ímkézett bejegyzés

 2026. 08. 31.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A kép a 2021–22. évi országos utánpótlás-bajnokság egyik gyermek korosztályú mérkőzésén készült, amikor a még békéscsabai színekben játszó Rácz Domonkos keresi a helyzetbe hozható társat a ceglédiek elleni találkozón. Azóta a KSI és az utánpótlás-válogatott egyik erőssége a Domi névre hallgató még mindig csak 17 éves pólós – fotó: T. Petka Anita

Az elmúlt években egyre inkább „népesedik” a hazai OB I-es mezőny olyan játékosokkal, akik Békéscsabáról indultak. Itt, a megyeszékhelyen ismerkedtek meg a vízilabdával, játszottak sok éven át a csabai utánpótlásban, kimagasló teljesítményt nyújtottak az a meccseken, amire az első osztályú klubok is felfigyeltek.

Mivel a csabai Csirkefogók Vízilabda Klub deklarálta, hogy nevelő egyesület, így érthető, hogy többen a nagyobb lehetőségek reményében, mások a továbbtanulás miatt elfogadták a kiemelt egyesületek hívását. Az elmúlt hat esztendőben öt olyan játékosunk került a hazai OB I-es klubokba, akik az elmúlt hétvégén egyszerre ugrottak vízbe új csapatukban a BENU férfi Magyar Kupában.
A hétvégi kupasorozat után őket szólítottuk meg, valamennyien ugyanazokat a kérdéseket kapták, miszerint:

1. Hogyan érzed magad a jelenlegi klubodban?
2. Milyen poszton számítanak rád?
3. Figyelitek-e egymás teljesítményét?
4. Mi a középtávú célod?
5. Az adott városban tanulsz valamit?
6. Követed-e egykori klubod történéseit?

S akkor nézzük kik ők (abc sorrendben)!

Komlódi Marcell

2007-ben született, 2022-ben került Szegedre.
1. Négy évvel ezelőtt kerültem a Tisza-parti városba, már akkor úgy fogadtak és úgy kezeltek, mint aki itt nőtt fel. Ez azóta is így van, mindenki segítőkész. Így érthető, hogy jól érzem magam Szegeden, ráadásul jó kapcsolatokat építettem ki.
2. A modern pólóban az a jó, ha mindenhol bevethető az ember, de azért engem elsősorban bekknek hoztak föl a felnőtt csapathoz. Az utánpótlásban játszottam a kapás oldalon, ha kell, ott is számolhatnak velem.
3. Tibivel és Zsombival korábban nem sokat beszéltem, de figyeltem a teljesítményüket. Rácz Domival már szorosabb a kapcsolatom, van rálátásom a fejlődésére, és Leventével is sokat beszélgettünk.
4. Most két évet írtam alá Szegeden, de ebből akár több is lehet. Különösen azért, mert a Szegedi Egyetemre járok. Annak befejezéséig jó lenne maradni, de a lényeg: mindenképpen az OB I-ben szeretnék játszani közép és hosszú távon is.
5. Tavaly rekreáció és életmódot tanultam az egyetemen, amiben nem találtam a helyemet, egy év után otthagytam. Most szeptembertől turizmus és vendéglátást tanulok, ez hét féléves szak.
6. Ismerem volt klubom eredményeit, mivel megmaradt a kapcsolatom a csabai játékosokkal. Sőt, Fodor Ádámmal is jó viszonyt ápolok azóta is.

