2018. 08. 14.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Utánpótlásunk jelentős hányadának lezajlott az új szezon első erőpróbája, a hódmezővásárhelyi Gyarmati Dezső Sportuszodában lezajlott, háromnapos Diapolo Kupa. Mint emlékezetes, ezen az ifjúsági, a serdülő és gyermek korosztályúak küzdelmébe nevezte klubunk három csapatunkat.

Ugyancsak emlékeztetőül: az ifjúságiak hatcsapatos mezőnyében együttesünk hatodik lett, a serdülők éppen a középmezőnyben végeztek, hét gárda közül a negyedik helyen zártak. Gyermek korcsoportosaink viszont nagy sikert könyvelhettek el: a nyolc csapat közül fiataljaink mindenkit legyőzve aranyérmesek, illetve kupagyőztesek lettek.

Igaz, ezúttal sem az eredményességen volt a hangsúly, hiszen felkészülési tornaként jegyezték a vásárhelyi nemzetközi eseményt, nem beszélve arról, hogy a korosztályváltások miatt mindenhol új csapatokat kell kialakítani, építeni. Továbbá az „edzőkeringők”, vagyis az a tény miatt, hogy a különböző korosztályokat a jövőben házon belül mások készítik fel, itt bizony kölcsönösen szokniuk, ismerkedniük, barátkozniuk kellett a trénereinknek és fiatal pólósainknak egyaránt.

— Egyik korosztályban sem készültünk különösebben a hódmezővásárhelyi tornára — vágott bele a hét végi esemény értékelésébe dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző. — Kemény fizikai edzésekből, gyakorlatilag pihenő nélkül érkeztünk Hódmezővásárhelyre, és tulajdonképpen edzésnek fogtuk fel a mérkőzéseket, amik tökéletesnek bizonyultak. Örülök, hogy sok játékosnak lehetőséget tudtunk adni és a jelenlévő edzőink talán kicsit közelebb kerültek a területi és az országos bajnokságokba nevező csapatinak kijelöléséhez.

Minden korosztályban elmondható, hogy a felkészülési időszak ellenére több jó egyéni teljesítmény akadt, ami a nyár ezen szakaszában még abszolút nem volt elvárás.

— Az elkövetkező hetekben az is cél, hogy az itt is gyakoroltak mind védekezésben, mind támadásban jó csapatteljesítményekkel párosuljanak — folytatta a vezetőedző. — A serdülő és az ifjúsági csapatunk vegyes, kísérleti összetételben szerepelt, illetve a családi nyaralások miatt nagyon hiányos volt. Ebből adódóan az eredményeik és formájuk még egy mérkőzésen belül is hullámzó volt. A gyermek korosztályú csapatunk azért teljesített jobban, mert gyakorlatilag komplett volt, és végig stabilan, fegyelmezetten védekezett, ezért is tudott az előzetes várakozásokon felül teljesíteni és megnyerni mind az öt mérkőzését. De utóbbinak nem tulajdonítok különösebb jelentőséget; mondtam is a srácoknak, hogy vacsoráig örülünk, de hétfőn este már ismét az edzésé volt a főszerep. Azaz folytatódik a munka, mert az látszott, hogy minden korosztályban még rengeteg a dolgunk.

Ajtai Miklós, aki Mucsi Zsolttal párban, frissiben vette át az ifjúsági és a serdülő csapattal járó feladatokat, így összegezte háromnapos tapasztalatait: — A serdülők negyedik helyezésével elégedett vagyok, bár én is hozzáteszem, nem az eredményességen volt a hangsúly Hódmezővásárhelyen. Az volt a célunk, hogy felmérjük, kikre számíthatunk majd az ősszel kezdődő új országos bajnokság során. Érdekesség, hogy a két korosztályhoz csaknem tíz olyan visszatérőnk volt, akik egy-két évet kihagytak. Tudásukon nem, állóképességükön viszont még meglátszott a kihagyás. Egyébként az eredmények nem igazán valósak több ok miatt sem. Részint az idősebb korosztályban a nyaralások miatt mindössze két játékossal számolhattam, így ezt a csapatot a serdülőkből kellett feltölteni. Így pedig több olyan pólósunk akadt, aki a három nap alatt nem kevesebb, mint tizenegy mérkőzésen szerepelt a két korosztály meccsein. De bírták a terhelés a fiatalok, mi pedig igyekeztünk cserékkel jól forgatni a csapatainkat. De az máris kitűnt, hogy az ifjúságiak esetében szinte nulláról kell építkeznünk. Annál is inkább, mert, ha a nyaralásból mindenki visszatér, akkor is csak öt „igazi” ifink lesz, és itt újra csak a serdülő korcsoportúak közül kell feltölteni a vízbe ugrókat. Annak azonban örülök, hogy a két-három évvel fiatalabb srácokkal feltöltött ifjúsági gárdánk egyszer sem szenvedett csúnya vereséget. A torna jól szolgálta a felkészülést, látjuk, hol tartunk, és mennyi munkát kell még elvégeznünk a bajnoki rajtig. A napi két edzéssel igyekszünk felhozni utánpótlásunkat, hogy legalább olyan szép eredményeket érjünk el, mint az elmúlt esztendőben.

