ímkézett bejegyzés

 2022. 06. 20.   Klub, Aktuális, Archívum, OB II eredmények

Amikor tavaly ősszel az OB II-es felnőtt vízilabda-bajnokság rajtja előtt az elvárásokról beszélgettem Ajtai Miklós játékos edzővel, leszögezte: teljesen amatőr alapon működik a jobbára olyan játékosokból álló csapat, amelynek tagjai immár 23-30-40 éve elkötelezték magukat a sportággal, amelytől azóta sem tudnak elszakadni. Ezért a klub vezetésének egyhangú döntése, és az igazi Coubertin-i eszme szerint a részvétel volt a fontos.

Nos eltelt egy esztendő, mindenki tovább öregedett, de a játékos kedve egy cseppet sem lohadt. A gárda a hosszú menetelés után a rájátszásban a 13-16. helyért küzdhetett, és végül az összesen 28 OB II-es csapatot felvonultató mezőnyben a 15. helyen kötött ki. Vagyis akárcsak egy évvel korábban, a középmezőnyben. Ajtai mestert ezúttal arról faggattam, így gondolta-e az esztendőt?

– Ugyanoda jutottunk, mint egy esztendővel korábban, csak mindenki egy évvel öregedett – vágott bele a játékos edző, aki nem mellesleg az OB II egyik legeredményesebb góllövője volt. – Két éve vagyok a csapat edzője, igazából nem kértem korábban sem, és most sem különösebben senkitől semmit. Nem is kérhetek, hiszen egy teljesen amatőr csapat vagyunk. Ezért elvárást sem fogalmazhatok meg. A lényeg az volt, hogy mindenki annyit járjon edzésre, amennyit munkahelyi, családi elfoglaltsága, szabadideje megenged. Azt kell mondanom, mindenki rendszeresen látogatta az Árpád fürdőt. A hétközi tréningek során egy héten legalább kétszer kétkapus edzésre is sor került.

A legtöbben apukák, lassan nagyapák, mégis ilyen becsületesen látogatták a tréningeket?

– Azt kell mondanom, alig voltak hiányzók. Ezért folyamatosan tudtunk gyakorolni. Döntően a saját ifjúsági és serdülő csapatunk ellen kétkapuztunk. Tény, a többség nem mai gyerek, ezért a fiatalok sokszor ledaráltak bennünket, hiszen az állóképességük azért jobb, mint az „öregeké”. Ennek ellenére edzés szempontból mindenki kiteljesedett az év folyamán.

A környék egyetlen felnőtt vízilabdacsapata a miénk, érthető, ha a kényszer úgy hozta, hogy a saját utánpótlás ellen kellett gyakorolni a hétköznapokon. Ám ennek vannak kölcsönösen jó jegyei.

– Valóban így van, a fiatalok segítették az öregeket, és ez fordítva is igaz. Annál is inkább, mert a tétmérkőzéseken az utánpótlás korú játékosainkat is bevethettük. Összesen huszonhármas kerettel vágtunk neki az idénynek, akik közül tizenhatan voltak az úgynevezett „öregek”, vagyis felnőttek, és hét fiatal kapott lehetőséget a bajnoki mérkőzéseken. Ez segítette az ő fejlődésüket is, hiszen „beleszagolhattak” abba, milyen ifistaként vagy serdülőként a felnőttek között játszani. Olykor nagy teher is volt számukra, hiszen a saját korosztályú bajnokság mellett a serdülők, az ifik és a felnőttek között is helyet kaptak hétről hétre, ami akár évi ötven-hatvan meccset is jelentett számukra. De minden fiatal megtiszteltetésnek vette, ha meghívót kapott a felnőttmérkőzésre. Én pedig igyekeztem azokat kiválasztani a bajnokikra, akik kiérdemelték ezt a lehetőséget. Így edződik igazán az utánpótlásunk is.

Végül hogyan összegezhetjük a 2021-2022-es évet?

– Nagyon remek szezont zártunk. Békéscsabai szinten különösen remek évünk volt. Több csoportban zajlottak a mérkőzések, úgy, mint alapszakasz, középszakasz, rájátszás, helyosztók. Valamennyi alkalommal elöl vagy a középmezőnyben végeztünk, mindössze egyszer volt, hogy a soros fordulóban csak egy pontra tellett. Összességében az év során több győzelmünk volt a nagy menetelés során, mint vereség. De akadtak kimagasló találkozóink is, mint például éppen a legutolsó fordulóban, amikor 0–7-ről fordítottunk, és nyertünk 11–10-re.

