ímkézett bejegyzés

 2024. 06. 23.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a serdülő csapatunk, amely fiatal edzőjével, Zsilák Lászlóval végig dolgozta a 2023–2024. bajnoki évet, és húsznál is több mérkőzésen szállt vízre a szezonban – fotó: T. Petka Anita

Vegyesnek tűnik a kép, ha az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő serdülő csapatunkról van szó. Az alapszakaszban 8 győztes és három vesztes meccs után 24 pontot gyűjtöttek, amivel a negyedik helyen zártak, majd következett a rájátszás, ahol viszont az erős felsőházi mezőnyben egy pontra tellett.

Serdülő csapatunk fiatal edzőjével, Zsilák Lászlóval elemeztük az elmúlt esztendő történéseit, változásait.

Milyen célt tűztél ki magad és a csapat elé, mit szerettél volna elérni a nyár, illetve a bajnokság folyamán?

Nyáron elsősorban az volt az elsődleges célom, hogy megismerjem a csapatot, hiszen akkoriban költöztem haza Békéscsabára egyetemi tanulmányaim befejezése után. Igyekeztem minél hamarabb a csabai légkörhöz akklimatizálódni, ami egész gyorsan sikerült is. Megismerve a fiatalokat, addigi teljesítményüket, olyan további célokat tűztem ki, miszerint rávezetni őket az A1-es szintű edzések elvégzésére, ami ugyancsak elég hamar teljesült. Az alulról fölkerülő és „régi” serdülő játékosaink fokozatosan összecsiszolódtak már a nyár folyamán is.

Miben fejlődtek legtöbbet a gyerekek?

Úszástudásban és erőnlétben látványos előrelépést tapasztaltam. Kezdetben a legegyszerűbb taktikai megoldásokat gyakoroltuk, amint ez sikerült, jöhetett a következő lépcsőfok.

Mik voltak ezek az elemek?

Az alap a kemény szoros emberfogás volt, különösen azért, mert hosszú volt a bekksorom. Emellett az M-zóna erősítése is fontos volt, amivel olykor megleptük ellenfeleinket. Ezt tovább kell fejleszteni ebben az évben is, hogy folyamatosan egy egész negyeden át alkalmazni tudják. A sikeres alapszakasz után más kaliberű ellenfelek következtek a felsőházban. Ezért az egyéni fejlesztés is előtérbe került, úgy, mint a koncentráció fokozása, de emellett a fizikai erőt is igyekeztem növelni. Visszatekintve az esztendőre: minden játékos sokat fejlődött, elérte azt a szintet, ami biztató volt és lesz a játékunkban.

Maradt hiányérzeted a csapattal kapcsolatban a szezon végeztével?

Maradt. Nem a csapattal kapcsolatban, hanem a pontjaink számát illetően. Sajnos, sokszor előfordult, hogy tudásunkhoz képest nem igazán jött ki számunkra a lépés. Mindez visszavezethető rám, mert főfoglalkozásomból kifolyólag nem minden edzésen tudtam részt venni. De amiatt is maradhatott hiányérzetem, mert gyakran sújtottak bennünket sérülések, betegségek, eltiltások, no és a vége felé előfordult néha egy kis fegyelmezetlenség is.

Hogyan tovább? Az már tudható, hogy 13 eddig gyermek korosztályú kerül fel hozzád az új szezonra, de hányan öregednek ki serdülőid közül? Kikkel számolhatsz az új bajnokságban?

Tény, a gyermek korosztályú másodévesek közül tizenhárman csatlakoznak a serdülő csapathoz, és mindössze hárman öregszenek ki tőlünk, vagyis lesznek ifjúsági korúak. Könnyű dolgom lesz, hiszen eddig is népes volt ez a korosztály, az évet 13 játékossal küzdöttük végig, sőt, olykor a gyermek csapatból is érkezett erősítés az év folyamán a mérkőzésekre. Közülük, mint említettem, mindössze hárman öregszenek ki, így a nyári alapozást várhatóan huszonhármas kerettel kezdjük meg júliusban. A felkerülők sem ismeretlenek előttem, a korábbi közös edzések miatt, a népes létszám pedig sokat segíthet az edzéseken, például sokat lehet gyakorolni majd a hat-hat elleni játékot. Úgy vélem, egy jó képességű gárdával folytathatom a munkát, nem véletlen, hogy az új bajnokságban sokat várok ettől a csapattól.

