nélkülük bele sem kezdtem volna. Ezért remélem, hogy mostantól minden fiatal játékosunk – már csak ezért is – hangosan előre fog nekik köszönni az uszodában.

Fontosak a számok is. Közel félmillió forintba és két hónapnyi társadalmi munkaórába került, hogy ilyen öltözője lett az utánpótlás- és a felnőttcsapatunknak, valamint, hogy az irodába is több lett a hely. Ennek eredményeként csak az utánpótlás öltözőben felhelyezésre került 93 darab kétágú akasztó, plusz az eddig fém csövek elhelyezését is úgy alakítottuk át, hogy minél több helye legyen sportolóink táskáinak, ruháinak. Elvileg most már a cipőkön a papucsokon kívül semminek sem szabad a földön lennie.

– A felújítás végső szakaszában rengeteget segített a pakolásban és a takarításban néhány utánpótláskorú játékosunk, Bozgán Bence, Bucsi Fecó, Gellény Zétény, Pónya Tibi és Vidovenyecz Zsombi – folytatta a vezetőedzőnk. – Nekik külön is köszönöm a munkájukat. Úgy gondolom, hogy a mai világban kiemelten fontos, hogy kulturált és motiváló körülmények között tudjanak készülni egy-egy edzésre vagy mérkőzésre a játékosok, mert ennek az eredményekben is hatása lehet.

Az öltözőből még hiányzik egy-egy szegélyléc és díszítő elem vagy éppen a házirend kihelyezése, de június 11-re, amikor az egész létesítményt birtokba vehetik csapataink, már minden apró részlet a helyén lesz.

– Kevés utánpótlás egyesületnek van ma Magyarországon ilyen öltözője. A srácoknak „csak” annyi lesz a feladatuk, hogy rendet tartsanak és vigyázzanak a második otthonukra — zárta szavait dr. Szilágyi Kristóf.

Címlapképünkön az újjá varázsolt öltöző

Ma másfél száznál is több fiatal és idősebb vízilabdázó tagja a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubnak, amely ebben az esztendőben és hónapban ünnepli fennállásának 45. évfordulóját, illetve az első bajnoki mérkőzésüket az OB II-ben. A négy és fél évtized alatt, 1975 óta azonban közel háromszor ennyi pólós fordult meg a klubban és jogelődeiben.

Az alapító tagok között ott szerepelt Balázs Lajos is, aki ma már ugyan a meccseken nem merül nyakig a vízbe, ám a mindennapi életben meghatározó, hiszen lassan egy évtizede ügyvezető elnöke klubunknak. Vele elevenítjük fel a hőskort, a megalakulást, az utat, amelyet bejárt a társaság, mígnem eljutottunk napjainkig.

Hogyan kezdődött, minek köszönhető, hogy hosszú idő után újra feléledt a sportág Békéscsabán?
– Kisebb megszakításokkal már a múlt század első felében, majd a második világháború után is élt a póló a viharsarki megyeszékhelyen, ám a tárgyi és anyagi feltételek gyengesége miatt nem mindig tudott életben maradni. Az úszó sportág viszont folyamatosan működött, az onnan valamiért kikopott, kiöregedett vagy eltanácsolt fiatalok közül sokan megszerették a vizet, a strandot az 1970-es években. Egy idő után kialakult egy „visszajáró” mag, akik ráadásul a labdát is szerették. Így jött az ötlet, hogy hozzunk létre egy vízilabdaklubot.

Ezek szerint csak szervezés és pénz kérdése volt az egész.
– Az előbbi állítás igaz, a pénz nem. Olyan fiatalok aktivizálódtak, mint Szécsi Tamás, Ricza Lajos, dr. Lipták Pál, dr. Vincze Gábor és sorolhatnák, akik aztán több évtizeden át valamilyen formában életben tartották a klubot. Ami pedig a pénzt illeti, abból egy fillér sem volt. A felszerelést, a labdát, a kaput magunk vettük, illetve az utóbbit magunk gyártottuk, a lóvét pedig összedobtuk, ha mérkőzésre akartunk utazni.

Valamilyen egyesület is kellett ahhoz, hogy működjön a vízilabda.
– Akkoriban a Békéscsabai MÁV SE szakosztályaként kaptunk egy pecsétet Szécsi Józsi bácsitól, nulla forint költségvetéssel. A labdarúgóktól kapott kopott bőr labdákkal, és egy Tigár kosárlabdával kezdtünk vízilabdázni, amelyet Ricza Lajos hozott „Jugóból”. A bőr labdákat minden edzés előtt padlófényező pasztával kentük be, hogy minél később szívják be magukat vízzel. Ám így is röpke egy óra alatt telítődtek, hamar olyan nehezek lettek, mint egy medicinlabda. De a lényeg, élveztük, amit csináltunk.

