2025. 01. 04.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Zsilák László figyeli tanítványai produkcióját a csongrádiak elleni serdülő korosztályos bajnoki vízilabda-mérkőzésen

A behir.hu oldalon olvastuk: Már nyolcéves korában elkezdett vízilabdázni. Szorgalma és szenvedélye a tanulásban is megmutatkozott: a Vízműben érettségizett, majd a Debreceni Egyetemre jelentkezett. Az iskolát a pólóval ügyesen összekötve, egészen a hajdúvárosi OB I-ig jutott. Jelenleg a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Békéscsaba mérnökségén dolgozik, és a Csabai Csirkefogók serdülő csapatának a trénere. Zsilák László az első 25 éves élettörténete tökéletesen beleillene a Békéscsaba hazavár! programba.

– Miért nem lettél focista?

– A Ligeti soron laktunk, és nekünk az Előre pálya volt a grund, ahova beszöktünk; persze akkoriban még nem volt biztonsági kamera. De hamar kiderült, borzasztó béna a lábam. Közben a póló mellett kézilabdáztam, röplabdáztam, amerikai fociztam, krikettből országos bajnokok lettünk. Ráadásul a Jankayban kéttanos voltam, és ott bejöttek az angol sportok, így kipróbáltam a rugbyt is.

– Nyilván, mint a legtöbb pólós először úszó voltál. Hány évesen kezdtél el úszni?

– Négy; először Pappné dr. Marik Sarolta, azaz Saci néni, később Szemenyei Olga néni volt az edzőm. Heti három edzésre jártam, emiatt csak az előkészítős csoportba kerültem be, miközben mindenkit köröztem. Majd nyolcévesen átnyergeltem a vízilabdára, és bekerültem az akkori gyermekcsapatba.

– Kicsiként is ilyen magas voltál?

– Nagyon nem! A középiskola 10-ikig hátulról a harmadik, majd a jövő szeptembertől elölről voltam a harmadik. Azon a nyáron több mint 10 centit nőttem; majd’ szétszakadt a hátam. 1999-esként a Behun Lajos bácsi ’92-sei közé kerültem. Akkoriban a szülők vitték a gyerekeket a meccsre, és az elsőn még olyan kicsi voltam, hogy – vérciki – egy gyerekülésben utaztam. A mellettem lévő két srác teljesen fel volt feszülve a jobb- és baloldali ablakra. Kaptam is érte az ívet, hogy Egerig így utaztak.

– Mikor érezted, hogy van közöd a pólóhoz?

– Amikor már a ’96-osokkal játszottam. Noha nem voltam alapember, de legalább nem lógtam ki a sorból. Amúgy nem számított, hogy területin vagy országoson játszok, csak menni akartam.

– Nem volt durva, hogy a csapattársaid még akkor is legalább három évvel idősebbek voltak?

– Tény, hogy az idősebbek sokszor leuralták a fiatalabbakat, több évig én voltam a legkisebb. De ezt a mai napig úgy könyvelem el, hogy már akkor annyira megszerettem a vízilabdát, hogy ezeken túl tudtam lendülni.

– Ha jól számolom, 2017-ig, a technikum végéig maradtál Csabán.

– Az érettségit követően még egy évig ifi voltam, és ki akartam próbálni magam az A1-es osztályban. Kádár Józsi bácsi, az akkori vezetőedző segítségével elkerültem Debrecenbe, szerencsére Balázs Lajos bácsiék (az egyesület ügyvezetője) is rábólintottak. Így a technikusi végzettséget Debrecenben szereztem meg. Ott a szerb Miroslav Bain kezei alá kerültem, és 5. helyen végeztünk, épphogy lecsúsztunk a Final Fourról. Olyanokat vertünk meg, mint a Fradi, Eger, Honvéd; a KSI-vel és az Újpesttel szemben sajnos alulmaradtunk.

– Abból a csapatból kik lettek profik?

– Azóta is a Debrecenben játszik Macsi Martin, Macsi Patrik, Dienes Balázs és a Fradiban játszó Fekete Gergő, vele négy évet játszottunk.

– Az utóbbit a tévéből ismerem. Mi hiányzott ahhoz, hogy te is korosztályos válogatott legyél?

