Rövid téli pihenő, illetve átmeneti időszakot tölthetnek az ünnepekkel körbe zárva csapataink a 2018—2019-es év fordulóján. Alig csengett le a rövid őszi szakasz, már januárban tavaszt írnak csapataink a folytatással. Az átmeneti időszakot használtuk ki, hogy elemezzük az utánpótlás helyzetét is klubunkban, amihez a vezetőedzőt, dr. Szilágyi Kristófot hívtuk segítségül.
Milyen elképzelésekkel vágott bele a klub az országos bajnokságokban szerepelő csapataival?
A tavalyi 2003—2004-es eredményekből kiindulva, úgy gondoltuk, hogy idén akár több korosztályban is képesek lehetünk stabilan jó eredményekre. De több olyan külső tényezővel sem tudtunk megbirkózni, amelyek aztán komoly hatással voltak az őszi eredményességünkre. A serdülő csapatban például mintegy tíz pont biztos, hogy „bennmaradt”, amit csak saját magunknak köszönhetünk. Továbbá ebben óriási szerepe van a sokszor emlegetett indokolatlanul elhúzódó sátorépítésnek, és a garabonciás napok „sportromboló” hatásának. De keressük a megoldást ezekre is.
Mennyiben valósultak meg a tervek?
Az imént említett okok miatt csak részben, és emiatt komoly hiányérzetünk is van. Viszont úgy gondolom, hogy még korai nagy leltárt tartani, mert csak tíz fordulón vagyunk túl egyelőre a 26 fordulós bajnokságból. A sok meccs mellett, sok utazás vár még ránk, és az utánpótláskorú játékosokra különösen jellemző, hogy akár egy-másfél hónap alatt is nagy fejlődést tudnak mutatni.
Miért ilyen vékony az ifjúsági csapat kerete? Hová tűntek az addigi húzóemberek?
Az ifjúsági korosztályban mutatkozó lemorzsolódás nem csak csabai, vagy vidéki probléma, hanem országos tendencia. Ezen nem segít az a tény sem, hogy a városnak jelenleg még nincs fedett uszodája, és versenyképes, népszerű oktatás kínáló felsőoktatása sem. A közvetlen versenytársainknál az egyik, vagy éppen mindkettő megvan. Ami minket illet, a tavalyi ifi csapatból négyen öregedtek ki és hárman hagyták abba. Valamint szakmailag az sem elhanyagolható, hogy Tifrea Ovidiu és Tóth Frank kieső játékával 168 gól „távozott” ebből a korosztályból, akiknek egyelőre még nem találtuk meg a megfelelő helyetteseiket.
A folytatásban megőrizheti-e veretlenségét a gyermek csapat?
Részcél lehet ugyan, de szakmailag úgy gondolom nincs jelentősége. Egy ilyen sorozat az önbizalomnak jót tehet, de könnyen tévútra is vihet. Tudni kell azt is, hogy közvetlen riválisainkkal, az OSC-vel, Kecskeméttel — akik szintén hibátlan mérleggel állnak —, még csak most fogunk találkozni a 12. és 13. fordulókban. Ezek a mérkőzések kiemelten fontosak lesznek a bajnokság végkimenetel szempontjából, és meggyőződésem, hogy egy-egy gól különbség lesz csupán a csapatok között. Remélem, hogy betegség vagy sérülés nem fog hátráltatni minket és teljes csapattal tudunk kiállni ezekre a mérkőzésekre.
A nemzetközi vidékbajnokság átszervezése után könnyebb lett az utánpótláscsapatok helyzete? Értem ez alatt, hogy egy szűkebb régiónak írták a ki bajnokságot a dél-keleti csoporttal…
Szerintem egyáltalán nem, mivel az utóbbi években egyre több helyen népszerű lett a vízilabda, és már az újonnan alakult egyesületeknél is komoly szakmai munka folyik. Több a jó csapat, akik közel azonos szintet képviselnek, és izgalmas mérkőzéseket játszanak már a legkisebbeknél is. Ehhez jön még hozzá, hogy a határon túli csapatok egy másfajta vízilabda kultúrát hoznak a versengésbe, amitől csak még színesebb lesz az egész.
A vidékbajnokságban szereplő csapatok esetében mi a fontosabb, a jó helyezés a bajnokságban, vagy a fejlődés tettenérése?
Nekem az a filozófiám, hogy nem a „Farsang Kupa” megnyerése a cél 12 évesen, hanem, hogy évről-évre jól képzett játékosokat tudjunk feladni a következő korosztályba egészen a felnőttig. Ezen irányelv mentén haladunk mind a területi bajnokságokban, mind pedig az országos bajnokságokban résztvevő csapatok esetében is. Egészséges, stabil értékrenddel rendelkező fiatalokat szeretnénk nevelni a sport által. Ha összejön egy „jó évjárat”, akkor a sportsikerek által talán könnyebb dolgunk van a nevelés terén és alacsonyabb lehet a lemorzsolódási ráta is.
Mindkét kategória (országos és vidékbajnokság) elégedett vagy a létszámmal, az edzéslátogatottsággal, a szakmai munkával?
Úgy gondolom, hogy a szakmai munka terén sokat léptünk előre. De még egyáltalán nem dőlhetünk hátra. Sőt, folyamatosan keresni kell az előrelépési, fejlődési lehetőségeket, amelyek által meg tudjuk előzni a többi klubot. A korosztályok létszámát tekintve vegyes a kép. Vannak nagyobb létszámú korosztályok, és vannak olyan „lyukas-korosztályok” mint például a 2005-ös és a 2007-es, ahol már előre látjuk, hogy később nagy problémáink lehetnek, mert lényegesen kevesebb gyerekünk van. Az edzéslátogatottságot tekintve pedig szintén vegyes a kép. Az alacsonyabb korosztályokban egészen a 2004-es csapatig bezárólag úgy gondolom, hogy elégedettek lehetünk. A nagyobb probléma, és ezzel kapcsolatban hiányérzetünk a serdülő és ifjúsági csapat edzéslátogatottságát tekintve van, és ez már az eredményességükön is meglátszik.
Hogyan és mikor kezditek meg a munkát 2019-ben?
Kimondottan korán vagyunk kénytelenek kezdeni, mert több csapatunk már január második hétvégéjén vízbe száll, és az országos bajnokság is, minden eddiginél korábban, január 20-án már folytatódik. Így a gyerekek nagy örömére elég rövid idő marad a klasszikus értelemben vett alapozó munkára. Éppen ezért kifejezetten kapóra jött az egyik legjobb szlovák felnőtt és utánpótlás-nevelő egyesület, a KVP Nováky meghívása egy közös edzőtáborba január első napjaiban. Ide két korosztályunk, az országos gyermek, a 2004-2005ben születettek, valamint a 2006—2007-os csapatunk azon tagjai utaznak, akik az ősz során hozzáállásukkal és edzésmunkájukkal kiérdemelték azt. Ismerve a kinti edzéslehetőségeket és erőviszonyokat úgy gondolom, hogy nagyon hasznos és egyben fárasztó napok várnak a srácokra és az edzőkre egyaránt.
Címlapképünkön az országos bajnokságban eddig remeklő és veretlen gyermek korosztályos csapatunk időkérés közben az edzőkkel, dr. Szilágyi Kristóffal és Fodor Ádámmal