Milyenek voltak az első mérkőzések?
– Akkoriban járt Szegeden az egyetemre Vincze Gábor, aki megszervezte az első teszt- avagy felkészülési meccset. A Tisza-parti város OB I-es csapatának ifjúsági együttesével mértük össze tudásunkat. Mit mondjak: kikaptunk 38–0-ra. Ez sem szegte kedvünket, nem sokkal később beneveztünk az OB II-es bajnokságba. 1975. május 8-án volt az első bajnoki mérkőzésünk Miskolctapolcán, ahová szombaton vonattal elindultunk, háromszori átszállás után hajnali három órára érkeztünk meg, majd kölcsön lasztival és sapkákkal játszottunk ellenük, és a végén egy méretes zakóval távoztunk, ugyanis 21–0 arányban kikaptunk a borsodiaktól. A csapatunk akkoriban így állt fel: Balázs Lajos, Pásztor Gyuró, Lipták Pali, Szécsi Tomi, Ricza Lajos, Szeles Imszi, Bandúr András, Gelegonya József, Török Sándor, Szilágyi József, Szedoglavits István, Gácsér József. Ez a vereség még inkább megacélozta elhatározásunkat, rögtön tudtuk, mit kell ahhoz tenni, hogy egyszer szebb napokat megéljen a póló Békéscsabán. Egyébként a mérkőzések mindig vasárnap voltak, hiszen akkor még minden szombaton dolgoztunk, illetve iskolába jártunk. A mérkőzésekre, még a 90-es években is, többnyire vonattal utaztunk. Mindent a saját pénzünkön vettünk, és a bírói díjat is a mérkőzés előtt úgy dobtuk össze.

Hogyan zajlottak az edzések?
– Az Árpád fürdő versenymedencéjében termálvízzel kevert csapvíz volt, amelyet minden csütörtökön délután leengedtek. A strand akkoriban 18 órakor zárt, de senkit nem zavartak ki estefelé sem. Mi csak ekkor tehettük be a kaput. A bajnokságok május elején kezdődtek és augusztus közepéig tartottak. Egy-két kivétellel nyitott medencékben játszottunk, sokszor csapvízben, mint például Tatabányán.

A mávos idők elmúltak, ki karolta fel a vízilabdázókat az elmúlt négy és fél évtizedben?
Három évig szerepeltünk a MÁV égisze alatt, majd 1978-ban átvett minket a Békéscsabai Előre Spartacus. A szakosztályvezető, edző és játékos Szécsi Tamás vette át édesapjától az irányítást. Ekkor nyílt lehetőség először utánpótláscsapatot nevezni a bajnokságokba, Ricza Lajos és Blahut Béla játékosaink társadalmi munkában végzett edzői tevékenységének köszönhetően. Tíz évvel később az Előre megszüntette a szakosztályait, csak a focit tartotta meg. Ezért a következő esztendőtől Minőség SE néven jegyezték be a vízilabdát, önálló sportegyesületként, amelynek elnöke Hidvégi István volt. A bírósági regisztrációt ekkor vezették be, ettől kezdve rögzítik a sportegyesületeket hivatalosan. Újabb egy év után, 1990-ben dr. Máté Mihály vette át a vezetést mint elnök, és 1993-tól Thermál Vízilabda Sportklub néven szerepeltünk a biroság.hu nyilvántartásában.

Aztán jöttek azok a szép napok, amikor osztályt váltott a felnőtt csapat…
– Valóban, hiszen 1998-ban feljutottunk az OB I B-be, ahol több mint húsz évig szerepeltünk. Időközben, 2005-ben dr. Becsei Zoltán vette át az elnöki posztot, majd 2008-ban az egyesület vezetését ismét Szécsi Tamás vette át, és egyben szponzorálta. Ekkor lettünk Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub. Mint ismert, 2012-től és napjainkban is Borsos Pál az elnök.

Érdekes és izgalmas időnkét megállni és nosztalgiázni a sportban is.
– Rengeteget lehetne még mesélni a különböző évekről, korszakokról, de most inkább az alapítóknak legyünk hálásak, hogy annak idején megvalósították álmukat, és lehetőséget biztosítottak számunkra, illetve a mai fiataloknak az egyik legtöbb edzést, energiát, fáradságot, intelligenciát igénylő sportág műveléséhez.

A kép nem sokkal az első mérkőzések után készült, amikor még a MÁV SE égisze alatt pólózott a csapat, a legtöbben az alapító tagok közé tartoznak. Állnak, balról: Török Sándor, Balázs Lajos, Rattai József, Szécsi Tamás, Takács István, Ricza Lajos, Szedoglavits István, Bandúr András. Guggolnak: Jancsika Árpád, Szilágyi József, Kakuszi György, Szpevár Attila, Blahut Béla, Várai János, Szeles Imre. Elől: Sallai Zoltán (kapus). A felvételről hiányzó alapítók: dr. Vincze Gábor, dr. Lipták Pál, Pásztor György, Gelegonya József, id. Ricza Lajos, Gácsér József, Benkő László

Klubunk, a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub elnöksége a közelgő lazítások miatt úgy látja, hamarosan sor kerülhet sportolóink edzéseire az Árpád fürdőben. Igaz, az „egyenlet még sok ismeretlenes”, ám lélekben már talán lehet készülődni a vizes tréningekre. Ennek értelmében az alábbi közleményt adta ki az egyesületi vezetőség:

