ímkézett bejegyzés

Országos utánpótlás-bajnokság: tét az osztályváltás

Fodor Ádám vezetőedző eligazítást tart a serdülő csapatnak az Oázis SC elleni mérkőzés szünetében – fotó: Such Tamás

Tavaly decemberben lezárult az országos utánpótlás-bajnokság alapszakasza az A1 és A2 osztályban is. Akkoriban beszámoltunk arról, hogy fiataljaink óriási bravúrt hajtottak végre azzal, hogy az A2 Keleti csoportjának az élén végeztek összetettben, ami egyben azt is jelenti, hogy a tavasszal a felsőházban folytathatják.

A 2025–2026. évi bajnokság jelentősen eltér a korábbiaktól, ugyanis újszerű a lebonyolítás. A korábbi években, ugyanis a rájátszásban a Keleti és a Nyugati csoport legjobbjai (négy-négy csapat) alkották a felsőházat, ahol az A2 végleges sorrendjéért harcoltak a csapatok, majd egy külön kora őszi kvalifikációs rendszer szerint lehetett osztályt váltani. Most viszont a két csoport első két-két helyezettje jutott a felsőházba, ami az A1 osztályból nézve alsóház. Ugyanis az alsóbb osztály négy legjobbja az A1-esek négy utolsójával folytatja a küzdelmet a tavaszi szezonban. Itt már a tét: feljutni az elit kategóriába, illetve onnan ki is lehet esni.

E bevezető után viszont nézzük, Fodor Ádám vezetőedzőnk hogyan látta az őszt, és mi várhat fiataljainkra a folytatásban.

– Az újszerű lebonyolítás miatt, tudtuk, hogy még nehezebb év vár ránk, mint a korábbiak. Ettől függetlenül azt tűztük ki célként, hogy csoportunkban az első két helyen zárjuk az alapszakaszt – kezdte a vezetőedző.

Mit jelent az újszerű lebonyolítás?

– Tavaly népesebb mezőny volt az A2-ben, most onnan azok a csapatok, amelyekkel szemben könnyedén begyűjtöttük a három pontokat, idén már az A3 osztályba kaptak besorolást. Vagyis kevesebb csapatból áll, és sűrűbb lett a mezőny. Azaz erősebb csapatok maradtak vissza a mi osztályunkba, ellenük kellett rendre bizonyítani. Mondhatni, minden héten „háborúba mentünk”.

Úgy tűnik, a fiatalokat sikerült erre felkészíteni lelkileg is.

– A szezonkezdet előtt elmondtuk a gyerekeknek, hogy jó eséllyel pályázunk a felsőházra. Nemcsak megértették, hanem nagyon sokat tettek érte. Példa nélküli volt az edzéslátogatottság, minden nap remekül dolgoztak, és az is segített, hogy a sérülések jobbára elkerültek bennünket.

Ezek szerint fiataljaink mindent kihoztak magukból az őszi szezon folyamán.

– Így igaz. A befektetett munka beérett. Az is sokat nyomott a latba, hogy kevésbé halászták el legjobbjainkat a nagy klubok, így szépen tovább tudtuk építeni csapatainkat. De az is sokat jelentett, hogy ez a társaság egy nagyon összetartó kollektíva. Nemcsak az edzéseken és a mérkőzéseken vannak együtt, hanem a hétköznapokban is. Sok közös programot szerveznek, szeretik, megbecsülik, tisztelik egymást.

Most viszont nagy kihívás előtt állnak…

– Valóban, de nemes a cél. Bár ellenfeleink szinte teljesen ismeretlenek lesznek, ezért a folytatást megjósolni is lehetetlen. Nagy kérdés, hogyan zárkózunk föl fejben, gyorsaságban, játéktudásban az A1-esekhez. Az alsó-felsőházban mindenkit nyomasztani fog az a súly, hogy kiesik-e, vagy éppen feljut a nyár végére.

Beszéltünk már róla, hogy újszerű lesz a folytatás, hiszen az A1 eddig mindig távolt volt.

– Nem mindig. Bő tíz esztendővel ezelőtt, amikor még én Szegeden éltem, Csabai Zozóék az akkori lebonyolítási rendszerben egyszer már eljutottak ide. Ekkor még Kádár Józsi bácsi irányította a klub szakmai munkáját, tulajdonképen ő építette föl a mai egyesületünk szerkezetét.

Rövid téli pihenő után már újra a fedélzeten vannak csapataink.

– Már január 2-án találkozott mindhárom korosztályos egyletünk. Rövid rávezetés után napjainkra az alapozó időszak keményebb részébe kanyarodtunk. Annál is inkább, mert várhatóan, még e hónapban megkezdődik a rájátszás.

Végül mivel lennél elégedett a tavaszi szezon lezárása után?

