2018. 12. 25.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Karácsony van. Elültek a hétköznapok. Béke van, csend és pihenés. Így van ez a sportban is. Az évnek ebben a hátralévő szakaszában mindenki a családjával tölti a napokat, a legtöbb helyen nincsenek edzések, versenyek, mérkőzések. A vízilabdában sem. Sportoló, edző ilyenkor mérleget is vonhat az évről, vagy egy szezonról. Dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnk is megtette mindezt a felnőtt csapatunk kapcsán. Az őszi szezonról beszélgettünk.

Annak tudatában, hogy alaposan meggyengült nyáron a csapat, erre számítottál az első tíz fordulóban?
Előzetesen bíztam abban, hogy akár meglepetést is okozhatunk, ami egy-egy döntetlenben vagy győzelemben nyilvánul meg. Különösen úgy, hogy nagyon biztatóan indult az ősz, mert idegenben egy nagyon fegyelmezett játékkal mindössze 7—5-re kaptunk ki a Vasastól. De elnézve a többi csapat és a mi lehetőségeinket, kijött jó néhány olyan hiba, vagy nevezzük inkább egyéni vagy csapathiányosságnak, ami a nagyobb arányú vereségeket eredményezte. És mivel nem egy ilyen akadt ezért azt kell mondanunk, hogy jelenleg ez a realitás. Abban azért előzetesen bíztam, hogy hátul stabilabbak leszünk és kevesebb gólt kapunk. Leginkább ebben kell majd előrébb lépnünk 2019-ben.

Adódik a kérdés: milyen hiányosságokat tapasztaltál az őszi szezonban?
Hiányosságok? Hát akadt pár sajnos. De ezeknek az okai részben kódolva voltak az idei szezon indulásakor. Ez alatt értem azt, hogy például a keret legidősebb és legfiatalabb tagja közt 37 év van. Továbbá az egyéni játéktudás, valamint az edzettség terén is nagyon széles skálán mozog a felnőtt keret. Leginkább az összeszokottság és az egységes kondíció hiányzik, illetve ez az oka annak, hogy túl sok gólt kaptunk, illetve a támadójátékunk azonos létszám mellett sokszor esetlegesnek tűnik, mert elég szűk a taktikai repertoárunk, ami a kevés közös edzéseknek tudható be. Különösen a zóna elleni játékunk akadozik, azon belül is a harmadik-negyedik negyedben, amikor már fogy az oxigén.

Volt-e pozitívuma az eltelt időszaknak?
Mindenképpen volt. Azokon a mérkőzéseken, amikor mi számítottunk hazai pályán esélyesnek, mint például a Székesfehérvár, a MAFC, a Dunakanyar ellen, illetve amikor volt reális esélyünk győzni, akkor érezhetően nagyon odatette magát a társaság. A másik oldalról pedig sajnos olyan is akadt, amikor kevés esélyünk volt, akkor — hiába beszéltünk róla a meccs előtt — fejben kicsit előre fel is adtuk azt, és ez visszaköszönt a végeredményben is. Az ősz legfontosabb pozitívuma azonban az volt, hogy a fiatalok sok játéklehetőséghez jutottak és alapvetően nem ijedtek meg.

Ha már fiatalok: beépítésük megfelelő ütemben zajlik?
Ez egy nagyon összetett és hosszabb folyamat, nem egyik napról a másikra történik. Az ősszel több lehetőséget is kapó gyerek és serdülő játékosok tekintetében úgy gondolom, hogy jól haladunk. Viszont a kevesebb lehetőséghez jutó játékosok, vagy az utánpótlásból már kiöregedett fiatal játékosaink tekintetében komoly hiányérzetem van. Sajnos a garabonciás napok „klub és sportromboló” hatása az uszodába is begyűrűzött, amivel szemben a mai napig ki vagyunk szolgáltatva. De, hogy érthető legyek, sokkal több fiatalnak szerettünk volna lehetőséget adni a szezon során a mérkőzéseken vagy a felnőtt edzéseken is akár, de egyszerűen nem voltak ott. A nyári alapozást követően — amit egyébként nagyon rendesen végigdolgoztak — minden más hirtelen fontosabb lett, mint a vízilabda, a csapat, az edzés, amiben sajnos nem kevés szülői felelőtlenség is van.