Kedves Szülők, Sportolók!
A szerdán bejelentett könnyítésről szóló intézkedések kapcsán tájékozódtunk az Árpád fürdő lehetséges nyitási időpontjáról és azt a választ kaptuk, hogy május 15-e előtt nem várható.
Nem tudjuk, hogy a Magyar Vízilabda Szövetség május 11-i elnökségi ülésén milyen döntés születik majd, de az MVLSZ elnökének eddigi nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy elkötelezett a bajnokságok befejezésével kapcsolatban. Minden esetre mi ennyi bizonytalanság ellenére arra készülünk, hogy amint megnyílik az uszoda, elkezdjük az edzéseket, és ha folytatódik a bajnokság egész nyáron mérkőzések lesznek. A bajnokságok folytatása esetén egy igen hosszú megterhelő időszak előtt állunk, hacsak a vírus helyzet nem szól közbe. Sportszakmai szempontból a sérülések, görcsök elkerülése érdekében a vizes edzések megkezdése előtt szükség van a szárazföldi edzésekben megterhelt izomzat pihentetésére, ezért május 4-től a vizes edzések kezdetéig, de legkésőbb május 22-ig edzésszünetet rendelünk el.
Az edzésszünet időtartama alatt pihenjen és készüljön mindenki a folytatásra, illetve az önként mozogni vágyók részére továbbra is biztosítjuk a szakszerű mozgás lehetőségét.
Kérdés esetén szívesen állok rendelkezésre, üdvözlettel: Balázs Lajos, ügyvezető elnök (30 658-8950).

Címlapképünkön: meccsre várva

Immár hat hete bezárt a békéscsabai Árpád fürdő, miként az ország szinte minden strandja és uszodája. Azóta nincsenek úszó- és vízilabdaedzések, ami a sportág specialitása miatt rettentően hosszú kiesés. A szövetség leállította a bajnokságokat, május 11-én ül össze a grémium, hogy döntsön a jövőről. Legyen folytatása a 2019-2020. évi sorozatnak, vagy zárják le az esztendőt, mint ahogy tették a kézilabdázók, röplabdázók, hokisok, kosarasok.

A vízilabdatársadalom természetesen szeretné folytatni a bajnokságokat, ám ez nem rajtuk múlik ebben a koronavírusos helyzetben. Az előzetese bejelentések szerint várhatók lazítások a „karanténos” helyzetből, miként ma megtörtént az első lépés a medencék világában is: a magyar női válogatott – a központi utasításoknak megfelelően kisebb csoportokban, távolságtartással – megkezdte a víziedzéseket, holnaptól pedig a férfiválogatott is több csoportban találkozik hat hét után első ízben a Komjáti uszodában – amint az Vári Attila elnök a szövetség honlapján bejelentette.
És vajon mi várható az alsóbb szinteken? Azon belül is Békéscsabán? Erről kérdeztük dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnket.

– Hosszú ez a hat hét, a szülők és a gyerekek jelentős része holtpontra jutott. Az országos korlátozások feloldásának, illetve lassú ütemezésének híre némi reményt ad. Ugyanakkor a szövetség május 11-ei irányadása végleg elárulja a hogyan továbbot.

Reményeid szerint mikor ugorhatnak a klub sportolói újra vízbe?
– Optimális esetben júniusban, esetleg júliusban. De ehhez ismerni kellene az Árpád fürdő újra nyitásának dátumát, amiről kevés hírünk van. Információnk szerint ugyanakkor a Gyulai Várfürdő már vendégek és sportolók fogadására készen áll.

Sportszempontból a június is nagyon távolinak tűnik, hiszen addigra tíz-tizenegy hét telne el vízi edzések nélkül…
– A csabai úszóklubbal közösen lépéseket teszünk az estleges előrehozott nyitás érdekében. Olyan megoldásban gondolkodunk, hogy legalább az igazolt sportolók számára lehessen edzéseket tartani az uszodában annak érdekében, hogy ne növekedjen tovább a lemaradás, illetve, ha folytatódnák a bajnokságok, akkor felkészülve várjuk azt. Természetesen, mi is minden előírás betartása mellett végeznénk a tréningeket, gondolok itt a kiscsoprotos foglalkozásokra, a távolságtartásra…

A nyárra tolódó bajnokság sok esetben ütközhet a családok nyaralásával…
– A koronavírus kiváltotta kényszerszabadságok miatt sok családban intenzíven fogynak a kivehető szabadnapok. Nem véletlen, hogy sok szülő már most érdeklődik az úszó- és vízilabdaklubnál az iránt, hogy lesznek-e nyári sportnapközis táborok. Tervezzük, de ennek feltétele, hogy legyen víz a medencékben.

Mennyi esélyt látsz a bajnoki szezon befejezésére?
– Összeségében még a fordulók hatvan százaléka hátra van. Ebből és az idő rövidségéből következik, hogy várhatóan módosítani kell a versenykiírást, ami a szövetség kompetenciája. Miként az is, hogy eldöntse, menjen-e tovább a bajnokság, vagy zárják le az évet, mint sok labdajáték esetében ez megtörtént. Nem beszélve arról, hogy a kötelezettségek mellett a jogokat is figyelembe kell venni, legalábbis a felnőttek esetében. És mindehhez szorosan hozzátartozik, hogy más megoldást kell találni a felnőttek, illetve az utánpótlás helyzetére. Vagyis sok még a kérdőjel. Egy biztos, két hét múlva, május 11-én valamilyen irányban e téren is el kell mozdulnia sportágunknak.

