2024. 06. 10.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Ők tizenketten, akik az év folyamán a legjobb teljesítményt nyújtották a különböző korosztályokban kiváló hozzáállással, számottevő fejlődéssel

Szombaton az OB II-es csapat utolsó bajnoki mérkőzésével, ma pedig a békéscsabai Rendezvénypajtában megtartott évzáró ünnepséggel végképp lezárta klubunk, a 2023–2024-es esztendőt.

Több mint száz pólóspalánta és megannyi szülő érkezett a Rendezvénypajtába a délutáni órákban, ahol klubunk vezetése és az edzők fogadták a tanítványokat. A korábban megszokottakkal megegyezően értékelték az esztendőt, de előtte Borsos Pál elnök kihangsúlyozta megnyitójában, hogy sok munkával ismételten egy nehéz éven vagyunk túl. Majd hozzátette: „Az idén is jó úton jártunk, az eredményeink azt bizonyítják, jó szakmai munka folyik klubunkban.” Kitért arra is, hogy hamarosan következik az Árpád fürdő egy kisebb felújítása, de az eddigi jelzések szerint ez nem befolyásolja az edzéseket, továbbra is megfelelő vízfelülethez jutnak pólósaink.

A folytatásban Balázs Lajos ügyvezető elnök emelkedett szólásra, amelyben kifejtette: „Hosszú idő után az országos utánpótlás-bajnokságban az idei volt a legjobb teljesítmény, hiszen csapataink az A2 osztályban az alapszakasz után a felsőházban folytathatták, ahol hétről hétre élvezetes meccseket játszottak, amivel egy régi vágyunk teljesült.”

Persze gondok is adódtak, ezek egyike a komoly mértékben megemelkedett útiköltségek voltak, márpedig minden hét végén több csapatot is mozgatni kellett. A majd 40 százalékos növekedés egy kicsit fel is borította a költségvetést. „Még jó, hogy van a TAO támogatás, ez sokat jelent klubunk életében – folytatta az ügyvezető. – Amit ezúton is köszönünk támogatóinknak és a szülőknek is, hiszen sokszor rajtuk keresztül vezetett az út a lehetőségekhez.” Érdekességként hozzáfűzte: nagyon sok a megyénken kívüli támogatónk ezen a téren. De visszatérve a szülőkhöz: körükben sokan a munkájukkal is segítik a klub működését.

Fodor Ádám vezetőedzőnk az eltelt év szakmai munkáját értékelte. A legkisebbekkel, a baby korosztályosokkal kezdte, akikről megállapítható, hogy nagyon sokat fejlődtek a szezon folyamán. A sajátságos szabályok miatt (például a gólokat nem számolják ebben a bajnokságban) számukra a szezon végén rendeztünk egy négycsapatos tornát, ahol már a gyermek IV. korosztályosoknak szóló szabályok szerint játszottak. Az ott elért ezüstérem mindent elárul, jó visszajelzés volt fejlődésükről. A gyermek IV. korosztályosok esetében a hatodik helyezés értékes, különösen annak fényében, hogy a nagy múltú egyesületekkel kellett játszaniuk fordulóról fordulóra. A gyermek III. korosztályosok pedig kis szerencsével a dobogóra is felállhattak volna (negyedikek lettek). Erőn felül teljesítettek ők is.

Ezt követően áttért az országos bajnokságban szereplő gárdáinkra, de előtte megemlítette a gyermek I. korosztályosok vidékbajnoki szereplését, amelyben kiemelte, szép teljesítmény volt a Zöld csoportban elért ezüstérmes helyezés. „Az országosban mindig arra törekszünk, hogy a magasabb csoportba lépjünk. Idén sikerült elérni, hogy a rájátszást a felsőházban folytassuk. Közelítünk a kvalifikációs hely felé, most már ez lehet majd a következő cél.”

Végül szó esett arról, hogy holnaptól öthetes pihenő időszak következik, majd július 15-étől az országos bajnokságokban szereplők kezdik meg elsőként a munkát, majd egy héttel később, július 22-étől a kisebbek is. Az már biztos, hogy augusztus 2–4-e között lesz idén a Diapolo Kupa felkészülési torna, a serdülő korosztálynak pedig azt követően.