Ezt a teljesítményt vártad azoktól a fiataloktól, akik mégis rendelkezésedre álltak és lehetőséget is kaptak?
Nagyon mélyre, egészen az országos gyermek korosztályig, a 2004-ben születettekig nyúltunk vissza az idei szezonban, velük szemben a vízben azonban nem is lehet igazából nagy elvárásunk. Pont ezért minden apró pozitív momentumnak örülnünk kell. Az viszont tény, néhányuk játékára és fejlődésére kifejezetten katalizátorként hatott az elmúlt pár hónap, aminek jótékony hatása a bajnoki utánpótlás-mérkőzéseken már kézzel fogható. Ez azt is jelenti, hogy jó versenyző alkatok, valamint lelkileg erősek és talán az edzőik is jó tanácsokkal látják el őket a mérkőzések előtt. Nem baj, ha hibáznak, sőt most kell hibázniuk, hogy később magabiztosak és győztes mentalitású játékosok lehessenek. Kaptunk róluk gólokat, ahogy idősebb, rutinosabb játékosokról is, vagy éppen visszaúsztunk helyettük, de nem ez a fontos. Ez az év miattuk van.

A tabellán elfoglalt helyezés reális, elégedett vagy vele?
Elégedett abszolút nem vagyok, és nem is lehetek. De sajnos jelenleg ez a realitás, mert a kevés győzelmünk mellett nem a több egygólós vereségről beszélhetünk. Nem annak keressük az okait, hanem nagyobb arányú vereségekét. Másrészt pedig minimálisra csökkentek az esélyeink, hogy bekerüljünk a biztonságot jelentő középházba, ezért a januári és februári idegenbeli mérkőzéseknek kiemelt jelentősége lesz. Néhány edzőmérkőzésen, amikor nem volt tét, már voltak bíztató momentumok. Ezeket kell átültetnünk a tétmérkőzésekre is 2019-ben.

Mit lehet tenni egy eredményesebb tavaszi szereplés érdekében?
Edzeni, edzeni és edzeni kell és nem csak beszélni róla. Többet kell foglalkozni a vízilabdával, és nemcsak a vízben. Látni kell, hogy ez az OB I B már nem a négy-öt évvel ezelőtti pontvadászat. A hobbicsapatok és egyesületek már az OB II-ben mérkőznek. Mi ennél jobbak vagyunk, és magasabb szintet képviselünk, de erről nem elég beszélni. A sportban a múlt eredményeiből nem lehet megélni. Ha lehetne, akkor Puskásék óta még mindig a világ tetején lenne a magyar labdarúgás is.

Várható-e továbbra is, hogy nagy lesz a „mozgás” hétvégente a kispadon?
Úgy gondoltam, hogy az idén talán többet tudok segíteni a csapatnak a vízből, minthogy „tétlenül” álljak a parton. Ez egy ilyen év lesz, így kell megoldanunk. A játékos-edző intézményének buktatóival és hátrányaival természetesen minden hétvégén szembesülünk. Előnye sajnos nem sok van, de az már pár meccs után kiderült, hogy Fodor Ádámmal jól megértjük egymást és ki tudjuk egészíteni egymás szakmai hozzáfűznivalóit és talán nem fogunk egymás agyára sem menni a szezon végéig.

Címlapképünkön: játékosedzőnk, dr. Szilágyi Kristóf (fehér 9) a vízben éppen az olimpiai bajnok dr. Steinmetz Ádámmal (kék 13) küzd a labdáért, miközben a parton másik edzőnk, Fodor Ádám már a fején a sapka, hogy bármikor ő is a vízbe ugorjon, de most itt egyelőre trénerként irányít. Jobbra Borsos Pál klubelnök (kezében a labda) szemléli a Vasas elleni eseményeket, de alkalomadtán ha kellett, ő is a csapat rendelkezésére állt, mint játékos

 2018. 12. 06.   Klub, Kitekintő

Bár nem úszva közelítette meg a sátortetős uszodát, még csak nem is szánon jött (nem is jöhetett, mert havat idén még nem láttunk), ám mégis betoppant vízilabdázóinkhoz tegnap este a Mikulás (van, akinek a Télapó).