 2024. 06. 20.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a 2023–2024-ben az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő békéscsabai csapat Fodor Ádám vezetőedzővel. A társaság közül 13 játékos nyártól már a serdülők között bizonyíthat – fotó: T. Petka Anita

Gyermek I. korosztályú fiataljaink évértékelőjével folytatjuk sorozatunkat. Egy kicsit ketté bontjuk ezt a korcsoportot, ugyanis volt egy keret, amelyik a Délkeleti területi vidékbajnokság Zöld csoportjában szerepelt, és egy másik, amelyik az országos utánpótlás-bajnokságban. Ám itt hozzátesszük: rugalmas volt a keret, ugyanis jól működött az átjárás a két egylet között az év folyamán.

Az értékelésben a fiatalok trénere, Fodor Ádám vezetőedző volt segítségünkre.

Hány gyerekkel vágtatok neki az idénynek tavaly nyáron, és hányan maradtak meg az idei évzáróra?

Szerencsére elég népes volt ez a korosztály, ugyanis 22 fiatal jelent meg az első edzésen, akik közül a mai napig húszan meg is maradtak.

Feltételezem, azért nevezett a klub két bajnoki sorozatba is, hogy minden gyerek játéklehetőséget kapjon.

Ez is szempont volt, de az is, hogy ez a csoport két évjáratot, a 2009-ben és a 2010-ben születetteket öleli fel. Nem beszélve arról, hogy itt akadtak olyanok, akiknek némi lemaradásuk volt, amit be kellett hozniuk.

Milyen volt átjárás a két bajnoki rendszerben szereplők között?

Az országos bajnokságban szereplők esetében volt egy mag, ami stabil volt. A területiből azok, akik dinamikusan fejlődtek, egy idő után lehetőséget kaptak arra, hogy az erősebb csapatban is bemutatkozzanak. Az év végére a fejlődésüknek megfelelően szinte mindenkinek megadatott, hogy a „nagycsapatban” is játsszon. Sőt, akadtak olyan ügyesek is, akik a gyermek III., illetve a IV. korosztályból is feljátszhattak.

Akkor most nézzük külön-külön a kétféle bajnoki rendszerben szereplők teljesítményét. Kezdjük a Délkeleti területi vidékbajnokságban szereplőkkel.

Itt a gyengébb Zöld csoportba kaptunk besorolást, ahol ezüstérmesek lettünk. Lehet, jobb lett volna az erősebb csoport, ugyanis itt egyedül a Mórahalom volt igazi ellenfél, amely egyébként a Piros és a Zöld csoportban is azonos gárdával indult. A kezdetekben velük szemben is gyengén szerepeltünk, ám a fejlődést mutatja, hogy a szezon második felében már méltó ellenfelük voltunk. Tény, nálunk azok a gyerekek szerepeltek elsősorban a vidékbajnokságban, akik más fejlődési görbét írtak le. Célunk az volt, hogy ők is sok élesmeccses játéklehetőséget kapjanak. Eredményességüket, fejlődésüket alátámasztja az ezüstérem. Időközben azt is megtapasztalhattuk, hogy semmiben sem voltunk lemaradva az erősebb Piros csoportos csapatoktól. Sőt, a korábbi országos bajnokságban és a területiben meglévő szakadék is nagyon leszűkült, ezért is kaphattak időnként helyet a „nagycsapatban”.

S akkor nézzük az országos utánpótlás-bajnokság eredményességét!

A bajnoki kiírás azt rögzíti, hogy a három korcsoport, a gyermek, a serdülő és az ifjúsági csapatok együttes teljesítménye határozza meg azt, hogy mely klubok kerülhetnek a felső-, a közép-, illetve az alsóházba. Már a korábbi években is a gyermek korosztályúak voltak a húzó ágazat. Ám tavaly nem sikerült a felsőházba kerülnünk, most viszont igen, miután az alapszakaszt a második helyen zártuk egyetlen pont hátránnyal a miskolciak mögött, miközben a serdülőink és az ifjúságiak is sokat erősödtek. A rájátszás közben jött a kéthetes nyári uszodai átállás, ami alaposan megbolygatta a csapatot. Mai napig nem is értem igazán, hogy egy időre miért estek ennyire vissza a teljesítmények. Viszont annak örülhettünk, hogy mégis az A2 csoport legjobb csapataival folytathattuk a tavaszt a felsőházi rájátszás során, ami a további fejlődés szempontjából nagyon fontos. Végül egyetlen kakukktojás maradt ebből a szakaszból, mégpedig a miskolciak elleni visszavágó, ami túlságosan is borsodi fölényt hozott. Igaz, erre a találkozóra a ceglédiek elleni rangadót követő 24 órán belül került sor, ami fáradtsággal, utazással is járt. A rájátszás többi meccse azonban végig szoros találkozót hozott.