– Az első fél év után Tóth Kálmán behívott az U18-as válogatott keretébe; egy fél évig jártam a fővárosi edzésekre. De sajnos a keretszűkítésbe már nem fértem be.

– Nehezen élted meg?

– Nagyon, mert úgy voltam vele, hogyha már ott vagyok, akkor haljak bele, és lesz, ami lesz! Voltak olyan köreim, hogy Debrecenből Budapestre utaztam, ahol egy OB I/B-s, Budapestről Szombathelyre, ott egy OB I-es, Szombathelyről Budapestre, ott pedig egy A1-es meccset játszottam. Egyszerre voltam ifjúsági A1-es, OB I/B-s és OB I-es játékos. Akkoriban egyébként annyi egyetemista pólós volt, hogy az OB I/B-be is nagy harc volt bekerülni.

Kabátot a gombhoz… Tulajdonképpen ehhez a fotóhoz készült a cikk. 2010. július 30., Békéscsaba, Árpád Fürdő, Magyarország-Németország barátságos derbi. Na, vajon ki viszi a zászlót? Netán László?

– Mennyire sikerült a tanulást az OB I-el összehangolni?

– Bizony voltak alvatlan éjszakák, de nem az egyetemi bulik miatt… Mert amikor mehettem volna a póló miatt bulizni, akkor vizsgaidőszak volt, és amikor kész voltam a vizsgákkal, akkor pedig épp szezon volt. Lemondásokkal járt, de nem bántam meg.

– Benne voltál a kezdőcsapatban?

– Nem, nem is voltam alapjátékos. Az ún. piszkos munkát végeztem, azaz, hogy ne legyek feltűnő. Ha kapok négy percet, akkor ne kövessek el olyan hibát, ami miatt kitűnnék a többi közül: ne kapjak feleslegesen blokk mellé gólt, ne forduljanak le rólam stb. Aztán szép lassan kezdtem magam felépíteni: gólpasszokat adtam, lőhettem egy-két gólt. Az OB I-ben nagyon szigorú a hierarchia.

– A tavalyi szezonban már a Csirkefogók serdülőit edzetted, tagja lettél a hazai OB II-es gárdának, de még az egyetemi csapatot is erősítetted.

– Létezik egy olyan szabály, hogy a végzést követően még egy évet vissza lehet játszani. Nagyon jól szerepeltünk, mert az egyetemi országos bajnokság megnyerését követően bronzérmet szereztünk az európai porondon.

– Ami viszont nagyon dicséretes, hogy hazajöttél Csabára.

– Nem akartam Debrecenben maradni, se Budapestre menni. Közben az egyetem után felajánlottak egy OB I-es szerződést Szentesre. Kíváncsi lettem volna, hogy milyen Kiss Gábor (a 2023-as szezon óta a Szentes vezetőedzője) alatt játszani. Noha korábban már játszottam Gábor alatt az Invictusban, de ezúttal úgy akartam kipróbálni magam az OB1-ben, hogy már nem vagyok egyetemista.

– Akkor az egyik szemed sír, a másik nevet…

– Még az egyetemi tanulmányaim alatt a Közút felajánlott egy ösztöndíjat, cserébe annyit kértek, hogy erősítsem a csabai mérnökséget, azonfelül a szavamat adtam Balázs Lajos bácsiéknak, hogy csatlakozok a csapathoz.

– Milyen fura, hogy így hívod.

– A mai napig.

– Ezzel szemben van egy nagyon jó kis serdülő csapatod.

– A tavalyi is, és a mostani is nagyon jó. Az elmúlt évben 13-an, most 28-an vannak a csapatban. Úgyhogy nem panaszkodom, mert nagyon jó kvalitású játékosok vannak, és még a merítés is nagy.

– Meglesz a felsőház?

– Szerintem sajnos nem, pedig milyen jó meccsek elé nézhetnénk.

– Az ősszel egy kivételével minden derbit megnyertetek. Szerintem a Szentesnél is jobbak voltatok, csak hát ez egy nagyon bírófüggő sport.

– Meg is hatódtam, hogy egész idő alatt mennyire hajtottak a gyerekek.