Szép piros ruhában érkezett, fehér volt a szakálla, ahogy elvárható egy Mikulástól/Télapótól, ám csizmája nem volt. Mezítláb érkezett. Igazi puttonya sem volt, ám egy méretes reklámtáskát a vállára dobott, és volt benne minden jó. Legalábbis sok-sok kis Mikulás. Az is piros volt, de belül csokiból állt.

Nem kérdezte, hogy jók voltatok-e gyerekek? De kedves volt a Miklós Mikulás. Mert igaziból Miklósnak hívták, és jellemző rá, ha a dolog úgy kívánja, alkalom adtán gólokat is lő ajándékként az ellenfél kapujába. Úgy hét végente, amikor égetően szükség van rá, különösen egy-egy felnőtt bajnoki találkozón.

De most maradjunk Miklós Mikulás „mellékállásánál”. Egyszóval, mint említettük, szerda este betoppant, és ott volt a hátán a reklámszatyor, telis tele apró csoki Mikulással. Csaknem kétszázzal. Hogy a jók kapjanak belőle. Úgy tűnt, mindenki jó volt, mert hamar elfogyott a sok Mikulás (talán egy maradt a nagy öregnek, Ormai Zoli kapusunknak, ha nem eszi meg estig senki, mert a méltán népszerű „humorzsák” portásunk ekkor érkezik meg az usziba, amikor egy edzőmeccs erejéig igyekszik kivédeni a román Nagyvárad csapatának szemét, azaz minden lövését). S bizony dr. Szilágyi Kristóf, a klub vezetőedzője igencsak aggódott amiatt, hogy marad-e az ötvenedik évéhez közeledő „gyerek” kapusnak legalább egy aprócska csokimikulás. Aztán még maradt további két és fél tucat, ami útra kelt (továbbra sem szánon), de ha minden igaz, megérkezett Gyulára, ahol fiókcsapatunk fiatal játékosainak is jut ma belőle. Megérdemelik ők is, meg a csabai fiatal pólósok is, mert szépen teljesítettek idén, s még az edzéslátogatottságra sem lehetett panasz (talán egy-két kivételtől, de ez már történelem).

Vagyis az est azzal zárult Békéscsabán, hogy a jók kiérdemelték méltó jutalmukat, aztán kezdődhetett a tréning. Ma este pedig a fürdővárosiak örömködhetnek az apró piros puttonyosoknak.

Képeinken: megérkezett az Árpádba a mezítlábas Miklós Mikulás

 2018. 11. 28.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Békés megye sportéletének támogatása céljából, együttműködési megállapodást kötött a nemzeti bajnokságok első és másodosztályában szereplő csapatsport egyesületeivel a 104 Rádió 1.

A hazai mérkőzések teljes körű bereklámozásával, az eredmények folyamatos ismertetésével, és a csapatok életébe betekintést nyújtó hétközi és hétvégi interjúk révén, az alábbi egyesületeket segítik a jövőben.

Békéscsabai Röplabda Sportegyesület. Békéscsabai Előre Női Kézilabda Sportegyesület. Békéscsaba 1912 Előre. Békéscsabai Vízilabda Klub. Békési Férfi Kézilabda Club. Békési SZSK. Orosházi Női Kézilabda Club. Orosházi Férfi Kézilabda Sportegyesület.

A 104.0 Rádió1 társadalmi szerepvállalásai keretében három fő területre fókuszál: a sporttal és az egészséges életmóddal kapcsolatos kezdeményezésekre, a kultúrára, illetve a következő generáció értékteremtő megmozdulásaira. Mindez többet jelent az anyagi hozzájárulásnál. Kizárólag olyan kezdeményezések mellé áll a rádió, amelyek céljaival, elveivel is azonosulni tud.

A sportcsapatokkal közösen azt a célt tűzte ki a 104 Rádió 1, hogy ne csak a hazai bajnoki mérkőzések pontos időpontja és helyszíne jusson el minden emberhez Békés megyében, hanem a mérkőzések eredményei, a bajnokságok állása és a csapatok életében zajló események, érdekességek. A közös cél így innentől közös munkát is eredményez.

Bízunk benne, hogy a jövőben még többen kilátogatnak a csapatok hazai mérkőzéseire, valamint a hír és magazin műsoroknak köszönhetően a lehető legszélesebbkörű tájékoztatás is elérhetővé válik a Békés megyében élők számára — írhatjuk úgy, ez lett a Rádió1 mottója.

