Hétfőtől ismét „belecsap a lecsóba” klubunk apraja és nagyja, megkezdődik a felkészülés az új bajnoki szezonra

Június első hét végéjén az utolsó bajnoki mérkőzést követően kimásztak pólósaink a medencéből, egy héttel később pedig egy évzáró keretében végleg lezárták a 2020–2021. évi szezont. Ezt követően kicsit több mint egyhónapos pihenőt kapott klubunk apraja, nagyja, két nap múlva, július 19-én pedig újra „belecsapnak a lecsóba”, megkezdik a felkészülést az új bajnoki sorozatra.

Mielőtt hétfőn újra találkoznak sportolóink, előtte még Fodor Ádám vezetőedzővel beszélgettünk részben arról, milyennek látja az elmúlt esztendőt, és természetesen arról, milyen tervekkel vágnak bele az új évbe? Mint emlékezetes, összesen kilenc csapatunk viaskodott tavaly a különböző szintű bajnokságokban, amelyek közül nem egy feljutott a dobogóra.

Korábbi írásainkban minden edzőnk elemezte saját csapatainak elmúlt évi teljesítményét. Téged arra kérlek, összességében mond el, mivel voltál elégedett és mivel nem a 2020–21-es szezonban?

Az utóbbival kezdem: a pandémia alaposan átrendezte az életünket, sokban gátolta a munkánkat. Igaz, ez az ország összes csapatát érintette, így valahol kiegyenlítetté vált a dolog, de a gyerekek fejlődési lehetősége miatt mégis negatívan érintett bennünket. A szárazföldi edzésekről is lemondtunk, ugyanis úgy gondoltuk, a fertőzéseknek ott nagyobb lehetősége van. De, hogy a jóról is beszéljünk: a fiatalokkal kiegészült OB II-es felnőtt csapatunk erőn felül teljesített. A korábbi évben, a koronavírus-járvány eszkalálódása miatt az idő előtt véget ért pontvadászatban nulla pontot ért el az együttes, most a középmezőnyben zárt. Itt a nagy öregek mellett kimondottan jól szerepeltek az utánpótláskorúak, különösen a kapus Vozár Miklós vagy a gólerős Lukácsi Marcell.

Akkor nézzük az országos bajnokságokban szereplő utánpótlás csapatainkat.

A serdülő és ifjúsági gárdánk „rákfenéje” az edzéslátogatottság hiánya volt, különösen az idősebbeknél. Ha több munkát tettek volna bele, szebb eredményeket érhettünk volna el. Bár tény, ilyen körülmények között is helyt álltak ifistáink, serdülő csapatunk pedig az év során sokat fejlődött, a sorozat végére egyre erősebbé vált annak ellenére, hogy tavaly nyáron a legjobb négy, akkor már utánpótlás-válogatott játékosunkat elvesztettük (mint ismert, eligazoltak Egerbe, Pécsre – a szerk.). Gyermek korosztályú csapatunk bronzérme nagyon szép teljesítmény, ami akár még szebben is csilloghatott volna.

Hogyan láttad a vidékbajnokságokban szerepelő alakulataink teljesítményét?

A sok edzés minden fronton megtette hatását. Itt is csíptek el érmet csapataink, ami edzőink munkáját dicséri. Egyértelműen előre léptek ezek a korosztályok. Ez még a legkisebbekről is elmondható, pedig esetükben a pandémiás időszak miatt nehéz volt a toborzás. Sok volt az abszolút kezdő, de ők is az év folyamán óriási fejlődésen mentek keresztül. Így végül összességében is elmondhatom, hogy eredményes évet zártunk.

Bár egyelőre a felkészülés nem kezdődött meg, lehet már a jövő céljait megfogalmazni?

Úgy gondolom, ez még korai. A különböző szintű bajnokságok is csak majd ősszel kezdődnek, addig a munkáé lesz a főszerep, és ha látjuk a nyári alapozás végét, akkor könnyebb lesz a célokat megfogalmazni. Egy biztos, ezt a fejlődési trendet szeretnénk megtartani. A vidékbajnoki sorozatból felkerülők esetében pedig ez hatványozottabban igaz, hiszen mondhatni, majdnem új közegbe kerülnek. Látom, hogy a fiatalok egyre jobban megszerették sportágukat, ezért ugyancsak fontosnak tartom, hogy a jövőben még jobban érezzék ezt a szép játékot.