A bajnoki rajtot egyébként még megelőzi egy hazai rendezésű torna is, amelynek az Árpád fürdő ad otthont augusztus utolsó hétvégéjén.

Címlapképünkön a Hódmezővásárhelyen tornagyőztes gyermek korosztályú csapatunk

 2018. 07. 13.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Június közepére minden szinten befejeződtek a bajnokságok, néhány levezető edzést követően teljes pihenőt kaptak csapataink, a legkisebbektől a felnőttekig. Korábban dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzővel elemeztük az OB I B-s felnőtt gárda elmúlt évi teljesítményét, ezúttal az utánpótlás helyzetét, fejlődését, jövőbeni kilátásait vettük górcső alá a vezetőedzővel.

Mekkora az klublétszám az utánpótlás fronton és hány edző foglalkozott velük az elmúlt esztendőben?

— Jelenleg összesen 156 igazolt utánpótláskorú játékosunk van, amelyre az előző szezonban csupán hét, ritka esetben nyolc edző jutott. Reményeink szerint mind a játékosok létszáma, mind pedig az edzői stáb hamarosan bővülni fog. A fenti létszámon túl a Lencsési Általános Iskolából, a régóta folyó magas színvonalú toborzó munka eredményeként az idei nyarat követően további legalább 15 gyereket szeretnénk megtartani és a gyulai fiókcsapatunk révén is további közel húsz fiatal bevonására van esély. Valamint jelenleg is dolgozunk egy, a Petőfi Utcai Általános Iskolával kötendő partneri együttműködésen, amely által a minden napos testnevelési órák keretében heti két alkalommal úszó és vízilabda előkészítő foglalkozásokat tudunk tartani a délelőtti órákban az alsó tagozatosoknak. Mindenképp bizakodásra ad okot, hogy előzetesen már csaknem negyvenen jelentkeztek az iskolai diákjai közül a nyári ingyenes úszásoktatásunkra. Nem akarom elkiabálni, de tavaszra akár elérhetjük a mérföldkőnek is tekinthető kétszázas létszámot is, amely már egy nagyon komoly felelősség is az itt dolgozó edzőknek és klubvezetésnek, hogy minél több fiatalt hosszú távon meg is tudjunk tartani és a tudásának megfelelő szinten folyamatosan versenyeztetni. Ugyan már nem utánpótláskorúak, de van még további negyedszáz felnőtt korú igazolt játékosunk is, akik az OB I B-s és az OB II-es csapataink gerincét alkotják.

Hány utánpótlás csapat indult a 2017-2018. évi bajnokságban, és azok milyen szinten, gondolok itt az ob-s, illetve vidékbajnokságra?

— Az egész klubot figyelembe véve 12 bajnokságban vettünk részt. Ebből lejön az OB II-es és az OB I B-s felnőtt csapatunk, a többi tíz csapat valamilyen korosztályos utánpótlás együttes volt. A tíz utánpótlás csapatunkból kettő, egyrészt a 2005-ben születettekből álló, illetve a 2006-os korosztály teljes egészében Gyulai VK néven indult, akik Béládi Csaba edző irányítása mellett fürdővárosiként vettek részt a vidék bajnokságban. A további nyolc csapat nagy részét főként csabai fiatalok alkotják, de a 2004-es korosztálytól fölfelé jó néhány tehetséges gyulai fiatallal kiegészülve. A nyolc csapatból öt vett részt valamelyik területi (nemzetközi) vidékbajnoki pontvadászatban, három együttes pedig az országos utánpótlás bajnokságok (gyermek, serdülő és ifjúsági) alsóházában állt helyt. Csapataink a tavalyi szezon során összesen 253 meccset játszottak, ami egy hatalmas szám, és ehhez még hozzájön, hogy ezek nagyobb részét, hosszabb utazásokat követően, idegenben tették meg. Ráadásul nem tartalmazza a különböző felkészülési tornákon játszott találkozókat, vagy a szintén gyakori edzőmérkőzéseket.

A végeredmények ismeretében mennyire vagy elégedett a helyezésekkel?