Ennyi negatívum mellett tudsz valaminek egyáltalán örülni?
– Tény, nem repes az örömtől most egyetlen edző, klubvezető és sportoló sem, ám nálunk egy kisebb örömteli dologról is beszámolhatok. Az Árpád fürdőben az utánpótlásunk által használt, és korábban nagyon lerobbant öltöző felújítása célegyenesbe fordult, kihasználva a „holt szezont”. Reményeink szerint a jövő hét végére megújul a fiatalok öltözője, amivel egy régi vágyunk teljesül.

Címlapképünkön dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző széttárja a karját, mint aki nem tudja, mit hozhat a közeljövő? Ugyanakkor optimistán tekint előre és bízik abban, hogy nyár végére gazdag eredményekkel zárul le az idény

Immár ötödik hete „helyzet van” a koronavírus-járvány miatt. Bezártak strandok, uszodák, leállt az úszó-, vízilabdaélet (persze ezzel párhuzamosan szinte minden sportág, és nemcsak hazánkban, hanem világszerte). Ez nemcsak a sportolókat akadályozza a versenyzésben, meccselésben, edzésekben, hanem a klubok gazdasági életére is egyre inkább kihatással van.

Már most is vannak ismert egyesületek, klubok, amelyek bedobták a törülközőt, határainkon belül lásd az érdi kézilabdaklubot, a szombathelyi röplabdaéletet. Mások, főleg a profi klubok, úgy igyekeznek menteni a menthetőt, hogy lefaragnak a fizetésekből. Gyanúm, hogy a lejtmenet legelején tartunk, nem tudni, hogy a nagy profi klubok mellett a kis amatőr egyesületeket mennyiben érintik a következő hetek, hónapok. Mert mindegyikre jellemző, hogy apadóban van a bevétel, a kiadások viszont nem futnak nullára. Még akkor sem, ha az állam igyekszik a sport hóna alá nyúlni.
Sok online- és printfelületen olvasható a regiment negatív változás, ami alól a mi klubunk sem kivétel. Erről beszélgettünk Balázs Lajossal, a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub ügyvezető elnökével.

– Március 16-ától bezárt a békéscsabai strand és uszoda, ezért új helyzet alakult ki – vágott a közepébe az ügyvezető elnök. – Az országban elsők között álltunk át az otthoni edzésre. Ezekről már honlapunkon több írás is megjelent. Ismert a szlogen: „Maradj otthon!” Ezt úgy látom, sportolóink többsége betartja, és igyekszik edzőink iránymutatása mellett otthon mozgásban maradni. Ez nagyon jó, ám más kérdés: a mi sportágunkban víz és csapat nélkül ez mennyire hatékony? Nem beszélve arról, hogy a labdás gyakorlatok nélkül milyen hatása van az edzéseknek? Ezzel párhuzamosan az is nagy kérdés, milyen sokáig fog tartani ez az állapot? Ugyanis, ha minél tovább húzódik a kijárási korlátozás, és minél később nyithatnak ki a strandok, annál jobban elölről kell kezdeni minden edzést, gyakorlatot. Egy parányi pozitívum: a szárazföldi munkát edzőink ezáltal tovább fejlesztették, ami a következő időszakban majd hasznos lehet. Egyben öröm látni a szülők, testvérek (háziállatok) tevékeny közreműködését annak érdekében, hogy átmentsék magukat a járvány utáni időszakra.

Van a klubnak egy érvényes költségvetése, ami alighanem most felborult.
– Sajnos a járványhelyzet nélkül is száz százalékban. Ugyanis a támogató vállalkozások decemberi adófeltöltési kötelezettségének eltörlése miatt a TAO bevételek „átütemeződnek”. Magyarán: a támogatások realizálása az első félév helyett a bajnokság utolsó hónapjára marad. Napjainkig sajnos a támogatások fele sem jött be, ezáltal utófinanszírozóvá vált a sokak által irigyelt TAO program. A koronavírus-járvány miatt kialakult nehéz gazdasági helyzet még tovább fokozza a bizonytalanságot.

Nézzük, mik azok a kiadások, amik a válsághelyzetben is megmaradtak és finanszírozni kell!
– Van három autóbuszunk, amely, ha egy métert sem tesz meg, akkor is pénzbe kerül, hiszen vannak üzemben tartási költségek, biztosítás, adó, műszaki vizsga, aminek összege meghaladja az egy és negyedmillió forintot. Aztán ott vannak a bank- könyvelő-, könyvvizsgálóköltségek, a szolgálati lakás rezsije, ami együttesen további közel kétmillióra rúg. És akkor még nem beszéltünk az edzői bérekről… Igaz, most nincsenek a versenyzéssel, mérkőzésekkel kapcsolódó kiadások, viszont az állandó kiadásaink számlái mindig pontosan megérkeznek.