Úgy tűnik, a létszámra nem lehet panasz…

Valóban. Kilenc csapatunk indult az elmúlt szezon pontvadászatában, a 2021–2022. éviben is hasonlóan tervezünk. Az új sorozatban ismét ott lesz az OB II-es felnőtt csapatunk, miként utánpótlás szinten szintén indítunk ifjúsági, serdülő és gyermek gárdát az országos bajnokságban. A vidékbajnokságban új lesz, hogy beneveztünk egy serdülő együttest, továbbá akárcsak tavaly, részt vesznek a sorozatban a gyermek III., gyermek IV. és baby korosztályú pólósaink, miként továbbra is terv a gyulai egylet benevezése. Tény, lassan annyian vagyunk a klubban, hogy a vízfelület nagysága szab határokat.

A nyár az alapozó munka mellett a felkészülési meccsekről és tornákról is szól. A menetrend már körvonalazódott?

Mondhatni teljes egészében. Újdonság, hogy az utánpótlásnak is szervez a szövetség Magyar Kupa-sorozatot, amelybe serdülő és gyermek csapatunkat nevezzük. A vidékbajnoki együtteseknek Nyári Kupa néven fut majd egy program, ahol a gyermek III. és baby csapataink indulnak. Ugyanezt a két korosztályt neveztük a Szarvason idén második alkalommal kiírt Fodor Rajmund Kupára. A hagyományos szentesi Diapolo Kupán az ob-s serdülő és gyermek alakulataink rajtolnak el. Szeptemberben a Takaréktár Kupán lesz ott utánpótlásunk. Emellett számos felkészülési edzőmérkőzést tervezünk felnőttjeinknek és az utánpótlásnak, zömében a környékbeli csapatok ellen, hogy kissé megtörjük a hétközi monotóniát. Ugyanis a hétfői találkozást követően keddtől már napi két edzést tartunk a gyerekeknek. Edzőtábort viszont idén csak hazai körülmények között szervezünk.

Címlapképünkön Fodor Ádám vezetőedzőnk – fotó: Such Tamás

Gyulai fiókcsapatunknak idén már sikerélmény is jutott

Immár nyolc éve, hogy működik egy kihelyezett utánpótlásbázisunk a fürdővárosban Gyulai Vízilabda Klub néven, amely a legfiatalabbak vidékbajnoki sorozatában játszik évről évre. A közel egy évtized alatt Béládi Csaba kezében futott össze a szál, és minden esztendőben 10-15 fiatal sajátította el kezei alatt a sportág alapjait.

Korábban kevés sikerélményben volt részük a gyulai fiataloknak, rendre az utolsó helyen végeztek, ám idén a nyolc csapatos gyermek IV. korosztályos bajnokság Délkeleti csoportjában egy gárdát már megelőztek. Ám ebben a korosztályban nem is annyira a győzelmek, a helyezések a legfontosabbak, sokkal inkább az az értékmérő, mennyit fejlődnek a fiatalok egy év alatt, illetve kik ragadnak meg a sportágban, és kik kerülhetnek be a békéscsabai „központba”?

– Tizenhárom évvel ezelőtt kerültem a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubhoz edzőnek, ebből nyolc évet a gyulai fiatalokkal foglalkoztam – mondta az idén a klubtól búcsúzó tréner, Béládi Csaba, akit az évzárón egy emlékplakettel jutalmazott az elnökség. – A majd egy évtizednyi fürdővárosi tevékenységem során csaknem száz gyerek fordult meg a kezem alatt, akiknek mintegy harmada ma már Békéscsabán játszik a különböző korosztályokban. Akadtak köztük bőven tehetségek is, sőt olyanok is, akik a különböző szintű utánpótlás-válogatottba is meghívót kaptak. Büszke vagyok olyan tanítványaimra – a teljesség igénye nélkül –, mint a később a labdarúgást választó tehetségekre, az Oláh ikrekre, a ma már az egyik OB I-es élgárda utánpótlásában vízilabdázó Gellény Zétényre, vagy a csabai együttesekben vitézkedő Csatári Szabolcsra, Dobos Ferencre, a maiak közül pedig Nánási Hunorra, Szabó Barnabásra, Kováts Hunorra. Csak a legutolsó másfél évben 22 gyerekeket adtam át az anyaegyesületnek Békéscsabára.