— Az én elvem az, hogy utánpótláskorban sohasem elsősorban az eredmény és a helyezés számít, hanem a cél a hosszú távon versenyképes technikai és taktikai tudás megtanulása, valamint az, hogy idővel olyan játékosokat tudjunk kinevelni, akik a felnőtt csapatokban is megállják a helyüket. Kétségtelen azonban, hogy jó eredményekkel, részsikerekkel sokkal könnyebb nevelni, és motiválni a gyereket, valamint a szüleiket is elkötelezni a vízilabda mellett. Egy-egy utánpótlás meccsen mindig azt nézem, hogy miben léptünk előre, milyen hibák fordulnak elő tendencia-szerűen, az edzéseken gyakoroltak milyen arányban köszönnek vissza. Esetleg mi edzők mit rontottunk el, hogyan közelítsünk esetleg másképp egy taktikai vagy technikai elem elsajátításához. De hogy konkrét eredményről is szó essen: a körülményeinket és a lehetőségeinket figyelembe véve az országos bajnokságban indult gyermek csapatunk alsóházban (OB I B) szerzett ezüstérme részben erőn felüli teljesítmény, részben pedig teljesen megérdemelt. Egyrészt ebben a korosztályban volt a legnagyobb az edzéslátogatottság, másrészt pedig az edzéseken sokat tettek érte, hogy ezt az eredményt együtt elérjék. A saját meccseiket követően serdülő és ifi bajnokságokban is helyt kellett állniuk, ami jelentős megterhelés volt számukra az egész szezon során. De sokat is profitáltak belőle, egyértelműen hasznukra vált. Egy-két meccs kapcsán lehet bennük ugyan hiányérzet, de ez teljesen normális, ugyanis még az út elején járnak. Még egy felnőtt csapat életében is vannak hullámvölgyek, nemhogy a 13-14 éveseknél.

Hol láttál nagyobb fejlődést, és melyik korosztálynál akadnak hiányosságok?

— Komjádi Béla mondta anno, hogy „minél többet tudsz, annál többet tanulhatsz még…” Minden korosztályban volt fejlődés, és még rengeteg a dolgunk minden csapatunknál. A legkisebbeknél szinte hétről-hétre tapasztalható látványos fejlődés egy-egy új technikai elem, vagy mozdulatsor elsajátításában akár edzéseken, akár mérkőzéseken. Az idősebbeknél pedig nyilván a magas mérkőzésszám eredményez egy taktikai jellegű fejlődést, amely a játék íratlan törvényszerűségeinek valamint a rutin folyamatos megszerzésében nyilvánul meg. Ebben az országos bajnokságokban részt vevő csapatainknál volt megfigyelhető ugrásszerű fejlődés. Viszont itt a rengeteg meccs miatt, sajnos, kevés idő maradt a hétköznapokon végezhető technikai jellegű műhely munkára. Erre a jövőben fokozottan oda kell majd figyelnünk, és megtalálnunk a megfelelő arányokat.

Melyik eredményre lehet a klub a legbüszkébb, és miért?

Az imént említett gyerekgárda alsóházi ezüstérme azért is értékes, mert csapatként és nem csak egyénileg alkottak nagyot. Nem mellékesen pedig más klubok edzőinek visszajelzése alapján is a felsőházban lett volna keresnivalója ennek a gárdának. Ezen túlmenően pedig úgy hiszem, hogy vannak úgynevezett láthatatlan eredmények, amelyek egy klubban zajló szakmai munkát képesek minősíteni, értékelni. Gondolok itt a közelmúltban Békéscsabáról eligazolt tehetséges fiatalokra; Hajdu Attilára, Krisán Györgyre, vagy éppen Zsilák Lászlóra, akik nagy klubok utánpótlás- és felnőtt csapataiban nemhogy kezdik megállni a helyüket, hanem hétről-hétre meghatározó játékosaik is együtteseiknek.

Az új szezonban milyen változások várhatók, nevezetesen hová nevez a klub csapatokat, hányat, kik foglalkoznak a jövőben az utánpótlással?

— A nevezésekkel kapcsolatos adminisztráció véglegesítése majd egy részletekbe menő edzői értekezleten lesz esedékes a nyári alapozó munka közepén. Ekkora körvonalazódik majd a korosztályos csapataink végleges létszáma, és jobban megbecsülhető lesz a játékerejük. Az már most látszik azonban, hogy lesz olyan korosztály, ahol országosba, illetve területi (nemzetközi) vidékbajnokságba is nevezni fogunk a nagy létszám és a megfelelő mennyiségű játéklehetőség miatt. Az edzői stáb részben átrendeződik, részben pedig bővül. Mindkettőre a nagy létszám, a több, párhuzamos versenyeztetés, valamint egyéb sportszakmai okok miatt van szükség. A tavalyi szezonban nagyon sok edzés és mérkőzésidő ütközött, rengeteg volt az egymást követő mérkőzések közötti játékosátfedés is.  Ezért is van szükség a tervezett struktúraváltásra.

Bővülő edzői létszámról tettél említést. Kérlek mutasd be az új trénereket!

