Restye Zsombor: A-tól V-ig, avagy az atlétikától a vízilabdáig

Címlapképünkön Restye Zsombor a dobogó tetején, miután korosztályában megnyerte a 3000 méteres távot a „Fuss és segíts!” jótékonysági futóversenyen

Az elmúlt hétvégén, vasárnap zajlott le a békéscsabai sikerekkel zárult Csabai Csirkefogók VK–Aqua SE Nyíregyháza országos utánpótlás-bajnoki három vízilabda-találkozó. A serdülő csapatban hiába kerestük Restye Zsombor nevét, ezúttal nem szerepelt a nevezettek listáján. Edzője, Fodor Ádám jelezte is: igazoltan hiányzik.

De mit is jelent az, hogy igazoltan. Nos, a mérkőzés órájában éppen egy nagyot futott. Mégpedig a Békéscsabán lezajlott, ötödik alkalommal kiírt „Fuss és segíts!” jótékonysági futóversenyen állt rajthoz, a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub égisze alatt.

A verseny nevében benne van, hogy jótékonysági, amelynek bevételéből az Ágota Alapítvány állami gondoskodásban élő gyermekekért végzett munkáját, illetve a Fília Alapítvány idős embertársainkért folytatott tevékenységét támogatják.

A pólócsapat 15 esztendős, 185 centi magas bekkje nem is akárhogyan szerepelt az atlétikai viadalon: korosztályában a legjobbnak bizonyult a 3000 méteres távon, az abszolút kategóriában pedig harmadik helyezést ért el.

Mindez arra utal, két sportágban is a legjobbak között tartják számon. Vele beszélgettünk többek között arról is, hogyan fér meg egymás mellett a vízilabda és az atlétika?

Melyik sportággal kezdted?

– A vízilabdával. A Szabó Pál Téri Általános Iskolában Fajó Csilla néni keze alatt tanultam meg úszni a vízilabda előkészítős csoportban. A következő lépés az volt, hogy levittek az Árpád fürdőbe. Megtetszett a vízilabda, így ott ragadtam.

Követve eredményeidet, a legkisebbektől, a babyktől a serdülőig végigjátszottad az összes korosztályt…

– Valóban, kissrácként Dobra Robi és Túri Gergő kezei alatt ismerkedtem meg a sportág alapjaival, ma a vezetőedzőnk, Fodor Ádám irányította serdülő korosztályú csapatban játszom.

Melyik korcsoportban tetszett leginkább a póló?

– Talán a babyben. Sok sikerélményünk volt, s igazán akkor ismerkedtünk meg a sportág rejtelmeivel.

Aztán jött az atlétika…

– Másfél-két éve kezdtem atlétizálni is. Ezt is megszerettem.

A jótékonysági eseményt megelőzően mikor rajtoltál atlétaként versenyen?

– Nemrég, szeptember közepén. Gödöllőn volt egy területi ligaverseny. Ott háromszáz méter gáton lettem negyedik. Dobogót vártam magamtól, de pocsék időben rendezték meg a versenyt.

Mindez azt jelenti, hogy a Békéscsabai Atlétikai Club is leigazolt?

– Igen.

Lehet a két sportágat párhuzamosan űzni?

– Nem teher számomra. Hetente két-három vízilabda és ugyanennyi atlétikai edzésen veszek részt.

Ez a békéscsabai viadal egy kicsit rendhagyó volt, hiszen itt nem is biztos, hogy az eredményesség volt az elsődleges.

– Kettős céllal rajtoltam el a jótékonysági futóversenyen. Egyrészt jó dolog másoknak segíteni, de azért az eredményesség is fontos volt számomra.

Alighanem elégedett is lehetsz…

– Magam is meglepődtem azon, hogy milyen jól sikerült. Előzetesen úgy kalkuláltam, a korosztályomban második-harmadik lehetek, abszolútban pedig tíz közé szerettem volna kerülni. Ehhez képest jött egy első és egy harmadik hely.