De nézzük az utolsó esztendőt. Tavaly nyáron tucatnál több, köztük sok újonccal vágott neki Béládi Csaba az új szezonnak. Ez volt a Gyulai VK gerince, akikhez időnként néhány békéscsabai fiatal párosult a meccseken. Miután ebben a korosztályban a békéscsabai-gyulai gárda együttesen nagyon népes, a megyeszékhelyi trénerrel, Csabai Zoltánnal együtt azon dolgoztak, hogy minél több játéklehetőséghez jussanak a gyerekek, minél több meccsrutint szerezzenek. S hogy hová fejlődtek a fürdővárosi fiatalok?

– Voltak gondjaink a koronavírus-pandémia miatt – folytatta a gyulaiak mestere. – A Várfürdőben nem tudtunk edzeni, ezért hét hónapon át Békéscsabára ingáztunk az anyaklub és a szülők segítségével. Hetente kétszer a Csirkefogók VK busza szállított át bennünket, akkor nyolcvan-kilencven százalékos volt az edzéslátogatottság, máskor a szülők hozták-vitték a gyerekeket, ilyenkor viszont ötven-hatvan százalékos. Ez sajnos jócskán behatárolta a fejlődési lehetőségeket. Akik hetente négyszer-ötször tudtak járni az edzésekre, azok úszástudásban, labdabiztosságban, taktikában is előre léptek, mások viszont lemaradtak. Így tapintható különbség alakult ki a gyerekek tudása között.

Mint fentebb említettük, ebben az esztendőben már akadtak sikerei is a gyulai gyermek „négyes” gárdának. Amire a legbüszkébbek: a Mórahalom együttesét megelőzték a bajnoki végelszámoláskor.

– Tény, a rájátszásbeli Csongrád és Szentes csapatai jóval előttünk jártak, pláne az alapszakasz együttesei – foglalta össze az idei tapasztalatokat Béládi Csaba. – Ellenük csak egy-egy negyedben voltunk méltó ellenfelek, a találkozók többségében szétúsztak bennünket, és technikai és taktikai téren is előttünk jártak. De arra büszke vagyok, hogy helyenként már volt tartása a csapatnak.

S hogy mit hozhat a jövő? A tervek szerint a jobbak idén is átkerülnek a békéscsabai utánpótlásbázisba. Marad öt-hat ifjú vízilabdás, akik köré új csapatot kell építenie a majdani új edzőnek.

Címlapképünkön a gyulai fiókcsapatunk 2021-ben

A felsőház nagyobb kihívást jelentett, de itt is vették az akadályt Csabai Zoltán edzőnk fiataljai

A 12-13 éves, azaz gyermek III. és gyermek IV. korosztályos békéscsabai fiataljaink munkáját Csabai Zoltán edző irányította az elmúlt bajnoki esztendőben. Tavaly nyáron 33 fiatallal kezdte meg a munkát, közülük a legaktívabb 28 kapott szerepet a korcsoport vidékbajnoki sorozataiban a Délkeleti csoportban.

Bár ezeknél a korosztályoknál nem meghatározó, hogy milyen helyezéseket érnek el, elöljáróban elmondható, hogy mindkét alakulat túlteljesítette az edző által titkon előírt elvártakat. Érhető, hiszen már az alapszakasz után mindkét csapat kiharcolta a felsőházi folytatást (az első négyben végzett), majd a gyermek IV. korosztály még a dobogós helyre is befutott.

Emlékeztetőül a 2020–2021. évi vidékbajnoki végső sorrendek. Gyermek III. korcsoport: 1. Szolnoki Dózsa, 2. Legrand Szentesi VK, 3. Szegedi Vízipóló Suli, 4. Csabai Csirkefogók VK, 5. Kecskeméti JS, 6. Hódmezővásárhelyi VSC, 7. Invictus SC, Szolnok, 8. Kölyök Póló SE, Monor.

Gyermek IV. korcsoport: 1. Legrand Szentesi VK, 2. Szolnoki Dózsa, 3. Csabai Csirkefogók VK, 4. Szegedi Vízipóló Suli, 5. Yordo Szentesi Leányok, 2. Csongrádi VVSE, 3. Gyulai VK, 4. Mórahalmi VK.