Ezek szerint jó szájízzel tértek pihenőre.

Mindenképpen. Hiszen valamennyi alkalommal örömpólót játszott a gárda, mindenki élvezte a meccseket, mindenki kiteljesedett. Éppen ezért úgy gondolom, a következő bajnokságban is mindenkire számíthatok, legyen tizenéves vagy éppen „apóka”.

Címlapképünkön a felnőtt csapat néhány utánpótlás korú játékossal kiegészülve győzelemre készül

 2022. 06. 14.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

A kiváló fotós és nem mellesleg újságíró, a behir.hu szerkesztője, Such Tamás kétszeresen is az uszodák rabja lett. Nevezetesen fiatal korában úszóként jegyezték a versenyeken, fia, Such Bertold pedig néhány éve a békéscsabai vízilabdaklub utánpótláskorú játékosa. Nem véletlen, hogy mindketten az Árpád fürdő, a víz, a napfény szerelmesei, és az sem véletlen, hogy Tamás, az apuka is tevékeny részese volt a minap lezajlott apák-fiúk pólómérkőzésnek. Such tamás beszámolója így fest a behir.hu portálon:

Kettős apa-fiú rangadó zajlott péntek este az Árpád fürdő 50-esében. Az első meccset a 2010-es (gyermek IV.), míg a másikat a 2009-es (gyermek III.) csirkefogók vívták (alázták?) atyáikkal. Mi a másodikban voltunk érdekeltek. Jelige: Ne fulladjunk meg! (Egy valódi mélyvízinterjú/riport.)

Csabai Zozó – a gyerekek trénere – jó szokásához híven idén is vízbe hozta a szezonzáró apa-fiú pólómeccset. Noha az eredmény előre borítékolható volt, de a remek hangulat minden bánatot felülírt.

Nem mellesleg míg egy apa-fiú kosár, kézi, foci stb. találkozón bizonyos szempontból a faterok pariban vannak a skacokkal, hiszen a szilárd pályán futni bárki tud. No de a víz… Ott nincs zsebre tett kézzel, fütyülve sétálás. Ráadásul milyen tudathasadásos állapot az, amikor azok a gyerekek az ellenfeleid, akiknek egész évben ott szurkolsz a partról.

Már a felállás sem volt túl szerencsés: nyolcan küzdöttünk 11 kölökkel – ergo nem nagyon volt cseresorunk. Szerencsére azonban Zozó – aki egyébként a bajnokság alatt a bírók nagy kedvence – volt a sípmester.

A mérkőzés Viktória szabály szerint zajlott, ami azt jelenti, hogy mindent szabad (főleg nekünk) – például a bokájánál visszahúzni a gyerkőcöt, hogy „Hova viszed azt a labdát?!!” – miközben már rég nem nála volt.

– Milyen volt? – kérdezem Nánási Hunor apukáját, Istvánt, aki még az első csata után tápászkodott ki a vízből. – Fáj – válaszolja. – Mi? – Minden. Most tudtuk meg, hogy mi a magyarok istene.

Zozó instrukciói az összecsapás előtt az öregekhez: – Ne úszásban akarjátok megverni őket, próbáljatok passzolni. Különben is a labda mindig gyorsabb, mint ahogy ti úsztok. – Ezt tudjuk – bólogatnak. – Nem baj, ha lenyomjátok őket, nem fogom lefújni.

– Időben lefeküdtél? – faggatam Rácz Domonkos édesapját, az öreg Domit. – A lefekvés előtt vízilabdás videókat néztem – így ő.

– Úgy gondolom, gyorsan megtanulok a hátamon levegőt venni, mert szerintem többet leszünk a víz alatt, mint fölötte – íme Gyuricza Pisti apukájának, Tominak a meccs előtti lila víziója.

… és békésen kergetek egy sárga labdát a medencében, amikor valaki lenyom a víz alá… Hát a fiam! – Mi a franc van, nem kaptál Magnumot ebéd után? – Nem!

– Apu, menj már előrébb, fogd a fiadat! – instruktál Rácz Emma, Domi húga. – Húzd vissza!