– Amellett viszont nem szabad elmenni, hogy a gyerekekbe kvázi bele van kódolva, hogy innen el – legalábbis 18 évesem. Ha úgy vesszük, a vidék egyik legerősebb utánpótlás bázisa itt működik: Pónya Tibi a debreceni, Fodor Zsombor a győri, Vidovenyecz Zsombor a pécsi csapatokban domborít.

– Hajdú Attila Szentesen, de ő az én korosztályom.

– És aki elkerül innen, nem vall szégyent.

– Te már a második generációját látod az elvándorlásnak, én az elsőt éltem meg. Akkor még nem voltak ilyen pozitív példák. Sokan elmenetek Szolnokra, Szegedre, Budapestre, és egy-két szezon után abba is hagyták, mert elvitte őket a Kóla-Fanta-bulika.

– Hogyan álltál ellen a kísértésnek?

– Ahogy az előbb mondtam, nem volt szabadidőm.

– Azt tudom, hogy komoly kapcsolatban élsz.

– Már öt éve tart a kapcsolatom.

– Ráadásul ő is csabai.

– Igen, de elég kacifántos a történetünk: Siófokon ismerkedtünk meg, miközben már látásból ismertük egymást. Külön csapattal mentünk a Balatonhoz, és véletlenül a Petőfi sétányon futottunk össze. Akkor ő már egy éve holland, míg én debreceni egyetemista voltam.

– Semmi különbség a két ország között.

– Á! Ugyanaz. Azon a nyáron sokat találkoztunk, majd egy fél év távkapcsolat következett, és miután kitört a Covid, ő visszajött Csabára, és az online oktatásra állt rá.

– Kint maradt volna?

– Nem, azt mondta, egy év elég volt neki.

– Mi a távlati jövőd?

– Egyértelműen maradok. Amikor elmentem Debrecenbe, Lajos bácsiékkal nagyon jó viszonyban váltunk el, és úgy gondolom, hogy vissza akarok nekik valamit adni, és szeretnék tenni az egyesületért.

behir.hu/kép, szöveg: Such Tamás

 2024. 12. 06.   Klub, Aktuális

Fiataljaink és a Mikulás. Ifjúsági, serdülő és gyermek csapatunk az ünnepség végén nem kímélte a fehér szakállút, és nemes egyszerűséggel a vízbe dobták

Hagyománnyá vált klubunkon belül, hogy decemberben, Mikuláskor eljön a hosszú fehérszakállú a békéscsabai Árpád fürdőbe is, ahol találkozik fiatal és idősebb pólósainkkal. Így volt ez tegnap este is, amikor az edzések előtt betoppant a piros ruhás a medence partjára.

Az is hagyomány esztendőről esztendőre, hogy nevéhez méltóan Ajtai Miklós játékosedzőnk öltözik be Mikulásnak.

– Amikor Békéscsabára kerültem, rácsodálkoztam arra, hogy itt Mikuláskor nem ünnepelnek együtt a sportolók – mondta Ajtai Miklós. – Éppen tizenegy esztendővel ezelőtt megbeszéltem a klub vezetőivel, hogy csináljunk egy mini ajándékozást vízilabdázóinknak. Azóta december elején hagyománnyá vált az esemény az uszodában.

Nem volt egyszerű dolga a Mikulásnak, ugyanis a 17 órakor kezdődő előkészítő csoportosok egy óra múlva befejezték a tréninget, akkor toppant be először a Mikulás, s hozta puttonyában a csomagokat, amikben csokoládét, mandarint, cukorkát és csokimikulást leltek a gyerekek. Aztán átöltözött Ajtai Miki civilbe, megtartotta az tréninget. A hosszú napba az is belefért, hogy a serdülő korosztályú csapatunk az aradiakkal játsszon egy edzőmérkőzést (a mieink egy gólgazdag találkozón 19–15 arányban nyertek). Aztán Miki újra beöltözött piros ruhába, és az esti órákban a gyermek, serdülő és ifjúsági csapataink elé toppant ajándékaival.

Amire azonban aligha számított: fiataljaink újítottak, és a csomagok kiosztása után elkapták a Mikulást, majd nemes egyszerűséggel – miként a fotónk is tanúsítja – a medencébe dobták. Így lett a Mikulás nyakig a vízben.