– Mint minden évben, a tőlem „kiöregedő” gyerekek feljebb kerülnek Fodor Ádámhoz, alulról pedig a baby korcsoportosok jöttek át az én csoportjaimba – fogalmazott Csabai Zoltán. – Itt a fiatalok teljesen új helyzet elé kerülnek, hiszen némileg eltérő szabályok vonatkoznak rájuk, mint korábban. Elég arra gondolni, hogy a legfiatalabbak esetében öt+egy, itt már hat+egy fős egy csapat. Alul komplett sorcserét kell alkalmaznia egy edzőnek, itt már a felnőttekhez hasonlóan egyénileg lehet cserélni a játékosokat, és sorolhatnám a további kitételeket. Egyszóval bőven volt új tanulnivalójuk a legfiatalabbaknak, de a többieknek is.

Könnyű volt meghatározni az alapvető célt is, mégpedig azt, hogy az újdonságoknak megfeleljen mindenki, amit összességében igencsak jól teljesítettek a gyerekek. Fontos cél volt az úszástudás fejlesztése is. Az új korosztályban még zónázni nem lehet, ezért a szoros emberfogás gyakorlása került előtérbe. A támadások kidolgozásának tanulása ugyancsak alapvető feladat volt, miként a technikai képzés. Nem beszélve a laza közösség csapattá formálásról.

– Idén a koronavírus-pandémia miatt kissé átrendeződött a bajnokság, kevesebb csapat nevezett, a korábbi 14 helyett csupán nyolc – elemezte az évet Csabai Zoltán. – Elsősorban a külföldi gárdák elmaradása miatt alakult így. Ettől függetlenül remek kis sorozatot éltünk át tavaly nyár óta, hiszen a nagy hagyományokkal rendelkező OB I-es csapatok utánpótlás együttesei mind felsorakoztak, így sok éles meccset játszhattunk, ami nagyban elősegítette a fejlődést.

Érdekesség a kisebbek esetében, hogy csak az utolsó pillanatban dőlt el, hogy a Csongrád és a Békéscsaba közül melyik csapat kerül föl negyediknek a felsőházba. Végül az eredmények a mieink javára döntöttek, a gyerekek pedig egy bronzéremmel hálálták meg a kínálkozó alkalmat.

– Tudtuk, hogy a felsőházban nagyon erős ellenfelek várnak ránk, ám mégis örültem, hogy a szolnokiakkal, szegediekkel, szentesiekkel folytathattuk, hiszen ebben a mezőnyben lehet igazán tanulni, tovább fejlődni – tekintett vissza az edző. – Itt sem volt eredménykényszer, fiataljaink mégis jól teljesítettek, mondhatni, ezek az eredmények már pluszok voltak. Azt tartottam fontosnak, hogy nagyobb nevű ellenfeleinkkel szemben szoros meccseket játsszunk, és itt is gyűjtögessünk pontokat, ami sikerült is. Pedig a kezdet nem volt könnyű, de aztán belelendültek a gyerekek.

A gyermek IV. korosztály teljesen komplett volt, olyannyira, hogy a gyulai fiókcsapatnak is adtak át fiatalokat a bajnok találkozókra. Ugyanez nem mondható el az egy évvel idősebbeknél, itt bizony olykor fel kellett játszani a gyermek III-ba a fiatalabbaknak is.

S hogy mit hozhat a jövő? Nos, többen felkerülnek eggyel feljebb lévő korosztályba, várhatóan 10-11 gyerek. Nagyjából ugyanennyien jönnek fel Csabai Zoltán csoportjába a baby korcsoportból.

– Az lesz az új kihívás, hogy az újoncokat beépítsük a csapatba, és felzárkózzanak – mondta zárszóként az edző. – A régiek esetében pedig a taktikai repertoárt kell fejleszteni, a lövéseket hatékonyabbá tenni.

Címlapképünkön a gyermek IV. korcsoportos együttesünk Csabai Zoltán edzővel, szövegközi képünkön a gyermek III. korosztályosok

Szépen csillogó bronzérem a gyermek korosztályban

Míg az alsóbb korosztályokban évjáratonként rendezik a vidékbajnokságokat, gyermek I. korcsoportba már két évjárat, a 2006-ban és a 2007-ben születettek tartoznak. Ennek értelmében Fodor Ádám edzőnkhöz 26 fiatal járt az edzésekre 2020–21-ben.

A népes mezőny és a lehetőségek miatt két sorozatba is nevezett klubunk csapatot, nevezetesen az országos bajnokságban szerepeltek a jobbak, míg mások a vidékbajnokságban. Döntően az volt meghatározó abban, hogy ki, hol kapott szerepet, hogyan dolgozott a hétköznapokon.