– Ez szabályos? – kérdi Such Berci anyukája, Emese amikor az egyik apuka gólt dobott. – A válla kint volt – válaszolja Orosz Regő édesanyja, Kata. (mármint vagy 5 centit kiemelkedett a vízből)

– Zimbrán góóól! – üvöltik többen a vízből. (Zimbrán Milán betalál az atyáknak) – Írjuk ki a Facebookra! – reflektál Zozó.

– A bíró most jól fúj? – kérdi Orosz Regő anyukája. – Nem tudom… szerintem velünk van! – feleli Zimbrán anya.

A negyedek hosszát általában az apukák arcvörösödésének az árnyalata határozta meg. Ajtai Miki, a serdülők, ifik és a felnőttek játékosedzője és Fodor Ádám vezetőedző feltűnően sokat cikáztak medence körül, biztos a felnőtt kispadra kerestek utánpótlás-játékost.

(a meccs végén)

– Jaj, Istenem! Jó volt, csak majd’ megfulladtam – sopánkodik Gyuricza papa.

– Egyszer szoros közeli állapotba felhúztalak benneteket – lelkesíti Zozó az átlagban 45 éves embereket.

– Kérem, értékelje a meccset! – faggatom Puha Zalán édesapját, Zolit, aki a szeniorok gólkirálya volt, aki egyébként a felnőttek oszloposa. – Nagyon ügyesek voltak a gyerekek. Az utóbbi időben egy komplett csapattá nőtték ki magukat. – És mi? – Mi taták voltunk.

(Szerintem úgy hat fával kaptunk ki, vagy tízzel?)

forrás: behir.hu/Such Tamás – fotó: Nagy Emese

 2021. 09. 17.   Klub, Aktuális, Előzetesek, Kitekintő

Hosszú, mintegy háromhónapos szünet után ezen a hét végén megkezdődik a felnőtt OB II-es vízilabda-bajnokság. A 2021–2022. évi sorozatra 23 csapat adta le nevezését, amelyeket négy csoportba sorolt a hazai szövetség. A Swietelsky-Békéscsaba a területi elveket figyelembe véve a Déli csoportba nyert besorolást.

A Déli csoport klubjai: Csongrádi VVSE, Invictus UVSE, Kecskeméti VE, Swietelsky-Békéscsaba, Szolnok, Szegedi UVTE, Szegedi VTK. Ebből is látszik, hogy a mezőny hasonló a tavalyihoz, csupán egy eltérés van: a hódmezővásárhelyiek helyett a Kecskemét került a csoportba. Sőt, az is rögtön szembetűnő, hogy a Budapesti csoport mellett ez tűnik a legerősebbnek.

A szombati szezonkezdet előtt a csapat játékos-edzőjével, Ajtai Miklóssal beszélgettünk az elvárásokról: – Miként az elmúlt évben, idén is csak másodlagos a célkitűzés. Csapatunk zöme harminc-negyvenen túli „öregekből” áll, ezért a lényeg az, hogy élvezzük a lehetőséget, a játékot. Valamennyiünket a vízilabda iránti szeretet motivál, ezért járunk az edzésekre és a mérkőzésekre. Mondhatni, szabadidős hobbiként tekintünk sportágunkra. Már tavaly boldoggá tett bennünket, hogy a mezőny első felében, a 11. helyen végeztünk.

Idén is elégedettek lennétek hasonló helyezéssel a végelszámoláskor?

– Mindenképpen. Annak ellenére, hogy nem ismert előttünk, milyen változásokon ment keresztül a többi csapat. De annak mindig is tudatában voltunk, hogy ez az egyik legerősebb csoport, hiszen az adott városok legtöbbjében OB I-es hátterű gárdák működnek, ahol nagy számban „termelődnek” a jó pólósok. Akik vagy levezetnek ebben az osztályban, vagy éppen a feltörekvő fiatalokat itt próbálják ki.

Hogyan készült a nyáron a csapat?

– Hosszú időn át egyénileg készültek a csapattagok, kezdetben döntően úszással. Néhány hete azonban már a labdás edzések kerültek előtérbe, és egyre többet kétkapuztunk, döntően a serdülőkből és ifjúsági játékosokból álló saját csapatunk ellen. Helyhiány miatt erre azonban leginkább csak heti egyszer került sor, de a labdás edzések jól kiegészítették a többi napot.

Kik alkotják az idei felnőtt gárdát?