Pónya Tibor

2004-ben született, 2020-ban került Pécsre, ma a Debrecen játékosa.
1. Jó ebben a városban élni, jók a klubon belül és azon kívüli körülmények, mondhatom úgy is, biztonságban érzem magam. A csapat is egyre jobban összeáll, ez lesz a harmadik szezonom, úgy látom szép esztendő vár ránk.
2. Az első számú posztom a rosszkéz oldal, de ha kell, bekkelek. Sőt, játszottam a kapás oldalon is. Szerencsére meg tudok oldani többféle feladatot is, az edzőm ezért több poszton számíthat rám.
3. Zsomborral egy klubban vagyok és voltam is Békéscsabán és Pécsen, őt mindennap testközelből látom. Rácz Domonkost különösen figyeltem és drukkoltam neki, amikor az utánpótlás-válogatottal sikereket értek el. De mindez érvényes Komlódi Marcira is.
4. A harmadik szezonomat kezdem meg a debreceniek színeiben, és az egyetemen is ősztől harmadéves vagyok. Amíg diák vagyok, bízom abban, hogy itt alapemberként számolnak velem. Hogy mit hoz a jövő tanulmányaim befejezése után, az még nagy kérdés. Talán még az is benne van, hogy külföldön folytatom a pólót.
5. Gazdálkodás és menedzsment szakra járok. Nagy előny a sportolók számára, hogy az egyetem támogatja a sportot. Nincs gondom a két terület összehangolásával, az eddigi vizsgáim osztályzatai háromtól ötig szólnak. Akad nehéz tantárgy, mint a számvitel, a gazdasági matematika, de ezeket az akadályokat simán vettem.
6. Az öcsém, Olivér otthon játszik a békéscsabai csapatban, őt különösen figyelem, minden korosztályban láttam a fejlődését. Egykori edzőmet, Ajtai Miklóst is követem, ha otthon vagyok, szívesen beszélgetek vele is, de ha kell, segítenek abban, hogy az Árpád fürdőben edzzek, vagy nézem az aktuális bajnokit. Jó a kapcsolatom továbbra is nevelő klubommal.

Rácz Domonkos

2009-ben született, 2023-ban került a KSI-be.
1. Kimondottan jól érzem magam a KSI-ben, hamar befogadtak, és jó edzők keze alá kerültem. Évről évre előrébb tudok lépni a fejlődésben, és sok játéklehetőséget is kapok klubomban.
2. Ma szinte már csak center poszton játszom, korábban gyermek és serdülő korosztályosként bekként is be-betettek. Mindez az utánpótlás-válogatottra is érvényes.
3. Leginkább Marcival és Levivel tartom a kapcsolatot, annál is inkább, mert Békéscsabán egy csapatban is játszottunk. De rálátásom van a nálam idősebb debreceniekre is.
4. A KSI-nek nem érdeke, hogy 18 éves kor után a csapatnál maradjunk, ezért középtávon abban bízom, hogy lesz kérőm az OB I-ből. A jövő év után szeretnék tovább lépni, de egyelőre nem kaptam még megkeresést, de amúgy is ritka még ebben a korban.
5. Egyelőre középiskolába járok, a fővárosban a Csík Ferenc Gimnázium negyedik osztályos diákja vagyok. Jól megy a tanulás, sok segítséget jelent a mindennapokban, hogy sportosztályba járok, így a reggel edzéseken is jelen tudok lenni. A gimiben sportolóként kezelnek, ami némi könnyítést jelent a hétköznapokban.
6. A legjobb barátaim nagy része ma is Békéscsabáról kerül ki, szorosan tartom velük a kapcsolatot. Legutóbb is otthon jártamkor megnéztem őket a Békésút Kupa döntőjében a kecskemétiek ellen, ott szurkoltam a lelátón. Ha nekem éppen nincs mérkőzésem a hétvégén és a csabai csapatok a fővárosban, a Margitszigeten járnak, ott is felkeresem őket és drukkolok nekik. Fodor Ádámmal is időnként szót váltunk egymással, úgyhogy megmaradt a kapcsolatom az anyaegyesülettel.

Szatmári Levente

2008-ban született, 2026-ban került a Vasashoz. Szatmári Levente egy kicsit kilóg a sorból amiatt, hogy még csak nagyon rövid ideje tagja a Vasas csapatának. Így a kérdések közül egyik-másikra érthetően nehezebb volt választ találni.
1. Jók az első benyomásaim, jól érzem magam a piros-kékeknél. Úgy látom, nem vagyok semmivel sem lemaradva, jó alapokat kaptam Békéscsabán.
2. A posztom egyelőre kialakulóban van. Csabán a kapás oldalon játszottam, itt a termetem miatt a bekk poszttal is próbálkoznak. Majd a jövő eldönti a kérdést…
3. Folyamatosan követtem az egykori klubtársaim produkcióját, annál is inkább, mert mindegyikkel baráti viszonyban vagyok. Olykor, amikor adódik, személyesen is találkozunk, de másként is tartjuk a kapcsolatot.
4. A célom? Sokat játszani. Most a Vasasban, aztán majd látjuk, fiatal vagyok, sok minden történhet még a következő években.
5. A nyáron érettségiztem, most ötödikesként folytatom Budapesten a Katona József technikumban, gépészetet tanulok.
6. Bár csupán pár hete váltam el Békéscsabától, azért már most is visszatekintek a srácok teljesítményére. Olvastam, hogy még kerestek a volt társak a vízben a Békésút Kupa meccsein, de biztos vagyok benne, hogy nélkülem is egy remek csapat lesz az új bajnokságban. Nem is akarok elszakadni a várostól, a klubtól, Fodor Ádámmal és a fiúkkal is folyamatos a kapcsolatom e pár hét után is.

