OB II-es felnőtt csapatunk a hónap elején lezárta a 2020–2021. évi szezont, ami azért is nagy szó, mert az azt megelőző esztendőben a koronavírus-pandémia miatt nem tudták befejezni a hazai együttesek a bajnokságokat. A zömében nagy öregjeinkből álló gárda nagyon tisztességesen helyt állt, hiszen a 24 tagú mezőnyben a végső elszámoláskor a 11. helyen kötött ki.
Elöljáróban leszögezhetjük – miként oly sok évben megtettük –, OB II-es felnőtt csapatunk igazi amatőr gárda. Játékosaink inkább maguk fizetnek szinte minden költséget, csakhogy járhassanak edzésekre, mérkőzésekre. Legtöbbjük családapa, immár 30-40 éve az uszoda „foglya”, nem véletlenül fogalmaztunk úgy: nagy öregjeink. Az idei bajnokságban 22 pólósunk ugrott vízbe a pontvadászat során, az átlagéletkoruk úgy 35 év, hogy hatan még ifjúsági korúak. A legidősebb pedig a Román György 56, dr. Szlávik Győző 54 esztendős, de az ötvenen van túl Gyebnár György, Sipkai Zoltán is.
– A szív, a vízilabda szeretete hozza nap mint nap az edzésekre a srácokat – fogalmazott a csapat játékos edzője, Ajtai Miklós, aki maga is idén lesz 40 éves. – Klubunk elnöksége nem véletlenül határozott úgy, hogy nem tűz ki célokat a felnőtt csapat elé. Egy a lényeg: mindenki jól érezze magát az edzéseken és a mérkőzéseken, valamint meglegyen a folytonosság az utánpótlás és a felnőtt csapat között. A fiatalabbak, az ifjúságiak pedig további játéklehetőséget kapjanak, rutint szerezzenek a felnőttek között is, és ne szakadjanak el a sportágtól.
Heti öt edzésen volt alkalmuk gyakorolni a felnőtteknek, a legtöbben – munkájuktól függően – legalább három tréningen részt is vettek. Sőt, minden csütörtökön kétkapus edzést tartottak az ifjúsági gárdával. Ennél többet nem is lehetett elvárni a családapáktól, akik már a sporton kívüli egzisztenciájuknak, családjuknak éltek.
– Nagy örömünkre szolgált, hogy még mindig egyenletes teljesítményt tudott nyújtani a csapat — folytatta Ajtai Miklós. – Az egész szezonban sok győzelmet arattunk, a bajnokság vége felé pedig egyre jobbak voltunk. Bár a 24 csapatból a 11. helyen végeztünk, mégis elmondható, hogy a későbbi bajnokkal és feljutóval, az olimpiai bajnok Kis Gábort is a soraiban tudó Invictus SC-vel az alapszakaszban olyan szoros meccset játszottunk, hogy mindössze egyetlen góllal kaptunk ki tőlük.
Azért volt sportszakmai értéke is az amatőrségnek, hiszen – mint említettük — hat ifjúsági, és további három nemrég az utánpótlásból kiöregedett játékos kapott feladatot és lehetőséget a fejlődésre a meccseken.
– Mindig megvolt a felnőtt létszám a derbiken, de igyekeztem úgy forgatni a csapatot, hogy mindenki sok játéklehetőséget kapjon – toldotta meg a játékos edző. – Már csak azért is, mert szeretnénk, ha az új bajnokságban is mindenkire számíthatnánk. Nem beszélve arról, hogy az ifjúságiak közül újabb fiatalok kiöregednek, és őket is szeretnénk továbbra is a klubhoz kötni.
Játékos edzőnk, Ajtai Miklós lett az OB II gólkirálya
Az eredményes szereplés mellett arra is büszke klubunk, hogy Ajtai Miklós (képünkön lövés közben) lett a hazai bajnokság harmadik vonalának gólkirálya. Játékos edzőnk 21 találkozón szerepelt és 71 gólig jutott, hattal megelőzve az őt követő Poseidon VSE pólósát, Szám Tamást. Az akció gólok rangsorában Ajtai az 5. (30 gól), a büntető gólok tekintetében ugyancsak első (23).
– Mindig maximalista voltam, de a vízilabda nem egyéni, hanem csapatsport – így a gólkirály. – Tény, büszkeség tölt el, hogy az élen végeztem, de a társak nélkül mindezt nem érhettem volna el. Kellett ehhez egy nagyon jó közösség, csapat is.