— Sikerült átcsábítanunk Szegedről Fodor Ádámot, aki évek óta eredményesen dolgozik a Tisza-partiak utánpótlásban. Legutóbb a Szeged országos serdülő fiúcsapatát irányította. Ádámmal régóta ismerjük egymást, nagyjából egyidősek is vagyunk, ebből adódóan pedig több sportszakmai kérdésben is hasonlóan gondolkodunk. Egy rövid szakmai máltai kitérőt követően — bátyja, az olimpiai bajnok Fodor Rajmund nyári táborában tart egyéni képzéseket — augusztus 6-án kezd nálunk. A szakmai stábunk másik nagy nyári erősítése pedig Kozma Zsuzsanna gyógytornász lesz, akinek elsődlegesen a prevenció és a regeneráció, illetve esetlegesen a rehabilitáció terén lesznek szerteágazó feladatai. Úgy gondolom, hogy a fenti két szakember egyesületünkhöz való csatlakozásával tovább bővül és differenciálódik a klub által nyújtott szakmai képzés spektruma, amelynek hosszútávon kézzelfogható eredménye is lesz.

Mikor kezdődnek az edzések, és milyen program vár a fiatalokra a bajnoki rajtokat megelőzően a nyár folyamán?

— Öt hét pihenőt követően július 23-án, hétfőn kezdődik a nyári felkészülés. Az alapozó időszak nem éppen, a legkedveltebb része a sportoknak, de ugyanakkor a legfontosabb része is. Itt szerzünk erőt és állóképességet az előttünk álló szezonra. Ez az épülő ház alapja, e nélkül jön egy szellő (közepesen erős ellenfél) és egy negyed alatt helyreraknak minket. Úgy gondolom és a számok is azt mutatják, hogy a tavalyi szezonban utaztunk és játszottunk eleget, továbbá amíg nincs új buszunk, addig szeretnénk minél kevesebbet utazni. A nyári felkészülési tornákkal kapcsolatos egyeztetések, előkészületek jelenleg is folynak, és reményeim szerint az alapozás nyitányára konkretizálódni fognak. Ahogy a korábbi években, idén is várható külföldi és hazai csapatok érkezése pár napos közös edzőtáborozásra különböző korosztályokban. A bajnokságok indulásával kapcsolatban a szövetség még nem foglalt állást egyértelműen, pedig nem lenne hátrány a szakmai munka pontos megtervezéséhez.

Milyen elvárásokat fogalmaznál meg a fiatalok előtt az új bajnoki évadot megelőzően?

Egyénileg, csapatok és egyesület szintjén is akkor tudunk előrelépni, ha minden korosztályban magas az edzéslátogatottság. Sokan még nem látják, hogy a különböző korosztályok mennyire egymásra vannak utalva (épülve). Minden edzést komolyan kell venni, azon belül pedig a maximumra kell törekedni. Egy edzés akkor jó és hatékony, ha mind az edző, mind pedig a játékosok pszichésen és fizikailag is elfáradnak a végére. A klub minden edzője azért fáradozik, hogy aki szorgalmas és rendesen dolgozik, az nemcsak megkaphassa, hanem kapja is meg a lehetőséget, hogy az idősebb korosztályos, vagy akár a felnőtt csapatban is minél előbb bemutatkozhasson. Ha az előző szezon alapján kívánságlistát fogalmazhatnék a fiatalok felé, akkor az alábbiak lennének: mindig a következő edzésre, meccsre, védekezésre és támadásra koncentráljanak. Másodsorban: figyeljenek oda az iskolában, hogy már az órán megtanulják az aznapi anyagot, és ne kelljen emiatt edzéseket mulasztani, mert nem csak ő marad le, hanem a társait is visszaveti. És nem utolsó sorban: a serdülőktől és az ifiktől pedig azt kérném, hogy a Garabonciás napok miatti hiányzásokkal ne tegyük tönkre a saját, a csapattársak és a többi korosztály munkáját valamint eredményességét!

Címlapképünkön a gyermek korosztályos csapatunk egyik mérkőzése, amelyen a fehérsapkás fiataljaink azt is bemutatták: megtanultak védekezni is

 2018. 06. 30.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Csuvarszki Donát (képünkön lövés közben), a 17 éves békéscsabai sportoló egy érdekes fúziós edzésprogramban vesz részt, amelynek során párhuzamosan vízilabda- és úszóedzésekre is jár. Tehetségének kibontakozását az is igazolja, hogy az idei ifjúsági országos bajnokságon egyesületi csúcsot úszott 50 méteren. A sportoló családból származó Donáttal eddigi tapasztalatairól, valamint életútjáról beszélgettünk.