Milyen konklúziót vonhatsz le mindebből?

A legfontosabb, hogy minden területen rengeteget fejlődtek fiataljaink. Ugyanis ebben a korosztályban nem is az a legfontosabb cél, hogy bajnokok legyünk, sokkal inkább az, hogy megtartsuk a gyerekeket a sportágnak, amit szívesen űzhetnek tovább, fejlődjön a játéktudásuk, javuljon a hozzáállásuk, csapatként gondolkodjanak, örömmel végezzék az edzésmunkát.

Sokan korosztályt váltanak a nyáron. Hogyan alakul az új gyermek korcsoport?

A húsz fiatalból 13 feljebb lép a serdülő korosztályba, ugyanakkor alulról, a gyermek III. korcsoportból tizenegyen lesznek valós gyermek I. korosztályúak. Ebből látható, alaposan kicserélődik a gárda, ami egyben azt is jelenti: új csapatot kell építeni. Némi könnyebbség, hogy az alulról érkezők zöménél nem ismeretlen ez a korcsoport, mivel néhányan már kaptak lehetőséget az országosban is megtapasztalni az elvárásokat.

 2024. 06. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön: fiatal edzőnk, Katona Péter az egyik mérkőzés szünetében eligazítást tart csapatának

Katona Péter két korosztályt, a gyermek III. (2011-ben születettek) és a gyermek IV. (2012) vitte végig az év folyamán. Értelemszerűen a Délkeleti területi vidékbajnokságban ezért két külön gárdával álltak ki fordulóról fordulóra. Fiatal edzőnkkel taglaltuk az elmúlt esztendő történéseit.

Milyen létszámmal dolgoztál az év folyamán?

Mind a két évjáratban 11-11 gyerek járt edzésekre. Jó lett volna, ha népesebb a két gárda, de egy kicsit erre a korcsoportra is hatott a beiskolázáskor kitört Covid-járvány. Ezért előfordult, hogy a gyermek „négyesek” közül egy-egy ügyesebbnek olykor föl kellett játszani a „hármasok” közé, de ugyanígy volt, hogy egy-egy gyulai baby korosztályos a mi „négyes” csapatunkban kapott helyet. A folytatásban válasszuk szét a két évjáratot. Kezdjük a kisebbekkel! A 2012-ben születettek teljesen új helyzetbe kerültek azzal, hogy már nem a baby szabályok szerint játszottak. Ennek megfelelően sok új dolgot kellett tanulniuk.

Nem voltak teljesen ismeretlenek előttem, de tény, tavaly nyáron szembesültem igazán azzal, hogy milyen „anyagból” fogok dolgozni, amikor a baby korcsoportból kiöregedtek följebb léptek hozzám. Ugyanakkor a bajnoki mezőnyhöz nem volt viszonyítási alapom, ez csak menet közben derült ki. Mindezek ismeretében igyekeztem a korosztálynak megfelelő játékstílust kialakítani, a gyerekek életévéhez alkalmazható taktikai elemeket gyakoroltatni.

A nyolcfős mezőnyben a hatodik helyen zártak. Elégedett vagy ezzel?

Ők még nagyon fiatalok, nem az volt a fontos, hogy hol végzünk, sokkal inkább az, hogy egy év alatt honnan hová jutottunk.

És ha ezt nézzük, milyen tapasztalataid vannak?

Pozitív. A bajnokság elején az élcsapatokhoz, a nagy hagyományokkal rendelkező Szolnokhoz, Szegedhez, Szenteshez képest jelentős lépéshátrányban voltunk, sokszor nagy gólkülönbséggel maradtunk alul. Az idő előrehaladtával a sok tanult elem egyre jobban rögzült a gyerekekben, és a szezon vége felé már minden csapattal egyre inkább partiban voltunk. Annak ellenére, hogy olykor a betegségek, egyéb hiányzások és a szűk merítési lehetőség miatt akadtak problémáink.

Ez a garnitúra korosztályt vált, eggyel följebb lépnek. Más feladatok várnak majd rájuk?