 2024. 09. 18.   Klub, Aktuális, Előzetesek, Archívum

Címlapképünkön: munkában, a vízpartról irányítja csapatát a vezetőedző, Fodor Ádám – fotó: T. Petka Anita

A nagyobbak tíz, a vidékbajnoki sorozatban szereplő fiataljaink kilenc hetes alapozó időszakon vannak túl, a hét végén pedig már nagyobb kihívás vár az egész klubra, ugyanis elrajtol az idei bajnoki szezon.

A legfrissebbek a Délkeleti területi vidékbajnokságban szereplők közül az ifjúsági mezőnybe nevezett serdülőink, valamint a gyermek III. korosztályosaink lesznek, akik szombaton már a pontok reményében utaznak Szolnokra, illetve Csongrádra. A szezonkezdet előtt Fodor Ádám vezetőedzővel beszélgettünk az elvárásokról.

A 2024–2025-ös szezonra hány csapatot állít ki klubunk?

Akárcsak tavaly, nyolc egyletet neveztünk, az eltérés csupán annyi, hogy a gyermek I. korosztályosokat ezúttal a vidékbajnoki sorozatban nem indítjuk, ugyanis itt még visszaüt a korábbi Covid-járvány, amikor nagyon kevés fiatalt sikerült beiskolázni. Viszont ebben az évben sok serdülő korú játékosunk van, akiknek az országos bajnokság mellett ez egy plusz lehetőség a további fejlődésre. Így végül az OB II-es felnőtt, az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályosok indulnak. A területi vidékbajnokságban az ifjúságiak/serdülők, a gyermek III., a gyermek IV. korcsoportosok, valamint a babyk szerepelnek.

Zongorázzuk végig, kikből állnak egyleteink, hány játékos áll az edzők rendelkezésére, és mi az alapvető elvárás csapatainktól?

Kezdjük a felnőttekkel. Az idősebb játékosok körében nincsen változás, a keret a tavalyihoz hasonló. Továbbra is az az elképzelés, hogy őket kiegészítve minél több ifjúsági és serdülő korú vízilabdás kapjon szerepet, hogy megismerjék a felnőtt mezőnyt, ott is edződjenek egy más rendszerű pontvadászatban. Itt jegyezném meg, hogy az ifik közül kiöregedett két játékosunkkal, Fodor Zsomborral és Surányi Botonddal nem számolhatunk, ugyanis mindketten felvételt nyertek a Győri Egyetemre, szeptember óta ott tanulnak és játszanak. Támogattuk őket a továbbtanulásban, és szeretnénk, ha majd megszerzik a diplomájukat, visszatérnének. Maradva a felnőtteknél: jó pár éve már, hogy alapvetően egy amatőr hobbi csapat a miénk. A legfontosabb cél, hogy minél tovább a sportágban maradjanak játékosaink. A tavaly a „legalsó” ágra kerültek a rájátszás során, ami döntően annak köszönhető, hogy a Délkeleti csoport a legerősebb, ahol több szegedi gárda is indul. Szinte mindenütt egykori „obé egyesek” és feltörekvő fiatalok kapnak szerepet, itt nehéz sok pontot gyűjteni a bajnokság során. Tavaly egy-egy fordulóban remekül szerepeltünk, ha ezt idén gyakoribbá tudjuk tenni, akkor nem a mezőny második felében, hanem a középmezőnyben is zárhatunk a végelszámoláskor.

Az országos utánpótlás-bajnokságban az elmúlt évben kimagaslóan szerepelt a három egyletünk, miután a felsőházba verekedte magát. Mi várható az új szezonban?

Más rendszerű lesz ettől az évtől a bajnokság. Az alapszakasz marad a korábbi: tíz-tíz csapat alkotja az A2 osztályt Keleti és Nyugati csoportban. A rájátszástól azonban minden megváltozik, ugyanis az A2 három-három legjobbja a folytatásban az A1 osztály utolsó négy-négy csapatával folytatja a bajnokságot. Ez nagy kihívás, nemcsak azért, mert jóval több mérkőzést kell játszani (2025. június közepéig kinyúlik a szezon), hanem azért is, mert igazán erős csapatokkal szemben kell helyt állni a rájátszásban. Persze, ahhoz idén is oda kellene érni a Keleti csoport első három helyezettje közé, miként ez sikerült nekünk tavaly.