– Szarvas János edző keze alatt kezdtél el úszni kisgyerekként. Mégis miért választottad a vízilabdát?
– Kisgyerekkoromban túlságosan monotonnak éreztem az úszást egy idő után. Arra gondoltam, hogy – lényegében ugyanabban a közegben – a labdajátékkal izgalmasabbá tehetem a vízben eltöltött időt.

– Édesapád NB I-es kézilabdázóként sportolt, számodra nem volt csábító a kézi?
– Kilenc-tízéves koromban kipróbáltam a kézilabdát, de ekkor már a víz sokkal közelebb állt hozzám, így ezután elkezdtem vízilabdázni. Erre még rájátszott az is, hogy a bátyám már ekkor ugyanezt a sportot űzte.

– Egy érdekes projektben veszel részt, vízilabda- és úszóedzésekre is jársz. Mennyire megterhelő ez a tempó?
– Voltak olyan napok, amikor délután 5 órától este 9-ig edzettem, ami megterhelő volt, de sokszor meg tudtunk abban egyezni, hogy vagy az úszást követő vízilabdaedzésem lesz könnyített, vagy az ifi OB-ra való felkészülésemre tekintettel kihagyhattam pár vízilabdaedzést.

– Sportkarrieredet hogyan tudod összeegyeztetni az iskolával? Elképzelhető az a jövő, amiben csak a sportból élsz meg?
– Teljesen jól össze tudom egyeztetni, bár a tanév vége felé értelemszerűen több dolgozatom is volt, és emellett a nagyobb edzésszám eléggé megnehezítette a dolgomat. Azt, hogy a jövőben a sportból szeretnék-e megélni, még nem tudom, de arra is van esély. Még gondolkozom rajta.

– Az országos bajnokság során egyesületi csúcsot döntöttél. Hogyan érezted magad, amikor kiderült az eredmény?
– Először az OB-eredménynek örültem nagyon, később tudtam meg, hogy egyesületi csúcsot úsztam, ami csak fokozta a boldogságomat.

– Mit gondolsz, a sikereid és a tehetséged minek köszönhetőek?
– Az adottságaimnak és a paramétereimnek nagyon sok mindent köszönhetek, ugyanis nem ismerek sok két méter feletti 16 éves fiatalt, és úgy érzem, hogy a versenyeken, meccseken, és az edzéseken jellemző kitartásom is sokat számít.

Forrás: beol.hu

 2018. 06. 23.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Négy-öt esztendővel ezelőtt még a kiesés elkerüléséért harcolt felnőtt csapatunk az OB I B-s bajnokságban, a 2015-16. éviben a Kádár József vezette alakulat az ötödik, egy évvel ezelőtt a negyedik helyre futott be. Tavaly nyáron vette át a vezetőedzői szerepkört dr. Szilágyi Kristóf, akivel a gárda ismét a felsőházba került, és végül a húszcsapatos második vonalban a nyolcadik helyen zárta a bajnoki évet. A 2017-18. évi eredményekről, gondokról, sikerekről és a megannyi változásról beszélgettünk az egy esztendeje regnáló, a fővárosból érkező vezetőedzővel.

Mennyiben változott a korábbi évhez viszonyítva a csapat? Kik voltak az érkezők, illetve a távozók a szezonkezdet előtt?
A játékoskeret összetétele jelentősen kicserélődött tavaly nyáron, nagy volt a jövés-menés, de a csapat szerkezetét tekintve a változás minimális volt. Lényegi változás csak kapusposzton volt valójában: az OSC visszarendelte Szentesi Mátét, de a vezetőség hathatós közreműködésével azonban sikerült meggyőznünk a rutinos Ormai Zoltánt, hogy vállalja be a szezont. Nélküle nem is tudom, hol végeztünk volna… Jelentős változások valójában a szezon kezdetét követően jelentkeztek. Gondolok itt az egészségügyi probléma miatt dr. Makra Zsolt kiválására, Flajsmann Dávid és Szabó Zsombor átmeneti, illetve végleges felfüggesztésére a szövetség adminisztrációs hibája okán. A szezon fele után pedig Tinka Norbert távozott, aki Svájcban vállalt munkát és ott folytatta sportolói pályafutását. Fel kellett dolgozni a hiányukat, illetve ennek megfelelően picit módosítani a szerkezeten is, ez pedig kevés közös edzéssel nem volt egyszerű feladat.

A bajnoki rajt előtt milyen elvárásokat fogalmazott meg az elnökség a gárda felé?
A vezetőség egyetlen elvárása az volt, hogy amennyiben lehetséges jussunk be a felsőházi rájátszásba. Ezt a célt március 17-én, három fordulóval az alapszakasz vége előtt az egyértelműen nehezebb csoportból sikerült teljesítenünk.