Vidovenyecz Zsombor

2004-ben született, 2020-ban került Pécsre, ma a Debrecen játékosa.
1. Egy évvel később kerültem Pécsről a hajdúsági megyeszékhelyre, mint Pónya Tibi. Tulajdonképpen az edző, Kádár Kálmán hívott, de Tibi is sokat tett azért, hogy újra csapattársak legyünk. Jól érzem magam a városban, elégedett vagyok a klubbal, a társakkal, nagyon jó közösségbe kerültem.
2. Mivel balkezes vagyok, főleg a rosszkéz oldalon játszom, ha kell hátul is.
3. Természetes, hogy figyelem az egykori klubomban történteket, főleg a meccsnapokon. Minden korosztályt egységesen követek. Egyébként jó látni, hogy a csabai pólósok ellepik a hazai első osztályt.
4. Célom a folyamatos, kiegyensúlyozott teljesítmény az OB I-ben. Nagyon jó közösségbe kerültem, amely fejlődőképes, ezért az idei új bajnokságban a nyolc közé várom magunkat.
5. A vízilabda mellett tanulok én is, a Debreceni Egyetem másodéves hallgatója vagyok pénzügyi és számviteli szakon. Az első év jól sikerült, hármasnál rosszabb jegyem nem volt.
6. A csabai csapatok minden mérkőzésére rálátásom van, követem az eredményeket. Amikor nálunk már vége a szezonnak, de volt csapatomnak még vannak mérkőzései, akkor élőben is megnézem a mai fiatalokat. Az edzőkkel is jó a kapcsolatom, Fodor Ádámmal is, aki ugyan nem volt közvetlen trénerem, de sokat segített, amíg otthon éltem és játszottam.

Jávor Péter

 2025. 07. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Rácz Domokos amikor még békéscsabai színekben ontotta a gólokat – fotó: T. Petka Anita

Az U16-os fiú vízilabda-válogatott a közelmúltban ezüstérmet szerzett az isztambuli Európa-bajnokságon. Többek között a csapat egyik oszlopos tagja volt a Békéscsabáról indult Rácz Domonkos.

Rácz Domit 2023. augusztusban, a Békésút Kupán búcsúztatta el a klub. Azon a nyáron már a KSI-ben edzett, ám utoljára, még egyszer az ezüstéremig megtolta a Csabai Csirkefogók gyermekcsapatának a szárnyashajóját.

Az elmúlt két év alatt nem egyszer előfordult, hogy amikor a régi csapattársak Budapesten játszottak, és Domi pont ráért, akkor megnézte őket, illetve amikor hazajött Csabára, és a Csirkék épp itthon meccseltek, akkor szintén kiugrott az Árpádba.

Miután a fővárosba került, először egy bő 35 fős válogatott keret tagja lett, amelyet jó év alatt 15-re szűkítettek. Tavaly márciusban már az U15-ös válogatottal egy háromnapos nápolyi tornát bronzéremmel zárt.

Az idei, isztambuli Eb ugyan egy kicsit döcögősen kezdődött számukra, mert egy nagyon erős csoportba kerültek. Az első két meccsen, a spanyoloktól és a szerbektől ki is kaptak, majd a törökökkel ellen már egész szépen muzsikáltak, amely be is lendítette őket.

– Mivel a csoportban harmadikok lettünk, így nyolcaddöntőznünk kellett a grúzokkal, majd negyeddöntőznünk a görögökkel – meséli Domi. Azt követően a sikeres akadályokat átlépve az elődöntőt a horvátokkal vívták, akikkel orosz ruletteztek, azaz ötméteresekkel nyertek ellenük, végül az olaszokkal az aranyért szálltak vízbe, akik ellen 20–12-re maradtak alul.