Ebben a vészhelyzetben milyen TAO bevételekre van kilátás?
– Sajnos, egyre-másra mondják vissza a támogatók a taós ígérvényeiket, illetve támogatási szándékukat. Egyrészük azért, mert ők sem látják, mi lesz ennek a vége, mások pedig azért, mert a megszűnés előtt állnak, vagy már be is csődöltek. Ez bizony a jövőre nézve óriási hiányt jelenthet számunkra is, de alighanem sok más klub életét is felborítja. De ismételten szeretnék egy pozitív példát is felhozni: március 17-én tagdíj fizetési moratóriumot hirdettünk még azzal, hogy aki teheti, szívesen vesszük az esetleges további befizetést az edzések nélküli időszakra. Örömmel jelzem, negyvennyolcan továbbra is fizették a tagdíjat, amiért nagy köszönet jár a támogató szülőknek.

Visszatérve az edzőkre, akik ebben a vészhelyzetben is igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni annak érdekében, hogy prosperáljon a klub, legyen élet. Megtartásuk állandó kiadást jelent…
– Eltökélt szándékunk, és különösen felelősségünk az edzők munkahelyének megmentése, aminek érdekében mindent elkövetünk. Annál is inkább, mert az elmúlt években felépítettünk egy teljes utánpótlás korosztályos rendszert, amihez nagy szükség volt a kilenc fő- és mellékfoglalkozású szakemberünkre, és ha egyszer túl leszünk ezen a koronavírusos helyzeten, akkor szeretnénk innen folytatni a fejlődést, fejlesztést. Ismert, hogy jó eséllyel indultunk a 2019-2020. évi országos utánpótlás-bajnokságban a felsőházért, és az eddig lezajlott fordulók alapján ez akár elérhetővé válhat. Jelenleg az első körös bejövő támogatást az edzői bérekre fordítjuk, ez a prioritás, és átmenetileg lemondunk, illetve elhalasztjuk a sporteszközök és sportfelszerelések beszerzését, mint labdák, köpenyek, úszónadrágok és sorolhatnám.

Kicsit előre tekintve: mit hozhat a következő időszak?
– Nem könnyű előre látni, mit hoz a jövő. Rövid távon, május 30-ig azt szeretnénk elérni, hogy a jóváhagyott taós keretünk második felét is realizáljuk, ami 39 millió forintot jelent. Ha ez sikerül, akkor akár az év végéig is kihúzhatjuk anyagilag. Ami rajtunk, az elnökségen múlik, mindent megteszünk azért, ha vége a járványnak, ne menjen kárba az edzők, szülők, gyerekek eddigi áldozatos munkája. De igazán annak örülnénk, ha már győzelemre állnánk a vírussal szemben, és újra vízbe ugorhatna minden sportolónk, a legkisebbektől a legnagyobbakig ismét a bajnoki pontokért szállna harcba minden korosztály.

Címlapképünkön az ügyvezető elnök, Balázs Lajos

Ma, vasárnap kellett volna vízbe ugrania az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő ifjúsági, serdülő és gyermek csapatunknak a kiírás szerinti 14. fordulóban Hódmezővásárhelyen. Ám mint ismert, a koronavírus-járvány igencsak keresztülhúzta a világ sportjának (is) az életét. Immár három hete kényszerpihenőn vannak a sportklubok és a versenyzők is.

Nemrégiben írtunk arról, hogy az utánpótlás-válogatott kapusunk, Bucsi Ferenc hogyan igyekszik áthidalni a kényszer szünetet, most klubunk vezetőedzőjével, dr. Szilágyi Kristóffal beszélgettünk arról, milyen (mellék) hatásai vannak a koronavírus-járványnak, illetve hogyan próbálják menteni a menthetőt?

– Most jobban örülnék annak, ha a hódmezővásárhelyiek elleni derbi értékeléséről beszélgethetnék – így a vezetőedző. – Sajnos, helyette dr. Szabó Zoltán szegedi trénerkollégám szavait kell idéznem: „edzői és tanítványi szempontból e-sport menedzserjátékká változott a vízilabda is”.

Az úszás és a vízilabda, maga a közeg miatt is, még nehezebb helyzetbe került…
– Az összes létező sportág közül éppen ezt a kettőt érinti leginkább a koronavírus, hiszen a vizet, a vízben lévő munkát sokkal nehezebb helyettesíteni. Sőt, akkor sem tévedek, ha azt mondom, sehogy sem pótolható egy víziedzés. Mint testmozgás, a mi sportágunk szenvedi el a legnagyobb hátrányt.
Látjuk világszerte, hogy mi mindent megmozgatnak az egyéni és csapatsportágak edzői annak érdekében, hogy valamilyen szinten „mozgásban” tartsák sportolóikat, illetve a csapatszellem is megmaradjon.