Milyen tényezők hátráltatták a csapat munkáját?
Ezekre akár egy külön írást is lehetne szentelni. A szezon során volt krónikus betegség, kisebb sérülés, munkahelyi elfoglaltság, szövetségi adminisztrációs hiba, ballagás, esküvő, és sorolhatnám. Ezek olyan körülmények, amelyekhez menet közben alkalmazkodtunk ugyan, de nagyon sok energiát és figyelmet emésztett föl. Személy szerint egy idő után már nem foglalkoztam a problémákkal, mindig csak a gyors megoldásukon törtem a fejem. De ha nagy általánosságban kell a hátráltató tényezőkről beszélnünk, akkor mindenképp meg kell említeni a rengeteg utazást, és itt nem csak az idegenbeli meccsekre gondolok. Ismert, hogy a csapatunk az idei szezonban gyakorlatilag négy városból verbuválódott, a csabaiakon kívül szentesek, szegediek és csongrádiak kaptak szerepet, ez pedig azt eredményezte, hogy nekünk már egy közös edzésre vagy edzőmeccsre is utaznunk kellett. Már az OB I B-ben sincs még egy olyan klub, amelyik ilyen hendikeppel menne neki a bajnokságnak.

Volt-e olyan terület, amiben előrelépett az együttes?
Korábban ellenfélként ismertem a békéscsabai alakulatot. Egy kellemetlen stílusú, erős, de ugyanakkor hullámzó teljesítményű csapatnak tartottam. Úgy gondolom, hogy az idei alapszakasz során megvolt a kellő stabilitás és kiszámítható, tervezhető volt a forma is. Ennek is köszönhető, hogy már három fordulóval az alapszakasz vége előtt sikerült biztosítani a helyünket a felsőházban. Jelentős eredménynek tartom továbbá, hogy nem szenvedtünk vereséget nálunk gyengébb együttestől, és emellé hoztunk pár extra pontot is. Továbbá úgy gondolom, hogy a taktikai repertoárunkat is sikerült bővítenünk, színesítenünk.

Kik voltak a húzóemberek idén, és miért dicsérhetők?
Nem szeretem azt a közhelyet, hogy „nem szeretnék kiemelni senkit”… A filozófiám az, hogy egy csapat olyan egyénekből áll, akik közös célokért küzdenek hétről-hétre a szezon során, de hol az egyiküknek, hol pedig a másiknak megy jobban, és ettől lesz kerek egész. Viszont minden csapatsportágban vannak olyanok, akik a hétköznapokon többet tesznek hozzá az egészhez, és hosszabb időszakok után igenis meg kell őket említeni külön is. Nem mellékesen pedig mindenki, aki kilátogat a meccsekre, az megtapasztalja, hogy ki, hogyan teljesít és megfogalmaz véleményt is a játékosokkal kapcsolatban. Az idei szezon után Ormai Zoltán kapusunkat, a csapatkapitányunkat, Németh Dánielt, valamint az OB I B gólkirályi címét elnyerő Szabó Zoltán hozzáállását és játékát mindenképp ki kell emelnünk. Mindegyikről elmondható, hogy mind a parton, mind pedig a vízben igazi vezérei voltak a csapatnak. Az ő játékuk és hatékonyságuk nagyban befolyásolta az aznapi formát és eredményességet. Több esetben is előfordult, hogy a csapat érdekét a személyes, a tanulmányi vagy az egyébként fontos munkahelyi elfoglaltságaik elé helyezték. Emellett pedig nem lehet elmenni szó nélkül.

Sikerült-e fiatalokat beépíteni, kiket, és mennyire vagy elégedett teljesítményükkel, fejlődésükkel?
Mivel keveset tudtunk, tudunk együtt készülni, ezért a fiatalok beépítésére és az idősebb játékosok általi megismerésükre minimális lehetőségünk volt. Talán ezen a területen van a legnagyobb hiányérzetem. A fiatalok közül egyedül Tifrea Ovidiu volt az, akire bármikor lehetett számítani, és érdemben hozzá is tudott tenni a csapat teljesítményéhez. De félreértés ne essék, a többiekkel sem vagyok elégedetlen, csak tudom azt, hogy ebben a korban nem könnyű egyik pillanatról a másikra bekerülni egy felnőtt közegbe sem fizikálisan, sem pedig mentálisan. Az esetlegesen felmerülő kommunikációs nehézségekről és gátakról nem is beszélve. Ehhez hozzájön még az is, hogy az OB I B mezőnye évről évre egyre erősebb és az első tíz-tizenkét csapat pedig már egy más kávéház, ahol jobban kiütközik a tudásbéli és fizikai különbség az ifjúsági és a felnőtt kor között.