Mindenképpen. Idén nyártól speciálisabb képzést kapnak, és szélesedik majd a taktikai repertoárjuk. Még többet kell gyakorolni például az emberelőnyös és hátrányos helyzeteket, de sorolhatnám. Az elmúlt évben még sok elem inkább a baby korosztályból maradt vissza, ezekből egyre kevesebbre van szükség a jövőben.

Akkor nézzük az „öregebbeket”, a 2011-eseket.

Amikor átvettem őket, már tudtam mire képesek. De azzal is tisztában voltam, hogy a korábbi teljesítményüket tekintve többre hivatottak.

A kilenccsapatos mezőnyben a negyedik helyre futottak be. Ez előrelépés…

Valóban, de ehhez sok munka kellett év közben. No meg az, hogy egy kivételével mindig komplett csapattal tudtunk kiállni. Így aztán minden ellenfelünkkel szemben jó meccseket játszottunk, ami ugyancsak segítette a fejlődésüket. De az is tény, egyszer-egyszer fontos pontokat hullajtottunk el. Összegezve: jó úton haladtunk, hiszen föl tudtuk venni a versenyt az erősebb háttérrel rendelkező csapatokkal szemben is.

Miben léptek igazán előre ennek a korosztálynak a fiataljai?

Több dolgot is kiemelhetek, úgy mint kohézió, küzdeni tudás, javuló játékfegyelem, de a legfontosabb: csapatként, egymásért küzdöttek egész évben.

A korcsoportváltások miatt a gyermek „hármasok” feljebb kerülnek, új edző veszi át őket. A „négyesek” a tervek szerint maradnak Katona Péter irányítása alatt, de az új szezonban eggyel följebb játszanak. Ugyanakkor 14 baby korosztályos is korcsoportot vált, ebből meríthet Katona Péter a 2024–2025-ös szezonban a gyermek IV. korosztályosok esetében.

 2024. 06. 10.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Ők tizenketten, akik az év folyamán a legjobb teljesítményt nyújtották a különböző korosztályokban kiváló hozzáállással, számottevő fejlődéssel

Szombaton az OB II-es csapat utolsó bajnoki mérkőzésével, ma pedig a békéscsabai Rendezvénypajtában megtartott évzáró ünnepséggel végképp lezárta klubunk, a 2023–2024-es esztendőt.

Több mint száz pólóspalánta és megannyi szülő érkezett a Rendezvénypajtába a délutáni órákban, ahol klubunk vezetése és az edzők fogadták a tanítványokat. A korábban megszokottakkal megegyezően értékelték az esztendőt, de előtte Borsos Pál elnök kihangsúlyozta megnyitójában, hogy sok munkával ismételten egy nehéz éven vagyunk túl. Majd hozzátette: „Az idén is jó úton jártunk, az eredményeink azt bizonyítják, jó szakmai munka folyik klubunkban.” Kitért arra is, hogy hamarosan következik az Árpád fürdő egy kisebb felújítása, de az eddigi jelzések szerint ez nem befolyásolja az edzéseket, továbbra is megfelelő vízfelülethez jutnak pólósaink.

A folytatásban Balázs Lajos ügyvezető elnök emelkedett szólásra, amelyben kifejtette: „Hosszú idő után az országos utánpótlás-bajnokságban az idei volt a legjobb teljesítmény, hiszen csapataink az A2 osztályban az alapszakasz után a felsőházban folytathatták, ahol hétről hétre élvezetes meccseket játszottak, amivel egy régi vágyunk teljesült.”

Persze gondok is adódtak, ezek egyike a komoly mértékben megemelkedett útiköltségek voltak, márpedig minden hét végén több csapatot is mozgatni kellett. A majd 40 százalékos növekedés egy kicsit fel is borította a költségvetést. „Még jó, hogy van a TAO támogatás, ez sokat jelent klubunk életében – folytatta az ügyvezető. – Amit ezúton is köszönünk támogatóinknak és a szülőknek is, hiszen sokszor rajtuk keresztül vezetett az út a lehetőségekhez.” Érdekességként hozzáfűzte: nagyon sok a megyénken kívüli támogatónk ezen a téren. De visszatérve a szülőkhöz: körükben sokan a munkájukkal is segítik a klub működését.