Címlapképünkön az együttműködési megállapodás aláírása után a felek összeálltak egy közös fotózásra

 2018. 09. 19.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Ha egyszer beindul a gépezet, nincs megállás. Mint két nappal ezelőtt jeleztük, a hét végén, szombaton megkezdődik az OB I B-s felnőtt bajnokság. Nem sokat pihenhetnek azonban edzőink és azon fiataljaink, akikre számít a szakvezetés, ugyanis vasárnap már az OB I B-s ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályú pontvadászat első fordulóját is megrendezik.

Az elvárásokról és a változásokról dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző adott képet.

Tavaly két felnőtt és tíz utánpótlás együttesünk szerepelt a különböző bajnokságokban. Idén ez hogyan lesz?
Kettővel kevesebb. Egészen pontosan: a két felnőtt helyett csak egy, az OB I B-s gárdát neveztük be, az OB kettesek idén nem indulnak. Az utánpótlás esetében az elmúlt évihez hasonlóan ott lesznek a fedélzeten az OB I B-s ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályú együtteseink, akik a hét végén már érdekeltek, az Ybl Water Polo Club vendégeként ugranak vízbe vasárnap a fővárosban, a Komjádi uszodában. A nemzetközi vidékbajnokság később kezdődik, de az már eldőlt, hogy itt is elrajtolnak az ifjúságiak, továbbá a gyermek I. korcsoportosok (2004-ben születettek), a gyermek III. (2006), a gyermek IV. (2007) és két gyermek V. (2008) csapatunk. A 2005-ben születettek a gyermek I. korcsoportba kapnak játéklehetőséget.

Kik ülnek a csapatok kispadján, illetve készítették föl a fiatalokat az idei szezonra?
Újszerű, hogy amíg tavaly egy edzőre egy csapat jutott, most minden együttesünket edzőpárosok irányítanak. Az ifjúsági és serdülő gárdát két felnőtt játékosunk, a már rutinos edzőnek számító Ajtai Miklós és Mucsi Zsolt. A gyermek első korcsoportúakkal hárman is foglalkozunk, jómagam, valamint a nyáron Szegedről érkezett Fodor Ádám és Csabai Zoltán. A gyermek III. korosztályúak esetében még nagyon nyitott a kérdés: még nem dőlt el, hogy Gyulai VK, vagy Csabai Csirkefogók VK néven nevezzük be őket, ugyanis mindkét városból több játékos is helyet kap benne. Így aztán még az sem dőlt el, hogy Béládi Csaba, vagy ha csabai néven fut a gárda, akkor megyeszékhelyi edző irányítaná őket. A két legfiatalabb korosztályban viszont az már biztos, hogy a gyulaiak esetében a Béládi Csaba, Tóth Szilárd kettős, a csabaiak esetében a Dobra Róbert, Túri Gergő duó viszi a prímet.

Mi indokolta az átszervezést?
Mindenekelőtt az, hogy a minőségi versenyeztetés felé vigyük a klubot a jövőben. Fodor Ádám érkezésével eggyel több edző van a 250 vízilabdázóra, így elértük, hogy érvényesüljön a koncepció váltás az utánpótlás működtetésében. Ezzel megoldhatóvá vált, és célravezetőnek találtuk, hogy edzőpárosok foglalkozzanak a csapatokkal. Mindez jól segítheti az egyéni képzést is.

Mik az elvárások a fiatalokkal szemben?
Ahogy klubunk vezetői fogalmaztak: továbbra sincs eredménykényszer. Az a célunk, hogy minden gyerek a saját korosztályában kapja a legtöbb játéklehetőséget, de természetesen szükség esetén a feljebb lévő korcsoportokban is helyt kell állnia. Az elmúlt évek pozitív tapasztalata, hogy az „obés” csapatink játékosai esetében már kialakult szinte mindenkiben az egészséges becsvágy, ami hétről-hétre a győzni akarásban nyilvánul meg, ezért aztán némi eredményességre is számíthatnak edzőink.