Melyik mérkőzést tartod a legértékesebbnek, a legjobbnak, és melyik az, amelyet gyorsan el kell felejteni? (és miért?)
Játszottunk 26 mérkőzést és ezek közül sok találkozónak hasonló volt a forgatókönyve. Ha érzelmileg nézem, akkor az egriek elleni hazai fordítást (10—9), és a Debrecen elleni heroikus küzdelmet (14—13) tudnám kiemelni. Ezeken a mérkőzéseken nagyon együtt volt a csapat és több egyéni sport és emberi teljesítmény is volt, amelyek miatt megtisztelő volt a partról irányítani a csapatot. De ha edzői szemmel nézem, akkor az angyalföldiek, vagy a Dunakanyar Waterpolo Szentendre elleni meccsek legalább olyan értékesek, mert ezeken a találkozókon mi számítottunk esélyesnek és végig nagyon fegyelmezetten, a mérkőzést minden szegmensét kontrollálva nyertük meg ezeket a találkozókat, ami elől közönségszórakoztató gólokat is eredményezett. Mindenképp ki kell emelnem az utolsó rájátszás meccsünket, amely valójában már tét nélküli volt, viszont egy vereség (ÚVSE) után érkeztünk, 48 órán belül, de a játékosok áterezték a mérkőzés jelentőséget és a szép számú közönségünk előtt győzelemmel zártuk a szezont egy erős ellenféllel szemben. Úgy gondolom, hogy a „gyorsan felejtsük el” kategóriába kevés mérkőzést kell raknunk, inkább azt mondanám, hogy tanulságosak voltak. Ide tartozik az őszi Ybl Waterpolo Club elleni utolsó másfél negyed, a hazai Vasas meccs első félideje, a Nagykanizsa elleni hazai play-off meccs (bár ott rendkívül rövid volt a kispadunk) és az utolsó előtti fordulóbeli Újpest elleni derbi, ahol kvázi az egész meccsen nem találtuk a mérkőzés fonalát. De ezek a találkozók, illetve szakaszok is ugyanúgy hozzátartoznak egy csapat életéhez és teljesítményéhez, mint a nagy győzelmek.

Összességében mennyire vagy elégedett az évi teljesítménnyel és helyezéssel?
Ha az egész bajnokságot, az erőviszonyokat, a klubok lehetőségeit és a minket ért „csapásokat” nézem, akkor azt mondom, hogy ez a realitás, sőt összességében erőn felül teljesített a csapat. Minden mérkőzésből próbáltuk kihozni a legtöbbet. Ez nem jelenti azt, hogy néhány meccs kapcsán ne lenne hiányérzetem. Meggyőződésem, hogy a felsőházi rájátszás jó néhány mérkőzésén, a három egygólos vereség esetén mindenképp, magunkat vertük meg, még ha előzetesen esélyesebb is volt az ellenfél. A becsúszó technikai és taktikai hibák okaival mindenki tisztában van: kevesebb edzéslehetőség, a taktikai válaszreakciók beszűkült lehetősége, valamint a szűk merítési lehetőég. Ezek a vereségek azt mutatták meg, hogy a csapatot rutinos, jó képességű játékosok alkotják, illetve hogy csapatszinten igen közel vagyunk az élmezőnyhöz, és nem kéne sok, hogy előrébb tudjunk lépni.

Most is nagy változás előtt áll a csapat, sokan leállnak, távoznak. Kik, miért, hová?
Azt már az alapszakasz vége óta tudjuk, hogy ez a gárda ilyen összetételben nem fog többet együtt játszani. Jelen állás szerint Németh Dánial, Rácz Norbert, Józsa Tibor, Major Levente és Mucsi Zsolt családi és munkahelyi okok miatt felhagy a napi szintű vízilabdával. Tifrea Ovidiu pedig a tanulmányai végeztével hazatér Nagyváradra. Ez azt jelenti, hogy teljesen új csapatot kell építenünk, ami nehéz, de egyben izgalmas és szép feladat is. De bízunk benne, hogy a fenti névsorból nem mindenkinek végleges a döntése és sikerül meggyőzni őket, hogy játszanak még, mert nagy értékei a csabai vízilabdának.

Körvonaladózik már egy új gárda felépítése? Kik érkezhetnek, illetve van-e lehetőség további fiatalok beépítésére az OB I B-s csapatba?
A jövő évi keret kialakítása még jelenleg is tart, a háttérben napi szintű egyeztetések folynak a jelenlegi játékosokkal és más kiszemeltekkel. Nem titok, hogy a nagy tradíciókkal bíró Szeged OB I-ből való kiesése sem kedvez nekünk, mert azonos játékos-piacról kezdtek el dolgozni ők is. A vezetőségnek már a tavalyi szezon előtt is az volt az elvárása, hogy bátran adjunk több lehetőséget a fiataloknak. A következő szezonban ez nem csupán lehetőség, hanem cél is lesz, akár az eredményesség rovására is. Ennek megfelelően lehet, hogy a következő szezonban más célokat kell meghatároznunk, de fiatalok érdekében mindenképpen egy hosszú távú, és megtérülő befektetésnek gondoljuk. Ez alapján kezd körvonalazódni egy erősebb, rutinos kezdő csapat, akik mellé bátran becseréljük azon fiatal serdülő és ifjúsági korú játékosainkat, akik a hétköznapi munkájukkal kiérdemlik a lehetőséget a felnőtt csapatban. Terveim szerint a rutin és a fiatalos lendület egészséges keveréke fogja jellemezni a jövő évi csapatot.