Klubunk esetében ez hogyan működik?
– A „robbanás” előtt több mint másfélszáz fiatal járt az uszodákba edzésekre. Igyekszünk mindenkinek feladatokat adni, legyen az kezdő vagy felnőttjátékos. Ennek értelmében a tudásszint, illetve korosztály szerint öt csoportra osztottuk klubunk sportolóit. Az egyik bázis a gyulai fiókcsapatunk, ahol Béládi Csaba irányítja a munkát. Békéscsabán az előkészítősökkel és a baby korosztályosokkal Dobra Róbert és Papp Szilvi, a 2007-2008-ban született fiataljainkkal Csabai Zoltán, az országos utánpótlás-bajnokságban jegyzett gyerekekkel Fodor Ádám és Mucsi Zsolt, míg az ifjúsági és a serdülő korosztállyal jómagam és Ajtai Miklós foglalkozik.

Mindez hogyan működik?
– Igyekszünk minél sokoldalúbb feladatokat adni tanítványainknak a laptop mögül, hiszen a személyes találkozások egyelőre kizártak. Március 13-án volt az utolsó közös edzésünk, ami után az ország összes strandja, uszodája bezárt, így az Árpád fürdő is. A fiatalok hetente kapnak otthon végezhető szárazföldi fizikai munkát online módon. De nemcsak a testi edzésekre fókuszálunk, hanem igyekszünk elméleti, sporttörténeti feladatokkal is ellátni őket, amihez szinte mindenhol megkapjuk a szülői segítséget is. Ugyanis a gyerekeknek – miként az iskolai online órákon – visszajelzést is kell küldeniük fotókkal, videókkal illusztrálva. Szükség esetén pedig észrevételezzük, javítjuk a hibákat.

Az edzők honnan és hogyan „szerzik be” ezeket az új ismereteket?
– Egyrészt a netről, másrészt az ország összes trénere igyekszik egymástól is tanulni. Alighanem e miatt is megnőtt mindenkinek a telefonszámlája. Az alap az, hogy eddig az uszodában csapatot építettünk, most online közösséget építünk, ilyet még úgysem csináltunk. Úgy gondolom, e téren élen járunk, nemcsak a feladatok kezelésében, hanem a visszajelzések terén is. Örömmel állapítottam meg, hogy igencsak kreatívak a gyerekek, a visszaküldött feladat elvégzéseknél nemcsak a szülőket, de például egyes esetekben a háziállataikat is bevonták a munkába.

A tanítványok hogyan adaptálják a kijárási tilalmakat, az elzártságot, hiszen a barátságok is az iskolákban és sportpályákon, uszodákban születtek.
– Láthatóan mindenki érzékeli, hogy nincs a napoknak megszokott kerete. A hétközi menetrendszerű edzések, a hétvégi mérkőzések most másként szólnak. Ezeknek a hiánya az idő előrehaladtával kezd meglátszani. Ezt abból látom, hogy a gyerekek már inkább nagyon mennének az iskolába, vagy akár szívesen jönnének a fárasztó úszóedzésekre.

Meddig lehet életben tartani a sportág iránti érdeklődésüket?
– Az utolsó bajnoki mérkőzésünk nőnapkor volt, majd nem sokkal utána leálltak az edzések, az uszodák pedig március 18-án bezártak. Addig nagyon sok jó eredményünk született, határozottan látszott minden korosztályunkon a fejlődés, kézzel foghatóak voltak az eredmények. Nézzük csak Csabai Zozó csapatát, akik korosztályukban, a gyermek „négyesben” az élen állnak 16 forduló után. Vagy az országos bajnokságban a serdülő együttesünk, amelyik a vesztett pontokat is figyelembe véve ugyancsak elsők. Máshonnan nézve: az edzések látogatottsága is egyre jobb volt, a hajnali edzéseken egyre többen voltak Gyulán és Békéscsabán is. Ez most megváltozott. Mondhatni: megvolt a ló, a nyereg, de a karámból nem engedték ki a paripát a járvány miatt. Most jöhetett volna az aratás időszaka, ami viszont alaposan megtört. Nagy kérdés, mikor és honnan, milyen állapotról tudjuk folytatni, ha egyszer vége lesz a járványnak. Függ attól is, meddig tart ez a helyzet. Ha július-augusztusban újra kezdhetnénk az uszodai munkát, az is nagy kiesés lenne. Gondolj bele, mekkora hátrányt jelent, ha valaki egy komoly, hosszantartó sérülést szenved. Mennyi mindent kell behoznia. Lesznek, akik ebben az időszakban fognak sokat nyúlni, és amúgy is kicsit szétesne a mozgásuk, éppen ezért kis túlzással szinte mindenkit majd újra kell tanítanunk úszni, abban az esetben, ha mondjuk júniusban nem jutunk vissza az uszodába. Egyszóval ekkora kiesés után szinte az alapoktól kell kezdeni újra. De azon vagyunk, hogy lelkileg is segítsük őket, hogy az újrakezdésnél minél kisebb hátrányból induljanak.