Fodor Ádám vezetőedzőnk az eltelt év szakmai munkáját értékelte. A legkisebbekkel, a baby korosztályosokkal kezdte, akikről megállapítható, hogy nagyon sokat fejlődtek a szezon folyamán. A sajátságos szabályok miatt (például a gólokat nem számolják ebben a bajnokságban) számukra a szezon végén rendeztünk egy négycsapatos tornát, ahol már a gyermek IV. korosztályosoknak szóló szabályok szerint játszottak. Az ott elért ezüstérem mindent elárul, jó visszajelzés volt fejlődésükről. A gyermek IV. korosztályosok esetében a hatodik helyezés értékes, különösen annak fényében, hogy a nagy múltú egyesületekkel kellett játszaniuk fordulóról fordulóra. A gyermek III. korosztályosok pedig kis szerencsével a dobogóra is felállhattak volna (negyedikek lettek). Erőn felül teljesítettek ők is.

Ezt követően áttért az országos bajnokságban szereplő gárdáinkra, de előtte megemlítette a gyermek I. korosztályosok vidékbajnoki szereplését, amelyben kiemelte, szép teljesítmény volt a Zöld csoportban elért ezüstérmes helyezés. „Az országosban mindig arra törekszünk, hogy a magasabb csoportba lépjünk. Idén sikerült elérni, hogy a rájátszást a felsőházban folytassuk. Közelítünk a kvalifikációs hely felé, most már ez lehet majd a következő cél.”

Végül szó esett arról, hogy holnaptól öthetes pihenő időszak következik, majd július 15-étől az országos bajnokságokban szereplők kezdik meg elsőként a munkát, majd egy héttel később, július 22-étől a kisebbek is. Az már biztos, hogy augusztus 2–4-e között lesz idén a Diapolo Kupa felkészülési torna, a serdülő korosztálynak pedig azt követően.

A nap egyik fénypontja volt, amikor a gyermek I. korosztályúak átvehették a megérdemelt ezüstérmüket. Ezt követően pedig Borsos Pál elnök díjazta a korosztályok legjobbjait, mégpedig a következő játékosait: Geszner Balázs, Szabó Máté, Balogh Csanád, Balogh Bence, Uhrin Zsombor, Bódi Bercell, Machlik Máté, Zimbrán Milán, Szathmáry Zsombor, Pallag Nándor, Budai Tamás és Hajdu Andor. Elismerésben részesültek azok a szülők közül hárman, akik nagyon sok támogatást nyújtottak a klubnak, nevezetesen: Tasnádi Tibor, Tasnádiné Petka Anita és Such Tamás.

Az ünnepélyes évzáró egy pörköltes vacsorával zárult.

 2024. 03. 19.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Az elmúlt héten jelent meg egy írásunk arról, hogy már 1936-ban létezett, működött a vízilabda sportág Békéscsabán, amit egy régi felvétel alapján állapíthattunk meg. Igaz, ennél többet nem sikerült megtudnunk életükről, mindennapjaikról, eredményeikről. Eddig.

Március 15-ei cikkünkben https://csabapolo.hu/site/bekescsaba-a-vizek-vizessportok-varosa-szaz-eve/ felhívtuk olvasónk figyelmét arra, hogy aki esetleg tud a család, a szomszédság, a rokonság nagy öregjei köréből bárkit is, akinek emlékei vannak, vagy elbeszélésekből hallott az 1936-os évek környéki Árpád fürdőbeli életről, különös tekintettel a vízilabdához kapcsolódó élményeiről, krónikákból, jelezze klubunknak. Nem kellett sokáig várnunk. Ráadásul „belső” körökből indult ki a felfedező „túra”.

Nevezetesen a múlt évszázad ’70-es, ’80-as éveinek egyik vízilabdázójától, Szedoglavits Istvántól. Bár neki sem lehettek közvetlen emlékei a nagyon régmúltról, mivel ő az ’50-es évek szülötte, ám valami derengett neki arról, hogy egy egykori általános iskolás osztálytársának édesapja a régmúltban vízilabdázott. Egy gyors telefon és egyeztetés után máris nekem továbbította a labdát. A „kulcs” Molnár Lajosné, Magdika.

Innen már roppant egyszerűvé vált minden, hiszen Molnár Lajos neve később fogalom lett a fürdővárosban. A remek úszóedző évtizedeken át dolgozott Békéscsabán, majd az utolsó évtizedeket Gyulán, megteremtve a város vizes hírnevét a sportágban. Olyan tanítványok kerültek ki a keze alól, mint a kétszeres olimpikon és hosszútávúszó olimpiai döntős Nagy Sándor, vagy a hazai és nemzetközi vizeken remeklő Faniszló József, a Kassai és Legeza testvérek, Vass Gyula, az újabb generációból Kovács László, a Jeszenszky testvérek, Fábri György és sorolhatnánk.