A 2017-2018. évi OB I B-s bajnokság felső házának végeredménye: 1. KSI SE 33, 2. Kanizsa VSE, Nagykanizsa 31, 3. ÚVSE 26, 4. Ybl Waterpolo Club, Budapest 24, 5. BVSC-Zugló 16, 6. Debreceni VSE 13, 7. Vasas SC 10, 8. Swietelsky-Békéscsaba 9.

Címlapképünkön csapatunk a rájátszás lezárását követően, a kép bal szélén Csabai Zoltán edző, a jobbon dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző

 2018. 06. 03.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Az elmúlt hét közepétől a végéig, szerdától szombatig rendezték meg az ifjúsági korú úszók idei országos bajnokságát Hódmezővásárhelyen a Gyarmati Dezső Sportuszodában. Ezen egy érdekes szituációt jegyezhettünk föl: Szarvas János úszó-, és dr. Szilágyi Kristóf vízilabdaedző „közös tanítványa” jeleskedett.

— Született egy kimagasló békéscsabai eredmény, ami Csuvarszki Donát nevéhez fűződik, aki az 50 méteres gyorsúszásban állhatott fel a dobogó harmadik fokára, azaz bronzérmes lett, ráadásul első éves ifi korú — vágott a közepébe Szarvas János. — Csuvarszki Donát eddigi rövid életútja, története érdekes: még kisgyerek korában az én kezeim alatt tanult meg úszni. Már akkor látszódott rajta, hogy tehetsége van a sportághoz. Ám az úszóklub nem tudta megtartani, ugyanis a vízilabdát választotta. De végül is maradt a víz és uszoda mellett.

Amúgy a sportnak a családjában jelentős hagyománya van: édesapja egy évtizedig NB I-es kézilabdázó volt, majd fél évtizeden át a francia első osztályban szerepelt.

— Talán két éve már annak, amikor találkoztunk az uszodában, akkor mindig viccesen megjegyeztem neki: mikor ad egy lehetőséget ismét az úszásnak — folytatta Szarvas János. — Mindig mosolygott rajta, de nem lett konkrét munka belőle. Idén, talán januárban, beszélgettem dr. Szilágyi Kristóffal, a vízilabdaklub vezetőedzőjével Donátról. Megállapodtunk, hogy megpróbálunk egy érdekes „projektet” összehozni. A következő lépés az volt, hogy megbeszéltük Donáttal, valamint a szüleivel, hogy a vízilabdaedzések mellett heti kétszer egy órára lejön úszótréningekre is, és kicsit kollégámmal, Valach Dáviddal csiszolgatjuk a technikáját, rajtját. A Nyuszi Kupán lépett először rajtkőre, ahol az 50 méter gyorson elért idejével (24,51) azonnal az ifjúsági ranglista nyolcadik, az évjáratos ranglista második helyére ugrott. Láttuk a folyamatos fejlődését az edzéseken úszott teszteken.

Így érkezett el az idei ifjúsági országos bajnokság, és szerdán reggel rögtön az első szám volt az 50 méteres gyorsúszás. Mivel a kilencedik idővel volt nevezve, így gyakorlatilag a döntőbejutást tűztük ki célul. Ez villámgyorsan teljesült, hiszen remek egyéni csúccsal (24,05 másodperc) a harmadik idővel került a döntőbe. Délután sem illetődött meg, még tovább tudott javítani az idején (23,82), amely a bronzérmet jelentette számára. (Egyben egyesületi csúcs is, tehát 17 évesen még senki nem volt gyorsabb nála a klubban!) Gyakorlatilag a hódmezővásárhelyi uszodában mindenki meglepődött a sprinter mezőnybe való berobbanásán. Kérdezgették, hogy ki ez a fiú egyáltalán, és mitől ilyen iszonyú gyors? Egy biztos, hatalmas meglepetést keltett teljesítménye úszóberkekben.

Dr. Szilágyi Kristóf is örült annak, hogy a vízilabdaklub utánpótlás csapatában is jeleskedő fiatal ilyen sikert ért el: — Büszkék vagyunk Donátra — hangsúlyozta. — Nem beszélve arról, hogy a két klub egymás mellett élése, barátsága ilyen fényes eredményt hozott Békéscsabának.

Címlapképünkön a vízilabdázóként úszó bronzérmes Csuvarszki Donát