– Akadnak fiatalok, akik csupán egy-két éve vízilabdáznak, mások régebb óta – vágott bele az évértékelőbe Fodor Ádám vezetőedzőnk. – Így érthető, hogy van tudásbeli eltérés a 26 sportolónk között. Van, akinek az úszástudásban volt elmaradása, mások technikailag és taktikailag voltak kevésbé képzettek. Ezeket a különbségeket kellett lehetőleg egy szintre hozni az év folyamán. Miután sokat fejlődtek a gyerekek, volt átjárás a két csapat, az országos és a vidékbajnoki gárda között. Erre volt példa Pojendán Áron, aki mindössze másfél éve vízilabdázik, a kezdetben még a vidékbajnoki csapatban kapott szerepet, tavasszal pedig már az országosban is számolhattam vele. Vagy ott van az úszóból lett pólós, Horváth Szabolcs, aki értelemszerűen gyorsabb a többieknél, miután „kitanulta” az új sportágat, hamar helyet kapott az erősebb csapatban.

A tavalyi bajnokságok nem fejeződtek be, az idei pedig meglehetősen hektikus volt. Hosszú volt a pontvadászat nélküli nyár, majd az ősszel kezdődött bajnokságban, a kiírás furasága miatt, télen hathetes szünetet tartottak. Ez alapos fejtörést okozott az edzőknek, de alighanem minden klubnál így volt.

– Rossz ez az elosztás – folytatta a vezetőedző. – A kéthónapos nyári időszakot felkészülési meccsekkel vészeltük át, de időnként menet közben is kellett egy-egy mini alapozást tartanom, hogy visszazökkenjenek a gyerekek a kerékvágásba. Kihasználva, hogy a vidékbajnokság viszonylag folyamatosan zajlott, itt is szóhoz jutottak azok az országosban szereplők, akiknek például a pandémia miatt volt edzéskiesésük.

Bár a 26 srác együtt edzett, mégis más és más volt az elvárás a kétféle bajnokságban szereplőkkel szemben.

– Klubunk elnöksége nem számított arra, hogy akár a dobogón is végezhet a magasabb szinten szereplő egységünk – emlékezik vissza Fodor Ádám. – Ezért számított meglepetésnek, hogy hamar az élre állt csapatunk. Látva a fejlődést és az eredményességet, egy idő után már elhittük, hogy a legjobbak között zárunk. Ami végül a bronzéremmel sikerült, de azért maradt egy kis hiányérzetem, ugyanis a hajrára visszaesett a gárda.

Azt is elemeztük a fiatalok mesterével, hogy miben léptek igazán előre tanítványai: – Jelentősen bővült a taktikai repertoár, amit fegyelmezetten hoztak is a meccseken. Fejben is erősebbek lettek, amit alátámaszt az Oázis elleni derbi, ahol hétgólos hátrányból lett döntetlen. De azért az is igaz, hogy olykor hullámzó volt a teljesítmény, különösen a bajnoki finisben. De maradjunk a pozitívumoknál: gyorsaságban is elértük az országos átlagot, ami annak is köszönhető, hogy remek volt az edzéslátogatottság.

Persze, essék szó a vidékbajnokságban szereplőkről is: – Itt, mint korábban már szó esett róla, zömében azok kaptak játéklehetőséget, akik később kezdték a sportot, akik később érő típusok, esetleg, akiknek lemaradásuk volt. Ők is rengeteget fejlődtek, hosszú távon bízom abban, hogy megmaradnak a sportágnál és sikeresek lesznek.

Ám nagy változás előtt áll ez a korosztály is, hiszen tizenöten kiöregednek, jövőre már a serdülő bajnokságban számolhatnak velük.  Igaz, Csabai Zoltán edzőtől majdnem ugyanennyien „felöregednek” a gyermek I. korosztályba.

– Az különösen nehézséget okoz felkerülő fiataoknál, hogy ők korábban a vidékbajnoki „tempót” szokták meg, az országosban azonban más az iram. Bár kimondottan jó alapokat kaptak edzőkollégámtól, Csabai Zoltántól, de az új szezonban taktikailag, technikailag, gondolkodásban új kihívás vár rajuk. Fel kell gyorsulniuk minden téren, ami nagy feladatot ró ránk, edzőkre is.