Hozzáfűzi, az olaszok minden meccsüket megnyerték az Eb-n. Csoportelsőként kaptak is egy pihenőnapot, és nagyon nagy lendülettel mentek a döntőbe. Míg a magyaroknak csoport harmadikként szó szerint be kellett verekedniük magukat a fináléba. Bevallása szerint azonban, sajnos, nem volt meg az a gyorsaságuk, mint a talján pólós társaiknak.

A sors iróniája, hogy a spanyolok a negyeddöntőben kikaptak, és ugyanígy jártak a görögök és a szerbek is. (Ez a torna kvázi, mint egy kisfelnőtt bajnokság: legalább hét-nyolc csapatban simán benne volt az aranyérem.)

Forrás: behir.hu/Such Tamás

 2025. 01. 04.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Zsilák László figyeli tanítványai produkcióját a csongrádiak elleni serdülő korosztályos bajnoki vízilabda-mérkőzésen

A behir.hu oldalon olvastuk: Már nyolcéves korában elkezdett vízilabdázni. Szorgalma és szenvedélye a tanulásban is megmutatkozott: a Vízműben érettségizett, majd a Debreceni Egyetemre jelentkezett. Az iskolát a pólóval ügyesen összekötve, egészen a hajdúvárosi OB I-ig jutott. Jelenleg a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Békéscsaba mérnökségén dolgozik, és a Csabai Csirkefogók serdülő csapatának a trénere. Zsilák László az első 25 éves élettörténete tökéletesen beleillene a Békéscsaba hazavár! programba.

– Miért nem lettél focista?

– A Ligeti soron laktunk, és nekünk az Előre pálya volt a grund, ahova beszöktünk; persze akkoriban még nem volt biztonsági kamera. De hamar kiderült, borzasztó béna a lábam. Közben a póló mellett kézilabdáztam, röplabdáztam, amerikai fociztam, krikettből országos bajnokok lettünk. Ráadásul a Jankayban kéttanos voltam, és ott bejöttek az angol sportok, így kipróbáltam a rugbyt is.

– Nyilván, mint a legtöbb pólós először úszó voltál. Hány évesen kezdtél el úszni?

– Négy; először Pappné dr. Marik Sarolta, azaz Saci néni, később Szemenyei Olga néni volt az edzőm. Heti három edzésre jártam, emiatt csak az előkészítős csoportba kerültem be, miközben mindenkit köröztem. Majd nyolcévesen átnyergeltem a vízilabdára, és bekerültem az akkori gyermekcsapatba.

– Kicsiként is ilyen magas voltál?

– Nagyon nem! A középiskola 10-ikig hátulról a harmadik, majd a jövő szeptembertől elölről voltam a harmadik. Azon a nyáron több mint 10 centit nőttem; majd’ szétszakadt a hátam. 1999-esként a Behun Lajos bácsi ’92-sei közé kerültem. Akkoriban a szülők vitték a gyerekeket a meccsre, és az elsőn még olyan kicsi voltam, hogy – vérciki – egy gyerekülésben utaztam. A mellettem lévő két srác teljesen fel volt feszülve a jobb- és baloldali ablakra. Kaptam is érte az ívet, hogy Egerig így utaztak.

– Mikor érezted, hogy van közöd a pólóhoz?

– Amikor már a ’96-osokkal játszottam. Noha nem voltam alapember, de legalább nem lógtam ki a sorból. Amúgy nem számított, hogy területin vagy országoson játszok, csak menni akartam.

– Nem volt durva, hogy a csapattársaid még akkor is legalább három évvel idősebbek voltak?

– Tény, hogy az idősebbek sokszor leuralták a fiatalabbakat, több évig én voltam a legkisebb. De ezt a mai napig úgy könyvelem el, hogy már akkor annyira megszerettem a vízilabdát, hogy ezeken túl tudtam lendülni.

– Ha jól számolom, 2017-ig, a technikum végéig maradtál Csabán.

– Az érettségit követően még egy évig ifi voltam, és ki akartam próbálni magam az A1-es osztályban. Kádár Józsi bácsi, az akkori vezetőedző segítségével elkerültem Debrecenbe, szerencsére Balázs Lajos bácsiék (az egyesület ügyvezetője) is rábólintottak. Így a technikusi végzettséget Debrecenben szereztem meg. Ott a szerb Miroslav Bain kezei alá kerültem, és 5. helyen végeztünk, épphogy lecsúsztunk a Final Fourról. Olyanokat vertünk meg, mint a Fradi, Eger, Honvéd; a KSI-vel és az Újpesttel szemben sajnos alulmaradtunk.