– Döntően a tavalyi csapat. Az ifjúságiak közül kiöregedett három játékosunkból ketten más város egyetemén továbbtanulnak, így egyedül a balkezes Paksi Benedek került végleg a felnőtt kerethez.

Mivel lennétek elégedettek a jövő nyári szezonzáráskor?

– Ha a tavalyi sikeres évet és helyezést megismételnénk, nem maradna hiányérzetünk. Ha pedig ennél is előrébb lépnénk, az már nagy ajándék lenne.

Az idei szezon csapata: Ajtai Miklós, Borsos Pál, Csendes Csaba, Dávid Levente, Gruda Miklós, Gyebnár György, Laczó Péter, Latorcai Balázs, Lukácsi Marcell, Lukácsi Sándor, Miklós Attila, Mucsi Zsolt, Paksi Benedek, Puha Zoltán, Román György, Sipaki Zoltán, dr. Szlávik Győző, Tóth Frank, Vozár Bálint, Vozár Miklós, Weinhardt Dániel, Weinhardt Márton. Továbbá szükség esetén az ifjúsági, illetve serdülő csapatból a legrátermettebbek.

Ami pedig az első kétmeccses fordulót illeti. A program. Szeptember 18., szombat, Csongrád, 10.00 óra: Csongrádi VVSE–Szegedi VTK. 11.00: Swietelsky-Békéscsaba–Invictus SC, Szolnok. 12.00: Csongrádi VVSE–Kecskeméti VE. 13.00: Swietelsky-Békéscsaba–Szegedi UVTE. 14.00: Szegedi VTK–Kecskeméti VE. 15.00: Szegedi UVTE–Invictus SC, Szolnok.

Címlapképünkön: amatőr felnőtt csapatunk jókedve egy pillanatig sem lohadt tavaly, úgy gondoljuk, ebben a bajnokságban is jellemző lesz a jó hangulat az egyleten belül vízben és vízparton egyaránt

 2021. 07. 17.   Klub, Aktuális, Eredmények, Kitekintő

Június első hét végéjén az utolsó bajnoki mérkőzést követően kimásztak pólósaink a medencéből, egy héttel később pedig egy évzáró keretében végleg lezárták a 2020–2021. évi szezont. Ezt követően kicsit több mint egyhónapos pihenőt kapott klubunk apraja, nagyja, két nap múlva, július 19-én pedig újra „belecsapnak a lecsóba”, megkezdik a felkészülést az új bajnoki sorozatra.

Mielőtt hétfőn újra találkoznak sportolóink, előtte még Fodor Ádám vezetőedzővel beszélgettünk részben arról, milyennek látja az elmúlt esztendőt, és természetesen arról, milyen tervekkel vágnak bele az új évbe? Mint emlékezetes, összesen kilenc csapatunk viaskodott tavaly a különböző szintű bajnokságokban, amelyek közül nem egy feljutott a dobogóra.

Korábbi írásainkban minden edzőnk elemezte saját csapatainak elmúlt évi teljesítményét. Téged arra kérlek, összességében mond el, mivel voltál elégedett és mivel nem a 2020–21-es szezonban?

Az utóbbival kezdem: a pandémia alaposan átrendezte az életünket, sokban gátolta a munkánkat. Igaz, ez az ország összes csapatát érintette, így valahol kiegyenlítetté vált a dolog, de a gyerekek fejlődési lehetősége miatt mégis negatívan érintett bennünket. A szárazföldi edzésekről is lemondtunk, ugyanis úgy gondoltuk, a fertőzéseknek ott nagyobb lehetősége van. De, hogy a jóról is beszéljünk: a fiatalokkal kiegészült OB II-es felnőtt csapatunk erőn felül teljesített. A korábbi évben, a koronavírus-járvány eszkalálódása miatt az idő előtt véget ért pontvadászatban nulla pontot ért el az együttes, most a középmezőnyben zárt. Itt a nagy öregek mellett kimondottan jól szerepeltek az utánpótláskorúak, különösen a kapus Vozár Miklós vagy a gólerős Lukácsi Marcell.

Akkor nézzük az országos bajnokságokban szereplő utánpótlás csapatainkat.