– Már az is nagy fegyverténynek számítana, ha az utolsó pillanatig meglenne az esélyünk a feljutásra. Az igazi azonban az lenne, ha osztályt válhatnánk, és a majdani új bajnokságot „A-egyesként” kezdhetnénk. Ez anyagi szempontból is jó lenne a klubunknak. Ugyanígy nem elhanyagolandó, hogy jó, éles és tanulságos meccseket játszhatunk a nyári szezonzárásig, amik a további fejlődésünket segíthetik.

Jávor Péter

Egy nappal előbb jött idén a Mikulás

Bár igazából a Mikulás otthon csak a mai nap reggelére töltötte meg a kipucolt csizmákat, cipőket mindenféle jóval, klubunk fiataljaihoz már tegnap este ellátogatott.

Érthető a „sietsége”, ugyanis mára már más program zajlik a békéscsabai Árpád fürdő sátortetős medencéjében. Nevezetesen a hazaiakkal együtt hat csapatra való tizenéves lepte el a medence környékét, ahol a gyermek III. korosztályúak viaskodnak a Délkeleti nemzetközi területi bajnokság harmadik fordulójában (az eredményekről hamarosan beszámolunk).

De addig is: minden évben hagyomány klubunkban, hogy a jók (de néha a rosszak is) kisebb meglepetésben részesülnek december 6-án (most 5-én). Csokoládé, szaloncukor és sok más finomság rejlik a Mikulás puttonyában, amit örömmel vettek át a jók (de néha a rosszak is) az edzés előtt. Mégpedig stílszerűen Miklós (Ajtai) Mikulástól, a fiatalok egyik edzőjétől, aki annak rendje módja szerint beöltözik piros ruhába, s piros sipkát is a fejébe nyom – mint felvételünk is tanúsítja.

Remélhetőleg jótékony hatása lesz a gyerekekre a mai mérkőzéseken, és sok góllal hálálják meg az ajándékokat.

Jávor Péter

Restye Zsombor: A-tól V-ig, avagy az atlétikától a vízilabdáig

Címlapképünkön Restye Zsombor a dobogó tetején, miután korosztályában megnyerte a 3000 méteres távot a „Fuss és segíts!” jótékonysági futóversenyen

Az elmúlt hétvégén, vasárnap zajlott le a békéscsabai sikerekkel zárult Csabai Csirkefogók VK–Aqua SE Nyíregyháza országos utánpótlás-bajnoki három vízilabda-találkozó. A serdülő csapatban hiába kerestük Restye Zsombor nevét, ezúttal nem szerepelt a nevezettek listáján. Edzője, Fodor Ádám jelezte is: igazoltan hiányzik.

De mit is jelent az, hogy igazoltan. Nos, a mérkőzés órájában éppen egy nagyot futott. Mégpedig a Békéscsabán lezajlott, ötödik alkalommal kiírt „Fuss és segíts!” jótékonysági futóversenyen állt rajthoz, a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub égisze alatt.

A verseny nevében benne van, hogy jótékonysági, amelynek bevételéből az Ágota Alapítvány állami gondoskodásban élő gyermekekért végzett munkáját, illetve a Fília Alapítvány idős embertársainkért folytatott tevékenységét támogatják.

A pólócsapat 15 esztendős, 185 centi magas bekkje nem is akárhogyan szerepelt az atlétikai viadalon: korosztályában a legjobbnak bizonyult a 3000 méteres távon, az abszolút kategóriában pedig harmadik helyezést ért el.

Mindez arra utal, két sportágban is a legjobbak között tartják számon. Vele beszélgettünk többek között arról is, hogyan fér meg egymás mellett a vízilabda és az atlétika?

Melyik sportággal kezdted?

– A vízilabdával. A Szabó Pál Téri Általános Iskolában Fajó Csilla néni keze alatt tanultam meg úszni a vízilabda előkészítős csoportban. A következő lépés az volt, hogy levittek az Árpád fürdőbe. Megtetszett a vízilabda, így ott ragadtam.

Követve eredményeidet, a legkisebbektől, a babyktől a serdülőig végigjátszottad az összes korosztályt…

– Valóban, kissrácként Dobra Robi és Túri Gergő kezei alatt ismerkedtem meg a sportág alapjaival, ma a vezetőedzőnk, Fodor Ádám irányította serdülő korosztályú csapatban játszom.

Melyik korcsoportban tetszett leginkább a póló?

– Talán a babyben. Sok sikerélményünk volt, s igazán akkor ismerkedtünk meg a sportág rejtelmeivel.

Aztán jött az atlétika…

– Másfél-két éve kezdtem atlétizálni is. Ezt is megszerettem.

A jótékonysági eseményt megelőzően mikor rajtoltál atlétaként versenyen?