– Abból a csapatból kik lettek profik?

– Azóta is a Debrecenben játszik Macsi Martin, Macsi Patrik, Dienes Balázs és a Fradiban játszó Fekete Gergő, vele négy évet játszottunk.

– Az utóbbit a tévéből ismerem. Mi hiányzott ahhoz, hogy te is korosztályos válogatott legyél?

– Az első fél év után Tóth Kálmán behívott az U18-as válogatott keretébe; egy fél évig jártam a fővárosi edzésekre. De sajnos a keretszűkítésbe már nem fértem be.

– Nehezen élted meg?

– Nagyon, mert úgy voltam vele, hogyha már ott vagyok, akkor haljak bele, és lesz, ami lesz! Voltak olyan köreim, hogy Debrecenből Budapestre utaztam, ahol egy OB I/B-s, Budapestről Szombathelyre, ott egy OB I-es, Szombathelyről Budapestre, ott pedig egy A1-es meccset játszottam. Egyszerre voltam ifjúsági A1-es, OB I/B-s és OB I-es játékos. Akkoriban egyébként annyi egyetemista pólós volt, hogy az OB I/B-be is nagy harc volt bekerülni.

Kabátot a gombhoz… Tulajdonképpen ehhez a fotóhoz készült a cikk. 2010. július 30., Békéscsaba, Árpád Fürdő, Magyarország-Németország barátságos derbi. Na, vajon ki viszi a zászlót? Netán László?

– Mennyire sikerült a tanulást az OB I-el összehangolni?

– Bizony voltak alvatlan éjszakák, de nem az egyetemi bulik miatt… Mert amikor mehettem volna a póló miatt bulizni, akkor vizsgaidőszak volt, és amikor kész voltam a vizsgákkal, akkor pedig épp szezon volt. Lemondásokkal járt, de nem bántam meg.

– Benne voltál a kezdőcsapatban?

– Nem, nem is voltam alapjátékos. Az ún. piszkos munkát végeztem, azaz, hogy ne legyek feltűnő. Ha kapok négy percet, akkor ne kövessek el olyan hibát, ami miatt kitűnnék a többi közül: ne kapjak feleslegesen blokk mellé gólt, ne forduljanak le rólam stb. Aztán szép lassan kezdtem magam felépíteni: gólpasszokat adtam, lőhettem egy-két gólt. Az OB I-ben nagyon szigorú a hierarchia.

– A tavalyi szezonban már a Csirkefogók serdülőit edzetted, tagja lettél a hazai OB II-es gárdának, de még az egyetemi csapatot is erősítetted.

– Létezik egy olyan szabály, hogy a végzést követően még egy évet vissza lehet játszani. Nagyon jól szerepeltünk, mert az egyetemi országos bajnokság megnyerését követően bronzérmet szereztünk az európai porondon.

– Ami viszont nagyon dicséretes, hogy hazajöttél Csabára.

– Nem akartam Debrecenben maradni, se Budapestre menni. Közben az egyetem után felajánlottak egy OB I-es szerződést Szentesre. Kíváncsi lettem volna, hogy milyen Kiss Gábor (a 2023-as szezon óta a Szentes vezetőedzője) alatt játszani. Noha korábban már játszottam Gábor alatt az Invictusban, de ezúttal úgy akartam kipróbálni magam az OB1-ben, hogy már nem vagyok egyetemista.

– Akkor az egyik szemed sír, a másik nevet…

– Még az egyetemi tanulmányaim alatt a Közút felajánlott egy ösztöndíjat, cserébe annyit kértek, hogy erősítsem a csabai mérnökséget, azonfelül a szavamat adtam Balázs Lajos bácsiéknak, hogy csatlakozok a csapathoz.

– Milyen fura, hogy így hívod.

– A mai napig.

– Ezzel szemben van egy nagyon jó kis serdülő csapatod.

– A tavalyi is, és a mostani is nagyon jó. Az elmúlt évben 13-an, most 28-an vannak a csapatban. Úgyhogy nem panaszkodom, mert nagyon jó kvalitású játékosok vannak, és még a merítés is nagy.

– Meglesz a felsőház?

– Szerintem sajnos nem, pedig milyen jó meccsek elé nézhetnénk.