A szövetség egyelőre május 11-éig mindent felfüggesztett. Lehetséges lesz akkor újra kezdeni?
– Bár úgy lenne, de ez ma aligha elérhető célkitűzés. Addig is, amíg kiderül, mikor folytathatjuk, igyekszünk célokat kitalálni és megvalósítani. Ilyen volt például, amikor az úszó- és vízilabdaklub edzői segítettek az Árpád fürdő versenymedencéje fölül elbontani a sátrat, ezzel is elősegítve, hogy az átállási munkák hatékonyabbak legyenek. Most tervezzük, hogy a felnőtt és utánpótlás öltözőket rendbe hozzuk, felújítjuk. No és ott van az adminisztráció: amivel elmaradtunk, most mind igyekszünk behozni. Tény, manapság egy olyan helyzettel állunk szemben, amelyben még egyikünk sem volt… és egyelőre csak kérdőjelek vannak…

Címlapképünkön: az előrehozott sátorbontásban az edzők is részt vettek

Továbbra sincs jó helyzetben a világ, így a sport sem. Azon belül is a vízilabda az egyik „leghátrányosabb”, hiszen a strandok és uszodák bezártak, a közösségek nem találkozhatnak, így edzések, meccsek sincsenek. A klubok trénerei – miként a pedagógusok a tanítással ؘ– házi feladatokkal igyekeznek legalább az erőnlétet megtartani tanítványaikban.

Így van ezzel klubunk fiatal kapusa, Bucsi Ferenc is. Az iskolai feladatok megoldása mellett otthon igyekszik átmenteni erőnlétét, ha már a formát nem is lehet megtartani. Mindez azonban medence és víz hiányában nem egyszerű. Arról faggattuk az utánpótlás-válogatott keretéhez tartozó portásunkat, hogyan vészeli át ezeket a napokat.

Kialakult valamilyen napi ritmusod?
Nem sokban tér el a régi menetrendtől, de azért egészen más a mostani. Délelőtt az iskolából kapott leckéket oldom meg, délután a négy fal között edzek, este a barátaimmal beszélgetünk, olykor online játékot játszunk.

Honnan tudod, milyen edzéseket kell csinálnod?
Van egy facebook csoportunk, amiben Borsos Pál és Balázs Lajos, klubunk vezetői, dr. Szilágyi Kristóf és Ajtai Miklós edzők, valamint a teljes serdülő és ifjúsági csapat tartozik. Edzőinktől hetente egy minden napra lebontott feladatsort kapunk, amit otthon végrehajtunk. Erről készülnek fotók, videofilmek, amiket felteszünk a közösségi oldalra, ahol mestereink elemzik az elvégzett munkát, és ha kell, felhívják arra a figyelmet, ha hibásan hajtjuk végre. Esetemben az ugyancsak itthon dolgozó pedagógus édesanyám készíti a felvételeket.

Milyen edzéseket végzel?
Általában egyórás feladatot kapunk, amiben például olyan feladatok vannak, mint guggolások, fekvőtámaszok, lebegőülés, homorítások, hason fekvésben vállemelések, és sorolhatnám. Tegnap például 12 gyakorlat szerepelt a programban, mindegyik negyven másodpercig tartott húsz másodperc pihenővel és ezt az egészet négyszer kellett megismételni.

Hogy érzed, ez elegendő, megfelelő?
Korántsem. Ezért hetente kétszer-háromszor elemegyek futni is. De nem is az a bajom, hogy kevés lenne, hanem inkább az, hogy a vízben végzett edzésekhez képest ez teljesen más. És akkor ott van még az a tény is, hogy a vízilabda csapatsport, ezt pedig egyedül kell csinálnom, társak nélkül.

Most az egész világra érvényes a bezártság, a társtalanság. Lelkileg ezt hogyan birod?
Borzasztó nehezen. Néha úgy érzem megbolondulok. Az ad némi gyógyírt, hogy hetente egyszer az egyik vízilabdás társamhoz elmehetek angol órára, ugyanis az édesanyja nyelvtanárnő. A barátaimmal sokat csevegünk telefonon, online formában, de ez így nagyon kevés. Ráadásul egy tömbházban lakom, ahol csak a négy fal van. Ilyenkor egy kicsit irigylem azokat, akik kertes házban laknak, ugyanis nekik azért több a lehetőségük. Akár az edzést is a szabadban végezhetik.

Címlapképünkön: sajnos egy ideig még várni kell arra, hogy kapusunk, Bucsi Ferenc hasonló remek védésekkel kápráztassa el csapattársait, edzőit

Ezekben a „koronavírustól vérzivataros” időkben egy örömhírről is beszámolhatunk klubunk aprajának, nagyjának: kiváló edzőnk, Fodor Ádám eddig szűk, kéttagú családja trióvá bővült. Március 20-án, pénteken, 18.17 órakor megszületett Fodor Panka.

Az újdonsült apuka a közösségi oldalon is megosztotta az örömhírt, mégpedig így: „Én vagyok a legnagyobb rajongód, én vagyok a védelmeződ és mindig meg foglak óvni mindentől. Néha mérges leszek, máskor kimerült, de mindig büszke leszek Rád. Mindig számíthatsz rám, a bizalmasod leszek, rám bízhatod a titkaidat. Feltétel nélkül foglak szeretni, mert amíg világ a világ, én leszek az anyukád!”
Panka és Zizike (az édesanya) is hősként viselte a tegnapot, és mindketten remekül vannak. 3440 grammal és 49 centivel, makk egészségesen született meg.