A nap egyik fénypontja volt, amikor a gyermek I. korosztályúak átvehették a megérdemelt ezüstérmüket. Ezt követően pedig Borsos Pál elnök díjazta a korosztályok legjobbjait, mégpedig a következő játékosait: Geszner Balázs, Szabó Máté, Balogh Csanád, Balogh Bence, Uhrin Zsombor, Bódi Bercell, Machlik Máté, Zimbrán Milán, Szathmáry Zsombor, Pallag Nándor, Budai Tamás és Hajdu Andor. Elismerésben részesültek azok a szülők közül hárman, akik nagyon sok támogatást nyújtottak a klubnak, nevezetesen: Tasnádi Tibor, Tasnádiné Petka Anita és Such Tamás.

Az ünnepélyes évzáró egy pörköltes vacsorával zárult.

 2024. 03. 25.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Ma, március 25-én klubunk megtartotta a szokásos éves közgyűlését, amelyen a vezetőség beszámolt az elmúlt esztendőről, vázolta az idei elvárásokat és terveket.

Borsos Pál elnök köszöntő szavai után a plénum egyperces néma felállással és főhajtással megemlékezett a nemrégiben elhunyt egyik legrégebbi és legjobb játékosáról, dr. Szlávik Győzőről.

Ezt követően Balázs Lajos ügyvezető elnök elemezte a tavalyi esztendőt, amely során kihangsúlyozta, hogy a 2023-as év konszolidáltabb volt, mint a korábbiak, amikor a Covid, az uszodabezárások igencsak hátráltatták az eredményes munkát. Azok az esztendők különösen az utánpótlás-toborzásban jelentettek nagy hátrányt, a korosztályok beiskolázása csak félig sikerült, ami viszont visszahat a mai mindennapokra. Ezúttal is elhangzott, hogy a két vizes sportág, az úszó és a vízilabda továbbra is hátrányt szenved abból a szempontból, hogy az edzésekre érkező gyerekeknek bérletet kell biztosítani, az uszodahasználatért is fizetni kell, szemben más sportágakkal, ahol maximum a pályabérlet sújtja az adott klubot.

Arról pedig különösen letargikus hangot hallatott az ügyvezető elnök, hogy az évtizedek óta várt új uszoda megépítése immár végleg lekerült a város napirendjéről, pedig a tervek is már elkészültek, ám a kivitelezés elmarad. Szóba került a felnevelt ifjú vízilabdázók idő előtti elszipkázásának problémája, ami miatt nehéz eredményesen építkezni. Igaz, hozzátette, ez azt bizonyítja, hogy eredményes munka folyik a klubon belül, ha már más egyesület is kerülgeti a mieinket.

Ezt követően a gazdasági élet került terítékre. Ebből megtudhattuk, hogy akadtak évek, amikor csökkent a TAO-bevétel, tavaly azonban a csökkenés megállt. Ám az elmúlt évek magas inflációja miatt nominálisan mintegy 30 százalékkal mégis alacsonyabbnak érzékelhető a bevétel. Mivel a kiadásokra nagyobb odafigyelést helyezett a klub vezetősége, ezért továbbra sem veszteséges a működés, vagyis ahogy Balázs Lajos fogalmazott: „Nem kell szégyenkeznünk”. Egy biztos, a bevétel és a kiadás oldal inkább egy pici pozitívumot mutat. Az idei bevételi és kiadási terv is nagyjából egyenlegben lesz.

Csendes Csaba, az ellenőrzési bizottság elnöke röviden ismertette, hogy számszakilag mindent rendben találtak, ezért elfogadásra javasolják az elhangzottakat. Ezek után egyhangúlag el is fogadta a közgyűlés a beszámolókat.

Dr. Szlávik Győző halála miatt a megüresedett ellenőrző bizottsági helyre új tagot kellett választani, amit a javaslat után ugyancsak egyhangúlag megszavaztak. Az új tagot nem kellett különösen bemutatni, hiszen évek óta aktívan segíti a klub működését dr. Feke Dorina, aki mostantól még szorosabbra kötötte életét a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubbal.

A közgyűlés közben, majd a vége felé is szót kapott Fodor Ádám vezetőedző, aki az első részben a szakmai beszámolóban kifejtette: „Mindenki örömére szolgál, hogy folyamatos a fejlődés házon belül, különösen öröm, hogy most már zömében valódi ifjúsági játékosok alkotják a felnőttek utáni csapatot.” Ez pedig a klub megtartó erejét mutatja. A végszó is a vezetőedzőé volt, amikor az idei év nyárig tartó programját ismertette, sőt, a, azon túlit is. Ebből megtudhattuk, hogy a tavaszi idény június 10-éig tart. A fiatalabbaknak még rövidebb lesz a hátralévő időszak, ugyanis az olimpia miatt a szövetség egy kicsit felgyorsította a tavaszi menetrendet. A pihenőt követően pedig július 15-én kezdi meg az összes korcsoport a 2024–2025. évi felkészülést, amelynek során az őszi újabb bajnoki rajtot megelőzően több felkészülési tornán szerepelnek csapataink.