A serdülő és ifjúsági gárdánk „rákfenéje” az edzéslátogatottság hiánya volt, különösen az idősebbeknél. Ha több munkát tettek volna bele, szebb eredményeket érhettünk volna el. Bár tény, ilyen körülmények között is helyt álltak ifistáink, serdülő csapatunk pedig az év során sokat fejlődött, a sorozat végére egyre erősebbé vált annak ellenére, hogy tavaly nyáron a legjobb négy, akkor már utánpótlás-válogatott játékosunkat elvesztettük (mint ismert, eligazoltak Egerbe, Pécsre – a szerk.). Gyermek korosztályú csapatunk bronzérme nagyon szép teljesítmény, ami akár még szebben is csilloghatott volna.

Hogyan láttad a vidékbajnokságokban szerepelő alakulataink teljesítményét?

A sok edzés minden fronton megtette hatását. Itt is csíptek el érmet csapataink, ami edzőink munkáját dicséri. Egyértelműen előre léptek ezek a korosztályok. Ez még a legkisebbekről is elmondható, pedig esetükben a pandémiás időszak miatt nehéz volt a toborzás. Sok volt az abszolút kezdő, de ők is az év folyamán óriási fejlődésen mentek keresztül. Így végül összességében is elmondhatom, hogy eredményes évet zártunk.

Bár egyelőre a felkészülés nem kezdődött meg, lehet már a jövő céljait megfogalmazni?

Úgy gondolom, ez még korai. A különböző szintű bajnokságok is csak majd ősszel kezdődnek, addig a munkáé lesz a főszerep, és ha látjuk a nyári alapozás végét, akkor könnyebb lesz a célokat megfogalmazni. Egy biztos, ezt a fejlődési trendet szeretnénk megtartani. A vidékbajnoki sorozatból felkerülők esetében pedig ez hatványozottabban igaz, hiszen mondhatni, majdnem új közegbe kerülnek. Látom, hogy a fiatalok egyre jobban megszerették sportágukat, ezért ugyancsak fontosnak tartom, hogy a jövőben még jobban érezzék ezt a szép játékot.

Úgy tűnik, a létszámra nem lehet panasz…

Valóban. Kilenc csapatunk indult az elmúlt szezon pontvadászatában, a 2021–2022. éviben is hasonlóan tervezünk. Az új sorozatban ismét ott lesz az OB II-es felnőtt csapatunk, miként utánpótlás szinten szintén indítunk ifjúsági, serdülő és gyermek gárdát az országos bajnokságban. A vidékbajnokságban új lesz, hogy beneveztünk egy serdülő együttest, továbbá akárcsak tavaly, részt vesznek a sorozatban a gyermek III., gyermek IV. és baby korosztályú pólósaink, miként továbbra is terv a gyulai egylet benevezése. Tény, lassan annyian vagyunk a klubban, hogy a vízfelület nagysága szab határokat.

A nyár az alapozó munka mellett a felkészülési meccsekről és tornákról is szól. A menetrend már körvonalazódott?

Mondhatni teljes egészében. Újdonság, hogy az utánpótlásnak is szervez a szövetség Magyar Kupa-sorozatot, amelybe serdülő és gyermek csapatunkat nevezzük. A vidékbajnoki együtteseknek Nyári Kupa néven fut majd egy program, ahol a gyermek III. és baby csapataink indulnak. Ugyanezt a két korosztályt neveztük a Szarvason idén második alkalommal kiírt Fodor Rajmund Kupára. A hagyományos szentesi Diapolo Kupán az ob-s serdülő és gyermek alakulataink rajtolnak el. Szeptemberben a Takaréktár Kupán lesz ott utánpótlásunk. Emellett számos felkészülési edzőmérkőzést tervezünk felnőttjeinknek és az utánpótlásnak, zömében a környékbeli csapatok ellen, hogy kissé megtörjük a hétközi monotóniát. Ugyanis a hétfői találkozást követően keddtől már napi két edzést tartunk a gyerekeknek. Edzőtábort viszont idén csak hazai körülmények között szervezünk.

Címlapképünkön Fodor Ádám vezetőedzőnk – fotó: Such Tamás

 2021. 07. 10.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Immár nyolc éve, hogy működik egy kihelyezett utánpótlásbázisunk a fürdővárosban Gyulai Vízilabda Klub néven, amely a legfiatalabbak vidékbajnoki sorozatában játszik évről évre. A közel egy évtized alatt Béládi Csaba kezében futott össze a szál, és minden esztendőben 10-15 fiatal sajátította el kezei alatt a sportág alapjait.