De vissza a 2010 tavaszán elhunyt Molnár Lajoshoz, illetve a mai is élő 92 esztendős feleségéhez, Magdi nénihez, akit Szedoglavits Pista jóvoltából hamar elértem, és aki nagyon szívesen mesélt a régmúltról. Tehette ezt nemcsak azért, mert ma is frissen emlékszik a régi időkre, hanem azért is, mert egy nagyon nagy archívumot örökölt férje után, amit azóta is gondoz mind a mai napig. Olyannyira, hogy 2012-ben egy könyv is megjelent Életem az úszás címmel Molnár Lajos életéről és munkásságáról, amelyben az egész sporttevékenysége dokumentálva lett. Ebből és Magdika elbeszéléséből sok mindent megtudtunk, már ami a 2. világháború előtti békéscsabai vízilabdát illeti. Olyannyira, hogy a visszaemlékezés mellett újabb archív fotók is előkerültek, és rendelkezésünkre bocsájtotta Magdika.

Mindenekelőtt: a békéscsabai Árpád fürdő 1922-es építésekor három medence állt a nagyérdemű és a sportolók rendelkezésére, amelyek közül hajdanán az egyik mélysége elérte a két métert (első kisképünkön), vagyis alkalmas volt a vízilabdázásra is. Sőt, műugró állvány állt az egyik végén, és műugró élet is zajlott a viharsarki megyeszékhelyen. Így aztán az 1936-os kép (ezt közöltük az előző írásunkban) mellé egy 1940-eset is kaptunk Magdikától. Értékét növeli, hogy ezen már valamennyi játékos név szerint szerepel. A ’36-os és ’40-es képet összehasonlítva is nagy az átfedés, többen akadnak, akik mindkét felvételen szerepelnek.

Az újabb, 1940-ben készült képen (ami nálunk a címlapkép), balról: Institóricz György szakosztály vezető, Sándor László, Varga Mihály, Molnár Lajos, Mórocz Mihály, Bogár Imre, Kiszely András és Róth János. Szerepelt még ebben a csapatban, de nincs a fotón, a szakosztály vezető fia, akinek a keresztneve nem ismert, valamint egy Lipták nevű ifjú pólós.

– Ez a csapat CSUE néven szerepelt, és 1940-ben az OB II-ben országos vidékbajnoki címet nyert – tudtuk meg Magdikától. – Nagyon összetartó társaság volt. A melegebb időszakot leszámítva nehezen találtak edzéslehetőséget, hiszen Békéscsabán nem volt fedett uszoda, és a víz hőmérséklete sem volt elfogadható a nyári hónapokat leszámítva. Ezért sokszor előfordult, hogy vonatra ült a csapat, és Orosházára, illetve Hódmezővásárhelyre jártak át edzeni. A játékosok közül például Róth János egyben a szertáros is volt. Mórocz Mihályról azt tudjuk, hogy „civilként” főkönyvelőként tevékenykedett. Kiszely András később Bécsbe kerül, ott is halt meg, illetve temették el.

– Kiszely András a nagybátyám volt – ezt már a 83 éves Tomka Attilától, a dél-alföldi régió egyik ismert zenekarának, a Sigma együttesnek egykori dobosától tudtuk meg. – Nagybátyám valóban Bécsben hunyt a háború vége felé, amikor behívták katonának. Debrecenben állomásoztak, amikor egy nagy tankcsata alakult ki a város környékén, ő pedig komoly fejsérülést szenvedett. A németek elszállították Bécsbe, hogy ott gyógykezeljék, ám nem élte túl sebesülést. Az egyik unokaöcsém, dr. Kemenesi Sándor fölkutatta sírhelyét és le is fotózta (második kisképünkön). Azóta egy haditemetőben nyugszik.

Nagyot léptünk előre ezekkel az újabb információkkal, amik bizonyítják, hogy lassan egy évszázada létezik kisebb megszakításokkal vízilabdaélet a Békés vármegyei székhelyen, s amely napjainkban egyre acélosabb, egyre több gyerek ismerkedik meg és gyakorolja a sportágat. S ami, reméljük, ugyanilyen hosszú életű marad.

Jávor Péter