 2024. 03. 19.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Az elmúlt héten jelent meg egy írásunk arról, hogy már 1936-ban létezett, működött a vízilabda sportág Békéscsabán, amit egy régi felvétel alapján állapíthattunk meg. Igaz, ennél többet nem sikerült megtudnunk életükről, mindennapjaikról, eredményeikről. Eddig.

Március 15-ei cikkünkben https://csabapolo.hu/site/bekescsaba-a-vizek-vizessportok-varosa-szaz-eve/ felhívtuk olvasónk figyelmét arra, hogy aki esetleg tud a család, a szomszédság, a rokonság nagy öregjei köréből bárkit is, akinek emlékei vannak, vagy elbeszélésekből hallott az 1936-os évek környéki Árpád fürdőbeli életről, különös tekintettel a vízilabdához kapcsolódó élményeiről, krónikákból, jelezze klubunknak. Nem kellett sokáig várnunk. Ráadásul „belső” körökből indult ki a felfedező „túra”.

Nevezetesen a múlt évszázad ’70-es, ’80-as éveinek egyik vízilabdázójától, Szedoglavits Istvántól. Bár neki sem lehettek közvetlen emlékei a nagyon régmúltról, mivel ő az ’50-es évek szülötte, ám valami derengett neki arról, hogy egy egykori általános iskolás osztálytársának édesapja a régmúltban vízilabdázott. Egy gyors telefon és egyeztetés után máris nekem továbbította a labdát. A „kulcs” Molnár Lajosné, Magdika.

Innen már roppant egyszerűvé vált minden, hiszen Molnár Lajos neve később fogalom lett a fürdővárosban. A remek úszóedző évtizedeken át dolgozott Békéscsabán, majd az utolsó évtizedeket Gyulán, megteremtve a város vizes hírnevét a sportágban. Olyan tanítványok kerültek ki a keze alól, mint a kétszeres olimpikon és hosszútávúszó olimpiai döntős Nagy Sándor, vagy a hazai és nemzetközi vizeken remeklő Faniszló József, a Kassai és Legeza testvérek, Vass Gyula, az újabb generációból Kovács László, a Jeszenszky testvérek, Fábri György és sorolhatnánk.

De vissza a 2010 tavaszán elhunyt Molnár Lajoshoz, illetve a mai is élő 92 esztendős feleségéhez, Magdi nénihez, akit Szedoglavits Pista jóvoltából hamar elértem, és aki nagyon szívesen mesélt a régmúltról. Tehette ezt nemcsak azért, mert ma is frissen emlékszik a régi időkre, hanem azért is, mert egy nagyon nagy archívumot örökölt férje után, amit azóta is gondoz mind a mai napig. Olyannyira, hogy 2012-ben egy könyv is megjelent Életem az úszás címmel Molnár Lajos életéről és munkásságáról, amelyben az egész sporttevékenysége dokumentálva lett. Ebből és Magdika elbeszéléséből sok mindent megtudtunk, már ami a 2. világháború előtti békéscsabai vízilabdát illeti. Olyannyira, hogy a visszaemlékezés mellett újabb archív fotók is előkerültek, és rendelkezésünkre bocsájtotta Magdika.

Mindenekelőtt: a békéscsabai Árpád fürdő 1922-es építésekor három medence állt a nagyérdemű és a sportolók rendelkezésére, amelyek közül hajdanán az egyik mélysége elérte a két métert (első kisképünkön), vagyis alkalmas volt a vízilabdázásra is. Sőt, műugró állvány állt az egyik végén, és műugró élet is zajlott a viharsarki megyeszékhelyen. Így aztán az 1936-os kép (ezt közöltük az előző írásunkban) mellé egy 1940-eset is kaptunk Magdikától. Értékét növeli, hogy ezen már valamennyi játékos név szerint szerepel. A ’36-os és ’40-es képet összehasonlítva is nagy az átfedés, többen akadnak, akik mindkét felvételen szerepelnek.

Az újabb, 1940-ben készült képen (ami nálunk a címlapkép), balról: Institóricz György szakosztály vezető, Sándor László, Varga Mihály, Molnár Lajos, Mórocz Mihály, Bogár Imre, Kiszely András és Róth János. Szerepelt még ebben a csapatban, de nincs a fotón, a szakosztály vezető fia, akinek a keresztneve nem ismert, valamint egy Lipták nevű ifjú pólós.