Kevesen tudják, hogy nem is olyan könnyű számodra az iskolába és az edzésekre járni, hiszen Fényesen laksz. Hogyan oldja meg a család az „ingázást”?

– Tény, légvonalban nyolc, amúgy tíz kilométerre lakom a sulitól (a Békéscsabai SZC Vásárhelyi Pál Technikum és Kollégium elsőéves diákja) és az uszodától, az atlétikai pályától pedig még messzebb. De ma már motorral járok, így könnyebb megoldani az utazgatást.

Vízilabda edződ hogyan áll ahhoz, hogy „kettős életet élsz”?

– Fodor Ádám az első perctől kezdve tudja, hogy a póló mellett atlétizálok is. Sőt, ő ajánlotta fel, hogy ezúttal ne a nyíregyháziak ellen játsszak a vízilabda-mérkőzésen, hanem induljak el a „Fuss és segíts!” jótékonysági futóversenyen.

Hosszú távon hogyan képzeled el, mert ma még összeegyeztethető a két sportág, de pár éven belül lehet, dönteni kell a további sikerek érdekében valamelyik mellett.

– Ez egyelőre még a jövő kérdése, jelenleg mindkét sportágat szeretem, a folytatást pedig majd meglátjuk…

Jávor Péter

Sliema Aquatic Sports Club és Bucsi Fecó kapcsolata

A felvétel tanúsága szerint így köszöntötték Bucsi Fecót Máltán

„Örömmel üdvözöljük Bucsi Ferenc edzőt, ismertebb nevén Fecót Magyarország másodosztályú bajnokságának aktív kapusát, aki első kézből ötvözi a játékélményt a modern edzői szakértelemmel” – olvasható a máltai Sliema Aquatic Sports Club közösségi oldalán.

Alighanem sokan emlékeznek arra az ígéretes fiatal srácra, aki a békéscsabai utánpótlás remek kapusa volt, majd egy szép forró nyári napon Egerbe igazolt. Ott is szorgalmával, sportági hűségével kivívta a helyiek elismerését, amely a mai napig tart.

A máltaiak üdvözlő sorai így folytatódnak a klubjuk honlapján: „Most úgy döntött, hogy Máltára költözik, hogy edzői karrierjére koncentráljon, miközben vízilabda edzői diplomája utolsó évét letölti. Fecó értékes tapasztalatot visz a medencébe. Az Egri WPC-nél széleskörűen dolgozott az U14-es és U16-os ifjúsági csapatokkal, miközben teljes felelősséget vállal a kapusfejlesztésért is minden korosztályban.

Tavaly nyáron Máltán a Marsaskala WPC-n edzett U14-es és U16-os gárdákat, irányítva a fejlődésüket, miközben Babay Árpád mellett a szeniorcsapat felállításához is hozzájárult.

Fecó a fiatal játékosokkal való kommunikációs képességéről, erős munkamoráljáról és a játékosfejlesztés iránti elkötelezettségéről elismert fontos kiegészítője lesz a Sliema akadémiájának, amely segít inspirálni és formálni az elkövetkező sportolók generációját.”

A hétvégén elrajtolnak az idei bajnokságok

A hagyományos szentesi Diapolo Kupán idén is részt vettek az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő csapataink, ahol nemcsak szép eredményeket értek el, hanem szakmailag sok területen előre is léptek – fotó: Such Tamás

A fél évszázaddal ezelőtt újra életre kelt klubunk immár az 51. bajnoki idénynek vág neki szeptember második felében. Bár ezekben a napokban az edzéslehetőségek a békéscsabai strandon zajló őszi átállás és sátorfelhúzás miatt korlátozottak, azért a hétvégén a felnőtt csapatra, valamint a gyermek II. korcsoportosokra már két-két ellenfél vár.