Megvan erre az esély?

Ezt ma nehéz megmondani, talán menet közben jobban kiderül, mire elég a tudásunk. Ugyanis alaposan kicserélődött a három gárda. Mivel itt a vízilabdázók már két évet töltenek az adott korosztályban, mondhatni minden második játékosunk följebb váltott. Persze ez igaz a többi csapatra is, ezért fogalmazhattam úgy: menet közben többet tudhatunk majd. Tavaly több ifjúsági pólósunk volt, most alig került hozzájuk föl serdülő, ezért itt megint az utóbbi korosztályosokra hárul több feladat. Serdülő korosztályúakból viszont dúskálunk, közel harmincan vannak, ám itt az elsőévesek jóval kisebb létszámot alkotnak, a többség még az előző szezonban eggyel lejjebb játszott. A gyermek korcsoportban viszont a már említett Covid okok miatt megint szűkebb a keresztmetszet, azok zöme is elsőéves. Valamennyien ügyesek, de még fejlődniük kell, hiszen korábban egy gyengébb mezőnyű vidékbajnoki sorozatban szerepeltek.

Váltsunk megint, nézzük a gyermek III. és IV. korosztályosokat.

Esetükben a fő szempont: felkészíteni őket a majdani országos-bajnokságba való szereplésre. Vagyis esetükben nem a megszerzett pontok és helyezések a fontosak, hanem a fejlődés üteme. Ettől függetlenül úgy látom, a gyermek „hármasok” hozhatnak idén szép eredményt, potenciálisan ez bennük van. A kisebbek esetében arra helyezzük a hangsúlyt, hogy tanuljanak, ügyesedjenek, és alapvetően szokják az új szabályokat, körülményeket. A két korosztályban közel húsz gyerekkel számolhat Katona Péter edzőkollégám.

Végül nézzük a legkisebbeket, a baby korosztályosokat.

Idén kevés olyan akad közöttük, aki tavaly is végig- játszotta az évet, többségében „frissek, ropogósak”. Vagyis nemrégiben toboroztuk őket, azóta tanultak meg úszni, most ismerkednek a játékkal. Létszámuk az előkészítősökkel együtt szép, a toborzás pozitív volt, de a gyerekek még az út elején járnak. Ezúttal is békéscsabai és gyulai gyerekekből áll ez a korosztályunk.

 2024. 09. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó ma már játékvezető és az utánpótlás segítője

Kétségkívül remek kezdeményezés volt, és komoly visszahangja van a negyedik ízben kiírt, Szarvason megrendezett Fodor Rajmund Kupa utánpótlás felkészülési vízilabdatornának, amit a klubunk, a csabapolo.hu online felületének beszámolójára való sűrű kattintások is alátámasztanak.

Mielőtt a vezetőedzői értékelésre rátérnénk, itt érdemes megemlíteni egy dolgot: mindenképpen rendhagyónak számít, hogy a Fodor Rajmund Kupa további kupaelnevezéseket is takar. Mégpedig egyrészt egyben ASI Vasas Kupaként is zajlottak az események három napon át, ahol végül a 2013-as születésűek viaskodtak a helyezésekért és a trófeáért. A 2012-ben születettek pedig a Békésút Kupa jegyében is küzdöttek.

Maradva az utóbbinál: nemrégiben beszámoltunk arról a hazai rendezésű, serdülő korosztálynak kiírt felkészülési tornáról, amelyet ugyancsak a békéscsabai Békésút Kft. támogatott. De hogyan került a csabai vízilabdaklub látókörébe ez a cég? A legegyszerűbb onnan megközelíteni, hogy a tulajdonos, Karakas József egykoron maga is ezt a szép sportágat űzte. Vagyis érthető a kötődés. De ki is Karakas József, és hogyan került a csabai pólóséletbe? – erről már őt magát kérdeztük.