– Nemrég, szeptember közepén. Gödöllőn volt egy területi ligaverseny. Ott háromszáz méter gáton lettem negyedik. Dobogót vártam magamtól, de pocsék időben rendezték meg a versenyt.

Mindez azt jelenti, hogy a Békéscsabai Atlétikai Club is leigazolt?

– Igen.

Lehet a két sportágat párhuzamosan űzni?

– Nem teher számomra. Hetente két-három vízilabda és ugyanennyi atlétikai edzésen veszek részt.

Ez a békéscsabai viadal egy kicsit rendhagyó volt, hiszen itt nem is biztos, hogy az eredményesség volt az elsődleges.

– Kettős céllal rajtoltam el a jótékonysági futóversenyen. Egyrészt jó dolog másoknak segíteni, de azért az eredményesség is fontos volt számomra.

Alighanem elégedett is lehetsz…

– Magam is meglepődtem azon, hogy milyen jól sikerült. Előzetesen úgy kalkuláltam, a korosztályomban második-harmadik lehetek, abszolútban pedig tíz közé szerettem volna kerülni. Ehhez képest jött egy első és egy harmadik hely.

Kevesen tudják, hogy nem is olyan könnyű számodra az iskolába és az edzésekre járni, hiszen Fényesen laksz. Hogyan oldja meg a család az „ingázást”?

– Tény, légvonalban nyolc, amúgy tíz kilométerre lakom a sulitól (a Békéscsabai SZC Vásárhelyi Pál Technikum és Kollégium elsőéves diákja) és az uszodától, az atlétikai pályától pedig még messzebb. De ma már motorral járok, így könnyebb megoldani az utazgatást.

Vízilabda edződ hogyan áll ahhoz, hogy „kettős életet élsz”?

– Fodor Ádám az első perctől kezdve tudja, hogy a póló mellett atlétizálok is. Sőt, ő ajánlotta fel, hogy ezúttal ne a nyíregyháziak ellen játsszak a vízilabda-mérkőzésen, hanem induljak el a „Fuss és segíts!” jótékonysági futóversenyen.

Hosszú távon hogyan képzeled el, mert ma még összeegyeztethető a két sportág, de pár éven belül lehet, dönteni kell a további sikerek érdekében valamelyik mellett.

– Ez egyelőre még a jövő kérdése, jelenleg mindkét sportágat szeretem, a folytatást pedig majd meglátjuk…

Jávor Péter

Sliema Aquatic Sports Club és Bucsi Fecó kapcsolata

A felvétel tanúsága szerint így köszöntötték Bucsi Fecót Máltán

„Örömmel üdvözöljük Bucsi Ferenc edzőt, ismertebb nevén Fecót Magyarország másodosztályú bajnokságának aktív kapusát, aki első kézből ötvözi a játékélményt a modern edzői szakértelemmel” – olvasható a máltai Sliema Aquatic Sports Club közösségi oldalán.

Alighanem sokan emlékeznek arra az ígéretes fiatal srácra, aki a békéscsabai utánpótlás remek kapusa volt, majd egy szép forró nyári napon Egerbe igazolt. Ott is szorgalmával, sportági hűségével kivívta a helyiek elismerését, amely a mai napig tart.

A máltaiak üdvözlő sorai így folytatódnak a klubjuk honlapján: „Most úgy döntött, hogy Máltára költözik, hogy edzői karrierjére koncentráljon, miközben vízilabda edzői diplomája utolsó évét letölti. Fecó értékes tapasztalatot visz a medencébe. Az Egri WPC-nél széleskörűen dolgozott az U14-es és U16-os ifjúsági csapatokkal, miközben teljes felelősséget vállal a kapusfejlesztésért is minden korosztályban.

Tavaly nyáron Máltán a Marsaskala WPC-n edzett U14-es és U16-os gárdákat, irányítva a fejlődésüket, miközben Babay Árpád mellett a szeniorcsapat felállításához is hozzájárult.

Fecó a fiatal játékosokkal való kommunikációs képességéről, erős munkamoráljáról és a játékosfejlesztés iránti elkötelezettségéről elismert fontos kiegészítője lesz a Sliema akadémiájának, amely segít inspirálni és formálni az elkövetkező sportolók generációját.”

A hétvégén elrajtolnak az idei bajnokságok

A hagyományos szentesi Diapolo Kupán idén is részt vettek az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő csapataink, ahol nemcsak szép eredményeket értek el, hanem szakmailag sok területen előre is léptek – fotó: Such Tamás

A fél évszázaddal ezelőtt újra életre kelt klubunk immár az 51. bajnoki idénynek vág neki szeptember második felében. Bár ezekben a napokban az edzéslehetőségek a békéscsabai strandon zajló őszi átállás és sátorfelhúzás miatt korlátozottak, azért a hétvégén a felnőtt csapatra, valamint a gyermek II. korcsoportosokra már két-két ellenfél vár.