Július közepe óta vannak fedélzeten csapataink, mintegy tízhetes felkészülési időszak után kezdődnek a bajnokságok a különböző korosztályokban és kategóriákban. Az eltelt időszakról, az új szezon elvárásairól beszélgettünk Fodor Ádám vezetőedzővel.

Kezdjük azzal, idén hány csapatot neveztünk a bajnokságokba?

– Miként tavaly és azelőtt, ezúttal is nyolcat. A felnőtt OB II-esek mellett hasonlóképpen ott lesz három korosztályos fiatal gárdánk az országos utánpótlás-bajnokság A2-es mezőnyében. A területi bajnokságba ugyancsak négy csapatot neveztünk: a tavalyi gyermek „egyesek” helyett most a gyermek „kettesek” lesznek ott a pontvadászatban. Az elmúlt évihez hasonlóan a három legalacsonyabb korcsoportosaink is rendre megküzdenek ellenfeleikkel a Délkeleti területi bajnokságban.

A legutóbbi bajnokságban elsősorban az országos utánpótlásban szereplő három egységünk volt dicsérhető. Most is tőlük várható a legjobb eredménysor?

– Kezdjük azzal: klubunk elsősorban utánpótlás-nevelő közösség. De az is tény, felnőtt szinten is szeretnénk évről évre előre lépni, amit segíthet, hogy manapság már nagyobb megtartó erővel rendelkezünk az ifjúságiak közül kiöregedők tekintetében. Bár az érettségik utáni továbbtanulás most is sokszor keresztülhúzza számításainkat. De visszatérve az országosban szereplő utánpótlásunkra: tavaly is azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy feljussunk a felsőházba. Nagyon minimális pontszám hiányzott hozzá, éppen felettünk húzták meg a vonalat. Akkor a három közé kellett volna jutnunk, idén sem lesz könnyebb, mert csak a Keleti és Nyugati csoport első két helyezettje kerülhet oda. A nehézség ellenére most is ezt a célt tűztük ki magunk elé. Magyarul: fel van adva a lecke.

A mezőny mennyiben változott?

– E pillanatban még nem tudható, hiszen éppen ezen a hétvégén lesznek a kvalifikációs küzdelmek. Az viszont biztos, hogy a leggyengébbek már nem az A2 osztályba kapnak besorolást, sőt, a tavalyival szemben már csak nyolc-nyolc klub kerül ebbe a kategóriába. Ennek az a nagy előnye a fejlődésünk szempontjából, hogy valamennyi ellenfelünk az erősebb kategóriába tartozik majd, ahol különösen lehet előre lépni, tanulni. Ami biztos eddig, a Keleti csoportba rajtunk kívül a Cegléd, a Debrecen és a Nyíregyháza kap besorolást, várhatóan a Gödöllő is ide kerülhet, a továbbiakról a kvalifikáció után, hétfőn tudhatunk többet.

S akkor nézzük a legfiatalabbakat…

– Esetükben továbbra is elmondható, hogy nem a helyezés a fő cél, hanem a fiatalok egyéni fejlődése és csapattá formálása. Most úgy tűnik, szépen formálódó gyermek „kettes” csapatunk van, akik Katona Péter edző kezei alatt pallérozódnak. A létszám is megfelelő, hiszen tizenketten alkotják ezt a korosztályt, akikhez további tíz egy évvel fiatalabb társulhat, sőt, egy-két 2014-ben született is számításba jöhet a mérkőzéseken. Az Ajtai Miklós edző vezette gyermek harmadik korosztályban akadnak tehetséges gyerekek, de talán még nekik kell a legtöbbet tanulniuk és érniük. A tavaly még a baby korcsoportot alkotók most gyermek „négyesként” versenyeznek, tőlük már jobb eredmények is remélhetők. Itt is Ajtai Miklós fejleszti a gyerekek tudását. A baby korcsoportosok Csabai Zoltán és Szilvásy Attila kezei között fejlődhetnek tovább.

Végül összegezd, milyen volt a nyári felkészülés?

