A ma sportoló fiatalok elé sokféle példaképet lehet állítani. Akár olyat, aki olimpiai- vagy világbajnok az adott sportágban, de olyat is, aki az aktív testmozgás mellett a tanulásra is nagy hangsúlyt fektetett, majd szép érdekes „szakmát” szerzett, amiben kiteljesedett és jól boldogul.
Ilyen például a ma 36 esztendős dr. Apáti-Nagy Péter, aki jó néhány évet lehúzott a vizes sportágban. Mint oly sok vízilabdás, ő is először az iskolai úszásoktatás keretében sajátította el a sportág alapjait, Budavári István keze alatt ismerkedett meg eme nedves közeggel, majd egy ideig az úszóklub tagjaként élte életét.
– A Belvárosi Általános Iskola és Gimnáziumba jártam, és ahogy a suli megannyi kisdiákja, én is a tanórák keretében tanultam meg úszni – vallja dr. Apáti-Nagy Péter. – Három évig tagja voltam a klubnak, de a faltól falig úszás nem igazán az én világom, ezért egy idő után felhagytam az edzésekkel.
Mégis visszataláltál a vízhez…
– Tény, jó néhány év kihagyás után az egyik osztálytársam, Vermes Boldizsár unszolására ismét víz közelbe kerültem. Ő már egy ideje lejárt az Árpád fürdőbe a vízilabdaedzésekre, követtem, majd néhány tréning után én is kedvet kaptam a sportághoz. Igaz, ekkor már 15-16 éves voltam, de jó élmény volt vízilabdázni, vonzott a közeg, a társaság, és itt „tanultam meg szeretni” a sportágat.
Kik voltak az edzőid és milyen poszton játszottál?
– Serdülő korcsoportosként Ricza Lajos, majd, amikor ifjúsági korosztályos lettem, Balázs Lajos és Szlávik Győző. Bal szélsőként vettek számításba. Igaz, nem magas szinten űztem a sportágat, hiszen a Budapest Bajnokságba nevezték a csapatot, de mindez rendszeres játéklehetőséget és sok élményt adott.
Miként klubunk legtöbb 18 évese a továbbtanulás miatt várost váltottál. Hol folytattad a tanulmányaidat?
– Miként a békéscsabai többsége, én is Szegedre jelentkeztem az egyetemre. Az orvosira nyertem felvételt.
A Tisza-parti városban nem folytattad a pólót?
– Eleinte nem. De rövid időn belül alakult egy egyetemi csapat. Ennek az edzéseire jártam több, kevesebb rendszerességgel, de mérkőzéseket már nem játszottam. A mozgás öröme és a víz vonzása miatt lettem a klub tagja.
Tanulmányaid befejezése után azon kevesek közé tartozol, aki visszatért Békéscsabára. Hol helyezkedtél el, és mire szakosodtál mint orvos?
– Traumatológia, ortopédia a szakterületem, és a békéscsabai kórházban kezdtem rezidensként nyolc évvel ezelőtt. Azóta is ott dolgozom.
Nem gondoltál arra, hogy „hazai környezetben” folytasd a sportág űzését?
– Tény, továbbra is edzésben vagyok, de most már nem kizárólag a vízben. Nyaranta szívesen megmártózom az Árpád fürdő versenymedencéjében, de már nem játszom semmilyen bajnokságban. A testmozgás öröme azonban megmaradt.
Az orvosok látják legjobban, hogy jó, ha sportolnak a fiatalok. Miért ajánlod te is a mai gyerekeknek a rendszeres testmozgást?
Nem lesz mindenkiből bajnok, de aki mindennaposan sportol, egészségesebb emberré válik. Fizikálisan megerősödik, ami hosszú távon ugyancsak kihat az egészségükre, megelőzheti a későbbi problémákat. A sportbaráti közösségek kialakulása sem elhanyagolandó. Ezért mindenkinek ajánlom, hogy találjon magának egy olyan sportágat, amelyben jól érzi magát.
Címlapképünkön: Apáti-Nagy Péter idejében gyakran előfordult, hogy az edzőtáborokat élővíz mellé szervezték, ami a fiatalok számára rendhagyó és érdekes volt