Július közepe óta vannak fedélzeten csapataink, mintegy tízhetes felkészülési időszak után kezdődnek a bajnokságok a különböző korosztályokban és kategóriákban. Az eltelt időszakról, az új szezon elvárásairól beszélgettünk Fodor Ádám vezetőedzővel.

Kezdjük azzal, idén hány csapatot neveztünk a bajnokságokba?

– Miként tavaly és azelőtt, ezúttal is nyolcat. A felnőtt OB II-esek mellett hasonlóképpen ott lesz három korosztályos fiatal gárdánk az országos utánpótlás-bajnokság A2-es mezőnyében. A területi bajnokságba ugyancsak négy csapatot neveztünk: a tavalyi gyermek „egyesek” helyett most a gyermek „kettesek” lesznek ott a pontvadászatban. Az elmúlt évihez hasonlóan a három legalacsonyabb korcsoportosaink is rendre megküzdenek ellenfeleikkel a Délkeleti területi bajnokságban.

A legutóbbi bajnokságban elsősorban az országos utánpótlásban szereplő három egységünk volt dicsérhető. Most is tőlük várható a legjobb eredménysor?

– Kezdjük azzal: klubunk elsősorban utánpótlás-nevelő közösség. De az is tény, felnőtt szinten is szeretnénk évről évre előre lépni, amit segíthet, hogy manapság már nagyobb megtartó erővel rendelkezünk az ifjúságiak közül kiöregedők tekintetében. Bár az érettségik utáni továbbtanulás most is sokszor keresztülhúzza számításainkat. De visszatérve az országosban szereplő utánpótlásunkra: tavaly is azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy feljussunk a felsőházba. Nagyon minimális pontszám hiányzott hozzá, éppen felettünk húzták meg a vonalat. Akkor a három közé kellett volna jutnunk, idén sem lesz könnyebb, mert csak a Keleti és Nyugati csoport első két helyezettje kerülhet oda. A nehézség ellenére most is ezt a célt tűztük ki magunk elé. Magyarul: fel van adva a lecke.

A mezőny mennyiben változott?

– E pillanatban még nem tudható, hiszen éppen ezen a hétvégén lesznek a kvalifikációs küzdelmek. Az viszont biztos, hogy a leggyengébbek már nem az A2 osztályba kapnak besorolást, sőt, a tavalyival szemben már csak nyolc-nyolc klub kerül ebbe a kategóriába. Ennek az a nagy előnye a fejlődésünk szempontjából, hogy valamennyi ellenfelünk az erősebb kategóriába tartozik majd, ahol különösen lehet előre lépni, tanulni. Ami biztos eddig, a Keleti csoportba rajtunk kívül a Cegléd, a Debrecen és a Nyíregyháza kap besorolást, várhatóan a Gödöllő is ide kerülhet, a továbbiakról a kvalifikáció után, hétfőn tudhatunk többet.

S akkor nézzük a legfiatalabbakat…

– Esetükben továbbra is elmondható, hogy nem a helyezés a fő cél, hanem a fiatalok egyéni fejlődése és csapattá formálása. Most úgy tűnik, szépen formálódó gyermek „kettes” csapatunk van, akik Katona Péter edző kezei alatt pallérozódnak. A létszám is megfelelő, hiszen tizenketten alkotják ezt a korosztályt, akikhez további tíz egy évvel fiatalabb társulhat, sőt, egy-két 2014-ben született is számításba jöhet a mérkőzéseken. Az Ajtai Miklós edző vezette gyermek harmadik korosztályban akadnak tehetséges gyerekek, de talán még nekik kell a legtöbbet tanulniuk és érniük. A tavaly még a baby korcsoportot alkotók most gyermek „négyesként” versenyeznek, tőlük már jobb eredmények is remélhetők. Itt is Ajtai Miklós fejleszti a gyerekek tudását. A baby korcsoportosok Csabai Zoltán és Szilvásy Attila kezei között fejlődhetnek tovább.

Végül összegezd, milyen volt a nyári felkészülés?

– Röviden fogalmazva: olyan, mint a legutóbbi három-négy év, és eredményes. Mindenki tette dolgát, sokat úsztunk, labdáztunk, gyakoroltuk a taktikai elemeket. Edzőtáborozásra nem futotta, ez a költségvetés kérdése, mostanában ennyire telik. Felkészülési torna is kevesebb volt, de ez már nemcsak rajtunk múlt. Most, hogy ezekben a napokban éppen sátorállítás van az Árpád fürdőben, s a megszokott helyünkön nem tudunk edzeni, igencsak előtérbe került, hogy csapataink más városokba utaznak rendre edzőmérkőzéseket játszani. Ezzel igyekszünk átmenteni a nyáron megszerzett alapokat, hogy aztán a hétvégeken eredményesen szerepeljenek egységeink.

Jávor Péter