– Röviden fogalmazva: olyan, mint a legutóbbi három-négy év, és eredményes. Mindenki tette dolgát, sokat úsztunk, labdáztunk, gyakoroltuk a taktikai elemeket. Edzőtáborozásra nem futotta, ez a költségvetés kérdése, mostanában ennyire telik. Felkészülési torna is kevesebb volt, de ez már nemcsak rajtunk múlt. Most, hogy ezekben a napokban éppen sátorállítás van az Árpád fürdőben, s a megszokott helyünkön nem tudunk edzeni, igencsak előtérbe került, hogy csapataink más városokba utaznak rendre edzőmérkőzéseket játszani. Ezzel igyekszünk átmenteni a nyáron megszerzett alapokat, hogy aztán a hétvégeken eredményesen szerepeljenek egységeink.

Jávor Péter

Orosházán is aktív vízilabdaélet zajlott csaknem száz évvel ezelőtt

Címlapképünkön a Szentesen megrendezett első vízilabda-mérkőzés korabeli felvétele látható

A békéscsabai vízilabda történetével gyakran találkozhattak honlapunkon. Az időnként velünk szembe jövő információ sok újdonsággal szolgált eddig is, így „fedeztük föl”, hogy már 1936-ban létezett csapat, majd a második világháború után ismét újjáéledt a sportág a megyeszékhelyen. Végül pedig eljutottunk úgy napjainkig, hogy 1975-ben harmadjára is megalakult egy egylet, amely a mai napig, immár ötven esztendeje működik.

Ám most egy újabb érdekes információra bukkantunk, mégpedig a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubot tíz éven át vezetőedzőként irányító, egy széles utánpótlás bázist kiépítő Kádár József jóvoltából. A szentesi szakember egy beszélgetés során arra utalt, hogy az 1936-ot megelőző néhány évben, egészen pontosan 1932-ben már feljegyzés készült arról, hogy Orosházán is jelentős mozgolódás alakult ki a sportág körül. Többek között erről is szól a Bíró Dániel-Kádár József által szerkesztett, A szentesi vízilabdasport története című könyvük. Ebből idézünk:

„Szúnyogveszedelem, a Kurca békanyállal és lyukas lábasokkal teli pocsolyás árka fogadja a szentesi sportuszoda megnyitójára érkezőket 1932. szeptember 4-én, mégis lenyűgözi a résztvevőket a liget mélyén lapuló látvány. A korabeli laptudósítás szerint hatalmas embertömeg közepén repeszkedik az avatásra váró gyönyörű fürdőmedence szelíd, zöld vizével. A Szentesi Hírlap zsurnalisztája úgy fogalmaz: Nem álmokban járok, amidőn ezt leírom, mert nem én állapítom meg, hanem az itt járt vidékiek mondták, hogy gyönyörűbb helyen, pompásabb vízzel még fürdőt nem alapítottak.

A ceremónián mások mellett Homonnay Tivadar, a Magyar Úszó Szövetség elnöke is beszédet mond, szavai pedig rövidesen be is teljesednek: Legyen az uszoda egy vár, ahonnan védeni és támadni lehet ellenségeinket, legyen ez az uszoda egy vár, ahonnan a magyar vízisport mai nagyságainál is nagyobb hősök teremjenek.

Az ünnepséget megkoronázó úszóverseny futamai után a közel háromezer fős nézősereg egy Szentesen korábban sohasem látott sportágból kap ízelítőt. A Szegedi Úszó Egyesület és az Orosházi Úszó Egyesület vízilabda csapatainak mérkőzésén három gyors góllal kezdenek a Tisza-partiak, a második félidőben viszont magukra találnak a Békés megyeiek, és 4–1-es szegedi sikerrel zárul az első, Szentesen lejátszott vízipólómeccs.”