Telefonon kerestük meg Fodor Ádámot, mivel telekgerendási otthonukba várja azt a napot, amikor hazaviheti Pankát és édesanyját a kórházból: – Függetlenül attól, hogy a koronavírus miatt ma a kórházakban „szükségállapot” van, apás szülés volt a pénteki nagy esemény – vágott a közepébe edzőnk. – Fogalmazhatok úgy is, nagy meccs volt a partvonalról, csak ajánlani tudom minden párnak, ahol gyermekáldás előtt állnak. Sima volt a szülés, persze, én könnyen beszélek, de át tudtam érezni egy kicsit, mit is jelent egy ilyen dolog egy édesanyának. Hajnalban kezdődtek Zizike fájásai, amely délelőtt tíz óra körül egy átmeneti fázisba jutott, majd délután négy óra körül kezdődött az igazi vajúdás. Ezekben a napokban különösen nincsenek könnyű helyzetben a kórház dolgozói, ezért külön köszönet jár nekik a pozitív hozzáállásért. Mérhetetlen türelemmel, és profizmussal foglalkoztak velünk, és segítették a kismamát és Pankát. És külön köszönet jár a családunknak is, hogy végig támogatták minket.

Fodor Ádám azt is elmondta, hogy a helyzetre való tekintettel az apás szülést leszámítva csupán egyszer mehet be kislányához és anyukájához a kórházba, akkor is üvegfalon keresztül nézheti meg a kis jövevényt: – De most ilyen időket élünk, ki fogom bírni. Annál is inkább, mert, ha minden rendben van, hétfőn már haza is vihetem őket.

Címlapképünkön a kis jövevény és édesanyja

Mint ismert, világszerte jelentősen, miként hazánkban is terjedőben van a koronavírus, amely bénítólag hat az élet minden szegmensére, így a sportra is. A koronavírus-fertőzés miatt elrendelt vészhelyzet alól nem kivétel a vízilabda sportág sem. Az elmúlt héten még nagyüzem folyt a bajnokságokban, sőt, csütörtökön is sokáig tartotta magát, miszerint folytatódik a pontvadászat, noha zárt kapus lesz minden derbi. A hét második felére megváltozott a helyzet, vagyis e hét végén minden leáll.

Klubunk elnöksége és a vezetőedző egyöntetűen állítják, ennek a vészhelyzetben így kell lennie. Ám sok ismeretlenes és képlékeny még a mai helyzet, senki sem tudja, mennyi ideig áll fönn a veszély.

– Ami biztos, a Területi és vidékbajnokság igazgatóság határozata értelmében a Dél-keleti vidékbajnokság fordulóit határozatlan időre elhalasztják – foglalta össze az eddig befolyt információkat dr. Szilágyi Kristóf, klubunk vezetőedzője. – Ennek értelmében az e hét végi, szolnoki gyermek II. korcsoportos kört; a jövő hét végi békéscsabai ifjúsági, a szabadkai gyermek III. korcsoportos, valamint egri baby korosztályos vidék bajnoki fordulókat nem tartják meg, pontosabban elhalasztják. A március 22-ei országos utánpótlás-bajnoki fordulóról egyelőre nincs információ, de vélhetően azt is elcsúsztatják a vészhelyzet utáni időszakra. A régiós és tehetséggondozó és utánpótlás-válogatottak összetartását is elhalasztják. A további bajnoki események hetente felülvizsgálják, és annak függvényében hozzák meg a döntést, hogyan változik a vírushelyzet. Ami pedig az úszásoktatást illeti: a tankerületi igazgató kérésére a kialakult koronavírus helyzetre való tekintettel a kötelező úszásoktatásokat valamennyi intézményben határozatlan időre felfüggesztik. Ez klubunkat a Petőfi utcai iskola kapcsán érinti, ahonnan a kisiskolások rendszeresen jártak eddig oktatásra.

Azt is megtudtuk, hogy a klub vezetősége a Magyar Vízilabda Szövetséggel és az Árpád fürdő üzemeltetőjével folyamatos kapcsolatot tart fenn annak érdekében, hogy óráról órára, percről percre képben legyenek a fejleményekkel, az esetleges változásokkal. Ugyanezt igyekeznek kialakítani a sportolók szüleivel, ahol kérik, hogy minden gyermek szülei az adott korosztályos edzővel tartsa a kapcsolatot.

– Úgy gondolom, amíg az iskolákat nyitva kell tartani, addig nem látjuk indokoltnak az edzések elhalasztását – folytatta a vezetőedző. – Az uszodát folyamatosan és alaposan klórozzák, fertőtlenítik, biztonságosan megtarthatók a tréningek. A gyerekek körében kihirdettük, hogy a melegvízbe menniük viszont szigorúan tilos. A későbbiekben is minden további információt megosztunk sportolóinkkal és szüleikkel, hogy az élet, amennyire lehetséges, normális kerékvágásban haladjon.

Címlapképünkön: az edzések nem maradnak el, reménykedünk abban, hogy a koronavírus mihamarabb lecseng és újra minden a rendes kerékvágásba kerül