– Az ősszel egy kivételével minden derbit megnyertetek. Szerintem a Szentesnél is jobbak voltatok, csak hát ez egy nagyon bírófüggő sport.

– Meg is hatódtam, hogy egész idő alatt mennyire hajtottak a gyerekek.

– Amellett viszont nem szabad elmenni, hogy a gyerekekbe kvázi bele van kódolva, hogy innen el – legalábbis 18 évesem. Ha úgy vesszük, a vidék egyik legerősebb utánpótlás bázisa itt működik: Pónya Tibi a debreceni, Fodor Zsombor a győri, Vidovenyecz Zsombor a pécsi csapatokban domborít.

– Hajdú Attila Szentesen, de ő az én korosztályom.

– És aki elkerül innen, nem vall szégyent.

– Te már a második generációját látod az elvándorlásnak, én az elsőt éltem meg. Akkor még nem voltak ilyen pozitív példák. Sokan elmenetek Szolnokra, Szegedre, Budapestre, és egy-két szezon után abba is hagyták, mert elvitte őket a Kóla-Fanta-bulika.

– Hogyan álltál ellen a kísértésnek?

– Ahogy az előbb mondtam, nem volt szabadidőm.

– Azt tudom, hogy komoly kapcsolatban élsz.

– Már öt éve tart a kapcsolatom.

– Ráadásul ő is csabai.

– Igen, de elég kacifántos a történetünk: Siófokon ismerkedtünk meg, miközben már látásból ismertük egymást. Külön csapattal mentünk a Balatonhoz, és véletlenül a Petőfi sétányon futottunk össze. Akkor ő már egy éve holland, míg én debreceni egyetemista voltam.

– Semmi különbség a két ország között.

– Á! Ugyanaz. Azon a nyáron sokat találkoztunk, majd egy fél év távkapcsolat következett, és miután kitört a Covid, ő visszajött Csabára, és az online oktatásra állt rá.

– Kint maradt volna?

– Nem, azt mondta, egy év elég volt neki.

– Mi a távlati jövőd?

– Egyértelműen maradok. Amikor elmentem Debrecenbe, Lajos bácsiékkal nagyon jó viszonyban váltunk el, és úgy gondolom, hogy vissza akarok nekik valamit adni, és szeretnék tenni az egyesületért.

behir.hu/kép, szöveg: Such Tamás

 2023. 12. 06.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Zsilák László (címlapképünkön a kitüntetés átvételekor) utánpótlás edzőnk és játékosunk az elmúlt hétvégén a fővárosban komoly elismerésben részesült, nevezetesen a Testnevelési Egyetem Dr. Koltai Jenő Sportközpontjában a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS) az Év egyetemi sportolója díjátadó gáláján egy veretes emlékplakettel jutalmazták.

Zsilák László egészen fiatalon elkötelezte magát a vízilabdával. Békéscsabán ismerkedett meg a sportág alapjaival, több mint egy évtizeden át játszott a különböző korosztályos csapatokban, majd az érettségit követően – mint oly sok viharsarki pólós – továbbtanulás miatt elkerült a városból, esetében Debrecen volt az úti cél, ahol tanulmányai végeztével átvehette diplomáját. Amiben majdhogynem egyedüli az utóbbi évtizedekben: a diploma kézhezvétele után visszatért Békéscsabára. Erről itt írtunk bővebben: Zsilák László hazatért nevelő egyesületébe, és a játék mellett fiatalokkal is igyekszik megszerettetni a vízilabdát (csabapolo.hu)

De miért is kaphatta ezt a szép elismerést? Nos a 24 esztendős sportember hosszú időn keresztül, debreceni tanulmányai mellett a helyi klubban, illetve az egyetem vízilabdacsapatában is aktívan játszott. Ez utóbbiak számára, mint ismert, rendszeresen rendeznek Universiadét és további magas rangú tornákat. Ezek egyike EUSA, amely nem a válogatott csapatoknak, hanem az egyetemi együtteseknek rendezett európai játékok. Ezen a tavalyi lengyelországi eseményen a Debreceni Egyetem színeiben negyedik helyezést értek el, idén Miskolcon egy hellyel előrébb rukkoltak, harmadikok lettek. Az elmúlt évben a hazai egyetemi bajnokságon (MEFOB) Miskolcon bronzérmesek lettek, idén a debreceni csapattal bajnoki címet szereztek.