 

A szentesi medence valamivel később, amelyben egyébként még ma is rendeznek mérkőzéseket

Pár sorral később pedig így íródik a könyv tovább: „1933 pünkösdhétfőjén a városba látogat a magyar vízipóló-válogatott, és bemutató mérkőzést játszik a szegedi és orosházi vízipólóisták közös csapatával. Nagy és előkelő közönség előtt a Vitéz Jónás által vezetett találkozó meglepetéssel végződik. A délkerületi válogatott nagyon kemény ellenfél, és döntetlenre hozza a mérkőzést. A Nemzeti Sport tudósítása szerint a Ferenczfy, Sárkány, Tolnay, Surányi, László, Bozsi, Kánásy összeállítású csapat ellen a délkerületi csapat már a játék elején megszerzi a vezetést Preplár góljából. Bozsi nemsokára kiegyenlít ugyan, de a második félidőben már nincsen újabb eredmény.”

Tehát, mint látható, a magyar sikersportág lassan már száz esztendeje él az ország délkeleti csücskében. Még ha nem is Békéscsabáról indult a vízilabda meghonosodása, ám szűkebb pátriánkban régóta jegyzik a pólót. S remélhetőleg a következő pár száz évben már folyamatosan követhetjük eredménysorát. Pláne, ha kiterjedne további Békés vármegyei településekre is.

Jávor Péter

Békéscsabáról is lehet bárki válogatott pólós

Rácz Domokos amikor még békéscsabai színekben ontotta a gólokat – fotó: T. Petka Anita

Az U16-os fiú vízilabda-válogatott a közelmúltban ezüstérmet szerzett az isztambuli Európa-bajnokságon. Többek között a csapat egyik oszlopos tagja volt a Békéscsabáról indult Rácz Domonkos.

Rácz Domit 2023. augusztusban, a Békésút Kupán búcsúztatta el a klub. Azon a nyáron már a KSI-ben edzett, ám utoljára, még egyszer az ezüstéremig megtolta a Csabai Csirkefogók gyermekcsapatának a szárnyashajóját.

Az elmúlt két év alatt nem egyszer előfordult, hogy amikor a régi csapattársak Budapesten játszottak, és Domi pont ráért, akkor megnézte őket, illetve amikor hazajött Csabára, és a Csirkék épp itthon meccseltek, akkor szintén kiugrott az Árpádba.

Miután a fővárosba került, először egy bő 35 fős válogatott keret tagja lett, amelyet jó év alatt 15-re szűkítettek. Tavaly márciusban már az U15-ös válogatottal egy háromnapos nápolyi tornát bronzéremmel zárt.

Az idei, isztambuli Eb ugyan egy kicsit döcögősen kezdődött számukra, mert egy nagyon erős csoportba kerültek. Az első két meccsen, a spanyoloktól és a szerbektől ki is kaptak, majd a törökökkel ellen már egész szépen muzsikáltak, amely be is lendítette őket.

– Mivel a csoportban harmadikok lettünk, így nyolcaddöntőznünk kellett a grúzokkal, majd negyeddöntőznünk a görögökkel – meséli Domi. Azt követően a sikeres akadályokat átlépve az elődöntőt a horvátokkal vívták, akikkel orosz ruletteztek, azaz ötméteresekkel nyertek ellenük, végül az olaszokkal az aranyért szálltak vízbe, akik ellen 20–12-re maradtak alul.

Hozzáfűzi, az olaszok minden meccsüket megnyerték az Eb-n. Csoportelsőként kaptak is egy pihenőnapot, és nagyon nagy lendülettel mentek a döntőbe. Míg a magyaroknak csoport harmadikként szó szerint be kellett verekedniük magukat a fináléba. Bevallása szerint azonban, sajnos, nem volt meg az a gyorsaságuk, mint a talján pólós társaiknak.

A sors iróniája, hogy a spanyolok a negyeddöntőben kikaptak, és ugyanígy jártak a görögök és a szerbek is. (Ez a torna kvázi, mint egy kisfelnőtt bajnokság: legalább hét-nyolc csapatban simán benne volt az aranyérem.)

Forrás: behir.hu/Such Tamás