Tény, a feljebb lépéshez minderre szükség van…
Motivál bennünket és a fiatalokat is, hogy belátható időn belül, akár két-három év múlva eljuthatunk az első osztályú kvalifikációhoz utánpótlás szinten. Annak ellenére, hogy a továbbtanulások miatt ifistáink jelentős része az érettségi után elkerül a városból. De büszkék vagyunk a mai napig az innen más városokba kerülőkre, mint az idei világjátékokon is bizonyított Hajdu Attilára, vagy az őt követő Krizsán Györgyre, Zsilák Lászlóra, Tifrea Ovidiura.

Címlapképünkön: az előző OB I B-s utánpótlás-bajnokságban dobogón végzett a gyermek korosztályú csapatunk, idén sem lepődne meg senki, ha hasonlóan a legjobbak közé kerülnének

 2018. 09. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Jelentős lépéshátrányba kerülnek azok a vízilabdacsapatok, amelyek a hidegebb évszakokban sátortetős uszodákban készülnek és játsszák bajnoki mérkőzéseiket, ugyanis ősszel és tavasszal — a sátorállítás és –bontás miatt — csaknem kétszer két hétig nincs hol felkészülniük. Ezek közé tartozik klubunk is, amely ezen a héten, és a következőn is medence nélkül maradnak. Ráadásul mit hoz — immár évek óta — rendszeresen a sors? Az őszi szezon rajtja, rendre sátorállításos időszakra esik. Miként az e hét vége is, amikor a Vasassal kell felvennie a harcot a bajnoki nyitányon felnőtt OB I B-s gárdánknak.

Persze, nem csak ezzel kell megbirkóznia idén felnőtt csapatunknak. Az elmúlt években rendszeresen a húsztagú mezőny felső házáig jutó amatőr együttesünk színe-java befejezte aktív játékos pályafutását, vagy munkahelyi, illetve családi okok miatt eligazolt. Így aztán klubunk vezetőinek és dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnek igencsak megfájdulhatott a feje, amikor júniusban befejeződött az előző idény, és szembesültek a nyáron várható óriási változásokkal.
Volt két, két és fél hónap a megoldás keresésére. Hogy mennyire sikerrel, hogyan sikerült az új bajnokságra a hangolás, illetve milyen elvárásokkal vágnak neki a hét végén rajtoló pontvadászatnak — arról a vezetőedzővel beszélgettünk.

Tartsunk névsorolvasást! Az elmúlt évek sikercsapatából kikkel nem találkozunk az új szezonban?
A legutóbbi esztendő OB I B-s gólkirálya, Szabó Zoltán, valamint Rácz Norbert és Józsa Tibor családi, illetve munkahelyi okok miatt Hódmezővásárhelyre igazolt, amit részben még azzal is indokoltak, hogy jóval közelebb van Csongrád megyei lakóhelyükhöz. Hasonló elképzelés miatt Szabó Zsombor lakhelyén, Csongrádon folytatja pályafutását, Tifrea Ovidiu pedig miután a gyulai Román Gimnáziumban leérettségizett, hazaköltözött, a Crisul Oradea csapatában folytatja a vízilabdát és megkezdi egyetemi tanulmányait szülőhazájában, Romániában. Major Levente családi okok miatt még kevesebbet vállalt, az OB II-ben ugrik ezentúl vízbe, mégpedig a Szegedi ÚVTE színeiben. Dr. Makra Zsolt további játéka még kérdéses, bár nagyobb az esély, hogy tudományos kutató állása és egészségügyi problémái miatt nem szerepel többé csapatunkban.

Ez bizony majdnem a tavalyi kezdőcsapat. Kik maradnak, illetve vannak-e érkezők a helyükre?
Nagy öröm számunkra, hogy a rutinos, immár 48. évében járó Ormai Zoltán kapusunk vállalta a további játékot, miként a gólerős Ajtai Miklós és a védőként ismert Mucsi Zsolt, akik nem mellesleg edző feladatot is ellátnak klubunkban. Továbbra is a rendelkezésemre áll a szegedi testnevelő tanár, a 26 éves Páll Bence. A remek irányító, lövő Németh Dániel, ha nem is annyit, mint korábban, de néhány mérkőzés erejéig a csapat rendelkezésére áll, főleg az alapszakasz legfontosabb, illetve a rájátszás találkozóin. Ami pedig az érkezőket illeti: nemcsak klubunk edzői sorát erősíti nyár óta a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund öccse, Fodor Ádám, hanem újra edzésbe állt a 31 éves, irányítóként számításba vehető pólós. Szegedről két fiatalt igazoltunk, a húszesztendős védő, átlövő Takács Gellértet és a 19 éves szélsőt, Mikházi Mátét. A fővárosból, a Neptun VSC-ből érkezik az egyébként joghallgató center és szélső poszton bevethető, 22 éves Sóvári Gergely, aki még az Ybl Polo Water Clubban csapattársam volt.