Korábban kevés sikerélményben volt részük a gyulai fiataloknak, rendre az utolsó helyen végeztek, ám idén a nyolc csapatos gyermek IV. korosztályos bajnokság Délkeleti csoportjában egy gárdát már megelőztek. Ám ebben a korosztályban nem is annyira a győzelmek, a helyezések a legfontosabbak, sokkal inkább az az értékmérő, mennyit fejlődnek a fiatalok egy év alatt, illetve kik ragadnak meg a sportágban, és kik kerülhetnek be a békéscsabai „központba”?

– Tizenhárom évvel ezelőtt kerültem a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubhoz edzőnek, ebből nyolc évet a gyulai fiatalokkal foglalkoztam – mondta az idén a klubtól búcsúzó tréner, Béládi Csaba, akit az évzárón egy emlékplakettel jutalmazott az elnökség. – A majd egy évtizednyi fürdővárosi tevékenységem során csaknem száz gyerek fordult meg a kezem alatt, akiknek mintegy harmada ma már Békéscsabán játszik a különböző korosztályokban. Akadtak köztük bőven tehetségek is, sőt olyanok is, akik a különböző szintű utánpótlás-válogatottba is meghívót kaptak. Büszke vagyok olyan tanítványaimra – a teljesség igénye nélkül –, mint a később a labdarúgást választó tehetségekre, az Oláh ikrekre, a ma már az egyik OB I-es élgárda utánpótlásában vízilabdázó Gellény Zétényre, vagy a csabai együttesekben vitézkedő Csatári Szabolcsra, Dobos Ferencre, a maiak közül pedig Nánási Hunorra, Szabó Barnabásra, Kováts Hunorra. Csak a legutolsó másfél évben 22 gyerekeket adtam át az anyaegyesületnek Békéscsabára.

De nézzük az utolsó esztendőt. Tavaly nyáron tucatnál több, köztük sok újonccal vágott neki Béládi Csaba az új szezonnak. Ez volt a Gyulai VK gerince, akikhez időnként néhány békéscsabai fiatal párosult a meccseken. Miután ebben a korosztályban a békéscsabai-gyulai gárda együttesen nagyon népes, a megyeszékhelyi trénerrel, Csabai Zoltánnal együtt azon dolgoztak, hogy minél több játéklehetőséghez jussanak a gyerekek, minél több meccsrutint szerezzenek. S hogy hová fejlődtek a fürdővárosi fiatalok?

– Voltak gondjaink a koronavírus-pandémia miatt – folytatta a gyulaiak mestere. – A Várfürdőben nem tudtunk edzeni, ezért hét hónapon át Békéscsabára ingáztunk az anyaklub és a szülők segítségével. Hetente kétszer a Csirkefogók VK busza szállított át bennünket, akkor nyolcvan-kilencven százalékos volt az edzéslátogatottság, máskor a szülők hozták-vitték a gyerekeket, ilyenkor viszont ötven-hatvan százalékos. Ez sajnos jócskán behatárolta a fejlődési lehetőségeket. Akik hetente négyszer-ötször tudtak járni az edzésekre, azok úszástudásban, labdabiztosságban, taktikában is előre léptek, mások viszont lemaradtak. Így tapintható különbség alakult ki a gyerekek tudása között.

Mint fentebb említettük, ebben az esztendőben már akadtak sikerei is a gyulai gyermek „négyes” gárdának. Amire a legbüszkébbek: a Mórahalom együttesét megelőzték a bajnoki végelszámoláskor.

– Tény, a rájátszásbeli Csongrád és Szentes csapatai jóval előttünk jártak, pláne az alapszakasz együttesei – foglalta össze az idei tapasztalatokat Béládi Csaba. – Ellenük csak egy-egy negyedben voltunk méltó ellenfelek, a találkozók többségében szétúsztak bennünket, és technikai és taktikai téren is előttünk jártak. De arra büszke vagyok, hogy helyenként már volt tartása a csapatnak.

S hogy mit hozhat a jövő? A tervek szerint a jobbak idén is átkerülnek a békéscsabai utánpótlásbázisba. Marad öt-hat ifjú vízilabdás, akik köré új csapatot kell építenie a majdani új edzőnek.

Címlapképünkön a gyulai fiókcsapatunk 2021-ben