– Tavaly a lengyelországi esemény egy igazán nagy dzsembori volt, megannyi sportággal – emlékezett vissza Zsilák László. – Ezzel szemben az idei miskolci hasonló esemény szétszórt volt, a borsodi városban a pólósok mellett a teniszezők és a tollaslabdázók küzdöttek a minél jobb helyezésért. Egy a lényeg, mindkettő egy jó hangulatú verseny volt. Jövőre az EUSA versenyeket Miskolc és Debrecen rendezi közösen, még mint friss diplomás, akár részt vehetek rajta. Bízom benne, hogy meghívást kapok 2024-ben is a csapatba.

Pénteken tizenharmad magával, mint a debreceni egyetem csapatának tagja, vehette át az elismerést a Testnevelési Egyetemen edzőjükkel, Kádár Kálmánnal együtt. A díjátadás során tucatnyi sportág képviselője részesült ebben az elismerésben, köztük olyanok is, akik a világbajnokságon értek el szép sikereket, mint az úszó Kós Hubert, a vízilabdázók közül Fekete Gergő, Jansik Szilárd, Manhercz Krisztián, Vogel Soma, Vígvári Vendel és Vígvári Vince. Vagy a vívók közül az ugyancsak világbajnok Márton Anna, Koch Máté és Szatmári András. Mondhatni, illusztris társaság.

 2021. 06. 13.   Klub, Aktuális

Klubunk, a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub péntek kora este rendezte meg a szezonzáró, évértékelő találkozóját a Csabai Rendezvénypajtában. Az ember amerre csak nézett, sárga pólós kisklampót látott.

Az évértékelő találkozó előtt azonban a klub sajtótájékoztatót tartott a helyszínen.

„Különös évet zárunk, hiszen tavaly kvázi két hónap szobafogság után, májusban szinte beestek a gyerekek a vízbe – mondta Balázs Lajos, a vízilabda klub ügyvezető elnöke. – Azóta folyamatosan dolgozunk, és próbáljuk behozni a szobafogságban felhalmozott kiesést.”

Hozzátette, attól függetlenül nagyon sok pozitív dolog is érte a klubot. Többek között nem csökkent a létszám, sőt! És minden helyzetben számítani lehetett a szülőkre.

„A jövőben hosszú távú terveink vannak – folytatta. – A következő tanévben a Békéscsabai Szakképzési Centrum Trefort Ágoston Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium új, kifejezetten sportirányultságú osztályt indít a vízilabdázó fiatalok számára.”

Az ősztől induló, 26 fős sportosztályba 12 vízilabdás fog járni. A diákok az intenzív, összehangoltabb sport mellett egy igen magas színvonalú szakmai képzést kapnak.

„Azt mindenki tudja, hogy milyen fantasztikus, amikor egy osztály magja egy összehangolt közösség – fűzte hozzá Kiss Mihály, a Trefort igazgatója. – Elnézve ezt a rengeteg, sárga pólós fiatalembert, látszik, hogy egy nagyon komoly bázisról van szó. Azok a fiúk, akik szeptemberben elkezdik a gépjármű-mechatronikai technikus képzést, a végzést követően egy piacképes képzettséghez jutnak. Nagyon örültem az egyesület megkeresésének, úgy gondolom, ez egy sikertörténet kezdete.”

Varga Tamás, Békéscsaba alpolgármestere szerint a koronavírusos időszakban minden egyes eredmény hatványozottan számít.

„Nehezebb feltételek voltak, így még nagyobb elhivatottság kellett ahhoz, hogy ebben a környezetben bizonyítani tudjanak – jegyzi meg. – Ráadásul az utánpótláskorban nagyon rossz tendenciák indultak el a pandémia alatt, és pont ezért jó, hogy gyermekek között két korosztály is dobogós lett.”

Továbbá az évértékelőn elhangzott, a klub életében a 2020/21-es országos és vidékbajnoki sorozat a pandémia ellenére is nagyon sok sikert hozott minden korcsoportban. Például az országos gyermek korosztályú bajnokság A/2 kategóriájában a harmadik helyezettek lettek. A rendezvény keretében került sor a helyezésért járó érem átadására is.

Címlapképünkön a gyermek I-es korosztály csabai prominensei

Forrás (kép, szöveg): behir.hu/Such Tamás