– Még 2004-ben, amikor Termál Vízilabda Sport Klub néven futott a póló a megyeszékhelyen, akkor kissrácként kerültem le az uszodába – tudtuk meg Karakas Józseftől. – Rögtön megfogott a víz és a labda, így aztán majdnem tizenöt évig űztem is a sportágat békéscsabai, az egyetemi évek alatt pedig debreceni színekben az OB I B-ben. Az utánpótlásban, majd a felnőttek között is kapusként jegyeztek. De kicsit visszakanyarodva a még régebbi évekbe: édesapám baráti, munka- és szponzori kapcsolatban volt a klub elnökével, ma is játékosával, Borsos Pállal (ekkortól ered a Swietelsky-Békéscsaba elnevezés – A szerk.). Ez a sporton túli kötődés számomra is megmaradt, vagyis nemcsak sport-, hanem munkakapcsolatot is jelent azáltal. A cégemen keresztül támogatom a klubot, innen jött a Békésút Kupa elnevezés, de már a napokban elkezdtünk tárgyalni arról, hogy milyen újabb szponzorációs szerződést köthetnénk.

A gyermek III. korosztályos dobogón végzett csapatunk – fotó: Balogh Norbert

Visszatérve a szarvasi tornára: a résztvevő 11 csapat három nap alatt 28 mérkőzést vívott egymással két korosztályban. Vagyis reggeltől estig pezsgett a víz a szarvasi Szent Klára Gyógyfürdő fedett 25 méteres versenymedencéjében. Előző írásunkban a két utánpótlás korú csapatunk fiatal edzője, Katona Péter már elemezte a gyerekek teljesítményét, most vezetőedzőnket, Fodor Ádámot kértük fel hasonlóra: – Megerőltető menet volt a három nap, de nagyon hasznos valamennyi csapat számára. Olyan együttesekkel játszhattunk, amelyekkel szinte sohasem találkozunk, ugyanis ezek nyugat-magyarországiak vagy fővárosiak. Ezért jó erőfelmérő abból a szempontból, hol is tartunk országos szinten. Ez kölcsönös, mert ők is össze tudják hasonlítani magukat a kelet-magyarországiakkal. Tapasztalatom, hogy sem technikailag, sem taktikailag, sem gyorsaságban nem vagyunk elmaradva tőlük, vagyis ez bizakodásra ad okot, jó úton járunk. Ugyanakkor azt is felmérhettük, hol vannak hiányosságaink, miken kell még javítani, dolgozni. Mondtam is edzőkollégámnak, Katona Petinek, hogy a három nap ránk eső tíz mérkőzése alatt nagyot léptek előre a gyerekek. Igencsak intenzív terhelést kapott minden fiatalunk. Nem beszélve arról, hogy most nem a telefonjaikat nyomkodták, hanem a meccseink közötti szünetekben is figyelték az ellenfelet, tanulták a vízilabdát. S ha már tanulták: a jó pap is holtig tanul, vagyis mi edzők is igyekeztünk megfigyelni, hogy más csapatok trénerei milyen taktikákat alkalmaznak, hogyan működik a csapatuk. Ez is tanulságos volt számunkra.

A gyermek IV. korosztályos dobogón végzett békéscsabai egylet – fotó: Balogh Norbert

Más érdekesség is szóba került, amit a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund testvére, Fodor Ádám így ecsetelt: – Egy ilyen torna nagy szervezést igényel, ebbe egy kicsit én is besegítettem, de most nem rólam szóltak a dolgok. Bátyám elkötelezett azon a téren is, hogy segítse a mai fiatalok fejlődését, ezért is hívta életre négy évvel ezelőtt ezt a tornát, ami az utánpótláscsapatok szakmai fejlődését hivatott elősegíteni. Akár direktben is. Akadt rá példa, hogy játékvezetés közben megállította a mérkőzést, és elmagyarázta a gyerekeknek, mit csináltak rosszul, hogyan kellett volna másképp cselekedni a vízben. Máskor négy kontrafalt esetén pedig felhívta a játékos figyelmét, hogy ez nem járható út. Egyszóval továbbra sem kopott meg a vízilabda szeretete, ami ma segítéssel párosul.