– Ez a csapat CSUE néven szerepelt, és 1940-ben az OB II-ben országos vidékbajnoki címet nyert – tudtuk meg Magdikától. – Nagyon összetartó társaság volt. A melegebb időszakot leszámítva nehezen találtak edzéslehetőséget, hiszen Békéscsabán nem volt fedett uszoda, és a víz hőmérséklete sem volt elfogadható a nyári hónapokat leszámítva. Ezért sokszor előfordult, hogy vonatra ült a csapat, és Orosházára, illetve Hódmezővásárhelyre jártak át edzeni. A játékosok közül például Róth János egyben a szertáros is volt. Mórocz Mihályról azt tudjuk, hogy „civilként” főkönyvelőként tevékenykedett. Kiszely András később Bécsbe kerül, ott is halt meg, illetve temették el.

– Kiszely András a nagybátyám volt – ezt már a 83 éves Tomka Attilától, a dél-alföldi régió egyik ismert zenekarának, a Sigma együttesnek egykori dobosától tudtuk meg. – Nagybátyám valóban Bécsben hunyt a háború vége felé, amikor behívták katonának. Debrecenben állomásoztak, amikor egy nagy tankcsata alakult ki a város környékén, ő pedig komoly fejsérülést szenvedett. A németek elszállították Bécsbe, hogy ott gyógykezeljék, ám nem élte túl sebesülést. Az egyik unokaöcsém, dr. Kemenesi Sándor fölkutatta sírhelyét és le is fotózta (második kisképünkön). Azóta egy haditemetőben nyugszik.

Nagyot léptünk előre ezekkel az újabb információkkal, amik bizonyítják, hogy lassan egy évszázada létezik kisebb megszakításokkal vízilabdaélet a Békés vármegyei székhelyen, s amely napjainkban egyre acélosabb, egyre több gyerek ismerkedik meg és gyakorolja a sportágat. S ami, reméljük, ugyanilyen hosszú életű marad.

Jávor Péter

 2024. 03. 15.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön: Az „ős csabai strandon” egykoron csak két nem egészen 25 méteres medence volt mellig érő vízzel – Árpád fürdő archív fotó

A víz Békéscsabán mindig nagy úr volt. Az elmúlt száz évben hol az ár- és belvizek adtak a krónikásnak beszámolnivalót, azok lecsengésével pedig a sportok, az úszás, a vízilabda. Ma szerencsére csak ez utóbbi, ami viszont mindig pozitív kicsengésű. Most maradjunk ez utóbbiaknál.

Az ismert, hogy a békéscsabai Árpád fürdőben régóta létezik a vizes sportágak közül az úszás. Olyannyira, hogy már 1927-ben Bolognában Európa-bajnoki ötödik helyezett sportolót adott a város Ulrich János (Csabai AK) személyében, aki a 100 méteres hátúszásban 1:19,8 perces eredményt ért el. Őt követte az ’50-es–’60-as években a remek mellúszó, Gombos Imre (később az OSC versenyzője). Hogy aztán a hagyományokat folytatva a Gáspár Ervin edző tanítványok közül a múlt század ’60-as éveinek vége felé Tóth Margit (ma Juhászné Tóth Margit) és Gábor Edit is odaérjen az utánpótlás, majd felnőtt magyar bajnokságok dobogójára. Az előbbi nem mellesleg később szenior világbajnok is lett. Folytatva a sort, olyan klasszisok kerültek ki az Árpád fürdő medencéjéből az ezredfordulón, mint felnőtt Európa-bajnokságokon háromszoros dobogós, rövidpályás világbajnok és Világkupa-győztes háromszoros olimpikon Szabados Béla, aki után Szentesi Szabolcs halmozta a magyar bajnok érmeket. Manapság pedig az éppen idén visszavonult Eb ezüst- és bronzérmes, ugyancsak többszörös olimpikon Bohus Richárd következett.

No de a vízilabda? A krónikák a második világháborút követő években már említik a Filippinyi Janó-féle vízilabdát, amely komoly erőt képviselt a délkeleti tájon. Ám az a korszak rövid életű volt, hamar lezárult, és egészen 1974-ig kellett arra várni, hogy néhány egykori úszó, akik imádták a labdát, újra megteremtsék a sportágat a megyeszékhelyen, amely azóta is, vagyis éppen ötven esztendeje él és virul.