Címlapképünkön a gyermek I. korosztályos, országos bajnokságban bronzérmes helyen záró csapatunk Fodor Ádám edzővel

A nem éppen hízelgő helyezések ellenére látszik a fejlődés az ifjúsági és serdülő csapataink esetében

Ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályú csapataink az országos utánpótlás-bajnokság A2-es csoportjában szerepeltek a 2020–2021. évben. Az előbbi kettőt a felnőtt csapatunk játékos edzője, Ajtai Miklós készítette fel. Az alapszakaszban az ifisták a 7., a fiatalabbak a 8. helyen zártak csoportjukban. Az alábbiakban a két korosztály idei teljesítményéről esik szó mesterük segítségével.

– Az eredmény mindenképpen elfogadható annak tudatában, hogy tavaly nyáron alaposan meggyengültünk, hiszen négy meghatározó játékosunk Egerbe, illetve Pécsre igazolt – mondta elöljáróban Ajtai Miklós. – Velük akár a top háromban is végezhettünk volna, de igyekeztünk tavaly gyorsan lezárni a veszteség okozta sokkot. Ezért még azon nyomban új terveket fogalmaztunk meg, és új célokat tűztünk ki az elnökséggel karöltve.

Persze, nem csak ez okozott nehézséget a felkészülés során. Minden sportágra jellemző, hogy akkor veszti el alanyai jelentős részét, amikor azok a serdülő korba lépnek, illetve a tanulmányaikra (vagy másra) fordítanak egyre több időt. Igaz volt ez a mi fiataljainkra is, amit alátámaszt: egyeseknél igencsak megritkult az edzéslátogatottság.

– Az év folyamán ez hatvan-hetven százalékosra tehető, különösen az idősebbeknél – így a tréner. – De a mag azért ennél sűrűbben látogatta az edzéseket. Ebből az állapotból igyekeztem kihozni a maximumot, ami több, kevesebb sikerrel párosult. Ennél jobb eredményhez egy komplettebb csapat és nagyobb edzéslátogatottság kellett volna, de nem lehetünk így sem elégedetlenek.

Bár a pandémia olykor megtörte a lendületet, azért fejlődés is tapasztalható volt a két korosztályban. Erősödött az úszástudás, hatékonyabb volt a taposás, a vízből való kiemelkedés magassága, de amire Ajtai Miklós büszkébb: erősebbek és pontosabbak lettek a lövések.

– Nagy hangsúlyt fektettem az év folyamán a kapura lövések hatékonyságára, de taktikai téren is sokat fejlődött a két csapat, ami több mérkőzésünkön meg is látszott. Persze, nem lehetek maradéktalanul elégedett, maradt hiányérzetem a két korosztály esetén. A védekezésünk olykor halványabbnak bizonyult, és a már említett edzéslátogatottsággal sem vagyok igazán elégedett. A koronavírus-pandémia is hagyott némi nyomot csapatainkon, de ez utóbbi igazán nem lehet mentség, hiszen más klubokat is hasonlóképpen érintett, mint minket.

A jövőről is szó esett, aminek kapcsán megtudtuk, az új esztendőben többet vár a két alakulattól, aminek oka prózai: népesebb lesz az ifjúsági és serdülő csapat is.

– Mindössze három ifjúsági korú játékosunk, Demeter Nándor, Paksi Benedek és Schindler Imre öregedett ki, akikkel esetleg a felnőtt csapatban számolhatunk a jövőben – folytatta Ajtai Miklós. – Persze nagy kérdés, tovább tanulnak-e, illetve, ha igen, vissza tudnak-e játszani? Viszont a serdülőkből ennél nagyobb létszámban kerülnek föl fiatalok az ifibe, és ugyanez érvényes a jövő serdülő gárdánál is, hiszen sok gyermek korcsoportos lép eggyel magasabb osztályba. Mindkét szinten nagyjából húsz-húsz vízilabdázóra számíthatok. Úgy gondolom, ekkora létszám mellett a korábbi két-három taktikai megoldáson túl további két-három új dolgot megtaníthatok a srácoknak. A mottónk talán az lehet: új szezon, új év, új csapat, új lehetőségek. És akkor tudásban és eredményességben végképp pótolhatjuk 2021–2022-ben a tavaly nyáron távozókat, így akár odaérhetünk a legjobb három közé az idei 7., illetve 8. hellyel szemben.

Címlapképünkön a 2020–2021. évben bevethető serdülő csapatunk, a szövegközi képen pedig az ifistáink