 2024. 07. 22.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Az edzői stábban nem lesz változás az új szezonban sem, így az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő triónk élén is maradnak a korábbi mesterek, jobbról Fodor Ádám vezetőedző, tőle balra Ajtai Miklós, majd Zsilák László – fotó: T. Petka Anita

Az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő csapataink egy héttel ezelőtt, a kisebbek e héttől kezdték meg a felkészülést az új évadra, a 2024-2025. évi bajnoki sorozatra.

A szokásnak megfelelően az iskolai szünidőt kihasználva elsősorban alapozó jellegű munkát végeznek fiataljaink, amit számtalan felkészülési mérkőzés és torna tarkít. No meg a sportorvosi vizsgálatok.

– Az első hétre harminc fiatal sportorvosi vizsgálatát szerettük volna beütemezni, huszonhét lett belőle, a hiányzók betegség, kéztörés miatt maradtak ki azúttal – tudtuk meg vezetőedzőnktől, Fodor Ádámtól. – E héten folytatódnak a sportorvosi vizsgálatok, tizenötös csoportokban tudjuk le az egész versenyzői társaságot.

Miközben zajlanak a tréningek is…

– Valóban, napi két edzés vár a srácokra augusztus végéig, amíg tart az iskolai szünidő. Reggel fél hétkor a legkisebbek már vízben vannak, majd folyamatosan jönnek a nagyobbak is, egészen 11 óráig. Délután az előkészítősök már öt órakor megkezdik a munkát, az utolsók kilenckor kászálódnak ki a medencéből.

Mi ilyenkor a fő feladat?

– Az első héten szinte csak úszás szerepel a programban, a második héten már néha előkerül a labda is. Az első hat hét nagyon intenzív szakasz, amikor az állóképesség fejlesztése kerül előtérbe, miközben már egyre másra jönnek a felkészülési mérkőzések és tornák. Szeptemberben, három héttel a bajnoki rajt előtt pedig már a finom munka következik, taktikai és technikai elemek sulykolásával.

Ha már tornák. Mikor és milyen eseményeken vesznek részt csapataink?

– Augusztus első hétvégéjén az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő egységeink közül az ifjúságiak és a gyermek korcsoportosok részt vesznek a nagy hagyományokkal rendelkező háromnapos szentesi Diapolo Kupán. Serdülőcsapatunk a hazai rendezésű Békésút Kupán pallérozódnak, amelyre hat csapat jelezte vissza részvételét, köztük egy éppen Szentesen és Békéscsabán edzőtáborozó olasz gárda, a Genova. Erre a második ízben kiírt tornára hétköznap, augusztus 8–9-én kerül sor az Árpád fürdőben. A gyermek III. és IV. korcsoportosok az augusztus végén esedékes, Szarvason sorra kerülő Fodor Kupán bizonyíthatják, mennyit fejlődtek a nyár során. Rájuk még egy feladat vár korábban, amikor egy aradi tornán szerepelnek augusztus legelején. A legkisebbeknek, a baby korcsoportosoknak szeptember elején lesz egy tornájuk Szentesen, ahol rajtuk kívül várhatóan a gyermek III. vagy IV. korosztályosok is elindulnak. Valamennyi esemény nagyon szükséges, hogy felmérjük, hol tartunk, mik a hiányosságok, miket kell még javítanunk a folytatásban.

A júniusi évzárón beszéltünk arról, edzőink közül ki, melyik korosztállyal foglalkozik az új évadban. Most akkor erősítsd meg a stábot.

– Nincs változás a korábbi évhez viszonyítva, vagyis a felnőtt csapat és az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő gyermek, továbbá a vidékbajnokságban induló gyermek I. korcsoport munkáját továbbra is én irányítom. Az ifjúságiakat Ajtai Miklós, a serdülőket Zsilák László edzi. A gyermek III. és IV. korosztályosok felkészítését Katona Péter végzi. A baby korcsoportosok esetében, mivel két helyen, Gyulán és Békéscsabán folyik képzés, négyen dolgoznak, Békéscsabán Csabai Zozó és Szilvi néni (Papp Szilvia), Gyulán Szilvásy Attila és Jeszenszky Ákos.