Ám nagyon előre szaladtunk. Ugyanis nemrégiben előkerült egy fekete-fehér megkopott fotó hét daliás legénnyel. Elnézve ezt az 1936-ban készült korabeli felvételt, megdöbben az ember: lám, már csaknem kilencven évvel ezelőtt is létezett vízilabdacsapat Békéscsabán, mégpedig Békés-Csabai Torna Egylet néven. Tessék megnézni a hátteret, az idősebbek azonnal felismerik azokat a régi kabinokat, amelyeket a két évtizeddel ezelőtti felújítás során elbontottak.

De miként alakult, illetve működhetett 1936-ban a csabai pólósélet? Sajnos, erről kevés feljegyzés található. Annyit tudunk, hogy az Árpád fürdőt 1922-ben adták át. Akkoriban mindössze két, nem egészen 25 méteres medence valósult meg, ferde oldalfallal, mellig érő vízzel. Mellette egy körülbelül fele akkor gyógyvizes medence működött. Ebben bizony úszni lehetett, de vízilabdázni aligha. Úgy tudjuk, a pólósok az úszó edzéseket ebben még megtartották, de ha labdás tréningre került sor, akkor a néhány méterrel odébb lévő, nagyjából három-négy méter mélységű Élővíz- csatornába költöztek át kapukkal, hálóval és labdákkal. Nem mellesleg az Eb ötödik helyezett úszó, Ulrich János, majd később a mellúszó Gombos Imre is gyakran itt készült fel a versenyekre, nem beszélve arról, hogy rengeteg gyerek itt, a zsilipnél tanult meg úszni és fejest ugrani.

Sokat kutakodtunk afelől, játszott-e valamilyen tét- vagy barátságos mérkőzést az 1936-os csapat. De eddig nem találtunk nyomát. Az akkoriban élő tizen-, huszonéves fiatalok már nem élnek. Ám leszármazottaik, gyerekeik, unokáik hátha hallottak a vízilabdás apukákról, nagypapákról, és ha valaki felismerni véli édesapját, nagyapját, egykori barátját, szomszédját, akkor örömmel osztjuk meg honlapunkon az információt, vagy bármilyen más ereklyét, sztorit, amit elküldhetnek nekünk e-mail címünkre: csabapolo(at)csabapolo.hu.

Jávor Péter

Kisképünkön az 1936-os békéscsabai vízilabdacsapat látható

 2024. 02. 13.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Dr. Szlávik Győző több mint negyven éven át volt erőssége klubunknak

Szomorú hírt kell közölnünk, élete 57. évében elhunyt egykori kiválóságunk, dr. Szlávik Győző.

Dr. Szlávik Győzőt az egyébként rendszeresen sportolni járó szülei egészen fiatalon, kisiskolásként vitték le a békéscsabai Árpád fürdőbe, ahol egy nyári úszótanfolyamon sajátította el a sportág alapjait. Oktatóinak már akkor feltűnt, hogy nagyon gyorsan tanul, jó a vízfekvése, és szorgalmasan gyakorolja a tanultakat. Nem véletlenül marasztalták az akkor még Békéscsabai Előre Spartacus SC úszószakosztályának edzői, akikre hallgatva hamarosan igazolt versenyző lett. Szorgalma, kitartása változatlan volt, hamar az egyik legjobb viharsarki úszópalánta lett, több jelentős versenyen gyűjtögette az érmes helyezéseket.

Jó pár év úszótudással felvértezve átnyergelt a vízilabdára, ahol kezdetben az utánpótláscsapatokban kapott helyet, ám már egészen fiatalon, középiskolásként a felnőttek között is bemutatkozhatott az OB II-es bajnokságban. Érettségi után az orvosi egyetemre nyert felvételt, majd azt követően hazatért Békéscsabára, és ismét a helyi klub, a Csabai Csirkefogók VK pólósai között köszönthették. Nagy érdeme volt abban, hogy a felnőtt gárda egy osztállyal feljebb jutott, ahol az OB I B-s csapatnak erőssége, húzóembere, vezéregyénisége volt. Az orvosi pályán is szépen haladt előre, pszichiátriai szakorvos, majd főorvos volt a gyulai kórházban. A vízilabdától sohasem kanyarodott el, még 55 évesen is hasznára volt a csapatnak, még ekkor is ontotta a gólokat az azóta ismét OB II-es gárdában.

Halála váratlanul ért mindenkit, családja, barátai mellett klubunk is gyászolja a kitűnő sportembert.