Ezzel még rövidnek tűnik a névsor…
Úgy tűnik, de ha hozzávesszük, hogy az elnökség stratégiai döntése értelmében idén nem nevezünk OB II-es csapatot a hazai harmadik vonalba, viszont az ottaniak közül többen, így Gyebnár György, Dávid Levente, Laczó Péter, id. Lukácsi Sándor, dr. Szlávik Győző, valamint klubelnökünk, a center Borsos Pál vállalta a további játékot, immár újra az OB I B-ben, akik valamennyien segítségére lehetnek az együttesnek. Sőt, jómagam is munkába álltam, napi két edzéssel készülök, hogy ha a sors úgy hozza, én is vízbe ugorjak a bajnoki meccseken. És még ott van az ifjúsági gárdából kiöregedett Tóth Frank is.

Ez alapos vérátömlesztésnek számít. Ennek ellenére és ránézésre gyengébb játékosállománynak tűnik, mint a korábbi.
Nincs mit tagadni, ez a valós tény. Van ennek jó oldala és rossz is. Az utóbbi az, hogy új célokat kell kitűzni a csapat elé, a jó pedig az, hogy egyre több saját nevelésű fiatal előtt nyílik meg a lehetőség, a tehetségének kibontakoztatására, a fejlődésre. Ez pedig hosszú távon mindenképpen egészséges, hiszen kevesebb légióst szerződtet így klubunk.

Ilyen előzmények után milyen célt fogalmazott meg az elnökség, illetve mit a vezetőedző?
Mielőtt ezt taglalnám, el kell mondanom: sokáig vacillált a „vezérkar” azon, hogy az új bajnokságban az OB I B-be, vagy az OB II-be nevezzük felnőtt csapatunkat. Végül a mellett döntöttünk, hogy ha nehéz is lesz helyt állni az évről évre nagyon erősödő hazai második vonalban, a hagyomány, a saját nevelésű utánpótlásunk miatt mégis az OB I B-be nevezünk. Úgy gondoljuk, két-három nehéz év vár ránk, amikor nem lehet más a célunk, mint elkerülni a kiesést. Ám e közben szeretnénk nyolc-tíz fiatalt beépíteni a felnőtt csapatba és eljutni oda, hogy a gárda hetven-nyolcvan százalékban saját nevelésű játékosokból álljon a kétezerhúszas évekre. És remélhetőleg már az új békéscsabai uszodában mutassa meg erejét a jövő csapata.
Miért éppen két-három év a „kivárás”?
Utánpótlásunk nagyon izmosodik, egyre jobb eredményt érnek el fiataljaink a hazai bajnokságokban. Így serdülőink és a gyermek I. korcsoportos gárdáink, de az ifjúságiak is markáns meghatározóivá váltak a pontvadászatok során. Fejlődésük dinamikus, és ahogy egyre érnek, rutinosabbá válnak, egyre több lehetőséget kaphatnak a felnőtt csapatban is. Erre építhetünk, és ez bizakodóvá tesz bennünket. Már most eltökéltük, és igyekeztünk a szülőkkel is egyeztetni arról, hogy időnként tizenéveseinknek is biztosítjuk a lehetőséget, hogy egy-egy mérkőzésen egy-másfél negyeden át a felnőttek között is megmutathassák, mire képesek. Amihez ismételten hozzáteszem: mindinkább szeretnénk rövidtávon elérni, hogy önerőből bent maradjon a csapat a másodosztályban, majd, ha átvészeltünk ezt a remélhetőleg rövid időszakot, a folytatásban ismét megcélozhatjuk a felsőházat.

Címlapképünkön: a klubnál játékosként és utánpótlás edzőként maradó Ajtai Miklós veszi tűz alá az ellenfél kapuját